Tolna Megyei Népújság, 1961. október (11. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-15 / 244. szám

1961. október 15.

VOLNA MEG VB! NEPÜJSAG

3

A kommunizmus és a béke

A kommunisták történelmi n ” küldetésüket nemcsak abban látják, hogy világméretekben megszüntessék a kizsákmányolást és a nyomort, és örökre kizárják az emberi társadalom életéből a háború lehetőségét, hanem abban is, hogy már a mi korunkban megszabadítsák az emberiséget az új háború rémétől. A világ kommunista pártjai minden erejüket és energiájukat e nagy töriénelmi küldetés megvalósításának szentelik.” így szólnak a kommunisták a világ népéhez, a kommunista és munkáspártok múlt évi novemberi moszkvai nyi latkozatában, mintegy egyenes folytatásaként annak az eszmének, amelyet a kommunista világmozgalom már a kezdet kezdetén a zászlajára tűzött. Mert ahogy az imperializmus fogalmával összeforrott a pusztító háborúk rémsége, úgy forrott össze a kommunista mozgalommal a békéért való harc fogalma. Az imperializmusnak elkerülhetetlen velejárója a háború, míg a kommunizmusnak törvényszerű velejárója a béke.

A győztes Nagy Októberi Szocialista Forradalom után a kommunista mozgalom gyümölcseként megszületett első államnak, a szovjet államnak első szava, békefelhívás volt a világ népéhez. Az oroszországi proletárforradalom győzelmének a híre a béke- felhívással együtt jutott el a világ népeihez, hirdetve, hogy a munkásosztály győzelme egyet jelent a békével.

Azóta Moszkva nemcsak a kizsákmányolás igájában görnyedő elnyomottaknak, de minden békére vágyó embernek a reménycsillaga. Azóta a Szovjetunió, majd napjainkban a szocialista világrendszer többi országa is elsőrendű feladatának tartja a bé ke megvédését.

Az imperializmds idegtépő háborús rikácsolását dübörögve nyomja el a szovjet kommunisták szava: a Szovjetunió Kommunista Pártjának új program- tervezete, karunk Kommunista Kiáltványa. A Szovjetunió Kommunista Pártjának küszöbén álló XXII. Kongresszusa egyben a békéért vívott harc új állomása, a béke erőinek diadalmas seregszemléje is lesz és megmutatja a kivezető utat a nemzetközi helyzet feszültségéből. Amikor az imperializmus a pusztulás ideológiáját leheli a világra, akkor a Szovjetunió Kommunista Pártja a kommunizmus ragyogó perspektíváját, kézzel fogható valóságát, emberi közelségét és a béke reális lehetőségét tárja az emberiség elé.

A z nem lehet vitás, hogy ” a kommunizmus világméretű megvalósulása egyet jelent az örök béke megvalósításával. A kommunista társadalomban nincsenek ellentétes osztályok, ellentétes nemzeti érdekek, nincs tehát meg a háború alapja. A háború az osztályellentétek megjelenésével egyidejű, és azok megszűnésével veszti el létjogosultságát. A kommunizmusnak tehát alapjaival is ellentétes a háború; amikor tehát a kommunizmus megvalósításáért harcol a munkásosztály, szövetségben a dolgozók millióival, akkor ez a harc a világ örök békéjéért is folyik.

A háborút azonban napjainkban a kommunizmus világméretű győzelme előtt is ki kell kapcsolni az emberi társadalom életéből, mert a technika mai fejlettségi fokán egy termonukleáris háború példátlan pusztulást okozhat egész országoknak, megsemmisíthet egész népeket. A háború megfékezése napjainkban az egész emberiség alapvető létérdeke. Ezért emeli ki a Szovjetunió Kommunista Pártjának új programtervezete, hogy: „Korunk fő kérdése a háború és a béke kérdése .;, A béke és a háború problémája százmilliók életének, vagy halálának kérdése lett.” S amikor összegezi a programtervezet a Szovjetunió Kommunista Pártjának külpolitikai feladatait, akkor azokat ígv határozza meg: „A Szovjetunió Kommunista Eáiíja külpolitikai tevékenysége

fő céljának tartja: a kommunista világrendszer fejlődéséhez szükséges békés feltételek biztosítósát, az emberiségnek a pusztító világháborúktól való megszabadítását, valamennyi békeszerető nép közreműködésével.”

A Szovjetunió Kommunista Pártja, amikor az emberiségnek a háborúktól való megszabadításáról beszél, ismételten megállapítja, hogy korunkban meg van a reális lehetősége annak, hogy a háborút elkerülhessük. Ez a lehetőség a kor lényegének megértéséből, a nemzetközi erőviszonyok alakulásából következik.

A lapvető feltétele a háború elkerülhetőségének a szb- cíalista világrendszer, elsősorban a Szovjetunió hatalmas ereje. Az, hogy a Szovjetunió egyre szédületesebb iramban tör előre a gazdasági élet, a tudomány, a kultúra területén, s olyan technikai fölényre tett szert, amely meggondolásra készteti a háborús gyujtogatókat. S az, hogy a szocialista világrendszer többi országa is rohamosan fejlődik, sikeresen valósítja meg a szocialista társadalmat, emeli magas szintre az ipari termelést és helyezi új alapokra a mezőgazdaságot. A szocializmus a tudomány és a technika számos ágában megelőzte a kapitalizmust, és ezzel az imperialista agresz- szió megfékezéséhez hatalmas anyagi eszközöket adott a békeszerető népek kezébe. Minél erősebb a szocialista világrendszer, minél nagyobb a fölénye az imperializmussal szemben, annál nagyobb a garancia arra, hogy a háborút el lehet kerülni.

A béke kilátásait növeli a nemzetközi kommunista mozgalom ereje, amely egyre terebélyesedik, amelynek egyre jobban kibontakozik az egysége, ütőképessége, és befolyása a nemzetközi politikai életben. A kommunista világmozgalom erősödése a háborús erők gyengülését vonja maga után. S a kommunista mozgalom vezeti a népek százmillióinak békeharcát, akik mind tevékenyebben veszik kezükbe a

béke megvédésének ügyét.

A béke erőit növelik azok a nem szocialista országok is, amelyeknek valamilyen okból nem érdekük háború kirobbantása. Ezek az országok támogatják a szocialista világredszert békepolitikájában.

Emellett a növekvő erő mellett a háborúra készülő imperializmus ereje gyengül. Gyengíti erejét a kapitalista országokon belül fokozódó osztályharc, a gyarmati és félgyarmati népiek függetlenségi mozgalma, gyengítik'! újságíróknak, rádió- és televi erejét az imperialista országok z*^ rivortereknek semmiiélt között meglévő ellentétek, amelyek hol gyengébben, hol erősebben ható, de állandó tényezők.

A Szovjetunió Kommunista Pártjának új programtervezete tehát joggal állapítja meg: „A hatalmas szocialista tábor a békeszerető nem szocialista államok, a nemzetközi munkásosztály és a béke ügyét védelmező összes erők együttesen elháríthatják a világháborút.”

lapjainkban a szocialista vi-!;

' ’ lágrendszer, a kommunista világmozgalom, az elnyomott népiek, a kizsákmányolt százmil(Jlt&ll . . +f

Gyorsan halad a munka a dombóvári magtisztító üzem építkezésén. Az üzem negyedik emeletén a vasbeton-elemeket emeli helyükre már a toronydaru. Példás rend uralkodik az építkezésen, serényen folyik a munka. Ezt állapítottuk meg, amikor meglátogattuk az új üzemet. Tovább azonban sajnos, nem jutottunk, mivel Pintér elvtárs, építésvezető közölte, hogy szigorú utasítást kapott a központtól, miszerint

zió riportereknek semmiféle felvilágositást nem adhat. De azért mint magánembernek, szívesen megmutatja az építkezést — éltünk is a lehetőséggel, természetesen zsebretett jegyzetblokkal, az irodában hagyott fényképezőgéppel.

Éppen ezért, nehogy megsértsük a Komlói Állami Építőipari Vállalatnál uralkodó »rendet«, és főképp, nehogy bajba keverjük az építésvezetőt, nem írunk a látottakról, pedig volna mit. Mert bizonyára más építkezéseken is kíváncsiak a dolgozók, milyen módszerrel

gyan sikerült biztosítani nem- csak az elég szoros rész-határidők betartását, hanem a többnapos — egyes területeken több hetes — előnyt. De nem nyilatkozhat az építésvezető, de nem állhat szóba az építkezés egyik dolgozója sem újságíróval, a vállalati központ külön írásbeli engedélye nélkül.

Talán a vállalat termelési osztályán tudják megmondani, hogy milyen módszerrel dolgoznak az építkezés kubikos-brigádjai? És ha történetesen valamilyen panasza lenne egyikmásik dolgozónak, éppen a vállalati központra, csak az illetékesek külön engedélyével közölheti ezt a megyei pártbizottság lapjának munkatársaival?

Dolgavégezetlenül távoztunk az építkezésről. Bár a dombóvári utcán találkoztunk lapunk egyik levelezőjével, aki felajánlotta, szívesen ad a szerkesztőségnek egy-két fényképfelvételt, amit az építkezésről készített. Hja, neki könnyű dolga volt, nem mutatkozott be újságíróként, mikor arra járt.

J. J. — P. J.

. , .Pdolgoznak a dombóváriak. Ho .... ..

liok támogatásával, a naboru es béke legfontosabb mai kérdését, a német békeszerződés megkötését tűzte napirendre. A világbéke szempontjából ez ma a legégetőbb kérdés: a revansvágyó német impierializmus megfékezése, Európa szívében a háborús tűzfészek megszüntetése. Amikor a német békeszerződés megkötését sürgetjük, akkor a háború ellen, a béke mellett foglalunk állást és elősegítjük a kommunizmus történelmi hivatásának teljesítését.

A béke erőinek mi is részei vagyunk. Mindennapi munkánkkal hozzájárulunk a szocialista világrendszer erősödéséhez, a béke ügyének diadalához. Végezzük úgy mindennapi munkánkat, hogy naponta jó érzéssel mondhassuk el: tevékenységünk hozzájárult ahhoz, hogy már a mi korunkban megszabadulhat az emberiség a háború borzalmaitól.

Gyenls János

Első bemutató előadására készül a tolnai munkás irodalmi színpad

Az üzemek és társadalmi szervek közös erőfeszítésének eredményeként október 22-én, jövő vasárnap délelőtt az ifjúság előtt, este pedig a nagyközönség előtt mutatkozik be a textiles művelődés otthonban megyénk első munkás irodalmi színpada.

»Petőfi« a címe a két részből álló irodalmi estnek. A 60 tagú együttes tagjai — az énekkar, a szalonzenekar és az előadók lelkesen készülnek a bemutatóra.

Október 20-án konzultációt tartanak a TIT-klubban történelemszakos pedagógusok részére

A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Tolna megyei szervezetének klubjában a történelemszakos pedagógusok és a történelmi ismeretterjesztők számára konzultációt tartanak október 20- án. A konzultációs kérdésekre a Párttörténeti Intézet, a Történet- tudományi Intézet és az Eötvös Lóránd Tudományegyetem újkori és legújabbkori magyar történeti tanszékének munkatársai válaszolnak.

23.

A másik nyilas törte a fejét egy darabig, aztán kimondta a végső szentenciát:

_— Kuss, egy szót se az egészről Ezt az örült spanyolt meg akkor lássam, amikor a hátam közepét! Indulás a körzetbe!

VII.

Idegtépő lomhasággal cammogott az idő. Géza percenként az órájára pillantott. Gyakran odalépett az iroda ablakához, és a kapu környékét kémlelte: nem látni-e ott idegeneket, akik azért jöttek, hogy a reggel történteket számonkérjék? De a spanyol ház környékén egy lélek sem mutatkozott.

Napközben többször is látta Gulyás bácsit. Az öreg szokásos teendőit végezte. A kertben dolgozgatott, a sétányokat tisztogatta, majd meg a konyhára iparkodott, hogy Rózának segítsen.

Anna ... Vajon mit csinál a2 ismeretlen lány? — töprengett Géza. — És . .. vajon miért kószálnak gondolataim folyton körülötte?

A fiatalember aggódott; Ha Juanita felfedezné az idegen lányt, biztosan féltékenységre lobbanna, és kitetetné Anna szűrét a spanyol házból.

De várjunk csak ... Anna nyilván még most sem érti a történteket. Mi lesz, ha napközben megretten magányától, s ijedtében kiszökik a spanyol házból? Neki a vakvilágnak ...

Megijedt ettől a gondolattól. Aztán egy-egy negyedórára megenyhült hangulata: Géza elégedett volt önmagával. Apja jutott az eszébe: milyen kár, hogy most nem adhat számot az öreg Fodornak a tettről, amelyet véghez vitt! Pedig az öreg nyilván büszke lenne;.. És talán azt mondaná: ejnye, fiam, most már igazán megemberesedtél.;;

Délután két óra tájban végzett az irodában. Átment a par/J^ETTEISTŐ

TKodrigvez

kon és egyenesen Gulyás bácsi lakásába tartott.

Halkan megkocogtatta az ajtót. Az öreg tüstént ott termett, s amint kikémlelt, hátra intet; Annának: ne féljen, semmi baj.

Az idegen lány éppen ebédelt. Étvágytalanul kanalazta az ételt, amelyet Gulyás bácsi főzött.

— Jó étvágyat kislány! — mosolygott Géza és maga is asztalhoz telepedett. Az öreg Géza tányérját is telemerte a friss étellel. Géza nem volt éhes, de hogy bátorítsa Annát, vidáman falatozni kezdett.

Anna még mindig sápadt volt. Géza észrevette, hogy a lány görcsösen szorongatja a kanalat; Majd hirtelen Gézára meredt:

— Hogyan merte maga ezt megtenni? És mi lesz, ha azok visszajönnek?

— Akkor majd eltanácsoljuk őket, igaz, Gulyás bácsi? — válaszolt hamiskásan Géza, pedig tisztán, érthetően, s nem mímelte már a »tört magyarságot«.

Hanem éppen ez hökkentette meg Annát igazán. Most már gya nakvó lett, s a két férfi alig bírta szóra bírni. Géza elhatározta, hogy megnyugtatja a lányt:

— Kedves kicsi Anna, tudom, hogy most minden nagyon különösnek látszik... De az a fontos, hogy maga megmenekült, biztonságban van. és ezután már nem kell aggódnia. Ha a nyilasok eddig nem merészkedtek ide, akkor ezután már nem is jönnek. Ha én most elkezdenék magyarázkodni ...

— Kérem — szakította félbe Gézát a lány — az lenne furcsa,

•IRTA: HORVATH JÓZSEF

ha a történtek után még maga szorulna magyarázkodásra ...

— Hm ... én szívesen megmagyaráznék egyet-mást, ha biztos volnék abban, hogy ezzel könnyí- tenék a kettőnk dolgán. Na mindegy, majd meglátjuk. Egyelőre, sajnos, maga nem mozdulhat ki innen, kislány. Teljes szobafogság! De mindenesetre enyhébb büntetés, mint amit amazok magának szántak $..

Anna kapkodva kereste a megfelelő szavakat:

— Kérem .. olyan buta dolog ez.. i A legelemibb, hogy már rég meg kellett volna köszönnöm amit értem tett...

— Ugyan, ezt hagyjuk.

— Nem, nem De higgye el, még most is alig érem fel ésszel, a történteket.

Váratlanul kopogtak az ajtón. Géza talpra szökött. Anna mereven ült a helyén. Gulyás bácsi az ajtóhoz, lépett, majd hirtelen felnyitotta, és úgy állt fce az ajtónyílásba, hogy a jövevény be sem jöhetett, de be sem láthatott a lakásba.

Róza volt, a mindenes.

— Géza úr itthon van? — kérdezte Róza.

— Pszt... alszik! — súgta visz- sza az öreg.

A mindenes halkra fogta a hangját.

— Pedig alighanem fel kell költeni. A miniszter úr sürgősen hivatja.

— Hát jó, majd szólok neki.

Róza elment. Géza egy kissé

tanácstalan volt. Fogalma sem volt, mit akarhat tőle ilyeo sürgősen a követ Talán csak nem a hatóságok interveniáltak ;;? Máris? Mi legyen hát Annával?

— Menjen, Gézuka — nógatta csendesen Gézát az öreg.

— Majd lesz valahogy. Legyen ügyes.

Anna felállt, és Géza elé toppant:

— Nem akarok bajt hozni magukra ... Maguk mindent megtettek ... Hadd menjek el most, azonnal.

— Erről szó sem lehet, kislány. Ha jót akar, kérem, tüstént üljön le, s akkor megígérem, hogy hamar visszajövök. Majd meglátjuk, mi a teendő.

— Géza már indult volna, aztán mégis megtorpant.

— Anna... ha mégis el kellene hagynia a házat, hová menne?

A lány töprengeni látszott, de aztán nyugodtan válaszolt:

— Három-négy lehetőség között is választhatok. Vannak rokonaim, akik befogadnának.

— Na jó, várjuk ki a végét — fejezte be a diskurzust Géza.; majd mutatóujja hegyével tréfásan megfenyegette Annát: — Mindenesetre, addig, amíg visszatérek, tessék nyugodtan maradni'

Sokatmondó pillantást vetett az öreg Gulyásra, aki viszont szem- villanással jelezte, hogy majd ő vigyáz a lányra.

Géza felsietett a felső villába, és bekopogtatott a követ dolgozószobájába.

Amado de Mendoza y Lucien- tes már várta őt. Eladdig gondterhelten, hátra kulcsolt kézzel sétált fed, s alá a szőnyegen; majd amint Géza felbukkant az ajtófélben, íróasztala mögé telepedett.

— Jöjjön, Rodriguez, foglaljon helyet. Hm... Várjon csak: előbb zárja be az ajtót.

Géza engedelmeskedett, majd leült a követtel szemközt. A revet hangja lágy volt, majdnem ünnepélyes:

(Folytatjuk) .,