Tolna Megyei Népújság, 1962. február (12. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-04 / 29. szám

1962. február 4. TOLNA MEGVET NÉPÉI JS \G GYiRMEKEKHEK « Nagyapó és a% unoka (Bolgár népmese) Élt egyszer egy szegény em­ber, aki felett eljárt az idő és jócskán megöregedett. Szemei meggyöngültek, lábai elerőtle- nedtek, bot nélkül egyetlen lé­pést sem tudott tenni. Kezei úgy reszkettek, hogy nem tudta a ka­nalat tartani, a levest magára öntötte. Bizony nem is tetszeti ez a fia feleségének, aki egyik napon aztán így szólt a férjéhez­— Én nem tudok ezzef a tehe­tetlen öregemberrel egy fedél alatt élni. Nem bírom látni, hogy magára önti az ételt, leönti az asztalterítőt...! — De hiszen 6 az apám! — próbált ellenkezni a férje. — Mii csináljak vele? — Van elég hely odakinn a fészerben, vidd ki oda! Csinálj neki vackot, egyen ott és öntse magára ott a levest, azt nem bánom! — mondta az asszony. Fájt ugyan a fiúnak, amit m asszony mondott, de végül is be­leegyezett. — Legyen, ahogy akarod! Azzal a fészerben, ott, ahol a kutya szokott heverni, beállított egy heverőt, arra ültette az öre­get. Egy ládából asztalfélét esz- kábált, azt állította eléje, arra tette a levest és kezébe adta a kanalat. Az öregerpber nem szólt sem­mit, tűrt szótlanul: tegyék, amit akarnak! Mindezt látta azonban az unokája. Elővett egy rossz deszkadarabot, azt kezdte farag­ni, kalapálni. Meglátta az apja és megkérdezte tőle: Ügyeskedjünk Varázsbetű Egy kockacukorra írjunk rá közönséges, és feltétlenül puha ceruzával például egy N betűi. Egy pajtásunknak elmagyaráz­zuk, miről van szó. — A kockacukrot bedobom egy pohár vízbe — mondjuk — és onnan rávarázsolom a betűt a tenyeredre. Közeben bedobjuk a kockát a vízbe úgy, hogy az N betű felül legyen. Majd hozzátesszük: — De ehhez az kell, hogy me­leg legyen a tenyered. Mutasd csak! Az »áldozat« jobb tenyerét rá­szorítjuk a bal tenyerünkre, s úgy tartjuk néhány másodpercig, mintha melengetnénk (nem moz­gatjuk!), majd fogjuk a jobb ke­zet és — mindig tenyérrel lefelé — rátesszük a pohár szójára. Néhány »varázsszót« mormo­gunk (hókuszpókusz, abrakadab­ra, stb), majd elengedjük a ke­zét, s legnagyobb meglepetésére tényleg ott találja az N betűt a jobb tenyerén. Ez a mutatvány rendkívül ha­tásos, pedig a fortélya nagyon egyszerű. Amíg arról beszélünk, hogy mit fogunk bemutatni, a kockacukrot bal kezünkben tart­juk és annak Betűs oldalát erő­sen tenyerünkhöz nyomjuk. Ek­kor bal tenyerünkön ott marad a betű lenyomata. Mikor pajtásunk jobb tenyerét tenyerünkkel melegítjük, átnyom­juk rá az N betűt. Tehát az oda­került az illető tenyerére, mi­előtt még azt rá tenné a pohárra. Nagyon vigyáznunk kell arra hogy pajtásunk tenyere a me­legítéstől egyenesen a pohár szá­jára kerüljön, nehogy felfedezze a trükköt. — Mit mesterkedsz fiam? — Heverőt csinálok, meg asz talt... — Minek az neked? — Tudod, apám, azért kell, hogy majd ha ti megöregedtek, legyen mire ülnötök, meg min ennetek... Megértett« az ember a kisfia szavait és nagyon el szégy elite magát. Ment is az apjáért a fé­szerbe és bevezette az öreget a szobába. Ettől kezdve nem érez­tették vele, hogy megöregedett és, hogy reszketős a keze... Fordította: Antalfy István Ne bontsd ki még a szirmodat Még hidegek a reggelek, Még fehér a világ, Mégis kidugja kis fejét Egy kandi hóvirág. „Ruhácskám tiszta, hószínű, Az első én leszek ... A világnak én hirdetem, Hogy itt a kikelet." Ne indulj el! Megyünk mi is — Intik nővérei — Nézd odakint a téli szél A havat pergeti. Ne bontsd ki még a szirmodat Kegyetlen úr a tél Könnyű szoknyádba belekap És elsodor a szél. Jöjj közelebb — még közelebb Látod, jobb itt velünk. Ha hív a kedves napsugár, Majd együtt repülünk. Fehér ruhánk már ott lapul Zöld köntösünk alatt —■ Átöltözni nem tart soká, Csupán egy pillanat. S ha majd csokorba gyűjtenek Finom leánykezek, Egymást ölelve hirdetjük. Hogy itt a kikelet. VÄRKONYI KATALIN Gyufacímkegyűjtés Tízhetes rejtvénvpálvázatunk hetedik kérdése Idősebb emberek még használ­ják a gyufára azt az elnevezést, hogy »Svéd gyufa«. Kérdésünk: Miért nevezték a gyufát svéd gyufának? ftz Irinyi János Klub hirei Megjelent a legújabb magyar gyufacímke-sorozat, a KRESZ, ami az útjelzéseket ábrázolja eredeti színeiben. A sorozat, ami 65 darabból áll, az egyik leg­szebb magyar címkék közé so­rolható és biztosan a gyűjtők tetszését is megnyeri. Az alábbi­akban ebből mutatunk be egyet (£3! ORSZÁGOS fÓÚTVOWAL Tréfás kérdések 1. Hogy hívják az elcsépelt ga­bona szalmáját? 2. Hogy hívnak két mászkáló csigát? 3. Hogy nevezik a pályaudvart másképpen? 4. Hogy hívhatják a ruhatárost átvételkor és átadáskor? 5. Melyik hordóra nem vernek abroncsot? 6. Hogy nevezik azt, akinek csupán egy ügyfele van egy ügy- gyei? 7. És ha ezt az ügyet elintéz­te és helyette másik ügye nem adódott? 8. Melyik szellőtől nem moz­dul meg a falevél? Összegyűjtötte Hamar Lajos Ozora A MA&YAPA PIPÄJA Törd a fejed! Az elmúlt heti Törd a fejed! rejtvényünk megfejtései: 1. Szó szót követ. 2. Kaposvár, Eljött az este, lassan egybe­gyűlt a család, vacsorához ké­szülődtek. Egyszer csak így szólt nagyapa: — Hol van a pipám? Gyere­kek. nem láttátok a pipámat? Nem, nem látta senki. El­kezdték keresni, keresték a föl­dön, a konyhaszekrényen, az asztalon, még a szobába is be­néztek, pedig nagyapó azt mondta, hogy reggel óta bent sem volt. De a pipa csak nem került elő. Volt pipa, nincs pi­pa. A küszöbön állt a fekete- bundás Sajó kutya, nézte, nézte a keresgélést, aztán elszaladt onnan. Már az egész házat föl­forgatták, mikor a konyhaajtó­ban ismét megjelent Sajó. An- nuska vette először észre és na­gyot nevetett. — Anyukám! Hahaha! Nézze csak a Sajót! Hahaha! Ott van a szájában nagyapa pipája! — És valóban, az agyonkeresett pipa ott lógott a Sajó kutya szájában, mintha valósággal pi­pázott volna. Nagyot kacagott rajta az egész család. Hát ez igazán érdekes: pipázik a Sajó! Nagyapának közben eszébe jutott, hogy délután elszunyó- kált egy kicsit az udvaron, s talán akkor ejtette el a pipát. A Sajó pedig megtalálta. — Jól van. kiskutyám — mondta neki. miközben elvette tőle a dohányfüstölőt. — Okos állat vagy — és megveregette a hátát. Annuskának csak nem ment ki a fejéből az eset. — Jaj, de érdekes volt! És milyen jól állt ott a szájában! Erre már édesanyja is oda- szólt: — Hát ha még rá is gyújtott volna! Fürtös Gusztáv Erről is bcsxélni kell... Félszemű Jumurdzsák és csapata A múlt vasárnap a szokásos ebéd utáni sétámat végeztem. Mi­közben a Kinizsi utca sarkán épülő bérház előtt mentem el, egy „lövedék" fütyült el a fülem mellett. Egy másik már a kala­pomon koppant. — Ennek fele sem tréfa — gondoltam és behú­zódtam a téglarakás mögé, várva az újabb támadást. De semmi. Lassan már a fejemet is kimeré­szeltem dugni és fürkészni kezd­tem az ásítozó bérházablakok fe­lé. Amint igy nézegettem, figyel­tem, rettentő ordítással megin­dult a támadás. De szerencsére, nem ellenem. Egy jókora csúzli­val felszerelt 12—13 éves forma legényke állt jel a földszinti ab­lak párkányára és „Előre! Ro­hamra, Félszemű Jumurdzsák és csapata!...” — ez volt a jel — kiáltással a roham teljes mérték­ben megindult. A csapat leugrált az ablakokból. Csúzlival, fél- és negyed tégladarabokkal felfegy­verkezve. Nagy ordítozás, hurrá­zás közepette támadtak a műve­lődési ház kertje felé. Minden bi­zonnyal itt fészkelte be magát az „ellenség”. A csúzligolyók, a fél és negyed téglák röpültek, kopogtak. Ama­zok ugyanígy viszonozták a tá­madást. Álltam és figyeltem. Egy fel­nőttet kerestem, aki taíá segít­ségemre siet valamelyik házból és közös erővel rendre tudjuk utasí­tani Félszemű Jumurdzsákot és csapatát. Különösen a közlegé­nyeket, akik alig lehettek 7—S évesnél idősebbek. De csodák csodája, senki sem sietett elő. Pe­dig az ordítozás, a visítás az egész környék csendjét felverte. Nem jött ki a házakból egy papa, egy mama sem, pedig már két ablak is betört. Hogv a légnyo­mástól-e, vagy a csúzligolyótól-e, nem tudhatni. Pedig kedves papák és kedves mamák, remélem nem kell bő­vebben ecsetelnem annak követ­kezményét, ha a második lövés pár centivel lejjebb „csapódik be”. És mit szólnak majd ahhoz a kedves papák és mamák, ha fiuk, akit ebéd után épségben en­gedtek ki játszani, fél szemmel jön, vagy hozzák haza, vagy eset­leg betört fejjel viszik a kórház­ba?! Én nem hiszem, hogy ezeknek a fiuknak a kezébe ne lehetne odaadni a Timur és csapata című könyvet. De ajánlom, olvassák el azok a szülők is, akik még nem olvasták volna. Igazán nagyon tanulságos kis könyv! (kelemen) "Csendes,, csütörtök a paksi művelődési házban É rdemes elmenni egy na­pon — de talán a csü­törtök a legalkalmasabb erre — a paksi járási művelődési házba. És ez az egy nap is elég ahhoz, hogy le lehessen mérni a működést, s arra is elég. hogy a vendég ezután gyakori látoga­tójává váljék Paks művelődési központjának. Csütörtök. Délelőtt értekezlet a községi művelődési otthonok igazgatói részére, ahol a kultu­rális seregszemle előkészületeit beszélik meg, s kidolgozzák a programot. Ez a hivatalos rész. De az egyik szomszédos szobá­ban halkan skálázik egy kislány. Délutános az iskolában. így az­tán ráér, s most szorgalmasan gyakorol a zongorán — a nyolc­vanöt gyerek egyike, aki részt vesz a művelődési ház keretein belül folyó zeneoktatásban. Délután 3 óra. Gyülekeznek a népi táncosok. Vidámak, hango­sak. Huszonketten vannak, új be­mutatóra készülnek. Néhány perc és megkezdődik a próba, perdül­nek a szoknyák, dobbannak a lá­bak. csiszoltabbá, szebbé válik a tánc. A nagyterem előcsarnoka is foglalt. Komoly arcú fiatalok ha­jolnak a rajztáblák fölé. Foglal­kozást tart a képzőművész szak­kör. Délután öt óra tájban a művelődési ház egy kisebb he­lyiségében apróságok gyülekez­nek. Balettóra lesz. A heti két foglalkozásból ma tartják az egyiket. Gyorsan repül az idő, mert gyönyörködik a szem a pil­langóként ide-oda röppenő, ke­cses mozgású gyerekekben. S mi­kor órájára pillant a vendég, lát­ja: hét óra elmúlt. Kint már es­teledik, sötétbe burkolózik a köz­ség. De a művelődési ház ablakai világolnak. Csalogatják a járóke­lőket s közben arról tanúskod­nak. bent szórakoznak, munka folyik. Gyülekeznek a színjátszók. Török Tamás: Esperanza című színművét próbálják. De már nem is próba ez. hiszen a lelkes fiatalokból álló együttes már több helyen bemutatta a darabot. Most már csak csiszolgatják. hogy tökéletesebb legyen, hogy szebben csillogjon. Az utolsó fennmaradt helyiség­ben szolfézs-órát tart egy fiatal tanárnő. A tanítványok lesik minden hangját, s felcsendül a gyermekajkakon a „do-re-mi-fa”. Csak felsorolni, érzékeltetni le­het, mi minden történik, mennyi szép hangzik el, mennyi hasznos ismerettel lesznek gazdagabbak a látogatók egy csütörtöki na­pon a paksi járási művelődési házban. Persze, lényegében a csütörtök sem más. mint a töb­bi nap, legfeljebb programban gazdagabb valamivel. A többi napokon működnek a !rülÖnböző szakkörök, ismeretter­jesztő előadásokat tartanak, más­kor meg színielőadúsra kerül sor. Nemrég megalakult a zenebará­tok köre is. Az első előadást a Liszt—Bartók évnek szentelték, s dr. Ványi Gábor előadása után mikrobarázdás hanglemezről meg hallgatták Liszt: Les Preludes- jét. A Vörös Sugár Termelőszövet­kezet kiszes fiataljai részére is­meretterjesztő előadásokat ren­dez a művelődési ház. Élénk élet folyik a járási mű­velődési házban. mindinkább megfelel hivatásának: a község é6 a járás kulturális központjá­vá válik. JKhl h cl hűígjp Misi, a tolnai pincérfiú szolgál­ja fel az előfizetéses ebédeket is. Természetesen érvényes jegy el­lenében. Erre a főnöktől kapott szigorú utasítást, és következete­sen betartja. Néhányszor már pó­ruljárt. Lejárt jegyet kapott. Újabban tehát, mielőtt felszol­gálna, kéri a jegyet. Attól a hölgytől is elkérte, aki erre meg­sértődött és vaskos gorombaságo­kat vagdosott Misi fejéhez. Ilye­neket: „Te taknyos, te szemtelen, te csirkefogó!" Misi nem vagdos­hatta vissza a gorombaságokat, sem pedig a piszkos tányérokat, mert egy pincér ilyet nem tehet. Zavartan hebegett, azt bizonygat­ta, hogy kötelességét teljesíti. Ami igaz is. A hölgy azonban kiabálva biz­tosította, hogy úgy beszéljen Mi­si, ahogy neki is tetszik, mert különben megtanítja! A hölgy kicsit eltájolta magát. Idönkinl úgy látszik, összekeveri a fogal­makat. Igaz, a férje és fia abban az étteremben zenész, ahová ő ét­kezni jár. De ettől még nincs jo­ga Misit, a dolgozó pincérfiút le- csirkefogózni. Az étterem nem az övé. S ha ideges, járjon orvoshoz. — szp —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom