Tolna Megyei Népújság, 1962. március (12. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-01 / 50. szám

1662. awciw L főm M»ftt mnjuuá 3 őiká 44 mád Amikor meghallottam, hogy Cikón egy mázsás átlagter­mést értek el kukoricából, nem akartam hinni a fülemnek. Lé­tezhet etlen, hogy égy tsz ma Ma­gyarországon egy mázsa kukori­cát termel holdanként. Mit csi­náltak. hogyan dolgoztak, miféle emberek az ottani vezetők, s gaz­dák, hol voltak a járási embe­rek, 3 egyáltalán mezőgazdasági osztály-e a járási tanács mező­gazdasági osztálya ott, ahol a hatásköre alá tartozó területek akad egy mázsa kukoricát ter­melő tsz. A megye egyik vezetője mond­ta. hogy nézzünk körül a bony­hádi járásnak ebben a községé­ben. így indultam el másnap Ci- kóra. Úgy gondoltam, bizonygat­ni kell majd a nagyüzemi gaz­dálkodás erejét, fölényét, ami eb­ben az esetben elég nehéz, mert az ottani emberek abból Ítélnek, amit maguk körül látnak. A bi- zonygatásra mégsem volt szük­ség. Csak azt nem értik, hogy miért fizet az egyik tsz jól és miért fizet rosszul a másik. Fő­leg a vezetőket okolják. S mi lett a dolog vége. Fél- milliónál Is több mérleghiány és sok panaszkodó ember. Tavaly a járási tanács vb elnökhelyettese, Czinkon elvtárs patronálta a köz séget. Neki látnia kellett volna, hogy rossz irányban halad a tsz A cikói helyzet bonyolult volt, de nem annyira, hogy ne lehetett volna a bajt megelőzni. Azzal kezdődött, hogy 1860-ban 41 fo­rintra tervezték a munkaegység értékét. A főkönyvelő a zárszám­adás előtti hetekben még állan­dóan 30 forintról beszélt, később 20 forinttal biztatta az embere­ket. így azután megvolt a nagy várakozás, ám a tagokat hideg zuhanyként érte, hogy a beígért xo forintból, majd a későbbi 26 forintból csak 20 forint 68 fillér lett. Az elnök akkor a zsámbéki iskolán volt és csak a zárszám­adáskor jött haza. Amikor visszament Zsámbék- ra, a tagok között megkezdődött a széthúzás, a marakodás. „Azért osztunk ilyen keveset, mert rossz a vezetőség, le kell váltani az elnököt” — mondogatták az em­berek. Ezzel foglalkoztak egész évben. Az elnök leváltását köve­telő ellenzék élére Tóth Gyula tsz-nyygdfjas és Fazekas András Vasutas nyugdíjas került Tiszte­letre méltó bennük az a szándék, hogy a tsz javát akarták, de rossz módszerrel. Elterelték a fi­gyelmet a legfqntosabbről, a munkáról. Azt a téves hiedelmet hintették el az emberek között, hogy az elnök leváltása annyit jelent, a gyenge tsz-ből el­csapásra jó tsz lesz. A kukoricát belepte a gyom és a tagok nem ártól röpgyűléseztek, hogy végre ki kellene menni kapálni, hanem arról, ki lenne Jó elnöknek. Itt keresendő a mérleghiány és a gyenge osztás végső magyaráza­tsz. Végnélkül) szócsaták folytak, küldöttségek utaztak Budapestre és otthon állt a munka. Viszonylag könnyű volt az emberek figyelmét a munká­ról elterelni, mert az 1960-as esz­tendő eredménvtelensége meg­rendítette bennük a bizalmat. A munkaegységnek nem volt be­csülete. „Munkaegységért nem dolgozunk" — mondogatták, és a vezetőség ahelyett, hogy meg­kereste volna a javadalmazás, a munkára ösztönzés, a premizá­lás célszerű módját, tétovázott, ianácstalpnkodott. Már rég ka­pálni kellett volna és még nem volt eldöntve, hogy a knnálás milven alapon történjék. Éhben hibázott legtöbbet a vezetőség. Sajnos ősszel bekövetkezett ar„ amire ilven előzmények után szá­mítani lehet. Aszály, gyenge ter­més, kedvetlenség. A zárszám­adás előtti hetekben újult erővel kezdték sürgetni eevesek a ve­zetők leváltását. NviU htok volt, hogy az új elnök Tóth Vince lesz. az ellenzék egyik vezetőjé­nek fia. Erre ment tehát a já­ték és ennek a levét issza most a falu népe Tóth Qyulát az őszinte segíteni akarás mellett Ilyen önös érdekek is vezették amikor az ellenzők élére állt. A cikói eredmények elemzése nagyon tanulságos. Nagy felelősség ma vezetni. Egy