Tolna Megyei Népújság, 1962. április (12. évfolyam, 77-99. szám)
1962-04-01 / 77. szám
4 ÍÖLNA MEGYEI NÉPÜJSAG 1962. április í. Mi van a pálfai felhívás mögött? Pár héttel ezelőtt e lap hasáb-hogy a vezetőség elkészítse és a jain megjelent a pálfai Egyet-szövetkezeti gazdáknak bemuértés Tsz versenyfelhívása. Hogyan született a pálfai felhívás, s miért nem lehet elvitatni annak komolyságát s megalapozottságát, miért lenne helytelen megszokásból, kézlegyintéssel elintézni? Azért, mert náluk a keretből nem hiányzik a tartalom, mert ez a felhívás nemcsak az íróasztalnál készült. Eredete számtalan összetevőből áll, s nem is lehet leegyszerűsíteni, valamiféle formulában. A községben a tsz-vezetők különféle módszerekkel biztosítják a terv nagy nyilvánosságát A tsz elnöke és párttitkára erre a nyilvánosságra nagyon kényes. Például. Hetekkel ezelőtt a felhívásról még szó sem volt, de az emberekben az már akkor érni kezdett, amikor a brigádgyűléseket tartották. A brigádgyűléseken nemcsak egyszerűen ismertették, hanem tö- véről-hegyére megbeszélték a tsz és ezen belül a brigád feladatait. Ugyannyira, hogy ott már elhangzott: „Talán, talán lehetne ennél egy kicsivel több”. — mondták az emberek a termésátlagokra és a terméshozamokra gondolva. Később a brigádvezetők írásban is megkapták a nagy tervből a rájuk eső rész kivonatát. A számokon megint lehetett tanakodni, vitatkozni. S vitatkoztak. A párt- és a gazdaságvezetés feladata felismerni és formába önteni az egészséges, de még „szétfolyó” elképzeléseket. Kézenfekvő volt az Egyetértés Tsz gazdáinak véleményéből, hogy többet akarnak, mert valamivel többre képesek, de előfeltétel volt, hogy alaposan ismerjék a terv rájuk eső részét, mert csakis ennek ismeretében jelentkez- het'a"többet elérni akarás. így került szóba tehát a verseny. A vezetők között akadt ember, - aki úgy vélte,- minek a felhajtás. A kommunisták megmagyarázták, nem felhajtás miatt kell verseny, hanem azért, hogy a több elérése tervszerűen történjék. S éppen a verseny lesz a mozgatója annak, amit nehezebb ugyan megvalósítani, de’ némi akarással, kitartással, vetélkedéssel, nagyobb szervezettséggel, jobb munkafegyelemmel mégiscsak meg lehet csinálni. Március 7-én a tsz-ben megtartották a párttaggyűlést, ahol az előzmények alapján a kommunisták úgy látták, itt az ideje, tassa az idei verseny részletes tervezetét. így is történt. S ezért van az, hogy a pálfai Egyetértés Tsz versenyfelhívását minden tag magáénak vallja. Szalai Sándor kertészeti munkacsapatvezető éppen úgy, mint Mohai Ferencné, László Lajosné, Ben- cze Lajos kertészeti dolgozó, s éppen úgy, mint Hetesi István, az ellenőrző bizottság elnöke. Kránicz József takarmányos, Rábai Lajos brigádvezető, de mindketten egyformán ismerik a felhívást, s azon munkálkodnak, hogy a verseny pontjait teljesítsék. Hasonló példákat és ösz- szefüggéseket említhetnénk a szövetkezet minden tagjára vonatkoztatva. Akad talán olyan ember, aki most diadalmasan felkiált, hogy végeredményben, lám a versenyt mégis csak a vezetőség csinálta. Igen, a vezetőség, de nem ax íróasztalnál, hanem a tagok beleegyezésével, hozzájárulásával, a gazdák ten- niakarásától áthatva. S éppen az a dicséretes, hogy a vezetők a kellő pillanatban