Tolna Megyei Népújság, 1962. február (12. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-04 / 29. szám

V

APA ES

A fiú ballonkabátban, kis lakk-táskával ugrott le a vonatról. Még egyszer visszanézett, valakinek intett, aztán nagy léptekkel a kijárat felé indult. Nem várta senki. Nem szokták várni. Nem tudják, mikor érkezik. Meg itthon ki is várná? Amikor először hazajött, elcsodálkozott. Összement a város, mint a töpörödő öregember. Pedig a város is ifjúdott ekkortájt. Az állomástól látni, hogy új házak sorakoznak. sárgán, fiatalon. Ahogy felballagott a fölüljáró- ra, s végignézett a telepen, úgy érezte, mintha még a téglagyár kéményei is összezsugorodtak volna. Furcsa a nagyváros után kisvárosba érkezni. Különösen akkor, ha Pesten a vári egyetemi diákotthonban, a Halászbástya tövében lakik az ember. Itthon a ház. amelyben nőtt és amelyben apjáék laknak, megkopottam szürkén, aprón várta. Akaratlanul lehajtotta a fejét, amikor belépett az ajtón.

Az első látogatás óta három év telt el. De ez az érzés kísért — ha meg is szokta már, akkor is olyan, mintha ő nőtt volna óriássá, s a régi felnőttek porban játszó gyerekek lennének. Nehéz kilépni ebből az érzésből. Észre sem veszi, hogy páncéllá csontosodik rajta. Apja is apró, anyja még kisebb, a telepi iskola néhány régi tanítója nyűtt kis emberke csak. Nem olyan óriás, mint elsőosztályos korában látta. Észre sem veszi, ha magasról beszél velük. Vagy tán tudja?

Az apja éppen az udvaron szöszmötöl. hogy belép. Amikor meglátja őt, leteszi a kőműveskalapácsot, de nem jön elé. Bevárja őt, nem lép egyet sem. Szó nélkül szorítanak kezet. Az öreg szemében fény lobban. De tükröt nem talál, mert a fiú szeme fátyolos marad. Együtt lépnek a konyhába, ahol anyja;- mint mindig, most is sírva üdvözli a legkisebb fiút. A legkisebb. a legkedvesebb. Régen akárhonnét jött ez a gyerek, alig várta. Megölelte, tán százszor is megcsókolta. Most is szíve szerint ezt tenné, de valahogy nagyon megnőtt a gyerek és biztatás sincs benne. Nem lehet úgy összecsókolgatni.

Enni ad a nagyfiúnak. Megrakja az asztalt, de nem kedve szerint van, mert mézes mannával és csodás bibliai ételekkel kéne táplálni ezt a gyerekét. Milyen nagy fiú, milyen erős. Százszor is végigméri, keresi a tekintetét, de az repdes, mint nyugtalan madár. Eszik, és amikor befejezte, szól.

— Szerdáig leszek itthon.

Már éppen kérdezni akart valamit anyja. Igen ám, de a fiú úgy gondolt?, ezt. hogy beszélgetést nem lehet kezdeni utána.

Az öreg már megint az udvaron van. Téglát pucol, ólat épít. Ilyenkor, szombat délután dolgot, keres magának, ez már régi terve. Egy kicsit tán jó is, hogy hazajött a nagyfiú, segíthet majd. A fagy előtt megszikkadhat a friss fal. Ez még a kedvét is meghozza. Fütyörá- szik.

— Nézd csak. mekkora a hízó — mondja, hogy kitéved a fiú az udvarra. Az jóformán oda se pill-nt. csak bólint. Körbejára tj a tekintetét, mintha valamit keresne. Tíz perc múlva rajta a kabát és elmegy. Az öregasszony kikísári. egy kicsit szipog, ahogy utánanéz.

— Lefogyott a lelkem.

— Igen — feleli az öreg.

— Sokat tanul — így a mama.

— Lehet — feleli, közben gondolata messze jár. Amikor rápillant fiára, mindig visszatér benne egy érzés. Tán két éve is van, hogy először beledobbant: ez a fiú a többit formázza, olyan, mint az idősebbek, de mégis más. Azok beszédesebbek. Ennek elkopott a szava Pesten. Sokszor már restelli is, hogyha szembenálltak és nem tudtak mit mondani egymásnak. Idegen ez, idegen — most is visszatért ez az érzés. Idegen ez a fiú. Az övé és mégis idegen.

Végignézett az öregasszonyon, aki tán ugyanazt érzi, mint ő, mégis azt mondja: lefogyott. Pedig nem. Inkább vál- lasodott az utolsó három hónap alatt is. Jótartású ember, de valahogy szebben járt. mintha most meghajolna. Vagy csak a ruha teszi? Olyan bolondul szabják a mai ruhákat. Hirtelen egy régi eset jut eszébe. Negyedikes gimnazista volt a gyerek, vagy harmadikos? Harmadikos? Altkor csináltatták szabónál neki az első ruhát, szép, kékes anyag volt. Elég drága. Együtt voltak méretet vétetni. Megbeszélték, hogy milyen legyen. Amikor a ruha kész lett, és a gyerek először felvette, nagyon meglepődött. Kiszabták a nadrágból, meg a kabátból is. Nem embernek való formája lett ennek a ruhának.

Elment a szabóhoz, hogy ösz- szeszidja, s akkor tudta meg, hogy a fiú rendelte így, mert ez a divat.

— A fiú? A fiatalúr? — forrt a mérge. — Hát ki vette rá azt a ruhát? Ki fizette, hogy ő másként rendelje, mint ahogy az illik? — Otthon nem tudott a fiúra nézni. Vasárnapig hallgatott. Akkor aztán nem bírta tovább, mert felöltözött a gyerek. Végignézte az öltözést, nyelte a mérgét. Amikor meglátta teljes parádéban, kirobbant.

— A kutyaistenit! Vesd le azt a ruhát! — kiáltott rá kegyetlen haraggal. — Vesd le, míg szépen vagy — és már nyúlt js .a ruháért- A gyerek dermedjen tiltakozott, de az öreg vasmárka már húzta is lefele a kabátot. közben megfogta a karját, az moccanni sem tudott. Engedte, hogy egyetlen rántással lekerüljön róla a ruha. Az öreg nyúlt a nadrághoz. Minden gomb lepattant az ellenzőről. Az egyik szára végighasadt, nem törődött vele. Káromkodott és csikorgatta fogát. Amikor rápillantott a gyerek arcára, még egy kis káröröm is vegyült a nagy haraghoz, mert a fiú sírt! Nem ember ez még, gyerek. így kell vele bánni — gondolta akkor az apa. — A kert végében fölnyalábolt egv csomó szalmát. Az udvar közepére dobta, a ruhát egy pillanatra sem tette le. Meggyúj- totta a szalmát. Amíg magasra csaptak a lángok, egy rántással kettéhasította a nadrágot és rádobta a tűzre. Utána, hiába ellenkezett a felesége és hiába zokogott a gyerek, a kabát is tűzre került.

— Te akartad, most járj a régiben! — A maga részéről befejezettnek tekintette az ügyet. Másik ruhát csak az érettségire kapott a fiú. Az rendes volt. Emberhez illő. Egyszerű. Most mégis szűk nadrágot látott a gyereken. A régi méreg kesernyés zamata lopakodott a szájába, köpött egyet, aztán elfordult. nem várta meg. hogy felesége újrakezdje a beszélgetést. Hozzáfogott téglát pucolni. — Elégette azt a ruhát, mihasznára tette — hirtelen az jutott az eszébe —, mert ez a gyerek azóta tán semmit sem tanult. Egv téglaégetőnek a fia és mégis úrhatnám. — Ledobta a kalapácsot. A malterosládát kereste elő.

A munka végeztével megint a fiú jutott az eszébe. De a régi méreg tovaszállt. Mosolygott. Milyen derék legény! Talán az egész telepen nincs több hoz-» ' hasonló. Kár. hogy nem építe• kmét tanul. idejöhetne. Kellene itt a mérnök. Mi'yen j’ lenne, az ő mérnök-fia. Misi

| Helyszíni telefonközvetítés SO évvei ezelőtt

irányítaná a gyártást. De hát vasas lett. Gépészmérnök lesz.

— Na, fiatalúr, ugorj csak! — keltette reggel a fiút. Az a másik oldalára akart fordulni, de az öreg lerántotta róla a takarót.

— Még reggelizni se hagynád? — szólt közbe az öregasszony, amikor a férje nógatni kezdte a gyereket, hogy délre meg is lesz az ól, ha ketten csinálják.

— Majd kilenc óra fele. addig nem esik jól — felelte az asszonynak, közben nézte a fiát, aki a szűk nadrággal kínlódott.

— Tán csak nem abban akarsz dolgozni?

— Nem gondolja, hogy hazajövök három napra és akkor is dolgozzak — vág vissza a legény. Az öregnek fejébe szállt a vér.

— De a szentségit, ez nem is munka. Kettőnknek játék.

— Ha játék, csinálja.

— Te, mi vagy te, hogy eny- nyit se akarsz segíteni? Azt hiszed, egy téglaégető kölvke úr lehet otthon is?

Már nyúlt egy szék után. De az öregasszony megfogta a kezét.

— Sándor, ne! — rimánko- dott.

— Dehogynem! Agyonütöm! — A fiú ebben a pillanatban felegyenesedett, egy fejjel volt magasabb apjánál. Az öreg megtorpant. Fújt egyet, aztán kifordult a szobából, amikor a fiú elment, kint szöszmötölt az ólnál, oda se nézett, hogy becsapódott a kapu.

Az idő elszaladt, ő egy szót se szólt a gyerekhez, pedig észrevette, hogy hétfőn az beépítette a maradék téglát. Amikor eljött a szerda este, nem figyelte az órát, nem várta a pillanatot, hogy a fiú helyett megfogja a kis bőröndöt és mint mindig, most is kikísérje az állomásra. Nem. Észre se vette. Csak akkor kapta fel a fejét, amikor a gyors a váltónál füttyentett.

A fiú pedig ott ült az egyik kocsi ablakánál, amíg csak látta. nézte a fényeket. Minden összekavarodott benne, olyan idegennek, olyan egyedülínek érezte magát, mintha valahon- nét elszakadt volna.

!! Aiskhülosz tragédiájában, az

1! Agamemnonban Klitemnesztra !| elbeszéléséből tudjuk meg. !; hogy az Ida hegyéről hogyan

> továbbították Trója elestének

s hírét a 800 kilométer messze lé- S vő Argoszba. „Láng láng után 2 röpült” — beszéli a hősnő, s a 2 800 kilométeres út egyetlen éj2 szakán valóban nem csekélység. A mai Klitemnesztráknak persze eszükbe se jut, hogy

!; ilyen nagy eseménynek köny- ; vél jék el egy esemény 800 kilo1 méteres útját: csak be kell kao- ji csolni a rádiót, vagy napjaink- ;! ban már a televízió készüléket. ;! s látni és hallani lehet mindent.

2 a világ sokszor 800 kilométeres Jj távolságaiból is.

> A görög tragédiától csak a ? múlt század végéig volt hosz- ? szú az út, amíg az első telefon- 2 készülékek el nem készültek, s 2 a telefonnal együtt a helyszíni 2 közvetítés egv elég kezdetleges. 2 de mindenképp a korabeliek

számára izgalmas formája. Magyar mérnök. Puskás Tivadar volt az első, aki Edison laboratóriumában rájött a telefonközpont gondolatára, s az elsőt Bostonban 1878-ban fel is szerelték. Három évvel később megnyílt a budapesti telefonközpont is, egyelőre 50 előfizetővel, 1882. február 4-én pedig az egykori Telefonhírmondó őse megrendezte az első helyszíni közvetítést is.

A Telefonhírmondó évtizedeken át működött nálunk, s bár külföldön nem tudott elterjedni. Magyarországon még a rádió megjelenése után is sugározott műsort.

Nyolcvan év nem nagy idő. s bizonyára Puskás Tivadar csodálkoznék a legjobban, ha meghallaná a mai rádiók helyszíni közvetítéseit, nem is beszélve a hangokról, amiket űrhajók hoznak a mindenségből Földünkre.

KÓPIÁS SÁNDOR:

II komunizmus mércéjével

i

Évszázadokat pótolnak ma be a hétköznapokká összeállt percek.

Áttörjük a csillagok kordonját, ■

s a munka hajnali zászlóival a holnap utcáin menetelünk.

Száz nemzedék jövője fogan meg egy kicsit most mindannyiunkban.

(így válunk a történelemben maradandó, átélt hangulattá, mely szíveket és kezeket mozgat.)

A győzelem kürtjelei az idő burkából kipattannak, s az éjszakák nagy poharai csordultig megtelnek fénnyel.

Mire felszárad az első ámulat, mint harmat a csillogó réten, akkorra

a bölcsesség lángoló Napja kibontja egy új kor virágait.

üzemünkben változnak meg

;■ szokásos, emberi arányok,

— mint akik már kinőtték a múltat — kommunizmus mércéjével mérjük .■magunkat és az éveket.

H. Szabii József

r/WAWWWj,rAfvuwAru'rAnn/vzjvxr/«;fí//«ffMZiv;vMmv.VAWW«.VAWftVAVA^MA

cAz ügynök és a es ont oá z

Elhelyezkedtem a vonaton az ablaknál és már lapoztam a félig olvasott izgalmas regényt, mikor Pamacsek rám köszönt.

Több éve ismerem Pamacseket, s nyugodtan mondhatom, hogy ismeretségi körének réme volt. Gondolatait csigalassúsággal öntötte szavakba, s azoknak kizárólagos témája saját kiválósága volt. Valaha ügyvédkedeti. s ezt a pályát gyanús körülmények között hagyta el. Utána tucatnyi vállalatot próbált ki. Szálloda- portásként érezte legjobban magát, mert ott kapott borravalót. Most nem tudtam, hogy mivel foglalkozik.

— Hogy vagytok? — érdeklődött. hangjában annyi baráti melegséggel és megható együttérzéssel családom valamennyi tagjának egészségi állapota iránt, hogy szégyelltem magam, amiért a pokolba kívántam az imént,

— Te azért rosszul nézel ki — hűtötte le óvatos optimizmusom. — Sápadt vagy és sovány. Szemed alatt mély karikák. Nyilván hajszolod magad. Vigyázz, hogy úgy ne járj, mint sz°oény Ficze- re. Te nem ism,erted doktor Fi- czerét? Az irodáidban összeesett, aztán meghalt. Két kisgyereket hagyott mean után, mng egy tintái özvegyet. Nem azért mondom.

de jobb, ha az ember óvatos. Nincs értelme a kertelésnek, rossz bőrben vagy! Férfiak vagyunk, az egyenes beszédet szeretem! Mindenre számítani kell! Szembe kell nézni a tényekkel. Az közömbös, hogy az ember fiatal. A halál nem válogatós.

Igyekeztem mentegetni magam, hogy talán még van egy kis időm, de ő hajthatatlan maradt. Szigorúan nézett a szemembe. Felelőtlen férjnek és rossz apának nevezett.

— Végül is mit tehetnék? — adtam, meg magam.

— Ezt!

Elővette zsebéből a halálesetre szóló biztosítást. Utána nem kímélte a fáradságot, és kiszámította, hogy ilyen és ilyen összegű biztosítás esetén milyen nagy áldás lenne enyéim részére elvat- kolásom. Természetesen, ami az anyagiakat illeti, tette hozzá békítőén. Biztosítva magam is sokkal nyugodtabban viselhetném el rossz kinézésem. Végtére nem is olyan kibírhatatlan a halál. Feltéve. hogy az ember előre mindent elrendezett.

Hónapok múlva ismé* találkoztam vele az utcán. Szabadsáv n*án voltam, vihey*. óz t Pamacsek pedig rossz bőrben

volt nagyon, mint az árnyék, igyekezett elsurranni mellettem.

— Mi baj? De rosszul nézel kV Nem használta biztosítás? — vetettem magam Pamacsek után.

Pamacsek zavart válaszokat adott, majd sietve elköszönt. Fúrta oldalamat a kíváncsiság, és mivel kicsi ez az ország, hamarosan megtudtam a rosszallót okát.

Pamacsek nem volt az az ember. aki bort iszik és vizet prédikál. Először megkötötte a saját halála esetére szóló biztosítást. Utána ági/ gondolta, hogy több marad a családnak, ha csökkenti a jövőbeni temetés költségeit. Megállapodott a debreceni krematóriummal. hogy temetés helyett elhamvasszál;. Még így is maradt hétsz&zegynéhány forint kiadás. Gondolt egyet és eladta csontvázát az egyik kli":ká iák. kísérleti célra. A csontváz árát persze még éleiében felvette, és szabatott belőle nejének cga gyönyörű téli ruhát. A baj ott keletkezett, hogy a klinika és a krematórium egymásról tudomást szerzett, s mikor az utcán találkoztam Pamacrckkel, csontváza éppen per alatt állt.

Az ember nem lehet eléggé óvatos.

BAKÁCS TIBOR