Tolna Megyei Népújság, 1962. május (12. évfolyam, 1000-125. szám)
1962-05-13 / 110. szám
V A CSODA N‘ em akarok senkit sem hírbe hozni, ezért az alábbi történetnek szereplőit nem nevezem valódi nevükön, a falut sem adom közszájra, mert nem szeretnék perlekedni és veszekedni. Tudom, joggal érhet a vád. hogy , ügyesen kitalálta ezt a szerző, s azért titkolja el a szereplők nevét, mert azok nem is léteznek, csak az újságíró fantáziájában élnek. Hát aki hiszi a történetet, az hiszi, aki meg tamáskodik benne, az magára vessen. Én a neveket hétpecsétes titokként megőrzőm magamban. De hát kezdjük már a történetet. A falu, ahol történetünk lejátszódott, dombok közé búvik. A házak megszorultak a völgyben, a dombok hasát meg kivájták borospincének. A hordók könnyű vörös bort rejtegetnek dongáik mögött, a pincék ajtaja meg titkokat takar. Sok minden történt már itt, amiről nem tudott a falu, pedig de szívesen köszörülte volna nyelvét egyikmásik öregasszony férjeken és menyecskéken, akik a szomszéd- asszony figyelő szeme elől külön- külön ide menekültek. No, de ne vágjunk a dolgok elébe, ne vétsük el a sorrendet, mert akkor nem lesz a történetnek se füle, se farka, se eleje, se csattanója. Történt pedig a dolog eleje a következőképpen. János bácsi — persze, csak a fiatalok bácsizták, a menyecskéknek még János volt — gyakran fordult a pince és a falu között. Mint hites feleségének mondta, gondolkodni és pihenni csak ott tud igazán. Nem zavarja senki, csak a borral szemez és beszélget. Kedves fele- sége pörölt is vele, hogy mise- helyett is a pincébe jár — Julis néni tudniillik istenfélő, jámbor, gyónó-áldozó asszony volt, aki nem mulasztott el egyetlen alkalmat sem arra, hogy átlépje a templom küszöbét, ha módja volt erre. János bácsin azonban nem fogott a szó, nagy ívben kerülte a templomot, ugyanis nem esett útjába a pincelátogatáskor. Ezen a napon senki sem tudja, hogy szerda volt-e, vagy csütörtök, János bácsi megint a hegyre tartott, mert lokálpatrióta túlzással itt vakondtúrást neveztek dombnak, s a domb bizony hegy- gyé lépett elé. Poroszkált kifelé a faluból, bátyújában némi szalonnával, kenyérrel, tojással, szóval mindazzal, ami az ilyen magányos férfi szórakozásához szükséges, ha a déli harangszót is a pinceajtóból hallgatja, nem pedig a konyhaasztal mellől. Vidáman fütyörészett, tapodta a port, közben-közben alaposan körülnézett, nem tart-e valamelyik szomszéd ugyancsak a pince felé. Nem szerette, ha zavarják. Áldott jó feleségének is mindig azt mondta: — Tudod, Julis, én különleges ember vágyok. Nekem nem akkor ízlik a bor, ha mással koccinthatok, akkor csúszik igazán, ha poharamat a kancsóhoz ütöm. A legjobb társam nem valamelyik szomszéd, hanem a kan1V| ikor a pince ajtaján a zár- ral matatott, még egyszer körülnézett, nem lohol-e valaki a hordók szomszédságába. Az út üres volt, s János bácsi megnyugodva lépett lefelé a lépcsőn. Komótosan kipakolt, aztán hanyatt vetette magát az ágyon, s várt, várt, várt. Annyira elmélázott, hogy a kancsó megtöltéséről is megfeledkezett, s üres maradt a' pohara is. Már vagy félórája hevert az ágyon, amikor az ajtón kívülről babrált valaki. S a valaki beszólt halkan a pincébe. — János, én vagyok, nyissa ki az ajtót! Mozdult a belső retesz, tárult az ajtó, s a beözönlő fénytől körülpásztázva ott állt Mariska, a majorbéli Mariska, akiről az a hír járta a faluban, hogy jó szíve van. Aztán az ajtó becsapó- detts a retesz is csikordult, s ismét csendes, üres lett a pince- No de most az ajtóban várta sor • • • Julis nénit s hebegve, dadogva Félóra múltán megjelent az ab- közölte vele a hírt: lakban János bácsi feje, amelyen — Te Julis, csoda történt, bizony összeborzolva, összekócol- megjelent nekem a Mária, va meredezett az égnek a haj. De ahogy az ablakon kitekintett, A rról persze bölcsen hallga- a gubancos haj szálanként az ég- tott, hogy nem a mennyei nek meredt, mint amikor valaki hanem a falubéli, Julis néni mellett gránát csapódik be, s a azonban, aki hűtlenségen még félelem húzza glédába rakoncát- sohasem kapta hites urát, s Má- lan fürtjeit. Volt is oka az ije- riáról mindig a glória jutott az delemre. Az úton Julis néni po- eszébe, most is erre gondolt, roszkált a pince felé, ellenőrizni, Földre vetette magát, János is hogyan üríti a kancsót egymagá- mellé huppant, térdeltek a porban élete párja. ban s nem hallatszott más, csak T, ... , , , Júlia néne mormolása. Janos bácsi sokat megélt már, _ ö Mária miért látogattál vegigvészelte a második világ- minket, ó Mária érdemtehaborut, s meg sok minden mást, lenek vagyunk erre, ó, Mária, de ekkora bajban meg akkor sem vasárnap gyertyát gyújtok tiszvolt, amikor valahol a fronton teletedre nyakába zuhant a bunker teteje. T... , ... . Elsápadt, az ablakkilincsbe ka- ?Coztbein a földi Maria selymet paszkodott, hang nem jött a tor- suhogtatva távozott, hamarosan kán, csak hápogott. Mariska eltu“t1 a kanyarban. Janos bácsi észrevevén eme változásokat, S°nd°kúhan követte, s amikoi először fáradtságra gondolt, de velte’ nem láthatja már Ma- hamar kijózanította a végül han- riat az asszony, megszólalt, got kapott János, aki nagy nehe- — Hallottad, az előbb elsuho- zen kipréselt magából egy rövid S°tt • ■ • mondatot.- Jön a Julis! EZZel Elkeltek bementek a pincebe, néhány pohár Nem volt sok idő a gondolko- borral lehűtötték hevületüket, dásra. Cselekedni kellett, mert majd együtt, komótosan hazako- rohamosan fogyott az út Julis né- cogtak. ni és a pince között. S János ha- A csodának híre terjedt. Julis tározott: felhevülten rohant ki az néne a legközelebbi vasárnap ajtó elé, várva hites feleségét, gyertyát gyújtott a csoda tisz- aki nem tudta mire vélni a szó- teletére. Csak azt nem értette, katlan fogadtatást, hiszen, ha hogy miért kacsint cinkosan a máskor néha-néha feljött oldal- komájára János. Nem tudta, hogy bordája után a „hegyré”, az ne- csak akit most sikerült a hezen mozgó lábbal dülöngélt templomba csalni, elmondta cso- ajtót nyitni, mert a kadarkával dálatos megmenekülésének törtéfolytatott csatában ő maradt netét. alul. Rókás Sándor BÜZÄS HUBA: AI vó katonák Az őr zizeg az úton végig meleg homály és csönd és kapcaszag a zsenge hold lassan megérik s lepottyan alvarezgő fák alatt A tábor tengertorka mormog ballag egy álomhadsereg megrándul néha még a homlok s a feltört láb sajog remeg mennek, mennek egyszerre lépve dúdolva forró cinkos éneket csillagszuronyt szegezve égre mennek a Kőrös parti éj felett meleg homály egy csajka csörren laza derékszíj szendereg alszik a kondér szerte körben gúlába rakva fegyverek menetelés az utakon sár a szél a sátrakon szuszog matat s a kettes számú őrhelyen már felváltja most az éjt a pirkadat KÖKÉNY LÁSZLÓ: Fényszórók égnek-szúr! keresztjén Zsivajokat robbantanak a sarkon a srácok, zizegnek az félő szilánkok. Szembefogott repülőgép a keringő-hunyó, fényszórók égnek-szúrt keresztjén. Ide hallik motoruk zenéje, a kötelékben zümmögő jókedv. Ablakom remeg és az irigység légnyomása mellbe vág, mert nem vagyok közéjük való. Robbanjatok! Lobbanjatok! Az értelem gyújtózsinórján kapott tűz emeljen magasba benneteket, s törjetek szét, mint a magok, s hajtsatok ki az évelő-örömmel. Zsivajokat robbantanak a sarkon a srácok, este van, s én a szavak csöpp bombáival játszom. SPOISTMÍAIIS LEITT Mindig idegesített, hogy olyan nem adtam meg magam, még hamar kartárssá fejlődtem, de esés közben sem. Tehát óriásia- sporttárs az atyaúristennek se kát zuhantam, lett belőlem! Pedig mit meg nem A végén határozottan kerékpá- tettem érte! Már elemista korom- roztam már. A szombatot kény- ban tehetségesen másztam fára. télén voltam pihenésre fordíta- Föl. Le többnyire létrán szedtek ni. Egyrészt javították a kerékle, mert szédülős voltam. De hiá- párt, másrészt magamat is boro- ba vártam, hogy fölszóljanak: gatnom kellett. — Sporttárs, jöjjön le! — He- Vasárnap el is mentem kirán- lyette csúnyákat mondtak. dúlni. Nem is volt semmi baj; Ezek voltak az első kezdetleges Mindössze egyszer kallódtam el lépések. Később jobban belekö- egy kis híd alatt, mert kanyar- nyököltem a dolgokba. Tizennyolc gós gyalogutakon mentünk, és éves koromban egy lány azt valahogy becsúsztam oda. mondta: Óriási sportteljesítmény volt ez , , . is, de senki se szólított sport“.S?n Velunk vasarnaP kl* társnak. Még a kislány se. Mellesleg azt tőle nem is vettem volna szívesen! Később a katonaságnál lóra rándulni? — De mennyire! Honnan indu lünk? (Meg kell jegyeznem, na gyón fontos kislány volt -Keze, kényszerítettek. Volt olyan dél- laba a helyen, semmi hiba ben- után> mikor egy óra alatt nyolc_ ne,'T , ... _, szór huppantam le a táltosról;innen, meg mnen kerékpárral Geiencsér törzsőrmester ekkor se Megyek mondtam , jóllehet szólftott sporttársnak, kerékpáron meg eleiemben nem _ Haj , m keUett ültem. Ez volt szerda este. Ko- volna következnie a sporttárs- vetkezo három napom izgalmas nak de hel tte ő is csúnyákat von Az öcsém odaadta verseny- mondott.) Ki engedte meg, hogy kerékpárját, aminek kormánya engedély nélkül ieszálljon?! csak rohangálás közben marad Szóval> bármit csináltam, nem meg a helyen, egyébként bille^. lett beidiern sporttárs! Már úgy csmaltam, szép sport- éreztem, mindez számomra elér- teljesitmeny volt. Azt hiszem az- hetetl mikor bekövetkezett a nap csütörtökön nem is estem csoda _ Vettem m Be_ többször, mint szazotvenszer Ek- íratkoztam a kutyatenyésztőkhöz, kon sporttársi működésemet ele- Azóta minden levelük íev kez_ ve az óvatosság jellemezte. Mikor csak szó lehetett róla, hogy leesem, máris estem. Egy kavicsbucka látótávolságon belül máris leszállásra késztetett. Másnap agresszíven viselkedtem már . .. Kapaszkodtam és magába az esés tényébe sem nyugodtam bele. Az utolsó pillanatig Vendéglátóm, bemutat- góján arra bíztat egy fa- törik. Szó sincs róla, a fa lemezjátszóját, mely az hangú magyar, hogy jó lemez ugrik egyet a padesett világmindenség felett meg fog szólalni egy emberi találékonyság re- az álmodozás. Hm, hm, lón, kétszer végigpördül fahangú magyar, s bale- meke, s amint kiderül, feszengek székemen, mert a kerületén, aztán lefek- suttogja a végtelenbe, nemcsak küleme megka- úgy érzem, valami visz- szik. pó, hanem működése is szaélés történt, hisz ez a — No, — kiált diadaltökéletes. Rút visszaélés gép meg tudná szólal- másán barátom — látod? lenne a vendég joggal, ha tatni Bachot, vagy Corel- De az is kiderül, hogy elhárítanám a megtisz- lit, Beethovent, vagy ezt a lemezt elégetni se teltetést, nosza, lássuk, Bartókot, s helyettük lehet, tűzálló, mint a mit tud az ördöngős egy ismeretlen szerző jénai edény. Nem árt hogy jó az álmodozás ... A hideg fut végig hátamon. Csak egy cseppnyi remény éltet, hogy valami kegyes tévedés van az egészben, a modern technika mégsem masina! Jól emlékszem kellemetlenkedéseit kell neki eső, se szél; fagy olyan tökéletes, mint szegény dédanyámra, aki eltűrnünk. Nem vagyunk és nyári hév nem fog nem hitt a fülének, ami- egyformák, vigasztalom rajta, sőt bohókás kedvű kor megszólalt az első magam, no. meg az izlé- gazdája akár a vasár- rádió, s szent meggyő- sek is felettébb eltérők, napi marhahús mellett ződése volt, hogy valami A meglepetés azonban párolhatja, bő lében, furfangos örmény eg\J folytatódik. Az igazán beledobhatja a rotyogó hisszük, s utolsó kísérletként most már ingerülten dobom a földre a konok hanglemezt, talán összetörik. Nem történik csoda: a remekbekéembert bújtatott el a nem meggyőző dalocska lebbencslevesbe, meg se szült műanyag perdül,- Nézd meg. Ez igen. az álmodozás. Végered- ként élhet vissza saját legújabb találmány, ményben ott tartunk, leleményességével, imnakvó tekintetével szemléletű a zenegépeket, — A _ , de lássuk vendéglátóm Törhetetlen. Próbáld csak hogy ég és föld elmúl lemezjátszóját. meg, ejtsd le. S a következő percben Óvatosan elengedem, az áttetsző, műanyag bo- mert éltet a titkos re- golyónk beleszédülhet az rítású ládikó hangrafor- mény, hátha pozdorjává izzó Napba, a kétségbemáron egy darabban is hat, naprendszerek egy- fog maradni, most és másba rohanhatnak, föld mindörökkön örökké. CSÁNY1 LÁSZLÓ Azóta minden levelük így kezdődik: „Kedves Sporttárs!” Pedig a puli szalad, nem én! Vasárnaponként ott állok a Dózsa B. középen, és lelkiismeretesen ordítozom. Ezért a gyönyörű ordításért máris sporttárs vagyok. Mind a húszezren azok vagyunk. Horgászom is. Itt is sporttárs vagyok. Ez nagyon strapás sport; Amíg az ember oda nem ér! Ha már ott vagyok, akkor kizárólag ülve, hasonfekve és az eredménytelenség keserű korszakaiban hanyatt fekve sportolok. Nagyon nehéz sport a sakk is. Itt azonban nem a karja és lába erősödik az embernek, hanem amin ül. Hogy miért jutott eszembe mindez? Mert a napokban hajnalban mentem valahova és a posta előtt kis zsámolyon ültek a bélyeggyűjtő sporttársak! Ez igen! — mondom. — Kenyerem javát megettem, eddig nem sikerült sportárssá lennem és most itt állok tejbe-vajba sporttársként! Ha galambot tenyésztek és vasárnaponként galamblevest eszem, sporttárs vágyóit. Ha akváriummal vacakolok, sporttárs vagyok, ha hanyatt fekszem, sporttárs vagyok! Ha gombfutballoznék, sporttárs lennék! Ez igen! Nem lehetne ugyanígy elmennem tudósnak? Elolvasnék egy brosúrát az atomról és atom- tudós lennék. Két brosúrát a gyermeknevelésről és gyermektudós lennék. Egy füzetet a nátháról és orvostudós lennék. Milyen szép is lenne, tudós- és sporttársaim! Szöllősy Kálmán
