Tolna Megyei Népújság, 1962. április (12. évfolyam, 77-99. szám)
1962-04-08 / 82. szám
4 ' fÖESÍÁ MEGYEI NfíPŰJSAG 1962. április & A tolnai Aranykalász Tsz válasza a pálfai felhívásra A tolnai Aranykalász Tsz gazdái tanulmányozták a pálfai Egyetértés Tsz kongresszusi versenyfelhívását, s saját vállalásukkal válaszoltak arra. A vállaaz intenzív búzafajtánál a hozamot a tervhez viszonyt- va 8 százalékkal, a hazai fajtáknál 3 százalékkal növelik. Vállalásukban felsorolják a ku lás több pontjában kifejezésre koricát, a burgonyát, a cukorrá- jut „A mezőgazdaság helyzetéről pát, a napraforgót. Megyeszerte szövetkezeti gazdák maradékta- és a további feladatokról” szóló nagy figyelmet kell fordítani a lanul teljesíteni akarják a párt- párthatározat. A termelőszövet- takarmánynövények termésátla- határozatban megjelölt feladatozük el a háromszori kapálást, akkor elérjük a megkívánt hozamot”. Figyelmet érdemel az Aranykalász Tsz-ben a napraforgó hozamaira vonatkozó vállalás. A kezet tagjai a rendelkezésükre álló feltételekkel élni kívánva a korábban jóváhagyott tervüket túlteljesítik. gának növelésére. Ebben a tekin- kát Hasonló módon jelentős a tétben az Aranykalász Tsz tag- zöldségtermesztési vállalásuk. Hatezer-kilencven mázsa zöldségre kötöttek szerződést. Elhatározták, hogy tervüket 5 százalékkal túlteljesítik, jai kissé bátortalanok, ha a vállalásukat vesszük figyelembe. 327 hold kukoricát vetnek ősszelszántott területbe. Elhatározták, _ _________________ A mezőgazdaságról szóló párt- hogy amint a talaj állapota meg- hogy a népgazdaság szükségleteit határozat kimondja; „Mezőgaz- engedi a simítózást, nyolc nap még jobban kielégítsék. Hetven dasági termelésünk növeléséhez alatt, a vetést hét nap alatt vég- hold burgonyát teljes egészében még sohasem voltak a jelenlegi- zik el. A kikelt növény fogaso- ősszel 36 centiméter mélyen hez hasonló kedvező feltételek, lását 5 nap alatt, az első kézi- megszántott, istállótrágyázott te- de az előttünk álló feladatok is kapálást 4 nap alatt, a másodi- rületbe vetnek. Ezzel egyidőben nagyok”. — A feltételek az kát június 30-ig, a harmadikat 200 kilogramm kálitartalmú mű- Aranykal£sz Tsz-ben szintén jók, augusztus 10-ig befejezik. Az trágyát adnak a talajnak hol- s éz a biztosítéka annak, hogy a időben végzett vetési és növény- dánként. Az ültetést úgy végzik, nagy feladatokból több részt vál- ápolási munkákkal a tervhez vi- hogy legkésőbb április 20-ig á lalhatnak magukra. A közös gaz- szonyítva 2 százalékos többlet- munkát befejezzék. A töltögetést daságban az intenzív, nagyhoza- termést érnek el. Nyilvánvaló, mindkét esetben eső után a leg- mú búzafajták műtrágyázását hogy elsősorban a szövetkezeti alkalmasabb időben akarják csi- már február 20-án elvégezték, gazdák tudják, mire képesek, és nálni. Talajerőpótlással, vala- A hazai búzafajtáknál a mire vállalkozhatnak. Mégis cél- mint az időben végzett vetési és műtrágyázást március 20-án be- szerű felhívni figyelmüket a ha- növényápolási munkákkal fejezték. Nem késnek a henge- tározatnak arra a részére, amely rezéssel, a fogasolással, illetve kimondja, „Ha hibrid vetőmagot a küllő-kapálással sem. Mind- vetünk, biztosítjuk a talaj tápvállalásuknak az a pontja, ame- raszti, mintegy 10 000-rel szem- lyik kimondja, hogy ben, időben és gondosan végezA JOSN A lejtős utcában egy kapu mélyén állt. Barna arcán ezernyi ránc jutott össze, jekete bogárszemei ravaszul, de egyúttal alázatosan csillogtak. Színes, kétes tisztaságú ruha volt rajta, fejét hatalmas kendőbe bugyolálta. A vendéglőből kilépőket szó- litgatta, kevés sikerrel. — Megmondom a jövendőjét. Tőlem megtudhatja, lesz-e szerencséje. Az emberek mosolyogva, vagy éppen bosszúsan legyintve mentek el mellette. Vidám társaság lépett ki a vendéglő ajtaján. Négyen voltak. Egy ideig tanakodtak, merre. induljanak, aztán a híd jelé vették útjukat. Nem tudni, hogy az ebéd utáni bor, vagy sör vi- dámkodott bennük, de vastag nevetésük betöltötte a szűk utcácskát. Ráncos, eres kezét könyörögve nyújtotta feléjük az öregasszony, a szokott szöveget hajtogatva. — Mi van, mamuska? — torpant meg a legmagasabb férfi, és máris húzta le széles tenyeréről a kesztyűt. Az öregasszony a tenyér fölé hajolt. Szemét forgatva suttogott, csak a közel állók hallhatták. A társaság hangosan felnevetett. A zsebből gyűrött tízforintos került elő és vándorolt az öregasszony markába. A többiek nem jósoltattak. Kissé imbolyogva indultak lefelé az utcán. Még a jóslás ideje alatt iskolás gyerekek kerültek elő, hónuk alatt táskát szorongatva, táti szájjal bámulták a jós nőt. A sarkon két fiatalember fordult be, és az öregasszony máris mondta a mondókát. — Kíváncsi vagyok, mi lesz velem a jövőben — kacsintott barátjára az egyik, és nyújtotta a tenyerét. — Ez az élet vonala... hosz- szú, sokáig fog élni... Holnap egy csinos lánnyal fog megismerkedni — sorolta a jóslatokat az öregasszony, de véletlenül sem mondott olyant, ami elkedvetlenítené a vendéget. — Ez mind szép, öreganyám, de én arra vagyok kíváncsi, hogy nyerek-e a héten a lottón, vagy sem. A következő számokat játszottam... Egy ideig maga elé meredt a jósnő, aztán szemeit kifordítva suttogta: — Jaj, drága fiatalúr! örülni is, meg bosszankodni is fog a lottó miatt. Három találata lesz, annak örül, de azért meg bosszankodni fog, hogy a negyedik csak eggyel talált mellé. — Nem baj, mama. Mennyivel tartozom? ...Hogy tíz forinttal? Hú, annyi pénz nincs nálam. No, de nem baj, a tízszeresét fogom adni, ha már kifizették a három találatot. (monostori) Öregek napja Fácánkerten Bensőséges, meghitt ünnepélyt -endezett a fácánkerti Vörös Hajnal Tsz legutóbb a művelődési otthonban a nyugdíjas és öregségi járulékos tagjai számára. Az ünnepélyen 41 öreg tsz-tag jelent meg hozzátartozóival együtt. Pozsonyi Mihály elvtárs, a tsz párt- titkára köszöntötte a megjelenteket, majd Loboda István tsz-el- nök méltatta e nap jelentőségét, szeretettel megemlékezve az öregek áldozatos munkájáról, ismertette a segítés mértékét és kiosztotta részükre a jutalmakat, segélyeket, majd Benke János elvtárs a növényvédő állomás igazgatója üdvözölte az idős tsz-tagokat és Ujj Gyula vb-elnök fejezte ki jókívánságait, jelezvén, hogy mindez a kezdet, s ezt követi majd a további gondoskodás. Szíjártó Sándor, az általános iskola igazgatója után dr. Bániczky Mihály elvtárs, a járási tanács mezőgazdasági osztály küldötte szólt az idős tsz-tagokhoz. Pozsonyi elvtárs zárószavai után a jelen volt tsz-tagok az irántuk nyilvánított szeretetet meghatot- tan köszönték meg. Ezután az általános iskola úttörőcsapata kultúrműsorral kedveskedett az ünnepelt tsz-tagoknak. Jutalmazás és segítés címén kiosztásra került; 29 000 forint, fejenként 500 forinttól 1000 forintos összegekben és 20 mázsa búza átlagosan 100 kilós elosztásban. Az ünnepély után a tsz vezetősége közös ebéden látta vendégül öreg tsz-tagjait. a tervhez viszonyítva 15 százalékos többlettermést érnek el burgonyából. Cukorrépából a különféle korszerű módszerek alkalmazásával 10 százalékos többlettermcst akarnak elérni a tervhez viszonyítva. A párthatározat szellemében munkálkodnak az állattenyésztési hozamok növelése terén is. Idézzük vállalásuk erre vonatkozó szövegét: „Termelési tervünk szerint 100 hold redukált szántóra 25,6 hektoliter tej értékesítésére kötöttünk szerződést. Tartalékaink felhasználásával és fokozottabb, gondosabb munkával vállaljuk, hogy a tejmennyiséget 100 hold redukált szántóként 56 hektoliterre növeljük. S ugyancsak 100 katasztrális redukált szántónként 28.8 métermázsa húst értékesítünk”. Növénytermesztési és állattenyésztési hozamaik növelésével a következő többletbevételt fogják elérni; mázsa forint Nagyhozamú búza 90 21 600 Hazai búza 217 52 080 Kukorica 105 21 000 Burgonya 724 57 920 Cukorrépa 300 12 000 Napraforgó 65 22 100 Zöldség 304 63 000 Gyümölcs 110 40 000 Hústermelés 120 192 000 Tejtermelés 200 hl 56 000 Köznapi Emberek 537 700 forint Az Aranykalász Tsz vállalását a párttitkár, az elnök és a fő- agronómus írta alá. Célkitűzéseik szépek, bizonyítják, hogy a szövetkezeti tagok fáradhatatlan munkát akarnak végezni az idei évben is. Ha vállalásukat teljes egészében megvalósítják, akkor annak természetesen ők veszik elsősorban hasznát — szp — A második ötéves terv megvalósítása a szocialista építés útján újabb magaslatokra vezeti népünket (az 1961. évi IL törvényből) Borhi Károly vezető mezőgazdász Sokszor van úgy, különösen amikor 10—11 órakor kerül ágyba, hogy reggel fél 5 órakor még legszívesebben a másik oldalára fordulna. Csakhogy egy főmezőgazdász ilyen luxust nem engedhet meg magának. Télen még talán, de tavasztól őszig semmiképpen. Borhi Károly, az udvari Béke Tsz főmezőgazdásza, a Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója minden reggel fél 5 órakor kel. Meghallgatja a falurádiót, s néha mosolyog rajta, mert a szövetkezeti élet bizony oly gazdag, hogy minden rezdülését a rádiónak és az újságoknak nehéz visz- szaadni. Róla sem egyszerű portrét rajzolni. Sajnos, csak leegyszerűsítve képes az ember bemutatni. Kiváló szakember. Munkáját kitüntetéssel is elismerték, mert a szövetkezeti gazdákkal együtt kimagasló terméseredményeket ért el a gabonatermesztésben. Ám, van rá eset, amikor a közösség érdekében erélyesnek kell lennie s az erély nem tetszik mindenkinek. Nem fiatalember már, kicsit fárasztó neki minden hét végén Csobánkára hazajárni. Nem is egy ideális állapot. Jobb, ha a mezőgazdász ott él állandóan, ahol dolgozik. De a körülmények így kívánják, mert a felesége nem akarja otthagyni a megszokott munkahelyét, ő pedig nehezen válna meg termelőszövetkezetétől, inkább választja a fárasztó haza és visszautazást. Borhi Károly büszke arra, hogy az udvari Béke Tsz évek óta erősödik. 1959 augusztus 15-én került a községbe, s úgy lenne jó a közös gazdaságnak, ha maradna nyugdíjaztatásáig. — szp — A nyughatatlan Hol is kezdik jük, hogy a 68 i éves Lovász Vendel bácsit, a gyönki Béke Termelőszövetkezet tagját méltóan bemutathassuk? Talán ott, hogy | 12 éve tagja a tanácsnak, de munkálkodik a vízmű vezetőségében is. Most mégis, mint a Béke Termelőszövetkezet tagjáról esik szó. Ott volt a közös gazdaság bölcsőjénél 1959-ben s ma, ha lehet, még nagyobb akarással ténykedik annak felvirágoztatásán. Ennek egyik bizonyítékát csak véletlenül tudtam meg, mert Lovász bácsi igen szerény ember. A tanácsháza előtt találkoztunk, amikor Fehérvári elvtárs, a tanács elnökhelyettese azzal köszönt rá Lovász bácsira: „Bevégezte, Vendel bátyám?” — Be, elnök elvtárs — volt a válasz, — méghozzá szerencsésen. — Csak később tudtam meg a rejtélyes beszélgetés titkát. Lovász bácsi a napokban fejezte be a 3 hetes sertéstenyésztési tanfolyamot. Mert Lovász bácsi a termelőszövetkezet hizlaldájában dolgozik, s ez a tanfolyam nagy segítség a munkájához. A rövid beszélgetés vele elég volt arra, hogy érezni lehessen: aki 68 éves fejjel az iskolapadba ül, az az olyan nyughatatlan emberek fajtájából való, amilyenekre sok-sok tsz-ben szükség van. S ezek az emberek mindig fiatalok maradnak. De maradjanak is! Legyen igaza Lovász bácsi búcsúzóul mondott tréfás szavainak: „Köszönöm a jókívánságokat, megvárom még a következő 68 évet, s aztán elég”. (1 — e) Keresztessy Hédy és Váczi Károly péntek esti hangversenyéről Péntek este, a megyeháza nagytermében került sor az idei szekszárdi hangversenyévad VII. hangversenyére, amelynek Keresztessy Hédy énekművésznő és Váczi Károly zongoraművész voltak a vendégei. Keresztessy Hédy énekművésznő kulturált, kifinomult hangjával, választékosán szép szöveg- mondásával és ízléses, mértéktartó előadásmódjával aratott megérdemelt sikert. Különösen Mendelssohn koncertáriája és a Liszt-dalok előadása sikerült szépen. Váczi Károly a hanghatások rendkívül széles skálájával nyűgözte le a hallgatóságot. Játékában azonban talán a technikai törekvések miatt kissé elsikkadt a líra, s a művek eszmei mondanivalója. A hangverseny jól illeszkedett bele az 1961—62-es szekszárdi hangversenysorozatba és az est művészei emlékezetes élménnyel ajándékozták meg a zenekedvelőket. O. I. Máskor nem nyúlunk ilyenhez SÖTETVÖLG Y. Lágyan suttog a szellő. Az erdőrengeteg valósággal lenyűgözi az embert A kora tavaszi csend, a természet nyugalma elbűvöli a kirándulókat. Olyan pompásak ezek a hegyek, olyan pazar odébb a völgyben az a kis patakocska, és milyen jó itt barangolni. Sehol egy ember, hát nem kellemes kirándulás ez? Azaz várjunk csak. Gyermeksereg bukkan elő, s amikor észrevesznek bennünket, felénk sietnek. — Tessék mondani bácsi, felrobbanhat még ez a gránát? Az egyik ott tartotta a kezében a gyilkos fémdarabol. Gyermeki naivsága, gondatlansága bármelyik pillanatban bor zalmas dolgokat okozhat. Érdekes játékszernek tekintették. Felrobbanhat? Már nem robban? Milyen érdekes téma ez. És ha felrobban, akkor mi lesz? Erre már nem gondoltak. Meghűlt bennünk a vér. Egyik pillanatról a másikra elillant a varázs. A bűvös természetből hátborzongató, sivár környezet lett. Talán egy pillanat, és... — Gyerekek, azonnal tegyétek le!! Hogy jutott eszetekbe ezt felvenni? Ez bármelyik pillanatban ... Erre a gyerekek is megszeppentek és a következő pillanatban már a földön volt a gránát. — Ugye mondtam én — szipogta az egyik. Bűntudattal nézik a gyilkos szerszámot. Mintha kezdenének ráébredni tettük súlyára. — Gyerekek, azonnal szóljatok a rendőrségnek! Ebhez pedig még véletlenül se nyúljatok hozzá! Kupaktanácsot tartanak. Tisztes távolból figyeljük, hogy mi lesz az eredmény. — Beszaladunk a városba. Jó? — Csak nem ment el a jódolgod? — Igaza van a bácsinak, menjünk... — Az úttörő szófogadó. — Te még ezek után is hozzányúlnál? Délután hazafelé ismét ösz- szetalálkoztunk. Ujjongva jöttek hozzánk: — Bácsi kérem, jelentettük ám. El is vitték. Máskor nem nyúlunk ilyenhez. (A szekszárdi I. számú általános iskola tanulói voltak.) * % J
