Tolna Megyei Népújság, 1962. március (12. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-29 / 74. szám

4 ‘TOT VA megyéi NÉPŰJSAÖ 1963. március ?.! Ügy kell dolgozni, ahogy mondjuk: jól, becsületesen — Maguk újságírók? — Szét­esik Erzsi kérdi ezt tőlünk, de csak a szájáról tudjuk leolvasni a kérdést. Hangját túlzakatolja ötven szövőgép. — Akkor jó, legalább meg­ismerkedhettem már magukkal is. Mert amióta a brigád együtt van, sokan érdeklődnek, hogyan, s miként csináljuk. Mi a titka sikerünknek? Pedig nincs ebben titok, csak éppen úgy kell dol­gozni, ahogy mondjuk, jól, be­csületesen, szorgalmasan. Lehet, hogy nagy szavak. De ez az igaz­ság: szocialista módon dolgozunk, élünk. Míg beszélgetünk, a többi gép­től figyelik társalgásunkat. Kö­rülöttünk dolgozik a brigád, két leány és egy asszony. Csinosak, szépek, még így munkaköpeny­ben is. S amikor csendesebb helyre vonulunk, a brigádé ■fő- patroné- lójával, Szentendrei Jánossal, megtudunk sok mjjidepj; . róluk. Azt a legérdekesebbet említjük elsőnek, ami jellemzi őket: segí­tik egymást, hozzájárulnak vala­mennyien ahhoz, hogy növeked­jék szakmai tudásuk. S a fiatal művezető, Szentendrei János pél­dája bizonyítja ezt. ö alakította a brigádot. Ö lett a brigádveze­tő, de a napokban már úgy ha­tároztak: Erzsi legyen a Braun Éva szocialista munkabrigád ve­zetője. Mert már el tudja látni e nem könnyű munkát, s szak­értelme, embersége is jogosítja társai vezetőjének. Brigádvezetőt nevelt a műveze­tő Erzsiből. Nem volt ez nehéz, de könnyű sem. Hisz ilyen fiata­lok ezernyi csapongó gondolatát, elképzelését kellett egyenes irány ba, meghatározott célra vezetni. S hogy ez sikerült, bizonyíték rá: a szövőterem legjobbjának tart­ják a brigádot. Nem ritka, ami­kor a késztermék kilencvenkét százaléka elsőosztályú, nyolc-tíz százalékkal magasabb, mint a szövőtermi átlag. A díszes kötésű brigádnapló örökíti meg Szefcsik Erzsébet, Ezer Erzsébet, Katona Teréz, Ta­kács Erzsébet, Klem Janka, Áb­rahám Dezsőné, Tunczinger Má­ria, Heronyányi Erzsébet mun­káját, szocialista emberré válá­sát. A napló minden eseményt rögzít: a brigád tagjainak mű­velődését, szórakozását, oktatá­sát, idős nyugdíjasok segítését, kézimunkakiállítást, szakköri fog lalkozást, könyvekről, filmekről tartott beszélgetést, közös vacso­ra felejthetetlen emlékeit, üdü­lésekről küldött üdvözlő sorokat, mindent, ami a nyolc munkásnő életében történik. írják a bri­gádnaplót naponta. Uj és új be­jegyzések tanúskodnak arról, jó úton halad a Braun Éva szövő­brigád. — Pi — 1 Tolna megyeiek kívánsága — a Győr-Sepron megyei Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat párttitkárának válasza A megyében üzemelő erőgépek egy részét a Győr-Sopron me­gyei Mezőgazdasági Gépjavitó Vállalat dolgozói javítják. Mun­kájuk minőségére, főleg a gép­állomásokon, sok a panasz. Szer­kesztőségünk levélben kérte meg a vállalat párttitkárát: válaszol­jon a jogosnak látszó kifogások­ra. Az alábbiakban közöljük a párttitkár elvtárs válaszát. ♦ Vállalatunk vezetősége elisme­ri, hogy vannak nehézségek és hibák a motorok generáljavítá­sában. Meg lehetne említeni az alkatrész-problémákat és azt, hogy jelenleg vállalatunk dolgo­zói elég mostoha körülmények között végzik a motorok gene­ráljavítását. A fennálló bajokat ismerjük és azok megszüntetése érdekében munkálkodik a mű­szaki vezetés. Mit teszünk? A jövőben fokozottabb mű­szaki ellenőrzést akarunk be­vezetni, s ezenkívül jobb és képzettebb szakembereket ál­lítunk a motorok javításá­hoz. Nagyban növeli majd a minőségi javulást az, hogy (Folytatás a 3. oldalról) a vére. Megjött a pillanat, ami­kor kíváncsi lett a nő ízére: a szerelmi emberevés pillanata volt ez, amikor egymásnak esik két ember és kézzel, szemmel, száj­jal, minden érzékével azon ipar­kodik, hogy felfalja a másikat és öleléseken, csókokon keresztül el­jusson a boldog kielégülésig. Va­lósággal a lányra vetette magát. Helga alig bírt kibontakozni a karjaiból. — Te, te, te! Be sincs zárva az ajtó!... Boldog órák múltak el. Amikor ernyedten, fáradtan, száján a csókok ízével visszatért, Gyarmathy az asztalra borulva aludt. Mellette összetört pezsgős­üveg maradványai hevertek, előt­te is üres üvegek sorakoztak. A nevetőszemű, vörös hajú nő mái nem volt sehol. Horváth gyengéden az alvó em­ber vállára tette a kezét, Gyar­mathy' felkapta a fejét. Álmos, véres szemekkel nézett rá, alig is­merte meg az orvost. Feltápász- kodott, arrébb rúgta az üvegcse­repeket. . — Harminc ezer... Érted? Har­minc ezret kapott! — ismételget­te részegen és belekarolt a szem­üveges emberbe. — Te is meg­kaphatod. Még többet is. Meg­kaphatsz minden nőt... a vörös hajút is. Én már nem tudok ve­lük mit kezdeni. Beteg vagyok.. érted? Te orvos vagy, tudnál raj­tam segíteni? Egymásba kapaszkodva mentek ki, Horváth alig bírta a részeg zászlóst támogatni. Italgőzös agyában ott zakatoltak Helga sza­vai. — Várlak... gyere máskor is. Na felejtsd el: a lépcsőháznál, balra Nem gondolt Elzára, nem gon­dolt senkire. Bement a szobájá­ba, magára zárta az ajtót. Azon­nal észrevette a bankjegyköte- get, amelyet délután Gyarmathy dobott az asztalra. Szinte rávetet­te magát, reszkető kézzel markol­ta fel. — Pénz, pénz! Enyém lehet a többi is. Helga jutott eszébe. AZ ÍTÉLET Elza mintha megsejtette vol­na, hogy milyen közel jár az or­voshoz Hallotta maga mögött a lépéseket és megállt a folyosó kanyarban. Hallgatózott, köve­tik-e? Nem mert hátrafordulni. Attól félt, felismerik. Ha M. Rog- ger és Körner utána jöttek, ma­gára terelheti a gyanút. így sem vigyázott eléggé. Nem lett volna szabad úgy rájuk rontani. Látta a két férfi arcán, hogy elgondol­kodtak azon, amit hirtelenségé­ben mondott. Meggondolatlan lé­pés volt ez, de hát... ami meg­történt, nem lehet meg nem tör­téntté tenni! Fokozott óvatosság­ra van szükség. Csend volt, nem követte senki. (Folytatjuk) pár napon belül átadásra ke­rül az új diesel-üzemünk, ahol korszerű szétszereléseket, javításokat, valamint összeszere­léseket tudunk végezni. Nehézségeink mellett tudásunk legjavát próbáltuk adni eddig is, hogy munkánkkal a gépállomá­sok és az üzemek elégedettek le­gyenek. Erre a jövőben még in­kább törekszünk. Az a vélemé­nyem azonban, hogy nemcsak nálunk vannak problémák, ha­nem elég sok a baj a gépek szál­lításával, p^emeltetésévej, a,,gép­állomásokon, az állami gazdasá­gokban és a tsz-ekben. Példa er­re az a jegyzőkönyv, amely ta­valy a várdombi, a bonyhádi, va­lamint a gyönki gépállomáson készült. Ezeket vállalatunk és a gépállomás megbízottai írták alá. Kitűnik, hogy a gépállomások esetenként a motorok elszállítását gondat­lanul végzik. Lendkerékre állítva szállítottak és nem az erre a célra rendsze­resített szerelő-bakokon. Szállítás közben a motor több esetben eldől, és a szabályozó, valamint az adagoló-meghibáso­dások és olajfolyások fordultak elő. A Gyönki Gépállomás pél­dául egy DT—413-as motorai kapcsolatban közölte reklamá­cióját, amely szerint a gép sok olajat fogyaszt. Közös