Tolna Megyei Népújság, 1962. április (12. évfolyam, 77-99. szám)

1962-04-08 / 82. szám

1962. április 8. TOLNA MEGYEI NÉPtJSAd ______________________________2 A PÁRTÉLET HÍREI Az elmélet napi kérdései: A párt szövetségi politikájának alkalmazása Tolna megyében Kibővített párttaggyűlést tartot­tak Magyarkesziben. A taggyűlés­re a pártszervezet tagjain kívül 28 olyan pártonkívüli tsz-tagot is meghívtak, akik a tsz megerősíté­séért már eddig is sokat tettek. A taggyűlésen a sürgős tavaszi munkák megszervezéséről volt szó, majd ismertették a pálfai Egyetértés Tsz versenyfelhívását, amelyhez csatlakozni akarnak, e A simontomyai Kossuth Tsz- ben pártvezetőségi ülésen vitatták meg a tsz gazdasági helyzetét. Foglalkoztak még az agronómusi állás betöltésével is. Erre a funk­cióra Szebényi Imrét javasolták. * A meggyespusztai Harcos Ut Tsz párttaggyűlésén is a tavaszi mezőgazdasági munkák menetéről tárgyaltak. A taggyűlésen három aktíva-csoportot szerveztek, 5—5 taggal. Az aktivistákat a taggyű­lésen olyan feladattal bízták meg, hogy körzetükben végezzenek agi- tációs munkát annak érdekében, hogy a tavaszi munkákat mielőbb befejezhessék. • A szekszárdi pártbizottság ap­parátusának valamennyi tagja a községekben végez helyszíni mun­Az ég borús, a böjti szél hi­deg, de pattan a rügy a fűzfá­kon, zöldell a vetés, serken a fű az árokparton. Azért mégis csak itt a tavasz. Az alsónyéki Dózsa Népe Tsz vezetői nyugtalanok. Lassan szá­rad a föld. Dolgozni kellene éj­jel-nappal, nyújtott műszakok­ban, de nagyon nehezen szárad a sárközi talaj. És szemerkél, ki­tartóan szemerkél az eső. Pedig jól érkeztek meg ebbe a tavaszba az alsónyékiek. Nincs szántatlan föld a határban. Min­den tavaszi alá mélyszántottak még ősszel. Azt mondják a falu­ban, soha még ennyi mélyszán­tás nem volt Alsónyéken. A fej­trágyázást is időben elvégezték, majdnem 1800 holdon. Nem tud­tak rámenni a vetésekre géppel? Annyi baj legyen, kézierővel szórták ki a fejtrágyát. Az őszi mélyszántás megköny- nyíti a tavasziak talajelőkészíté­sét. A négy saját és a három gép­állomási traktornak csak foga- solni kell, hengerezni, simítózni és vetni. A lovak se állnak az kor Horváth belépett Az ezredes jól számított: Rose azonnal fel­keltette az orvos figyelmét, ügye­sen kezdte szerepét. Kacérkodva nyújtott kezet Horváthnak, — Rose vagyok. Horváth zavarba jött, alig hall­hatóan motyogta el a nevét, s helyetfoglalt az asztaluk mellett. Körner italt töltött a pohará­ba. — Igyék! Mi már előbbre va­gyunk. Horváth a lány egészségére koccintott. Fesztelenül, felszabadultan in­dult meg a beszélgetés, Körner elégedetten dörzsölte kezeit az asztal alatt. — Yes, yes! Minden jól halad! Rose vidám volt, nevetett. — Tegeződjünk, kedvesem! — ajánlotta hirtelen és nagy meg­lepetést keltve, homlokon csókol­ta az orvost. — Itt engem mindenki tegez, ez alól te sem lehetsz kivétel. Ismét nevetett, villogtak fehér fogai. Horváth jól megnézte: Rose nem volt szép lány, de nem volt csúnya sem. Érdekes, kellemes jelenség, akit első látásra meg­jegyez az ember. Könnyű szövetruhát viselt amelynek szabása kidomborította alakja bájait. Barna haját rövid­re vágatva, fiúsán hátrafésülte. kát Megvizsgálták a termelőszö­vetkezetek működését majd a megismert problémák alapján se­gítséget adtak a tsz-ek vezetőségé­nek, tagságának. A járás vala­mennyi termelőszövetkezetében vannak brigádok, munkacsapatok. A tsz-tagok körében — bár az időjárás miatt lemaradás mutat­kozik az egyes tavaszi munkák végzésében —, bizakodó a hangu­lat. Úgy vélekednek, ha az időjá­rás egy kicsit is engedi, a mint­egy húsznapos lemaradást be tud­ják hozni. A Dalmandi Állami Gazdaság pártszervezete összevont taggyű­lést tartott — írja Szabó Mátyás levelezőnk. A taggyűlésen foglal­koztak a gazdaság elmúlt évi eredményeivel, a kiosztásra kerü­lő nyereségrészesedéssel. Ezután a gazdaság ez évre szóló termelési tervfeladatait ismertették,, s külö­nösen hangsúlyozták a társadalmi tulajdon fokozottabb védelmét, mert ezen a téren a gazdaságban van tennivaló. Végül a pártszer­vezet második negyedévre szóló munkatervét ismertették, amelyet a taggyűlés részvevői egyhangú­lag elfogadtak. istállóban. Ahogy szikkad a ta­laj, befognak a kocsisok és men­nek. Boronálni, vetni, hengerez­ni, simítózni. Imreh Ferenc főmezőgazdász elmondja, hogy eddig elvetettek 70 hold borsót, 10 hold mákot, 25 hold zabosbükkönyt, 8 hold tavaszi árpát, 15 hold baltacimt. Megkezdték a burgonya, cukor­répa és a takarmányrépa veté­sét. Készítik elő a talajt a nap­raforgó, olajlen és az egynyári takarmányok vetéséhez. Eleven az élet a kertben is. Csíráztatják a korai burgonyát, tizennyolc melegágyban nevelik a palántát, elvetették a retket és a salátát. A szőlőben meg vagy harmincán metszenek, s ta­karják ki a tőkéket. Alsónyéken az április 4-ét is a földeken ünnepelték. Munká­val. A földeken töltenek még né­hány vasárnapot is ebben a hó­napban. mert pótolni akarják a lemaradást. S ez így is lesz. Idén Alsónyéken is mindenki szív­ügyének tekinti a szövetkezet előrehaladását. Szemei mongol származásra em­lékeztettek, noha árja-németnek vallotta magát. A vacsoránál ke­veset és gyorsan evett, s vala­hányszor felemelte poharát, Hor­váth doktorral koccintott először Gyarmathy irigykedve nézte eze­ket a jeleneteket. Rose most az orvoshoz for­dult. — Mesélj nekem valamit Ma­gyarországról ö... ö... hogy is hívnak téged? — Károly! Horváth... — Zoltán! — vágott a szavába Körner ezredes, aki vacsora óta először szólalt meg. — Szabó Zoltán a neve! Közöltem dél­után! ... — Bocsánat, ezredes úr — mentegetőzött Horváth — nem tudtam, hogy már ... — Igen! — mondta Körner és a hangja szokatlanul kemény volt. — Az ön neve ma dél óta Szabó Zoltán, foglalkozására néz­ve pedig ügynök. — Oh, ez igen érdekes! — uj­jongott Rose. — S mit ügynököl majd, vagy hogy mondják ezi helyesen? — Képzőművészeti alkotásokat értékesítek! — sietett segítségére Horváth, hogy az ezredes előtt helyreüsse előbbi hibáját. (Folytatjuk) Április 4-i számunkban a me­gyei pártbizottsági ülés beszámo­lójának és a vita anyagának ne­gyedik részét dolgoztuk fel. Mai számunkban, az ötödik részben — amely egyben a sorozat be­fejezése — az osztályharc prob­lémáit és a tennivalókat tárgyal­juk, V. A mezőgazdaság szocialista át­szervezése eredményeként me­gyénkben falun is felszámoltuk a kizsákmányolást Ez a tény új helyzetet teremt az osztályharc vitelében is. A szocializmus épí­tésében eddig elért sikerek alap­ján az osztályharc fő területévé a szocialista gazdaságok meg­szilárdításának, továbbfejlesz­tésének gazdasági és politikai szervező munkája, valamint a burzsoá és kispolgári gondol­kodás maradványainak fel­számolása, a szocialista tudat kialakítására irányuló ideo­lógiai munka vált. Ez most az osztályharc fő terü­lete. Ez természetesen nem jelen­ti azt, hogy megyénkben már nincs osztályellenség, nincsenek olyanok, akik fellépnek a rend­szer ellen. Az is igaz, hogy ezek zöme a volt osztályidegenek kö­zül került ki. Ez nem jelenti azt, hogy minden osztályidegen szár­mazású ember egyben osztály­ellenség is. Ha ezt állítanánk, ta­gadnánk a szocialista rendszer hatalmas erejét és nevelő hatá­sát. Az osztályidegen kategóriába tartozók jelentős része valami­lyen üzemben, vállalatnál, vagy hivatalnál helyezkedett el. Többségük több mint tíz esztendeje becsületesen dol­gozik. Ha pedig becsületesen dolgozik és nem lép fel a rendszer ellen, nem szabad osztályellenscgként kezelni. Ez a helyzet a mezőgazdaság átszervezése után a volt falusi kizsákmányolókkal szemben is. A szocializmus építésének eddi­gi eredményei alapján államunk lehetőséget nyúj­tott számukra, hogy termelő­szövetkezeti parasztokként éljenek és dolgozzanak, hogy munkájuk, magatartásuk alapján az egységes, szocia­lista paraszti osztály egyen­rangú tagjaivá váljanak. Ennek valóraváltása elsősorban tőlük függ. Ha becsületesen bele­illeszkednek és aktívan részt vesznek a tsz munkájában, ugyanaz megilleti őket, mint a társadalom bármelyik tagját. Mindebből következik, hogy a volt kizsákmányoló osztályok tagjait nem lehet általában az osztályellenséghez sorolni. Ame­lyik viszont fellép a rendszer ellen, azzal mint ellenséges sze­méllyel bánunk el. Ebből követ­kezik, hogy a párt szövetségi politikája osztályalapokon nyug­szik. Osztályszövetség és nem egyes személyekkel kötött szövet­ség. Természetesen ez nem jelen­ti azt, hogy most már minden rendben van, hogy azok, akik beleilleszkednek, dolgoznak, egy­ben szocialista emberekké is vál­tak. Folytatnunk kell a burzsoá nézetek ellen a harcot. Az eddig elmondottakból ön­kéntelenül adódik az a kérdés, hogy pártszervezeteink hol tar­tanak e változás felismerésében és milyen problémák jelentkez­nek e tekintetben. Mindenekelőtt le kell szögeznünk, hogy az elmúlt évek nagy hord­erejű változásai a Központi Bizottság helyes politikája alapján, a párta.! apszer veze­tek aktív közreműködésével mentek végbe. A párttagok­nak nagy szerepük van e változások megvalósításában, végrehajtásában. Többségük most már egyre in- 1 kább felismeri, hogy a változá­sok új módszereket követelnek. Ezt mutatja az a tény is, hogy egyre mélyrehatóbban foglalkoz­nak a gazdasági élet kérdéseivel, a termeléssel, különösen a falusi alapszervezetek tesznek komoly erőfeszítéseket a közös gazdasá­gok megszilárdítása érdekében, az árutermelés fokozására. Egyre szélesedik a pártonkívüli aktívák száma, akiknek segítségével meg­oldják a feladatokat. A legtöbb probléma a kommu­nisták részéről a szövetségi poli­tikát illetően, a falusi osztályharc területén jelentkezik. Ehhez hoz­zájárul az is, hogy a szocialista termelési viszonyok még nem szilárdultak meg falun. Pártszer­vezeteink egy része a mai falut még mindig a lenini hármas jel­szó alapján akarja megítélni. En­nek következménye, hogy sok he­lyen nem fogadják el a közép­parasztot, mint teljesjogú szövet­ségest, és amikor a munkafegye­lemmel baj van, úgy beszélnek róluk, mint kulákokróL Erőteljesen él párttagságunk egy részében a volt kulákok régi alapokon történő meg­ítélése. Rendkívül nehezen értik meg a párt jelenlegi álláspontját Ta­lálkozunk olyan párttaggal is, aki még mindig a régi adminisztra­tív intézkedéseket tartaná he­lyesnek. A párt szövetségi poli­tikájának meg nem értését mu­tatja az a tény is, hogy amikor hangsúlyozzuk, lehetőséget kell adni a volt kulákoknak arra, hogy dolgozhassanak, és munká­juk után megbecsült tagjai le­hessenek a társadalomnak, egye­sek ezt úgy fogják fel, mint asz- lálybékét. Nem egyszer találko­zunk azzal a jelenséggel is, hogy a demokratizmus kiszélesítése, valamint a megtévedt emberek­kel szemben alkalmazott megbo­csátó politikára azt mondják, hogy ez liberalizmus, opportuniz­mus. Esek a jelenségek azt is mu­tatják, hogy pártsoervese- tcink, illetve párttagságunk egy része gondolkodásában még nem értünk el kellő vál­tozást, s éppen ezért a tár­sadalomban végbement vál­tozásokat is nehezen tudják megérteni. Egyes elvtársak gondolkodásában még érvényesül a dogmatikus szemlélet, a dolgok, jelenségek konzerválása. Nehezen tudják megérteni, hogy rendszerünk egy­re növekvő ereje, valamint a tö­megeknek a rendszer melletti ál­lásfoglalása a volt osztályidege­neket is arra kényszeríti, hogy beleilleszkedjenek a jelenlegi kö­rülmények közé és saját érde­kükben dolgozzanak. Az elmúlt évek során megta­nultuk, hogyan kell a kisáruter- melést átszervezni nagyüzemi termeléssé. Azt is megtanultuk, hogyan kell ellenségeinkkel le­számolni. A jelenlegi szakaszban az emberekkel való együttmű­ködés és helyes kapcsolatok kialakítása u, ami előre vi­szi aa ügyet. Még igen sok olyan elvtársunk van, aki az embereket nem a végzett munkájuk alapján, ha­nem aszerint ítéli meg, hogy ki volt, mi volt azelőtt Hinnék kö­vetkezménye a gyanakvás, a bi­zalmatlanság, ami felmérhetetlen károkat okoz további előrehala­dásunkban. Nem az éberség fel­adásáról van szó, de nem szabad az éberséget a gyanakvással, a bizalmatlansággal összekeverni. A tapasztalatok a2t igazolják, hogy párttagságunkban a szek­tás, baloldali nézetek hatnak és élnek mélyebben. A parasztság­nál és az egyéb kispolgári réte­geknél éppen osztályhelyzetük­nél, maid előző helyzetüknél fog­va a kistulajdonosi, nem egy esetben burzsoá nézetek élnek és hatnak. Ezeknek a nézeteknek a le­küzdése elengedhetetlenül szükséges szocialistává neve­lésük érdekében. Ez azon­ban csak a párttagságnál je­lentkező baloldali tendenciák leküzdésével lehetséges. Ahhoz, hogy a szövetségi politi­ka kérdésében előrehaladjunk, a kétfrontos harc folytatására van szükség. Elsősorban a párton be­lül kell rendet teremteni, hogy a párttagság ne csak elfogadja a szövetségi politikával kapcsolatos álláspontunkat, hanem azt a gyakorlatban helyesen is alkal­mazza. Párttagságunkkal még kell értetni, hogy hibáink, a helytelen gyakorlat, amit a szö­vetségi politikában elkövetünk, igen sokat árthat. Ennek érdeké­ben mind a szövetségi politika, mind az osztályharc új feltételei megértéséhez és alkalmazásához az eddiginél is sokkal több segít­séget kell adni a pártszerveze­teknek. Ez ideológiai munkánk központi kérdéseként kezelendő. Az eddig elmondottakból is világos, hogy a szocializmus épí­tésének további sorsa azoktól a szövetségesektől függ, akiknek a helyzetét már felvetettük. Ebben a nagy társadalomátalakító küz­delemben a párt feladata a tö­megek vezetése, irányítása, meg­győzése és lelkesítése az akadá­lyok leküzdésében. Ezt a felada­tot csak akkor tudja a párt be­tölteni, ha a tömegekkel való kapcsolata a legszélesebb és a legteljesebb bizalomra épül fel. A tömegek helyeslik, egyetérte­nek a párt politikájával és egyre nagyobb a bizalom a társadalom részéről e politika iránt. Ezt jut­tatja kifejezésre az a nagyfokú társadalmi aktivitás, amely a községpolitikai kérdésekben a la­kosság részéről megnyilvánul. Ilyen helyzetben a régi, me­rev, dogmatikus szemlélet rendkívül súlyos károkat okoz e kapcsolat elmélyítésében. A párt jelszavainak minden­kor nagy szerepe volt a töme­gekkel való kapcsolatban. Ez a szerep a mai új helyzetben, ami­kor a harc már a szocializmus teljes felépítéséért folyik, sem csökken. Az elmúlt hetek azt iga­zolják számunkra, hogy a párt­nak az a jelszava: „aki nincs ellenünk, az velünk van”, nagy­ban növelte a tömegek szimpá­tiáját a párt politikája iránt. Erő­södik a szocialista rendszerbe ve­tett hit és bizalom a tömegek ré­széről. Az új jelszó kifejezi a párt bizalmát a dolgozó tömegek iránt és egyben a szocializ­mus építésében való nagy­fokú aktivitásra mozgósítja őket. E jelszó azonban nem minden­áron való megegyezésre, nem a nézetbeni különbségek kibékíté- sére vonatkozik. Ellenkezőleg. Ki­fejezi azt a bizalmat, hogy a szé­les tömegek éppen létérdeküknél fogva objektíve a szocializmus­hoz tartoznak, azonban ahhoz, hogy a szocializmus szilárd hívei­vé váljanak, még komoly nevelő­munkát kell kifejtenünk. Tehát a tömegekkel való jó kapcsolat ki­építése egyben a kispolgári né­zetek elleni szüntelen harcot is jelenti. Nem az emberek ellen, hanem a téves nézetek ellen fo­lyik ez a harc. Az ellenséggel szembeni éberségre továbbra is szükség van, de ez csak akkor lesz hatásos, ha nem néhány ezer kommunista, hanem a társadalom legszélesebb rétegei vesznek részt a szocialista haza ilyen értelmű védelmezésében. A tömegek ak­tív részvétele nélkül mit sem ér néhány kommunista „ébersége”. Tehát a bizalom szélesedése együtt jár az ellenséggel szem­beni éberség fokozásával. A haj csak az, hogy lassan szárad a fold Tavasai helyzetkép Alsónyékről — is — OS---

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom