Tolna Megyei Népújság, 1962. május (12. évfolyam, 1000-125. szám)

1962-05-05 / 103. szám

1962. május 5. TOI,NA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Az összefogás szép példája Egy folyamat A bátaszéki Búzakalász Tsz több mint tízéves fejlődése so­rán nagy utat tett meg. A 700 termelőszövetkezeti tag 6000 hold földön gazdálkodik. A szövetkeze­ti község lakossága a pártszerve­zet segítségével szép eredménye­ket ért el. Évről évre emelkedik a terméshozam, s évről évre több árut adunk a népgazdaságnak. Az 1961-es évben az aszályos idő­járás ellenére is egy-egy hold földről 2725 forint értékű árut adtunk. Az eredményeket elsősor­ban úgy értük el, hogy a tagság a párt felvilágosító munkája nyomán magáénak érzi a szövet­kezetét, rendszeresen részt vesz a termelő munkában és védi a közös vagyont. Bátaszéken a tsz- tagok becsületesen végzett mun­kájuk után megtalálják a számí­tásukat. A tagság nem kívánko­zik el a tsz-ből, ragaszkodik a közös gazdasághoz, A tsz-tagság él a közös mun­ka adta lehetőségekkel. Tagjaink közül sokan vesznek részt álla­mi, politikai és szakmai oktatás­ban. Az elmúlt évben több mint 100 tag vett részt a tsz-akadé- mián. Húsz dolgozó tette le a traktoros szakmunkás-vizsgát. Hasonló a tanulási igény mind az állattenyésztésben, mind a növénytermesztésben dolgozók körében. A késői kitavaszodás a mi ter­melőszövetkezetünkben is késlel­tette a mezőgazdasági munkák kezdését. Ahogy az idő engedte, traktorosaink munkába álltak és hyújt.ott műszakban dolgoztak, így hét-nyolc nap alatt végeztek a talajelőkészítéssel. Pótoltuk az időjárás okozta lemaradást, a ta­vaszi magok idejében a földbe kerültek. A bátaszéki Búzakalász Tsz tagjai bíznak a vezetőségben, amely a szövetkezeti demokrácia szigorú betartásával és betartatá­sával irányítja a szövetkezetei. A vezetőség a tagság bevonásával dönt a szövetkezet ügyeiben és intézkedéseiről rendszeresen tá­jékoztatja a tagságot. A tsz-veze- tők és a tagok között jó az össz­hang, minden tagot a végzett munkája után becsülnek meg. A jó együttműködés szép példáját mutatják az elmúlt hetek esemé­nyei, amikor tagjaink százával dolgoztak kint a földeken, hogy a tavaszi magvak minél előbb a földbe kerüljenek. Az összetar­tást példázza az a társadalmi munka is, amit a termelőszövet­kezeti tagok a hónap elején vé­geztek. A tsz vezetősége és tag­sága úgy döntött, hogy a legelői üzemegységhez vezető kocsiutat járhatóvá teszik, kikövezik. Az út földmunkáit a tsz-tagok vál­lalták, mégpedig a pártszervezet kezdeményezésével társadalmi munkával. Április 14-én, szomba­ton 300 tsz-tag, köztük száz nő- dolgozó, vett részt az útépítést előkészítő földmunkában és csak­nem 800 köbméter földet moz­gattak meg. Az összefogásnak ez a szép példája a jövőre nézve is biztató. Bízunk tagságunk mun­kaszeretetében, amellyel a közös vagyont gyarapítják és amellyel segítik termelőszövetkezetünk megszilárdítását. Szűcs Imre párttitkár Talán sikerül Sok tízezer féregfajta él a Földön — egyáltalán nem az em­ber örömére és hasznára. Veszé­lyeztetik táplálékát, átfúrják a bőrét, betegségekkel fertőzik még. S az embernek még egyetlen faj­tát sem sikerült kiirtani, bár 1938-ban remény nyílt arra, hogy véglegesen megszűnnek a férgek okozta gyötrelmek és betegségek. Ekkor kapott ugyanis Nobel-díjat Paul Müller svájci vegyész a DDT-nevű rovarirtószer felfedezé­séért. . Alig húsz év múlva azonban a Föld 32 országából vészes jelen­tések érkeztek az Egészségügyi Világszervezethez: nem használ­nak többé a nagy mennyiségben gyártott és alkalmazott DDT-ve- gyületek! Egyes trópusi országok­ban a bolhák ennek ellenére ter­jesztették a pestist, a moszkitók a maláriát és a kiütéses tífuszt... Mi történt? A vizsgálatok kimu­tatták, hogy a férgek rezisztensek- ké (ellenállókká) váltak a koráb­ban hatásos méreggel szemben. Ugyanaz a jelenség, amely miatt az orvosok óva intik az embere­ket az antibiotikumok (penicilin stb.) önkényes, indokolatlan al­kalmazásától: a kórokozó vírusok rezisztensekké válnak. A kutatások új útja: talán a rovarok saját hormonjaiból sike­rül abszolút biztos irtószert elő­állítani. A veszély: a hasznos ro­varok is (pl. a méhek) elpusztul­nak ilyen radikális szertől. A perspektíva: az ember eldönti, milyen férgeket, rovarokat kíván — mintegy háziállatként — meg­tartani. Ha ez megvalósul, az ál­latkertek rovar-házában mutogat­ják majd unokáinknak az utolsó, ártalmatlan, korábban betegsége­ket terjesztő szúnyogokat és bol­hákat ... Pista öcsém, a magadfajta fiatal­emberek odakint nagyobb bizton­ságban vannak ... Hiszen itt, tu­dod ... a nemzetőr-múltad nem jó ajánlólevél... — Tudom — folytatta István és még jobban tüzbejött, felhaj­totta a pohárból a maradék ko­nyakot — ki akartam menni, ami­kor még Zsuzsa is ott volt, de már nem lehetett. Lezárták a határt. Pedig ... egy orosz kato­nát én is kinyírtam ... onnan a toronyból. — Nem jöttek rá? —Nem tudják azt meg soha. A fiúk megléptek. Nekik sike­rült. Az a kettő meg nem kö­pött ... Horváth izgalomba jött. Elér­kezettnek látta az időt, hogy nyíltan megmondja, mit akar Ist­vántól? Kifizette az italt. — Gyere fel a szobámba, van egy üveg tokaji aszúm. István kezesbárányként követ­te. Még nem volt részeg, de az elfogyasztott ital már erősen dol­gozott benne. Ilyenkor kívánta a következő poharat. Egy székre ült, várta, hogy a képügynök elővegye az ígért aszút. — Mondd csak — kezdte Hor­váth és idegesen járkált a fiú előtt fel s alá a szobában —, megtennél nekem egy szívességet? — Örömmel! — Nem nagy dologról van szó, neked semmiség és nem is jár veszéllyel... István meglepődött. Furcsa ér­zést keltettek benne ezek a sza­vak. Érdeklődő kíváncsisággal követte tekintetével az előtte jár­káló embert. — Mellékesen kísérletezéssel is foglalkozom — hazudta Horváth, és erősen, mintha szugerálná, a fiú szeme közé nézett. — Régen... vegyészmérnöknek készültem, de abbahagytam az egyetemet. Nem volt pénzem, munka után kellett néznem. Egy nagy tervemről azonban később sem mondtam le. Titokban, húsz éve kísérletezem olyan hőálló műanyag előállításá­val, amely az 1200 Celsius fokot is kibírja, olvadás nélkül. Ennek éppen a vaskohászatban volna nagy jelentősége. Rengeteg pénzt keresnék vele, de addig, amíg nem vagyok bizonyos a sikerben, titokban kell tartanom a talál­mányt. Ugye megérted?: húsz éves munkám fekszik benne. Mennyi álmatlan éjszaka, terve­zés, töprengés, kudarcok és kez­deti sikerek; az egész életemet erre a találmányra tettem fel, amely egycsapásra világhírnévre emelhet, de földönfutóvá is te­het, ha elhamarkodom, vagy meg­szerzi valaki és előttem oldja meg a titkot. Rajtad kívül még három ember tud erről, de azok szintén érdekeltek, s nélkülem nem bol­dogulnának. biztos hát, hogy nem árulnak el. (Folytatjuk.) Erről a telephelyről 1936-ban ingajárat volt Szentgotthárdig. Disszidenseket szállítottak a ha­tár közelébe. Ezen a telephelyen az idei el­ső negyedévben 118 százalékra teljesítették a tervet, 960 ezer utast szállítottak, s nem fordult elő számottevő baleset. Ezen a telephelyen még mindig vannak emberek, akik nehezebben értik meg. hogy új módon kell élni, másként kell dolgozni, s igaz emberséggel tisztelni mindenkit, aki a legkisebbel is hozzájárul mindannyiunk gondjainak meg­oldásához. Ezen a telephelyen sza kítani akarnak a régivel s be­bizonyítani: a sofőröknél is le­het valami mást tenni, s ez a szakma is elképzelhető a régi, leginkább mesterkélt és gyakran durva rafinéria nélkül. A brigádok a hegyre mennek Képzeljünk el egy állapotot, s vegyük az elejét völgynek, a vé­gét pedig hegynek. Fél éve a li­es Autóközlekedési Vállalat 10 brigádja még a völgyben volt, s akkor indult el a hegyre. Ho­gyan? — Jószerint nem is tudjuk megmondani — mondja elgon­dolkozva Amma Ferenc, a telep­hely fiatal vezetője. — Talán csak elképzeléseink voltak elő­ször arról, hogy tudunk mi más­ként is dolgozni. S valaki egyszer, egy terme­lési tanácskozáson így szólt: — Gondolkozzunk, szaktársak! Ha a kilométerenkénti 2.19 fo­rintos k'".’‘~ ■"-': t'-~ *■­jük, évente 200 ezer forintot ta­karíthatunk meg a nepguzuasag- nak. Lehet, hogy ezt a Molnár bri­gád vezetője mondta, de az is lehet, hogy más. Nem fontos. Sok­kal lényegesebb, hogy valahol itt kezdődött az erjedés, ami kisebb- nagyobb zökkenőkkel ugyan, de azóta is tart, és sodrába kerül lassan mindenki. Ha már azonban szó esett a Molnár brigádról, időzzünk náluk egy kicsit. Már csak azért is, mert amit ők vállaltak, az — gépkocsivezetőkről lévén szó — figyelemre méltó. Régebben ugyanis, amikor valamit kértek tőlük, gyakran zúgolódtak. Ma ők tartják rendben a telephely- klubját, senki sem hiányzik a szakmai oktatásról, s ősszel, aki nem végezte el az általános is­kolát, beiratkozik a hetedikbe. Vitatkoznak még sokat, hiszen többségük falusi ember, volt egy kis föld, ez, az, s a kétlakiság is természetes dolognak tűnt kö­zöttük. A viták azonban, bár szenvedélyesek, más hangúak, mint régen. Több bennük az egy­más iránti megbecsülés. így indultak a hegyre százhar- mincketten. Zsuga helyett könyv Volt a bonyhádi telephelyen néhány ember, akik ha azt mond ták nekik, hogy tanuljanak, le­nézően elmosolyodtak s ezt mond­ták: — Ahhoz, hogy ne vigyem árokba a kocsit, betartsam a me­netidőt, szabályosan kezeljem a jegyet, pontosan elég az, amit tudok. Van nekem bajom, ha még nem is tetézem tanulással... Hangjuk eljutott sokmindenki­hez, s évről évre csődöt mondott az olyan szándék, ami arra irá­nyult, hogy valamilyen oktatásba bevonják őket. A politikai okta­tás elkezdődött, de a befejezés már legtöbbször sántított. S az idén: harminchétén szép ered­ménnyel zárták a pártoktatást. Tegyük hozzá: volt közöttük olyan is, aki korábban másként vélekedett. Mi idézte elő a változást? Leg­inkább talán az, hogy senki sem sajnálta a másiktól a türelmet, a figyelmet. A „zsugások” — szá­muk valaha igen tekintélyes volt — minden szabad időt az „ördög bibliájának” szenteltek. Járta az ulti, de néha a huszonegy is. Azután került valaki, lehet, hogy éppen a Lőrinc brigád vezetője, aki egyszer kártya helyett köny­vet vett a kezébe. Néhány hó­nap múltán mások is követték, s mostanában önkiszolgáló rend­szerben árusítják már a köny­veket. Hogy az arany fényesebb legyen — Nem olyan fényes az arany, mint amilyennek látszik — vé­lekedett kissé ironikusan a szak- szervezeti bizottság elnöke. — Ami nehezebbé teszi nálunk a munkát: gördülő üzem vagyunk, s bár jól kialakult törzsgárdánk van, mégis sokféle ember meg­fordul nálunk. A kimondatlan cél az, hogy ez a sokféleség megszűnjék. Ho­gyan lesz fényesebb az arany? Bizony jó sok csiszolás szüksé­ges hozzá. S ebben már némi ré­sze volt annak, amit a májusi ünnepre csináltak. Családi talál­kozóra jöttek össze a járási mű­velődési házban, s együtt töltöt­ték az ünnep előestéjét. Valahol itt, az ismerkedésnél, a közös munkánál, tanulásnál kezdődik az a folyamat, amit formálódás­nak szoktunk nevezni. Az alakulás elkezdődött. A kö­zelmúltban 12 gépkocsivezető ka­pott kitüntetést és jutalmat azért, mert 200 ezer kilométert vezet­tek baleset nélkül. Most a fél­évi szakmai vizsgákon is dere­kasan helyt akarnak állni. A cél: négyesnél ne legyen rosszabb eredménye senkinek, ősszel pe- d!g kihelyezett általános iskolai osztály kezdi meg működését az Autóközlekedési Vállalat bony­hádi telephelyén. így fényesedik, ha lassan is az arany ott, ahon­nan néhány éve még ingajárat közlekedett Szentgotthárdig ... Sz. I. Egészségház és orvosi lakás épül Zombán Zombán, a községfejlesztési alapból nagyobb létesítmény épí­tését tervezik. Hatszázezer, forin­tos beruházással egészségházat és orvosi lakást építenek. Az építés­hez felhasználják a jelenlegi, de korszerűtlensége miatt lebontás­ra kerülő egészségház használha­tó építőanyagát. A tervek már elkészültek, de úgy látszik, a 600 A napokba, nyílt meg újjá­alakítva a paksi csemegeüzlet. Az üzlethelyiséget a festési munkákon kívül neonvilágí­tással szerelte fel a Paksi Építőipari Ktsz és a Tolnai Asztalos Ktsz. Az épület másik részé­ben még folynak az átalakítási mun kálatok. Itt kor­szerű háztartási gépeket és motor­kerékpárokat ár sitó üzlet nyíli: Góliáth csendben távozott Nevét méltán érdemelte ki; tér- geztünk, de feltehetően többen metre nézve ekkora állatot még megnézték, mint a kiállításokat nem láttam. A barátom azt mond- szokták. Már csak a propaganda ta: ő már találkozott hasonlóval, miatt is. de neki igen élénk a fantáziája. Nekem lett volna néhány köz- A bálnaóriást már kivesézték bevető kívánságom. Szerettem előttem kiváncsi kollégáim, ne- volna, ha Góliáth lekászálódik a kém csak az a por maradt, amit méreteihez formált gépkocsiról, s érkezésével felvert. Megelégszem közelről mutatkozik be. De, ha ez, ezzel, annál is inkább, mert szót- mivel preparált öshal-származék- lan szereplésével igen élénk ér- ról van szó, lehetetlen, szívesen deklődést váltott ki a szekszár- fogadtam volna tőle pár szavas diákban. Reggel nyolctól kicsik- üdvözlést is. nagyok vegyest tolongtak a pénz- Góliáth azonban hallgatott, tár előtt. Nézőszámlálást nem vé- mint a hal, szótlanul tűrte, hogy bámuljuk, s elképzeljük: milyen lehet a marhahús-ízű húsa, ami több tengerparti országban kere­sett élelmicikk. Néma csendben figyelte a nagyérdemű közönsé­get. Alkonyat után csendben eltávo­zott. Nyoma sem maradt, hacsak majd a faddi Duna-ágban nem fog valami messzire vetődött utó­dot valamelyik szorgalmas hor­gász. Ki tudhatja? A horgászok­nál minden elképzelhető... sz. i. ezer forint kevés lesz ahhoz, hogy az öt helyiségből álló egészség­ház és orvosi lakás építési költ­ségeit fedezze. A közelmúltban megtartott tanácsülésen — ahol többek között az egészségház épí­téséről volt szó — a lakosság ré­széről 150 000 forint értékű tár­sadalmi munka vállalás történt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom