Tolna Megyei Népújság, 1962. április (12. évfolyam, 77-99. szám)
1962-04-01 / 77. szám
2 TOLNA MEGYEI NEPŰJSAÖ 1963. április £) Halálra ítéltek két OAS banditát Párizs (MTI). A párizsi katonai törvényszék előtt befejeződött Qavoury rendőrbiztos gyilkosainak pere. A francia tisztviselőt Algériában ölték meg az OAS banditái. A tárgyalás nagy feltűnést keltett Franciaországban, nemcsak azért, mert ezúttal először hangzott el halálos ítélet az OAS merénylői felett, hanem a vádlottak vallomásai is megdöbbentették a közvéleményt. A gyilkosság tettesei az idegenlégió Salanhoz kötött katonái, feltárták a gyarmati hadsereg módszereit, amelyeket ma az OAS terroristái alkalmaznak. Az egyik vádlott cinikus egykedvűséggel mondta el, hogyan gyilkolta meg a rendőrtisztviselőt. — Az úgynevezett „lesfogást” alkalmaztam, — mondotta. — A derékszíját a nyakába akasztottam, egy rúgással térdre kényszerítettem, aztán a szívébe és a jobb tüdejébe szúrtam a tőrt. — Kérem, én katona vagyok, — fűzte hozzá — ez a módszer benne van a szolgálati szabályzatban és a légióban bábukon gyakoroltuk. A vádlottak nem tudták, kit ölnek meg. Egy hadnagy utasításait teljesítették. Az értelmi szerző nem volt jelen a tárgyaláson, Sálán egyik osztagát vezényli Algériában. A védőügyvédek védenceik szabadlábra helyezését követelték, s azzal érveltek, hogy a vádlottak a francia-Algéria védelmében követték el tettüket és ezért az evia ni egyezmény értelmében amnesztia alá esnek. A bíróság nem fogadta el ezt az érvelést, az államügyész azonban a halálbüntetés mellőzését kérte. A bírák nem merték kihívni a közvélemény haragját, két vádlottat halálra, kettőt pedig életfogytiglani börtönre ítéltek. Az ítélet kihirdetése után a vádlottak letépték kitüntetéseiket és a francia-Algériát éltetve a bírák lábaihoz dobták. Folytatódnak a terrorcselekmények Algériában Algír (MTI). Hivatalos adatok szerint pénteken Algériában tizennégyen haltak meg és 18 sebesülés történt terrorcselekmények következtében. Az OAS egy rohamcsapata Orleansville közelében támadást intézett három francia őrállomás ellen. A három őrállomás mintegy 50 főnyi legénységét előbb letartóztatták, majd fegyvereik átadására kényszerítették és szabadon bocsátották. A francia katonaság a környező hegyekben az OAS rohamcsapat felkutatására megkezdte a nyomozást. Christian Fouchet, Franciaország új algériai főbiztosa hivatala átvétele óta pénteken Ailleret tábornok főparancsnok kíséretében Oranba . érkezett. Első, teljesen titokban tartott útja alkalmából Fouchet a polgári és katonai hatóságok képviselőivel tárgyalt. A helyi katonai és politikai vezetők tájékoztatták, hogy az OAS Algírban és Oranban összpontosuló támadásai miatt az egyik legsürgősebb feladat, hogy újabb katonai erősítést kapjanak. Hírek szerint 10—15 000 főnyi karhatalmi erősítést tartanak szükségesnek. Algéria F/0 Franciaország 01:0.’ 0!a sí ország Sp.Sz.^ Spanyol Szahara 500 íooo 1500 km 1954 novembere, azaz több mint hét év óta folytatott fegyveres harcot az algériai nép hazája függetlenségének kivívásáért a francia imperializmus ellen. A francia kormány és a harcoló algériai hazafiak képviseleti szerve az algériai Nemzeti Fel- szabadulás Frontja (francia rövidítéssel FLN) képviselői között folytatott többhónapos tárgyalás után 1962 március 18-án a franciaországi Evianban megegyezés jött létre, melynek értelmében 1962 március 19-től a francia reguláris hadsereg és az FLN katonai egységei beszüntetik a hadműveleteket. Az algériai hazafiak áldozatos küzdelme meghozta eredményét. Algéria területi egysége a jelenlegi határok között valósul meg. Nem sikerült a francia imperializmus azon kísérlete, hogy az ásványokban, de különösen kőolajban (Hassi Meessaoud, Ed jelé) és földgázban gazdag szaha- rai területeket Algéria északi részétől leválasszák és önálló, un. „Szaharai Autonóm Köztársasággá” nyilvánítsák, azaz továbbra is Franciaország gyarmataként kezeljék. A 2 381 700 négyzetkilométer területű és kereken 11 millió lakosú Algériai Köztársaságot ugyanis a francia közigazgatás a 295 000 négyzetkilométer nagyságú és 10,4 millió lakosú „Algériára” és a 2 millió négyzet- kilométernél nagyobb területű, de csupán 0,6 millió lakosú „Szaharára” osztotta fel. A szaharai területet 1957-ben államjogilag is leválasztották Algériától és az un. Szahara Minisztérium felügyelete alá helyezték. Kennedy levele az indonéz elnökhöz Djakarta (Reuter). Az indonéz fővárosban közölték, hogy Kennedy amerikai elnök levelet intézett Sukamo indonéz elnökhöz a nyugat-iriáni kérdésben. Az üzenet tartalmát nem hozták nyilvánosságra. Subandrio indonéz külügyminiszter pénteken kétórás megbeszélést folytatott Sukamo elnökkel és eltávozóban kijelentette, hogy az amerikai kormány az indonéz—holland bizalmas tárgyalások folytatását szorgalmazza. Subandrio rámutatott, hogy addig, amíg holland részről nem mutatnak jóakaratot a kérdés rendezésére, illetőleg az indonéz kormány új fejleményekkel nem számolhat, aligha lehetséges folytatni a Washington közelében megkezdett, majd később félbeszakított tárgyalásokat. Hivatalosan közölték, hogy a Nyugat-Iriánnal határos szigetekre hamarosan újabb 15 000 indonéz önkéntes utazik. Az ausztráliai kereskedelmi miniszter Anglia részvételéről a közös piacban London (MTI). Mcewen, ausztráliai kereskedelemügyi miniszter a Daily Express tudósítója előtt kijelentette, hogy Anglia feltétel nélküli belépése a közös piacba szörnyű csapás lenne az úgynevezett szabad világ többi részére, és arra kényszerítené Ausztráliát, hogy Japánban és a kommunista világban keressen kereskedelmi lehetőségeket, Japán azonban erre nem nyújt jóformán semmi kilátást. Az angol kormány nyilván meg van elégedve a közös piaccal folytatott tárgyalásaival, de mi, ausztráliaiak csak akkor elégednénk meg, ha szavatolnák érdekeinket, aminek nem látjuk semmi jelét — mondotta a miniszter. A helyzet súlyosan aggasztó. Mindenütt szabad kereskedelmet prédikálnak, de sohasem Ausztrália javára. így például az Egyesült Államokba csak évi kilenc tonna vajat szabad Ausztráliának exportálnia. i ryw ........................... A külügyminiszterek után a szakértők folytatják a genfi leszerelési tárgyalásokat, s szükségszerűen felmerül a kérdés: milyen eredményt hozott az első szakasz, s mire lehet számítani ezután? A tanácskozások kezdetekor a küldöttségek hangsúlyozták, hosz- szú megbeszélés-sorozatra van kilátás, s Gromiko szovjet és Rusk amerikai külügyminiszter elutazása előtt egyaránt kiemelte, Hogy sikerült bizonyos eredményeket elérni, sőt nyugati megfigyelők is sokkal derűlátóbban ítélik meg a helyzetet, mint korábban. Ezzel kapcsolatban érdemes idézni Green kanadai külügyminiszter nyilatkozatát, aki kijelentette, hogy a genfi előrehaladás következtében még június előtt létrejöhet a csúcstalálkozó. Ugyanakkor azonban Green foglalkozott az amerikai nukleáris kísérletek terveivel, amelyek szerinte is nagy csapást jelentenének a genfi tanácskozásokra. Zorin, szovjet külügyminiszter-helyettes a tizennyolc-hatalmi bizottság pénteki ülésén mondott beszédében többek között hangsúlyozta: „összehasonlítottam a mi tervezetünket és a leszerelés alapelveit azzal a programmal, amelyet Kennedy amerikai elnök terjesztett az ENSZ közgyűlése elé 1961 szeptember 25-én. Kiderült, hogy a pontok jelentős többségében egyetértés áll fenn közöttünk, és mindenesetre megvan az elvi egyetértés a leszerelési intézkedések mérvét és azok megvalósításának módját illetően. Ezért kívánatos volna, hogy az együttműködés szellemében, amely tárgyalásainkat eddig is áthatotta, minél hamarabb megegyezzünk a leszerelési szerződésnek arról a cikkelyéről is, amely megszabja, milyen általános kötelezettségek hárulnak az áN lamokra az általános és teljes leszereléssel kapcsolatban”. Az egyetértés természetesen nagy mértékben előreviheti a tárgyalásokat, ugyanakkor azonban nem lehet figyelmen kívül hagyni azokat a nyugatnémet akciókat, amelyekkel a genfi tárgyalásokat igyekeznek megakadályozni. Strauss bonni hadügyminiszter legutóbbi beszédében a NATO-hatalmakhoz intézett emlékiratot ismertette,, amely kijelenti: amennyiben az Egyesült Államok nem hajlandó megosztani az atomfegyverek feletti döntés jogát Nyu- gat-Németországgal, az NSZK kénytelen lesz saját maga előállítani atomfegyvereket. Strauss azt is sietett kijelenteni, hogy a genfi tárgyalások eddig negatív eredményt hoztak, s ezzel kapcsolatban hozzátette, nem járul hozzá, hogy csökkentsék a nyugatnémet költségvetés hadügyi kiadásait. Nyugati megfigyelők kivétel nélkül megegyeznek abban, hogy Strauss beszéde közönséges zsarolás, amellyel a genfi tárgyalások légkörét igyekszik megmérgezni. Az is kétségtelen, hogy Strauss nemcsak a saját véleményét mondta el, hanem a hivatalos bonni körökét is, éppen ezért a Nyugatnak reagálnia kell a kihívó bejelentésre. Á bonni körök már a genfi tárgyalások megkezdése előtt aggodalommal néztek a várható eredmény elé, hisz a leszerelési bizottságban elért legkisebb eredmény is csapást jelent a bonni militarizmus számára. Most, amikor a külügyminiszterek kedvező légkört teremtettek Genfben, Bonn ezt szeretné megmérgezni, hogy megakadályozzon bármiféle előrehaladaSt is a leszerelés kérdésében. Befejeződött a bolgár pénzreform végrehajtása Szófia (MTI). Mint ismeretes, Bulgáriában az év első napján új pénzt bocsátottak ki, s a régit 10:1 arányban átváltották. A pénzreform végrehajtásának első három hónapja alatt az ország területén sok ezer pénzváltóhely működött. Ezek szombaton, március 31-én délben bezárták kapuikat, s a régi pénzek elvesztették értéküket. népszavazás Ecuadorban Quito, (TASZSZ). Az ecuadori hadsereg reakciós vezetői mind gyakrabban lépnek fel azzal a követeléssel, hogy Arosemena kormánya szakítsa meg a diplomáciai kapcsolatokat Kubával. Arosemena elnök pénteken sajtóértekezletet tartott, s ezen bejelentette, hogy kormánya hamarosan népszavazást rendez annak eldöntésére, hogy megszakítsák-e a kapcsolatokat Kubával, vagy Kis ügy nagy tanulsággal Nincs különösebb baj. Ezzel kezdte Bősz József párttitkár, ugyanezt mondták a beszélgetés során a tanácsi, szövetkezeti vezetők, megerősítették a pártszervezet többi vezetőségi tagjai is. Nincs különösebb baj, s mégis szükség volt erre a majdhogy nem békítő tárgyalás jelleget öltő beszélgetésre. Arról van szó, hogy az őcsényi vezetők között nem mindig példás az együttműködés. A párt- szervezet hozott egy olyan határozatot, hogy nagy, a község egészét érintő, s különösen személyi vonatkozású kérdésekben a gazdasági vezetők ne döntsenek anélkül, hogy kikérnék a párt és tanácsi vezetőség véleményét. A határozatot hol betartják, hol nem. A beszélgetés során aztán élesen, határozottan szóbakerül- tek azok a hibák, amelyeket az utóbbi időben különböző területeken elkövettek. Meg aztán arra is szükség van, hogy a párttitkárnak megmondják, sokszor anélkül alkot véleményt egy eseményről, hogy ott lett volna, pontosan tájékozódott volna, vagy a termelőszövetkezeti elnök a jövőben ne ítélkezzék valaki felett annak távollétében. És lehetne még sorolni a példákat. De miért csak akkor kerül sor ilyen őszinte, semmit el nem h'!!''n.tó, egymást segítő beszélgeté"' ? ha afölött a járási párttitkár bábáskodik? Miért kell az ő döntését várni olyan kérdésben, amelyet a helyi elvtársak jobban ismernek, s amelyben ők maguk is tudnának dönteni? A felvetődő kérdések egyszersmind több tanulsággal is szolgálnak. S most azért szűrjük le ezeket a tanulságokat, hogy segítsünk az őcsényieknek, de másoknak is, mert hasonló problémák valószínűleg nemcsak öcsényben adódnak. Ha van rá határozat, nem baj, de az együttműködésnek mindenféle határozat nélkül is meg kell lennie. A kollektív bölcsesség, a több szem többet lát elve nem szólam, hanem valóság, súlyos bűn ezt a hatásos eszközt fel nem használni. Senki ne csináljon tekintélykérdést abból, hogy kikéri mások véleményét is, mielőtt egy kérdésben döntene. A döntése így megalapozottabb, megfontoltabb, tehát jobb lesz. Az elvtársi együttműködés senkinek a presztízsét nem fogja rontani, inkább emeli azt. Hiba, ha a pártvezetőségből feltétlenül a titkár, vagy esetleg még egy tag megjelenését kívánják minden értekezletre, megbeszélésre. (Ez is felvetődött az őcsényi beszélgetés során). A pártvezetőségnek több tagja van, osszák meg maguk között a munkát, tegyék valóban kollektívvá a pártszervezet munkájának irányítását és az egész község életének irányításában való részvételt. Valamennyien hangsúlyozták, hogy a párt vezető szerepének érvényesülni kell. Ez helyes, de a vezetőszerep nem ezáltal érvényesül, hogy ezt kimondjuk. A pártszervezetnek, és annak vezetőségének, a kommunistáknak úgy kell dolgozniok, hogy vezetésüket örömmel elfogadja az egész falu, mert a kommunisták a közösség érdekeit, a közösség bölcsességét testesítik meg. Az őcsényi beszélgetés végeredményben hasznos volt. Egy szépséghibája azonban van, nevezetesen az, hogy három hónappal ezelőtt már ugyanerről a kérdésről tárgyaltak, hasonló plénumon. Óhatatlanul felvetődik az emberben az a gondolat, hogy sokkal nagyobb jelentőséget tanúsítanak apró kérdéseknek, mint amekkorát azok megérdemelnek. Kár erre fecsérelni az időt és energiát, hiszen végeredményben tényleg nincs különösebb baj. Láthatták, hogy a járási vezetők is a tavaszi munkák szervezett beindítását tekintik főkérdésnek. S, hogy a jövőben se legyen nagyobb hiba, a mindenki részéről megnyilvánuló legteljesebb jószándékot a valóban nagy ügyek megoldására kell fordítani. És ez az őcsényi beszélgetés legfőbb tanulsága. I* Qga
