Tolna Megyei Népújság, 1962. február (12. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-01 / 26. szám

U*62. február 1. TOLNA MEGYEI NfiPOffiAd 3 ^fiépuM^itté (Uifádia F ürge ujjú selyemtisztító munkásnők. Ülnek sorban a széke­ken. Előttük egy motring-vizs­gáló szék, mögötte egy fekete vászondarab, hogy könnyebben észrevegyék a sárga hernyóse­lyemfonal hibáját. Szemetfá- rasztó munka. A hajszálnál vé­konyabb selyemszál motrin- gonkénti átvizsgálása; több ezer méter sárga fonal -átfé- sülése-<: ez a brigád munkája. Rajtuk múlik jórészt, milyen minősítést kap a fonal. S itt dolgozik vagy harminc asszony és leány. Fiatalok, idő­sebbek. S itt dolgozik a József Attila szocialista munkabrigád: Szépvölgyiné brigádja. Nyolcán vannak a brigád­ban. Szépvölgyi Lászlóné bri­gádvezető, Tózer Erzsébet, Kol­lár Erzsébet, Partj Anna, Ki ab Józsefné, Stadler Istvánná, Vi­da Teréz és Király G'yörgyné. Nehéz is, meg könnyű is írni a József Attila brigádról. Nem is annyira érdekes, hogy a2 ember sorra vegye az asszo­nyokat lányokat, s boncolgassa jó és rossz tulajdonságaikat. Nem szükséges, mert beszél he­lyettük a brigádnapló, s ha ki­egészíteni kell, szívesen, kész­ségesen mondják... Alakult pedig a gyárban má: több brigád is. De az övék foglalkoztatja legjobban a dolgozókat. Mert valahogy mást akarnak, mint a többiek. Ha nézzük a vállalásukat, már az is árulkodik; nincsenek itt olyan munkaverseny »szóvirá­A második ötéves terv • idő­szakában jelentős mértékben fej­lődik a megye sütőipara is. Rö­videsen befejezik a munkát az új dombóvári kenyérgyár építé­sénél, ezután kerül sor Bony- hádon is egy — a dombóvárihoz hasonló — kenyérgyár építésére. Sürgős szükség van ugyanis Bony hádon is az új üzemre, mivel a jelenlegi — még az állami sütő­ipar létrehozása előtti időkből .,örökölt” üzemekkel, annak elle­nére, hogy ezekben az elmúlt években sokat fordítottak kor­szerűsítésre, gépesítésre, már gok-, mint az ember már meg­szokhatta: itt csak szerény be­jegyzések vannak. Ezt, meg ezt tesszük. S nézzük teszik-e? A napló keménytáblás könyv. A brigád tükre: — A selyemszoba ablakait munkaidő után megtisztítot­tuk. — Tózer ma segített csoma­got vinni egy idős munkatár­sának. A nem brigád-tagok csodálkoztak. — Szépvölgyiné a parla­mentben járt, képes lapot kül­dött. — Tózer első lett az atlétikai versenyen. — Freck Katalin nyugdíja­sunknak kitakarítottuk a laká­sát. —- Megkezdődött a politikai oktatás. — Kiadtuk az olvasómozga­lom könyveit. Tózer az Arany embert, Kollár az Egri csilla­gokat, Királyné az Amerikai tragédiát, Klábné a Kőszívű ember fiait, Stadlerné Az anyát, Parti a Különös házas­ságot olvassa. — Kézimunka-szakkört ala­kítottunk... ... és sorakoznak a bejegyzé­sek a naplóban. — Szívesen csinálják ezt? — kérdem Szépvölgyinél — Fiatalok vagyunk, ki mu­tasson példát, ha nem mi? — És az egyéb vállalások? — A munkára gondol? Azzal sem állunk rosszul. Nálunk a hulladékcsökkentés a legfonto­nem tudják kielégíteni a növek­vő igényeket. Az új, korszerű kenyérgyár, amelynek építésére, berendezésé­re közel ötmillió forintot fordí­tanak és kapacitása — kétműsza- kos termelést számítva — napi ötvenöt mázsa kenyér lesz, a jö­vő év második felére készül el, és lép be a termelésbe. Ezután kerül sor a jelenlegi legnagyobb bonyhádi sütőüzem teljes re­konstruálására, korszerűsítésére, amire több mint félmillió forin­tot fordítanak. sabb tényező. A brigád átlaga 0,2 százalékkal jobb, mint a selyemszoba átlaga. S négy fonó termelését tisztítjuk meg, átlagosan többet, mint a többi uolgozó. — Tehát itt sincs baj? — Nincs. — No, nézzük azt a napló! még, talán van még benne ér­dekes. — A bölcsőde játékbabáinak ruhát varrtunk. — Bemutattuk a kézimun kákát. — Negyedszer voltunk isme­retterjesztő előadáson. És itt következik egy hiva­talos bejegyzés. A községi párt- bizottság vezetői látogattak a brigádhoz, jó munkát és sikert kívántak a József Attila bri­gádnak. És folytatódik a bejegyzés. Míg boncolgatjuk a brigád megalakulásának körülményeit, kibontakozik előttem a nyolc lelkes fiatal egész embersége, ügyszeretete. Mert az csendül ki szavukból, tettükből is ez ér­ződik: úgy dolgozni, élni, ta­nulni, ahogy az szocialista em­berhez illik. S hogy most mát másodszor dönt a termelési ta­nácskozás arról, hogy visel hetik-e a címet, — biztos va­gyok benne, jóváhagyják... A brigádnaplóra léved ismét a tekintetem. Olvasom a gyöngybetűkkel írt sorokat: — Ma — január 3-án — In» hoff Mária nyugdíjasunknál voltunk. Sokáig beszélgettünk Eltörött szegénynek a lába, vi­gasztaltuk. Nagyon örüft láto­gatásunknak. de legjobban a bornak örült, amit vittünk. — Nocsak, még ilyet is b’> írnak? — Hát, ez is velünk történt. És Szépvölevlné elveszi elő­lem a brigádnaplót és beírja: — Ma egy újságíró volt ná­lunk... — Pj ­— ötmillió kiló ehető gomba. Kertészeti szakemberek felmé­rést végeztek- annak megállapí­tására, hogy mennyi ehető gom­ba terem erdeinkben. Megállapí­tották, hogy a külföldi és bel­földi piacokon egyaránt keresett ehető gomba kedvező időjárás esetén mintegy ötmillió kiló mennyiségben terem az ország területén. Új kenyérgyár építését kérdik meg az idén Bonyhádon c/t rendelet jó — de nejére kell hajlani Tegnap végre meg­jött az igazi tél. Bo­kán felül érő hó lep­te el a várost. S ma­radt ez így egész nap a járdákon. Bár a tanács ezelőtt három héttel egy régen vó.rt köztisztasági rende­letét hozott, misze­rint a háztulajdono­sok, az állami házak bérlői kötelesek a porták elejét tisztán tartani, ha kell, sa­lakkal felszórni, sö­pörni a havat. Teg­nap azonban egyet­len seprüs emberi nem lehetett a vá­rosban látni. S a ko­ra reggeli órákban esett havat a járóke­lők letiporták, csú­szóssá váltak az utak. A délelőtti órákban és délután is többen keresték fel szerkesztőségünket, hogy elmondják pa­naszukat: Rendeletet hozott a tanács, miért nem gondoskodik ar­ról, hogy azt betart­sák a lakók? A Munkácsy utca, a Rákóczi, a Széche­nyi, a Hunyadi utca, a Vasúti fasor szinte korcsolyapálya volt. S nemcsak a lakók nem takarították el a házak elől a havai, de a honvédség épü­letei előtti útszaka- kaszokon, a tanács és egyéb hivatalok előtt is jég-hópáncél fedte az utakat. Aminek eredménye: súlyos sebesültek, kiket most is a kórházban ápolnak kéz- és láb- töréssel. A tanács elfogadta a rendeletet, hasson oda, — ha kell a tör­vény szigorával —, hogy betartsák azt a lakók. Befejeződött a vadászidény A megye területén 37 vadász-1 társaság működik, mintegy 402 ezer katasztrális holdon. A va­dásztársaságok túlnyomó több­sége apróvadas területet bérel vadászat céljára, és mindössze hat egyesület rendelkezik nagy­vadas területtel. Szép eredmé­nyeket értek el a társaságok az 1961—62-es vadászati évben is. A társaságok tagjai nemcsak saját szükségleteiknek kielégítésére va­dásztak, hanem jelentős mennyi­ségű lőtt vadat értékesítettek a különböző kereskedelmi szer­veknél. A földművesszövetkezetek és a népboltokon kívül szerződés alapján nagy mennyiségű vad­húst értékesítettek a MAVAD- nál is. A MAVAD közvetítése révén külföldre is eljutottak a Magyarországon lőtt nyulak, fá­cánok, őzek, amelyekért az or­szág igen jelentős valutához ju­tott,' ' Szarvasból 79, őzből 133, vad­disznóból 121, nyúlból közel 8000, fácánból 500 darabot értékesítettek, vagy értékesí­tenek a közeljövőben a me­gye vadásztársaságai a ke­reskedelmi szerveknél. A legtöbb nyúl kilövésére a ten- gelici vadásztársaság vállalko­zott, mintegy ezer darabbal áll az élen. A nagydorogiak 800, a I dombóváriak 600, a Cseresznyés­pusztai Úttörő vadásztársaság pedig 500 nyuiat szállított le a kereskedelemnek. De gondolnak a jövőre is a vadászok, és mintegy 120 000 forint ér­tékben tenycszvadakat ren­deltek a vadállomány vérfel­frissítésére. Egyes községek közelében, mint például Tamási, Gyönk és Pálfa határában ebben a vadász év­adban nem rendeztek vadásza­tokat az állomány kímélése ér­dekében. A lőtt vadak értékesítéséből befolyt összegek jórészét is a vadállomány növelésére használ­ják fel. Ebből az összegből biz­tosítják a vadak téli takarmány- nyal való ellátását, és a függet­lenített vadőrök fizetését. Most jelent meg a Földműve­lésügyi Minisztérium rendeleté, amelyben lehetőséget ad azon megyék mezőgazdasági osztályai­nak a vadászidény meghosszab­bítására, ahol a vadásztársasá­gok nem tudták az eddigiekben teljesíteni a MAVAD iránt vál­lalt kötelezettségüket. A napokban várjuk a Tolna megyei Tanács mezőgazdasági osztályának döntését ezzel kapcso latban. Hz S7 081-BS léiitnisfa ^IECZI^KÄROI/1^ Másnap rendkívüli figyelemmel és szorgalommal készítette elő az operációt. Bartelllvel is beszélt, nyugtatta, vigasztalta, hogy egy jó félóra az egész és kész... Nem fog fájni... Igaz, a beteg jófor­mán nem is figyelt rá, annyira el volt keseredve. Járni sem tu­dott már, elsúlyosodott betegsé­ge miatt, szeretett volna meghal­ni. Harmadnap az orvos kissé ide­gesen kezdett a műtéthez. «,~ mindinkább megnyugodott. A be­teggel sem volt különösebb baj, az asszisztens is kiválóan segí­tett. Az operáció sikerült. Miután az orvos bevarrta a sebet, boldogan fordult asszisztenséhez. — Köszönöm... Gazsó maga vitte vissza a 4-es kórterembe Bartellit, senkit nem hagyott hozzányúlni, egyúttal megkérte az orvost: ő gondos­kodhasson a betegről. — Rendben van... Egyébként nagyon meg vagyok elégedve szaktudásával... Fel fogom ter­jeszteni előléptetésre. Gazsó érezte, hogy valamennyi­re rendbehozta két nappal ezelőtt akaratán kívül félresikerült dol­gait. Bartelli hangosan nyögött, s vizet kért. Az egészségügyi értet­lenül nézett rá. — Vizet?... Hiszen tudod... Tá­vol-Keleten nem szabad vizet in­ni. — Vizet... — suttogta a beteg cserepes szájjal. Gazsó elővette a szekrényből a betegek részére félretett bort és egy nagy pohárral töltött. Oda­vitte Bartellihez, szájához emelte, az pedig mohón nyelte az italt. A beteg mozdulatlanul feküdt, homlokán apró verejtékcseppek jelentek meg. Az egészségügyi le. törölte Bartelli arcát, homlokát, aztán megigazította rajta a ta­karót. A beteg lassan elaludt. Gazsó lábujj hegyen lépdelt el mellőle Ekkor nagy zajjal a nővér lépett a kórterembe. — Pszt... — szólt rá halkan Gazsó. — Mademoiselle kérem... csendesen. — Úgy jövök, ahogy akarok — válaszolta a lány. — Egyébként a kapitány hivatja. Ezzel sarkonfordult, s egy ki­csit sem csendesebben eltávozott. Gazsó kezdettől fogva tudta, hogy a nővér nem kedveli, akár­csak a két német. De most édes­keveset törődött vele! Ebben a pillanatban minden gondja a ka­pitány volt. Az ő jóindulatát kell megnyerni, a tizedes és a made­moiselle nem sokat számítanak. Azonnal sietett a kapitány szo­bájába, ahol az orvos már jóked­vűen várta. — No, jöjjön csak, jöjjön — fogadta kedélyesen a belépőt —, foglaljon helyet. Gazsó leült, szétnézett A kapi­tány kopott íróasztalán 8—10 ko­nyakos- és whiskisüveg sorako­zott. Egyik üvegből már jócskán hiányzott — Mit iszik szívesebben? — érdeklődött az orvos —, whiskit vagy konyakot? — Inkább konyakot kérek. A kapitány teletöltött egy két- decis poharat és Gazsó elé tette, aztán saját poharába is löttyin- tett. Koccintottak. Az orvos fenékig felhajtotta az italt, a másik ép- pencsak megnyalta pohara szélét. — Tudja — töltött újra saját poharába a kapitány —, ma jé napom van, örvendek... iszom. Egészségünkre. Ismét fenékig ürítette poharát, cigarettára gyújtott, szeme csil­logott. — Az operáció jól sikerült. Ma­ga remekül segített, kolléga úr. . Mert az,., kolléga... Igyunk... Az orvos úiabb üveget bontott fel, s teletöltötte poharát. Talán észre sem vette, hogy Gazsó még mindig azzal a két decivel pisz­mog, amelyet először töltött neki. — Most mulatunk egyet, kol­léga úr... Jó? S ha kedvünk tart­ja, végigóbégatjuk az egész erő­döt Azt teszek, amit akarok... Ki parancsol itt nekem?... Pantenier kapitány, a parancsnok? Ö is ka­pitány, én is... fütyülök rá!... Igyunk! Hangosan koppantottá asztalán az üres poharat, aztán akadozva folytatta: — Pantenier... Haha... A hadá­szathoz én is értek annyit, mint ő... Én is ugyanúgy félholtra tu­dom korbácsolni a bennszülötte­ket, mint ő.„ De meggyógyítani mér csak én tudom... Pantenier nem!... Haha... Viszont Nicole-nái előnyben van, a fene egye meg! Nicole... Tudja, hogy tud ölelni ez a lány?... Ügy szeretném meg­tartani, mindig itt, magam mel­lett, de hát Pantenier részt kér belőle... Tudja... az én feleségem már öreg, kedvetlen és... messze van ide... De ez a lány! Újra töltött és ivott. Gazsó megvetően nézte. — Ide figyeljen kolléga úr — folytatta az orvos — Maga ügyes ember... felterjesztem előlépte­tésre... Megérdemli... Sőt, várjon csak... nem is így... Tudja, én­nekem már nem sok távol-keleti szolgálatom van hátra, mindössze hat hónap... Lehet, hogy külde­nek ide orvost, lehet, hogy nem... Mert azt bizonyára tudja, hogy nagyon kevés az orvos a légió­ban... Becsületes, jónevű orvost nehéz idecsalni... No, mindegy... Mit is akartam mondani? — Ja, igen... — Szóval Pubikám... De igyuk meg a pertut, mit vacako­lunk itt... Szervusz! Odakoccintotta poharát Ga­zsóéhoz, ivott, aztán folytatta. — Szóval ide figyelj.... Nekem nemsokára letelik itt a szolgála­tom... Elmegyek... és rád hagyom a Bá-káni kórházat, ha nem kül­denek orvost.... El tudod te ezt végezni... De mivel orvos csak tiszt lehet... felterjesztelek alhad­naggyá... — Nos, jó lesz, Pubi? Gazsó undorodva nézte a ka­pitányt, s nem szólt semmit. — No, ne félj... — folytatta az orvos —, ebben a kórházban nincsenek súlyos betegek... Ha valaki nagyon súlyos beteg, te­lefonálsz a központba... jön a re­pülőgép és viszi... A könnyebb betegeket meg biztosan el tudod látni... De ha nem tudod, az sem baj... Eltemetik, valahol meg ki­veszik a nyilvántartóból karto­téklapját, összetépik és kész..« Egy légiós ide, vagy oda, nem számít... Nos? — Kapitány úr, vissza kell mennem a beteghez... Szeretném, ha az operáció után nem lenne semmi komplikáció... — Rendben van... Ebből is lá­tom; kötelességtudó, igyekvő em­ber vagy... Előléptetéseidről meg majd beszélgetünk. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom