Tolna Megyei Népújság, 1962. február (12. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-01 / 26. szám
U*62. február 1. TOLNA MEGYEI NfiPOffiAd 3 ^fiépuM^itté (Uifádia F ürge ujjú selyemtisztító munkásnők. Ülnek sorban a székeken. Előttük egy motring-vizsgáló szék, mögötte egy fekete vászondarab, hogy könnyebben észrevegyék a sárga hernyóselyemfonal hibáját. Szemetfá- rasztó munka. A hajszálnál vékonyabb selyemszál motrin- gonkénti átvizsgálása; több ezer méter sárga fonal -átfé- sülése-<: ez a brigád munkája. Rajtuk múlik jórészt, milyen minősítést kap a fonal. S itt dolgozik vagy harminc asszony és leány. Fiatalok, idősebbek. S itt dolgozik a József Attila szocialista munkabrigád: Szépvölgyiné brigádja. Nyolcán vannak a brigádban. Szépvölgyi Lászlóné brigádvezető, Tózer Erzsébet, Kollár Erzsébet, Partj Anna, Ki ab Józsefné, Stadler Istvánná, Vida Teréz és Király G'yörgyné. Nehéz is, meg könnyű is írni a József Attila brigádról. Nem is annyira érdekes, hogy a2 ember sorra vegye az asszonyokat lányokat, s boncolgassa jó és rossz tulajdonságaikat. Nem szükséges, mert beszél helyettük a brigádnapló, s ha kiegészíteni kell, szívesen, készségesen mondják... Alakult pedig a gyárban má: több brigád is. De az övék foglalkoztatja legjobban a dolgozókat. Mert valahogy mást akarnak, mint a többiek. Ha nézzük a vállalásukat, már az is árulkodik; nincsenek itt olyan munkaverseny »szóviráA második ötéves terv • időszakában jelentős mértékben fejlődik a megye sütőipara is. Rövidesen befejezik a munkát az új dombóvári kenyérgyár építésénél, ezután kerül sor Bony- hádon is egy — a dombóvárihoz hasonló — kenyérgyár építésére. Sürgős szükség van ugyanis Bony hádon is az új üzemre, mivel a jelenlegi — még az állami sütőipar létrehozása előtti időkből .,örökölt” üzemekkel, annak ellenére, hogy ezekben az elmúlt években sokat fordítottak korszerűsítésre, gépesítésre, már gok-, mint az ember már megszokhatta: itt csak szerény bejegyzések vannak. Ezt, meg ezt tesszük. S nézzük teszik-e? A napló keménytáblás könyv. A brigád tükre: — A selyemszoba ablakait munkaidő után megtisztítottuk. — Tózer ma segített csomagot vinni egy idős munkatársának. A nem brigád-tagok csodálkoztak. — Szépvölgyiné a parlamentben járt, képes lapot küldött. — Tózer első lett az atlétikai versenyen. — Freck Katalin nyugdíjasunknak kitakarítottuk a lakását. —- Megkezdődött a politikai oktatás. — Kiadtuk az olvasómozgalom könyveit. Tózer az Arany embert, Kollár az Egri csillagokat, Királyné az Amerikai tragédiát, Klábné a Kőszívű ember fiait, Stadlerné Az anyát, Parti a Különös házasságot olvassa. — Kézimunka-szakkört alakítottunk... ... és sorakoznak a bejegyzések a naplóban. — Szívesen csinálják ezt? — kérdem Szépvölgyinél — Fiatalok vagyunk, ki mutasson példát, ha nem mi? — És az egyéb vállalások? — A munkára gondol? Azzal sem állunk rosszul. Nálunk a hulladékcsökkentés a legfontonem tudják kielégíteni a növekvő igényeket. Az új, korszerű kenyérgyár, amelynek építésére, berendezésére közel ötmillió forintot fordítanak és kapacitása — kétműsza- kos termelést számítva — napi ötvenöt mázsa kenyér lesz, a jövő év második felére készül el, és lép be a termelésbe. Ezután kerül sor a jelenlegi legnagyobb bonyhádi sütőüzem teljes rekonstruálására, korszerűsítésére, amire több mint félmillió forintot fordítanak. sabb tényező. A brigád átlaga 0,2 százalékkal jobb, mint a selyemszoba átlaga. S négy fonó termelését tisztítjuk meg, átlagosan többet, mint a többi uolgozó. — Tehát itt sincs baj? — Nincs. — No, nézzük azt a napló! még, talán van még benne érdekes. — A bölcsőde játékbabáinak ruhát varrtunk. — Bemutattuk a kézimun kákát. — Negyedszer voltunk ismeretterjesztő előadáson. És itt következik egy hivatalos bejegyzés. A községi párt- bizottság vezetői látogattak a brigádhoz, jó munkát és sikert kívántak a József Attila brigádnak. És folytatódik a bejegyzés. Míg boncolgatjuk a brigád megalakulásának körülményeit, kibontakozik előttem a nyolc lelkes fiatal egész embersége, ügyszeretete. Mert az csendül ki szavukból, tettükből is ez érződik: úgy dolgozni, élni, tanulni, ahogy az szocialista emberhez illik. S hogy most mát másodszor dönt a termelési tanácskozás arról, hogy visel hetik-e a címet, — biztos vagyok benne, jóváhagyják... A brigádnaplóra léved ismét a tekintetem. Olvasom a gyöngybetűkkel írt sorokat: — Ma — január 3-án — In» hoff Mária nyugdíjasunknál voltunk. Sokáig beszélgettünk Eltörött szegénynek a lába, vigasztaltuk. Nagyon örüft látogatásunknak. de legjobban a bornak örült, amit vittünk. — Nocsak, még ilyet is b’> írnak? — Hát, ez is velünk történt. És Szépvölevlné elveszi előlem a brigádnaplót és beírja: — Ma egy újságíró volt nálunk... — Pj — ötmillió kiló ehető gomba. Kertészeti szakemberek felmérést végeztek- annak megállapítására, hogy mennyi ehető gomba terem erdeinkben. Megállapították, hogy a külföldi és belföldi piacokon egyaránt keresett ehető gomba kedvező időjárás esetén mintegy ötmillió kiló mennyiségben terem az ország területén. Új kenyérgyár építését kérdik meg az idén Bonyhádon c/t rendelet jó — de nejére kell hajlani Tegnap végre megjött az igazi tél. Bokán felül érő hó lepte el a várost. S maradt ez így egész nap a járdákon. Bár a tanács ezelőtt három héttel egy régen vó.rt köztisztasági rendeletét hozott, miszerint a háztulajdonosok, az állami házak bérlői kötelesek a porták elejét tisztán tartani, ha kell, salakkal felszórni, söpörni a havat. Tegnap azonban egyetlen seprüs emberi nem lehetett a városban látni. S a kora reggeli órákban esett havat a járókelők letiporták, csúszóssá váltak az utak. A délelőtti órákban és délután is többen keresték fel szerkesztőségünket, hogy elmondják panaszukat: Rendeletet hozott a tanács, miért nem gondoskodik arról, hogy azt betartsák a lakók? A Munkácsy utca, a Rákóczi, a Széchenyi, a Hunyadi utca, a Vasúti fasor szinte korcsolyapálya volt. S nemcsak a lakók nem takarították el a házak elől a havai, de a honvédség épületei előtti útszaka- kaszokon, a tanács és egyéb hivatalok előtt is jég-hópáncél fedte az utakat. Aminek eredménye: súlyos sebesültek, kiket most is a kórházban ápolnak kéz- és láb- töréssel. A tanács elfogadta a rendeletet, hasson oda, — ha kell a törvény szigorával —, hogy betartsák azt a lakók. Befejeződött a vadászidény A megye területén 37 vadász-1 társaság működik, mintegy 402 ezer katasztrális holdon. A vadásztársaságok túlnyomó többsége apróvadas területet bérel vadászat céljára, és mindössze hat egyesület rendelkezik nagyvadas területtel. Szép eredményeket értek el a társaságok az 1961—62-es vadászati évben is. A társaságok tagjai nemcsak saját szükségleteiknek kielégítésére vadásztak, hanem jelentős mennyiségű lőtt vadat értékesítettek a különböző kereskedelmi szerveknél. A földművesszövetkezetek és a népboltokon kívül szerződés alapján nagy mennyiségű vadhúst értékesítettek a MAVAD- nál is. A MAVAD közvetítése révén külföldre is eljutottak a Magyarországon lőtt nyulak, fácánok, őzek, amelyekért az ország igen jelentős valutához jutott,' ' Szarvasból 79, őzből 133, vaddisznóból 121, nyúlból közel 8000, fácánból 500 darabot értékesítettek, vagy értékesítenek a közeljövőben a megye vadásztársaságai a kereskedelmi szerveknél. A legtöbb nyúl kilövésére a ten- gelici vadásztársaság vállalkozott, mintegy ezer darabbal áll az élen. A nagydorogiak 800, a I dombóváriak 600, a Cseresznyéspusztai Úttörő vadásztársaság pedig 500 nyuiat szállított le a kereskedelemnek. De gondolnak a jövőre is a vadászok, és mintegy 120 000 forint értékben tenycszvadakat rendeltek a vadállomány vérfelfrissítésére. Egyes községek közelében, mint például Tamási, Gyönk és Pálfa határában ebben a vadász évadban nem rendeztek vadászatokat az állomány kímélése érdekében. A lőtt vadak értékesítéséből befolyt összegek jórészét is a vadállomány növelésére használják fel. Ebből az összegből biztosítják a vadak téli takarmány- nyal való ellátását, és a függetlenített vadőrök fizetését. Most jelent meg a Földművelésügyi Minisztérium rendeleté, amelyben lehetőséget ad azon megyék mezőgazdasági osztályainak a vadászidény meghosszabbítására, ahol a vadásztársaságok nem tudták az eddigiekben teljesíteni a MAVAD iránt vállalt kötelezettségüket. A napokban várjuk a Tolna megyei Tanács mezőgazdasági osztályának döntését ezzel kapcso latban. Hz S7 081-BS léiitnisfa ^IECZI^KÄROI/1^ Másnap rendkívüli figyelemmel és szorgalommal készítette elő az operációt. Bartelllvel is beszélt, nyugtatta, vigasztalta, hogy egy jó félóra az egész és kész... Nem fog fájni... Igaz, a beteg jóformán nem is figyelt rá, annyira el volt keseredve. Járni sem tudott már, elsúlyosodott betegsége miatt, szeretett volna meghalni. Harmadnap az orvos kissé idegesen kezdett a műtéthez. «,~ mindinkább megnyugodott. A beteggel sem volt különösebb baj, az asszisztens is kiválóan segített. Az operáció sikerült. Miután az orvos bevarrta a sebet, boldogan fordult asszisztenséhez. — Köszönöm... Gazsó maga vitte vissza a 4-es kórterembe Bartellit, senkit nem hagyott hozzányúlni, egyúttal megkérte az orvost: ő gondoskodhasson a betegről. — Rendben van... Egyébként nagyon meg vagyok elégedve szaktudásával... Fel fogom terjeszteni előléptetésre. Gazsó érezte, hogy valamennyire rendbehozta két nappal ezelőtt akaratán kívül félresikerült dolgait. Bartelli hangosan nyögött, s vizet kért. Az egészségügyi értetlenül nézett rá. — Vizet?... Hiszen tudod... Távol-Keleten nem szabad vizet inni. — Vizet... — suttogta a beteg cserepes szájjal. Gazsó elővette a szekrényből a betegek részére félretett bort és egy nagy pohárral töltött. Odavitte Bartellihez, szájához emelte, az pedig mohón nyelte az italt. A beteg mozdulatlanul feküdt, homlokán apró verejtékcseppek jelentek meg. Az egészségügyi le. törölte Bartelli arcát, homlokát, aztán megigazította rajta a takarót. A beteg lassan elaludt. Gazsó lábujj hegyen lépdelt el mellőle Ekkor nagy zajjal a nővér lépett a kórterembe. — Pszt... — szólt rá halkan Gazsó. — Mademoiselle kérem... csendesen. — Úgy jövök, ahogy akarok — válaszolta a lány. — Egyébként a kapitány hivatja. Ezzel sarkonfordult, s egy kicsit sem csendesebben eltávozott. Gazsó kezdettől fogva tudta, hogy a nővér nem kedveli, akárcsak a két német. De most édeskeveset törődött vele! Ebben a pillanatban minden gondja a kapitány volt. Az ő jóindulatát kell megnyerni, a tizedes és a mademoiselle nem sokat számítanak. Azonnal sietett a kapitány szobájába, ahol az orvos már jókedvűen várta. — No, jöjjön csak, jöjjön — fogadta kedélyesen a belépőt —, foglaljon helyet. Gazsó leült, szétnézett A kapitány kopott íróasztalán 8—10 konyakos- és whiskisüveg sorakozott. Egyik üvegből már jócskán hiányzott — Mit iszik szívesebben? — érdeklődött az orvos —, whiskit vagy konyakot? — Inkább konyakot kérek. A kapitány teletöltött egy két- decis poharat és Gazsó elé tette, aztán saját poharába is löttyin- tett. Koccintottak. Az orvos fenékig felhajtotta az italt, a másik ép- pencsak megnyalta pohara szélét. — Tudja — töltött újra saját poharába a kapitány —, ma jé napom van, örvendek... iszom. Egészségünkre. Ismét fenékig ürítette poharát, cigarettára gyújtott, szeme csillogott. — Az operáció jól sikerült. Maga remekül segített, kolléga úr. . Mert az,., kolléga... Igyunk... Az orvos úiabb üveget bontott fel, s teletöltötte poharát. Talán észre sem vette, hogy Gazsó még mindig azzal a két decivel piszmog, amelyet először töltött neki. — Most mulatunk egyet, kolléga úr... Jó? S ha kedvünk tartja, végigóbégatjuk az egész erődöt Azt teszek, amit akarok... Ki parancsol itt nekem?... Pantenier kapitány, a parancsnok? Ö is kapitány, én is... fütyülök rá!... Igyunk! Hangosan koppantottá asztalán az üres poharat, aztán akadozva folytatta: — Pantenier... Haha... A hadászathoz én is értek annyit, mint ő... Én is ugyanúgy félholtra tudom korbácsolni a bennszülötteket, mint ő.„ De meggyógyítani mér csak én tudom... Pantenier nem!... Haha... Viszont Nicole-nái előnyben van, a fene egye meg! Nicole... Tudja, hogy tud ölelni ez a lány?... Ügy szeretném megtartani, mindig itt, magam mellett, de hát Pantenier részt kér belőle... Tudja... az én feleségem már öreg, kedvetlen és... messze van ide... De ez a lány! Újra töltött és ivott. Gazsó megvetően nézte. — Ide figyeljen kolléga úr — folytatta az orvos — Maga ügyes ember... felterjesztem előléptetésre... Megérdemli... Sőt, várjon csak... nem is így... Tudja, énnekem már nem sok távol-keleti szolgálatom van hátra, mindössze hat hónap... Lehet, hogy küldenek ide orvost, lehet, hogy nem... Mert azt bizonyára tudja, hogy nagyon kevés az orvos a légióban... Becsületes, jónevű orvost nehéz idecsalni... No, mindegy... Mit is akartam mondani? — Ja, igen... — Szóval Pubikám... De igyuk meg a pertut, mit vacakolunk itt... Szervusz! Odakoccintotta poharát Gazsóéhoz, ivott, aztán folytatta. — Szóval ide figyelj.... Nekem nemsokára letelik itt a szolgálatom... Elmegyek... és rád hagyom a Bá-káni kórházat, ha nem küldenek orvost.... El tudod te ezt végezni... De mivel orvos csak tiszt lehet... felterjesztelek alhadnaggyá... — Nos, jó lesz, Pubi? Gazsó undorodva nézte a kapitányt, s nem szólt semmit. — No, ne félj... — folytatta az orvos —, ebben a kórházban nincsenek súlyos betegek... Ha valaki nagyon súlyos beteg, telefonálsz a központba... jön a repülőgép és viszi... A könnyebb betegeket meg biztosan el tudod látni... De ha nem tudod, az sem baj... Eltemetik, valahol meg kiveszik a nyilvántartóból kartotéklapját, összetépik és kész..« Egy légiós ide, vagy oda, nem számít... Nos? — Kapitány úr, vissza kell mennem a beteghez... Szeretném, ha az operáció után nem lenne semmi komplikáció... — Rendben van... Ebből is látom; kötelességtudó, igyekvő ember vagy... Előléptetéseidről meg majd beszélgetünk. (Folytatjuk)
