Tolna Megyei Népújság, 1962. május (12. évfolyam, 1000-125. szám)

1962-05-13 / 110. szám

1962. május 13.

TOt.NA MEGYEI NÉPÜJSAG

7

Újfajta versengés:

Ki vesz több könyvet, ki oivas

Nyolcszázötven előfizető Szekszárdon könyvsorozatokra

A megye egyik nagyobb ipari üzemében mesélték:

— Uj divat kapott lábra mi- nálunk, új versengés, kinek van több belőle, ki dicsekedhet nagyobb gyűjteménnyel. Könyvet vásárolnak az emberek, fizetési napokon jelentős summákat hagynak a bizományosnál. Ha valaki Shakespeare-sorozatot rendel, a többiek sem akarnak lemaradni mögötte. Vagy el nem tudnák viselni, hogy nekik ne legyen meg az a könyvük, amit munkatársuk már megvett.

Ennek az új szokásnak, új versengésnek — majdhogynem azt mondtam már, hogy magasrendű hivalkodásnak — beszédes bizonyítékait tudják szolgáltatni a könyvesboltok.

Szekszárdon, csak Szekszárdon — és néhány járási bolt még ennél is nagyobb számmal tud dicsekedni — hetven Shakespeare- sorozatot adtak el, az Uj magyar lexikonra háromszázan fizettek elő, az Én könyvtáram-nak százhúsz, az Aranykönyvtár-nak 180, a Milliók könyve sorozatnak szin tén 180 előfizetője van.

Könyvsorozatokra tehát nyolcszázötvenen fizettek elő csak Szekszárdon. A bonyhádi járási boltban ez a szám magasabb, s ha összeszámoljuk a többi járási könyvesboltok adatait is, akkor több ezerre rúg a sorozatok előfizetőinek száma.

36 bizományos, tízezer kötet könyvet ad el havonta

A város területén, üzemekben, vállalatoknál, hivatalokban 36 bizományos működik. A faipari vállalatnál Inotai Ildikó ezer forintot forgalmaz havonta, Dá- nyiné az AKÖV-nél háromezer forintot, az építőipari vállalat könyvbizományosánál, Heringes Árpádnénál a havi vásárlás négyezer forint körül mozog. A gépjavító vállalatnál nincs bizományos, egyszer rendeztek könyvvásárt, egy hónapig voltak kint az üzemben könyvek. Az egy hónap mérlege: 1200 forint.

Harmincezer forint a havi átlagforgalom, amely a harminchat bizományos keze nyomán

születik. Tízezer kötetnek felel meg ez az összeg. Ez a mennyiség az, amit egy hónapban a bolti forgalmon kívül a szekszárdiak vásárolnak. S ez elsősorban izemi forgalom.

A mezőgazdasági könyvhónap is hozott eredményt. Itt a cél a mezőgazdasági szakkönyvek terjesztése volt. Az elfogyott félezer kötet szakkönyv bizonyosan emelni fogja a jövőben a szakkönyvek iránti érdeklődést és igényt.

Jól ismert vendég a könyvesboltban az egyik szekszárdi termelőszövetkezet elnöke. Nem múlik el hét, hogy meg ne jelennék, s mindig egy-két kötet új könyvvel távozik. De amikor az újakat megvásárolja, egyszersmind véleményt mond az előbbiekről, az addig már elolvasot- takról. (A vélemény nem mindig hízelgő')

K nyvsorsjegy-fogyasztás: évi 45 000 darab

A könyvsorsjegyek iránt változatlanul nagy az érdeklődés. Két évvel ezelőtt negyvenötezer da-.

rabot adtak el. Tavaly ugyanannyit, s ennyi eladására számítanak az idén is. Ki gondolná, hogy a lottó és totó után ez a legnépszerűbb sorsjáték? Ezen viszont csak nyerni lehet.

— De olyan sorsjegyvásárlónk még nem volt — mondják a bolt dolgozói —, aki csak a sorsjegyet váltotta volna be anélkül, hogy mást is vásárolt volna. Amikor beváltotta, értékének két-három- szorosáért vett még könyvet.

Az adatok bizonysága szerint az új versengés rengeteg megvásárolt könyvet jelent. Hovatovább nem lesz olyan lakás, amelyet ne díszítene kisebb vagy nagyobb könyvtár. De a könyv- ankétok, s az általános műveltség állandó emelkedése azt is mutatják, hogy a könyvespolc nem lakásdísz, hanem a művelődési lehetőségek tára.

Egyébként az országos statisztikai adatok szerint is Szekszárdon vásárolják és olvassák a legtöbb könyvet.

L. Gy.

Kihaló mesterségek:

A kosárfonó

Apróság a békéről

Pár napja óvodásokat láttam, önfeledt öröm ragyogott az arcukon, amint vidáman lengett a hinta, repült a labda. S hirtelen az a gondolat suhant át rajtam: milyen jó, hogy béke van. Korábban egy nagy építkezés mellett vitt el az utam, ahol büszkén újságolták: ez a gyár látja el majd az Alföldet műtrágyával. Máskor meg — de minek soroljam tovább. Logikus, ha nem is mondjuk, minden nagy, szép dolog mellé akaratlanul is oda tesz- szük: mert béke van, s milyen jó, hogy béke van.

Óriási tartalmat, beláthatatlan lehetőségeket takar ez a szó: béke. S mégis néha milyen köny- nyen dobáljuk. Ráhúzzuk erre is, arra is. Legutóbb például a békéről nevezték el a női autóstúrát. „Nők a békéért” — hirdette a felirat, s láttán mosolyognom kellett. Nem a szándékot kifogásolom; meggyőződésem, hogy az autóstúra résztvevői akarják, óhajtják a békét. De vajon ez a túra előrevitte-e a nagy ügyet? Nem hinném. Transzparenstől, hangzatos elnevezéstől még nem változott meg a világ sora soha. Viszont egy nagyszerű, az emberiség beláthatatlan fejlődését jelentő.szavunk veszített fényéből, igazi csillogásából.

sz. i.

Ráncos ujjal korukat meghazudtoló fürgeséggel bújtatják a vékony fűzfavesszőt, az előre meghajlított keretek között. A kis asztalkán furcsa alakú szerszámok hevernek, amelyeknek a rendeltetésére csak akkor jön rá a szemlélődő, ha már egy jó ideje figyeli a mester,

Mihálkovics János munkáját.

ötvenkét éve űzi ezt, az azóta már ritkaság számba menő mesterséget, amelyet nem is volt olyan könnyű megtanulni.

— Tíz, vagy tizenkét mesternél tanultam — emlékezik vissza Mihálkovics János — míg elsajátítottam a szakmát. Faddon kezdtem, de mire elmondhattam magamról, hogy jártas vagyok ebben a szakmában, már a fél országot bejártam.

— Volt olyan mesterem is, aki

háttal ült munka közben nekem, hogy ne lássam, mit csinál. Féltette tőlem a szakmát.

Megáll a mesélésben, éles bicskájával ferde síkot metsz a nemesített fűzfavesszőre, oldalra dönti az előtte álló virágtartó állványt és bújtatja, sodorja a

Kérdezz—felelek —

balesetvédelemből

A téglagyárak közül elsőnek — talán más iparágak üzemeit is megelőzve — érdekes módját választották a palánki téglagyár vezetői a balesetvédelmi oktatásnak. Amellett, hogy rendszeresen megtartják a dolgozóknak a munkavédelmi oktatást és hogy naponta, munkakezdéskor beszélnek a balesetvédelemről, esti összejöveteleken is beszélnek erről az igen fontos dologról. Legutóbb a szakszervezeti bizottság rendezett kérdezz — felelek estet, a munkavédelmi kérdésekről. A legjobban szerepelő dolgozókat megjutalmazták.

A palánki téglagyárban tartott munkavédelmi oktatás e legújabb formájával bizonyára más üzemekben is találkozunk majd.

vesszőt, amíg az kecses hajtással körül nem öleli a nyers vázat*

— 1920 óta itt dolgozom Bonyhádon. Valamikor jobban ment a bolt, több kosárra volt szükség. Ma, ha kosarakat készítenék, talán meg sem tudnék élni a keresetből. Divatcikkeket, szatyrokat, virágállványokat, kerti bútorokat csinálok, amelyek iránt most újra élénkült a kereslet. Ezeket, ha legközelebb vásárra megyek, úgy szeretném elhelyezni, hogy valóságos kiállítás legyen, hogy megakadjon rajta a vásárló szeme.

A kosarak már nem keresett holmik. A gyümölcsöt meg a zöldségféléket a termelőszövetkezetek olcsó ládákban szállítják, autószámra. A kosárfonás kihalásra ítélt mesterség, ha nem nyer új tartalmat, ha nem követi a megváltozott igényeket és ízlést. Mihálkovics János bácsi tudomásul veszi a megváltozott igényeket és ehhez igazítja munkáját. Divatos női kosárkák, ízléses virágállványok kerülnek ki keze alól; egy régi mesterség új termékei.

(monostori) (Fotó: Bakó)

Oiö-n néni nem. meg/j tujiigdíjha

GIZIKÉ ELINDULT

őrs nénit teljes nevén Bors Elemérnének hívják. Közel jár a hatvanhoz, Döbröközön lakik, körzeti ápolónő, s harmincnyolc éve az egészségügy dolgozója. A hozzá hasonlók már nyugdíjba mentek, pihennek. Nem így Bors néni. Beteges, súlyos műtéten esett át, de szinte nem is számol ezzel. Fiataloknak dicséretére váló szorgalommal járja a házakat, látogatja a fekvő betegeket, fáradhatatlan, amikor segítséget kell nyújtani, vagy tanácsot kell adni.

Pedig munkája korántsem könnyű. A szív mellé jó adag energia is szükséges, hogy nap mint nap bejárja a falut, a Nagy- pál-telepet. Sütvény-pusztát és a Szőlőhegyet. Kifogyhatatlan az energiája, nem tudott felőrlődni az eltelt évek alatt.

Napjai korán kezdődnek, mert délután pihenni szeretne egy kicsit. De nem tud, pontosabban: nem akar. Mindig eszébe jut valami. Vagy az, hogy felkeresse valamelyik betegét, vagy az, hogy megnézzen egy járni tanuló apróságot, egy kismamát.

Furcsa ember, állandóan jön, megy, a nap egyik felében a községben, a másikban a Szőlőhegyen találkozhat vele az, aki keresi. Kis táskáját a kezébe fogja, házról házra jár. Itt egy injekció, amott néhány szó, a harmadik helyen csak egy pillantás a lakásra, a gyerekre. Ez így túl rövidnek, s könnyű foglalatosságnak látszik. Pedig korántsem az. Döbrököz ugyanis széttagolt község. Fiatalnak is órákba telik, amíg egyik végétől a másikig ér. A szőlőhegyen körülbelül ezerötszáz ember él, s a házakat néhol dombok választják el egymástól.

Több mint harminc évig gyalog járta Bors néni ezt a nagy területet. Mostanában már könnyebb, a termelőszövetkezet kocsit biztosít a legtávolabb lakó családok felkereséséhez.

Azt mesélték róla a községben, hogy egyszer majdnem megjárta az óvodásokkal. Az utcán találkozott velük, s lehajolt hozzájuk. Az apróságok a nyakába csimpaszkodtak. Kicsibe múlt, hogy el nem esett, úgy segítette ki a nagy szerétéiből az óvónő. Más viszont arról beszélt, hogy anyák napján lakásán kereste fel egy csokor gyöngyvirággal Juhász Jánosné Az iskolások csapatostul mentek el hozzá, hogy átadják neki a megbecsülés virágait.

Amikor ott jártunk Bors néninél, orgonaillattól volt jószagú a konyha. Cs. Szabó Ilona, a község fiatal védőnője is hozott egy csokorra valót. Valóságos orgonaerdő virított a vázákban. Bors néni pedig mosolygott, örült. Talán el is sírja magát, ha nem vagyunk ott többen. így azonban csak ezt mondta kicsit bizonytalan hangon:

— Nem megyek nyugdíjba, majd csak negyven év után.

Sz. I.

A ház fehér falával, gondozott udvarával, ápolt virágos- kertjével kitűnik a telep többi épülete közül. A berendezés is megfelelő, a belső szoba szabályos háló, szép ágyakkal, sárga szekrényekkel és új ágyterítők- kel. A 18 éves Giziké olyan ruhát hord itthon, hogy abban akár ünnepen is végigmehetne a falun.

Bizony meglepődött, amikor megtudta, hogy azért jöttünk, mert beszélgetni szeretnénk vele. Vajon mit akarhatnak tőle az újságírók? Igazán nem csinált ő semmi rosszat. Amikor a tsz-re terelődik a szó, akkor derül mosolyra barna arca, fekete szeme. Az már más ...

— Két éve dolgozom az apar- hanti Búzavirág Tsz-ben, az idei év a harmadik, amit a közösben végzett munkával kezdek. A múlt évben 140 munkaegységet teljesítettem, egy munkaegységre 43 forint értéket kaptam. Volt ebben pénz, termény, s ezenkívül háztájit is kapok, mert én rendes tagja vagyok a tsz-nek.

Magabiztosan, szellemesen, érdekesen beszél. Elmondja, hogy szeret a tsz-ben dolgozni. Idén is már kora tavasz- szal kért munkát, részt vett a burgonya válogatásában, dolgozott a kertészetben, s alig várja, hogy meginduljon a kapálás, mert az már komoly munka és lehet teljesíteni.

— Egyébként nekünk azért van mindenünk, mert a család nagy része dolgozik. A férfiak

utat. építenek Komlón, hetenként járnak haza, hazahozzák a pénzt úgy, ahogy azt illik. Én persze szívesebben vagyok itthon, ebben a tsz-ben érdemes dolgozni, mert lehet keresni szépen. Mondom is a sógoromnak, meg az apósomnak: jobban tennék, ha ők is itt maradnának. ök azzal cáfolnak, hogy télen nem lehet a tsz-ben keresni és nekik télen is kell a pénz. Nincs igazuk, ők is belátnák ezt, ha megpróbálnák a tsz-t.

Sárközi Giziké megpróbálta, s most úgy beszél a tsz-ről, mint ahogy arról az öntudatos tagok beszélni szoktak. Gizikéről is úgy beszélnek a tsz- ben, mint közéjük tartozóról, olyanról, akit befogadtak, nem különböztetik meg azért, mert cigány.

A jövőről kérdezzük, erre nem tud megnyugtató feleletet adni. A baj az, hogy csak két osztályt végzett, s egyre jobban érzi a tanulás hiányát. Húgának, Ilonkának már jobb lesz, mert ő most már hetedikes, és el fogja végezni jövőre a nyolcadik osztályt is. Giziké érzi, hogy a munkához egyre több tudás kell, tehát ha tovább akar jutni az úton, amelyen elindult, tanulnia kell.

Giziké elindult... Olyan úton indult el, amely a fel- emelkedéshez, az emberi élethez vezet, s amely utat munkával és tanulással lehet járhatóvá tenni.

Gyenis János