Tolna Megyei Népújság, 1962. február (12. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-01 / 26. szám

4

TOLWA MEGYEI NEPÜJSÄG

1962. február 1;

Mire ébredünk iebrnór 5-én?

Ha mostanában két ember találkozik egymással, néhány mondat után bizonyosan a világ végére terelődik a szó. A legtöbb esetben tréfás hangon: „Igen.

majd február 5-e után, ha túléljük a világ végét.” Azok, akik tréfának veszik a dolgot, nyilván nem is hisznek ilyesmiben. Vannak azonban szép számmal, akik komolyan veszik a babonás rémhíreket.

Az emberi fantázia és a hiszékenység bámulatos dolgokat produkál. Kozmikus katasztrófáról suttognak baljóslatú híreket s,ketté válik a Föld”, „üstökössel találkozunk”, amely magával ragadja légkörünket, „tüzet fog okádni a Nap, és felperzseli a földi életet”, „kontinensek süllyednek el” — még szerencse, hogy a kis Magyarország megmarad, mert távol van a tengerektől, amelyeknek vize elárasztja a parti országokat. De vannak olyan rémhírek is, hogy újra kitör a Gellérthegy — amely tudvalévőén soha nem volt vulkán. És ki tudná felsorolni, mi minden rémületet tudnak kitalálni még az emberek. Mondják, hogy háromnapos sötétség lesz — erre ezrével vásárolják a gyertyát és gyufát és megszentelik azt —, de hogy miért lenne sötétség, arra senki nem tud választ adni.

A felvilágosultak és azok a józan emberek, akik hallgatnak a tudósokra, csak mosolyognak mindezen. Mosolyognak és _ csodálkoznak. hogy ezek a középkori babonák még mindig rettegésbe tudnak tartani embereket a XX. században is.

Ha megkérdezzük a megfélem lített embereket, miért kellene jönni a katasztrófának, azi mondják: „a rádió is beszélt róla és az újságok is megírták, meg a csillagászok is kiszámították.”

A Magyar Rádió e tekintetben soha nem mondott mást, mini ennek az ellenkezőjét, az újságok is csak azt írták, hogy a hiszékeny emberek felülnek az ostoba babonáknak.

A csillagászok pedig határozottan azt állítják, hogy semmiféle égitest nem jön a Föld közelébe, nem ütközünk össze sem bolygóval, sem mcteorrajjal, sem pedig üstökössel.

Egyszerűen az történik, hogy amint az út mentén haladva g sürgönypóznákat nagyjából egy vonalban látjuk, ugyanúgy a Földről nézve most több égitestet látunk egyvonalban. De amint a .sürgönypóznák nem mennek közelebb egymáshoz, úgy a bolygók sem.

Ezer évekre visszamenően ki tudjuk számítani, hányszor voll már ilyen és hasonló helyzet a bolygókkal, és mikor lesznek ilyen helyzetek a jövőben, meri azokat semmiféle erő nem téríti le szabályos pályájukról, és a Föld tengelye sem ferdülhet el Tudjuk azt is, hogy a történelem folyamán hányszor terjedtek el már ilyen rémületkeltő hírek és

azt is tudjuk, hogy a titokzatos jósok mindig szégyent vallottak.

Nem vagyunk próféták, de azi mégsem lesz nehéz megmondani hogy mire ébredünk február ötödikén. Ugyanolyan nap lesz ez mint más években. Sem a Föld, sem pedig az égitestek nem vesznek tudomást arról, hogy mikel híresztelnek róluk.

A ma még mindentudó jósok és a rémületkeltő hírek terjesztői pedig egy ideig nem hallatják szavukat. Hivatkoznak majd arra. hogy ők maguk sem gondolták komolyan, csak másoktól hallották. De azok, akik egyébként jószándékúak, csupán hiszékenyek, szégyellni fogják magukat. hogy felültek a híreknek.

Az lenne a becsületes dolog,

hogy akiket megtévesztettek, most már végképpen leszámolnának magukban a hiedelmekkel. Szét tudnák választani, kikre nem érdemes hallgatni és kikre érdemes figyelni.

Legyen ez a nap valóban világ vége. Annak a világnak vége, amelyben a sötétség és az irányított babona uralkodott.

Ébredjünk február ötödikén egy szebb és tisztább világba, amely nem dédelgeti tovább a tudatlanság talaján táplált sötét babonákat; amely szakít a primitívség átkos örökségeivel és inkább előre tekint és tennivalót kínál mindenki számára.

A babonás jósok csak rémft- getnek, de maguk sem tudják, mit várnak. Mi tudjuk, hogy szavuk tévelygés és hazugság. Nem sokat kell várni és kitűnik, kinek volt igaza.

Dr. Kulin György,

az Uránia Csillagvizsgáló igazgatója

Magyar-lengyel barátsági est Kardon

Jól sikerült magyar—lengyel barátsági estet rendezett legutóbb a Hazafias Népfront Kurd községi bizottsága. Már az érdek lődők száma is mutatta, hogy a magyar—lengyel barátságnak

mély gyökerei vannak hazánkban. A moziterem zsúfolásig megtelt a kurdi dolgozókkal.

Előadást Medve Zoltán pedagógus, a helyi népfront-bizottság tagja tartott. Elöljáróban a lengyel emberekkel való találkozásának

emlékeit idézte fel. Medve Zoltán ugyanis Ungváron volt diák és ott találkozott lengyel menekültekkel. A továbbiakban a lengjél—magyar barátság történelmi hagyományait elevenítette fel.

A nagy tetszést aratott beszéd után filmeket néztek meg a jelenlévők Varsó lerombolásáról és újjáépítéséről, valamint lengyel- országi tájakról és a lengyel népi együttesről.

Kézimunka-tanfolyam Értényben

Az értényi nőtanács a hosszú téli estéket hasznosan használta ki — írja Kozári Györgyné tanítónő.

Amíg a férfiak „gazdász szakmát” tanulnak, a nők kézimunka-tanfolyamon vettek részt. Nagy a szorgalom. A rossz időjáÚj világtörténelem

Könyvkiadásunk ezévi első veszi át. Évenként két kötetet meglepetésével a Kossuth Kiadó tesz közzé, kötetenként 20 ezer szolgál: 10 kötetben megjelenteti példányban. Az első kötet nyom- az emberiség, s egyben az egész dai munkálatait Lengyel Lajos világ történetét. Nem minden- Kossuth-díjas irányításával végnapi vállalkozás ez. Mintegy 30 zik. Az első kötet a történelem évvel ezelőtt jelent meg utoljára előtti korokról tájékoztat az időmagyar nyelven hasonló jellegű számításunk előtti VI. századig, könyv. De a régi feldolgozások E kötet azt tárja fel, miként élt sem terjedelmüket, sem pedig a történelem előtti korok em- tudományos színvonalukat ille- bere. Milyen volt az Ókori Kelet, tőén nem felelnek meg a kor kő- az Ókori Európa, India, Kína és vetelményeinek. Ismeretes, hogy a fáraók korának társadalma. A a polgári történetírók művei kötetet több száz olyan fénykép, hemzsegnek az ellentmondások- rajz, vázlat és írásos emlék il- tól. Az első, valóban színvonalas lusztrálja, amely az újabb ku- és szubjektivizmustól mentes, tatások eredménye. A művet szí- marxista világtörténelem-feldol- nes térképnyomat egészíti ki. A gozás a szovjet történészek mun- második kötet az Ókori Görög- kája. Tízkötetes munkájukból országgal kezdődik majd. eddig 7 kötet jelent már meg. A

Kossuth Kiadó ezt a sorozatot Csontos János

rás sem marasztalta otthon az asszonyokat. Hetenként két alkalommal tanulták a szebbnél szebb népművészeti, hímzéseket, de nyugodtan leírhatom, többről van itt szó, mint csak a hímzés technikájának elsajátításáról: az asszonyok és lányok megtanulták értékelni az eredeti népművészetet és ez elősegítette ízlésük fejlődését is.

Szorgalmas emberek laknak Értényben. Az utóbbi években a zsúptetős házak helyén egyre több palatetővel, redőnyös nagy ablakokkal újjávarázsolt, vagy újonnan épült házakkal szépülnek az utcasorok. Sok család vásárolt már új bútort, új színekkel gazdagszik a lakásuk. A tanfolyamon hímzett hangulatos nép- művészeti térítők, párnák kedvessé teszik az otthonokat. A tanfolyam eredményeként rendezett kiállítás minden darabja önfeledten gyönyörködtető volt. Nehéz volt elbírálni, melyik a legszebb. A szép eredményekért dicséret illeti Márkus Gvulánét, a tanfolyam vezetőjét, fáradságot nem ismerő, odaadó munkájáért.

A tanfolyamot vacsorával, tánccal egybekötött keilendes órák zárták.

cl te.ae.li pÁhLcL

kl UTOLSÖ =

HATTYÚ ISTVÁNIG

társ és barát nélkül. Órákat áll a kiskapuban, vizsgálódva nézi az utcát, s utána csendes léptekkel befordul az udvarba. A kalapot még megpöccintik neki a régi jó barátok, de utána szó nélkül tovább mennek. Hattyú István nem vár és nem is kap többet ennél. Most, télen már kevesebb a dolga, de mégis ritkán jár a faluba. Nem akar találkozni senkivel. Az ősszel még várt egy ideig, hátha jönnek, megzörgetik a kiskaput és végre őt is hívják. De nem hívta senki. Aztán ezen a téli estén ő indult el Barka Sándor háza felé. Megzörgette • a kiskaput, s amikor a gazda kijött, hosszú percekig szótlanul nézték egymást. Mindketten arra a régi keserves délutánra gondoltaké

Hattyú István részeg volt akkor. A falu megbolydult méhkashoz hasonlított. A belépési nyilatkozatot mindenki aláírta, csak egyedül ő nem. Az utcán ordítozott, utána két liter bort eresztett le a torkán, aztán kis- kabátban rohant a kocsma felé. „Felmetélem a fél világot” — hörögte az ajtó előtt és zsebéből elővette a nyitott bicskát. A meleg, a füst mellbevág- ta és még jobban elkábította, megvadult. Mikor belépett, az emberek felkapták fejüket, a nyitott tenyerek összébb rán- dultak és erősebben markolták a kétdecis poharat.

GUBA I a íalu bolondja a

„

_______11 padlón csücsült, a

k

ályha mellett és torz vigyor- ral motyogta: „Eladtátok... eladtátok a falut.” Barka Sándor gyufát kotort elő a zsebéből, s amikor a sárgás lángocskát cigarettájához emelte, látszott, hogy remeg a keze. öt előző este választották tsz-elnöknek. 0 és Hattyú István voltak eddig a legjobb barátok, az első gazdák. „Eladtátok a falut... eladtátok” — motyogta Guba. Hattyú István a pulthoz ment, nekitámaszkodott és szembefordult a sokaságnak.

— Talán köszönnétek? — nyújtotta el gúnyosan a szót.

— Tfilán köszönnétek, árulók!? — kiáltotta újból. A kocs- máros áthajolt a pulton és békítőén dörmögte a kitörni készülő ember fülébe:

— Maga jött, István bátyám, magának illik, ne csináljon csodát.

Hattyú kiegyenesedett és Bar ka felé sziszegte.

— Senkiházi, most én fizetek, koccintani mertek-e velem? — Aztán a kocsmáros felé ordította:

— Bort, minden asztalra bort.

A nyitott bicska pengéje villogott. Guba ijedten elhallgatott, s fehérre tágult szemgo- lyökkal figyelt. Reccsent apadió, moccant az embersűrű. Szín te megmozdult a füstben úszó kocsmaszoba, hogv nekilódulva legázolja ezt a gőgös embert Felállt Barka Sándor. Előbb az emberek felé intett.

— Maradjatok.

Aztán Hattyú felé.

— Ne kísértsd az istent, önmagát pofozza, aki faluját bánt ja.

Hattyú István ugrott és az éles kés sújtani készült. Száz

kar rántotta vissza, de a száját nem bírták befogni.

— Apádét adtad el, semmi ember, utolsó ember... — Ha- hotázott gúnyosan, hangosan. Csak arra rezzent fel, hogy néhány perc múlva üresen maradt a kocsma. Nem bántották, egyszerűen magára hagyták.

Markolászta a nyitott bicskát, aztán az asztalokra bort kért. Járt le, fel, alá, koccintott az üres poharakkal és ivott. Másnap józanodott ki a községi bikaistálló szalmáján...

ÍGY VOLT! és most ott---------------------! áll Barka

S

ándor házának kapujában. Mindketten nézték egymást; az utolsó és az első. Végre az első szólalt meg:

— Hűvös az idő. gyere beljebb.

Mentek. A konyhaajtó előtt Hattyú István tétován megállt

— Sándor... — kezdte volna, de amaz nem hagyta.

— Gyere csak István — mondta neki — gyere. Az este temeti a nappalt, a reggel eltemeti a hajnalt, az idő a haragot.

ODABENT | a konyhában-------------------- megitták az első pohárka bort. Hattj’ú István koccintott.

— Jó kis borod van, Sándor.

— Akkor töltsünk még eggyel.

— Fogjuk.

Megfogták, nézegették a színét, hörpintettek belőle és utána úgy méricskélték egymást, mint ismerkedő idegenek.

Végre Hattyú István is hazatalált,

SZEKULITY PÉTER

„Célunk az 1960—61. évi munka megszilárdítása és fokozása, a szocialista világnézet kialakítása községünkben, valamint a lakosság általános és szakmai műveltségének emelése.” így kezdődik a teveli községi tanács kulturális tervének szövege erre az esztendőre. Ennek megfelelően működik a községben ezüstkalászos tanfolyam, dolgozók esti iskolája, kihelyezett mezőgazdasági technikumi osztály és továbbképző iskola a 15—16 éves fiatalok számára. Az összes tanulók száma mintegy 130 fő.

Eddig a statisztikaszerű felsorolás. De nézzük meg azokat is, akik mindezt valóraváltották. Mert bizony a fenti terv csak üres határozat maradhatott volna, ha nincsenek többen olyanok, akik nagyon akarják a megvalósítását.

Elsőként Szauer Jánossal, az iskola igazgatójával beszélgetünk. S mindjárt kiderül, hogy ez a kis dimbes-dombos helység bizony olyan kis tanulóközpontféle. A helybelieken kívül járnak ide iskolába felnőttek Bonyhád- varasdról, Kisdorogról, Zombá- ról, Kisvejkéről is.

— Amikor hozzákezdtünk az esti iskola és a technikum szervezéséhez — mondja Szauer elvtárs — sokan nevettek, mondván, mit erőlködöm. De én nem hagytam magam. Úgy vagyok vele — teszi hozzá mosolyogva —, hogy ha valamibe belekezdek, nem hagyom abba, annak sikerülni kell.

És ezután elmondja, mint mentek a többi pedagógussal gondolatban végig a falun: kinek van leginkább szüksége a tanulásra, vagy kit lehet megnyerni erre Azután pedig személyesen is felkeresték a kiválasztottakat. —

De jöttek olyanok is — mondja —, akikre nem is számítottunk.

Így tanul aztán az esti iskola VII. és Vili. osztályában közel 40 fő. A kihelyezett technikumi osztály 34 tanulóval indult meg.

Az ezüstkalászos tanfolyam 31 hallgatójáról Balassa Tibor, a tsz vezető agronómusa számolt be. A hallgatók hetenként kétszet vesznek részt foglalkozáson. Kedden van az elméleti és gyakorlati oktatás, pénteken pedig az anyaghoz kapcsolódó filmeket nézik meg. — Ezeken az előadásokon már nemcsak a hallgatók vesznek részt — mondja Balassa elvtárs —, hanem nem egyszer 80—100 más érdeklődő is.

— Megéri ez a tanulás a tsz- nek is, meg a hallgatóknak is. A tsz jobb eredményeket tud felmutatni, a hallgatók jobban tudnak dolgozni és több lesz a jövedelmük. Ez a tanfolyam mintegy előkészítője a szakmunkásbizonyítvány megszerzésének. Szőcs József például már le is vizsgázott, szakmunkás, 10 százalékkal több a jövedelme.

— Célunk az — mondja tovább Balassa elvtárs —■, hogy minél több szakmunkása legyen a gazdaságnak. Ha levizsgáznak, a tag ság 10 százaléka szakmunkás lesz.

Lehetne még beszélni, írni a Vöröskereszt népes előadásairól, a közel félezer részvevős teveli légoltalmi tanfolyamokról és más kulturális, nevelő, felvilágositó munkát végző emberről itt. De úgy gondoljuk, ennyi is elég ahhoz, hogy megtudjuk, nemcsak papíron vannak meg a tervek, de megvalósításuk is biztosítva van. Példa ez. amelyet nem árt követni.

Szalai Endre