Tolna Megyei Népújság, 1962. április (12. évfolyam, 77-99. szám)

1962-04-01 / 77. szám

t TOCNÄ MEGYEI NÉPÚJSÁG Az elmélet napi kérdései A párt szövetségi politikájának alkalmazása Tolna megyében Az elmúlt vasárnap a megyei pártbizottsági ülés beszámolójá­nak és a vita anyagának máso­dik részét dolgoztuk fel. Mai szá­munkban, a harmadik részben a két alapvető osztály egymáshoz való viszonyát tárgyaljuk. III. Vizsgáljuk meg, hogyan ala­kult a két alapvető osztály egy­máshoz való viszonya. A mun­kásosztály kezdettől fogva hűsé­gesen kitartott és tevékenykedett a parasztsággal való szövetség elvi és gyakorlati érvényesítése érdekében. Erről számtalan tény tanúskodik, ha csak az elmúlt évek eseményeit vizsgáljuk is. Megyénk munkásgárdája nem­csak élenjárt az ellenforradalom során keletkezett károk helyre- állításában, hanem nagy lelkese­déssel vett részt a mezőgazdaság szocialista átszervezésének konk­rét munkájában is. Munkásaink­nak elsődleges szerepük volt an­nak a légkörnek a kialakulásá­ban, amelynek során megértette dolgozó parasztságunk is az át­szervezés szükségességét. Mintegy 10 000 munkás vett részt a konkrét szervező és felvilágosító munkában is. Megyénk munkásai is részesek abban az áldozatvállalásban, ame lyet a munkásosztály hozott és hoz a szocialista mezőgazdaság kialakításának érdekében. A munkásosztály nagy áldozatvál­lalását mutatja, hogy 1961-ben Tolna megye 135,3 millió forin­tot kapott épületek, gépek, te­nyészállatok és egyebek formá­jában. A munkásosztály hűségének beszédes bizonyítéka a mezőgaz­daság megszilárdítása érdekében kialakult nagyarányú patronáló mozgalom. Napjainkban a patronáló mozgalom lényege a szocialista gazdaságok megszilár­dításának, a termelés fokozásá­nak elősegítése. Tehát sokoldalú gazdasági és politikai segítség- nyújtás a szocialista jellegű gaz­dálkodás kifejlesztéséhez. E moz­galom eredménye, hogy a két osztály tagjai emberileg is és tár­sadalmilag is sokkal közelebb ke­rültek egymáshoz. A szövetség erősödését segítő tényezőként fi­gyelembe kell venni azt a folya­matot is, amely során a mun­kásosztály az elmúlt években je­lentős létszámmal növekedett megyénkben. Ez a növekedés el­sősorban a parasztság soraiból ment végbe. így számtalan dol­gozó paraszt családján keresztül közvetlen kapcsolatba került a munkásosztállyal, ilyenformán is szorosabbá vált a két osztály kapcsolata. Mindezek természete­sen visszahatnak egymás fejlő­désére is. A munkásosztály szervezett­ségének megismerése pozitív irányban hat a tsz-tagok munkafegyelmére, a tsz-ek megszilárdítására. A munkásosztály viszont köze­lebbről ismeri meg a mezőgazda­ság mai problémáit és ez arra ösztönzi, hogy a termelés ered­ményeinek fokozásával még töb­bet tegyen a mezőgazdaság to­vábbi fejlesztésével kapcsolatban. A szövetséget illetően még ta­lálhatók zavaró jelenségek. Egyes munkások részéről esetenként bizonyos türelmetlenség tapasz­talható a mezőgazdasággal, illet­ve a termelőszövetkezetek fejlő­désével kapcsolatban. E türel­metlenség lényege: lassúnak tart­ják a szocialista gazdaságok fej­lődésének ütemét. Ezen nézet képviselői figyelmen kívül hagy­ják az objektív és szubjektív kö­rülményeket. A türelmetlenség­nek van létjogosultsága, de csak az egyes tsz-tagok rossz mun­kája, vagy rossz munkafegyelme miatt, csak az egyes gazdasági vezetők tehetetlensége, vagy nemtörődömsége miatt. Csak ilyen jelleggel van létjogosultsá­ga a türelmetlenségnek. Mi a helyzet a parasztságnál a munkás-paraszt szövetséget ille­tően? A parasztság is a szocia­lizmust építi, tehát a gyakorlat­ban hűséges szövetségese a mun­kásosztálynak, nemcsak elfogad­ja annak vezetőszerepét, hanem egyre szélesebb mértékben vesz részt a hatalom- gyakorlásában és a szocialista forradalom fel­adatainak végrehajtásában. A termelőszövetkezeti tagok több­sége nagy erőfeszítéseket - tesz a közös gazdaság megszilárdítása, az árutermelés fokozása érdeké­ben. Csak az elmúlt években a termelőszövetkezetek tagsága 33,1 millió forintot ruházott be saját erejéből a közös gazdaság fej­lesztésére. Ez az összberuházások 24,5 százalékát teszi ki. Hogy a munka nem volt hiábavaló, azt bizonyítják azok a tények, ame­lyek az átszervezés utáni első év terméseredményeit tükrözik. A szövetkezetek termésered­ményei már az első évben felülmúlták az egyéni gazda­ságok termésátlagait. A búzánál például a korábbi években 8,7 mázsa, míg az el­múlt évben 10,6 mázsa volt az átlagtermés. Ebben nemcsak az adott nagyüzemi lehetőségek, ha­nem a tagok szorgalma, erőfeszí­tése is bennefoglaltatik. A gazdaság fejlesztését, erősítését bizonyítja az a tény is, hogy a közösben a szarvasmarha­állomány az elmúlt évben 18,4 százalékkal, a sertés 50,3 száza­lékkal nőtt. A dolgozó parasztok erősödő szövetségesi hűségének bizonyítéka az is, hogy az el­múlt aszályos év ellenére 12 szá­zalékkal több árut adtak el az államnak, illetve a munkásosz­tálynak, mint az előző évben. A felvásárolt árumennyiség,. 74,8 százaléka a szövetkezeti szektor­ból származott. Mindezek mellett meg kell állapítani, hogy amun- kásosztáfyhoz VálŐ viSzönyban a termelőszövetkezeti parasztok ré­széről is van néhány zavaró mo­mentum. Ezek a zavaró momen­tumok elsősorban a paraszti tu­dat fejlődésében meglévő le­maradás következményei. Ilyen a munkásosztály anyagi áldozat- vállalásának értékelésében jelent kező bizonyos fokú kettősség. A tsz-parasztság legöntudatosabb rétege már látja, hogy a mun­kásosztály milyen nagy áldoza­tokat vállal a dolgozó parasztság életének megváltoztatása érdeke­ben. A termelőszövetkezeti ta­gok egy jelentős része azonban az állam által adott hitelt és kedvezményt mint „természetest nyugtázza. Nem egv esetben meg a lehetőségeken túl is kérnek. Segítsenek, ha már átszervez­tek" — hangzik el gyakran. (Ez tükrözi felvilágosító munkánk gyengeségét is.) Amíg a munkásosztály anyagi erőfeszítéseit egyesek természe­tesnek tartják, még nem ilyen természetes részükről az állam iránti kötelezettség, vagy a kü­lönböző szerződésben vállalt kötelezettségek teljesítése. Jóné- hány olyan szövetkezetünk van, amely harmadrangú kérdésként kezeli, az állam iránti kötelezett­ség teljesítését. Itt-ott jelentkez­nek spekulációs törekvések is Ez megnyilvánul abban, hogy nagyobb átlagtermést jelen­tenek a különböző felárak megszerzése érdekében és ab­ban is, hogy különböző ürügyekkel akarnak kibújni a szerződési kötelezettség tel­jesítése alól. Teszik mindezt, azért, hogy ter­mékeiket magasabb áron érté­kesíthessék a szabadpiacon. Ez zavarólag . hat a munkásosztály­hoz való viszony alakulását ille­tően. Tapasztalható olyan jelen­ség is megyénkben, hogy a mun­kásosztállyal való szövetségét le­szűkítik a pesti, munkásokkal va­ló szövetségre, illetve a tuda­tukban a munkásosztályt a pesti munkások testesítik meg. A ter­melőszövetkezeti tagok egy része a megyében élő és dolgozó mun­kásokat • nem tekintik at .mun­kásosztály tagjainak, vagy leg­alábbis nem tekintik olyan ér- tékűeknek. (Ehhez hozzájárul az is, hogy a vidéki munkás életmódja jobban idomul a falu­si viszonyokhoz.) Ennek a jelen­ségnek viszonylag még nincse­nek súlyos politikai következmé­nyei. Sokkal nagyobb problémát jelent az, hogy a tsz-tagok jelen­tős része a . munkás-paraszt szö­vetséget leszűkíti a város és fa­lu árukapcsolatára. Ezt a követ­keztetést támasztják alá az olyan nézetek — amelyekkel számta­lanszor találkozunk — „ha a pa­raszt nem termelne, a városnak nem lenne élelme”, „mi adjuk a kenyeret, mi tartjuk fent a nemzetet”. Ez a felfogás az alap­ja a kifejezetten munkásellenes nézetek lábrakapásának is. Vizs­gálataink során nem egy esetben találkoztunk tsz-tagok között ilyen nézetekkel: „Könnyű a munkásoknak, mert rendszere­sen kapják a borítékot”. „A mun kas nem dolgozik annyit, mint a paraszt”. Egyes módosabb pa­rasztok vitatgatják a munkás- osztály vezető szerepét is. Itt-ott elhangzik ezzel kapcsolatban kü­lönböző vélemény. Ugyanilyen probléma jelentkezik az SZTK- juttatásokat, vagy a nyugdíjt il­letően. A tsz-tagok nyugdíjukat az ipari munkásokéhoz viszonyít­ják, illetve ahhoz mérik. Mind­ezek tehát azt mutatják, hogy bár igen jelentős az előre­haladás a tsz-ek gazdaságá­ban, jelentős a fejlődés a tsz-tagok tudatában is, azon­ban a fejekben még igen sok a tarkaság. Különösen jelentős a tudatbeli lemaradás azoknál a tsz-tagok- nál, akik a legutóbbi években léptek a szocialista gazdálkodás útjára. A munkásosztály. megbecsülé­se, a munkás-paraszt szövetség tudatos elfogadása, ápolása és megértése is mélyebb és erősebb a volt szegényparasztoknál és ál­talában azoknál a tsz-tagoknál, akik már régebben a mezőgázda- ság szocialista útjára léptek. En­nek történelmi és társadalmi okai vannak. A parasztság egy­séges, szocialista tudatának ki­alakulása tehát lényegesen el­maradt a gazdasági fejlődés mö­gött. Bár ez objektív törvénysze­rűség, azonban a jelenlegi körül­mények között e lemaradás, ha nem változtatunk rajta, fékezője lesz a további előrehaladásnak. Vers a töltőgépen A PAKSI KONZERVGYÁR­BAN jártam a minap — kívül­állót mindig nagyon vonz az üzemi munka, a zakatoló gépek varázsa. Megható látni, hogy sok bekötött fejű asszony és lány szorgoskodik azon, hogy megkönnyítsék a nők második műszakját, konzervek készíté­sével. A befőttkonyháról finom meggy- és málnaszag árad: un­szolom a kísérőmet, hogy mu­tassa meg, hogyan is készülnek a szörpök, és gyümölcslevek, amiket manapság olyan sokat emlegetünk és fogyasztunk. Elnéztem, milyen boszorká­nyos ügyességgel veszik le a futószalagról az üvegeket, töltik meg málnával, zárják le, és máris küldik tovább a szalagon. Megállók Volf Rózsi mellett és észreveszi, hogy most már egy ideje nem az üvegbe csörgő vö­rös levet csodálom, hanem a töltőgépre felragasztott papíron Arany János: Hídavatás című versét. —' A seregszemlén fogom szavalni — magyarázza, — nem szeretnék kiesni a hangulatá­ból. JÁR A KEZE és rakja az üvegeket, miközben velem be­szél. A málnát tölti és közben rivaldafénybe képzeli magát. A gép zúgása neki most taps­vihart jelent. Gondolatban fel­öltözteti az üvegeket: egyik a kártyázó ifjú, másik az eladó­sodott milliomos, harmadik az unott dáma, és így tovább. Kéretlenül is elmondják, hogy az üzem lelkes tánccsoportját is látni fogjuk majd a kulturális szemlén és a csoport vezetője, betanítója, Kuner József, ezút­tal sok újat tartogat a közönség számára. Búcsúzóul csak azt kívánha­tom, hogy lelkesedésüknek, ki­tartásuknak, odaadó munkájuk­nak legyen meg a gyümölcse. Harasztdombi Mária levelező A PÁRTÉLET HÍREI A Tamási Járási Pártbizottság legutóbbi vb-ülésén a járás ter­melőszövetkezeteiben kialakult jövedelemelosztási formákkal és az ösztönző módszerek alkalma­zásával foglalkozott. Megállapí­tották, hogy a járásban a premi­zálás legelterjedtebb módja a terven felüli termés utáni jutta­tás volt. A vitában részt vevők azt javasolták, hogy a jövőben is azokat a módszereket kell al­kalmazni, amelyek előmozdítják a többtermelést és mind poli­tikailag, mind gazdaságilag erő­sítik a termelőszövetkezeteket. A madocsai Igazság Tsz párt- szervezete márciusi taggyűlésén a tavaszi munkákra való felké­szüléssel, az' állafállömany átte- leltetésével foglalkozott. Elhatá­rozták, hogy a külföldi búzafaj­tákat másodszor is fej trágyáz­zák és holdanként egy mázsa műtrágyát szórnak. Az állatok átteleltetésével a madocsai Igaz­ság Tsz-ben különösebb baj nincs. A tehenészetben március hónapban is tudták tartani a 11 literes fejési átlagot. Az MSZMP bonyhádi járási végrehajtó bizottságának számolt be a bonyhádi Ezüstkalász Tsz vezetősége, politikai és gazda- | sági tevékenységéről. A végre­hajtó bizottság az értékelés alap­ján dicséretben részesítette a tsz vezetőségét és tagságát az elért eredményekért. Megalakult a tamási járásban a párt végrehajtó bizottsága mellett működő’ ipari bizottság. A bizottság 12 tagja az ipari üzemek és ktsz-ek munkáját se­gíti. * A szedresi Petőfi Tsz párt- szervezete taggyűlésen foglalko­zott a tavaszi munkák helyzeté­vel — írja Tóth István levele­zőnk.. A taggyűlésen többek kö­zött határozatot hoztak a brigá­dok átszervezésére és munkájuk jobbá tételére. A németkéri egyesített tsz párttaggyűlésén Jankovics Béla íőmezőgazdász tartott beszámo­lót a gazdasági feladatokról — írja Horváth Sándor levelező. — Megállapították, hogy az egy munkaegységre betervezett 33 forint 23 fillér reális, s teljesíté­sének megvannak a feltételei. A továbbiakban egy kombájnvásár­lás gondolatával foglalkoztak, amelyet saját erőből vásárolná­nak meg. A gazdasági feladatok mellett a taggyűlésen a pártépí­tésről is szó esett. ÓNQDVÁR! MIKLÓS XVIII. Amerikába. Otthagyta a szeren- számukra is nem üt az utolsó csétlenné tett lányt, egyedül, a óra. Nekik talán még lehet, de az ő számára nincs menekülés, A baj nőttön nő, s egyszercsak a halálra. Levelet akart írni az édesany­jának: keserves sírással teli le­velet, de összetépte a harmadik Ha valaki messziről látja, azt legnagyobb kilátástalanságban. hiszi, rosszban töri ott a fejét: Három napig sírt egyfolytában, talán megint öngyilkosságot akar Vigasztalhatták, mondhattak észreveszik majd mások is. Azon elkövetni, s azért áll már órák akármit, a szép szavak nem gyó- a napon már dél óta készülődött óta az ablak előtt, mert vissza- gyíthatták meg vérző szívét, riadt ,a mélységtől... Egyszer Hogy mi lesz ezután, ebben a már véget akart vetni az életé- rettenetes állapotban? Erre a kér­nek, de megakadályozták. Sze- désre nem tudott felelni. A csa- relmi bánata, kergette öngyilkos- lódás kiábrándította a fiúból, de sor után. Minek szomorítsa még ságba, nem látott más kiutat, si- mihez kezdjen idegenben, szü- ezzel is? Minek hagyjon hátra vár, kilátástalan helyzetéből. An- letendő gyermekével? Hiába tör- ilyen szörnyű emlékét?’ Meg- nak idején egy átmulatott báli te a fejét, nem talált semmi vi- mosakodott, lefeküdt, gondolat­éjszaka vetette a könnyelmű fiú gasztalót. Ha lenne idekint va- ban elbúcsúzott mindenkitől, s karjaiba. Vakon követte a hatá- lakije: rokona, ismerőse; ha itt akkor... akkor bevette a renge- ron túlra. lenne az öccse, talán még lehet- teg gyógyszert! Hamarosan zsib­_ Gyere, gyere! __ húzta a fiú. ne megoldást keresni, remény- badás futott végig rajta, elern-yed _ Odakint megesküszünk! kedni, talán még várhatna va- tek végtagjai, becsukódott a sze­R nldoesáeot szerelmet ígért és lamit az élettől. De így? így csak me és lázas álomba merüli* Boldogságot, szereimet ígért es egy megold/lst talált... A halált' amelyből a láger rendelőjében Pedig hogy szerette az életet, hi- ébredt fel. - c szén olyan fiatal volt még, sime, Hát így volt! mégis bezárult, vége! Éjjelente, Ugyan ki lehet az a magyar amikor lefeküdt és magányosan orvos, aki felébresztette, egész: álomtalanul belebámult a sötét- éjszaka virrasztót! mellette, visz* ségbe, óriási siralomháznak tűni szaadta őt az életnek? Sose lát- a láger, ahol a disszidens élei ta többet. Öt Helmut doktor serves csalódást okozott mind- hajléktalanjai egymás mellett Bécsbe küldte, a vöröskereszt- kettőjüknek. A kalandéhes fiút szuszognak a földre terített szál- kórházban gyógyította ki és az- a kiábrándulás egy másik nő mán, priccseken. A halálraítél­mellé kergette és kihajózott vele tek keserves életét élik, amíg (Folytatás a 4, oldalon.) ő követte volna akár a világ vé­gére is. Hiszen szerette! S őt is hívták a rózsaszínű álmok, csa­logatta a kalandvágy, amely egész úton kacérkodva futkosott előtte. De a lágerélet kijózanította, ke-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom