Tolna Megyei Népújság, 1961. november (11. évfolyam, 258-282. szám)
1961-11-10 / 265. szám
4 TOLVA MEGTE1 VEPÜJSÄG 1961. november íl. Asszonyoknak - lányoknak Mióta eszünk kenyeret? Hol sütöttek először kenyeret? Nem tudjuk. Azt sem, mi módon ismerte fel az ősember, hogy a megőrölt növényi magvakat kenyérré dolgozhatja fel. A kőkori ember kezdetleges szerszámai között megtaláljuk már azt a mozsárszerű edényt, amely nem szolgálhatott másra, mint őrlésre. Valahogy úgy alakulhatott ki a kenyérsütés szokása, hogy az eddig péppé kevert és napon szárított lepény egyszer tűzbe került. Gazdája bizonyára bosz- szankodott, de megízlelésekor elszállt a mérge. Az ősi kenyér még kovásztalan volt. Lehetséges, hogy a lisztből, vízből gyúrt tészta egyszer megsavanyodott, ezáltal lazább, puhább lett, s később ezt a megsavanyodott kását hozzákeverték a frissen készített kenyérhez, talán azzal a szándékkal, hogy azt is meglazítsa. Feltehető, hogy a görögök okoskod fák ki a kenyérkelesztést, mert feljegyzések szólnak arról, hogy szüretkor musttal gyúrták össze a kölest, és olyan kovászt nyertek, amely egy évig is használható volt. Antik írók gyakran emlegetik a kenyeret. Homérosz és Hésziodosz írnak róla. Ailianosz már 45 athéni péket emleget. Egy későbbi görög író 72 féle athéni péksüteményt sorolt fel. Athénben Dionyszosz istent tartották a kenyér feltalálójának, ezért ünnepein nagy cipókat hordtak körül. A görögök a kenyérbe sütés előtt olajos magvakat szórtak, talán azért, hogy a kiolvadó zsiradék ízletesebbé tegye. Franciaországban a VIII. században, Angliában még később Svédországban pedig csak a XVI. században dolgozták fel a lisztet kenyérré. Az ősmagyarok sem ismerték a kenyeret. A napon szárított lepényt a nyeregkápára akasztva vitték magukkal. A XVII.—XVIII. században, amikor egész Európában a legfőbb táplálék a kenyér lett, megtalálták gyári előállításának módszerét is. Bécsben és Hollandiában már 1788-ban dolgozott dagasztógép, de csak 1810 után terjedt el, amikor a francia Fontaine tökéletesítette. Vannak egészen furcsa dolgok Két testvér, Mrs. Patricia Duffy és Mrs. Margaret Durrington Bristolban ugyanazon a napon, sőt majdnem ugyanabban az órában szülte meg gyermekét. A testvérek egyébként egyidőben, ugyanabban a templomban kötöttek házasságot. Mindkettőjük férje John keresztnévre hallgat. * Egy amerikai nő. Miss Eleonora Pig sehogysem tudott férjhez menni. Szerinte csúnya vezetékneve volt a sorozatos kudarcok oka (az angol ..pig" szó jelentése: sertés). Két éven át mindent megvont magától, hogy összegvűjthesse a névváltoztatáshoz szükséges ösz- szeget. Végül elérte célját — sikerült megváltoztatnia vezetéknevét. Egy idő múlva megismerkedett egy fiatalemberrel. Megtetszettek egymásnak és összeházasodtak. A férj neve Bemard ... Pig volt' Egy kis házi gyógyszertár Sokan manapság szinte szenvedélyesen gyűjtik a gyógyszert. Pedig a legtöbb orvosság idővel hatását veszti, vagy megromlik. Helyes-e tehát házi gyógyszer- tárt tartani? Nemcsak helyes, hanem kell is! De csak az légy ex benne, amire valóban szükség lehet. Az alábbiakban erre adunk néhány tanácsot. Mindenekelőtt elsősegélynyújtáshoz szükséges anyag: egy-két tekercs géz, egy steril sebkötöző csomag, kis üvegben tiszta sebbenzin, ragtapasz, egy csomag vatta és egy doboz Ultraseptyl hintőpor. A hőmérő, irrigátor és esetleg jégtömlő, vagy termofor is a házi gyógyszertár tartozéka. Gyógyszerek közül: helyes, ha Istopirin, Kalmopyrin van a fiókban, mert enyhe láz- és fájdalomcsillapítóra mindig szükség lehet. Ha száraz helyen tartjuk, akár tíz évig is eláll. Teljesen felesleges azonban készenlétben tartani a sokféle kombináll gyógyszerkészítményt (Germicid. Karil stb.), vagy antibiotikumokat (Penicillin. Oracillin stb.). A legtöbb ilyen készítmény idővel megromlik, és az orvos amúgy is felírja, ha szükség van rájuk. Nem árt. ha van hasmenés ellen szén- tabletta, székrekedés ellen pedig hashajtó vagy keserűvíz. A kamillatea sem romlik meg: toroköblögetésre, borogatásra hasznos lehet. Alsol-krémet, babakenőcsöt a feldörzsölt bőrre finoman kenhetünk, de nyílt sebre nem. Mást nem is célszerű „raktározni”. A gyógyszereket, tartsuk jól zárható fiókban vagy szekrényben. hogy a gyerekek ne férhessenek hozzájuk. D i v Aki azt hiszi, hogy a kockás igen kijátszott a divat terén az csalódik, mert a kockás anyag a szezonban, ha lehet, még divatosabb, mint ezidáig volt. Mintázata ugyán nem olyan tiszta és határozott, mint tavasszal, vagy nyáron volt, hanem inkább a sö- tétebb tónusok felé hajló, kissé elmosódott kontúrozással. Az anyag angolos, így jellegénél fogva főleg fiatal nők számára igen csinos, jól öltöztet és sok változatban viselhető. Elmondattudósí ható, hogy talán az egyedüli anyag, mely évek során nem veszít aktualitásából, hisz nagyanyáink is viseltek már kockás ruhákat. A kockás szövet különösen nappali és sportos jellegű öltözék feldolgozására alkalmas anyag. Nem szükséges, hogy minden esetben teljes ruha, kosztüm vagy kompié készüljön — például egy kockás rakott alj, egy jumper mellény, egy gallér, egy modern nyakkendő, vagy egy féloldalasán megkötődő sál hozzá, sapkával is igen sikkes lehet. A már megunt, egyszínű szövetruhákat is frissíthetjük kockás anyagból készült tartozékkal. Természetesen mindkét anyagnál az alapszínek egymással való harmonizálása szükséges. Ezúttal néhány kombinálási lehetőséget rajzoltunk meg olvasóinknak, hogy ilymódon lehet az egyszínű sima anyagokat kockással ügyesen és modernül összehangolni 1. rajz: Kockás szövet, kívül- kötős blúz, színben harmonizáló kötött gallérral és sapkával. á s 2. rajz: Egyszínű szövet blúz, kockás gallérszerű nyakkendővel, kockás zsebpánttal. 3. rajz: Szövet-kosztűm, kockás legombolható sállal és a sál anyagából készült kalappal. 4. rajz: Kockás szövetblúz, egyszínű szövet paszpolozással. 5. rajz: Szövetszoknya világosabb tónusú blúzzal. Barna, zöld, drapp-kockás mellénnyel. Figyelemre méltó fejlődésről tanúskodik a megyei képzőművészeti kiállítás Tizennégy művész hetvenegy alkotása került falra a megyei képzőművészeti kiállítás keretében. A kiállítás a megye képző- művészetének fejlődéséről tanúskodik. A tavalyinál lényegesen magasabb színvonal, nagyobb igényesség jellemzi a kiállított anyagot összességében és az egyes művészek bemutatott anyagát is. Néhány új kiállítótól eltekintve, a már ismert megyei művészek jelentkeztek az idén is műveikkel. Ez lehetőséget teremt arra. hogy lemérhessük, hogyan, menynyiben fejlődtek megyénk képzőművészei, mily új hatások, benyomások alapján alkottak az elmúlt évben. A kiállításra a legegységesebb — és legértékesebb — anyagot Szabó István hozta. És a kiállítás egyik legörvendetesebb ténye az a nagy fejlődés, amit Szabó István az elmúlt egy év alatt megtett. „Falusi utca” című képén még érződik a Koszta-hatás, de „Bizalmatlanok” című képe már teljesen egyéni mű, a kiállítás legszebb, legerőteljesebb darabja. Mondanivalójában, felfogásában határozott és egyértelmű, és ehhez a mondanivalóhoz pompásan illeszkedik a stílus, amelyben Szabó István képét megalkotta. Szabónál a tehetséghez műgond, a mű iránti alázat párosul, s ez teszi anyagát a kiállítás legértékesebb kollekciójává. Ha Szabó István nagy fejlődéséről szólunk, úgy szólni kell Lő- rincz Vitus bemutatott műveiről is. Két akvarellje tehetségéről tanúskodik, s a tehetség kétségtelen jegyeit viselik magukon olajfestményei is. Ugyanakkor azonban az olajfestmények arról is tanúskodnak, hogy Lőrincz Vitus művészi munkája nem fejlődött, ma sem nyújt mást, többet, mint egy évvel ezelőtt. Ma is abban a túlhaladott, s akkor is csak rövid ideig divatos stílusban alkot. mint egy évvel korábban. Még ha a zsűri helyesnek is találta ezt az irányzatot, és ez az oka, hogy Lőrincz képei a falra kerültek, tévútnak, zsákutcának érezzük az itt bemutatott képeket. De a kétségtelen tehetség ki fogja segíteni Lőrincz Vitust ebből a zsákutcából. Bonyhádi utcarészlete Barcsai utánérzés, másutt Vaszary hatása kísért. Ez mind Lőrincz Vitus útkeresését mutatja, viszont azt is, hogy még nem találta meg hangját, s nem is a legjobb úton keresi. Kiemelkedik a kiállítás anyagából Lázár Pál akvarellje. a „B’ények a Dunán”. Lendületes, igényes mű. Staub Ferenc „Paksi halász tsz”-e eleven, friss alkotás. Staub képeinek külön értéke, hogy a kiállításon szinte egyedül képviselik a munkaábrázolást. A munka- és emberábrázolás egyébként gyengéje az egész kiállításnak. Amennyiben a képek árából a kiállító művészek önértékelésére következtethetünk, úgy meg kell állapítani, hogy általában nem tanúsítottak mértékletességet e téren. A megyei képzőművészeti kiállítás lényegesen színvonalasabb* mint a megelőző években volt. s érződik rajta az a jó hatás, amit a dunaföldvári művésztelep jelentett. L. Gy. Arcképek A POSTÁS Vékony, szikár ember, barna arccal, mosolygós szemekkel. A faluban mindenki ismeri, s a faluban mindenkit ismer. Több év óta rója az utcákat. Hóban, sárban ... fagyban. napsütésben. Egyik helyen üres a ház. az ajtónyílásba teszi a postát. Más helyen már várják a kiskapuban. — Mit hoz, postás bácsi? ... Van levelem. Pista bácsi? — Egyiknek örömet, másiknak bánatot visz. Nem tudja, mit nyújt át a címzetteknek, de az arcukról mindig leolvassa, hogy jó-e a hír, vagy sem. — Külön művészet ez! — mondja. — Nagy dolog az emberi arcról olvasni! így azt is tudja, hogy a bevonulások után hol kell több biztató szó. kit kell megvigasztalni... s hogy a Kossuth utca végén régen kapott krémszínű borítékot a kis tanító néni... meg hogy a Reinspachék lánya egész biztos, a jövő héten fog írni a városból... — Én mindig fel vagyok készülve — mondja, s mosoly búi- kál a szája szegletén. Ha kell. van nálam esküvői gratuláció, meg temetésre hívó távirathoz részvét. Mindem-e van szavam. Valóban. Mindenre. Arra is, hogy újévkor sorba kívánja a legjobbakat. Ilyenkor mindig megkínálják valamivel, s ő nagyokat köszön a ház egészségére. Hozzám is sokat járt már. mire észrevettem, milyen kopott a táskája. Elkoptatta a sok levél, meg az újság. Meg. hogy ruhája egyik oldala kissé ledörzsölődött a tehertől. Velem mindig szeretett beszélni. Ilyenkor tudtam meg, hogy ő farag is. Állatokat, tárgyakat: gyümölcsmagokból. Egész kiállításra valót. Emlékszem, mindig nevetett, ha megkérdeztem, hogy mi újság a politikában? — Nem érek én rá olvasni, tanító úr! — nevetett nagyokat, s ez volt a felelet. Elgondolkoztam: postás és nem ér rá olvasni!... így szokott ez lenni. A KALAUZ A jelzőlámpa szabadra áll. a forgalmista megjelenik a zöld tárcsával... pöfög a mozdony, s a kalauz sípja beszállásra invitál. Élmény egy ritkán utazónak, megszokott, mindenórás jelenség a kalauznak. Valóban így van, mert szinte reflex-szerűen csinálja az egészet. Maga a táj is megszokott már: baranyai dombok, kaposmenti falvak ... Fejér megyei síkság, pestkörnyéki kertes házak ... Évek óta jár a Pécs— Dombóvár—Budapest vonalon, de mégsem gyönyörködött eleget a tájban. Mindig „fedez” fel valami „újat”. — Higgye el. nem unalmas munka ez! — s a lyukasztó kattan a kezében. — Meg lehet ismerni az embereket. Mert tudja, mindig rengeteg az utas... és Szabolcsig nincs megállás! Aztán hirtelen olyan kérdéssel fordul hozzám, amin muszáj mosolyognom: — Mit gondol, hányszor megyek én gyalog Pestre? — Fogalmam sincs. — Nahát, mindennap. Mert a vonat megy ugyan, de én attól még gyalog járom be a kocsikat. A kalauz egyébként családos ember. Egy fiú és egy lányka várja haza 24 órás pihenők alkalmával. Aztán nagyon szereti a filmet. Ha teheti, sokat van a moziban. Meg olvas is. Legjobban szereti a földrajzi útleírásokat, amin nem is lehet csodálkozni. Kitüntetett ember. A 10. vasutasnap alkalmával elismerést, jutalmat kapott. .. . Fékez a mozdonyvezető .. j az utasok készülődnek. A kalauzt figyelem. — Regöly! — kiáltja, a lépcsőn leugorva. s máris visszanyúl, hogy lesegítsen egy idős asszonyt. Aztán újra sípjel hangzik, a roppant vaskolosszus megmozdul. s a lépcsőn álló kalauz is eltűnik. Egy állomással közelebb a célhoz. PAL-LÖ
