Tolna Megyei Népújság, 1962. május (12. évfolyam, 1000-125. szám)
1962-05-13 / 110. szám
A TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG , J« O BALMI MEL ÍWf w,'wirir>ff^iwrnrwiiini»ww »^bnwrw^^áwwiwvir i1»«^»^ TWt|l ^ ir|f»Vfty»rrr<rv^w_ rrrnrrt ^exiQEÍeh az anyja K oszos kis reggel volt a Rózsi csak hallgatott, nem sírt, miénk mindig. Az Agya- elszaladni sem igyekezett. Fásul- gos mélyen a város tan tűrte, hogy rángatja a haját szintje alatt húzódott, Rohoncziné, kimeresztette csillo- s oda nehezebben értek gó fekete szemét, nézte a dühön- el a sugarak. Örökké árnyékban, gő asszonyt. Sanyi távolabb állt, rek^ez^még’ nedves, dohos falak között él- a tizenötévesek tapasztaltságávai tünk. A környékben csak így hív- tudta, hogy ilyenkor nem taná- tak bennünket: az ürgék. S ez esős közbeszólni. Sajnálta Rózsit, nem." is volt teljesen alaptalan, de egyelőre még semmit sem tett. mert a városból lezúduló esők Mint később kiderült, csak az valósággal kiöntötték a part- alkalomra várt. Arra, hogy Ro- oldaihoz ragadt apró házakat, honcziné őt is megsértse, neki is Egv-egy esőzés alkalmával való- emlegesse valakijét. Nem maradt bői. Leginkább azonban Sanyi ságos perzsavásár volt a partok el. dühösödön fel. Öt igen érzékementén; enyhelyet kerestünk a Őrá is rákerítette a sort az nyen érintette Rózsi megszégye- régi bánya omladékai között, a asszony. nítése. Előre lépett a körből, mint falak mentén, az elhagyott vaja- — Te meg mit bámulsz, te má- eSY kis kakas állt meg Braun tokban. lészájú mélák. előtt. A melléig sem ért, ágasAT , — Málészájú maga, meg az ura kodnia kellett ahhoz, hogy szem• ,N íu”k: SY^ekeknek ez nem _ vágott vissza Sanyi félvállról, beköpje. De megtette. Braun jelentett tragédiát, inkább játék- Rohonczinénak mintha torkára előbb gyorsan pofonvágta, majd nak véltük az egeszet. Elkepze- fagyott volna aszóa kölyök me- fsak azután próbálta megtörölni lesünk a Világról jobbadán csak ré~ségén> oMhh „A1ní a sz Rohoncziné sem állhatta. — Vén disznó — támadt Braunra — nem sül ki a gubója. Még az érdekli, mi van a szoknyája alatt? Hát nem látja, hogy gye? Braun viccelődni akart. — Kibírja az már az kínját... A tréfa rosszul sikerült, visz- szájára fordult, nevetés helyett haragot váltott ki a körülállókJEGYZET j. . ... iouKgai, előbb szólni sem f-r°nßy:> dolt Aztán, ahogy felocsúdott, labda rugdosasaban fejeződött elengedte R^zsi hfe/ját és Sanyij ki. Ha ehesek voltunk abból se nak°ugrott. Mi ülti|nk a partorl; csináltunk magunknak gondot. körben, mint a fecskék' a fészek közel a piac, onnan el lehet emel- szélén.’s vártuk, mi fog történni tu. a szemét. De csak a szándékig jutott, mert akkorra már ott termett Rohonczi is. Egy rúgással az agyagfalhoz teremtette, s ez elég volt ahhoz, hogy Sanyi ráugorjon. Tépte, karmolta, ahol Sanyi bevárta az asszonyt, még érte. Lihegett a méregtől. A kí- Ami mozdíthatót találtunk, azt is eltűrte, hogy megfogja sérőnek Rohoncziné, Rózsi, meg odább is vittük. Zsebrevágtuk az mellén az inget. Azt azonban az asszonyok estek neki. Mi, gye- almát, s ha nem vigyázott a ko- már nem várta meg, hogy pofon- fékek csak magunkban szurkolta, még a kosarától is megszaba- vágja. Belebokszolt Rohoncziné tunk a küzdőknek. Nem mertünk dítottuk. Különösen Sanyi volt kicsit petyhüdt hasába. Az asz- beavatkozni. Nem volt ez gyá- ebben nagy mester, a Grácék fia. szony összegörnyedt a fájdalom- vaság a részünkről, csak ismer- Magas, nyúlánk fiú volt, fürge, tói. Nyöszörgött. Jajgatására elő- tűk az Agyagos törvényeit, tud- akár a esik. s olyan rendőrrel jött a házból Rohonczi is. Eddig tűk. hogy nincs^ nekünk ott sem- nem találkozott, aki megfogta tűrte a perpatvart, de most már ~: ->-• > volna. A környék rémeként is- megelégelte. A gyerek után ira- merte mindenki. Azzal persze a modott, de az két ugrással az kutya sem törődött, hogy azért Agyagos peremén termett; onnan lop, mert éhes, azért vagányko- vigyorgott lefelé, dik, mert valahogy neki is el — Na megállj — rázta az öklét kell viselnie az életet. Ennyi tu- Rohonczi — megfoglak én még. datot senki sem tételezett fel De akkor tudom istenem, nem Rohonczi a homlokát törölgette, róla. Amikor meglátták, hogy jön, viszed el szárazon. A bőrödet Rózsi a ruháját húzogatta volna aki tehette, összeszedte az érté- oda akasztom ki száradni a fára. még m0st is lefelé. Rohoncziné Sanyi nevetett. ott állt, mint valami eleven osz— Egyen meg még addig né- lop, csípőre tett kézzel a küzde- hány tányér babot — heccelte lemtől kimelegedettek között, s Rohonczit. — Nem fog maga en- válogatott átkokat kiáltozott a gém el, csak akkor, ha megái- futók után. Mikor kifulladt, kilók . . . csit levegőért kapkodva fordult Elült a vihar, s mint annyi az emberéhez. — Venni kell ennek a lánynak mi keresnivalónk, ahel a felnőttek csinálnak valamit. Rövid volt a dulakodás. Braun úr valahogy felugrott, s futva menekült az Agyagosból. A kísérője is elfeledkezett a pénzről, az irháját igyekezett menteni. keit. Állandóan ketten jártak. Nyomába szegődött Rózsi, s mivel mindig kapott tőle valamit, nem maradt el. Ott kullogott mögötte, néha belekarolt, lógott a nyakán J’Aöp'pl tol petief más, ez sem hozott semmi ered- — Olyan, mint a retek, le se ményt, Sanyi változatlanul meglehet vakarni — mondogatták maradt a réginek, Rohoncziné el- rosszailó fejcsóválással az asz- felejtette az ütést, Rózsi meg a szonyok. — Pedig még csitri. a verést. Néhány napig csend volt pelenkája meg sem száradt jó- az Agyagosban, olyan, hogy sziníormán, s máris kezdi... — Ah — legyintett ilyenkor a szomszédasszony, aki éppen a beszélőnél küszöbölt — fel tudja az már húzni az anyja papucsát. Kerekedik az eleje, majd kiszakítja a göncöt. Rózsi szép lány volt. Szinte élté untuk. Egy koszos, párás reggelen azonban vége szakadt a nyugalomnak. A telep bérlője, a keszegsovány Braun úr állított valami ruhát a tangón .. . Rohonczi fásultan legyintett: — A ruha ráér, előbb lakást kell keresnünk. Sanyi Rózsi mellett állt. Talán most ébredt rá először, hogy Rózsi kezd nagylány lenni. Furcsa szemekkel méregette, tétován elképzelni is alig lehetett, hogy Hat gyerek, beteg asszony, beteg ott született, ott élt az Agyagos- férj. Valósággal sírtak. ban. Aranysárga haja fekete ' .................. ., , _ s zemmel párosult, s a serdülő . Könyörüljön rajtunk, Braun lánykában már ott sejlett a máj- ur ~ tette össze a kezet az asz- dani kívánatos, szép nő, aki után s?°ny;. . e®y hónapot tesegyszer majd megfordulnak a sek varnl ■ • • férfiak. A szüleit alig ismerte. Braun hajthatatlan volt. Kia Rohoncziéknál húzta meg magát, ügy nőtt, növögetett a kegyetlen mostohák között, mint egy kis vadvirág a hasznavehetetlen gyomok sűrűjében. Ha megverték — be azon a reggelen. A lakbért mosolyodon, akarta beszedni a hátralékosok- Másnap, a ki tudja hány ez- tól. Klugeréknél kezdte, az ő há- redik koszos kis reggelen kihalt zuk volt a legelső a telepen, s az Agyagos. Mindenki elköltő- tálán a legnyomorúságosabb is. zött, csak Klugerék maradtak ott. mert ők nem mozdulhattak a gyerekek miatt. bált. pedig senki sem mérgelte. — Azt hiszik maguk, lopom én a pénzt? Nem. nem, minden fillérért meg kell nekem izzadni. Az a csuda, bele nem szas ez gyakran előfordult — bőgött kad — jegyezte meg epésen Sa- egy sort. aztán rá sem hederített, nyi. aki ott állt a Braun úr kö- Dacosan megrántotta a vállát, s rül kialakult gyerekgyűrűben, megkereste Sanyit. — Pofa be — mordult rá a Egy ilyen alkalom után tör- bérlő kísérője, tént, hogy eltűntek az Agyagos- — Ha magának az van. akkor ból. Két napig senki sem látta fogja be — csörögte közbe barát- ó'ket. A harmadik reggelen ke- ját védve Rózsi, rültek elő, kócosán, még a szó- — Nézd a kis lepcsest. — így kottnál is piszkosabban. Persze Braun úr. — Még ez is járatja a a verés nem maradt el. Rohon- száját, ahelyett, hogy a pende- cziné, a telepiek közül az egyet- lyét húzná le. len meddő asszony és kifinomult Rózsi idegesen összerándult, érzékű erkölcscsősz, felfokozott Rövid ruhájából elővillant ke- dühvel püfölte a lányt. mény kis piros combja; restellt« — Majd adok én neked —- kia- a meztelenséget. Kapkodva hu- bálta a ház előtt, semmit sem zogatta volna lejjebb a kartonrejtve a perpatvarból — csava- ruhát, de ami rövid, nem érhet rogni. Olyan akarsz lenni, mint talpig. anyád! Az isten tudja milyen — Vakuljon meg — sziszegte kurafitól szedett össze. — folyjon ki a szeme... Szolnoki István I i»Tem írnám meg a világ l\ minden kincséért sem, ha gyakori lenne, sőt akkor se, ha még egy hasonlóval találkoztam volna. S mélységesen szégyellném is, ha nem egyetlen lenne, bár így is azt éreztem a beszélgetés során, hogy magamnak kellett elpirulnom, ha már hősöm nem volt erre hajlandó, sőt... A szoba, mint afféle iroda, se nem szép, se nem csúnya. Sem különösebb ízlésről, sem ízléstelenségről nem árulkodik. A kelleténél talán egyszerűbb is. Sivár. — igen, úgy hiszem, ez a helyes jelző. Sivár. A férfi középkorú, jó negyvenes. Szikár, megtermett ember. Szálfaegyenesen ül a széken. Ha valamely szavának nyomatékül akar adni, ketíé- roppantja az eladdig kezében forgatott gyű faszálat. S aztán idegesen dobja a hamutartóba. Szemembe ritkán néz, akkor is csak villanásnyi időre, s alulról pillant belé, mintha fürkészne valamit. A beszélgeti- során könnyű megállapítani, hogy gyorsan vált az esze, túl gyorsan mond véleményt, ítéletet valamiről. Műveltségét már kéiségbavon-. nám, inkább eleven felfogóképessége, természetes értelme, ami uralkodó benne. Egyik vállalatnál tölt be középszinten vezető állást. Munkatársai azt mondják — régi értelmiségiek (nem szívesen használom ezt a meghatározási) is dolgoznak irányítása alatt, s ők is bizonygatják — nem rossz vezető. Hát akkor miért mutattam be ilyen hosszadalmason, miért foglalkozom vele ennyit? Az öt letet ez adta: A beszélgetés során egyszeresük azt mondja foglalkozásokra célozván, meg arra, hogy valamiféle kulturális ügyekről faggattam: — Mert maguk értelmiségiek... F óliaképpen nem is a félmondat kapott meg, hanem a hangsúly akasz- kodott belém, s aztán nem is engedett szabadulni, míg végig nem kínlódtam vele a gondolatmeneten. A következőkben sommázható a beszélgetés: — En büszke vagyok arra, hogy mindössze öt elemit végeztem. Proletár voltam, az is vagyok. Nem áhítozom arra. hogy valamiféle művelt embernek tartsanak. Erről van tehát szó. Mégegyszer hadd hangsúlyozzam. beosztottjai jó vezetőnek tartják, felettesei jó munkásnak. Es a tapasztalatok is emellett szólnak. Különösebb hőstetteket nem hajtott még végre, de nagyobb hibák sem állnak mögötte. Nem menekült kétségbeesve az eresz alá akkor sem. amikor gyújtó villámait szórta és zengett az ég. nem ingott meg egyszer sem. s mindig igaz ügy mellé tette le a voksot. Múltjából tehát vajmi nehezen tudnék olyan következtetést levonni, hogy lám, az iskola hiánya, a tanulás hiánya megbosszulta magát. Hogy nem tudott jól vezetni, mert nem képezte magát, hogy tudatlansága hibákat szült. Hogy alkalmatlan tisztsége betöltésére. Múltjában hiába keresnék erre példát. De hát csak múltjának, vagy múltjából él az ember? a múltat, eredményeivel és /T hibáival hordjuk magunkban, az eredmények lelkesítenek, tapasztalatokat adnak, új tettekre sarkallnak; a hibák figyelmeztetnek, mit és hogyan nem szabad a jövőben, az ejajta tapasztalatok sem hiábavalók okos ember szántára. De ugyanakkor a jövőnek is élünk és a jövő mind nagyobb feladatokat tartogat számunkra. A jövő feladatait a jelen fel- készültségeivel és csupáncsak a múlt tapasztalataira támaszkodva megoldani képtelennek bizonyul bármelyikünk. Nem szólam, hogy aki nem tanul állandóan, aki nem sajátítja el a mindújabb ismereteket, az elmarad, az képtelen lesz a növekvő tennivalók megoldására. Aki az egyik vonatról lekésik, annak már csak a következőn jut hely, mert a vonat nem vár, az megy a maga útján, előre és feltartóztathatatlanul. És ezen nem segít majdani sértődöttség, sem hivatkozás egykori érdemekre. A hűség, az emberi tisztesség elengedhetetlen, de önmagában még nem elég az irányítómunkához. ahhoz, hogy a nagy feladatok megoldásának kisebb, vagy nagyobb vezető posztján álljon bárki, hiszen rajta sok minden múlhat, amikor utasítást ad egyre és másra. A hűség és tisztesség feltétlenül szükséges, de párosulnia kell a tudással, a tapasztalatok szülte mellett a könyvből szerzettekkel is, és nem túlzott követelés, nem valamiféle könyvszagú szemlélet az, hogy minden vezetőnek meg kell szereznie a megfelelő iskolai képzettséget és végzettséget is. Szásával — csak a mi megyénkről szólván — ülnek az iskolapadokban munkások, parasztok. hogy most szerezzék meg az egykor megszerezhetet- len tudást. Nem bizonyítványra van szükségük, hiszen nem akarnak elszakadni eddigi munkájuktól, de érzik a tudás, a műveltség szükségét és mindennapi munkájuk is egyre inkább megköveteli, hogy szakmailag és általánosan, műveltebbek, okosabbak legyenek. Y^erancs ez. Az élet par* rancsa, amely követe- lőbb, súlyosabb és visz- szautasíthataflanabb minden hivatalvezetői parancsnál. Praxisomban egyetlen példával találkoztam, amelynek ismeretében mindez kikívánkozott belőlem. Bizonyosan akad. más példa is, de hogy csak ez az egy tolakodott elembe, mindenesetre megnyugtató. LETENYEI GYÖRGY Y(‘/,‘iVVAVJAW>W/AV.VWWA'»SV\1.%VfW<JMZ/íí//íí/WZrJWJ'ZAni’ZVWUW'WWA.VWj*Aít Az alábbi história X kartárssal történt. Hogy kicsoda X kartárs, nem való legmagasabb fokú kell sokat magyarázkodnom, csak néhány röpke szó, s mindenki azonnal ráismer. X kartársnak kisfia van. aki természetesen őhozzá hasonlít. De nemcsak külsőleg örökölte apja legremekebb vonásait. hanem jellemében és tehetségében is apjának legcsodálatosabb hasonmása lesz. Tehát senki se merjen ' egy rosszul sikerült utánzatra. valami halvány sasfiókra gondolni, oh, dehogy! A kis X szárnyaló sas lesz, X-éknél tehát két remek sas fog szembenézni egymással, s ha még születnek náluk újabb kis X-ek, azok is természetesen mind sasok lesznek! X kartárs úgy adja hatják kérem, hogy va- tudtul a világnak fiával lóban ismerik X kartársat. sőt talán naponta találkoznak is vele. megelégedettségét, hogy állandóan produkáltatja szegény kis X-et. És mikor szegény kis X kénytelen minden neAPJA FSA héz kérdésre okosan vá- a kis X remek képessé- laszolni, s kénytelen geiről. Hogy papája, minden tréfán édesen nevetni, akkor papája mintegy saját vállára csap azzal a diadalmas felkiáltással, hogy: — Ugye. tiszta apja! Mindezek után láiA beállott kínos szünetet csak a nyíró-olló csattogása enyhítette valamelyest. Ez azonban Tehát X kartárs bor- nem tudta megvígasztal- bélyhoz vitte a kisfiát, ni a kétségbeesett X És persze a borbélynál kartársat, Minden önfe- is nyíltszíni előadás folyt gyeiméről és apai fenségéről megfeledkezve, dü- _____________hősen mordult a fiára: — Buta vagy! Szegény kis X nem volt hozzászokva ilyen bánásmódhoz, és azért emberi méltóságában rettenetesen sértve érezte magát. Mégis, hogy némiképpen kedvére járjon dühöngő apjának, úgy gondolta, hogy legalább utólag jóvá tesz valamit. Éppen azért angyali mosollyal vágta rá a családi szállóigét: — Tiszta apja! SZABÓ IBOLYA. minden hihetetlen állítását még jobban bebizonyítsa. véletlenül túl sokat talált kérdezni. Olyasmit is, amire szegény kis X még nem volt betanítva, Nem is tudott rá válaszolni.
