Tolna Megyei Népújság, 1962. március (12. évfolyam, 50-76. szám)
1962-03-29 / 74. szám
»962. március 29. TOLNA MEGYÉI NfiPŰJSÁG 3 Megbízatásai < < köteleznek Az első fecskék HaiaftalUni! is. Inkább a műtrágyaszórókhoz csatlakoztam. Nehezebb munka. De nekem ott kell lennem. A megbízatásaim köteleznek ... Nézem a szikár, negyven év körüli asszony kezét, amelyet a hideg, kora tavaszi szél vörösre cserzett. — Milyen megbízatásai vannak? Széki Istvánná tekintete megelevenedik. — Pártcsoport-bizalmi vagyok és munkacsapatvezető. Nagyobbakat várt? Nem nagy megbízatások! Mindkettő a vezetés legalsó lépcsőjét jelenti. De higgye el, nagy gondot vesz magára, aki vállalkozik egyszerre mindkettőre. 1 Megered a szava Magyarázni — Ha taggyűlésre készülünk, nyakamba veszem a falut. Értesítem az elvtársakat. Helyükbe viszem a tagbélyeget. Feljegyzem- problémáikat. Közvetítek a vezetőség és a tagság között. Párton- kívüliek között agitálok: nálunk Alsónyéken akad még bőven fej- lesztenivaló az alapszervezeten. A határban viszont a munkacsapatom várja, hogy példát mutassak, vállaljam a munka nehezét, ne álljak félre, ne törjek meg, akkor sem, ha mások elcsüggedtek. Amikor a csapat hazafelé indul, én fogom a mérő- ölet. Este beírom a teljesítményeket. Közben néha mosnom is kell a családra. Ma is mire reggel indultam műtrágyaszórásra, kimostam a szennyest. Hajnalban kelek. Későn fekszem. Megszoktam már. A csapaton belül a legnehezebb munkákra a barátnőimet mozgósítom. A barátság sok mindenre kötelez. Ha nincs vállalkozó, akkor Budainé, Bátoriné, Zörényiné, Vancsuráné kimentenek a bajból. Kevés szöMa, képviselői beszámoló aisónánán Prantner József, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke, megyénk országgyűlési képviselője, ma, csütörtökön fogadóórát tart választói részére Aisónánán. A fogadóórák délután 4 órakor kezdődnek. Este 7 órakor pedig képviselői beszámolót tart. vetkezetünkben a fiatal férfi. A múltkor 50—60 kilós zsákokat kellett vontatóra rakni. Ha nincsenek barátnőim, nem tudom, hogy birkóztam volna meg a feladattal. — Hogy milyen az összefor- rottság a munkacsapaton belül? Most már jó. Pedig megnövekedett. Első évben húsz, a másodikban negyven, a harmadikban pedig már hetven tagja volt munkacsapatunknak. Ha előbb kiérünk a sor végére kapáláskor, akkor nem ülünk le a fa alá, hanem segítünk az elmaradóknak, az öregebbeknek, gyengébbeknek. I Csodálkozik a2^zhhZne^ey' munkaegységet teljesítettem a múlt évben? Nincs ezen csodálkozni való. Én nem puhultam el. Tizenkétéves kislány voltam, amikor először elgyalogoltam a nyolc kilométerre lévő Pörböly pusztára acatolni. Hajszolt a félelem. Kellett a pénz. Attól tartottam, hogy elbocsátanak. Akkoriban a nők nem viseltek semmiféle tisztséget a pusztán. Most nem a félelem „izgat”. Most a megbecsülés ad erőt. Alig pár év óta politizálok. Az idén már a pártoktatásban is részt veszek. De amikor szövetkezeti asszony lettem, könyv nélkül is rájöttem már az első hónapokban arra, hogy itt a végzett munka növekedésével együtt nő a megbecsülés. És ez nagyon jólesik. Ez sarkall. Erőt ad! Tudja, kislány koromban úgy éreztem, minden és mindenki a fejem felett van. hogy én sohasem irányíthatok senkit, csak mások irányíthatnak engem. Hogy az élet sosem változik! Változott. Nemcsak a kenyér lett nagyobb! Az emberségesség és igazságosság növekedése nekem a kenyér nagyobbodásánál is többet jelent. H. T. Felvásárlás — de hol és hogyan? Aki jobban megfigyeli, észre veszi, hogy néhány községben kirívó az ellentmondás a kiskereskedelmi egységek és a felvásárló helyiség között. A parasztság az egyikből kapja az ipar ezernyi választékát, a másikba eladni viszi felesleges áruját: gyümölcsöt, zöldséget, tojást, baromfit, stb. S nem is az kifogásolható, hogy a falusi kiskereskedelem korszerű, kulturált, ennek csak örülni lehet. Inkább ott a baj, hogy ugyanakkor a felvásárló helyek egyi- ke-másika kritikán aluli. Döbröközön egy kiérdemesült pincében vásárolják a tojást, a baromfit, a gyümölcsöt, s a zöldséget. A helyiség rideg, hideg, elriasztó, kultúrálatlan. A földművesszövetkezet felvásárlója panaszkodik, hogy benne dolgozni kész betegség. Nem ilyen, de hasonló problémák több községben tapasztalhatók. Furcsa, éppen a felvásárlásnak nem akad megfelelő helyiség, s éppen azt nem lehet legalább valamennyire rendbehozni. A falusi boltok többsége korszerű, s nagy bennük a választék. Ma már igazán nem érdemes a városba, vagy a járási székhelyre utazni bevásárlás céljából. A cukrászdák is olyanok, hogy minden további nélkül versenyre kelhetnek a megyeszékhellyel — az éttermekről nem is beszélve. Az örvendetes fejlődésnek viszont lehangoló kísérője a felvásárló helyiségek elhanyagoltsága. Ez az állapot egyet jelent a felvásárlás lebecsülésével. Sz. P. — Szekszárd vízellátásáról tárgyalt a közelmúltban a Városi Tanács végrehajtó bizottsága, a műszaki csoport jelentése alapján. A vb állást foglalt a dunai felszíni vízkivétel mellett. Amíg ez megoldódik, évente két csókát bekötését vette tervbe. Bérelt szakasz — Az Ifjúság a szocializmusért mozgalomnak eddig 1817 jelentkezője van a bonyhádi járásban. A második fokozat elérését tűzték ki célul a legtöbben, 1643-an. Százhatvannégyen az első fokozatot akarják megszerezni. A jelentkezők között szép számmal vannak KISZ-en kívüliek is. Még csak a naptár szerint érkezett meg a tavasz, de a horgászat kedvelőinek nem számít az időjárás. Ketten az „első fecskék” közül a faddi holtág partján. A pártiunka szerves része a sajtóterjesztés A Simontornyai Bőrgyár párt- r.lapszervezetének két évvel ezelőtt még nem kis gondot adott a különböző sajtótermékek terjesztése. Akkor még eseményszámba ment, ha néhány folyóiratnak akadt gazdája. Az igazsághoz tartozik az is, hogy a sajtó terjesztésével megbíztak ugyan egy-két felelőst, akik elvállalták ezt a feladatot, csak éppen nem sokat tettek. Az elmúlt évben a sajtóterjesztés fellendült, akkor, amikor a pártvezetőség vette kezébe a saj- tóterjesztést, helyesebben a párt- munka szerves részévé tették ezt a feladatot azzal a jelszóval: szélesítsük dolgozóink politikai látókörét. A Simontornyai Bőrgyárban nem szólam a jelszó, legalább is erre utalnak az eredmények. Mű- helyrészenként egy felelőst bíztak meg, aki minden emberrel beszélgetett a politikai képzés fontosságáról. Ezzel a módszerrel tulajdonképpen a terjesztést csak egvszer kellett megszervezni. Most már eljutottak oda, hogy az igényelt példányok elosztását végzik az aktívák. Érdekes néhány számadatot felsorakoztatni annak bizonyítására, hogy a sajtóterjesztés milyen eredményes volt. A Kossuth-kiadványok közül 105-en vásárolják a „Világesemények dióhéjban„-t, nyolcvanötén a Pártéletet, húszán a Társadalmi Szemlét, sokan a Béke és szocializmust, a Nemzetközi Szemlét, az Univerzumot és az egyéb folyóiratokat. És ha ezekhez hozzáadjuk a szépirodalmi művek olvasóit és a nagyszámú újságolvasót, nem túlozunk, ha azt mondjuk: a Simontornyai Bőrgyárban minden ember olvas, tanul és műveli magát. A Bőrgyárban a pártmunka szerves részévé tették a politikai tájékoztatást, az olvasómozgalom kiszélesítését. Az elért eredmények nem egy-két ember nevéhez fűződnek, hanem az egész kollektíváéhoz és ez garancia arra, hogy a sajtóterjesztés nem pillanatnyi fellángolás, hanem egy olyan folyamat, amelyben további fejlődés várható. A jó tapasztalatok alapján még annyit fűzünk a fent elmondottakhoz. A sajtóterjesztés ma már nem nehéz feladat. Az emberek érdeklődnek a világ eseményei iránt, szívesen vásárolnak és olvasnak sajtótermékeket, szép- irodalmi műveket. Különösen akkor, ha e tekintetben sem hagyjuk magukra őket, hanem felhívjuk a figyelmüket egy-egy folyóirat, újság rendszeres olvasására. P. M. A mozdony hatalmas gázfelhőket dobált a magasba. A zsúfolásig megtelt szerelvény csak nehezen mozdult. Az ajtókat nem is tudták mindenhol becsukni, olyan sokan voltak. Emberek préselődtek a folyosókon és az előterekben. Az első kocsi kényelmes, bőrüléses volt. A „nemdohányzóban” is lapjával álltak az utasok, csak a hosszabbik részben volt bőven hely, még ülő is. Az elválasztó ajtó üvegén azonban ott fehérlett a cédula: Helybiztosítás. Sportolók utaztak ott. Kosárlabdázók. Valószínűleg mérkőzés után lehettek, mert többen fáradtan nyúltak el az üléseken. Nem is nagyon beszélgettek, némán zötyögött velük a szerelvény. Lehet, hogy kikaptak, de lehet az is, hogy egyszerűen csak nagyon fáradtak voltak. Az egyik fiú nyújtózkodva felállt. A „nemdohányzó” felé fordult. Szeme irigykedő pillantásokkal találkozott. Gyorsan megfordult és szólt a többieknek. Széles karmozdulatokkal ma gyarázott, a többiek rábólintottak. A másik szakaszban már megjegyzések röpködtek. Különösen egy kövérkés parasztnénike vitte a szót. — De jól megy a fiataluraknak. Azért, mert egy órát ugrabugrálnak, ingyen, és fenntartott helyen utaznak... Mi meg itt kint préselődünk. — Mintha szardi- niás dobozban lennénk, — toldotta meg egy idősebb, őszülő hajú ember, miközben erélyes mozdulatokkal keresett helyet, hogy a másik lábát is letehesse a padlóra. Közben a magyarázó fiú az ajtó felé közeledett, valamit babrált a záron, majd kinyitotta. Ott kint elhallgattak, párták o flegma megjegyzést. — Tessék, jöjjenek át hozzánk, még ülőhely is akad — és szélesre tárta az ajtót. Az emberek maguk elé néztek a földre, krákogtak, aztán egy- párán elindultak befelé. Még az ülésről is felállt egy utas, mert, hogy ott bent rá lehet gyújtani. Bizonytalan hangon hálálkodtak. A kövér nénike egészen meghatódott, amikor az egyik fiú felállt és gyengéden, de parancsoló mozdulattal lenyomta a helyére. — Jaj, fiaim és én még mit gondoltam rólatok... Milyen volt a meccs, lelkem? — A néni ért a kosárlabdához? — nézeti rá csodálkozó szemekkel egy magas szőke fiú. — Nem én fiam... De azt értem, hogy győztetek, vagy veszített a csapat. Melyik volt? A fiúk szinte kórusban feleltek. — Győztünk! (monostori) ÓNODVÁRI MIKLÓS XV. Horváth szólni akart, de a lány megelőzte: — Miért nem veszed le a szemüvegedet? Nem tetszel így nekem. Megijedek tőled... Nem tudta, hogy nevessen, vagy ráüssön a részeg lányra, kétség- beesett pillantást küldött a volt zászlóshoz, az rákacsintott, s az asztal alatt megsimogatta a vörös hajú combját. — Helga vagyok — mondta a lány és töltött magának —, de jobban szeretem, ha röviden csak Helinek szólítanak. — Tetszem neked? A bor és a pezsgő összekeveredett benne. Megfogta a kacér lány kezét, az asztal alatt összeért a térdük, a ruhán át is érezte Helga perzselő bőrét. Az agyába szökött a vére. A lány újjai ideges, kéjes vágyakozással kapaszkodtak az övébe, hozzábújt, érezte alkoholos leheletét. — Te is... tetszel nekem. Kísérj fel a szobámba. — Van itt szobád? — Hogyne volna, te butus Menjünk... nem törődj vele, a barátod majd fizet. A barátodnak sok pénze van. Botorkálva, részegen követte a lányt; Amikor a lépcsőfordulót elhagyták, a folyosó végén, magas, szőke nő tűnt fel. Egy szemláto- másnyi ideig tartott az egész, máris eltűnt a félhomályban. Sebesen, majdhogynem a falhoz lapulva szaladt és befordult a legelső kanyarodónál. Horváth megtorpant, hirtelen forróság öntötte el és mellében olyasféle ütést érzett, mintha villamos áram járta volna át. A nő alakja és a járása Elzára hasonlított. A nő nem nézett hátra, s hiába hallgatózott, nem hallott sehonnan ajtócsapódást. Talán más emeleten lakik? — Láttad? — kérdezte és megragadta Helga kezét. — Ki volt az a nő? Ismered? — Ugyan, kedvesem — omlott rá a lány és maga után vonszolta a férfit. — Mit érdekel? Itt van a szobám! Jól jegyezd meg; balra, a lépcsőház mellett, hogv máskor is ide találj... KinvPotta az aitő1, előreszaladt és felkattintotta a villanyt. Ez a szoba is olyan választékosán berendezett volt, mint az ő lakosztálya, a harmadik emeleten. — Tetszik nálam? — kérdezte Helga és hirtelen szájon csókolta, — igyunk egy pohár konyakot. Igyunk meg egy egész üveggel. A kanapéra vetette magát, játékosan lerúgta a cipőt, magasan felrakta a lábát, kihívó mozdulattal combját mutogatta. „Ki lehetett az a nő? De ügyetlen voltam! Miért nem szaladtam utána! Meg kellett volna állítanom, kiáltani neki” — gondolkodott. — Hát nem jössz közelebb? — kérdezte kacéran Helga és még feljebb rakta formás lábait. A bárszekrényben mindenféle italt találsz. Horváth ránézett, s elborult a szeme. Még jobban megrészegült a lány rózsaszín bőrétől, felkorbácsolt szenvedéllyel kívánta a nőt. Állatias ösztön duzzasztotta minden porcikáját, hevesen zihált a melle, valósággal felforrt (Folytatás a 4. oldalon)
