Tolna Megyei Népújság, 1962. március (12. évfolyam, 50-76. szám)
1962-03-29 / 74. szám
4 ‘TOT VA megyéi NÉPŰJSAÖ 1963. március ?.! Ügy kell dolgozni, ahogy mondjuk: jól, becsületesen — Maguk újságírók? — Szétesik Erzsi kérdi ezt tőlünk, de csak a szájáról tudjuk leolvasni a kérdést. Hangját túlzakatolja ötven szövőgép. — Akkor jó, legalább megismerkedhettem már magukkal is. Mert amióta a brigád együtt van, sokan érdeklődnek, hogyan, s miként csináljuk. Mi a titka sikerünknek? Pedig nincs ebben titok, csak éppen úgy kell dolgozni, ahogy mondjuk, jól, becsületesen, szorgalmasan. Lehet, hogy nagy szavak. De ez az igazság: szocialista módon dolgozunk, élünk. Míg beszélgetünk, a többi géptől figyelik társalgásunkat. Körülöttünk dolgozik a brigád, két leány és egy asszony. Csinosak, szépek, még így munkaköpenyben is. S amikor csendesebb helyre vonulunk, a brigádé ■fő- patroné- lójával, Szentendrei Jánossal, megtudunk sok mjjidepj; . róluk. Azt a legérdekesebbet említjük elsőnek, ami jellemzi őket: segítik egymást, hozzájárulnak valamennyien ahhoz, hogy növekedjék szakmai tudásuk. S a fiatal művezető, Szentendrei János példája bizonyítja ezt. ö alakította a brigádot. Ö lett a brigádvezető, de a napokban már úgy határoztak: Erzsi legyen a Braun Éva szocialista munkabrigád vezetője. Mert már el tudja látni e nem könnyű munkát, s szakértelme, embersége is jogosítja társai vezetőjének. Brigádvezetőt nevelt a művezető Erzsiből. Nem volt ez nehéz, de könnyű sem. Hisz ilyen fiatalok ezernyi csapongó gondolatát, elképzelését kellett egyenes irány ba, meghatározott célra vezetni. S hogy ez sikerült, bizonyíték rá: a szövőterem legjobbjának tartják a brigádot. Nem ritka, amikor a késztermék kilencvenkét százaléka elsőosztályú, nyolc-tíz százalékkal magasabb, mint a szövőtermi átlag. A díszes kötésű brigádnapló örökíti meg Szefcsik Erzsébet, Ezer Erzsébet, Katona Teréz, Takács Erzsébet, Klem Janka, Ábrahám Dezsőné, Tunczinger Mária, Heronyányi Erzsébet munkáját, szocialista emberré válását. A napló minden eseményt rögzít: a brigád tagjainak művelődését, szórakozását, oktatását, idős nyugdíjasok segítését, kézimunkakiállítást, szakköri fog lalkozást, könyvekről, filmekről tartott beszélgetést, közös vacsora felejthetetlen emlékeit, üdülésekről küldött üdvözlő sorokat, mindent, ami a nyolc munkásnő életében történik. írják a brigádnaplót naponta. Uj és új bejegyzések tanúskodnak arról, jó úton halad a Braun Éva szövőbrigád. — Pi — 1 Tolna megyeiek kívánsága — a Győr-Sepron megyei Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat párttitkárának válasza A megyében üzemelő erőgépek egy részét a Győr-Sopron megyei Mezőgazdasági Gépjavitó Vállalat dolgozói javítják. Munkájuk minőségére, főleg a gépállomásokon, sok a panasz. Szerkesztőségünk levélben kérte meg a vállalat párttitkárát: válaszoljon a jogosnak látszó kifogásokra. Az alábbiakban közöljük a párttitkár elvtárs válaszát. ♦ Vállalatunk vezetősége elismeri, hogy vannak nehézségek és hibák a motorok generáljavításában. Meg lehetne említeni az alkatrész-problémákat és azt, hogy jelenleg vállalatunk dolgozói elég mostoha körülmények között végzik a motorok generáljavítását. A fennálló bajokat ismerjük és azok megszüntetése érdekében munkálkodik a műszaki vezetés. Mit teszünk? A jövőben fokozottabb műszaki ellenőrzést akarunk bevezetni, s ezenkívül jobb és képzettebb szakembereket állítunk a motorok javításához. Nagyban növeli majd a minőségi javulást az, hogy (Folytatás a 3. oldalról) a vére. Megjött a pillanat, amikor kíváncsi lett a nő ízére: a szerelmi emberevés pillanata volt ez, amikor egymásnak esik két ember és kézzel, szemmel, szájjal, minden érzékével azon iparkodik, hogy felfalja a másikat és öleléseken, csókokon keresztül eljusson a boldog kielégülésig. Valósággal a lányra vetette magát. Helga alig bírt kibontakozni a karjaiból. — Te, te, te! Be sincs zárva az ajtó!... Boldog órák múltak el. Amikor ernyedten, fáradtan, száján a csókok ízével visszatért, Gyarmathy az asztalra borulva aludt. Mellette összetört pezsgősüveg maradványai hevertek, előtte is üres üvegek sorakoztak. A nevetőszemű, vörös hajú nő mái nem volt sehol. Horváth gyengéden az alvó ember vállára tette a kezét, Gyarmathy' felkapta a fejét. Álmos, véres szemekkel nézett rá, alig ismerte meg az orvost. Feltápász- kodott, arrébb rúgta az üvegcserepeket. . — Harminc ezer... Érted? Harminc ezret kapott! — ismételgette részegen és belekarolt a szemüveges emberbe. — Te is megkaphatod. Még többet is. Megkaphatsz minden nőt... a vörös hajút is. Én már nem tudok velük mit kezdeni. Beteg vagyok.. érted? Te orvos vagy, tudnál rajtam segíteni? Egymásba kapaszkodva mentek ki, Horváth alig bírta a részeg zászlóst támogatni. Italgőzös agyában ott zakatoltak Helga szavai. — Várlak... gyere máskor is. Na felejtsd el: a lépcsőháznál, balra Nem gondolt Elzára, nem gondolt senkire. Bement a szobájába, magára zárta az ajtót. Azonnal észrevette a bankjegyköte- get, amelyet délután Gyarmathy dobott az asztalra. Szinte rávetette magát, reszkető kézzel markolta fel. — Pénz, pénz! Enyém lehet a többi is. Helga jutott eszébe. AZ ÍTÉLET Elza mintha megsejtette volna, hogy milyen közel jár az orvoshoz Hallotta maga mögött a lépéseket és megállt a folyosó kanyarban. Hallgatózott, követik-e? Nem mert hátrafordulni. Attól félt, felismerik. Ha M. Rog- ger és Körner utána jöttek, magára terelheti a gyanút. így sem vigyázott eléggé. Nem lett volna szabad úgy rájuk rontani. Látta a két férfi arcán, hogy elgondolkodtak azon, amit hirtelenségében mondott. Meggondolatlan lépés volt ez, de hát... ami megtörtént, nem lehet meg nem történtté tenni! Fokozott óvatosságra van szükség. Csend volt, nem követte senki. (Folytatjuk) pár napon belül átadásra kerül az új diesel-üzemünk, ahol korszerű szétszereléseket, javításokat, valamint összeszereléseket tudunk végezni. Nehézségeink mellett tudásunk legjavát próbáltuk adni eddig is, hogy munkánkkal a gépállomások és az üzemek elégedettek legyenek. Erre a jövőben még inkább törekszünk. Az a véleményem azonban, hogy nemcsak nálunk vannak problémák, hanem elég sok a baj a gépek szállításával, p^emeltetésévej, a,,gépállomásokon, az állami gazdaságokban és a tsz-ekben. Példa erre az a jegyzőkönyv, amely tavaly a várdombi, a bonyhádi, valamint a gyönki gépállomáson készült. Ezeket vállalatunk és a gépállomás megbízottai írták alá. Kitűnik, hogy a gépállomások esetenként a motorok elszállítását gondatlanul végzik. Lendkerékre állítva szállítottak és nem az erre a célra rendszeresített szerelő-bakokon. Szállítás közben a motor több esetben eldől, és a szabályozó, valamint az adagoló-meghibásodások és olajfolyások fordultak elő. A Gyönki Gépállomás például egy DT—413-as motorai kapcsolatban közölte reklamációját, amely szerint a gép sok olajat fogyaszt. Közös megvizsgálás után megállapítottuk, a nagymennyiségű olajfogyasztás abból adódik, hogy a motor levegőszívó csöve rosz- szul volt elzárva, s ezáltal munka közben nagymennyiségű port szívott be. így a dugattyúgyűrűk, valamint a hengerhüvely megkoptak, illetve megkopott. Ezeket csak azért említem, hogy az illetékesek lássák, a gépállomások dolgozói is nagyban hozzá tudnának járulni az általunk javított motorok élettartamának meghosszabbításához. Hozzátartozik a minőségi javításhoz a tervszerűség. Az lenne a kérésünk, hogy a jövőben nagyobb figyelmet fordítsanak az üzemeltetők a szerződések idejében való megkötésére. Ha így lesz, akkor nem fordulhat elő olyan eset, mint az idén, amikor is január, február hónapban mintegy hétszáz motort kellett megjavítani. Mi azon leszünk, s a Tolna megyei elvtársak figyelmeztetése is arra ösztönöz bennünket, hogy jobban dolgozzunk. Mindehhez a gépállomások, állami gazdaságok és termelőszövetkezetek segítségét is kérjük. Szabó Gyula párttitkár I a Szerkesztőség postaiából ------- m ------N agy hatással volt ránk as üzemi szervezettség A Hazafias Népfront megyei bizottsága lehetővé tette, hogy a szakályi Kapos Völgye Termelő- szövetkezetből 29 társammal meg tekinthessük a bonyhádi zománc- és cipőgyárat. Csoportunk nagy csodálkozás közepette nézte végig az üzemeket. Láttuk azt, hogy a zománcgyárban hogyan lesz a lapos bádoglemezből a hatalmas, modern gépekkel dolgozó munkások keze nyomán a különféle edényféleség. Nemcsak az asszonyok, de a férfiak is nagy érdeklődéssel figyelték, hogy az ügyes női kezek miképp varázsolják a levesestálakra, táblákra a magyaros mezei virágokat. Felejthetetlen marad számunkra az üzem szervezettsége és a raktárakban megtekintett sokféle gyártmány, arryaly szerte a világon hirdeti a zománcgyár dolgozóinak munkáját. Megtudtuk azt, hogy a gyárból 30 államba exportálnak. A cipőgyárból is kedves emlékeink maradtak. Láttuk azt, hogy a szalagrendszerben, a modern gépeken hogy készülnek a csinosabbnál csinosabb, jó minőségű cipők. Furcsa volt a mi fülünknek az a zaj, ami az üzen ben van. Az itt dolgozóknak t már természetes. Amikor meg kérdeztük, hogy tudnak ilye zajban dolgozni, azt válaszoltál a mi munkánkban ez már éneli lésnek tűnik. Nagyon örültünk a kedves fc gadtatásnak. Mindkét üzemben munkások magyaros vendégszer tettel fogadtak. Kérdéseinké részletesen megadták a válasz Amíg az egyik gyárból a má síkba sétáltunk, láttuk, hog; mennyi új ház épült Bonyhádo: is. Kis túlzással mondhatom egész „városrészek” épültek ki. A Bátaszék—Dombóvár vasút vonalon utaztunk. Kedélyes em berek beszélgettek, katonák éne keltek a vasúti kocsiban. Hirte len eszembe jutott: én 1945-ber utaztam erre. Az akkori utazásom rossz hatást váltott ki bennem. Rongyos, éhes, bánatos arcú emberek voltak úti társaim, Repülőgépek bombázták a vasutat. Milyen más a mai kép! A tsz tagjai nevében: Szalai György sertéstenyésztő Fellendült a kulturális élet « tolnanémedi KISZ-sxervexetben KISZ-szervezetünk azt a fontos célt tűzte maga elé, hogy segíti a falu kulturális életének megjavítását. Eddig nem működött színjátszó csoport. Az új művelődési ház igazgatójával karöltve megalakitottuk a KISZ- szervezet színjátszó csoportját. Sok nehézség közepette folytak a próbák. De a községi tanács és a tsz vezetősége megadott minden segítséget, fűtött helyiséget biztosítottak számunkra. Az elmúlt napokban 'megtartottuk az első előadásunkat is. Több egyfelvonásos jelériétét' adtunk' elő, versekkel és énekszámokkal tarkítva. A vidám kabaré-esten jól szórakozott a nagylétszámú közönség. A színjátszó csoport tagjai bebizonyították, hogy lehet falusi viszonylatban is, a helyi adottságoknak megfelelő műsorral szórakoztatni. De kulturális munkánk ebben nem merül ki, készülünk a Má- tai Antal kulturális seregszemlére is. Színvonalas műsorral szeretnénk megünnepelni hazánk fel- szabadulását. Ezt az áltáláhos iskola úttörőcsapatával közösen rendezzük még. Izsák István A tavaszt várják Nehezen várják a tavasz megérkezését a magyarkeszi tsz-ta- gok. A rendkívüli időjárás aggasztja őket, amint ezt a március 21-én tartott népfront-bizottsági ülésen is elmondották. A Széchenyi Tsz főagronómusa ismertette az 1962. évi gazdasági tervet. Majd elmondotta, hogy a legfontosabb feladat most az állatok takarmányellátása. Megnyugvással hallhattuk, aggodalomra nincs okuk, mert a szükséglet az újig biztosítva van, de csak gondos porciózás mellett. Az idei szálas- takarmány-készlet növelésére új vetésű lucerna- és baltacím-táblát létesített a tsz. A takarmánybázis növelésével sikerülni fog Magyarkeszi n is az állatállomány növelésének tervét is teljesíteni, ami magas jövedelmet biztosít a termelőszövetkezetnek. Azonban aggodalomra ad okot az őszi vetések talajának felfagyása. E területek mielőbbi hengerelése az egyik legfontosabb feladat most. A beszámolót élénk vita követte. A tsz-elnök elmondotta, hogy a tavasz késése miatt munkatorlódásra lehet számítani. Nagyon fontos a gépek jó kihasználása és a munkaerő tervszerű beosztása. A bizottság ülésén megbeszélték a könyvbarát-mozgalom feladatait. (Dr. Koppán J.) Nem mindennapi történet Pipacs Jákob barátunkat mindenki úgy ismerte, mint az „A” betűvel kezdődő szeszes italok igen nagy barátját. Jöhetett — és jött is a rendelésére — neki „A” bor, „A" sör, „A” pálinka elnevezésű italok tömkelegé. Nem az volt a baj, hogy szerette, hanem jobban szerette, mint a családját. Hányszor elátkozta szegény Pipacs nőnénk valamennyi erjesztésre alkalmas gyümölcs levét, azt csak a néma szobafalak tudnák megmondani. Tudott róla azonban Pipacs barátunk is — már amikor józan volt — hiszen az emiatti veszekedés napirenden volt. Vagy háromszor is megszállta a megbánás, a javulásra törekvés szelleme. Minden esetre az elvonókúra eredménye nem sokáig tartott. Sőt az elfogyasztandó szeszválasztékra értve egyre többször jelentette ki — rendkívül szellemesnek gondolva magát, — hogy inkább abban haljon meg, mint a vízben. Ez még jobb volt, mint amikor nem volt tréfás kedvében. Mert akkor nem volt megállás Pipacs barátunk előtt. Gyerekeket, asszonyt, mindenkit elüldözött maga mellől. Bizony, sokszor volt éjféli „cirkusz” színhelye a lakás környéke. S ma mindez már a múlté. Csoda történt talán? Nem, csoda nem történt, de amit a hosszas rábeszélés, a számtalan szemrehányás nem tudott elérni, megtette a technika. Az évekig csak éjféltájban hazatérő férjuram manapság alig várja, hogy családja körében lehessen. Ki gondolná, hogy e változást egy televíziós készülék segítette elő. Ma már el nem mulasztana egyetlen előadást sem a televízióban. Mintha a régi szesztestvé- reket a szél fújta volna el mellőle. De inkább ő maradt el mellőlük. Nem mindennapi történet ez, de a televízió-készülék Pipacsék birtokába jutása sem mindennapi: a szerencse ajándéka, Lottón nyerték, (i-eJ
