Tolna Megyei Népújság, 1961. október (11. évfolyam, 232-257. szám)
1961-10-08 / 238. szám
4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1961. október S. Szüret idején a tamási szőlőhegyen Takarékossági napok Ez a szüreti riport tulajdonképpen a tamási tanácselnök Kardos Ferenc irodájában kezdődött. Bekopogtattam azzal a kívánsággal, hogy a szüretről szeretnék írni, tanácsot kérek, hol találok »igazi« témát. — A szőlőhegyen ma nem jártam, így nem tudom, hogy ki szüretel. De úgy hallottam, hogy Szőke Ferencék ma szüretelnek. Talán érdemes lenne meglátogatni Szőkééket. — Jó szőlősgazda Szőke Ferenc? — Ezt majd állapítsd meg te magad. Én legfeljebb any- nyit mondok róla, hogy jó tanácstag. Már 11 éve tagja a tanácsnak és ez bizony nem kis, szó. Nem sokkal ezután el is indultunk a szőlőhegy felé. Megérkeztünk Szőke Ferenc tányérjához Először is körülnéztem, s mint természetimádó, megcsodáltam a pompás panorámát. Szép kilátás nyílik a falura s a Koppány völgyére. A gazdát éppen nagy munka közben találtuk, de nem szüreteltek. Hordót mosott. — A minap arra a megállapításra jutottunk a feleségemmel, hogy megérett a szőlő. Elhatároztuk, hogy leszüreteljük. Tiszta hordó nélkül viszont nem kezdhetünk hozzá a szürethez. Egy vödörből töltögette a mosóvizet a hordókba, majd pedig, mint gondos gazda, az abroncsokat befestette olajfes- tékkej. A gazda pár percre eltűnt a szép. formás épületecskében, majd pedig megjelent egy üveg borral. — Mivel holnap lesz a szüret, kóstoljuk meg a tavalyi termést. — Kóstoljuk meg a tavalyi termést — hagytuk helyben a gazda invitálását, Szőke Ferenc és Kardos Ferenc tanácselnök. Jót nevettünk s persze a koccintásról sem feledkeztünk meg. Aztán ismét koccintottunk. Egyszer csak azt vettem észre, hogy a szép panoráma vonalai kezdenek életlenedni. — Nos, mit állapítottál meg? —kérdezte Kardos Ferenc tőlem útban hazafelé. — Jó szőlősgazda Szőke Ferenc, mert jó bort termelt. Olyan jó bort, hogy még a t§j vonalait is másképpen látja tőle az ember. Megkóstoltuk — és jónak találtuk. Közben elcsettentettem néhányszor a fényképezőgépet. Szőke Ferenc nem sokbeszédű ember, magáról különösképpen nem szeret sokat beszélni. Azt is mástól tudtam meg, hogy a Vörös Szikra Termelőszövetkezetben, mint kertészeti öntöző dolgozik, méghozzá szorgalmasan. Erre ismét koccintottunk. Közben én egy kicsit türelmetlenkedtem, mert minden áron szüretet akartam fényképezni. Javasoltam Kardos Ferencnek, hogy menjünk tovább. El is köszöntünk a gazdától, de az lelkünkre kötötte, hogy visz- szafelé térjünk még be hozzá pár szóra, addigra végez a munkával. Megígértük. Nem sokkal később megérkeztünk Hermann Sándorné szőlejéhez. Itt népes szüreti csoportot találtunk.- A fényképező lencsével éppen sikerült elkapni azt a pillanatot, amikor Hermanné puttonyba öntötte a szőlőt. A puttonyos Németh Mihály. Kosztyu Sándorné hangos mosolyát viszont már nem sikerült lefényképezni... Aznap 22 fokos mustot szüreteltek és Hermann Sándorné a termés nagy részére értékesítési szerződést kötött. Talán mondani sem kell, itt is megkínáltak bennünket egy kis kóstolóval a tavalyi termésből. Teljesítettük ígéretünket: visszamentünk még egy fél órára Szőke Ferencékhez. Eközben megérkezett Szőke Ferenc- né is, aki ugyancsak készült a szüretre. Omlós dióskalácsot, perecet hozott magával, mert amint mondta, a szüretesek azt nagyon szeretik. — Segítsenek egy kicsit — mondta a gazda. — Tulajdonképpen ezért is mondtam, hogy jöjjenek vissza. — Szívesen — válaszoltuk, s éppen kérdezni akartam, hogy melyik hordót segítsük bevinni, amikor Szőke Ferenc a kezembe nyomott egy boros poharat — megtöltve. — Úgy gondoltam, hogy a hordót kiüríteni, mert mondtam már, hogy holnap lesz a szüret s kell a hely. Szüret Hermannéknál Boda Ferenc Október 9-e és november 15-i között megyénk társadalmi és tömegszervezetei az OTP, a postahivatalok és a takarékszövetkezetek közreműködésével a tavalyi évhez hasonlóan ismét takarékos- sági napokat szerveznek annak érdekében, hogy társadalmunk minden rétegében tovább erősödjék a takarékossági mozgalom. A szakszervezet és a Hazafias Népfront szívesen vállalta a takarékossági napok védnökségét, mert tavaly is azt tapasztaltuk, hogy a takarékosság egyéni és népgazdasági jelentőségének magyarázása során sokoldalú és hasznos politikai nevelő munkát lehet végezni a dolgozó tömegek között. Számszerű gyakorlati eredmények is születtek a tavalyi munka nyomán, hiszen a takarékossági napok idején egy hónap leforgása alatt 3121 új betétkönyvet váltottak a megye területén, közel 10 millió forint betéttel, s ugyanakkor a Kölcsönös Segítő Takarékpénztárak száma tizeneggyel szaporodott. A betétállomány fejlődése világosan mutatja, hogy megyénkben egyre növekvő tömegek takarékoskodnak tudatosan és rendszeresen. 1958 végén a megye betétállománya 49 millió forint volt, 1959-ben 83. 1960-ban 115 millió, jelenleg pedig az egész megye területén 64 149 betéttulaidonosnak összesen 140 millió forintja van takarékban. A fejlődés világosan mutatja, hogy a szocializmusnak elmélyedő. gondos tervezést, ésszerű erőfelhasználást kívánó építése során dolgozóink egyénileg is egy- Mutatják a számok azt is. hogy ésszerűen élő emberekké válnak, re inkább tervező, takarékoskodó, erősödik dolgozóink bizalma a párt és a kormány politikája iránt, a jövő és a béke iránt. Érzik dolgozóink, hogy a szocializmus építésének köszönhetik, hogy egyre javuló táplálkozás, öltözködés. művelődés mellett még arra is van lehetőségük, hogy keresetükből nagyobb célok elérése érdekében hónapról hónapra félretegyenek bizonyos összegeket. Az elmúlt néhány esztendő során ilyen takarékoskodás révén pl. 2942 szép családi ház épült fel OTP-kölcsönnel. s e házak felépítéséhez az OTP bizonyos mértékben éppen a betétállomány gyors növekedésének a segítségével tudott 87 915 000 forint kölcsönt folyósítani. Milyen öröm volt a közel háromezer család számára a beköltözés az új otthonba, s milyen öröm az új bútorok érkezése, amelyeknek a beszerzése legtöbb esetben szintén OTP-kölcsönnel történik. Milyen jó és biztonságos érzés egy ilyen általános fejlődés sodrában élni és egyéni felemelkedésünkhöz érezni népi államunk és az egész társadalom egyre fokozódó segítségét! (Folytatás a 3. oldalról) hallgatta és keserűen állapította meg, hogy a nyilas hatalomátvétel immár beteljesedett. Szálasi- ék lassacskán konszolidálódnak. Eszébe ötlött a vonaton átélt jelenet: úgy látszik, hatalmas méretekben, ugyanaz játszódott le az országban, mint ott, akkor. Az a nyilas fickó egyedül volt, mégis úgy tudott, handabandázni, hogy az emberek megijedtek tőle, hallgattak, és hagyták, hogy azt tegyen, amit akar. Alkonyattájt úgy érezte, megfullad a lakásban, Kiment hát a Ids épület elé, de úgy lesett körül, mint a vad, amely kelepcétől tart. Francisco, a titkár lépett be a kapun. Egyenesen Gézához sietett, kezét nyújtotta és barátságosan üdvözölte: —. A miniszter úr már kétszer is sürgetett, hogy kerítsem elő magát, kedves... — Géza, — mosolygott a tanár. — Igen, dehát épp azért jöttem zavarba, mert a miniszter úr állandóan Rodriguez néven emlegeti önt... Rodriguez... Nem is tudom, miért éppen erre a névre keresztelte magát... Hopp, megvan! Hiszen így hívták a miniszter úr elhúnyt fiát. Mindig így mondja: »Francisco, nem láttad Rodriguezt?« Majd: »Francisco, hová bijjt előlem ez a Rodriguez?« Sőt, már Juanita kisasszony is csak ezen a néven emlegeti magát, kedves barátom. Javasolom, most már fogadja el ezt a nevet. Hadd szólítsam én is így: Rodriguez. Maga pedig szintén a keresztnevemen szólítson: Francisco... És legyünk jóbarátok. Francisco karon fogta Gézát, és elindult vele a sétányon. — Kedves Rodriguez, szeretnék egypár szót beszélni magával... —■ Parancsoljon. — Kényes dolog ez, nagyon kényes, mégis meg kell kockáztatnom, még akkor is, ha netalán félreért. De kérem, ne értsen félre. Nézzen rám, csupa jószándék vezet! — Kérem, Francisco, hiszek magának! — Juanitáról van szó... Fodor Géza összerezzent, és megtorpant a lába. Francisco tüstént észrevette ezt, de még mielőtt bármit szólhatott volna. Géza határozottan kijelentette: — Kedves barátom, becsületszóval biztosíthatom önt, hogy Juanita kisasszonyhoz nem fűz egyéb, mint köteles tisztelet, és csakis az ő meggondolatlansága... — Ne folytassa! — szakította félbe Gézát a titkár. — Ismétlem, engem a legteljesebb jószándék és baráti érzések vezetnek. Éppen ezt akartam önnek megmondani. Juanita kisasszony, hogy úöv mondjam, különös természet. Nekem, hm... elég gyakran öltözött kényelmetlen perceket és órákat. De az ő szertelenségével nehéz szembeszegülni. Mármost, amióta maga, kedves Rodriguez, felbukkant itt, a házban, Juanita kisasszony bizonyos változásokat élt át. Én ezt tüstént észrevettem, hiszen a szokottnál jóval kevesebb figyelmet szentelt szerény személyemnek. Ó, ne értsen félre, nekem ez igazi megköny- nyebbülést okozott... Hanem óva intem magát, Rodriguez, legyen okos és józan. Géza hálásan szorította meg Francisco kezét. — Most már mindent értek, Francisco. És köszönöm, nagyon köszönöm. Há,t persze, fogadkoz- ni könnyebb, mint ellenállni... Nagy a kísértés ebben a házban... Észve sem vették, hogy a felső villa elé érkeztek. — Jöjjön fel hozzám egy kicsit — invitálta Francisco Gézát. — Szívesen, ha npm zavarom. Ám, amint beléptek a hallba, a követ termett előttük. — Na végre! — kiáltott fel. — Hát megkerült a mi Rodrigue- zünlc? Jöjjön kedvesem, ha már itt van, én éppen teázni megyek, tartson velem. Bizonyára ráér. Se szó, se beszéd, megragadta .Gézát, s magával cipelte. Egy fényűző ízléssel berendezett szalonba léptek be, ahol Róza, a mindenes, éppen a teát szervírozta. —■ Még egy csészét kérek! — mondta, vagy inkább csak mutatta a követ az asszonynak. (Folytatjuk) A kereseti lehetőségeken túl dolgozóink egyre inkább értékelik azt is. hogy népi rendszerünk a legfontosabb szolgáltatásokat és közszükségleti cikkeket rendkívül olcsón bocsátja a lakosság rendelkezésére, és ezzel is előmozdítja a takarékosságot. Az idősebb dolgozók tudnak róla beszélni. hogy mennyit kellett a bérből élőknek pl. lakbérért, tüzelőért. világításért, vízellátásért dolgozni. Érdemes ezekről elgondolkozni a takarékossági napokon. Pénzünk értékállandósága is takarékosságra készteti dolgozóinkat. A szó igazi, nemes értelmében egyre inkább megtanulják szeretni és becsülni a forintot. A magukénak érzik, mert a magyar nép alkotó ereje, munkája, tudása ennek a pénznek az aranytartaléka. Jelképesen benne van minden tégla, amelyből ház épül. minden szem búza. amelyből kenyér sül a magyar dolgozó számára. S ahogy nő és gyarapszik népünk alkotó ereje, ahogy emelkedik a termelés minősége, úgy gyarapszik pénzünk ereje, értéke is. Takarékoskodnak dolgozóink, mert örömmel tapasztalják, hogy a takarékbetétekben gyűjtött pénzért egy év múlva még szebb bútort, még tökéletesebb, pompá- sabb motorkerékpárt. szebben szabott és jobb minőségű ruhát kapnak, pedig a mostaniak is nagyon szépek. A bérből és fizetésből élő dolgozók a megye területén igen sok helyen szerveztek Kölcsönös Segítő Takarékpénztárakat. 43 598 ipari dolgozó van a megyében, s közülük 11 016-an tagjai a KST- nek (25 százalék). A KST havi betétvállalása 1 134 000 forint. Ez a szervezett takarékoskodás legmagasabb szintű formája. Biztató a falusi takarékszövetkezetek fejlődése is. 1958-ban kezdődött el nagyobb arányú szervezésük. Ebben az évben 1130 volt a betétesek száma és 3 millió forint a betétállomány. Jelenleg 21 falusi takarékszövetkezetünk van, 5946 betétessel és 18 millió forint betétállománnyal: termelőszövetkezeti tagjaink is napról napra jobban átérzik a takarékosság jelentőségét. A takarékossági mozgalomban azonban nemcsak a pénztakarékosságról és a betétállomány növeléséről van szó. Beletartozik a mozgalomba az is. hogy munkahelyünkön és a mindennapi életben is takarékoskodjunk mindazzal. amit a népgazdaság megtermelt számunkra. Az okos munkás, az okos termelőszövetkezeti tag tudja, hogy az anyagtakaré- kosság a népgazdaság segítése mellett az ő számára is növeli a felemelkedés és az egyéni takarékosság lehetőségét. Tömegszervezeteink az elkövetkező hetekben igen sokat tudnak tenni a takarékosság érdekében. \ nőtanács már meg is kezdte a munkát a szekszárdi kézimunkakiállítás megnyitásán. október 1-én, Biztos az. hogy az előkészítő me"vei tanácskozás lejjces hangulata mindvégig jellemző lesz az egész megmozdulásra, és állami. tömegszervezeti vezetőink mindent el fognak követni a takarékossági napok sikeréért. Hunyadi Károly az MSZMP Tolna megyei Végrehajtó Bizottságának tagja. országgyűlési képviselő Két új bérház kerül átadásra Szekszárdon Már jellegzetessé vált Szekszárdon, hogy a várost itt-oit »előbukkanó« bérházak tarkítják. Most örömmel számolunk be arról, hogy a közeljövőben két újabb bérházat adnak át rendeltetésének. A Széchenyi utcai bérház átadására 12-én, a Séd-patak melletti 27 lakásos bérház. átadására pedig 13-án kerül sor.