el­hibázott, késve hozott intézkedés következménye családok százait sújthatja. Jártam családoknál, akik rossz anyagi körülmények között élnek, s az a legfájóbb, hogy nem azért, mert nem dol­goztak, hanem azért, mert sor­suk, életük, munkájuk járási és községi irányitói nem érzik át nagy-nagy felelősségüket. A Ci­kón kialakult helyzet is igazol­ja, helyénvaló pártunk szigorú állásfoglalása. Aki irányít, az széles látókörű, nagyműveltségű, szaktudással rendelkező ember legyen. Ott volt Cikón majd min­den nap a járás egyik vezetője. De mi haszon van belőle, na fninden ment a maga útján. A kiküldetés mennyiségével nem volt baj, csak a minőségével, és ezt be kell látni. Igaz, könnyebb a hibákat meg­állapítani, leimi, mint azokat megszüntetni. Egy azonban bizo­nyos: Clkó se más világ, ott is szót lehet érteni az emberekkel és ezt mulasztották el tavaly. A tagok ott ts megélhetésüket ke­resik, dolgoznak, de munkájuk gyümölcsét élvezni szeretnék. Ez az igény nemcsak jogos — ter­mészetes. jfL község és a járás ve­zetőinek dolga — azért vezetők — olyan állapotokat teremteni, hogy az embereknek legyen ked­vük. Ezt Is elmulasztották. A já­rási pártbizottság már-már a 24. órában, de végül mégis közbe­lépett. Mészáros elvtárs, a járási párt­bizottság titkára személyesen vet­te kézbe a dolgokat, s ma már valamelyest javult Cikón a hely­zet. A vezetők kezdik érteni, hogy miben hibáztak ölt és a ta­gok kezdik érteni, hogy miben hibáztak ők. Nemrég tartották a vezeióségválasztó közgyűlést, Mé­száros elvtárs azon is részt vett. A cikóiak látják, hogy van kiút. Azt is tudják, hogy ez az eszten­dő még nehéz lesz. de ha össze­fog a vezetőség és a tagság, ak- feqr a régi bajok nem fognak is­métlődni- Úgy szerettem volna befejezni ezt az írást, hogy Ci­kón mindenki levonta az elmúlt évből a tanulságokat. Ezt azért még nem merem leírni, s még nem is lehet, majd talán tavasz- szal, egy másik riportban. A „fehér foltokról” I? gyik barátom nagyon ta- Iáiban Így nevezte azokat « szétszórt szőlőhegyi települé­seket, amelyek tólvíz idején meg­lehetősen egyhangú álmos életet élnek, s a politikai és kulturális munka képzeletbeli térképén fe­hér foltot jelentenek. Meg lehetne-e szüntetni a -fe­hér foltokat«? Felül lohetne-e kerekedni a helyzet szabta ob­jektív nehézségeken? Ezekre a kérdésekre kerestem a választ, amikor legutóbb a Bá- taszék melletti kövesdi szőlő­hegyen jártam, ahol a politikai és kulturális élet hiánya egy­aránt mutatkozik. Hat párttag él a hegyen. Köz­tük az egyik pártiskolát végzett. Politikai oktatás nincs. Ezek a kommunisták évek óta el van­nak zárva a politikai képzés le­hetőségétől. Bátaszékre bejárni rossz időben, politikai oktatásra, szinte lehetetlen. Ellenforradalom előtt, negyventagú pártszervezet működött a hegyen. Eleven volt a pártáiét. A visszaesés óta a kommunisták száma hatnál nem emelkedett magasabbra. Nincs a hegyen önálló politikai munka, teljes az elzárkózás. Az eset elgondolkodtató! Az egyik régi párttag — Sántha Fe- renené — beszélgetésünk során felvetette: létre kellene hozni egy helyi pártcsoportot. A párt- csoport a helyi sajátosságoknak megfelelően dolgozná ki prog­ramját. Ha a pártélet felelevenedne, feltétlen maga után vonná, hogy aktivizálódna a volt MDP-tagok jelentős része. Nem ártana, ha a hegy hat kommunistája esti be­szélgetéseken megtárgyalná a pártiskolát végzett fejlettebb elv­társ, Nrgy György segítségével korunk legégetőbb problémái b. P. XXI. kongresszus anyagát, pár­tunk célkitűzéseit. A beszélgetésekből kiderült, hogy az asszonyok szívesen ven­nék, ha a nőtanács szabó-varró tanfolyamot rendezne részükre Az unalmas téli esték tétlenségre kárhoztatják őket. A hegyen akad jónéhány iszákos ember, ról, mint a női jogok védelmező­jéről sokan nem is tudnak az asszonyok közül. Van kultúrhelyisége, iskolája ’ és két pedagógusa Kövesei­nek. Sokféle újság jár a hegyre, s a kintiévé könyvtári könyveket valósággal -szétolvassák«. Nincs villany. Kéthavonként egyszer van filmvetítés, zsúfolt néző­térrel. Az őszön nem érkezett meg a »vándormozi«. Az embe­rek este 10 óráig várták. Többen a szomszédos pusztára is átgya­logoltak. Hátha odament? A kövesdiek tehát, amint lát­ható, megízlelték a kultúrát. Megízlelték és étvágyat kaptak. Elégedetlenek, mert többet sze­retnének. Toronyi István tanító elmond­ta, hogy több ízben szóltak a bátaszéki tanácsnak az öltöző vé­gett. Az öltözőnek használható helyiségben ugyanis laknak. A színjátszóknak az ablakon ke­resztül lehet csak bemenni a színpadra. A hagyományos és többszörös sikernek örvendő, ál­talános iskolások által előadott műsorok is elmaradtak az utóbbi időben. Hogy miért? Mert nincs aki kézbentartaná, irányítaná, szervezné a hegy kulturális éle­tét, nincs szervezett politikai erő a hegyen, nincs pártcsoport, amelynek szükségességéről már szó esett! A KISZ-szervezet nem jöhet számításba, ugyanis a K ISZ-korosztályhoz tartozó fia­talok közül alig egy-kettő maradt hűséges a szőlőhegyhez. A létre­hozandó pártcsoport viszont meg­hívhatná a környező községek KISZ-szervezeteinek tánc-, szín­játszó, énekcsoportjait. Minden­kor telt ház fogadná őket. A -hegy« népe szomjazza a kultú­rát, Szomjazza, a természettudo­mányos ismeretterjesztő, egész­ségügyi, és mezőgazdasági jellegű előadásokat is. A TIT előadóival azonban mostanában még nem találkoztak a -hegy« lakói. Sok a teendő! Csak néhányat említettem. A legsürgősebbeket. Nekünk egész népünket nevelni kell. Mi nem tűrhetjük a -fehér ft ltokat«! Récsei János ScckvJlty Péter aki veri a feleségét A nótanács­<H> konyhaszekrénye nz 57081-e: léoioiisla Mennyi minden elfér egy konyhaszekrényben. Az ember fiem is hinné... Jómódú gazda hírében állt mindig Récsei János Kajdacson. Az ablak előtti kis kerfecskében lévő lugason például több bort termelt, mint más ember több­száz négyszögölnyi területen. Hosszú évek után vetődtem is­mét hozzája. A kor már jobban látszik Récsei Jánoson, hat évti­zed nyomja vállát A lugas leg­jobb termő erejében van: évről évre bő termést ad, látszik vesz- szején, hogy tavaly is meghálál­ta gazdájának fáradozását. Bevallom, meglehetősen célta­lanul vetődtem hozzájuk. így az­tán nem kérdeztem, hagytam, hogy János bácsi beszéljen, ami­ről éppen akar. Felesége közbe­szólt: — A gyümölcsösünk már nem olyan szép, mint akkor volt, amikor itt járt. Récsei János csóválja a fel' hogy bizony néha már nem tud olyan gondot fordítani rá, mint azelőtt, amikor szinte ott élt a gyümölcsösében. — Mert azt mégsem akarja az ember, hogy a sajátja miatt el­maradjon a közös gyümölcsösben a munka. Tudja, azért az mégis­csak a közösé. Emlékszem, néhány éve azon vitatkoztunk, hogy az egyik em­bernek mi köze a másikhoz. Ki­esei bácsi nem volt valami kö­zösségi ember. Igaz, nem á” soha senkinek, de saját portáján kívül mással nem is nagyon törő­dött. Most már a háztáji gazdasá­gokban is közösen végzik « gyü­mölcsösök védelmét, s ennek ép­pen 6 az egyik értelmi szerzője és megvalósítója. Valamikor gyermekkorában ol­vasta a költő versit a nemesek­ről: „Nem írok, nem olvasok — Sn magyar nemes vagyok". Pe­tőfi e versében éppen a környék, Récsei János szülőföldjének egy­kori urait leplezte I«. És e vidék mai parasztembere ezt mondja az újságírónak: — Kérem, maga rosszul tudja a termőfaegység lényegét. A szak­könyvek szerint az úgy van, aho­gyan én mondtam, s azért kell tudni, mert.„ Ne csodálkozzon, hogy én ennyire bújom a köny­veket, de én gazdaember vagyok, nem lehetek meg tanulás nélkül. „Én írok, én olvasok, én ma­gyar paraszt vagyok." —János bácsi, megmutatná, hogy milyen könyvei vannak? Kitárulnak a konyhaszekrény ajtói, s a tányérok, csészék, lá­basok és ételmaradékok mellól könyvek kerülnek elő. Az egyik a gyümölcsfák téli ápolásáról, a másik a baromfitenyésztésről, a harmadik a korai burgonya ter­mesztéséről szól, és így tovább. Mennyi minden elfér egy kony­haszekrényben! — Itt vannak leginkább kéz­nél. Az embernek ezekre gyakran van szüksége, mint az étkezésre. Milyen jól megfér a szellemi táplálék a gyomornak való ínyencségek és a konyhai felsze­relések mellett­BODA FERENC Gazsó csendesen feküdt a hord­ágyon. Nehezen előkotorta 8 gyógyszert, amit Hargitai adott neki az útra, és bevett egy sze­met­Ágyát tompa kábulat tartotta fogva, amelytől alig-alig tudott szabadulni. Egykedvűen nézett egy pontra a kocsi tetején... Oly­kor-olykor nagyot zökkent a ko­csi, de ő nem figyelt rá. Nem tudta, mennyi idő telt el, csak nézett tovább mereven, mozdu­latlanul­Egyszerre lövés dördült egész közelről, majd egy hang ordí­totta: — Támadás! Meg sem rezzent, talán nem is jutott el a szó tudatáig. A fegyverek felugattak. A viet­namiak viszonylag kis egységgel támadtak, a karavánról viszont rendkívül erős tűz fogadta őket Mintegy háromszor, négyszer na­gyobb volt a túlerő, mint amen.v- nyire számítottak. Áz őserdőből elkeseredetten kejepelt egy géppuska... A mentőautó ablaka hango­san csörömpölt és egy jókora üvege esett a beteg arcára. Az éles ablaküveg behasította Gazró arcát... Óvatosan levette az üve­get, aztán letörölte a vért... A harc mintegy 20 perc múlva vé­gétért... Az egyenlőtlen küzde­lem következményeként a viet­namiak visszavonultak... Néhány haló!!rr-—dt c"'!~ —» ős­erdő alatt.; Az egyik vietnami sebesülhet pc„.g e.iu^— .. A karaván két embert vesztett, hatan megsebesültek. Néhány kocsi megrongálódott, de azt ha­marosan rendbehozták... A foglyot feldobták az egyik te­herautóra és a karaván elindult. Gazsó újra azt a pontot nézte a kocsi tetején­Fél óra múlva egy kisebb erődbe érkeztek. Először a sebe­sülteket szállították el. Gazsó hordágyát egy nagyobb üres he­lyiségbe vitték, amely inkább hasonlított lóistállóhoz, mint szo­bához. Alig néhány perc múlva a vietnami sebesültet hozták. Feje lelógott a hordágyról. Golyó- roncsolta karja és melle csupa Vér volt. Amint letették a sebe­sültet, ott termett a kapitány és egy vietnami tolmács. A kapitány megállt a sebesült mellett, jobb lábával átlépte a hordágy.-1 és szinte ráült a beteg térdére. Megragadta a se­besült ősz haját és annál fogva felültette. — Miért támadtátok meg a visszafelé haladó karavánt? A szabadságharcos nem felelt A kapitány ököllel arconvágta úgy, hogy az elalélt. Hamarosan felráncigálta, aztán a tolmács se­gítségével újra kérdezett. — Honnan tudtátok, hogy nem üies a karaván? Honnan tudtá­tok meg, hogy fontos iratokat, továbbá fegyvert és egyéb alkat­részeket is visz?... Az ősz ember erre sem válaszolt. A kapitány arculcsapta úgy, hogy hogy az meglódult, a másik ol­dalon azonban a tolmács elkapta és egy jókora pofonnal vissza­lendítette eredeti helyzetébe. A négy-öt méterre fekvő Gazsd megborzadt. — Ki a cinkosotok? Ki az, vagy kik azok, akiktől híreiteket szerzitek? — ordította tovább a tiszt. A vietnami nem felelt. Most már a tiszt és a tolmács együtt estek neki. Ütötték, rúgták, pe­dig már alig volt benne élet. Egész teste csupa vér volt és vé­res lett tőle a tiszt, valamint a tolmács keze, ruhája, cipője is. — Melyik erődben ki a se­gítőtársatok? — kérdezte ordítva a tiszt. Az ősz vietnami hallgatott. A tiszt átlépett rajta, úgy, hogy most már Gazsó láthatta a fo­goly arcát is. Megdöbbenve nézte az összeroncsolt testű embert, aztán egyszerre szívébe markolt valami. A fogoly Nao Ting, Ti-ti apja volt! Nao Ting legalább húsz seb­ből vérzett. A hordagyat telje­sen átáztatta a vér és a földön is hatalmas vértócsák keletkez­tek. (Folytatás a 4. oldalon)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom