Tolna Megyei Népújság, 1962. május (12. évfolyam, 1000-125. szám)

1962-05-05 / 103. szám

2 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1962. májas Tyitov beszámolója Washingtonban Megemlékezések a Pravda alapításának 50. évfordulóján Washington (MTI). German Tyitov szovjet űrhajós csütörtö­kön részt vett a világűr feltárá­sára alakult nemzetközi bizott­ság Washingtonban tartott érte­kezletén és beszámolt földkörüli útjáról s ott szerzett tapasztala­tairól. Tyitov hangsúlyozta, kozmikus útjának az volt a legfontosabb eredménye, hogy beigazolódott, az ember huzamosabb ideig ké­pes elviselni a súlytalanság álla­potát. Tyitov azt is elmondotta, hogy a Vosztok—2 űrhajót hatlépcsős folyékony hajtóanyagú rakétával lőtték fel. A rakéta maximális taszítóereje 600 000 kilogramm. Ismeretes, hogy az Egyesült Államok jelenleg még nem ren­delkezik ilyen rakétával, csak a kísérleti állapotban lévő „Satum” rakéta éri majd el a Vosztok—2 rakétájának taszítóerejét. Tyitov kijelentette, a Vosztok —2 földetérés után képes lett volna arra, hogy újabb űrrepü­lést hajtson végre. Beszámolójának végeztével a szovjet űrhajós a következő sza­vakkal fordult az ülésen részt vevő tudósokhoz: „Ahhoz, hogy egy festményt megszemléljünk, néhány lépéssel hátrább kell menni és távolabb­ról kell megvizsgálni. Nekem sók között jutott hogy hosszabb ideig gyönyörköd­hettem bolygónk szépségében »néhány lépésre eltávolodva tőle« a világűrből. Gyönyörű a mi ősi, de örökké fiatal, virágzó Föl­dünk. Én, mint a világ egyik polgá­ra, a Szovjetunió polgára, azzal a felhívással fordulok önökhöz, hogy az emberiség javára hasz­nálják fel a tudomány és techni­ka valamennyi vívmányát. Bolygónk felett a népek által oly sokszor elátkozott háború ré­me lebeg. Itt az ideje, hogy az emberiség űrhajóját a béke, a haladás és a felvirágzás pályájá­ra vezéreljék, hogy ne lobban­hasson fel ismét a háború tüze.” A washingtoni nemzetközi ér­tekezleten részt vett Glenn ezre­des, az Egyesült Államok űrhajó­sa is. Glenn ezredes földkörüli útjáról beszámolva hangsúlyoz­ta, kabinja „valószínűleg nem fe­jezte volna be a három fordula­tot és nem is tért volna vissza a Földre, ha nem ember vezérli.” Az űrhajós azt is elmondotta, ha meg lehetne ismételni a Barátság —7 útját, akkor sok dolgon vál­toztathatnának. Az ember saját hibáiból tanul — fűzte hozzá. German Tyitov és John Glenn ezután egy sajtóértekezleten vett részt és válaszolt az újságírók i kérdéseire. Tyitov hangsúlyozta, | minél előbb aláírják az általános leszerelésről szóló megállapodást és süllyesztik tengerbe a fegyve­reket, annál hamarabb nyílik lehetőség arra, hogy Glenn ezre­dessel együtt repüljön a világ­űrbe. Az újságírók megkérdezték, a Szovjetunió mikor engedélyezi, hogy külföldi újságírók és szak­emberek megtekinthessék a szov­jet rakétakilövő helyeket. Tyitov válaszában rámutatott, hogy a kozmikus űrhajókat olyan raké­ták segítségével lövik fel, ame­lyeket katonai célokra is fel le­het használni. Amikor létrejön az általános és teljes leszerelésről szóló egyezmény — hangsúlyozta —, a Szovjetuniónak egyetlen or­szág előtt sem lesz titkolnivaló- ja. John Glenn a sajtóértekezleten hangoztatta, várakozással tekint ama nap elé, amikor Tyitovval együtt repülhet a világűrbe. Azt is közölte, hogy az Egyesült Ál­lamok valószínűleg még ebben az évben, vagy a jövő év elején olyan kozmikus űrhajót bocsát pályára, amely egy vagy több napig kering majd a Föld kö­rül. Csütörtök este Lyndon John­son, az Egyesült Államok alelnö- ke fogadást adott a két űrhajós, German Tyitov és John Glenn tiszteletére. German Tyitov feleségével együtt látogatást tett az ENSZ New York-i székhazá­ban, ahol U Thant főtitkár üdvözölte. Telefoto—MTI Külföldi Képszolgálat Moszkva (TASZSZ). A Szovjet Tudományos Akadémia történet­tudományi intézetében csütörtö­kön ünnepi ülésen emlékeztek meg a Pravda 50 éves fennállá­sáról. Az ülés résztvevői méltat­ták Lenin szerepét a Pravda megalapításában és vezetésében. A lap 1912 és 1914 között 284 cik­ket közölt Lenintől, s ezek a cik­kek óriási szerepet játszottak az orosz forradalmi erők összefogá­sában. . A szovjet hadsereg központi há­zában a Pravda jubileuma alkal­mából ünnepi estet szerveztek, amelyen a moszkvai helyőrség tisztjei, tábornokai találkoztak a Pravda munkatársaival. Leningrádban az évforduló em­lékére bronzplaketlet készítettek, amelynek egyik oldalán Lenin domborművű arcképe látható, alatta két évszám: 1912—1926, va­lamint a Pravda lapfeje legelső és mai formájában. A plakett másik oldalán munkáskéz tart egy zászlót, amelyen „50 évvel ezelőtt jelent meg az első szám” felirat látható. Leningrádban az évforduló tisz­teletére nagy kiállítást rendeztek, a leningrádi egyetem újságírói ka­rán pedig ünnepi est volt. A Szovjetunió más városaiban is rendeztek kiállításokat a Prav­da megalapításának 50. évfordu- I lóján. Közös Közlemény Girbacfc eszt ák kancellár és Kennedy tárgyalásairól Washington (MTI). Kennedy amerikai elnök csütörtökön est­ebédet adott a Washingtonban tartózkoló Gorbach osztrák kancellár tiszteletére. Az estebéden Gorbach és Ken­nedy pohárköszöntőt mondott. Gorbach hangsúlyozta, Ausztria arra törekszik, hogy megőrizze szabadságát, függetlenségét, nö­velje gazdasági életképességét és így élénk érdeklődést tanúsít Eu­rópa gazdasági integrációja iránt. Kennedy válaszában azt mon­dotta, hogy az osztrák kancellár igen alkalmas időpontban érke­zett, amikor az európai esemé-- nyék gyümölcsöző távlatokat tár­nak fel. A két államférfi megbeszélése után néhány órával Washington­ban közös közleményt hoztak nyilvánosságra, amelynek szövege így hangzik: „Kennedy elnök és Gorbach osztrák kancellár csütörtökön dél­után egy sor kölcsönös érdeklő­désre számot tartó kérdésről ta­nácskozott. A megbeszélés során a kancel­lár és Kreisky külügyminiszter kifejtették az osztrák kormány nézeteit bizonyos gazdasági kér­désekről, beleértve Ausztria rész­vételét az európai gazdasági in­tegrációban. Az elnök kifejezésre juttatta, elismeri Ausztria külön­leges helyzetét. Kölcsönösen meg­egyeztek abban, hogy szükség van olyan megoldásokra, amelyek szá­mításba veszik ezt. Az elnök és a kancellár ismét hangsúlyozták or­szágaik hagyományos barátságát”. U Thant sajtóértekezletet tartott Genfben Genf (MTI). U Thant, az ENSZ ügyvezető. főtitkára . pénteken Genfben sajtóértekezletet tartott, s ezen ismertette a tizennyolc­hatalmi leszerelési bizottság mun­kájáról alkotott véleményét. A főtitkár elismeréssel nyilat­kozott a semleges államok az- irányú erőfeszítéséről, hogy „ki­mozdítsák a leszerelési értekez­letet a .holtpontról és áthidalják a két nagyhatalom közötti távolsá­got”. U Thant azonban hangsúlyozta, hogy pillanatnyilag távoliak a nukleáris fegyverkísérletek eltil­tásáról szóló egyezmény megköté­sének kilátásai. Kádár János fogadta az új brazil követet Kádár János, a magyar forra­dalmi munkás—paraszt kormány elnöke, pénteken bemutatkozó lá­togatáson fogadta Manuel Anto­nio Pimentel Brandao-t, a Brazí­liai Egyesült Államok új magyar- országi rendkívüli és meghatal­mazott miniszterét. El kell érni az általános és teljes leszerelést Hoel-Baker nyilatkozata Bécs (TASZSZ). Noel-Baker No- bel-díjas angol munkáspárti kép­viselő Bécsben sajtóértekezletet tartott és beszélt a fegyverkezési verseny veszélyeiről. Az emberiség csak akkor me­nekülhet meg a katasztrófától — hangsúlyozta Noel-Baker —, ha kiiislSpiása Párizs (MTI). Theret vizsgáló- bíró, aki az 1961. áprilisi tábor­noki pűccsal kápcsolatban hall­gatta ki Salant, befejezte a vizs­gálati eljárást. Sálán ezúttal vá­laszolt a vizsgálóbíró kérdéseire, miután ígéretet kapott, hogy két általa javasolt tanút megidéznek a főtárgyalásra. Sálán kihallgatá­sakor kijelentette, hogy „nem rin­gatja magát illúziókban, sorsát il­letően”, de annak a véleményé­nek adott kifejezést, hogy peré­nek tárgyalása „történelmi ese­mény lesz”, majd hozzátette, arra törekszik majd. hogy ne szalassza el a számára kínálkozó alkalmat. sikerül elérni az általános és tel­jes leszerelést. Az utóbbi évek folyamán a szovjet kormány és Hruscsov miniszterelnök több íz­ben is tett erre vonatkozó javas­latot. Noel-Baker megjegyezte, hogy a genfi tizennyolchatalmi bizottság elé terjesztett szovjet le­szerelési terv tekintetbe veszi a nyugati hatalmaknak az ellenőr­zési rendszerre való kívánságait. A genfi tárgyalásokon — mon­dotta — az amerikai légköri nuk­leáris robbantásokkal kapcsolat­ban újabb nehézségek támadtak. Noel-Baker úgy nyilatkozott, hogy véleménye szerint az általá­nos és teljes leszereléshez vezető úton az első lépést jelenthetné a nukleáris kísérletek megszünteté­sére az európai, ázsiai és afrikai atommentes, demilitarizált öve­zetek létesítésére és a nukleáris fegyver célbajuttatását szolgáló eszközök megsemmisítésére vo­natkozó egyezmény. XLII. Fázósan megrázkódott. Vissza­rettent egy gondolattól. De minél jobban ki akarta verni a fejé­ből, annál jobban visszatolako­dott; minél inkább el akarta fe­lejteni, mind többször eszébe ju­tott. Jánostól, és másoktól is so­kat hallott arról, hogy a kül­földre szökött és hazatért magya­rok között kémek is vannak. Egyszer-kétszer hazatérése után ő is észrevette, hogy gyanúsan mé­regetik, mintha .. . mintha ... Eh, de hogy került kapcsolatba ezzel az emberrel István? „Az öccsét keresi...” Hol? Ezernyi kérdés. Egyikre sem kapott választ. Szívből, őszintén kívánta, bár­csak megtalálná az orvos, akit keres, és menne el minél előbb Erdőslakról. Odaát, a másik szobában Ist­ván betegen felnyögött. Idegesen dobálta magát az ágyon. Zsuzsa felkelt, lábújjhegyen az ajtóhoz lopózkodott és a kulcslyukra ta­pasztotta a fülét. Zsuzsának sejtelme sem volt arról, a jelenetről, amely István öccse taxival való hazaszállítását megelőzte. Szabó és István a Jáz­min-bárban iszogattak. A harma­dik konyak után a fiúból ismét kitört a fecsegő természet. Sőt: szeretett ilyenkor olyan dolgokat is állítani, amelyek sohasem tör­téntek meg vele ... A képügynök ügyesen az ellen- forradalom erdőslaki eseményeire terelte a beszélgetést. — Hajaj, volt itt is nagy cécó!... Lövöldözések, és emberek is hal­tak meg ... — Féltél, ugye? — É... én? — István önérze­tesen csapott a mellére. — Má­sok féltek éntőlem! — Ne mondd! Miért? A fiú közelebb húzódott a kémhez. Úgy hazudott, mintha könyvből olvasná: — Benne voltam egy jó kis buliban. Heten voltunk, de ké­sőbb széthullt a galeri: Kettőt le­tartóztattak, én megúsztam ... — Mit csináltatok? — Mikor az oroszok a városba bejöttek... hallottál erről? — Hogyne hallottam! — mond­ta Horváth és észrevétlenül el­indította a zsebmagnetofont. — Folytasd ... — Nohát... benne voltam a nemzetőrségben, egy klassz gép­pisztolyt kaptam. De azon a na­pon, november negyedikén reg­gel szólt a parancsnok, hogy oszoljunk szét a városban, mert baj van. Mi, heten mindig együtt voltunk, most sem akartunk el­válni egymástól. Felmentünk a Minoriták templomának tornyá­ba. Innen jól beláttuk a környé­ket. Vittünk magunkkal egy go­lyószórót is. A templom mellett van a posta, most ott dolgozik a nővérem... de akkor disszidált. Ausztriában volt, a nickelsdorfi lágerban. — Mikor? — kérdezte Horváth önkéntelenül is felkiáltva. Alig tudta a fiú előtt leplezni megle­petését. — Erről még nem be­széltél. — Visszajött a szamár. Már január elején .. . Ha én kime­gyek, ott is maradtam volna ... — S miért nem mentél ki?

Next

/
Oldalképek
Tartalom