Tolna Megyei Népújság, 1962. június (12. évfolyam, 126-151. szám)
1962-06-07 / 131. szám
1962. június 7, YOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 EMBEREK és GONDOK a vörös földön II magyar mezőgazdaság új korszakának eredményeiről ad számol az idei országos mezőgazdasági kiállítás Ilyenkor még csak istenes, de ősztől tavaszig szinte járhatatlanok errefelé, az iregszemcsei szőlőhegyen az utak. Száz valahány család él a szőlőhegyen, laza közösségben: tanya, néhány hold föld, megint egy tanya, ismét néhány hold föld, aztán facsoportok és újból tanyák. A föld agyagos, vöröses színű, gazdag és mégis szegény. Mióta megalakult a termelő- szövetkezet, azóta mindössze két nagyobb összefüggő földtáblát tudtak kialakítani. A traktorosok, a íőagronómus és az elnök emiatt panaszkodik legtöbbet. És a nagy távolság, a rossz útviszonyok miatt. Úgy mondják, ott járt egyszer a Megyei Tanács Mezőgazdasági Osztályának vezetője, s meglepődve kérdezte: — Hogyan lehetett itt nagyüzemet csinálni? Nagyüzemet? Attól ez a szőlőhegyi Uj Barázda Tsz még mesz- szi van. A kérdés itt inkább úgy vetődik fel, nyugtalanító sürgetéssel, hogy hogyan lehet majd nagyüzemet csinálni. Az világos és természetes, hogy nincs és nem is lehet visszaút. Pártmunkások, szakemberek és gazdák gondja, hogy foglalkozzanak a megoldással, az itteni körülmények sajátosságait figyelembe véve. Mik ezek a sajátosságok? □ Tavaly a munkafegyelemmel Volt a legtöbb baj. Ballagunk a répaföldön és kérdezem az elnöktől, hogy nüt csinálnak azok, akik nem dolgoztak.-T- Nézze, az idén nincs ilyen baj — mondja Sárdi Ferenc, az elnök. A tanyaközpont mellett szénát kazlaznak az emberek, a széleshátú domboldalon asszonynép dolgozik. A vidék festői. Molnár Lajos traktoros feleségével egyeli a répát. BeszélgetVT77,. ^yíyyyvvvvyvyvvvyyyvyyvvvv tem velük. Délelőtt megszámolta, hogy harminchaton serénykedtek a laposon. Délután is megszámolta. Akkorra már negyvenhetén dolgoztak. Este hét óra tájt indultam el a szőlőhegyről, s néhány asszony még akkor is a répaföldön hajladozott. A munkakedvvel tehát csak volt, de az idén már nincs baj. □ Amikor szóba hozzuk a tudat- formálást, a vezetők legyintenek. A szövetkezet gazdái dolgoznak, ez igaz, de még nem bíznak. S ez is egy sajátos helyi probléma. A nembízás abban nyilvánul meg legjobban, hogy különféle kibúvó kát keresnek a háztáji állatállomány túlméretezésére. Nem egy szövetkezeti gazda jóval több szarvasmarhát tart, mint ameny- nyit az alapszabály megenged. Sándor Ferenc, a tsz darálósa valami gépen babrált, s húzódozva nyilatkozott. Nem nagyon szerette, hogy a háztájiról érdeklődtem. öt szarvasmarhája van. Megpróbálta megmagyarázni a dolgot, főleg anyósára hivatkozott. Az a legfurcsább, hogy Sándor Ferenc párttag. Mit lehet ezekután kívánni a politikailag képzetlenebb emberektől? Szóval erősen hat még a kistulajdonosi érzés, s ezt a kistulajdonosi érzést még egyéb körülmények is táplálják. □ Beszélnek az emberek Vincze János tejkezelőről. — Röhög a pofánkba — mondják. Vincze János 6 hold földet bérel a szőlőhegyen, L. Tóth József ádándi lakostól. Ehhez törvényeink szerint joga van. Csakhogy léteznek már a parasztság körében újfajta, íratlan törvények is. Éppen ezért a Tejipari Vállalatnál már megkérdezhették Vigyázat, balesetveszély! Monoton zúgással dolgozott a gép. A nagynyomású henger- kerék végigszaladt a bőrlapon, simára, fényesre préselik a bőr felületét. Megszokott, ügyes fogásokkal forgatta alatta a cipőtalpnak valót. Ütemes mozdulattal nyomta le a pedált és egy pillanatra szétnézett a teremben. A szomszédos gépeknél hasonló ritmusban hajlongtak az emberek, az apró kerekű kocsikon egymásra halmozódtak a fényesre préselt bőrlapok. A végtelen csavaron visszafelé indult a préskerék. — Egy pillanatra elbámészkodtam, de még el tudom kapni a kerék alól — villant át az agyán, és máris nyúlt a bőrlapért... ...Csodálkozva meredt a szétroncsolt kezefejére. Fájdalmai nem érzett és nem. is akarta elhinni, hogy mindez vele történt. A piros vér kövér cseppekben csordult le a kőre. Megfogta másik kezével a csuklóját és közelebb emelte a szeméhez. Éktelen seb tátongott rajta. Érezte, hogy leszalad a vér a fejéből. Megfordult. Látta a rácsodálkozó szemeket, hallotta a hördülve megálló gépek zaját, a szomszédos gépnél dolgozó öreg szaki kiáltását már egyre távolabbról hallotta. Furcsa zsibbadást érzett és azt már nem tudta, hogy segítő kezek nyúlnak a hóna alá, viszik lefelé, az orvoshoz....Egy pillanatnyi figyelmetlenség, egy rovással több a baleseti statisztikában. Egy ember munkaképessége került veszélybe és mögötte még számtalan probléma bukkant fel: hány munkanap kiesést jelent, kit állítanak a helyére, hány forintjába kerül ez a sérültnek, az dlla-m- nak egyaránt? A másik esetet Barát János mondja el egyszerű, keresetlen szavakkal. Vele is megtörtént, pedig 3K éve a szakmában, 10 éve vedig ugyanannál a gépnél dolgozik a Simontomyai Bőrgyárban. Erdélyi Jánost kétszer is érte baleset ugyanannál a gépnél. Pedig már az első sérülés után érezte, hogy bizonytalanul kezeli a masinát, de nem mert szólni a művezetőjének, mert hátha oh/an munkakörbe hebiezik, ahol kevesebb lesz a fizetés. A lórimért való remegés mán hizonv- talauabbá tette, 02 amúgy is érzékeny idegalkatú embert. A második baleset nem is soká váratott magára. Mi jár a terhes anyáknak és mi nem, egészégügyi és egyéb problémák merültek fel, és kaptak választ a közelmúltban megtartott balesetvédelmi ankéton Simon- tornyán. A közvetlen beszélgetés során sokan mondták el észrevételeiket, javaslataikat, Gyuricza elvtárs, a gyár igazgatója épp úgy, mint Barát János bácsi. Amikor a rendező, az SZMT meghívott erre az ankétra, el voltam rá készülve, hogy ezerszer hallott, unalmas dolgokról lesz szó. Nem így történt. Színesen, fordulatosán alakult a beszélgetés. Néhányon elmondták, hogy mikor, miért, milyen balesetet szenvedtek és Uru a probléma mindjárt közelebb került a hallgatósághoz. Kétkezi munkások, főmérnök, üzemorvos, mind elmondták a fgvnsztalntokat és a hiányosságokat is. Dr. Haris Antal, a S7.0T főorvosa irá- mdtotta a beszélgetést és vonta la,a tn- nnlsénot. Hasznos út- n*1.7/1 n godtnk a bő'""léri dolgozók. — M — volna Vincze Jánostól, hogy mondja meg, mit akar. Vagy legyen földműves, vagy legyen tejkezelő. A közösség íratlan törvényei rá is vonatkoznak. Ott él a szőlőhegyen Iván Sándor. Földjét 1962-ben is napszámosok művelik. Tőle is joggal várják el a szőlőhegyi emberek, hogy valljon színt. Kifogásolják, hogy ennek az Iván Sándornak még mindig van valamiféle borral, vendégeskedéssel szerzett rangja. Beszélnek az Elekes-lányról, ki Budapesten dolgozik és a szőlőhegyen két hold föld terem neki. Ez se megy. Vagy itt, vas*" ott. Vagy ipari munkás valaki, vagy mezőgazdasági munkás. Szóval a politikai munka bátrabb, cselekvőbb lehetne, mert a tudatformálást ezek a tényezők erősen fékezik. El A másik oldalon e vidék elzártsága okozza a legtöbb gondot. Ez az istenhátamögöttiség nagyon drágítja a termelést, költségessé teszi a gazdálkodást. Ha valahol, hát itt valóban indokolt lenne az egyesülés gondolatával foglalkozni. Vasárnap reggel befutott egy vagon műtrágya. Telefon nincs. A íőagronómus késő este kapta az értesítést. Hétfő reggel megkezdték a szállítást. Az egy vagon műtrágya kiszállításáért a tsz kb. ezer forintot fizet a gépállomásnak és fekbér címén 400 forintot a vasútnak. De előfordult már az is, hogy tavasszal a sáros, járhatatlan utakon egy vagon műtrágya fuvarköltsége 2000 forintba került. A tavalyi gépállomási díjak hallatán az ember alig akar hinni a fülének. Ehhez jön még, hogy naponta két-három lófogatot kell beállítani betegszállításra, az orvos, vagy az állatorvos ki- és beszállítására. Meg kell tenni, mert a szőlőhegyen nincs rendelés. Panaszkodnak a traktorosok is, hogy nem tudnak keresni, mert a parcellákon sok az üresjárat, nagy a fogyasztás, és nem nő a teljesítmény. H Ez a helvzet Iregszemcsén, a szőlőhegyi Uj Barázda Tsz-ben. Valamit tenni kell! Sz. P. Hároméves szünet után az idén újra megrendezik az országos mezőgazdasági kiállítást. Az 1962- es seregszemle folytatója lesz ugyan a nagy hagyományokra visszatekintő kiállításoknak, ugyan akkor — mint az előkészületek elárulják — számos új vonással gazdagodik. Az elmúlt három évben ugyanis a magyar mezőgazdaság fejlődésében új korszak kezdődött, amelynek eredményei tükröződnek majd az idei kiállításon. A termelőszövetkezeti vezetők és tagok igényeinek megfelelően emelik a kiállítás időtartama alatt megrendezett tapasztalat- cserék színvonalát. Ezt a célt szolgálja a nagyszabású kemizálási és üzem- szervezési bemutató. A kemizálási bemutatón az eddigi jelentkezések alapján a KGST-ben részt vevő országok mellett jugoszláv és holland cégek is szerepelni kívánnak. Az idén tanulmányozhatnak először termelőüzemeket munka közben a kiállítás résztvevői. 12 000-res csibenevelő, két tojatóház, és egy növényház-kombinát készül el szeptemberre. A növénytermesztési bemutatóra 400 jelentkezést fogadtak el, s a múlt évben elért eredmények alapján a korábbinál lényegesen magasabbra emelték az elérendő szintet. Búzájukat például azok az állami gazdaságok mutathatják be, amelyek 200—500 holdon 19 mázsás, vagy 500 holdon felül 17,5 mázsás átlagtermést értek el. A termelőszövetkezetek számára 100—300 holdig 17 mázsa, 300 holdon felül 16 mázsa volt az elérendő szint. Az állattenyésztési bemutatók rendezői csak július közepén döntik el véglegesen, kik hozhatják fel legszebb jószágaikat, de már az első elbírálás tapasztalatai is érdekesek. Ez lesz az első kiállítás, ahová egyénileg gazdálkodók nem hoznak sem lovat, sem juhot, viszont szarvasmarhával, sertéssel és baromfival még részt vesznek. A különböző állattenyésztési bemutatókon az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek majdnem egyforma arányban szerepelnek. Természetesen a szakmai tapasztalatcsere mellett a mezőgazdasági kiállítások szokott látványosságai sem maradnak el. A pan- kotai juhászok az idén is elhozzák mázsás kosaikat, lesz ötmázsás hizó, s megrendezik a különböző lovasbemutatókat is. Ifjúsági nap a fácánkerti iskolában Lelkes csapatgyűlésen avatták fel az új kisdobosokat és úttörőket a fácánkerti iskolában. Ekkor jutalmazták meg az úttörőmunkában leglelkesebben részt vett pajtásokat is. Az ifjúsági nap programjában tomabemutató és tornászverseny is szerepelt. A látványos programot, amelynek sikeréhez a vezetőkön kívül hozzájárult a pártszervezet, a tanács és a termelőszövetkezet is, a többi társadalmi szervezetekkel együtt, több száz szülő is megnézte s valamennyien elismeréssel nyilatkoztak a változatos, színes műsorról. Könyveket ajándékoz a SZÖVŐSZ a paksi járás könyvtárainak A SZÖVOSZ és a földműves- szövetkezetek az utóbbi időben nagyarányú segítséget adnak a községi könyvtáraknak. Ennek egyik megnyilvánulása a mostani, amikor közel harmincezer forint értékű könyvet juttatnak a paksi járás községi népkönyvtárainak. A földmúvesszövetkezeti könyvesbolt már megkezdte a könyvek kiszállítását. Tudományos-fantasztikus regény Irta: GEORGIJ MARTINOV Fordította: SÁRKÖZI GYULA MARSON 16. Egymás karjaiba estünk. Ká- mov bejelentette, hogy csak í éggel szállunk ki a gépből. Majd közölte, hogy körülbelül a bolygó egyenlítőjén lehetünk. Tehát az éjszaka 12 óráig tart majd. Bármilyen nehéz volt is ilyen hosszú ideig várakozni, senkinek sem jutott eszébe vitába szállni parancsnokunkkal. Ki tudja, mi vár ránk az űrhajó falain kívül ezen az idegen bolygón? Leszállt az éjszaka. A nappalt gyorsan váltotta fel az éj, akárcsak a földi trópusokon. Bizonyítéka annak, hogy valóban közel vagyunk az egyenlítőhöz. — A legjobb lesz — szólalt meg Kámov —, ha fülkéjükbe vonulnak és reggelig pihennek. Holnap nehéz munka vár ránk. Igaz, a nehézkedési erő a Marson kisebb, mint a Földön, a fizikai munka tehát könnyebb lesz, de mi már elszoktunk tőle. Elindultam Pajcsadze után. Mozdulataim könnyedek voltak, s minden testrészemben szokatlan erőt éreztem. A Mars gyenge vonzereje volt az oka ennek az illúziónak. Az űrhajóban nagyon kényelmetlenül lehetett közlekedni. Átjárói és kis, kerek ajtónyílásai alkalmatlanok voltak arra, hogy „súlyos” állapotban járjunk át rajtuk. Fülkénkben hozzánk képest csak a szekrény állt természetes, „földi” helyzetben. A lábaival az oldalfalhoz erősített asztalról nehéz volt elhinni, hogy nem is olyan rég, még nagyon kényelmesen ültem mellette. Hálóágyaink elérhetetlenekké és használhatatlanokká váltak számunkra, akik súlyosak és esetlenek lettünk. Pajcsadzénak nem volt kedve a beszélgetéshez. Elhelyezkedett fekhelyén és behunyta szemét. Mélyen alszik. Holnap munkához fogunk. A növényminták összeszedése nem tart sokáig, hisz a bolygó egy nagy sivatag, növény alig van rajta. A holnapi napot az előkészületeknek szenteljük, a:.tán négy kirándulást teszünk. Átkutatjuk 100 kilométeres körzetben az űrhajó körüli vidéket. Az első útra Kámov és Pajcsadze indul, a következőre pedig Belopolszkij és jómagam. Azért történt a beosztás így, hogy az űrhajón mindig Kámov vagy Belopolszkij tartózkodjon, ha netán a kirándulás részvevői elpusztulnának. Az űrhajónak minden körülmények között vissza kell térnie a Földre. Utunk kétharmada szerencsésen zajlott le. Reméljük, hogy az utolsó harmad is ilyen lesz majd! Éjszakai támadás 19... július 10-én Charles Hap- good űrhajója startra készen állt a széles mező közepén külön a számára épített kilövőhelyen. A start előtti napokban az amerikai sajtó nagy lármát csapott a Marsra repülés körül. Hapgood teljesen belemerült az utazási előkészületekbe. Július 10-én kora reggel óta hatalmas embertömegek tömör falként vették körül a mezőt. A (Folytatás a 4. oldalon.)
