Tolna Megyei Népújság, 1962. április (12. évfolyam, 77-99. szám)
1962-04-07 / 81. szám
t#C2. április ?. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Téglagyár szövetkezeti tulajdonban és megoldásra váró gondokkal Az elmúlt években néhány téglagyárat Tolna megyében mező- gazdasági termelőszövetkezetek vettek át a tanácsi ipartól. A kezdeményezés helyes volt, bizonyítják ezt azok az eredmények, melyeket a szövetkezeti tulajdonban működő téglagyárak az elmúlt két évben elértek. A napokban látogatást tettünk a Tolnanéme- di Téglagyárban, amely az átadás előtt az Építőanyagipari Egyesülés kezelésében volt, s jelenleg a pincehelyi tsz birtoka. A néhányórás látogatás alapján szerzett tapasztalatok azt bizonyítják: a téglagyár elősegítette a szövetkezet építőprogramjának megvalósítását, hozzájárult ahhoz, hogy a környékbeli lakosság szükségletét kielégítse. A gyár dolgozóival — a szövetkezet szerződéses alkalmazottaival — beszélgettünk a két év tapasztalatairól. Az elmondottakból megtudtuk: az eredmények mellett jónéhány megoldásra váró feladat is van. De még ez előtt szóljunk az átadásról A téglagyár átadása kurtán- furcsán történt. Nem vitatjuk ehelyütt a vállalat és a szövetkezet közötti nézeteltérések jogosságát, de néhány dolog feltétlenül említésreméltó, melyek megnehezítették a gyár újbóli üzembeállítását. Kezdjük azzal, hogy az átadás alkalmával a legtöbb mozgatható berendezést, felszerelést az egyesülés elvitte. Csilléket, sínhálózatot, petróleum-lámpát, kézi- szerszámokat, stb. gépkocsira rak tak. Sőt lebontottak egy kitűnő állapotban lévő szárítófészert is, melynek hiánya szinte katasztrofálisan sújtotta a gyárat már az első évben. Semmi sem indokolta a fészer leszerelését. Mert annak újbóli felállítása, illetve Tolna- némediböl történő elszállítása csaknem annyiba került, mintha újat építenének helyette másutt. A kemence nem a legjobb állapotban volt, most sem az. Az átadáskor ez tudott dolog volt, de évekkel megelőzően tervek készültek a nagyjavításra, a kémény felújítására, de maradt minden a régiben. A verő-plac- cok szárító színeinek állapota, az összevissza művelt agyagbánya, s tegyük hozzá, a szerződéses munkások vándorlása nem a legkedvezőbb volt a gyár üzembeállításánál. Tele optimizmussal mégis termelni kezdtek a gyárban. S ebben igen nagy érdeme van Dudás Istvánnak, a gyár vezetőjének. A működés első évében már háromszázezer forintnyi tiszta hasznot hozott a gyár. 1961- ben pedig 426 ezer forintot tett ki a tiszta nyereség. A tsz szerződéses alapon alkalmazza a gyár dolgozóit Az állami iparban alkalmazott béreket adják itt is a verőknek, a kemencemunkásoknak. Hasonló az égetők bérezése, csakúgy a földelőkészítés bére is. Tehát lényegében a gyér dolgozói nincsenek hátrányban az állami ipar dolgozói mögött. Mégis, most tavasz kezdetén — hétfőn, ha az időjárás kedvező lesz, megkezdik a téglaverést — szólni kell néhány olyan dologról, melyek nehezítik a termelést, akadályozói az eredményesebb munkának. Vizsgáznak a dolgozik iskolájának tanulói öthónapi kemény munkáról adnak számot ezekben a napokban a bonyhádi járás területén a dolgozók iskolájának hallgatói. Zombán, Bonyhádon és Szálkán már be is fejeződtek, több helyen most folynak a vizsgák. Felnőtt emberek ülnek az iskolák padjaiba, hogy pótolják a főleg önhibájukon kívül mulasztottakat. öt hónapon keresztül, hetenként négy estéjük volt foglalt, ennyiszer kellett iskolába menni. Akadt hallgató, ak’i nem bírta ezt a megterhelést, más úgy vélte, ekkora áldozatot nem képes hozni, holott nem áldozatot jelent a tanulás, senki részéről, hanem annyit, hogy most már adva vannak a lehetőségek a művelődésre, melyeket elsősorban önmaga érdekében mindenki felhasználhat. A jelentkezettek többsége becsülettel helytállt és helytáll most a vizsgák idején is. Még a kemény márciusi napokban is minden alkalommal ott ültek a padokban a környező községekből bejárók. Ha autóbusz nem járt, mentek gyalog. A bonyhádi nyolcadikosok vizsgája után a vizsgáztató elnök megállapította: »Tavaly is vizsgáztattam ugyanezeket a hallgatókat, akkor a hetedik osztály anyagából. Sokat, nagyon sokat fejlődtek. Öröm volt hallgatni feleleteiket«. Nem volt hiábavaló, tanár és tanítvány fáradozása. Akik tegnap még izgatottan húzták ki a vizsgatételeket, ma már boldogan szorongatják a bizonyítványt. Többen gyerekeikkel versenyeznek, akik most végzik az általános iskola ugyanolyan osztályát, mint szüleik. S a felnőttek dicséretére legyen mondva, nem esv- szer a szülők bizonyítványa jobb. Sokan nem fejezték be azzal a tanu’ást, hogy megszerezték a nyolcadikos bizonyítványt. Ki gimnáziumban, ki technikumban kíván továbbtanulni. Néhányan a mezőgazdasági technikum iránt érdeklődnek, de olyan is van, aki gépipari technikumba kíván iratkozni. Egy év megint lezárult, s ennek végeztével kezdődik a szervező munka a következő esztendőkre. Mert a dolgozók iskolái jövőre is várják mindazokat, akiknek felnőtt korukban kell pótolniok a gyermekkorban mulasztottakat. Békés Ferenc tanulmányi felügyelő Piacellenőrzés és nagylelkűség Néhány nappal ezelőtt tárgyalta a Megyei Felvásárlási Ope ratív Bizottság a termelői piacok helyzetét és az ezzel kapcsolatos tapasztalatokat. A Megyei Tanács VB illetékes osztályának piacellenőre elkészítette jelentését, amely egyebek között beszámol az ellenőrzések során tapasztalt szabálysértésekről. Tavaly a piacellenőrzések nyomán 82 esetben tettek feljelentést azokkal szemben, akik hitelezet- len mérőeszközökkel mértek, vagy pedig termelői igazolvány nélkül árusítottak. I A szabálysértési előadók természetesen minden alkalommal mérlegelték az elkövetett mulasztások súlyosságát. Cinnek meg felelően szabták ki a büntetést Egyedül a Szekszárdi Városi Tanács VB illetékes előadója az, aki a jelentés szerint nagylelkű, sőt elnéző volt. Az elmúlt évben 26 esetben rótt ki büntetést 17 szabálysértőt 20 forintra, 7-et 30 forintra, 2-t pedig 50 forintra bírságolt. Az ilyen természetű elnézés nem valószínű, hogy meggondolásra készteti azokat, akik a piacokon nem tartják be a szabályokat Nem szólunk itt olyan nagy jelentőségű dolgokról, mint a kemence-kémény javításának sürgőssége — ez talán a tsz erejét is meghaladná —, mert a mostani állapotban még két évig üzemeltethető. Néhány héten belül megkezdik a téglaégetést is. A szövetkezet vezetői hetekig ígérték, lesz szén az égetés megkezdésére, de mikor körmükre égett már a dolog — köztudott, hogy a különböző anyagokat hónapokkal előbb kell igényelni —, lóhalálában indították a gyárvezetőt Budapestre, intézzen, amit tud, de szén nélkül ne jöjjön haza. Sérelmezik a dolgozók, hogy múlt évi munkájuk után nem kaptak nyereségrészesedést. A szövetkezet vezetői azzal utasították el kérésüket, hogy a mezőgazdasági üzemegységeknél sem osztottak, s így a gyáriak sem kaphatnak. Holott teljesen külön elszámolás alapján dolgoznak. (A múlt évi 426 ezer forint nyereség a költségeken felül van, ebben csupán a szövetkezet adminisztrációs rezsije szerepel.) Úgy véljük, az anyagi ösztönzés csakúgy, mint az állami iparban, a szövetkezet téglagyárában is helyes és jó módszer lenne. Kisebb hibák tucatjai — mint például, hogy rosszak a talicskák, a kemence javítását sürgősen el kellene végezni, nem kaptak a plaeárok gumicsizmát, a vetőformák rosszak, stb. — ellenére is bizakodó, igazi tavaszi hangulat van a gyárban. A munkások már elkészítették szerződésűket, amely szerint tíz asztalbrigád két és félmillió téglát készít. S hogy á gyárban akarják boldogulásukat keresni a dolgozók, bizonyítja ezt az egyéni vállalásuk is. Mint például Bánki Gyula, aki harmadmagával négyszázezer nyerstéglát készít Molnár Sándor másodmagával kétszázötvenezer tégla készítését vállalta. Gondok és szép eredmények váltogatják egymást, ha a téglagyári ügyekről beszélgetünk a munkásokkal. S végkövetkeztetésül megállapíthatjuk: jó dolog, ha mezőgazdasági szövetkezet ipari tevékenységet is folytat.de ehhez az szükséges, hogy napibb gondot fordítsanak rá, tekintsék ezt is sajátjuknak a szövetkezet vezetői, ne csak akkor, ha az év végén a nyereséget számolják el. Pálkovács Jenő Két kép — két tsz KÉSZÜLNEK A SZÉNASZÁRl- TÖ ÁLLVÁNYOK Az udvari Béke Tsz-ben Tiborc* István és Schmidt Albert a szénaszárító állványokat készí- í tást. ti. A tsz gazdái az idén meghonosítják a szálastakarmány minőségének megőrzése szempontjából oly fontos állványos szénaszér^ BAROMFIGONDOZÓNŐ Szentpáli Ar- pádné, a kurdi Uj Élet Tsz baromfigondozója társával, Pecsét István- néval jelenleg 7 ezer csirkét nevel eladásra. Lelkiismeretes munkájuknak köszönhető, hogy háromhetes korig a 7 ezer csirkéből alig volt elhullás. — Négy év alatt négyezer kötettel gyarapodott a simontornyai könyvtár könyvállománya. A köz ség lakosai közül eddig több mint ötszázan iratkoztak ne a jólmenő könyvtárba. — Célprémiumot tűzött ki a megyei tanács vb több kereskedelmi vezető vészére. A célprémiumok a kereskedelem és a vendéglátás fejlesztésével kapcsolatosak. ÓNODVÁRl MIKLÓS XXI. Horváth elpirulva tiltakozott: — Oh ezredes úr, ne sértsen meg! — Ellenkezőleg! Én kérek bocsánatot ezért a tapintatlanságért, dehát látja, mi már ilyen darabos emberek vagyunk. A munka, a munka... az örökös munka eldurvitja az embert... — Szívesen dolgoznék már — sietett Horváth az ajánlattal, hogy még mielőtt az ezredes ked vét elrontaná, kicsikarja tőle az Ígéretet — Pénzre volna szükségem. Meg aztán ... szeretnék mielőbb célba érni... — Persze, persze! önnek igaza van. Már szép feladat van a számára kilátásban, csupán Mr. Roggert kell megpuhítanom, hogy önt bizza meg ezzel. Éppen ezért nem árt, ha máris gyakorolja új nevét: odaát Szabó Zoltán lesz a neve, erre a névre készülnek majd igazolványai és bele kell élnie magát új foglalkozásába is: képzőművészeti alkotásokat értékesítő ügynök. Ugye, nem hangzik rosszul? ön orvos ugyan, de egy időre a régi nevével együtt el kell felejtenie régi foglalkozását is. ön művelt ember, önnek ez a terület nem lesz ismeretlen. Az alapvető követelmény mindenütt és minden körülmények között az udvariasság, a bátorság, a határozott fellépés. S még valami addig is, amíg a feladatáról beszélnénk: táncolni tud-e? Horváth szégyenkezve vallotta be: — A tánc mindig gyenge oldalam volt... — Nem baj — mondta Körner, akinek ez a körülmény némileg módosította eredeti elképzelését és magában lemarházta az orvost A terve ugyanis az volt, hogy Horváthot két hét múlva átdobják a határon. Ez most újabb idővesztést jelent. — Rose majd megtanítja. Ugyanis ez nem lényegtelen feltétele a sikeres munkának: értenie kell az asszonyok nyelvén, akikkel könnyebben boldogulhat, ha kitartóan udvarol és jól táncol. Ebből a szempontból is irigylésre méltó szerencséje van. Maga még nőtlen ember. Képzelje csak: hány csinos nőnek udvarolhat majd. Vagy talán már van a láthatáron valaki?... De nem akarta Horváth figyelmét Elzára terelni, mert ezzel az orvosból esetleg a céljaikkal ellenkező hatást válthatja ki. Pedig Körner ezredes igen nagy jelentőséget tulajdonított ennek a találkozásnak. Mr. Rogger hetek óta sürgette az orvos munkába állítását, azért küldte a Mün- chen-környéki villába, hogy előmeneteléről érdeklődjék. így folytatta: — Rose különben velem jött. Elhoztam magukhoz, hogy ne unatkozzanak, s mindig megemlegessenek róla, ha sikerül ma kellemes estét szereznem önöknek. Gyarmathy úr ismeri, tudja, milyen csinos lány. Egyébként táncosnő volt.... No, nem az operaházban, hanem egy strip tease-bárban, dehát: annál izgalmasabb, nem igaz? Jóízűt nevetett és cinkos pillantást váltott Gyarmathyval. Ök ketten ebből a pillantásból mindent megértettek. Körner ezután magukra hagyta őket. — Átkozott szerencséd van! —• (Folytatás a 4, oldalon.)
