Tolna Megyei Népújság, 1962. február (12. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-04 / 29. szám

1962. február 4. D fizikai munka megbecsülésére, a szövetkezeti gazdálkodás megismerésére, a szocialista munkaerkölcs elsajátítására nevel a dunaszentgyörgyi ifjúsági szövetkeze TOLVA MEGYEI VEPÜÍSAS Az iskolai oktatás fizikai munka meg- és nevelés egyik . becsülését és szerete- kulcskérdése: köze- tét, kialakítani a munkakészséget. És lebb vinni a tanuló­kat az élethez, a munka megszerette­tése, a fizikai mun­kának, mint minden új értele teremtőjé­nek megbecsülése és a fizikai munkát végzők megbecsülése. Ezt a célt szolgálja a politechnikai oktatás bevezetése és ezt a célt szolgálják a már nem egy helyen meg­alakult ifjúsági szö­vetkezetek. Jól pél­dázza a dunaszent­györgyi ifjúsági szö­vetkezet, az általános nevelőmunka mellett hogyan mélyítheti el a szövetkezeti érzést a tanulók összefogá­sa. A gazdasági ered­mények természete­sen rendkívül fonto­sak. Még egy ifjúsá­gi szövetkezetben is. De — véleményem szerint — ennél sok­kal fontosabb a ta­nulóifjúság körében az új szellem, az új tudat kialakítása. A dunaszentgyörgyi pe­dagógusokat, és leg­előbb az ifjúsági szö­vetkezet vezetőjét, Molnár Imre tanárt az vezette, hogy fiait közelebb vigye az élethez, a termelés­hez. Megismertetni a fiatalokat a mezőgaz­dasági termelés alap­elemeivel, kifejlesz­teni a gyerekekben a ami talán a legfonto­sabb, megismertetni a termelőszövetkeze­tet, annak szerveze­tét, szellemét, célki­tűzéseit. Ezek a pe­dagógiai szempontok hozták létre a duna­szentgyörgyi általá­nos iskolában az if­júsági szövetkezetei. 1959. márciusában alakult meg a szövet­kezet. Egy hold erő­sen leromlott gyü­mölcsöst kapott a ta­nácstól. Ezen kezdő­dött a munka. A kez­désnél a fő gondot nem a gyümölcsös le­romlottsága okozta, hanem az, hogy egyes szülők részéről ellen­érzéssel találkozott az ifjúsági szövetkezet. „A kis tsz-tagok” — akkor gúnyosan hang zott még sok szájból, a gyerekek szívét is kellemetlen érzés fonta be, amikor hal­lották. Ma? Büszkén viselik és ma már nem gúnyosan, ha­nem elismerően hang zik a felnőttek ajká­ról is. Harminc fő­vel kezdett a csoport. Egy év alatt hatvan­kettőre duzzadt, 1961- ben már 114 tagot számlált. Ez a felső­tagozatos tanulólét­számnak több mint felét teszi ki. Az idén 120 az újabb jelent­kezők száma. Beszé­des számok, önmagu­kért beszélnek. A hároméves mű­ködés alatt a közös vagyon értéke elérte a tizennégyezer fo­rintot. Tavaly 45 fo­rintot ért egy mun­kaegység, az idén öt­ven forintot tervez­tek. Persze, ebből helytelen lenne mesz- szemenő következte­téseket levonni, mert a munkaegység mé­rése némileg eltér a felnőtt szövetkezete­kétől, de mutatja, hogy a pedagógiai szempontok mellett gazdasági eredmé­nyek is bizonyítják az ifjúsági szövetke­zet életképességét és helyességét. A része­sedés a végzett mun­ka szerint történik, elsősorban kirándulá­sokat szerveznek a szerzett jövedelem­ből, de készpénzjut- tatásra is sor kerül. Nehézségek még vannak. Sokszor bir­kóznia kell a fiatal kis kollektívának, amikor meg nem ér­téssel találkozik. De mindenért kárpótol­nak az eredmények: Az iskolából kikerülő fiatalok többsége szí­vesen választja élet­hivatásául a m r'~.n- "ozdaságot és élet­céljának tekinti, hogy a felnőttek termelő- szövetkezetében hasz­nos munkát végezzen. L. Gy. Eedden illést tcsrt a megyei tanács Február 6-án, kedden ülést, tart a megyei tanács végrehajtó, bi­zottsága. Az első napirendi pont­ban dr. Tuska Pál vb-elnök tesz jelentést a feladatkörben tett in­tézkedésekről és a lejárt határ­idejű vb-határozatok végrehajtá­sáról. Ezután Szűcs Lajos, a me­zőgazdasági osztály vezetője be­számol az állatállomány áttelel- tetésének tapasztalatairól, vala­;mint a rét- és legelőgazdálkodás .feladatairól: ■''»'L- -1 ■ "" Ahartnádik riápiréhdi póntban Lux Sändo'rf-"ä '‘Felvásárlást' 'Ki- rendeltség vezetője jelentést fesz az 1961. évi felvásárlási tervek teljesítéséről és az 1962. évi fel­vásárlásra való felkészülésről. Ezután a különböző bejelentése­ket tárgyalja a végrehajtó bizott­ság. EGY EMBER, AKI LESZEREPELT I Ha valaki pár évvel ezelőtt Bogyiszló.n a vezetőktől megkér­dezte, hogy kiket tartanak a rendszer hűséges embereinek ifjú Illés János neve feltétlenül szóba került. Ezt az embert va­lóban ott lehetett látni minde­nütt: a tanácsházán, a gyűlése­ken, a földcseréknél és árvíz után az anyagelosztásnál is. Sze­repelt. Felszólalt, szépen hangzó frázisokkal éltette a népi demok­ráciát és amikor elhangzott Rá­kosi Mátyás neve, elsőnek csat­tant tapsra tenyere. A személyi kultusz légkörében mindez ele' gendő volt ahhoz, hogy a szocia­lista rend hű fiaként tartsák szá­mon. Ilyen megfoghatatlan érdé mek alapján lett a tanács vb bi­zalmas embere, afféle meemonó- ható. A mezőgazdaság állandó bizottságában titkári tisztet vi seit és ahol tehette, saját hasz­nára dolgozott. A földosztáskor, hogy, hogy nem. az Illös-fF^ipdpak intőit n legjobb minőségű talaj. Később, az 50-es években oly buzgalom­mal vetette bele magát a köz­életi szereplésbe, hogy egy jól termő gyümölcsöshöz jutott. Ez következőképpen történt. Az újfogi és a galambkai határré­szen a Gerjeni Állami Gazdaság területe rendezés alá esett. E munkában Illés, mint a tanács képviselője vett részt. S hogy, hogy nem, bizonyos földcserék­kel a gyümölcsös az Illés család birtokába került. Ebben az idő­ben már volt aki rebesgette, hogy valóban szocialista érzelmű ember ilyet azért nem csinál. De hát ki mert volna szólni? Senki nem akarta magát kitenni an­nak. hogy megfenyegessék, ellen­ségnek, lázítónak. a rendszerhez hű emberek lejáratójának nevez­zék. Az emberek inkább hallgat­tak. A tragikus hirtelenségű árvíz után megkezdődött az újjáépítés. Államunk ebből nagy anyagi ál­dozatokat vállalt, s ifjú Illés, mint a mindig kéznél lévő, meg- bízható ember: valami anyagfele­lősi tisztet kapott. Járt-kelt, in­tézkedett: Csak az volt kissé fur­csa, hogy amíg a többi-házra fel­került egy gerenda, addig az övé­re kettő. Ehhez hasonló dolgai­ról Bogyiszlón sokat tudnak be­szélni. Érthető, hogy abban az időben a legteljesebb mértékben elégedett volt a szocializmussal. Úgy látta, egy a fontos: sokat beszélni, mert ha van „duma”, akkor nincs hiba, lehet ügyes­kedni. ehheí-ahhoz hozzájutni, előnyök szerzésére alkalmas po­zíciókat szerezni. Sánta _______ János­nak, Ács Miklósnak — és sok hozzájuk hasonló szerény, dol­í Ebben az Idők« talataikról, vigyázva persze, mert közülük többen már régóta van­nak Távol-Keleten, s nem lehet őket könnyen félrevezetni, ök is ismerik Vietnamot, ők is is­merik a bennszülötteket... Mégis, mindenképpen meg kell győz­nünk őket... Colonel Simontól olyan újságokat kértem, amelyek az átszökött légiósok sorsáról cikkeznek... Ezek a cikkek min­den bizonnyal elveszik majd ka­tonáink kedvét a szökéstől... Ezen kívül képeket küld, „eredeti” fényképeket... Ezeken levágott fejű légiósok láthatók, akiket átszökésük után végeztek ki a vietnamiak... Gondolom, ez lesz a leghatásosabb érv... — De hogy jutott el a fény­képész a vietnami harcosokhoz és hogyan csinálta meg ezeket a felvételeket? — kérdezte az egyik őrmester. — Marha! — mondta bosszú­san a parancsnok. — Világos, hogy nem ment át. A fénykép a mi központunkban készült. Né­hány meghalt légiósnak a teme­tés előtt levágták a fejét, aztán a holttestet megfelelő környezet­ben lefényképezték. Ennyi az egész... El kell tehát hitetni, hogy ezeket a vietnamiak végez­ték ki. miután elcsalták maguk­hoz... És ön. őrmester!... Ha megkérdezik, hogy hogyan ké­szült a fénykép, nehogy zavarba jöí'ön: találjon ki valamit! Hi­vatkozzék élelmes újságíróinkra, kiváló felderítőinkre! Érti?... — Igenis, kapitány úr!„. — Ezenkívül van-e még vala­kinek valamilyen javaslata? — kérdezte a kapitány, s körülhor­dozta tekintetét. Mindenki hallgatott. — Akkor uraim, végeztünk. A részletes utasítást mindenki meg­kapja még a mai napon. Künn, az előszobában Mor- teau. az írnok elugrott az ajtó­tól. Mire az első tiszt belépett a kapitány szobájából, ő már az asztalnál ült és irataiba mé- lyedt... Délben az ebédnél Ti-ti Gazsó elé állt. — Nem küldesz most „szeny- nyest?” — De hiszen tegnapelőtt vit­tél. — Kár. hogy most nincs. Ucvanis a mai naptól senki sem léphet ki az erődből a tiszteken és az altiszteken kívül. Az őrsé­get megötszörözik. A szökések miatt szigorú intézkedéseket léptetnek életbe. Most azonnal, ebéd után talán még ki tudnám vinni a hajózsákot, de lehet, hogy holnap már abba is bele­néznek. — Mit beszélsz? — A valót. Hatalmas ellen­propaganda kezdődik. Agitáció- val. cikkekkel. fényképekkel igyekeznek a légiósok kedvét el­venni a szökéstől. — Honnan tudod te mindezt? — Tudom... — Nem mondod meg?... Nem bízol bennem? — Bízom, nagyon is bízom... — Tizenhat vagonnal teljesítet­tt túl hízósertés-értékesítési ter­vét az elmúlt évben a Dalmandi Állami Gazdaság. Az idén har­minc vagonnal több hízósertést adnak, mint a múlt évben. Mégsem mondhatom meg... Van­nak parancsok, amelyeket nem lehet megszegni... Ha szükséges lesz, úgyis megtudod... Gazsó valamennyire megnyu­godott, de azért mindig azon gondolkozott, ki lehet az. akivel Ti-ti, mint hírszerző, kapcsolat­ban van? Szalai, a tolmács?... Nem, az nem lehet... Az igaz. hogy Szalai sok mindenről tud, ami az erődben történik, de könnyelmű, felelőtlen ember. Ez bizonyos tekintetben ugyan jó. mert könnyen elkotyog dolgokat, de veszélyes is. hiszen pontosan felelőtlensége miatt nem lehet rá építeni... Azaz: alkalmi híreket lehet tőle szerezni, de beszer­vezni és vele dolgozni nem le­het... Különösen nem szívelik egymást Ti-tivel túlságosan... De hát akkor ki lehet?... Komo­lyabb. hailíthatatlanabb ember­nek kell lennie... De ki az?... Az orvos?... Ti-tit tulajdonképpen ő hozta az erődbe. És a lány lé­nyegében csak az orvossal be­szél, csak tőle fogad el utasítá­sokat... Nem... ö sem lehet... Az orvoskapitány tudja, hogy gaz­ember érdekeket szolgál, de azt zsiványbecsülettel teszi. Hatal­mas pénzt, mintegy negyvenezer frankot vág zsebre havonta, (ugyanakkor, amikor egy közle­gény 180 frankot kap), s ezért igyekszik is megdolgozni... Nem. az elképzelhetetlen, hogy az or­vos legyen. De hát akkor ki..., vagy kik?... (Folytatjuk) gos embernek — megközelítően sem volt akkora tekintélye, mint neki. ök nem állhatták a kö­nyöklést, a kétszínűsködést, sőt haragudtak is a rendszerre időn­ként, mert úgy vették észre, hogy a rendszer megtűri, néha mint­ha dédelgetné is a jellem gyen­ge embereket. A falu szorgal­mas, egyszerű dolgozó parasztjai sokszor felsóhajtottak: „Hej, pe dig milyen szép is lenne ez az elv, ha úgy csinálnák, ahogy elő van írva”. A párt, a személyi kultusz ter­hes levegőjétől megtisztította ön­magát. A talpnyalók, az álszocia­listák, a karrieristák, a jól fekvő emberek lába alól kihúzták a ta­lajt. Bogyiszló dolgozó parasztjai ezt úgy vették észre, hogy az elv nem maradt papíron. Az ország vezetői őszintén beszélnek a nép­pel, s mindenkitől megkívánják, hogy az elvet „úgy kell csinálni”, ahogyan az elő van írva. A cse­lekvésen és a munkán mérik le, hogy ki mennyit ér. Tóbi Gábor sákmánvoló volt. de hajaszáli sem görbülhet meg, ha nem vét törvényeink ellen és becsületesen dolgozik. Viszont nem lehet men­levél egy volt szegényparaszt számára sem a származás — vi­seljen bármely funkciót — ha vét törvényeink ellen. A párt szavára a bogyiszlói dolgozó parasztok zöme a nagy­üzemi gazdálkodás útját válasz­totta. Az egészséges, tisztult lég-, kör megkönnyítette a gazdák el­határozását. Az első esztendők nehéz birkózással teltek. Nem a nagyüzemi gazdálkodás, hanem a gyakorlátlanság, a tapasztalatlan­ság elég sok árat kért. A tavalyi .esztendőt' még' rossiül “zártáit.' S néhány embert '-a1 pillanatnyi' si­kertelenség elkedvetlenített. Vi­szont mióta új elnök került a tsz élére, bizakodóbb a falu népe. Az új elnök, Reményi Rezső, ko­rábban a megyei tanács vb mező- gazdasági osztályán főagronómus volt. Érti és ismeri a nagyüzemi gazdálkodás csinját-binját. A ta­gok szorgalma és Reményi Rezső szaktudása biztosíték arra, hogy az idén másként mennek majd a dolgok. A szövetkezeti gazdák megtalálják számításukat és meg­ízlelik a szövetkezeti gazdálkodás igazi izét. Az ösztönző prémium­rendszert kidolgozták már. A múlt napokban közgyűlésen vi­tatták meg és e hónapban még brigádonként, munkacsapatonként is megbeszélik. Gazdag a bogyisz­lói határ. És a nagyüzemi gaz­dálkodás még gazdagabbá teszi..; I Néhány ember azonban lemaradt. Amikor a községben elérkezett a tettek ideje, ifjú Il­lés János hátraarcot csinált. El­árulta magáról, hogy addig volt ő csak a rendszer barátja, amed­dig alkalom nyílott egyéni ha­szonszerzésre. Ma viszont nehe­zebben lehet ilyesmit csinálni, s aki mégis megteszi, annak gyor­san rákoppintanák mind a tíz körmére. Mindegy. A párt sza­vára és a szükség parancsára a bogyiszlói dolgozó parasztok zö­me a nagyüzemi gazdálkodás út­ját választotta. Belátták, ez olyan törvényszerű folyamat, amely elől senkinek sem lehet kitérni. Az átszervezés után a kö­zös gazdálkodás kezdeti küzdelmei megmutatták, hogy ki az igaz ember. Ismeretlen dolgozó pa­rasztok kerültek felszínre, jelle- mes, egyenes gerincű emberek. Nem érdekből, hanem meggyőző­désből dolgoznak, s ha kell, a nehézségeket is vállalják. Éppen ez a biztosítéka annak, hogy a tsz hamarosan kilábal a kezdeti bajokból. Uj, igazi tekintélyek „születtek” és léptek a közélet porondjára, ök nem tapssal, ha­nem munkával szereztek érde­meket. Ilyen a csendes, de na­gyon dolgos Patkós József, a jó- eszű Sánta József — aki ma bri­gádvezető —, a szorgalmas Ács Miklós, és sokan mások. 1 Ifin illés János ma mar .nem • V köz­életi tényező Bogyiszlón, hiába hivatkozik különböző összekötte­téseire. Az összeköttetések ideje lejárt. Időnként feltűnik,-valame­lyik kocsmában és soha nem lé­tező tekintélyét úgy próbálja megtartani, hogy a szövetkezeti gazdálkodás ellen ágál. Ä létező bajokat hánytorgatja és eltúloz­za. Ezeket a bajokat azonban a község ’ szövetkezeti gazdái isme­rik, és kijavítják, ő pedig, beszél­het1,' "amit- akár. Csák néhány na­gyon jjrlrnitív 'éfnber ad'Hiteit a Szávának'. “ Története tanulságos, azt mutat­ja, hogy legjobb az egyenes út. Azt mutatja, hogy a személyi kultusz légkörében hosszú ideig szerepelhettek olyan emberek szocialista-kommunistaként, akik soha nem voltak azok. Csak azért tüntették magukat ilyen színben, hogy nekik jusson a húsosfazék­ból a legkövérebb falat. Szerencsére ma már más szelek fújnak. Szekulity Péter. A PÁRTÉLET HÍREI Bonyhádon, a pedagógusok kez­deményezésére ankétot tartottak Marosán György elvtárs, a Po­litikai Bizottság tagja, a Közpon­ti Bizottság titkára bonyhádi be­széde nyomán. „Vállaljanak az apák nagyobb felelősséget a gyer­meknevelésben” címmel. Az apák és a pedagógusok találkozója igen hasznosnak bizonyult. Megálla­podtak abban, hogy negyedéven­ként rendeznek hasonló összejö­veteleket. Az MSZMP Bonyhádi Járási Végrehajtó Bizottsága az elmúlt hónap végén a zománcgyár üze­mi pártszervezetének politikai ne­velőmunkáját, a termelés párt­ellenőrzését és a pártépítés mun­káját tárgyalta. Párttaggyűlést az elmúlt hó­napban 32 helyen tartottak a bonyhádi járásban. Az üzemi párttaggyűléseken az SZKP XXII. kongresszusának anyagával fog­lalkoztak. A termelőszövetkeze- j két az emberek eddig még nem tekben megtartott vezetőségi és I rendeztek magukban. bárt-taggyűléseken a zárszám­adási közgyűlésekre való felké­szülést vitatták meg. / * Tamásiban a tsz-párttitkárok bevonásával értekezlet volt az el­múlt héten. Az egybegyűltek előtt Forró Lajos elvtárs, a járási párt- bizottság mezőgazdasági osztályá­nak vezetője az elvi kérdések mellett sok módszerbeni segítsé­get adott a zárszámadási közgyű­lések jó megszervezéséhez. A szekszárdi járás pártalap- szervezetei a politikai oktatás ke­retében hozzáfogtak az SZKP XXII. kongresszusa anyagának feldolgozásához. Az anyag iránt mindenhol nagy az érdeklődés. Alsónánán például a korábbi lét­számhoz viszonyítva megkétsze­reződött a hallgatók száma. Ke­vés kivétellel hasonló a helyzet másutt is. Lényegesen javul a hallgatók aktivitása. Ez kifejezés­re jut abban is, hogy őszintén és közvetlen hangon beszélnek azok­ról a vitás kérdésekről, amelye-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom