Tolna Megyei Népújság, 1961. november (11. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-10 / 265. szám

1961. november 10. TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG Levelezőink írják A november 7-i ünnepségek Pincehelyen A későn jött eső rendületlenül esett, és már úgy látszott, hogy a november 6-án estére tervezet, tábortüzet az úttörők nem tud­ják meggyújtani és elmarad a tervezett műsor is. Nem úgy történt. Már jóval 5 óra előtt a pajtások zsivajától volt hangos a kultúrterem és a színpadon jelképesen ott égett a tábortűz. Az ünnepi beszédet Szaiff Ist­ván, a járási tanács titkára mon­dotta. Ezt követte az általános iskola és a KISZ kultúrműsora, majd a jóhangulatú tánc. Az ün­nepi esten a helyi földművesszö­vetkezet fúvószenekara működött közre. November 7-én délelőtt 9 órakor koszorúzás volt az elesett szovjet hősök sírjánál. Itt ismét az úttörők és a földművesszövet­kezeti zenekar működött közre. Karádi István levelező Kormányunknak köszönhetem I960, március 19-től a szociális otthon gondozottja vagyok. Hi­szen mitévő is lehettem volna, megöregedtem utolsó munkabe­osztásomban, rokkant lettem, s munkaképtelenné váltam. Kor­mányunknak köszönhetek min­dent, hogy vannak intézetek or­szágunkban, ahol a nincstelen öregemberek fáradt testei meg­pihenhetnek. A gondnok néni kora reggeltől este későig ott van közöttünk, féltőn gondosko­dik, hogy jó meleg ruhába öl­töztessen minket, meg ne fáz­zunk. A gondozó nők is jó szív­vel és odaadó szeretettel gondos­kodnak, hogy tiszta, vasalt fe­hérneműt kapjunk. Társalgó szo­bánk meleg, rádiónk is van, na­pokon belül televíziót is kapüiik. Jó az élelmezésünk, tyúk-, kacsa­hús és sütemény is kerül tányé­runkra, s vasárnaponként egy- egy pohár bor. Trafikkal is el vagyunk látva, mindezt a sok jót kormányunknak köszönjük. Fiderschek Henrik, szoc. otthon lakója, Alsótengelic Köszönet a segítségért Iskolánkban a tanítás népgaz­dasági érdekből szünetel és kör­zetesítés során tanulóimmal együtt más járásba kerültem. Ez­úton mondok köszönetét a bony­hádi járás művelődési osztály- vezetőjének, számadó igazgató­jának, alsótagozatos és népmű­velési felügyelőjének, valamint volt Igazgatómnak, akiktől any- nyi segítséget, emberséget kap­tam öt éven keresztül. Balsai Lászlóné nevelő Szévátesszük... A bonyhádi vendéglátó üzem igen barátságos és tiszta étkez­déje a falatozó. Nagyon sok bonyhádi és számtalan vidéki dolgozó fogyasztja el itt az olcsó, de nagyon ízletes reggelijét és ebédjét. A helyiség megfelelő környezetet biztosít a kulturált étkezés minden követelményének. Csak talán egy dolog említhető meg, amin változtatni lehetne. Már napok óta megfigyelés tár­gyát képezi az, hogy az egyik sa­sokban, a fagylaltkészítő mögött, egy nyitott kartonládában fagy­lalt-tölcsérek árválkodnak. Arra várnak, hogy valaki valahová, valami .tisztább, pormenteseob helyre tegye, hiszen már régen lejárt az ő idejük. S ugyanakkor felötlött bennem a vésztjósló kétség, vajon majd ha a meleg napsugaras nyár ismét bekö­szönt, ezekbe a porral lepett töl­csérekbe fogják mérni a hűsítő eperfagvit? Igazán nagyon kár volna, ha ilyen apró — s csak egy kis akarással kijavítható — hiba miatt szenvedne csorbát a bonyhádi »falatozó« komoly mun­kával kivívott jó híre. HÁZRÓL HÁZRA Hirtelen, egyik napról a má­sikra köszöntött be az ősz, s va­sárnap reggelre havat is dobott, Még nyolc órakor is látni lehe­tett egy-egy fehér foltot a fák tövében, ahová az éjszakai szél összehordta. Legjobb ilyenkor ott­hon, a meleg kályha mellett. A decsieknek más a vélemé­nye ... A decsi utca szokatlanul forgalmas. Alig néhány percnyi­re az állomástól, népviseletbe öl­tözött leányt pillantunk meg. Igaz, kicsit fázósan húzza vállá­ra kendőjét, de nem vallja be, hogy fázik... S amikor megkér­dezzük, hogy hova siet ilyen ün­neplésen, kicsit sértődötten kér­dezi, hogy mi nem tudjuk, mi­lyen jelentős nap van ma De­esen? — Könyvárusítást szer­veztünk, és házról-házra járunk — hangzik a válasz. A földművesszövetkezet köz­pontjában lázas készülődés fo­gad bennünket. Egy hosszú asz­talon névreszóló könyvcsoma­gok, az irodában és a folyosón pedig fiúk, lányok, szövetkezeti dolgozók már útrakészen, mind­egyikük kezében egy csomag könyv. Az indulás izgalmai közepet­te megtudjuk, hogy a helyi föld művesszövetkezet a MÉSZÖV irányítása alatt háromnapos könyvárusítást szervezett. Könyv­sátrat állítottak fel a tanácsháza mellett, s mintegy övén aktíva — többségük úttörő és szövetkezeti dolgozó — vállalkozott arra, hogy házról házra járva árusít­ják a könyveket. De kiveszik eb­ből a munkából részüket a ki- szesek is. A népviseletbe öltö­zött lányok valamennyien KISZ- tagok. — ötezer könyvet szeretnénk eladni ez alatt a három nap alatt — mondja útközben Mitrovics Ferencné ... Kaszás Istvánnéhoz kopogta­tunk be először, ö már koráb­ban közölte, hogy milyen könyv­vel keressék fel az árusok. A ba­romfitenyésztési szakkönyvek ér­deklik: ő a földművesszövetkezet baromfitenyésztő szakcsoportjá­nak a vezetője. A szakkönyvek mellé kér egy 1962-es kalendá­riumot, és megveszi Jókai: „Egy hirhedett kalandor”-át... Búcsúz kódunk, nyílik az ajtó, és egy kisfiú toppan be. Meghallotta, hogy könyvárusok vannak Ka­szásaknál, ideszaladt, hátha őket kifelejtik a sorból. Kalendáriu­mot és egy meséskönyvet szo­rít a hóna alá, amikor elsiet... A népviseletbe öltözött lányok: Fábián Rozália, Keller Ilona. Ba­li Mária és Teleki Éva, felkeltik a járókelők érdeklődését, az ut­cán többen megállítják csopor­tunkat, s amikor értesülnek ró­la, hogy milyen küldetéssel já­runk, itt is, ott is beszaladnak pénzért, ki egy naptárt, ki egy meséskönyvet kér gyorsan. Julis néni is az utcán állít meg bennünket a boltból hazafelé. — Ha már ilyen szépen felöltöztek, adjanak egy naptárt — mondja. — No, a Sári néni már vár bennünket — készíti a könyve­ket Mózes Józsefné, jelezve, hogy itt tudják, hogy jövünk. A nagy­szobába tessékelnek bennünket, székkel kínálnak és a család né­zegeti a könyveket. Józsi, a ne­gyedikes gimnazista fiú is na­gyon szeret olvasni. Balzac-ot kér. Sári néni „Időszerű kérdések”-et vesz, mert ezt tanulják a szemi­náriumon. Amikor az árusok ösz- szeszámolják a könyvek árát, Sá­ri nánj nem sokat kap vissza a százasból. R. Bencze Józseféknál azt kér­dezték tőlünk tréfásan, hogy la­kodalmasok vagyunk-e? — Nem! Könyvárusok — hang­zik a felelet: Könyvet hoztunk. — Akkor tessék eggyel bel­jebb helyet foglalni. Hideg van aranyosaim — mondta Éva né­ni, és Bátaszékről itt vendéges­kedő lánya máris rubintpiros bor­ral kínál bennünket, hogy az fel­melegít ... Éva néni pedig: — No lássuk a könyveket. Buga dok­tor könyve van-e? Ha nincs, rendeljétek meg nekem. Ismerem a rádióból. Jókai: Egy magyar nábob? ... Jó... — Nézi a könyveket és rakja félre az asztal szélére, amit ki­választott. — Jókai: „Kár megöregedni . Ez is jó... Mesekönyv? Mennyi van? Ez a négy? Ittmarad mind. Hogy örül majd ennek az uno­kám, különösen ennek a kifestő­nek. A másiknak pedig majd eb­ből mesélek ... Mennyi ez? — Nyolcvanegy ötven. — Amit mondtam, azt pedig hozassák meg nekem. Mi nagyon szeretünk olvasni — ezzel bocsát el bennünket. Visszatérve a szövetkezet iro­dájába, alig váltunk néhány szót, szalad egy kislány: — Eladtam mindent. Vihetek még? — Mennyit kérsz? — Tíz naptárt és tíz másik könyvet is. De a tíz százalék az enyém lesz? — Igen — nyugtatja meg az egyik szövetkezeti dolgozó. — Mit veszel rajta? — Könyvet... — Ez történt a három könyv­árusítási nap első három órájá­ban Decsen. És ahogy a meg­fogyatkozott könyvkészletre pil­lantottam. átvillant az agyamon, talán kevés is lesz... A vonat­ban hazafelé hallottuk, hogy őcsényben is hasonló sikerrel dolgoztak a könyvárusok ... I" Egy 93 (atádi) Harminc utas lemaradt a bátaszéki vonatról Ha mástól hallottam volna, s Mi is volt a helyzet tulajdon­nem szemtanúként tapasztalom képpen? A budapest—pécsi sze- harminc utas lemaradását a bá- mélyvonat Dombóvár térségében taszéki vonatról, talán el sem szétszakadt. A vonat természe- hiszem. Már annál is inkább hi- tesen azonnal megállt, senkinek hetetlennek tűnik az a tény, bóntódása, sérülése nem történt, hogy ennyi ember egyszerre ma- Hisz a vonatbiztosító berendezés rád le a vonatról, mert a MÁV ezt lehetetlenné teszi. Csupán né- dolgozóitól ezt nem szoktuk meg. hány perces késést okozott a vo- Mindenki tudja, milyen precíz nat-szakadás. összekapcsolták a munkát végeznek a vasutasok, vonatot, és ötperces késéssel fu- Elismerjük, munkájuk nehéz, fi- tott be Dombóvárra, és a késő zikai és szellemi igénybevétel vonatot nem várta be az innen egyaránt nagy, és ez a tudat ben- induló bátaszéki személyvonat, nünk még csak fokozza azt az pedig a vonatszemélyzet az egyik elismerést, melyet a vasutas dől- őrházból telefonon értesítette az gozók munkája tekintetében ma- állomás forgalmi szolgálattevő- gunkban alkotunk. jét. A jó, a pontos munkát szók- Látszólag az ügy talán nem is tűk meg a dombóvári vasutasok- súlyos, hisz a harminc utas — tói is. Soha nem vontuk kétség- lehet, hogy huszonkilenc, vagy be a magas kormánykitüntetés éppen harmincegy volt — tovább jogosságát, sem amikor legutóbb tudott utazni, négy órával ké- a Minisztertanács és a SZOT sőbb, de ez a figyelmetlenség Vörös Vándorzászlajával jutái- szokatlan a dombóvári vasutasok- mazták őket. S ez a sok dicsé- tói, és méltán neheztelnek rájuk rét, ez valahogyan még súlyos- azok, akik a vonatról lekéstek, bítja azt a tényt, hogy harminc s azok is, akik az esetnek szem­utas marad le egyszerre a Báta- tanúi voltak, szék felé induló vonatról. (pj) — Megjelent a Magyar Mező- gazdaság legújabb száma. Érde­kes megyei vonatkozású cikket olvashatunk benne, »Talajvédel­mi berendezkedés a Koppány-völ- gyében« és »Rostkender termesz­tésünkről« címmel. — Kettőszáz holddal emeli a búza vetésterületét a pincehelyi Vörösmarty Termelőszövetkezet. A múlt évi 1340 hold helyett az idén 1540 hold búzát vetnek. A búzavetések mintegy felén nagy­hozamú. külföldi búzafajtákat termelnek. T O T A G A S b — I egészet. Szerény, halkszavú fiú állt a — At?... Hát már ezt én is — Hej, te, az árgyélusodat, le- gyárvezető elé: megnézem... Nem nézek én belő- esel, ide a nyakamba, menten — Szombathelyről, a javítómű- led ki ilyen tudást, meg bátorsá- szörnyethalok — és futott az helyből jöttem, a tetőt átrakni. got... öreg, ahogy csak a lába bírta, — Jó, megmutatjuk a szállást, — Sokan mondták már, szaki- mert a tetőn a szerény fiú, aki­átöltözik, és máris kezdheti a kám... bői az öreg egy csipetnyi bátor­munkát. És elindult a padlásra. Lécből ságot sem nézett ki, kézen állt. S a fiú átöltözött. Halkan fü- készített létrát nyújtott fel a ge- és lassan elindult a tetőgerincen työrészett a fehérre meszelt ven- rincre, beakasztotta, és elkezdte végig, kézről-kézre állva... Persze, dégszobában. Lerakta utazó ru- átrakni a tetőt. Szép tisztára pu- nagyot nőtt tekintélye azonnyom- háját a támlás szék karfájára, a colt minden eternit lapot. Kiiga- ban a gyári lányok előtt, s ezt nadrágot is szépen összehajtotta, zította a korhadó léceket, a tö- — ha még lehetett — tetézte az- mint tanulta otthon, édesanyjától, rött eternit lapot mind kicserélte, zal, hogy egy kézen állt vagy Cserepes szerszámok, fehér. Munkája nyomán szinte újjá■ fél percig tíz méter magasan... S mészfoltos munkaruha és cemen- épült a gyártető. hogy, hogysem, de hamar vége­teszsákból készült sapka került Dél felé járt az idő, amikor a szakadt Tóth Józsi cserepes fiú elő a hátizsákból... csúcshoz ért. Éppen az ebédidőt pünkösdi királysága, a lányok A furkópusztai öreg gyárépület jelezte a gyári gőzkürt, ami- szemében nagyra nőtt nimbusza, palatetején négy-ötüjjnyi vasta- kor az utolsó eternit lapot is a he amikor a gyárvezető olyan sza­gon rakódott le a por, a kender- lyére tette... s ekkor a gyárból vakkal tessékelte le a tetőről, rost hajszálnál is vékonyabb ele- csapatnyi fiatal lánysereg tódult melyet én itt leírni nem merek... mi szálai. A tető, mint egy nagy- az étkező felé. Csivitelésük, vi- Szóval a dologhoz tartozik még nagy állat szőrös háta, úgy csú- dám kacajuk felhallatszott a te- az, hogy a fiú átrakta az egész csosodik a többi épületek közül, tőn dolgozó cserepes fiúhoz is... gyártetőt; szép, példás munkát — Na, ecsém, mit nézegelődsz? Nézte hosszan a lányok vonuló végzett, s a tótágast a lányok — idős bácsi, a szamárpásztor vidám csapatát. gyönyörködtetésére ezután a föl­szólítja meg a fiút. A lányok az idős szamárpásztor dön produkálta — igen nagy si­— A tetőt nézem, átrakom az kiabálására vették észre a fiút a kerrel. szerencsés“ évforduló elé November 25-én lesz négy éve, Katalin napkor nyílott meg a ma már közkedvelt 250. sz. Szek­szárdi Totó-Lottó Kirendeltség, röviden totózó. Ma már hetente több mint 2000, szerencsét váró fogadó keresi fel a város szívé­ben lévő kis helyiséget. Mátyás bácsitól, a törzsvendég­től, aki már több mint tíz éve totózik, megkérdeztük, hogy miért pont itt veszi szelvényeit. — Azért, mert itt olyan ked­vesek hozzám, és ezekkel a szel­vényekkel majdnem mindig nye­rek. Volt már tizenkét találatom is, amiért 35 000 forintot kaptam, de ezenkívül a pénzem legtöbb­ször visszajön. A múlt héten is 9 forint 90 fillérért 432 forintot nyertem. Itt csupán egyszer csa­lódtam, amikor kettes találato­mat akartam felvenni és kiderült, hogy hármas. Ezért hatszáz fo­rinttal többet kaptam, mint vár­tam. Csalódásomkor a kirendelt­ség dolgozói megnyugtattak, hogy ez már mással is előfordult. A Szekszárdi Dózsa SK sporto­lói is itt vásárolják szelvényeiket. Dósai Istvánnak az idén volt már tizenegyese is, amellyel 6000 fo­rintot, nemrégen meg egy hűtő- szekrényt nyert a tárgynyeremé­nyen. A kirendeltség dolgozói műkö­désük 4. évfordulója alkalmából egy ötös találatra jutó nyere­ményt szeretnének kifizetni, csak még nem tudják, hogy' ki­nek. Reméljük olvasóink között lesz a szerencsés nyerő. * * * — Hat felvevőhely! ' A Bony­hádi Bőripari Ktsz hat felvevő­helyet létesített a bonyhádi já­rásban — Grábóc, Mórágy, Cikó, Majos, Murga, Kismányok köz­ségben —, a lakosság igényeinek kielégítése érdekében. — A spanyol szabadságharc évfordulója alkalmával novem­ber 2-án élménybeszámoló volt a bonyhádi művelődési házbam Az élménybeszámolót kultúrmű­sor követte. A zsúfolásig megtelt teremben élvezettel hallgatták a megjelentek a beszámolót és a műsort, majd ezt követően négy veterán oklevelet kapott a KISZ-től. — Uj termék! A Bátaszéki Épületkarbantartó Ktsz új ter­mék — húsipari védőkötény — gyártását kezdte meg legutóbb, a szövetkezeti dolgozók hozzátar­tozóinak bevonásával. — A Sportcirkusz ad műsort Bonyhádon november 10-én és 11-én. — Halált hozó »mesterséges« szerelem. Dr. Alfred Butenandt, nyugatnémet Nobel-díjas profesz- szor szintetikus úton állít elő egy kártékony lepkefajta nőstény- lepkéje által kibocsátott csábító illóanyagot, amellyel a hímleo- kéket több kilométer távolsásról is magához tudja vonzani. A hí­mek lépremennek, s a mester­ségesen előállított illóanyagot követve a nőstények helyett — halálukat lelik. Apróhirdetések Az apróhirdetés dija szavam ként hétköznap 1,— Ft, vasár, nap és ünnepnap 2,— Ft. Az első és minden további vasta­gon szedett szó két szónak szá­mít. tetőn. — V)~ Csatornatisztítást vállalatok, kórházak és intézmények részére vállalunk. Baranya megyei Ta­lajerőgazdálkodási Vállalat, Pécs, Kossuth L. u. 3. Telefon: 10—74’ (6) A szekszárdi FÜSZÉRT Köz­pont gyakorlott gépírót keres meghatározott időre. Garay tér 5—7. (38.) Eladó 1 vagon gyönyörű ter­méskő (siklósi). Szekszárd, Észa­ki Kertváros. Bökényi István (13)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom