Tolna Megyei Népújság, 1962. június (12. évfolyam, 126-151. szám)
1962-06-24 / 146. szám
I Etelkának m/űtua at az B olondos az idő. Mintha A két kiránduló most már tud- — Ébren vagyok már — suttog- az összevissza fújó szél ta, hogy egy útfenntartó részleg ta a leány, is farsangolna, néha hu- kunyhójába tévedt. Igen kényei- Közben megvirradt, hant egyet: vékonyast és ijesztőt, metleniil érezték magukat, de özvegy Patyolay Menyhértné aztán hirtelen elhallgat, majd új- mert tájékozatlanok voltak, arra ugyancsak csodálkozva látta reg- ra kezdi. gondoltak, hogy reggelig most gél, amikor a szán visszahozta Alkonyodik. A szél, mint az el- már itt húzzák meg magukat. a városból, hogy a szoba rendA kutyáról meg is feledkeztek. ben> a tűz lobog, a fia a puskát pucolgatja, a kisgyerek ott rugkésett asszonyok, sietve végigseper a tisztásokon, hogy még nap- világnái befejezhesse a „takarítást”. A simább részeknek kilátszik a fagyott háta, a mélyedések, így az út is, telistele hóval. — Hetvenhétszer megbántam már — mondta egy lihegő hang, aztán se hang, se mozdulat: A vadak — nyulak, őzek —• is, még Először a gyertya lobbant egy 5“ 'ír - ..... utolsót, aztán a kályha kezdett dalf0Z1lk af agyaban es k°zepen az feketedni. Csend volt. asztalon tea párolog. — Visszajött? — suttogta Pa- tyolayné, amikor körülnézett. — Még nem tudom — mosolygott titokzatosan a fia, és mindketten felkapták a fejüket, ami— Ne, ne, hagyjon — sírt fel a feketeségben egy leányhang, aztán dobogni kezdtek és váratlanul kivágódott az ajtó. A leány Vilud„ _ .......„K ....ui. kimenekült a szikrázó holdfény- , a fekete madarak ts behúzódtak be’ a íéríi l,grott volna- de érez- k°í ^ í™ent erkezett s.zan Jelenete madarak is behúzódtak te> hogy valaki belekapaszkodik 1S fordult vissza ... a varos fele...- Undorító dög - lökte ki ké- A_vendéS ,merd el ra^.1. . , sőn már a kutyát, mert a leány Tavasszal nagyün csodálkoztak időközben már eltűnt. —• Titi, Titike! — harsant a férfi kiáltása és visszhangozták a hegyek, meg valahonnan ela sűrűbe és megbújtak valami védelemben: bokrot, odút, hajlékot keresett minden élő. Az orcahasogató hidegben emberpár igyekezett — széllel hadakozva és láthatóan egymásra acsarkodva — valami oltalom felé. A férfi, mintha nem is erdei nyújtott ebvonítás volt rá a fe- kirándulásra, hanem divatbemu- 'elettatóra indult volna — rövid bőrzekében, cifra sállal a nyakán — meg-meglódult a sítalpakon, aztán visszatekintett. — Titi, maga azt mondta, tud bánni a léccel! — Tud bánni, tud bánni, persze, hogy tudok, de nem itt, ebben az ősvadonban — sírta egy női hang. Hiába igyekeztek, alig jutottak előre, s erejükből már csak arra futotta, hogy a legelső házforma ajtaján kopogtattak. — Ne olyan türelmetlenül! — szólalt meg valaki belül, aztán matatni kezdett, majd rést nyiA leány és az eb lihegve törtettek a térden felül érő hóban, ha az előbbi lankadt, az utóbbi — az eb — szeliden, mintha tolta volna... — Hát ez meg ki lehet — kapta magára kezeslábasát az erdő- őr, mert az ajtaján kaparászást hallott. A kutyája rontott be a nyíló ajtón, aztán a gazdája kezeslábasába kapaszkodva kezdte kifelé húzni. — Ne bolond, nee! Mit akarsz? — mondogatta mérgesen meg nevetve és ment a kutya után. Pár lépés után a kutya megállt és az erdőőr csodálkozva láttott és nem törődve a vendégek- ta, hogy egy nő fekszik a hóban, kel egy eb farolt be elsőnek, Felölelte. A verandán tette le. majd utána a hívatlan vendégek. — Na 'iszen még a kutya is — mondta az iménti hang és az ajtó csattanva bevágódott. Odabent három ember állta körül a pirosán izzó vaskályhát és egy kutya ült a sarokban. — Maguké ez a dög? — kérdezte a házgazda az eb felé mutatva. — Ez a mocskos? — szólt sértődötten a cifrasálas matador. — Akkor coki te büdös — mondta a gazda és a vendég belerúgott az ebbe, a gazda pedig kitárta az ajtót. — Favég, favég! — sírt a megrúgott és védelmet keresőn odakúszott a vendégasszony vagy leány lábai elé. — Ne bántsák — könyörgött a leány. mert ha megfagyott? — akkor nem szabad mindjárt a melegbe vinni. A verandára kivetődő fényben a lány kinyitotta a szemét. — Édesanyám a városba ment, csak ketten vagyunk — mondta az erdőőr a befelé tessékeltnek, de az a férfin kívül csak az ebet látta a szobában. Bele is nyugodott, hogy az' erdőőr a kutyát is „emberszámba” vette és ódatelepedtek az asztalhoz a lámpafénybe. — Mással nem tudok szolgálni — tette a férfi a leány elé a. párolgó teát. Hangtalanul hörpöl- ték a melegítő folyadékot. Csend borult a házra, senki sem mozdult, sorban elaludtak. Kicsivel előbb, mint a fény, a hajnal átlépte volna a legmagaOdakünn csend volt és vakító sabbik hegycsúcsot, valaki fel- A szél sirt a csendben. A nagy búbos- kemence padkáján, pokrócok és bundák közt riadt fel a hangra a leány. Hallgatózott. — Pszt, haja, haja... — suttogta valaki a sötétben, aztán mert csak sírdogált a vigasztalt, fehérség, meg ragyogás, elállt, hallgatott, szikrázva csillogott a hó és fenn az égen tisztafényű csillagok égtek s vakító ezüsttányérként világított a Hold. — Na ’sten — morrant a gazdának vélt, aztán kilépett a ka- egy kicsit hangosabban mondta: lyibából és elnyelte a csillagos — vigyázz, vigyázz, mert még fal éjszaka. talál ébredni a vendég !... KÓPIÁS SÁNDOR: NYÁR REGGEL Egy zöldbe mártott ecset a tájra erdőnyi, mezőnyi pettyeket fest: a harmat: a fények hűs itala, s e perc: a szétosztott csendből egy gerezd. Szelíd árnyakat terelnek rám csöpp ostorukkal a falevelek; a lelkemen átszűrt, oldott ég alatt a párolgó idő részeként lebegek. TÉNAGY SÁNDOR: Kékszőke permet©! Kékszőke perm etet isznak a gyenge tőkék, zöld bogyók, tűzvészt-érlelők tárulkoznak a gáliclé előtt, a szép szórófej szivárványa lebegő-kék, nagyapám drága öreg kezéből szóródik a bőség, csak nézem: hajlong, lépeget közel hetven éve már, permetté oldja az eget, csak akkor rossz, ha a lába fáj; ó, vesszők, szőlővesszők, fürtökkel súlyosodjatok, hajoljatok közel életéhez, repül az idő, a sárgarigó — a fényes! az irodai lányok, amikor Etelka az erdei üdülő gondnokságát elfogadta és elment a városból. — Mindig extravagáns volt — brummogta egy férfi, akiben a téli, bódébeli divatfira lehetett volna ismerni, aztán diktálni kezdett egy valószínűtlenül fiatal és vékony kislánynak, aki akkor húzta be a gépbe a papirost: — „Farkas Etelkát áthelyezzük .. de amíg diktált, folyton a kislány fehér nyakán ragyogó arany fényű piheszálakat gusztálta ... Ragyogó nyár volt már, amikor kolléganői közül valakinek eszébe jutott Etelka, és ki is mondta: — Etelkának valósággal nyoma veszett... — Nem veszett annak nyoma — mondta a lányok közül a leg- cserfesebb —, én magam is láttam a nyár elején a hegyekben, talán férjhez is ment, mert ka- ronfogvást sétált egy férfival, csak azt nem értem, honnan vették azt a gyereket, akit vezetett, hiszen már olyan évesforma. Borsi Darázs József HEGEDŰS LÁSZLÓ: Józan történet Kisért a múzsa, olykor szüntelen, hozzám szegődött úton-útfelen. Nem hagyott nyugton, míg a gondolat nem formálódott verssé. A szavak úgy rajozták be táruló agyam, akár a kast zajongó méh-roham. S ceruzát fogtam néha a napon, szántás közben, míg pihent fogatom. Iskola-padban. amíg a tanár magyarázott, s kinn zöldült a határ. Trágyás szekéren, poros fák megett, keverővályún, hogyha este lett. \ Lejtős Duhaparton, míg messzi lent hajó úszott, s a század megpihent. Billentyűk fölött, mi g az orgona elnémult percre s vágy maradt, mostoha. Könyves pult mellett. S három év során a rázódó Hév lett írószobám. Szeszélyes angyal. S olykor eserbehagy, mint nemrég, hogy kiűzött-vont a vágy sütkérezni az erdő szélire — s nem találtam szavakat semmire. Pedig olyan jó volt az enyhe fény s, hogy ég borult, akác hajolt fölém, lombos, virágos, álmot őriző. Csak hevertem ott. S elszállt az idő. Egyszerűn csak boldog voltam, aképp. mint az ősz, ki vigyázva tehenét, ült az út füves partján csendesen, tűnődve a vonuló fellegen. Kicsit bántott: a s vagyok csupán, múzsa lám, kivet, miként a többiek. Majd látva, hogy komolyan elborul s esik is már, kiléptem józanul. Nekivágtam egy háznak az úton, örülve, hogy ennyivel megúszom... Korszerű élmény, nem misztérium Beszélgetés Miké Andrással a Szegedi Ünnepi Játékokról Egyre közeledik a negyedik Un- mű operáját hozzuk színre — népi játék Szegeden. Már nyilvá- külföldi énekesekkel. Radamest nosságra hozták az idei műsorter- Luigi Ottolini kiváló olasz teno- vet. Ez azonban nem tartalmaz rista énekli, Aida Margarita olyan „szenzációkat”, „meglepeté- Tynes lesz, akit a magyar közön- seket”, amelyek kiszakítanák a ség néhány budapesti vendégsze- pertoárban? Szegedi Ünnepi Játékokat az azo- replése után már jól ismer, nos produkciókat ismétlő /olya- Amnerist a román Zenaide Pally maidból. Erre pedig szükség vol- tolmácsolja, míg Amonastrót na. Felvetődik tehát a kérdés Svéd Sándor, aki vendégként érkezik erre az alkalomra Magyar- országra. A szólisták olasz nyelven tolmácsolják az operát, amelyet mintegy 1000 tagú statisztériával hozunk színre. szerű, gazdag élményt igyekszünk adni az új közönségnek! Mi lesz a daljátékkal, a balettel, egy ilyen, csak a klasszikus operait odalomra támaszkodó re- 1 merre haladjon tovább a Játékok rendezöbizottsága, milyen utakat tudnának sikerrel bejárni, milyen célkitűzések tarthatnának általános érdeklődésre számot? Mikó Andrással, az Állami Operaház kitűnő rendezőjével, a Játékok üj vezérmotíVUma? Mi SzePldL Ü™e,P\La;f*°,k ebben a sajátos magyar jelleg? — Nem csak operát akarunk. A daljátékot éppen úgy nem lenne helyes kirekeszteni a Játékok programjából, mint a közkedvelt balettet. Az viszont egyenesen kívánatos, hogy új típusú daljátékokat, táncjátékokat teremtsünk, amelyek lehetőséget nyitti tanácsának tagjával ezekről, a nagyközönséget és a művészeket egyaránt érdeklő kérdésekről beszélgetünk: — Én is helyeslem — kezdi fMikó András, hogy a szűkebb nak a rendező fantáziájának — Ez lenne hát a Szegedi Ünnepi és olyan megfelelő adottságokkal rendelkeznek, amelyek igazodnak a szabadtér méreteihez... A színpad mérete ugyanis fontos tényező. Ha nem vesszük figyelembe, félig megbuktunk. Idén Kodály Háry Jánosát hozzuk színre. Bé• í __,. ,__ kés András rendezésében. A baí f^rV* S:d .)a,‘i0k^v lettet pedig Ászaijev: Párizs Nem akarjuk- ezzel Salzburgot, vagy Veronát kissé utánozni? — Korántsem! — tiltakozik Mikó András — Véleményem lángjai képviseli, az Állami Ope- zenés darabokon kívül ismét műsorra kerül Madách: Az ember tragédiája, a budapesti Nemzeti Színház művészeinek már ismert előadásában. Mit tart a Szegedi Ünnepi Játékok eddigi legfigyelemreméltóbb sikerének, eredményének? — Azt, hogy Szeged a Jáiélenne a „magyar”, hogy magyar magyar repertoárt szélesítsük rendezők, énekesek, zenészek, kó- „nwíácáKnrí a Salzburgban nem tartottak ki risták, jelmez- és díszlettervezők, randz eioaaasaDan. a egyedül Mozart mellett, hanem egyszóval teljes együttes olyan azokhoz a legalkalmasabb mű- vonzerejű előadásokat produkál- vekhez nyúltak, amelyeket a sza- na, amely eseményszámba men- badtér lehetőségeihez jól tudnak ne itthon. A külföldi vendégek alkalmazni. A mi helyzetünk csak erősítenék egy-egy produk- persze nehezebb, hiszen a szege- ciónkat. emelnék jelentőségét. Ez di színpad a Dóm téren, háttérben nem a mi munkánkat kisebbítő a Dóm karcsú épületével, eleve engedmény, hiszen Párizstól Ró- lehetetlenné teszi például a sza- máig a világ minden jelentős ope- badtérre máskülönben eszmé- raszínpadán, szabadtéri játékán kokkal együtt változik, fejlődik, nyien alkalmas Borisz Godunov bevezetett jó szokás a külföldi A szegediek is jobban városuk Hőadását. Musszorgszkij operája művészek vendégjátéka. A mi felé tekintenek, amióta a Játé- egy moszkvai paroszláv templom Játékunk különben sem a rossz kok belföldről is, külföldről is .slőtti téren játszódik. A szegedi értelemben vett „szenzációt”, ha-, vonzzák az érdeklődőket. Olyan Dóm nemcsak nem pótolná en- nem százezrek kulturális igényét város lett Szeged, ahol leginkább nek, a drámában fontos szerepei kívánja szolgálni. Az emberek, közüggyé váltak a kulturális kér- játs'zó székesegyháznak „szere- akik az ország különböző részei- dések. És ez így is van rendjén, .óét", hanem a Dóm más építésze- bői estónkint egybesereglenek, hiszen gondoljuk csak meg: egy ti stílusa miatt annyira lerontaná hadd érezzék, hogy itt kiválót, olyan egyetemi város, ahol a jö- 1 hatást, ho2v ilyen kockázatos fezépet, sokáig emlékezetes él- vő értelmisége él, tanul, készül vállalkozásba nem szabad kezde- ményt kapnak. Nekünk három a feladatokra, ilyen kulturális lünk. De így vagyunk sok más évvel ezelőtt teljesen új alapok- pezsgés, mozgás nélkül mivé len- íoperával is. Viszont a Varázsfű- ra kellett építenünk, amikor ne?!... Ez a legfőbb érdeme és volától a Don Caríosig igen sok hozzáfogtunk ehhez a munkához, értelme a Szegedi Ünnepi Játó- olyan operát tudnék említeni, Ami Szegeden hagyomány volt. koknak, s ez még akkor is érté’ azt bár tiszteletben tartjuk, lé- késsé teszi az eseményt, ha nyegében mégis csak elölről egyik-másik évben kevésbé sike- kezdtünk mindent. A mi játé- rül megvalósítani mindazt, amit adni Szegeden. Ezt a lehetőséget kaink szélesebb alapokon nyug- terveztünk! — mondotta befeje- egyébként már az idén is rhegra- szarnak, mi nem a misztériumot zésül Mikó András. ►gadjuk. Ezúttal Verdi Aida cí- akarjuk felújítani, hanem kor- BÁNOS TIBOR [amelyet megfelelő, intemacioná- llis, első vonalbeli énekesgárdával [feltétlenül sikerrel lehetne elő 1
