Tolna Megyei Népújság, 1962. június (12. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-05 / 129. szám

4 TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 1962. június o. Áz ismeretterjesztésnek a gyakorlatot kell szolgálnia Az ismeretterjesztés iránti igény növekedése megkövetelte mind az előadások számának eme lését, mind az előadások színvo­nalának javítását. A népműve­lés dolgozói és mindazok köré­ben, akik a kulturális élet tevé­keny munkásai, megértésre talált az a szemlélet, hogy ma a nép­művelés legfontosabb területe az ismeretterjesztés, ezen keresztül a széles tömegek tudatának for­málása, az általános és szakmai műveltség növelése, hogy politi­kai, gazdasági sikereink meg­szilárdítását ezzel is segítsük. Az ismeretterjesztő előadások Száma növekedett, emelkedett a hallgatólétszám. A további fel­adat, így látják a népművelés munkásai, az ismeretterjesztést közelebb vinni a gyakorlati élet­hez, az ismeretterjesztést (most elsősorban a faluról beszélünk) a termelőszövetkezetek megszilár dítása, a termelés növelése szol­gálatába kell állítani. A tennivaló ezzel kapcsolatban kétirányú. Egyrészt arra van szükség, hogy a mezőgazdasági termelés színvonalának emelését, a termelőszövetkezetek megerősí­tését társadalmi üggyé kell ten­ni. S a falusi értelmiség ehhez azzal tud hozzájárulni, ha az ismeretterjesztő munkán keresz­tül segít a termelőszövetkezeti pa rasztság műveltségének emelésé­ben. A feladat másik része, a szakmai ismeretek gyarapítása, a nagyüzemi módszerek elterjesz­tése és általánossá tétele, illetve ehhez hozzájárulni az ismeret- terjesztés eszközeivel. Megyénkben elsősorban a TIT, de az egyéb népművelési szervek is ezt tekintik munkájuk meg­határozójának. Számos eredmény tanúskodik a célkitűzések he­lyességéről. Az elmúlt őszi-téli időszakban tizenkét termelőszö­vetkezeti akadémiát szerveztek Tolna megyében. Ez a megye köz­ségeinek és termelőszövetkezetei­nek számát tekintve nem sok, mégis reálisnak bizonyult, mert ezen a tizenkét helyen sikerült olyan szervezőmunkát végezni, hogy a szerzett tapasztalatok alapján lehetőség nyílik a követ­kező évadban húsznál is több termelőszövetkezeti akadémia megszervezésére. Általános mű­veltség, szakmai műveltség és vi­lágnézeti nevelés, e hármas fel­adat jegyében állították össze az akadémiák tematikáját. A leg­több helyen ez a tematika az adott termelőszövetkezet terme­lési feladataira támaszkodott. Az előadások összeállításában részt vettek a helyi vezetők is, az elő­adások közvetlenül az adott szö­vetkezet munkájára vonatkoztak, éppen ezért nagy volt irántuk az érdeklődés. Lemorzsolódást sejiol sem lehetett tapasztalni, inkább a hallgatólétszám állandó növe­kedéséről beszélhetünk. A falun folyó ismeret terjeszté­si munka legjobb formája jelen­leg a termelőszövetkezeti akadé­mia. Ezért szükséges számának növelése. De ahol erre még nipcs lehetőség, ott különböző előadás- sorozatok beindítása kívánatos. Az elmúlt évádban minden köz­ségben szerveztek előadássoroza­tot, a következőben ismét sor fog rá kerülni, sőt még változatosab­bá teszik az anyagát, még job­ban a szövetkezeti tagságot köz­vetlenül érintő kérdésekről hall­hatnak majd az érdeklődők. Az igények növekednek, a hall­gatók száma emelkedik, általá­nosságoktól hemzsegő, '-gyenge előadások ma már nem elégítik ki a hallgatóságot. Ez az előadó­gárdára ró fokozott feladatokat. Egyrészt az előadógárda szélesí­tésére van szükség, másrészt, az előadások színvonalának emelé­sére. Mindenekelőtt a falusi ér­telmiségiek további bevonása kí­vánatos az ismeretterjesztő tevé­kenységbe, de arra is szükség van, hogy az előadók alaposab­ban ismerkedjenek meg a mező- gazdasági, közgazdasági szakkér­désekkel, hogy a hallgatók egyet­len kérdése se maradjon meg­válaszolatlan. A tavalyi évad sok jó tapasz­talatot hozott, s ez, valamint a különböző népművelési szervek lelkiismeretes felkészülése lehe­tővé teszi, hogy a következő is­meretterjesztési évadban tovább emelkedjék a színvonal, mind­jobban hozzájáruljunk ezzel az eszközzel is a mezőgazdasági ter­melés színvonalának növekedésé­hez. L. Gy. KISZ-tag avató ünnepség Decs-Álföld-szálláson Szombaton délután a decsi Uj Korszak Tsz újonnan alakult KISZ-szervezete ünnepélyes tag- könyvkiosztó taggyűlést tartott, ahol 25 fiatal tett fogadalmat. A Decs—Alföld-szálláson megtartott ünnepségen részt vettek a patro­náló üzem, a budapesti Beloian­nisz Híradástechnikai Gyár kül­döttei is. Az ünnepséget hal­vacsora és táncmulatság követ­te. CAMIONNAL PLSENBE A Camion reggel érkezett Prágából. Javítani kellett, a több száz kilométer kissé meg­viselte. Estére elkészült, s más­nap hajnalban ismét útnak eredt. Az útirány: Dunaföld- vár. Mészáros Ezékiel, a Camion vezetője fáradt volt, de azért csak a volán mellé ült, mert késtek, és sietős az út. Magyar Béla, a Hungarofruct exportőr­je már így is türelmetlenke­dett. Az árut lekötötték Plsen- ben, s a város vásárcsarnoka nem várhat a nyitással. Kü­lönben is: törvény, hogy kül­földi szállításnál nem szabad késni. Minden percre, majd­nem méterre van kiszámítva. És a Camion megérkezett. Pálos Tibor, a felvásárlás du- naföldvári főnöke, nyugodt volt. A földművesszövetkezet udva­rán még arra is került ideje, hogy válaszoljon kérdésekre s elmondja, hogy májusi cseresz­nyéből eddig már 700 mázsá­Divatűj donságok 0 m w w m m m m » ■ ■ (Folytatás a 3. oldalról.) ez. elsők, akik láthattuk és... ilyen közelről! — A sokmillió közül ez az egy esélyünk volt erre a találkozásra 1— jegyezte meg Kámov. — De én soha nem bocsátom meg magam­nak azt a magabiztos kijelentése­met, hogy lehetetlen előfordulnia. — Miért beszél így? — ráncol­ta össze homlokát Pajcsadze. — Ez egy egészen kivételes, ritka eset. — De az életükbe kerülhetett Volna — mondta Kámov. — Magának is — szólt közbe Belopolszkij. — A mai technika még nem képes megelőzni az ilyen összeütközéseket. Ha bekö­vetkezett volna, senki sem lett volna oka. Kámov átadta a szolgálatot Be­lopolszkij naky és elhagyta a fül­két. — Jöjjön pihenni — ford"' hozzám Pajcsadze. — Mára elég volt! Beléptünk fülkénkbe és kényel­mesen elhelyezkedtünk a kerek ablak két oldalán függő hálók­ban. — Parancsnokunknak éles ? szeme, biztos a keze! — szólalt meg Pajcsadze. — A találkozás pillanatában éppen egy előttünk lévő objektumot figyeltem, 3 ami­kor feltűnt ez a parányi bolygó, a vészjelzés után azonnal észre­vettem. Röppályánk vonalától Jobbra, és feljebb haladt. Elke­rülhetetlen volt az összeütközés. Útvonala keresztezte űrhajónk út­ját. Bárki Kámov helyén elfordí­totta volna az űrhajót, de Szer- gej csak lefékezte a gépet, oly­annyira, hogy elengedje maga előtt a bolygót. Hibátlan szem- mérték, hidegvérű nyugalom kell ehhez a manőverhez. Egyetlen másodpercnyi gondolkodási ideje sem volt. Pajcsadze látszólag nyugodtan beszélt, de nekem feltűnt, hogy Kámovot keresztnevén említette. Ez csak olyankor történt meg ve­le, amikor nagyon izgatott volt Csak akkor fogtam fel a veszély teljes nagyságát, amelyet élke­rült űrhajónk, amikor szomszé­dom közölte velem, hogy alig 600 méterre repültünk el az apró, 30 kilométer átmérőjű bolygótól. Elmondta, hogy az aszteroidok övezete a Mars és a Jupiter pá­lyája között húzódik. Feltételezik, hogy ott valaha egy nagy boly­gó keringett, de ismeretlen okb’l darabokra hullott. A kis bolygók egy nagy bolygó törmelékei. Ma közelről láttunk egy ilyen tör­melékbolygót, és meggyőződhet­tünk, hogy csak törmelék, nem pedig egy önállóan képződött test, amely gömbalakú. Igazolást nyert az az elmélet, mely szerint az aszteroidok egy nagy bolygó tör­melékei. Ez a mai találkozás igen fontos eredménye. (Folytatjuk) ra valót szállítottak be a du- naföldvári kertészek. Panaszko­dott, mert az idei termés gyen­gébb, mint a tavalyi: a szemek átmérője ugyan eléri a kívánt mértéket, de a szakember az szakember, s szereti, ha a jobb­nál is jobb kerül a külföldi és a hazai vásárló asztalára. Közben elkezdődött a rako­dás. Kaprovits Tibor, a Camion második számú főnöke a ládá­kat hordozó asszonyokkal évő- dik. — Csak semmi selejt, asszo­nyok, mert plseni társaik majd emlegetik magukat... — Aki ebben selejtet talál, az festi magát — válaszol ne­vetve valaki az asszonyok kö­zül. — Itt van éppen — kap egy ládához Magyar Béla, de csak az alja marad a kezében, a többi része annál marad, aki vitte. Ez azonban kivétel; a Cami­on személyzetének tanúskodá­sa szerint egyre kevesebb az ilyen kellemetlenség. Ha pedig valaki tudja, ők tudják, hiszen bejárták már fél Európát a lá­dákkal. Dél van. A Camion megtelt, ötven mázsa cseresznye és tíz mázsa zöldborsó a terhe. Már csak az ólomzár hiányzik, s in­dulhat a kocsi. A személyzet útra készülődik. Nem sokból áll ez a készülődés, jóformán semmiből, Mészáros Ezékiel még egyszer ellenőrzi a motort. Biztosra szeret menni, ilyen nagy útra nem lehet úgy elin-i dúlni, mint a szomszédba. Csat-j tan az ólomzár-fogó, s az óriás-] kocsi lomha méltósággal fordul az udvaron. Mintha nehezen akarna nekivágni, durcásan pö­fög. Aztán belelendül, s félj frissült berregéssel fordul ki a kapun az útra. Kaprovits Tibor a táskát ve­szi elő. Ebédel, hogy néhány kilométer után felválthassa társát. Hazai kosztot eszik, kül­földön nem tud szíve szerin! kosztolni. Szerinte a szalonnát, meg a szalámit a határokon túl nem lehet megtalálni. Nem azért, mert nincs, hanem in­kább azért, mert az íze más. mint a hazaié. Már a hatos műúton gördül a Camion. Pálos Tibor gondja eggyel ismét kevesebb, elment a szál­lítmány. De készül a másikra, arra, hogy egy nap múlva hű­tőkocsiban indítson el fuvart Ausztriába és repülőgéppel Csehszlovákiába. A plseni asszonyok pedig ta­lán már válogatják is a cse­resznyét a vásárcsarnokban, mert egy kis rövid pihenő után reggel hat órára a Camion már begördül a csarnok árkádjai alá. Sz. L Nem csalás, nem ámítás, csupán kézügyesség Húsz bonyhádi fiatal ismerkedett meg a bűvészkedéssel Nagyestélyi ruha, alul harang­virág-megoldással, felül a ruha féloldalas. Számos szakkör és művészeti csoport működik a bonyhádi já­rási művelődési házban. Köztük vannak egészen kiválóak is. de a legérdekesebb, a legfurcsább jel­zőre elsősorban is a bűvész­szakkör tarthat igényt. A szo­katlan szakkör öt évvel ezelőtt alakult Bonyhádi Mártonnak, a község ismert amatőr-bűvészének vezetésével. A szakkör tagjai lel­kesen tanulnak, s eddig húsz bonyhádi fiatal ismerkedett meg a bűvészkedéssel és tett szert ki- sebb-nagyobb ügyességre ebben a hálás művészeti ágban. A bűvész-szakkör, munkáján keresztül a még helyenként fel­lelhető babona ellen is küzd, Hasznos volt a Bonyhádi Cipőgyárban a szocialista brigádok átszervezése A Bonyhádi Cipőgyárban az elmúlt hetekben felülyizsgálták illetékes szervek, a dolgozók ja­vaslatai alapján a szocialista munkaversenyt. Üzemünkben ugyanis nagylétszámú brigádok alakultak, s ezek határozták el, hogy versenyükkel kiérdemlik a szocialista címet. Megtörtént az átszervezés, most sok új, kisebb brigád alakult. A termelésben nagy jelentőségű lesz ez, hisz egy-egy futószalagon két-három- mal több brigád dolgozik. Igaz, hogy az átszervezés után a bri­gádoknak nagyobb segítséget kell nyújtani. Nehéz, de megoldható feladat előtt állunk. Az export-tervek teljesítése és a minőség javítása fontos feladatuk a szocialista bri­gádoknak. A vállalások is jórészt erre irányultak. Ezenkívül természetesen a szo­cialista címért versenyző brigá­dok számos olyan vállalást is tet­tek, mely a korábbi szerződésük­ben nem szerepelt. Hasznos volt a szocialista brigádmozgalom helyzetének vizsgálata a cipő­gyárban. Ezt igazolják a terme­lési tanácskozások tapasztalatai is. Máris tapasztalható jelentős javulás a brigádok munkájában. A rossz minőségű bőrök és sok­szor az anyaghiány ellenére is kiváló termelési eredményeket érünk el. Szocialista emberhez méltóan együtt a gazdasági vezetőkkel va­lósítjuk meg nagy feladatainkat. Büchner János szocialista brigádvezető s mindig megmagyarázzák, hogy nem varázslat, amit csinálnak, hanem csupán kézügyesség. Igaz, hogy az aztán a javából. Ezzel kapcsolatban a bonyhádi járási művelődési ház fennállásának tizedik évfordulójára megjelenő emlékkönyvben Bonyhádi Már­ton egy érdekes történetet mond el: „1938-ban egy este golyós számomat gyakoroltam. Ezt az ablakon keresztül megfigyelte egy parasztasszony, aki a tejet hordta hozzánk. Bejött és fi­gyelmeztetett: jó lesz felhagyni az ilyen varázslatokkal, mert el- kárhozik, aki az ördöggel cimbo­rái. Magyarázhattam neki, hogy nem ördöngösség ez, csupán kéz­ügyesség, nem hitte el. Viszont en valóban elkárhoztam. mert másnap felmondta a tejhordást.'’ A bonyhádi járási művelődési ház furcsa szakkörében jelenleg öt bűvészinas tanulja a szakma fortélyait, s a már „végzett” nö­vendékekkel együtt, kik már já­ratosak a bűvészetben, sűrűn sze­repelnek — nem is kis sikerrel — a művelődési ház szórakoztató műsoraiban. (—ei) Száz piőhtáf a kaj tlLijbmi Nem újdonságról számolunk be. Meg­szokott már, hogy ti­zenhét év óta a kas­télyokat hasznosabb célra használjuk fel, mint a felszabadulás előtt. Iskolák, üdü­lők, művelődési köz­pontok foglalták el a grófok, bárók kasté­lyait. A vajtai Zichy kastélyban száz pro­letár több mint egy hétig új, — a tizen­hét év alatt ki tudja hányadszor — hon­foglalást tett. Száz Tolna megyei mun­kásőr tartotta itt a kiképzési év befejező aktusaként a tovább­képzést. A kitűnő ellátás, a kellemes környezet feledtette, könnyítet­te a nehéz gyakorlat­sorozatok fáradal­mait. Itt is, mint a munkapadok mellett, kitűnően vizsgáztak a munkásőrök. Az igen változatos és bonyo­lult harci feladatok megismerése bővítet­te harci tapasztalatu­kat. A továbbképzés idején hosszabb idői töltött a munkásőrök között Soczó József elvtárs. a Tolna me­gyei pártbizottság el­ső titkára. A mun­kásőrök kérdései alapján tájékoztatót adott az aktuális kül- és belpolitikai helyzetről. Kifogástalan volt az ellátás, esténként vidám műsorok szó­rakoztatták a mun­kásőröket. Egy alka­lommal neves fővá­rosi művészek adtai, egész estét betölti műsort, majd pedií a dombóvári járási munkásőr egység művészeti csoportja látogatott el Vajtára. Befejeződött a to­vábbképzés, elhagyta száz proletár a gyö­nyörű kastélyt. Ma már munkahelyeiken dolgoznak a múlt héten még harci fel­adat megoldásával foglalkozó elvtársak. S e hónap húszadi­kán pedig új lakók foglalják el a kas­télyt: megkezdik a három hetes, tvrnu- sos gyermeküdülte­tést.

Next

/
Oldalképek
Tartalom