Tolna Megyei Népújság, 1962. június (12. évfolyam, 126-151. szám)
1962-06-05 / 129. szám
4 TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 1962. június o. Áz ismeretterjesztésnek a gyakorlatot kell szolgálnia Az ismeretterjesztés iránti igény növekedése megkövetelte mind az előadások számának eme lését, mind az előadások színvonalának javítását. A népművelés dolgozói és mindazok körében, akik a kulturális élet tevékeny munkásai, megértésre talált az a szemlélet, hogy ma a népművelés legfontosabb területe az ismeretterjesztés, ezen keresztül a széles tömegek tudatának formálása, az általános és szakmai műveltség növelése, hogy politikai, gazdasági sikereink megszilárdítását ezzel is segítsük. Az ismeretterjesztő előadások Száma növekedett, emelkedett a hallgatólétszám. A további feladat, így látják a népművelés munkásai, az ismeretterjesztést közelebb vinni a gyakorlati élethez, az ismeretterjesztést (most elsősorban a faluról beszélünk) a termelőszövetkezetek megszilár dítása, a termelés növelése szolgálatába kell állítani. A tennivaló ezzel kapcsolatban kétirányú. Egyrészt arra van szükség, hogy a mezőgazdasági termelés színvonalának emelését, a termelőszövetkezetek megerősítését társadalmi üggyé kell tenni. S a falusi értelmiség ehhez azzal tud hozzájárulni, ha az ismeretterjesztő munkán keresztül segít a termelőszövetkezeti pa rasztság műveltségének emelésében. A feladat másik része, a szakmai ismeretek gyarapítása, a nagyüzemi módszerek elterjesztése és általánossá tétele, illetve ehhez hozzájárulni az ismeret- terjesztés eszközeivel. Megyénkben elsősorban a TIT, de az egyéb népművelési szervek is ezt tekintik munkájuk meghatározójának. Számos eredmény tanúskodik a célkitűzések helyességéről. Az elmúlt őszi-téli időszakban tizenkét termelőszövetkezeti akadémiát szerveztek Tolna megyében. Ez a megye községeinek és termelőszövetkezeteinek számát tekintve nem sok, mégis reálisnak bizonyult, mert ezen a tizenkét helyen sikerült olyan szervezőmunkát végezni, hogy a szerzett tapasztalatok alapján lehetőség nyílik a következő évadban húsznál is több termelőszövetkezeti akadémia megszervezésére. Általános műveltség, szakmai műveltség és világnézeti nevelés, e hármas feladat jegyében állították össze az akadémiák tematikáját. A legtöbb helyen ez a tematika az adott termelőszövetkezet termelési feladataira támaszkodott. Az előadások összeállításában részt vettek a helyi vezetők is, az előadások közvetlenül az adott szövetkezet munkájára vonatkoztak, éppen ezért nagy volt irántuk az érdeklődés. Lemorzsolódást sejiol sem lehetett tapasztalni, inkább a hallgatólétszám állandó növekedéséről beszélhetünk. A falun folyó ismeret terjesztési munka legjobb formája jelenleg a termelőszövetkezeti akadémia. Ezért szükséges számának növelése. De ahol erre még nipcs lehetőség, ott különböző előadás- sorozatok beindítása kívánatos. Az elmúlt évádban minden községben szerveztek előadássorozatot, a következőben ismét sor fog rá kerülni, sőt még változatosabbá teszik az anyagát, még jobban a szövetkezeti tagságot közvetlenül érintő kérdésekről hallhatnak majd az érdeklődők. Az igények növekednek, a hallgatók száma emelkedik, általánosságoktól hemzsegő, '-gyenge előadások ma már nem elégítik ki a hallgatóságot. Ez az előadógárdára ró fokozott feladatokat. Egyrészt az előadógárda szélesítésére van szükség, másrészt, az előadások színvonalának emelésére. Mindenekelőtt a falusi értelmiségiek további bevonása kívánatos az ismeretterjesztő tevékenységbe, de arra is szükség van, hogy az előadók alaposabban ismerkedjenek meg a mező- gazdasági, közgazdasági szakkérdésekkel, hogy a hallgatók egyetlen kérdése se maradjon megválaszolatlan. A tavalyi évad sok jó tapasztalatot hozott, s ez, valamint a különböző népművelési szervek lelkiismeretes felkészülése lehetővé teszi, hogy a következő ismeretterjesztési évadban tovább emelkedjék a színvonal, mindjobban hozzájáruljunk ezzel az eszközzel is a mezőgazdasági termelés színvonalának növekedéséhez. L. Gy. KISZ-tag avató ünnepség Decs-Álföld-szálláson Szombaton délután a decsi Uj Korszak Tsz újonnan alakult KISZ-szervezete ünnepélyes tag- könyvkiosztó taggyűlést tartott, ahol 25 fiatal tett fogadalmat. A Decs—Alföld-szálláson megtartott ünnepségen részt vettek a patronáló üzem, a budapesti Beloiannisz Híradástechnikai Gyár küldöttei is. Az ünnepséget halvacsora és táncmulatság követte. CAMIONNAL PLSENBE A Camion reggel érkezett Prágából. Javítani kellett, a több száz kilométer kissé megviselte. Estére elkészült, s másnap hajnalban ismét útnak eredt. Az útirány: Dunaföld- vár. Mészáros Ezékiel, a Camion vezetője fáradt volt, de azért csak a volán mellé ült, mert késtek, és sietős az út. Magyar Béla, a Hungarofruct exportőrje már így is türelmetlenkedett. Az árut lekötötték Plsen- ben, s a város vásárcsarnoka nem várhat a nyitással. Különben is: törvény, hogy külföldi szállításnál nem szabad késni. Minden percre, majdnem méterre van kiszámítva. És a Camion megérkezett. Pálos Tibor, a felvásárlás du- naföldvári főnöke, nyugodt volt. A földművesszövetkezet udvarán még arra is került ideje, hogy válaszoljon kérdésekre s elmondja, hogy májusi cseresznyéből eddig már 700 mázsáDivatűj donságok 0 m w w m m m m » ■ ■ (Folytatás a 3. oldalról.) ez. elsők, akik láthattuk és... ilyen közelről! — A sokmillió közül ez az egy esélyünk volt erre a találkozásra 1— jegyezte meg Kámov. — De én soha nem bocsátom meg magamnak azt a magabiztos kijelentésemet, hogy lehetetlen előfordulnia. — Miért beszél így? — ráncolta össze homlokát Pajcsadze. — Ez egy egészen kivételes, ritka eset. — De az életükbe kerülhetett Volna — mondta Kámov. — Magának is — szólt közbe Belopolszkij. — A mai technika még nem képes megelőzni az ilyen összeütközéseket. Ha bekövetkezett volna, senki sem lett volna oka. Kámov átadta a szolgálatot Belopolszkij naky és elhagyta a fülkét. — Jöjjön pihenni — ford"' hozzám Pajcsadze. — Mára elég volt! Beléptünk fülkénkbe és kényelmesen elhelyezkedtünk a kerek ablak két oldalán függő hálókban. — Parancsnokunknak éles ? szeme, biztos a keze! — szólalt meg Pajcsadze. — A találkozás pillanatában éppen egy előttünk lévő objektumot figyeltem, 3 amikor feltűnt ez a parányi bolygó, a vészjelzés után azonnal észrevettem. Röppályánk vonalától Jobbra, és feljebb haladt. Elkerülhetetlen volt az összeütközés. Útvonala keresztezte űrhajónk útját. Bárki Kámov helyén elfordította volna az űrhajót, de Szer- gej csak lefékezte a gépet, olyannyira, hogy elengedje maga előtt a bolygót. Hibátlan szem- mérték, hidegvérű nyugalom kell ehhez a manőverhez. Egyetlen másodpercnyi gondolkodási ideje sem volt. Pajcsadze látszólag nyugodtan beszélt, de nekem feltűnt, hogy Kámovot keresztnevén említette. Ez csak olyankor történt meg vele, amikor nagyon izgatott volt Csak akkor fogtam fel a veszély teljes nagyságát, amelyet élkerült űrhajónk, amikor szomszédom közölte velem, hogy alig 600 méterre repültünk el az apró, 30 kilométer átmérőjű bolygótól. Elmondta, hogy az aszteroidok övezete a Mars és a Jupiter pályája között húzódik. Feltételezik, hogy ott valaha egy nagy bolygó keringett, de ismeretlen okb’l darabokra hullott. A kis bolygók egy nagy bolygó törmelékei. Ma közelről láttunk egy ilyen törmelékbolygót, és meggyőződhettünk, hogy csak törmelék, nem pedig egy önállóan képződött test, amely gömbalakú. Igazolást nyert az az elmélet, mely szerint az aszteroidok egy nagy bolygó törmelékei. Ez a mai találkozás igen fontos eredménye. (Folytatjuk) ra valót szállítottak be a du- naföldvári kertészek. Panaszkodott, mert az idei termés gyengébb, mint a tavalyi: a szemek átmérője ugyan eléri a kívánt mértéket, de a szakember az szakember, s szereti, ha a jobbnál is jobb kerül a külföldi és a hazai vásárló asztalára. Közben elkezdődött a rakodás. Kaprovits Tibor, a Camion második számú főnöke a ládákat hordozó asszonyokkal évő- dik. — Csak semmi selejt, asszonyok, mert plseni társaik majd emlegetik magukat... — Aki ebben selejtet talál, az festi magát — válaszol nevetve valaki az asszonyok közül. — Itt van éppen — kap egy ládához Magyar Béla, de csak az alja marad a kezében, a többi része annál marad, aki vitte. Ez azonban kivétel; a Camion személyzetének tanúskodása szerint egyre kevesebb az ilyen kellemetlenség. Ha pedig valaki tudja, ők tudják, hiszen bejárták már fél Európát a ládákkal. Dél van. A Camion megtelt, ötven mázsa cseresznye és tíz mázsa zöldborsó a terhe. Már csak az ólomzár hiányzik, s indulhat a kocsi. A személyzet útra készülődik. Nem sokból áll ez a készülődés, jóformán semmiből, Mészáros Ezékiel még egyszer ellenőrzi a motort. Biztosra szeret menni, ilyen nagy útra nem lehet úgy elin-i dúlni, mint a szomszédba. Csat-j tan az ólomzár-fogó, s az óriás-] kocsi lomha méltósággal fordul az udvaron. Mintha nehezen akarna nekivágni, durcásan pöfög. Aztán belelendül, s félj frissült berregéssel fordul ki a kapun az útra. Kaprovits Tibor a táskát veszi elő. Ebédel, hogy néhány kilométer után felválthassa társát. Hazai kosztot eszik, külföldön nem tud szíve szerin! kosztolni. Szerinte a szalonnát, meg a szalámit a határokon túl nem lehet megtalálni. Nem azért, mert nincs, hanem inkább azért, mert az íze más. mint a hazaié. Már a hatos műúton gördül a Camion. Pálos Tibor gondja eggyel ismét kevesebb, elment a szállítmány. De készül a másikra, arra, hogy egy nap múlva hűtőkocsiban indítson el fuvart Ausztriába és repülőgéppel Csehszlovákiába. A plseni asszonyok pedig talán már válogatják is a cseresznyét a vásárcsarnokban, mert egy kis rövid pihenő után reggel hat órára a Camion már begördül a csarnok árkádjai alá. Sz. L Nem csalás, nem ámítás, csupán kézügyesség Húsz bonyhádi fiatal ismerkedett meg a bűvészkedéssel Nagyestélyi ruha, alul harangvirág-megoldással, felül a ruha féloldalas. Számos szakkör és művészeti csoport működik a bonyhádi járási művelődési házban. Köztük vannak egészen kiválóak is. de a legérdekesebb, a legfurcsább jelzőre elsősorban is a bűvészszakkör tarthat igényt. A szokatlan szakkör öt évvel ezelőtt alakult Bonyhádi Mártonnak, a község ismert amatőr-bűvészének vezetésével. A szakkör tagjai lelkesen tanulnak, s eddig húsz bonyhádi fiatal ismerkedett meg a bűvészkedéssel és tett szert ki- sebb-nagyobb ügyességre ebben a hálás művészeti ágban. A bűvész-szakkör, munkáján keresztül a még helyenként fellelhető babona ellen is küzd, Hasznos volt a Bonyhádi Cipőgyárban a szocialista brigádok átszervezése A Bonyhádi Cipőgyárban az elmúlt hetekben felülyizsgálták illetékes szervek, a dolgozók javaslatai alapján a szocialista munkaversenyt. Üzemünkben ugyanis nagylétszámú brigádok alakultak, s ezek határozták el, hogy versenyükkel kiérdemlik a szocialista címet. Megtörtént az átszervezés, most sok új, kisebb brigád alakult. A termelésben nagy jelentőségű lesz ez, hisz egy-egy futószalagon két-három- mal több brigád dolgozik. Igaz, hogy az átszervezés után a brigádoknak nagyobb segítséget kell nyújtani. Nehéz, de megoldható feladat előtt állunk. Az export-tervek teljesítése és a minőség javítása fontos feladatuk a szocialista brigádoknak. A vállalások is jórészt erre irányultak. Ezenkívül természetesen a szocialista címért versenyző brigádok számos olyan vállalást is tettek, mely a korábbi szerződésükben nem szerepelt. Hasznos volt a szocialista brigádmozgalom helyzetének vizsgálata a cipőgyárban. Ezt igazolják a termelési tanácskozások tapasztalatai is. Máris tapasztalható jelentős javulás a brigádok munkájában. A rossz minőségű bőrök és sokszor az anyaghiány ellenére is kiváló termelési eredményeket érünk el. Szocialista emberhez méltóan együtt a gazdasági vezetőkkel valósítjuk meg nagy feladatainkat. Büchner János szocialista brigádvezető s mindig megmagyarázzák, hogy nem varázslat, amit csinálnak, hanem csupán kézügyesség. Igaz, hogy az aztán a javából. Ezzel kapcsolatban a bonyhádi járási művelődési ház fennállásának tizedik évfordulójára megjelenő emlékkönyvben Bonyhádi Márton egy érdekes történetet mond el: „1938-ban egy este golyós számomat gyakoroltam. Ezt az ablakon keresztül megfigyelte egy parasztasszony, aki a tejet hordta hozzánk. Bejött és figyelmeztetett: jó lesz felhagyni az ilyen varázslatokkal, mert el- kárhozik, aki az ördöggel cimborái. Magyarázhattam neki, hogy nem ördöngösség ez, csupán kézügyesség, nem hitte el. Viszont en valóban elkárhoztam. mert másnap felmondta a tejhordást.'’ A bonyhádi járási művelődési ház furcsa szakkörében jelenleg öt bűvészinas tanulja a szakma fortélyait, s a már „végzett” növendékekkel együtt, kik már járatosak a bűvészetben, sűrűn szerepelnek — nem is kis sikerrel — a művelődési ház szórakoztató műsoraiban. (—ei) Száz piőhtáf a kaj tlLijbmi Nem újdonságról számolunk be. Megszokott már, hogy tizenhét év óta a kastélyokat hasznosabb célra használjuk fel, mint a felszabadulás előtt. Iskolák, üdülők, művelődési központok foglalták el a grófok, bárók kastélyait. A vajtai Zichy kastélyban száz proletár több mint egy hétig új, — a tizenhét év alatt ki tudja hányadszor — honfoglalást tett. Száz Tolna megyei munkásőr tartotta itt a kiképzési év befejező aktusaként a továbbképzést. A kitűnő ellátás, a kellemes környezet feledtette, könnyítette a nehéz gyakorlatsorozatok fáradalmait. Itt is, mint a munkapadok mellett, kitűnően vizsgáztak a munkásőrök. Az igen változatos és bonyolult harci feladatok megismerése bővítette harci tapasztalatukat. A továbbképzés idején hosszabb idői töltött a munkásőrök között Soczó József elvtárs. a Tolna megyei pártbizottság első titkára. A munkásőrök kérdései alapján tájékoztatót adott az aktuális kül- és belpolitikai helyzetről. Kifogástalan volt az ellátás, esténként vidám műsorok szórakoztatták a munkásőröket. Egy alkalommal neves fővárosi művészek adtai, egész estét betölti műsort, majd pedií a dombóvári járási munkásőr egység művészeti csoportja látogatott el Vajtára. Befejeződött a továbbképzés, elhagyta száz proletár a gyönyörű kastélyt. Ma már munkahelyeiken dolgoznak a múlt héten még harci feladat megoldásával foglalkozó elvtársak. S e hónap húszadikán pedig új lakók foglalják el a kastélyt: megkezdik a három hetes, tvrnu- sos gyermeküdültetést.