élére álltak a formálódó törekvéseknek. Ezekben a napokban már az egyéni felajánlásokat beszélik meg a gazdák. A pálfai felhívás tehát megkülönböztetett figyelmet érdemel, mert nemcsak egy a sok közül, hanem tartalmas, reális és megalapozott. Tolna megye szövetkezeti mozgalma sokat nyer, ha ilyen megalapozottak lesznek a pálfai felhíváshoz a csatlakozások. Pozsonyi Ignácné Szekulity Péter Vendéglő, vagy klub? A népművelés egyik legjelentősebb területe a különböző klubok létrehozása. Figyelemre méltó eredmények születtek már ezen a téren, de a klubszerűség megteremtése olyan helyeken is kívánatos lenne, amelyek nem tartoznak a népművelési szervek hatáskörébe. Nem rossz dolog a klub, ahol azonos érdeklődésű emberek beszélgetnek arról, ami éppen eszükbe jut vagy szóba kerül; sakkoznak mások; egy harmadik csoport meg éppen kártyázik; rádiót hallgatnak amodébb. S akinek éppen gusztusa van rá, megiszik egy kávét, s ha éppen arra van gusztusa, hát egy pohárka likőrt. Miért említem mindezt? Mert Szkeszárdon és Bonyhádon, Pakson és Dombó- várött, Dunaföldvárott vagy Tolnán — hogy csak a legnagyobb községekről tétessen szó — hiányzik a klub, ahol kellemesen el lehet tölteni pár órát. Az eszpresszóban — lehet azon vitatkozni, helyes, vagy helytelen — számos ember tölti el a várakozási, vagy szabad idejét, ugyanakkor találkozó, beszélgető hely is. Tehát egy kicsit már- már klubszerű jelenség. Életünkhöz ma már hozzátartozik. Nos, ha van, következik belőle a teendő, milyen legyen? Végső formájában milyenné alakuljon? Két lehetőség van: vagy mindjobban vendéglő, kocsma jelleget ölt, vagy pedig mindinkább klubbá alakul. Egyelőre — tisztelet néhány kivételnek! — az előbbi látszik bekövetkezni. Pedig vannak jó példák. Gondoljunk csak a pécsi kezdeményezésű, de azóta országosan népszerűvé vált libresszókra, ahol lehet kávét inni, lehet cukrászsüteményt enni, de főleg lehet olvasni, kellemesen, művelődve tölteni pár órát. Italozás és hangzavar nélkül. Persze van a dolognak másik oldala is, nevezetesen az egy-egy eszpresszó bevételi terve. Kétségtelen, a bevétel növelésével nyereség éri a vállalatot, az államot. Ez a rév, amin nyerünk, de mit vesztünk a vámon? Művelődési, kulturálódási, olvasási, kulturált szórakozási lehetőséget. Ez már pénzben nem mérhető, kár, mert talán gondolatébresztő lenne a mérés eredménye. L. Gy. Köznapi Emberek A második ötéves terv megvalósítása a szocialista építés útján újabb magaslatokra vezeti népünket (az 1961. évi II. törvényből) nem akaró Az állattenyésztő vizsgája Kőszegi István a medinai Béke Tsz állat- tenyésztési brigádvezetője gondterhelt arccal figyeli az időjárás alakulását. Ha valakinek, hát neki igazán gond ez a nagyon hosz- szú, végetérni A kitavaszodás késett, és máris bizonyos, hogy legalább három hetet fog késni a zöld. S ez nagy baj. Nemcsak nála, valamennyi állattenyésztőnél. A háromhetes eltolódás nagy bajokat idézhet elő, mert a takarmánykészlet erősen fogy. így is takarékoskodni kellett, de a hátralévő hetekben még jobban be kell osztani a szénát, a szemestakarmányt. Kőszegi elvtárs tudja, hogy a rendkívüli időjárás megsokszorozza felelősségét. Az álattenyésztés- ben dolgozó szövetkezeti gazdákkal együtt rá vár a jószágállomány veszteségmentes áttelelteté- se. Bízik, hogy sikerül. Ezekben a napokban még nagyobb gonddal ellenőrzi, hogy a gazdák maradéktalanul betartsák, a szakvezetés által kidolgozott takarmányozási normákat. Vigyáz, hogy ne legyen pocsékolás, oktalan pazarlás. Hz új Bünteti TménykiinYvril tartanak ankétet itélíéín Szekszárdion A Hazafias Népfront Tolna megyei Bizottsága, a Közalkalmazottak Szakszervezetének Területi bizottsága és a Magyar Jogász Szövetség az új Büntető Törvénykönyv rendelkezéseinek ismertetésére előadást szervez. Dr. Halász Sándor, az Igazságügyi Minisztérium főosztályvezetője április 2-án, hétfőn délelőtt 10 órai kezdettel tartja meg az előadást Szekszárdon, a volt megyeháza nagytermében. Az előadásra meghívták megyénk országgyűlési képviselőit, a megyei és járási tanácsok vezetőit és a különböző társadalmi szervek és vállalatok igazgatóit. A „kulák“ tsz agronómusa A gyönki Petőfi Termelőszövetkezetet kicsit tréfásan, kicsit irigykedve, kulák tsz- nek csúfolták. Azért, mert ez a közös gazdaság évről évre szép jövedelmet adott a tagoknak, s aki benne dolgozik, az jómódú ember. A Petőfi Tsz-ben él és dolgozik éppen tizedik esztendeje ifjú Zengő Konrád. Annak idején 4 hold földet vitt a közösbe, brigádvezető lett, s ma már ag- ronómus. Jelentős része van abban, hogy ez a viszonylag kis területű, 736 holdas tsz évről évre jól oszt, s emellett 1952 óta a fel nem osztható közös vagyon másfél millió forintra gyarapodott, jóformán semmiből. Az agronómus jó munkáját nemrég a mezőgazdaság kiváló dolgozója jelvénnyel jutalmazták. Magabiztos ember. Bízik a tagokban. És hisz a nagyüzemi ga - dállcodás fölényében. A fejtrágyázást elvégezték, a tavaszi munkákra gondosan felkészültek. Ifjú Zengő Konrád elmondta, hogy náluk olyan a tsz, hogy mindig van benne valami öröm. Most éppen az, hogy jól sikerült a téli csibenevelés. Valóban köznapi ember. Szereti a zenét, ünnepeljen a művelődési ház zenekarában maga is játszik, s esténként, ha nincs túlságosan elfáradva, olvasgat, vagy új zeneszámokat tanul, őszre levelező tagozaton megkezdi a továbbtanulást. Azon izgul, sikerül- e majd a felvételi. S azon fáradozik nap, mint nap, hogy a 35 forint betervezett munkaegységérték meglegyen. Sz. P. (Folytatás a 3. oldalról.) tán ide hozták szobalánynak ebbe a szállodába. S most terveket szövöget, számolgatja a pénzét, hogy mennyivel van több tegnap óta. Mennyi kell még ahhoz, hogy hazamehessen? De hogy fogadják majd otthon? Annyi mindent mesélnek ... Hetek óta úgy jár-kel a földön, mint az alvajáró. Komor, szót- lan, egész nap teng-leng ide-oda, kerüli az embereket, mert attól fél, hogy arcáról leolvassák gondolatait. Dél óta ólálkodott már az ablakban és ezrével rohanták meg az emlékek, gyötörte, kínozta a honvágy. De ha arra gondolt, amit a szállodai alkalmazottak a magyarországi viszonyokról beszéltek, félelem szállta meg és a hazavágyódó fellob- banások lelohadtak. Mindig azt kérdezte magától: — Mit tegyek? Mit tegyek? A harmadik emelet 26-os számú szobájában egy francia öregúr lakott Ügynökféle, kereskedelmi utazó, két-három hónapig tartózkodott egy-egy városban. Zsuzsa nem tudta, melyik cég képviselője. Kétszer-háromszor beszélgettek, amikor a reggelit felvitte, mert az öregúr mindig az ágyban reggelizett. Hozzászokott már, hogy ha hívják, zavartalanul benyisson a vendég szobájába. Az öregúr mindig mosolyogva fogadta: teát reggelizett egy fél citrommal, vajas zsemlével. Minden nap adott borravalót, s soha nem mulasztotta el, hogy azt ne mondja: — A magyar nők nagyon csinosak! Magában mosolygott a vén kandúr bókjain, de azért Jólesett neki. A 26-os szobába mindig szí vesen nyitott be... Valami kis szimpátiát érzett a deresedé hajú öreg iránt, felébredt bizalma, a reggel, amikor a teát felszolgálta, elárulta titkát. — Haza szeretnék menni. De az ügynök lehangolta. — Ne törje a fejét butaságokon, eszébe se jusson, hogy visz- szamenjen — mondta. — Magyarországon börtönbe zárnak minden hazatérő menekültet. Tömegesen vetik börtönbe és akaszt ják fel az otthonmaradottakat is... Adjon hálát az istennek, hogy megszabadult a vörös pokolból és örüljön az életnek. Keresse meg itt a szerencséjét. Maga csinos lány, még sokra viheti... nem muszáj ittmaradnia ebben a szállodában... Dél óta elhanyagolta a munkáját, egyre azon töprengett, amit az öregúr mondott A fájó, gyötrő honvágy és a félelemérzet viaskodott benne. Maradjon? Menjen? (Folytatjuk) Itt a tavasz — itt az új divattáska Csomagolják az új divattáskákat a Szekszárdi Bőrfeldolgozóban. Hisszük, s mondjuk, hogy itt van a tavasz. Tesszük ezt azért, mert számos jelét látjuk ennek. Tavaszodnak a kirakatok, mind többen hagyják el a téli meleg kabátot, mégha reggelente hideg szél söpör az utcán, akkor is. S itt a tavasz, ezt talán legjobban a divat jelzi. Apukám — vagy drága szívem (a lényeg ugyanaz) gyönyörű tavaszi divattáskát láttam a kirakatban, a tavalyi már tönkrement. színét kezdi veszíteni, gyűrődött, s potom száz forintért a legújabb divat szerint készült. Mikor lepsz meg egy ilyen táskával? — S mit tehet férjuram ilyen esetben, hüm- mög, jobbik esetben felemeli szavát, hogy néki is szüksége volna egy tavaszi felöltőre, de végül is győz a gyengébb nem, még akkor is, ha a férj azzal védekezik, hogy a kirakatban látott táska csak mintadarab, azt nem árulják, sőt! Hiánycikk. Mit mond erre a feleség? Csak azt, amit mi itt képen bemutatunk. A Szekszárdi Bőrfeldolgozónál százával készítik a táskákat, jó minőségben, szép fazonnal. Vert hadként vonul vissza a férfinép ilyen érv hatásáraSok szép táskát készítenek a szekszárdi vállalatnál És, — nem hízelgés, — de sok csinos nő készíti. No, és az is tény, hogy jál dolgoznak a csinos munkásnők. Szebbnél-szebb táskák kerülnek ki kezük alól. Alig győzik a szállítást, pedig a terv sem alacsony. Sokkal nagyobb, mint a vállalat első tavaszán volt, s most, a harmadik tavaszon, amikor már megtanulták a szakmát a munkásnők, annyira, hogy évtizedes gyakorlatot sejtet a munka minősége, bízhatunk benne: lesa tavaszi divattáska, bőven. Sok gonddal, fejtöréssel jár egy új cikk bevezetése. Üzemi szervezések, a munkások átképzése az új cikk gyártására, mind gond, de mi ez ahhoz az örömhöz képest, hogy jó és divatos táskát adnak ezernyi asz- szonynak, lánynak. Még akkor is, ha a férjek kissé bosszankodnak. S végül, megvásároljuk az áhított újdonságot Hiába, ez a sorsunk, s ellene mit tudunk tenni? Teljesítjük a kérést (P álkovács) (Foto: Bőké)
