Tolna Megyei Népújság, 1961. október (11. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-08 / 238. szám

4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1961. október S. Szüret idején a tamási szőlőhegyen Takarékossági napok Ez a szüreti riport tulajdon­képpen a tamási tanácselnök Kardos Ferenc irodájában kez­dődött. Bekopogtattam azzal a kívánsággal, hogy a szüretről szeretnék írni, tanácsot kérek, hol találok »igazi« témát. — A szőlőhegyen ma nem jártam, így nem tudom, hogy ki szüretel. De úgy hallottam, hogy Szőke Ferencék ma szüre­telnek. Talán érdemes lenne meglátogatni Szőkééket. — Jó szőlősgazda Szőke Fe­renc? — Ezt majd állapítsd meg te magad. Én legfeljebb any- nyit mondok róla, hogy jó ta­nácstag. Már 11 éve tagja a tanácsnak és ez bizony nem kis, szó. Nem sokkal ezután el is in­dultunk a szőlőhegy felé. Meg­érkeztünk Szőke Ferenc tányér­jához Először is körülnéztem, s mint természetimádó, meg­csodáltam a pompás panorá­mát. Szép kilátás nyílik a falu­ra s a Koppány völgyére. A gazdát éppen nagy munka közben találtuk, de nem szüre­teltek. Hordót mosott. — A minap arra a megálla­pításra jutottunk a feleségem­mel, hogy megérett a szőlő. Elhatároztuk, hogy leszüretel­jük. Tiszta hordó nélkül vi­szont nem kezdhetünk hozzá a szürethez. Egy vödörből töltögette a mosóvizet a hordókba, majd pedig, mint gondos gazda, az abroncsokat befestette olajfes- tékkej. A gazda pár percre eltűnt a szép. formás épületecskében, majd pedig megjelent egy üveg borral. — Mivel holnap lesz a szüret, kóstoljuk meg a tavalyi ter­mést. — Kóstoljuk meg a tavalyi termést — hagytuk helyben a gazda invitálását, Szőke Ferenc és Kardos Ferenc tanácselnök. Jót nevettünk s persze a koc­cintásról sem feledkeztünk meg. Aztán ismét koccintottunk. Egy­szer csak azt vettem észre, hogy a szép panoráma vonalai kez­denek életlenedni. — Nos, mit állapítottál meg? —kérdezte Kardos Ferenc tő­lem útban hazafelé. — Jó szőlősgazda Szőke Fe­renc, mert jó bort termelt. Olyan jó bort, hogy még a t§j vonalait is másképpen látja tőle az ember. Megkóstoltuk — és jónak ta­láltuk. Közben elcsettentettem né­hányszor a fényképezőgépet. Szőke Ferenc nem sokbeszédű ember, magáról különösképpen nem szeret sokat beszélni. Azt is mástól tudtam meg, hogy a Vörös Szikra Termelőszövetke­zetben, mint kertészeti öntöző dolgozik, méghozzá szorgalma­san. Erre ismét koccintottunk. Közben én egy kicsit türel­metlenkedtem, mert minden áron szüretet akartam fényké­pezni. Javasoltam Kardos Fe­rencnek, hogy menjünk tovább. El is köszöntünk a gazdától, de az lelkünkre kötötte, hogy visz- szafelé térjünk még be hozzá pár szóra, addigra végez a munkával. Megígértük. Nem sokkal később megér­keztünk Hermann Sándorné szőlejéhez. Itt népes szüreti csoportot találtunk.- A fényké­pező lencsével éppen sikerült elkapni azt a pillanatot, ami­kor Hermanné puttonyba ön­tötte a szőlőt. A puttonyos Né­meth Mihály. Kosztyu Sándor­né hangos mosolyát viszont már nem sikerült lefényképez­ni... Aznap 22 fokos mustot szüreteltek és Hermann Sán­dorné a termés nagy részére értékesítési szerződést kötött. Talán mondani sem kell, itt is megkínáltak bennünket egy kis kóstolóval a tavalyi ter­mésből. Teljesítettük ígéretünket: visszamentünk még egy fél órára Szőke Ferencékhez. Eköz­ben megérkezett Szőke Ferenc- né is, aki ugyancsak készült a szüretre. Omlós dióskalácsot, perecet hozott magával, mert amint mondta, a szüretesek azt nagyon szeretik. — Segítsenek egy kicsit — mondta a gazda. — Tulajdon­képpen ezért is mondtam, hogy jöjjenek vissza. — Szívesen — válaszoltuk, s éppen kérdezni akartam, hogy melyik hordót segítsük bevinni, amikor Szőke Ferenc a kezem­be nyomott egy boros poharat — megtöltve. — Úgy gondoltam, hogy a hordót kiüríteni, mert mond­tam már, hogy holnap lesz a szüret s kell a hely. Szüret Hermannéknál Boda Ferenc Október 9-e és november 15-i között megyénk társadalmi és tö­megszervezetei az OTP, a posta­hivatalok és a takarékszövetkeze­tek közreműködésével a tavalyi évhez hasonlóan ismét takarékos- sági napokat szerveznek annak érdekében, hogy társadalmunk minden rétegében tovább erősöd­jék a takarékossági mozgalom. A szakszervezet és a Hazafias Népfront szívesen vállalta a ta­karékossági napok védnökségét, mert tavaly is azt tapasztaltuk, hogy a takarékosság egyéni és népgazdasági jelentőségének ma­gyarázása során sokoldalú és hasznos politikai nevelő munkát lehet végezni a dolgozó tömegek között. Számszerű gyakorlati eredmények is születtek a tavalyi munka nyomán, hiszen a takaré­kossági napok idején egy hónap leforgása alatt 3121 új betétköny­vet váltottak a megye területén, közel 10 millió forint betéttel, s ugyanakkor a Kölcsönös Segítő Takarékpénztárak száma tizen­eggyel szaporodott. A betétállomány fejlődése vilá­gosan mutatja, hogy megyénkben egyre növekvő tömegek takaré­koskodnak tudatosan és rendsze­resen. 1958 végén a megye betét­állománya 49 millió forint volt, 1959-ben 83. 1960-ban 115 millió, jelenleg pedig az egész megye te­rületén 64 149 betéttulaidonosnak összesen 140 millió forintja van takarékban. A fejlődés világosan mutatja, hogy a szocializmusnak elmélye­dő. gondos tervezést, ésszerű erő­felhasználást kívánó építése so­rán dolgozóink egyénileg is egy- Mutatják a számok azt is. hogy ésszerűen élő emberekké válnak, re inkább tervező, takarékoskodó, erősödik dolgozóink bizalma a párt és a kormány politikája iránt, a jövő és a béke iránt. Érzik dolgozóink, hogy a szo­cializmus építésének köszönhetik, hogy egyre javuló táplálkozás, öl­tözködés. művelődés mellett még arra is van lehetőségük, hogy ke­resetükből nagyobb célok elérése érdekében hónapról hónapra fél­retegyenek bizonyos összegeket. Az elmúlt néhány esztendő so­rán ilyen takarékoskodás révén pl. 2942 szép családi ház épült fel OTP-kölcsönnel. s e házak fel­építéséhez az OTP bizonyos mér­tékben éppen a betétállomány gyors növekedésének a segítségé­vel tudott 87 915 000 forint köl­csönt folyósítani. Milyen öröm volt a közel háromezer család számára a beköltözés az új ott­honba, s milyen öröm az új bú­torok érkezése, amelyeknek a be­szerzése legtöbb esetben szintén OTP-kölcsönnel történik. Milyen jó és biztonságos érzés egy ilyen általános fejlődés sodrában élni és egyéni felemelkedésünkhöz érezni népi államunk és az egész társadalom egyre fokozódó segít­ségét! (Folytatás a 3. oldalról) hallgatta és keserűen állapította meg, hogy a nyilas hatalomátvé­tel immár beteljesedett. Szálasi- ék lassacskán konszolidálódnak. Eszébe ötlött a vonaton átélt je­lenet: úgy látszik, hatalmas mé­retekben, ugyanaz játszódott le az országban, mint ott, akkor. Az a nyilas fickó egyedül volt, mégis úgy tudott, handabandázni, hogy az emberek megijedtek tőle, hall­gattak, és hagyták, hogy azt te­gyen, amit akar. Alkonyattájt úgy érezte, meg­fullad a lakásban, Kiment hát a Ids épület elé, de úgy lesett kö­rül, mint a vad, amely kelepcétől tart. Francisco, a titkár lépett be a kapun. Egyenesen Gézához sietett, ke­zét nyújtotta és barátságosan üd­vözölte: —. A miniszter úr már kétszer is sürgetett, hogy kerítsem elő magát, kedves... — Géza, — mosolygott a tanár. — Igen, dehát épp azért jöt­tem zavarba, mert a miniszter úr állandóan Rodriguez néven emlegeti önt... Rodriguez... Nem is tudom, miért éppen erre a névre keresztelte magát... Hopp, megvan! Hiszen így hívták a mi­niszter úr elhúnyt fiát. Mindig így mondja: »Francisco, nem lát­tad Rodriguezt?« Majd: »Fran­cisco, hová bijjt előlem ez a Rod­riguez?« Sőt, már Juanita kis­asszony is csak ezen a néven em­legeti magát, kedves barátom. Javasolom, most már fogadja el ezt a nevet. Hadd szólítsam én is így: Rodriguez. Maga pedig szin­tén a keresztnevemen szólítson: Francisco... És legyünk jóbará­tok. Francisco karon fogta Gézát, és elindult vele a sétányon. — Kedves Rodriguez, szeret­nék egypár szót beszélni magá­val... —■ Parancsoljon. — Kényes dolog ez, nagyon ké­nyes, mégis meg kell kockáztat­nom, még akkor is, ha netalán félreért. De kérem, ne értsen fél­re. Nézzen rám, csupa jószándék vezet! — Kérem, Francisco, hiszek magának! — Juanitáról van szó... Fodor Géza összerezzent, és megtorpant a lába. Francisco tüstént észrevette ezt, de még mielőtt bármit szólhatott volna. Géza határozottan kijelentette: — Kedves barátom, becsület­szóval biztosíthatom önt, hogy Juanita kisasszonyhoz nem fűz egyéb, mint köteles tisztelet, és csakis az ő meggondolatlansága... — Ne folytassa! — szakította félbe Gézát a titkár. — Ismétlem, engem a legteljesebb jószándék és baráti érzések vezetnek. Ép­pen ezt akartam önnek megmon­dani. Juanita kisasszony, hogy úöv mondjam, különös természet. Nekem, hm... elég gyakran öltö­zött kényelmetlen perceket és órákat. De az ő szertelenségével nehéz szembeszegülni. Mármost, amióta maga, kedves Rodriguez, felbukkant itt, a házban, Juanita kisasszony bizonyos változásokat élt át. Én ezt tüstént észrevet­tem, hiszen a szokottnál jóval kevesebb figyelmet szentelt sze­rény személyemnek. Ó, ne értsen félre, nekem ez igazi megköny- nyebbülést okozott... Hanem óva intem magát, Rodriguez, legyen okos és józan. Géza hálásan szorította meg Francisco kezét. — Most már mindent értek, Francisco. És köszönöm, nagyon köszönöm. Há,t persze, fogadkoz- ni könnyebb, mint ellenállni... Nagy a kísértés ebben a házban... Észve sem vették, hogy a felső villa elé érkeztek. — Jöjjön fel hozzám egy ki­csit — invitálta Francisco Gézát. — Szívesen, ha npm zavarom. Ám, amint beléptek a hallba, a követ termett előttük. — Na végre! — kiáltott fel. — Hát megkerült a mi Rodrigue- zünlc? Jöjjön kedvesem, ha már itt van, én éppen teázni megyek, tartson velem. Bizonyára ráér. Se szó, se beszéd, megragadta .Gézát, s magával cipelte. Egy fényűző ízléssel berendezett sza­lonba léptek be, ahol Róza, a mindenes, éppen a teát szerví­rozta. —■ Még egy csészét kérek! — mondta, vagy inkább csak mu­tatta a követ az asszonynak. (Folytatjuk) A kereseti lehetőségeken túl dolgozóink egyre inkább értéke­lik azt is. hogy népi rendszerünk a legfontosabb szolgáltatásokat és közszükségleti cikkeket rend­kívül olcsón bocsátja a lakosság rendelkezésére, és ezzel is elő­mozdítja a takarékosságot. Az idősebb dolgozók tudnak róla be­szélni. hogy mennyit kellett a bérből élőknek pl. lakbérért, tü­zelőért. világításért, vízellátásért dolgozni. Érdemes ezekről elgon­dolkozni a takarékossági napo­kon. Pénzünk értékállandósága is ta­karékosságra készteti dolgozóin­kat. A szó igazi, nemes értelmé­ben egyre inkább megtanulják szeretni és becsülni a forintot. A magukénak érzik, mert a magyar nép alkotó ereje, munkája, tudá­sa ennek a pénznek az aranytar­taléka. Jelképesen benne van minden tégla, amelyből ház épül. minden szem búza. amelyből ke­nyér sül a magyar dolgozó szá­mára. S ahogy nő és gyarapszik népünk alkotó ereje, ahogy emel­kedik a termelés minősége, úgy gyarapszik pénzünk ereje, értéke is. Takarékoskodnak dolgozóink, mert örömmel tapasztalják, hogy a takarékbetétekben gyűjtött pénzért egy év múlva még szebb bútort, még tökéletesebb, pompá- sabb motorkerékpárt. szebben szabott és jobb minőségű ruhát kapnak, pedig a mostaniak is na­gyon szépek. A bérből és fizetésből élő dol­gozók a megye területén igen sok helyen szerveztek Kölcsönös Se­gítő Takarékpénztárakat. 43 598 ipari dolgozó van a megyében, s közülük 11 016-an tagjai a KST- nek (25 százalék). A KST havi betétvállalása 1 134 000 forint. Ez a szervezett takarékoskodás leg­magasabb szintű formája. Biztató a falusi takarékszövet­kezetek fejlődése is. 1958-ban kezdődött el nagyobb arányú szervezésük. Ebben az évben 1130 volt a betétesek száma és 3 mil­lió forint a betétállomány. Jelen­leg 21 falusi takarékszövetkeze­tünk van, 5946 betétessel és 18 millió forint betétállománnyal: termelőszövetkezeti tagjaink is napról napra jobban átérzik a ta­karékosság jelentőségét. A takarékossági mozgalomban azonban nemcsak a pénztakaré­kosságról és a betétállomány nö­veléséről van szó. Beletartozik a mozgalomba az is. hogy munka­helyünkön és a mindennapi élet­ben is takarékoskodjunk mind­azzal. amit a népgazdaság meg­termelt számunkra. Az okos mun­kás, az okos termelőszövetkezeti tag tudja, hogy az anyagtakaré- kosság a népgazdaság segítése mellett az ő számára is növeli a felemelkedés és az egyéni takaré­kosság lehetőségét. Tömegszervezeteink az elkövet­kező hetekben igen sokat tudnak tenni a takarékosság érdekében. \ nőtanács már meg is kezdte a munkát a szekszárdi kézimunka­kiállítás megnyitásán. október 1-én, Biztos az. hogy az előkészítő me"vei tanácskozás lejjces han­gulata mindvégig jellemző lesz az egész megmozdulásra, és álla­mi. tömegszervezeti vezetőink mindent el fognak követni a ta­karékossági napok sikeréért. Hunyadi Károly az MSZMP Tolna megyei Végrehajtó Bizottságának tagja. országgyűlési képviselő Két új bérház kerül átadásra Szekszárdon Már jellegzetessé vált Szek­szárdon, hogy a várost itt-oit »előbukkanó« bérházak tarkítják. Most örömmel számolunk be ar­ról, hogy a közeljövőben két újabb bérházat adnak át rendel­tetésének. A Széchenyi utcai bér­ház átadására 12-én, a Séd-patak melletti 27 lakásos bérház. átadá­sára pedig 13-án kerül sor.

Next

/
Oldalképek
Tartalom