Tolna Megyei Népújság, 1962. június (12. évfolyam, 126-151. szám)
1962-06-24 / 146. szám
1963. június 24. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1 z>Úst Iskolából házasságba — Mikor menjen a lány? Testi és szellemi erő — Anna tavaly végezte el az általános iskolát, s már ősszel, mint eladó lány került szóba a kétyi fiús házaknál. Voltak, akik mondogatták: korai ennek a lánynak férjhez menni, gyerek még, várhat legalább négy évet. Mások így replikáztak: — Akkor menjen a lány, mikor kérik, nem amikor megérik... Erős, jól fejlett lány, a muncát bírja, a háztartásba majd beletanul az anyós mellett. S jöttek az udvarlók. Az első széptevő A. Lajos személyében jelentkezett. Néhány hónap csupán, s Anna már gyűrűs menyasszonya volt a fiának. Az esküvőt is kitűzték, igennel felelt mindenki, a szülők és Anna is. Csak éppen a járási tanács igazgatási osztályán tilt3k j ztak, a gyámügyi előadó és az orvos. Utóbbinak az volt a véleménye, hogy Anna még gyerek, s ha fizikailag érett is a házasságra, de szellemileg még nem. Ez többé- kevésbé be is bizonyosodott hamarosan. Anna búcsú nélkül távozik A vőlegény az engedélyt és az esküvőt várta. Gyakran megfordult Annáék portáján. Egy este kettesben beszélgettek, amikor Anna egy percre kiment. Az egy percből aztán egy hét lett, mert a gyermek-menyasszony csak akkor került elő a közeli Tévéiről egy „régebbi udvarlójával”, N. Vincével. Megszöktek^. így tettek pontot a végére annak a versengésnek, ami a két legény között folyt a bálon, a kocsmában a lányért. Alig telt el néhány nap attól, hogy a szülőket a fiatalok kész tények elé állították, hamarosan megjelentek ismét az igazgatási osztályon a házassági engedélyért. S itt kiderült: Anna tulajdonképpen nem is szerette első vőlegényét Az igazi a második, akivel immáron együtt él. Szerinte az első házasság terve csak a szüA jövő hét közepén Döbröközön megkezdik az aratást A dombóvári országúitól nem messze, a Hencz-tanya dűlőben már úgyszólván teljesen megsző- kült a döbröközi Zöld Mező Tsz- nek egy 60 holdas ősziárpa-táblá- ja. A tsz vezetői elmondják, hogy nem hiába vetették el tavaly a járásban elsőnek az őszi árpát, úgy látszik itt az eredménye: elsőnek is arathatnak. Valószínű, a Hencz-tanya dűlőben kezdődik az aratás, de utána folytathatják, mert a jövő hét végére minden őszi árpájuk kasza alá érik. A tsz vezetői úgy tervezik, hogy csütörtökön, vagy pénteken saját aratógépeikkel megkezdik az őszi árpa -aratását. löknek tetszett, de neki nem: első vőlegényét nem tűrhette, a sző kést is azért választotta, hogy megszabaduljon tőle. A szülők persze azt mondták: Anna sohasem mondott ellent annak a házasságnak, s különben is mit tudhatja egy tizennégy éves lány, hogy mi hasznos számára. Természetes, hogy az egészség- ügyi és igazgatási szervek a helyzet ismeretében nem adták ki a házasságkötési engedélyt. Utaltak arra, hogy az utódok szempontjából nem ajánlatos, hogy egy alig tizennégy éves lány házasságot kössön, még akkor sem, ha testi fejlettsége nem gátolja. Szellemi ereje viszont nem éri el azt a mértéket, amely egy jövendő családanyától elvárható lenne. Alaki hibás határozat A fiatalok, akik természetesen ebben az időben már közös háztartásban éltek, fellebbeztek a határozat ellen. A felsőbb szerv aztán meg is hozta a maga döntését. Meglehetősen bürokratikus volt ez, hiszen nem a tartalmi, hanem a formai, alaki dolgokat kifogásolta. Nevezetesen azt, hogy az engedélyt megtagadó határozatot az orvos nem mint az egészségügyi osztály vezetőjének helyettese, hanem mint állami közegészségügyi felügyelő írta alá. Intézkedett a felsőbb utasítás arra is, hogy az engedélyt az orvosi szakvélemény alapján adják ki a járási tanácsnál. Mit tehetett az orvos? Megadta az engedélyt. így hát Anna hivatalosan is jogot kapott arra, hogy az iskolából majdnem egyenesen a házasságba menjen. S hogy ebből mégsem lett eddig semmi, abban az akadályozta meg a fiatalokat, hogy N. Vince januárban bevonult katonai szolgálatra. Anna természetesen a fiú szüleinél maradt. Egy dolog azonban akaratlanul is felmerül. Két év nagy idő. Ilyen hosszas távoliét még felnőtt korban megkötött házasságnál is próbára teszi az embereket. Nem akarunk példákat felsorolni, de többet tudunk arra, mint ment tönkre egy életközösség, s végződött válással a házasság, amíg a fiatal férj katonáskodott. Nem állítjuk, hogy ez Annáék esetében is így történne, de kétségeink nem alaptalanok, már csak azért sem, amit az első vőlegény köszönés nélküli elhagyásánál tapasztalhattunk. Keresünk egy törvényt Anna esete mindenként bonyolult és elgondolkodtató. Odáig rendben volna, hogy kinek-kinek joga van akkor és ott keresni a boldogságát, ahol megtalálni véli. Ámde Anna még valójában gyermek, cselekedeteit úgy ítéljük meg, mint egy kiskorú tetteit. Hajlamosak vagyunk arra is — és joggal —, hogy azt mondjuk: szellemileg még nem érett, ítéletalkotása az életről, a világról még nem vetekszik a felnőttével. Mindezek felvetnek egy másik kérdést is. Éspedig: ifjúságvédelmi törvényeink szavatolják, hogy nálunk nem lehet elveszett gyermek, a társadalom gondoskodása folytán azok is megtalálják boldogságukat, boldog gyermekkorukat. akiket egyébként lelketlen felnőttek, vagy véletlen szerencsétlenség vetették árvaságra, betegségre, vagy egyre ritkuló nyomorúságra. Ki védi azonban Annát? Törvény aligha, hiszen azt a kort meghaladta, amikor jogi körökben megrontásról beszélnek. Tovább azonban semmi. S itt egy újabb bökkenő: úgy érezzük, hiányos egy kicsit ifjúságvédelmi törvényünk, mert a június 24-én tizenötödik évét töltő Annát nem óvja a meggondolatlanságtól, s a szülőknek sem hívja fel a figyelmét felelősségükre. Boldog lesz Anna? A házasság forma szerinti megkötése a Megyei Tanács végrehajtó bizottságának határozatától függ. Boldogsága pedig az idők próbájától. Annyi azonban bizonyos: a hasonló, egyedi, de nem kivételes esetekre fel kell figyelni, s amennyiben lehetséges, elejét venni. Szolnoki István Túlteljesíti kenyérgabona értékesítési tervét a nagymányoki Jészerencsét és a zombai Parasztbecsiilet Tsz A nemrég lezajlott termésbecslések szerint a nagymányoki Jószerencsét és a zombai Parasztbecsület Tsz-ben megállapították, hogy a kedvezőtlen időjárás ellenére kiváló terméseredményre számíthatnak búzából. Mindkét termelőszövetkezet túlteljesíti a tervet. A terven felüli kenyérgabonát a nagymányoki Jószerencsét és a zombai Parasztbecsület Tsz is az ország asztalára teszi, eladja a Malomipari és Terményforgalmi Vállalatnak. A nagymányokiak 5, a 'zombaiak 4 vagon kenyérgabona terven felüli értékesítésére kötöttek pótszerződést. Halásztanya Foto: dr. Papp Tihamér Tíz év két község között A jubileum, csendben múlt el. Ki emlékezik egy ilyen eseményre? Különben is csak tíz év, s a nevesebb jubileumokat húsz évtől tartjuk inkább számon. Nagy Béláné, a védőnő is csak úgy futólag emlékezett arra, hogy tíz évvel ezelőtt kezdett Dunaszentgyörgyön és Ger- jenben. Akkor futott végig rajta az emlékezés, amikor a fad- di gáton kerékpározott a Táncsics üzemegység felé. De az is lehet, hogy már az országúton, miközben Gerjen felé hajtotta a gépet — eszébe jutott a dátum. S aztán ő is elfelejtette. Most is úgy beszéd, és rendezgetés közben került szóba a hűvös tornácon. Nagyné előtt halomnyi irat. Törzslap, törzskönyv, oltási lap, BCG kimutatás, s más jegyzetek. A tegnapi munkáját összegezi, a tegnapi gerjeni látogatásokról készít feljegyzéseket. — Kevés az egy nap hetenként — néz fel az iratokból —, de hiába, nem tudok többet tölteni a kapcsolt faluban. Nagy a távolság a két község között is, de a puszták még messzebb vannak. Dunaszentgyörgy csak hagy- ján, de Gerjent körül kell járnia, ha minden csecsemőhöz, kismamához el akar jutni. Meri a Százados pusztán épp úgy várják tanácsait, mint a Csö- szönyi vagy, a Kovács pusztán, illetve Lajos majorban. S neki oda kell érnie, ha esik, ha fúj. legyen bár meleg, vagy télidő. A körzet nagy, körülbelül hatezer ember lakja, s a gyerekek száma, már akikre a védőnőnek gondolnia kell, 400 körül van. S akkor még ott vannak a veszélyeztetett apróságok. Rájuk fokozottan kell vigyáznia a védőnőnek. Miként jut el minden gyermekhez? — Tegnap alkalmi kocsival voltam odaát, máskor meg kerékpárral. S ahol azzal sem lehet, ott gyalog megyek. Mosolyogva mondja, nem panaszkodva, pedig mi tagadás: férfinak is elég megtenni nap, mint nap, hétről hétre 15—20 kilométert. S hogy mégsem panaszkodik, annak meleg embersége, hivatásszeretete az oka. Vagy talán annál több a gondja, semhogy a panaszkodás eszébe jusson? Valószínű. A feltételekről, a segítségről beszélgetünk. Erről is úgy szól, hogy az ember akaratlanul ar ra gondol: nem olyan nehéz a védőnő dolga, mint amilyennek látszik, s tíz év a két község között, jóformán észrevétlenül szaladt el. Az igaz, hogy a tanácsadásokat az orvosi rendelőben tartják, az apróságokat is ott vizsgálják, de hát nem lehet mindent egyszerre, egészségházat kívánni minden községbe, máról holnapra. — Azt mondhatom: megbecsülnek, segítenek. A körzeti ápolónő és a vöröskeresztes aktívák különösen. A nagy oltásokat egyébként nem tudnánk elvégezni. A Sabin cseppeket is az ő segítségükkel kapták meg a gyerekek... A sok jó közül azonban kicsendül a gond is. Talán az első, ami az egyik legnagyobb: a pusztai ember egészségügyi szemlélete. Ezzel bizony néha bajok vannak. Ott van például N. Gy. Azt mondta a múltkor: inkább büntessék meg, de nem engedi, hogy beoltsák a kis Zolikát. Ilyenkor persze bőven kell a szép, a meggyőző szó, s néha az erélyes hang is. Nem lehet másként. Mindkét községben számos cigány él. Leghamarabb velük gyűlik meg a baja Nagy Bélá- nénak. Odáig már eljutottak, hogy D-vitamin oltásokra elviszik a gyerekeket, de a tisztasággal, a betegség-megelőzéssel bizony sok baj van még náluk. S a védőnőnek ezekre még a többieknél is jobban kell gondolni. Es végül még egy: a kapcsolt köz ség, Gerjen problémája. A védőnő is érzi, hogy sokkal több időt kellene ott töltenie, de ha nincs, hát ő sem tud teremteni. Tíz év alatt sok mindennel próbálkozott, de nem talált megnyugtató megoldást. — Talán az ősszel — reménykedik — kap már az a község is védőnőt, s akkor jobb, könnyebb lesz. Nyitott kaput döngetünk tehát a sürgetéssel? Lehetséges, sőt biztos. Egészségügyi irányító szerveink előbb utóbb megoldják ezt a problémát, s a másik tíz évet nem kell már két község között eltöltenie Nagy Béláné védőnőnek. Szerencsétlenség a szekszárdi strandon Szombaton a déli órákban három kisgyerek szökött be a szekszárdi strandfürdő területére. A szolgálatot teljesítő fürdőmester közülük kettőt kiutasított, a harmadik, a tízéves Balogh István azonban a medencébe ugrott. Feltehetően szívgörcs következtében Balogh István meghalt. A rendőrség a körülmények tisztázására a vizsgálatot megkezdte. Jleo ej h km Egy adóhátralék története Szellemes krokit írt a minap egy kollégám a főbérlőről, aki szívszagg a- tóan panaszkodott arról: miként teszi tönkre jó szíve, s milyen nehezen tengődik abból, hogy még a tyúkólba is albérlőket fogad. Ha nem is egészen a krokiban elő adott, de ahhoz hasonló eset történt meg Pólyák Ádám váraljai lakossal, azzal a különbséggel, hogy neki az albérlet mellett még egy rakás adóhátraléka is került a nagymányoki tanács adókönyvébe. Az összeg nem kevesebb, mint 13 ezer forint volt. Hogy gyűlt össze ennyire? Az egész azzal kezdődött, hogy Pólyák Adám, mivel neki Váralján is volt egy háza, a nagymá- nyokit bérbe adta a brikettgyárnak. Havonta 600 forint lakbért tett zsebre. Persze, a tanács a törvényeknek megfelelően kivetette az adót, de a tulajdonosnak nem esett ínyére a fizetés. Ígérgetett, hitegetett, s közben tavaly 8 ezer forintot jövedelmezett számára a há- zacslca. Persze a türelem elfogyott, s a tanácsnál egyre nagyobb szorgalommal kezdtek utánanézni a dolgoknak. Számolni kezdtek. A számadás szerint Pólyák Adómnak fizetnie kellett a következőket: 480 forint adó, 90 forint lakáshelyreállítási hozzájárulás és 180 forint községfejlesztési alap. Summa-sum- márum ez havonta 750 forint. Node miből fizessen? Siránkozott egy keveset, de mit leheteti tenni. Az állam iránti kötelezettséget nem lehet szóval, vagy sírással elintézni. Hiába került többe látszatra a leves a húsnál, nem volt mentség. A bogarászás közben kiderült: olcsó volt az a hús, hiszen a 600 forintot a gyár még megtoldotta négyszázzal, amit bútorhasználati díj címén fizetett. Az alap tehát mindenként megtérült, s Pólyák nem fizetett rá az üzletre, Mindösz- sze csak annyiban, hogy mostanában nem tesz zsebre évente nyolcezer, hanem csak négyezer forint hasznot, s hátralékát hónapról hónapra vonják le a fizetéséből mindaddig, amíg egyenesbe nem jön kötelessége teljesítésével. sz. i.