megvizs­gálás után megállapítottuk, a nagymennyiségű olajfogyasz­tás abból adódik, hogy a mo­tor levegőszívó csöve rosz- szul volt elzárva, s ezáltal munka közben nagymennyi­ségű port szívott be. így a dugattyúgyűrűk, valamint a hengerhüvely megkoptak, il­letve megkopott. Ezeket csak azért említem, hogy az illetékesek lássák, a gépállo­mások dolgozói is nagyban hoz­zá tudnának járulni az általunk javított motorok élettartamának meghosszabbításához. Hozzátartozik a minőségi ja­vításhoz a tervszerűség. Az len­ne a kérésünk, hogy a jövőben nagyobb figyelmet fordítsanak az üzemeltetők a szerződések idejében való megkötésére. Ha így lesz, akkor nem fordul­hat elő olyan eset, mint az idén, amikor is január, február hó­napban mintegy hétszáz motort kellett megjavítani. Mi azon leszünk, s a Tolna megyei elvtársak figyelmeztetése is arra ösztönöz bennünket, hogy jobban dolgozzunk. Mindehhez a gépállomások, állami gazdaságok és termelőszövetkezetek segítsé­gét is kérjük. Szabó Gyula párttitkár I a Szerkesztőség postaiából ------- m ------­N agy hatással volt ránk as üzemi szervezettség A Hazafias Népfront megyei bizottsága lehetővé tette, hogy a szakályi Kapos Völgye Termelő- szövetkezetből 29 társammal meg tekinthessük a bonyhádi zománc- és cipőgyárat. Csoportunk nagy csodálkozás közepette nézte vé­gig az üzemeket. Láttuk azt, hogy a zománcgyárban hogyan lesz a lapos bádoglemezből a ha­talmas, modern gépekkel dolgozó munkások keze nyomán a különféle edényféleség. Nemcsak az asszonyok, de a férfiak is nagy érdeklődéssel figyelték, hogy az ügyes női kezek miképp varázsolják a levesestálakra, táb­lákra a magyaros mezei virágo­kat. Felejthetetlen marad szá­munkra az üzem szervezettsége és a raktárakban megtekintett sokféle gyártmány, arryaly szerte a világon hirdeti a zománcgyár dolgozóinak munkáját. Megtud­tuk azt, hogy a gyárból 30 ál­lamba exportálnak. A cipőgyárból is kedves em­lékeink maradtak. Láttuk azt, hogy a szalagrendszerben, a mo­dern gépeken hogy készülnek a csinosabbnál csinosabb, jó minő­ségű cipők. Furcsa volt a mi fü­lünknek az a zaj, ami az üzen ben van. Az itt dolgozóknak t már természetes. Amikor meg kérdeztük, hogy tudnak ilye zajban dolgozni, azt válaszoltál a mi munkánkban ez már éneli lésnek tűnik. Nagyon örültünk a kedves fc gadtatásnak. Mindkét üzemben munkások magyaros vendégszer tettel fogadtak. Kérdéseinké részletesen megadták a válasz Amíg az egyik gyárból a má síkba sétáltunk, láttuk, hog; mennyi új ház épült Bonyhádo: is. Kis túlzással mondhatom egész „városrészek” épültek ki. A Bátaszék—Dombóvár vasút vonalon utaztunk. Kedélyes em berek beszélgettek, katonák éne keltek a vasúti kocsiban. Hirte len eszembe jutott: én 1945-ber utaztam erre. Az akkori utazá­som rossz hatást váltott ki ben­nem. Rongyos, éhes, bánatos ar­cú emberek voltak úti társaim, Repülőgépek bombázták a vas­utat. Milyen más a mai kép! A tsz tagjai nevében: Szalai György sertéstenyésztő Fellendült a kulturális élet « tolnanémedi KISZ-sxervexetben KISZ-szervezetünk azt a fon­tos célt tűzte maga elé, hogy segíti a falu kulturális életének megjavítását. Eddig nem műkö­dött színjátszó csoport. Az új művelődési ház igazgatójával karöltve megalakitottuk a KISZ- szervezet színjátszó csoportját. Sok nehézség közepette folytak a próbák. De a községi tanács és a tsz vezetősége megadott minden segítséget, fűtött helyisé­get biztosítottak számunkra. Az elmúlt napokban 'megtartottuk az első előadásunkat is. Több egyfelvonásos jelériétét' adtunk' elő, versekkel és énekszámokkal tarkítva. A vidám kabaré-esten jól szórakozott a nagylétszámú közönség. A színjátszó csoport tagjai bebizonyították, hogy le­het falusi viszonylatban is, a he­lyi adottságoknak megfelelő mű­sorral szórakoztatni. De kulturális munkánk ebben nem merül ki, készülünk a Má- tai Antal kulturális seregszemlé­re is. Színvonalas műsorral szeret­nénk megünnepelni hazánk fel- szabadulását. Ezt az áltáláhos is­kola úttörőcsapatával közösen rendezzük még. Izsák István A tavaszt várják Nehezen várják a tavasz meg­érkezését a magyarkeszi tsz-ta- gok. A rendkívüli időjárás ag­gasztja őket, amint ezt a március 21-én tartott népfront-bizottsági ülésen is elmondották. A Széche­nyi Tsz főagronómusa ismertette az 1962. évi gazdasági tervet. Majd elmondotta, hogy a legfon­tosabb feladat most az állatok takarmányellátása. Megnyugvás­sal hallhattuk, aggodalomra nincs okuk, mert a szükséglet az újig biztosítva van, de csak gondos porciózás mellett. Az idei szálas- takarmány-készlet növelésére új vetésű lucerna- és baltacím-táb­lát létesített a tsz. A takarmány­bázis növelésével sikerülni fog Magyarkeszi n is az állatállomány növelésének ter­vét is teljesíteni, ami magas jö­vedelmet biztosít a termelőszö­vetkezetnek. Azonban aggoda­lomra ad okot az őszi vetések talajának felfagyása. E területek mielőbbi hengerelése az egyik legfontosabb feladat most. A be­számolót élénk vita követte. A tsz-elnök elmondotta, hogy a ta­vasz késése miatt munkatorló­dásra lehet számítani. Nagyon fontos a gépek jó kihasználása és a munkaerő tervszerű beosz­tása. A bizottság ülésén megbeszél­ték a könyvbarát-mozgalom fel­adatait. (Dr. Koppán J.) Nem mindennapi történet Pipacs Jákob bará­tunkat mindenki úgy ismerte, mint az „A” betűvel kezdődő sze­szes italok igen nagy barátját. Jöhetett — és jött is a rendelésé­re — neki „A” bor, „A" sör, „A” pálinka elnevezésű italok töm­kelegé. Nem az volt a baj, hogy szerette, hanem jobban szeret­te, mint a családját. Hányszor elátkozta szegény Pipacs nő­nénk valamennyi er­jesztésre alkalmas gyümölcs levét, azt csak a néma szoba­falak tudnák meg­mondani. Tudott róla azonban Pipacs bará­tunk is — már ami­kor józan volt — hi­szen az emiatti ve­szekedés napirenden volt. Vagy háromszor is megszállta a megbá­nás, a javulásra tö­rekvés szelleme. Min­den esetre az elvonó­kúra eredménye nem sokáig tartott. Sőt az elfogyasztandó szesz­választékra értve egy­re többször jelentette ki — rendkívül szel­lemesnek gondolva magát, — hogy in­kább abban haljon meg, mint a vízben. Ez még jobb volt, mint amikor nem volt tréfás kedvében. Mert akkor nem volt megállás Pipacs ba­rátunk előtt. Gyere­keket, asszonyt, min­denkit elüldözött ma­ga mellől. Bizony, sokszor volt éjféli „cirkusz” színhelye a lakás környéke. S ma mindez már a múlté. Csoda tör­tént talán? Nem, cso­da nem történt, de amit a hosszas rá­beszélés, a számta­lan szemrehányás nem tudott elérni, megtette a technika. Az évekig csak éj­féltájban hazatérő férjuram manapság alig várja, hogy csa­ládja körében lehes­sen. Ki gondolná, hogy e változást egy tele­víziós készülék segí­tette elő. Ma már el nem mulasztana egyetlen előadást sem a televízióban. Mint­ha a régi szesztestvé- reket a szél fújta volna el mellőle. De inkább ő maradt el mellőlük. Nem mindennapi történet ez, de a te­levízió-készülék Pi­pacsék birtokába ju­tása sem mindenna­pi: a szerencse aján­déka, Lottón nyerték, (i-eJ

Next

/
Oldalképek
Tartalom