Tolna Megyei Népújság, 1962. március (12. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-28 / 73. szám

VILÁG PROT FT ÁRJAI. FGVFSn TFTFK? n Szerda 1962 március 28. XII. évfolyam a lehetőségekkel Gazdag a mi életünk. Száz és ezer formában kínálja az újat, a szebbet. S mégis gyakran a felkínált lehetőségek nem válnak valósággá. Sajnálatos tény ez, de a sajnálkozás semmit sem segít. Sőt. A legtöbb esetben ront. Beszélgettem tanácsvezetőkkel, pedagógusokkal, s más foglalko­zású, de sokirányú érdeklődésű emberekkel. Keseregtek. Körül­belül ezt mondták: százezreket áldozott az állam és a község lakossága arra, hogy korszerű, s az egyre jobban bokrosodó igé­nyeket kielégítő művelődési ott­hona legyen. A művelődés csar­nokának szánták, de a szándék gyakran csak szándéknak ma­radt. A befektetett pénz ez eset­ben holt tőkének bizonyult. Félreértés ne essék. Nem aka­rom azt mondani, hogy a fenti példa általános. Szó sincs róla. Ám nem kell messzire menni bizonyítékért, hogy meglétét bi­zonyítsuk. Ne soroljunk azonban példákat, akiket illet, tudják, hol a hiba. De csak részben, mert a bájok felismerése még nem jelenti, hogy azok meg is szűntek. Maguktól nem is fog­nak soha. Meglévő és ezután kínálkozó tehetőségeink valósággá válásá­nak útja: következetesebbnek kell lennünk önmagunkkal szem­ben. Jártunk olyan községben, ahol a téli ismeretterjesztési program azért maradt csak papí­ron, mert abban nem tudtak megegyezni: ki szervezze az elő­adásokat, s ki tartsa meg. Más­hol viszont az előadó azért nem vállalta az előadás megtartását, mert nem személyesen kérték fel erre, hanem telefonon érte­sítették a tervezéskor már vál­lalt feladat teljesítésének idősze­rűségéről. Nevetségesnek látszik ez, de azért inkább, szomorú do­log. Újszerű fülemüle-per, azzal a különbséggel, hogy ebből még csak a bíró sem húz hasznot. Máshol viszont ilyen probléma jelentkezik. A KISZ-szervezet lét­rehozott egy kultúrcsoportot. A fiatalok hozzá is kezdtek a mun­kához, kedvük azonban egyre in­kább csappan. Nem a kezdeti lendület lanyhult el, hanem in­kább az induláskor tapasztalt segítő vezetés. Az ok: a községi művelődési ház vezetősége, a földművesszövetkezet és a csoport vezetői nem tudnak megálla­podni abban, hogy kinek a neve alatt szerepeljenek a színjátszók vagy az énekesek. Nos ez is fü­lemüle-per ízű, s ha egy kicsit önmagukba néznének az érin­tettek, akkor mihamarabb rá­jönnének: nincs túl nagy jelen­tősége a névnek. A fontosabb, hogy éljen, működjön a csoport, hogy tanuljanak és szórakozza­nak a község lakói. Azt mondtuk az elején: gaz­dag a mi életünk. S most te­gyük hozzá itt a végén, hogy semmi esetre sem gazdagítjuk azzal, ha ezt csak megállapítjuk. A lehetőségek ugyanis csak egyik oldalát jelentik a gazdagságnak, amelyik teljessé csak akkor vá­lik, ha nem kicsinyeskedő, gyak­ran személyekre menő vitákkal kötjük le az energiát, hanem minden erőt összefogva való­sággá váltjuk. Sz. I. KSzös közlemény Gromiko és Rusk tanácskozásairól A leszerelést szakértőit hosszú tárgyalásokra készülnek Genf (MTI). Bár Rusk ameri­kai külügyminiszter kedden el­utazik Géniből, a leszerelési ér­tekezleten részt vevő amerikai küldöttség tagjai, közöttük Ar­thur Dean, az „atomdiplomata” új lakást keresnek, ahol több hó­napig maradhatnának. A nyugati diplomácia szemmelláthatóan „megegyezési készségének” de­monstrálására hirdeti lépten-nyo- mon, hogy most már „perma­nens” leszerelési értekezlet kö­vetkezik, amelynek részvevői ad­dig nem hagyják ott a tárgyaló­asztalt, amíg megegyezés nem születik. A három „nagy” — Gromiko, Rusk és Lord Home — hétfőn minden változatban találkozott egymással, de minden esetben csak négyszemközt. Már újabb Gromiko—Rusk találkozót jelen­tettek be, amelyen a leszerelési értekezlet két társelnöke nyilván bizonyos irányt szab még a tár­gyalások szintjére és témájára vonatkozóan. Kedden délelőtt Genfben a kö­vetkező szovjet—amerikai közös közleményt adták ki: „A Szovjetunió és az Egyesült Államok külügyminiszterei, akik Genfben részt vettek a tizen­nyolchatalmi leszerelési bizottság megnyitó ülésein, több alkalom­mal találkoztak egymással, meg­vitatták a német problémát és a vele összefüggő kérdéseket. Meg­beszéléseik hasznosak és nyíltak voltak, némi haladást értek el azoknak a pontoknak a tisztázá­sában, amelyekben nézeteik meg egyeznek egymással, illetve el­térnek egymástól. Megállapodtak abban, hogy miután jelentést tesznek kormányuknak és ta­nácskoznak szövetségeseikkel, megfelelő formában újra felve- i szik egymással a kapcsolatokat.” A DÍVSZ felhívása a világ ifjúságához A Demokratikus Ifjúsági Világ- szövetség nyilatkozatot adott ki, amely többek között hangsúlyoz­za: A DÍVSZ felhívja a világ ifjú­ságát: egyesített erővel harcolja­nak azért, hogy a francia kor­mány tartsa tiszteletben az eviani egyezményt. Felhívja továbbá a fiatalokat, fogjanak össze, és já­ruljanak hozzá a független Al­géria felépítéséhez, amely 132 esz­tendős gyarmati elnyomás követ­kezményeit örökölte és végigszen­vedte a hétéves kegyetlen hábo­rút. Másfél millió üveg meggyvér meggy-idényben, ennek feldolgo­zását kezdték meg pár héttel ez­előtt. Ebből a mennyiségből ösz- szesen másfél millió — negyedli­teres — palackot tudnak megtöl­teni. Felét még az első negyed­évben, másik felét pedig a má­sodik negyedévben készítik el. Tehát az üditőital-fogyasztás fő­idényének kezdete — a meleg nyári hónapok — előtt befejezik a gyártást. A Paksi Konzervgyárban a hónap elején megkezdték a meggyvér nevű üdítő ital gyártá­sát és palackozását. A paksi gyár a múlt évben gyártotta először az újfajta üdítő italt, ami hamarosan igen keresett cikknek bizonyult. Ennek oka nemcsak az, hogy ki­tűnő íze van és fogyasztása va­lóban üditő hatású, hanem — az alapos szűrés következtében — kristálytiszta is. Éppen ezért — mint mondják a gyárban — nincs az a menyiség, amit a kereske­delem át ne venne belőle. Mintegy 35—40 vagonnyi meggy-' vér gyártásához szükséges alap­anyagot tettek el a tavalyi Íz idén 1000, jövőre 1500 holdat meemutűtot£ ^ öntöznek Madocsán ♦ — ö írta, élni akar. J Minden ember élni A múlt évben a madocsai Igaz-♦akar, de mit ér egy olyan ság Tsz-ben négy csőkútból és af agronómus élete, akinek Dunából 170 hold területet: ubor-♦nincs lába. Láb nélkül kát, paprikát, kelkáposztát éssza-Jnem járhatja a határt, mócát öntöztek. Az öntözéses gaz- %nem ugorhat lóhátra, dálkodás kiváló eredményeket ho-Jnem lépkedhet kombájn zott. Például a nem öntözött ku-Jután. Dr. Péter Lajos korica 7—8 mázsát, az öntözött ♦űíuenhét éves mezögaz- 28 mázsát termett holdanként. $dásznak, a medinai Béke Idén az öntözéses gazdái kodást ♦Tsz agronómusának ta- ezer holdra akarják kiterjeszte-Jualy le kellet vágni ni. Huszonegy csőkútból és a Du-imindkét lábát. Érszűkü- nából 200 hold kertészetet, 500 Jlet. Nem volt más kiút. hold kukoricát, 60 hold lucernát,♦ftíép elgondolni is ször- 150 hold legelőt és egyéb növé-Jn-yű. Belezuhanni a sem- nyeket terveznek öntözni. ♦mibe, és tudomásul ven­Az öntözést 14 szakképzett ön-xnt, hogy mindennek vé- tözési szakember végzi, akikjye. Hajnalok, naplemen- Iregszemcsén tanfolyamon ismer- jíék, érő búzatáblák, zör- kedtek meg az öntözéssel kapcso-Jgő levelű kukoricások, latos legfontosabb gépészeti ésTédesillatú nyári esték, agronomiai ismeretekkel. Jmind meghaltatok. Egy A jövő évben Madocsán, ha ♦ilyen műtét után az em- egyéb körülmények is kedvezőek Jber elfásul, közömbös és lesznek, 1500 holdat fognak ön-féletúnt lesz, de dr. Pé- töani, tier Lajos 57 éves mező­Tanuló gépállomás Szabó János gépészmérnök, a Dalmandi Gépállomás főmérnö­ke még fiatal ember. Beosztása nem nevezhető könnyűnek, hi­szen nagy gépállomás műszaki vezetését bízták rá. A sok gond mellett a szabad idejét mégsem a céltalan szórakozás tölti ki; sokszor mélyed a tankönyvekbe. Azt a célt tűzte maga elé, hogy meglévő diplomája mellé még egyet megszerez: az elektromér- nökit. De nem csupán a főmérnök az egyedüli, aki tanul a gépállomá­son. Horváth Lajos, az igazgató em­lékezetből alig győzi sorolni: A főagronómus és a segédagronó- mus a keszthelyi főiskolát vég­zi; a munkagép-mechanikus gé­pészeti technikumba jár, mező- gazdasági technikumban tanul az anyagkönyvelő, a bérszámfejtő és ugyanott tanul a négy Brigád­vezető is. — De még mindig nem teljes a felsorolás: két szocialista bri­gádja van a gépállomásnak, s a traktorosok is részt vesznek valamilyen oktatásban. Nyolc olyan traktoros van. aki az álta­lános iskola VII—VIII. osztályát végzi, de olyan is, aki csak az első—második általánost kezdte meg. A géphez értett, ismerte a szakmát, de csak a nevét tudta leírni. Ma már ez nem elég. A felsorolás csak akkor lesz teljes, ha hozzátesszük, hogy a gépállomás valamennyi traktoro­sa a tél folyamán továbbképző tanfolyamon vett részt, tehát va­lamilyen formában mindenki ta­nult. Ráillik tehát a jelző a Dalman­di Gépállomásra — tanuló gépál­lomás. R volt szovjet gárdahapitánybál főállattenvészttt lett a bátai tsz-ben Zeleonovics András, volt szov­jet gárdakapitányt megválasz­tották a bátai November 7. Ter­melőszövetkezet főállattenyész­tőjének. Zeleonovics András a szovjet hadsereg kötelékében Magyarországon teljesített szol­gálatot, miközben megházasodott. Egy magyar nőt vett feleségül és elhatározta, hogy Magyaror­szágon le is telepszik. Zeleono­vics András korábban egy 60 000 hektáros szovhozban dolgozott, mint főállattenyésztő. Újabb négy ktsz csatlakozott a tolnaiak versenyfelhívásához A Tolnai Fémipari és Szerelő Ktsz-nek lapunkban megjelent versenyfelhívásához újabb négy kisipari szövetkezet csatlakozott, mégpedig a Teveli Vegyes Ktsz, a Dunaíöldvári Építőipari Ktsz, a Rcgölyi Vegyes Ktsz és a Bá- taszéki Kádár Ktsz. A szövetkezetek dolgozói az éves tervnek részleteiben való teljesítését vállalták, a verseny- vállalások általában a gazdaságo­sabb termelésre, a termelékeny­ség növelésére, a lakosság részé­re végzett termelés, szolgáltatá­sok növelésére irányulnak. A te­veliek például többek között az egy főre eső termelési érték ter­vének 5 százalékos túlteljesítését vállalták és az így felszabaduló munkaerőt a javító-szolgáltató kapacitás növelésére használják fel. A dunaföldváriak idei lakos­sági terve másfélszerese a tava­lyinak, de ezt is túlteljesítik. Az építőanyngipari üzemben az öt­százaié. :os készáru-selejtet 3 szá­zalékra csökkentik. A bátaszéki kádárok a javítási és szolgáltatá­si 'terv tízszázalékos, az export­terv 30 százalékos túlteljesítését vállalták. > ibéAAAAái Aif.A A A. *' A rokkant agronómus gazdász akarja, hogy neki ezután is legyen miért élni. Pécsett lakik. Tehetet­lenül fekszik, de Medi­nán él. Odajárnak gon­dolatai, s ugyanúgy fog­lalkozik a Béke Tsz-el, mint tavaly, csak más módon. Leveleit heten­ként elküldi Medinára, érdeklődik, hogy milyen ember az utód, kiváncsi, hogy milyen a jószágál­lomány, hogyan teleltek a vetések, s minden le­velében tanácsokat ad. ír a brigádvezetőknek, ír az elnöknek, távol van és <1 szövetkezetben mégis sokszor hallani: így csi­náljuk. mert Lajos bá­csi így írta. A medinai Béke Tsz- ben ebben az esztendőben már Lajos bácsira való tekintettel is úgy akar­nak gazdálkodni, hogy több öröm legyen a kö­zösben. dr. Kalapos Ist­ván, az utód, egy sokat tapasztalt szakember irá­nyításával felkészült a vezetőség az idei mun­kákra. Nemrég a brigád­vezetőknek, a munkacsa­patvezetőknek házi tan­folyamot szerveztek. Részletesen megbeszél­ték, mit, mikor, hogyan és kikkel kell megcsi­nálni. Kidolgozták a pre­mizálást. A gazdákkal egyenként tárgyalnak, hogy kinek, mennyit kell megkapálni, megművelni és betakarítani. A felké­szülés jónak ígérkezik. Lajos bácsi, a rokkant agronómus Csajbók Kál­mán elnöknek legutóbbi eveiében Pécsről ezt ír­ta: „Tavaly ilyenkor ja­vában vetettünk — na­gyon vigyázzatok, mert minden összejön ... Ha Kalapos kollega tájéko­zódás végett meg akar látogatni, igaz szeretet­tel várom.” Lajos bácsi tehát együtt izgul, együtt drukkol a szövetkeze­tiekkel és ez feledteti baját. Erre képes a hi­vatástudat, a munkasze­retet. A medinaiak meg­írták neki, hogy ne fél­jen, vigyáznak, nem lesz baj a gazdálkodásban. Megírhatják azt is, hogy a Béke Tsz-ben olyan ember nincs, akire ne lehetne az idén számí­tani. A Béke Tsz tagjai tud­ják, hogy dr. Péter La­jos Budapestre készül, ahol megkapja a műlá­bakat. Feltett szándéka, hogy visszafelé bemegy Medinára, ha mást nem, a jószágállományt feltét­lenül megnézi. A Béke Tsz vezetői nagyon vár­ják. Gépkocsit szerez­tek és majd azzal viszik végig agronómusukat a gazdaságban. Dr. Péter Lajos példa­képe lehet sok fiatal me­zőgazdásznak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom