Tolna Megyei Népújság, 1961. október (11. évfolyam, 232-257. szám)
1961-10-03 / 233. szám
19öl. október 3. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Mfilvánosságoi a mezőgazdasági munkaverseny eredményeinek! O' y rvendetes, új, szocialista je lenségnek lehetünk tanúi mezőgazdaságunkban, termelő- szövetkezeteinkben. Nagyarányú munkaverseny bontakozik ki a legfontosabb időszerű munkák gyors és jó elvégzésének sikeréért. A nyári munkák idején az egész országban és megyénkben is a szövetkezeti gazdák ezrei versenyeztek, s most, az őszi munkák idején is nagy lendülettel, egyre szélesebb sodrással új versenymozgalom indult. A magyar falvakban soha nem volt még ilyen sok embert megmozgató, lelkesítő, ilyen nemes célokért küzdő versenymozgalom. Traktorosok, növénytermelők, fo- gatosok. szövetkezeti, gépállomási vezetők versenyeznek, újfajta paraszti virtussal, lelkesen, az ügyhöz méltó odaadással. Nem keserítette el a verseny résztvevőit az, hogy a nagy nyári verseny nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna. Mindenki reális mérleget készített, felismerte a verseny gyermekbetegségeit, levonta abból a tanulságokat és felismerte a verseny nagy előnyeit és eredményeit. Nemcsak a járási vezetők, a szövetkezeti tisztségviselők, de az egy szerű szövetkezeti gazdák is állítják, hogy egyéb feltételek kedvező alakulása mellett a versenymozgalom lendítő ereje is méltón hozzájárult a nyári munkák elvégzésének sikeréhez. S alig kezdődött el az őszi munkák időszaka, a faddi Lenin Termelőszövetkezet, megelőzve a . gyomai és szarvasi járás verseny felhívását, versenyt kezdeményezett a szekszárdi járásban, amelyhez a járás valamennyi sző vetkezeti gazdasága csatlakozott. Ugyanilyen verseny indult a termelőszövetkezetek között a kisdo- rogi Március 15 Tsz, a tamási járásban pedig a fürgedi Dózsa Tsz kezdeményezésére. Majd a szarvasi és gyomai járás versenyfelhívása után a gyönki, bonyhádi, dombóvári és a szék-'" szárdi járás is csatlakozott az országos versenymozgalomhoz. IVf ilyen új vonása van a mosiTi tani versenymozgalomnak? A nyári nagy versenyhez képest az a legfontosabb új vonás, hogy a tsz-ek vállalásai sokkal meg- alapozottabbak, alaposabbak, a járások vállalásai pedig felelősségteljesebbek. A dombóvári járás versenyvállalásait például kibővített járási pártbizottsági ülés vitatta meg és hagyta jóvá. Ez az alaposság, a felelősség- teljesség garancia arra, hogy a versenyvállalások reálisak, azokat teljesíteni lehet. Az, hogy az őszi versenymozgalom kicsit lassabban terjed, mint a nyári, nem hiba, mert ez is az alaposságnak, a jobban „megrágásnak” egyik jele. A szövetkezeti gazdaságok is, meg a járások is a nyári elhamarkodott vállalásokból levonták a tanulságokat. Hogyan lehetne még emelni a mostani versenymozgalom színvonalát? Úgy, hogy nagyobb nyilvánosságot kellene szentelni a versenyben elért eredményeknek, még a részeredményeknek is. A fürgedi Dózsa Tsz-nek van egy ésszerű javaslata, az, hogy jó lenne járási versenybizottságot szervezni, s ez a bizottság ellenőrizné a vállalások teljesítését. Ilyen igény már a nyáron is felmerült, a dalmandi Béke Tsz adott hangot azon kívánságának. hogy menetközben is értékeljék a termelőszövetkezetek versenyét. Akkor nem tulajdonítottunk nagyobb jelentőséget ennek a kívánságnak. Most már viszont érdemes lenne a verseny nyilvánosságával komolyan és méltóan foglalkozni. A vállalásokról mindenki tudhat, azokat lapunkban is közöljük és több tsz-ben kifüggesztették feltűnő helyre a versenycsatlakozást. Csak a vállalások teljesítéséről, a versem' erMm-u nyeiről nem beszélünk eleget. Vagy a mezőgazdasági operatív bizottságoknak, vagy pedig külön e célra szervezett versenybizottságoknak kellene gondoskodni arról, hogy a verseny eredményei ne sikkadjanak el, kerüljenek azok a nyilvánosság elé. Sürgető követelés: legyen a versenynek gazdája, szervezője, irányítója és az eredményeknek nyilvántartója, számonkérője, népszerűsítője. A versenynek éltető eleme a nyilvánosság! Vállalni mindent lehet, a vállalást teljesíteni a nehezebb. Ezért legyünk azon a mezőgazdasági versenymozgalomnak ebben a szakaszában, hogy a vállalások teljesítése kerüljön előtérbe a sajtóban is, gyűléseken is, és a falusi versenytáblákon is. És legyünk azon, hogy minden eszközzel népszerűsítsük a versenyben elért eredményeket: emberek, munkacsapatok. brigádok, szövetkezetek, járások sikereit. Használjuk fel erre lapunkat, használjuk fel a szónoki emelvényeket, a falusi hangoshíradókat, versenytáblákat és minden olyan lehetőséget, ami rendelkezésünkre áll. Ne elégedjünk meg azzal, hogy megtették a szövetkezetek, a járások vállalásaikat, mert a vállalásokból csak annyi ér valamit, ameny- nyit teljesítenek abból. A verseny eredményeinek nyilvánossága új, sokatígérő tartalék. Az élenjárókat még jobb munkára, még szebb eredmények elérésére, a lemaradókat pedig előretörésre serkentik. A verseny alkalmával sok rendkívüli eset, munkahőstett, a kialakulóban lévő szocialista parasztember jellemének új, nemes tulajdonságai kerülnek a felszínre. Adjunk hírt ezekről országnak, világnak. Hadd tudja meg mindenki, mire képes a felszabadult ember alkotó ereje. A verseny eredményeinek nyilvánosságra hozása mai feladat! Ma kell megkezdeni, mert jónéhány termelőszövetkezet már (például a faddi Lenin Tsz, amiről hírt adott lapunk is) teljesítette jónéhány vállalását. A verseny eredményeinek nyilvánosságra hozását érezze szívügyének mindenki, akinek van valami köze a termelőszövetkezetekhez. Törődjenek ezzel a tanácsi funkcionáriusok. a banktisztviselők, a tsz-ekkel foglalkozó vállalatok dolgozói, a patronálok, a gépállomások dolgozói és a tsz-ek tagjai, vezetői is. Értékeljük kellően és örüljünk az ügy nagyságához méltóan a mezőgazdaságban kibontakozó nagyszerű versenymozgnlomnok. amely a szocializmus új, szép hajtása falvainkban. És segítsük ezt a versenyt minden erőnkkel, minden tehetségünkkel, mert ezzel is nagyon hatékonyan hozzájárulhatunk szövetkezeti gazdaságaink megszilárdításához. GYENIS JANOS Új utakon a ssülői munkakösösségek A megyei tanács művelődés- ügyi osztálya és a megyei nóta- rács értekezletet tartott Pakson. Az értekezleten a községi nota- nács-titkárok és a szülői munkaközösségi elnökök vettek részt, s közösen tárgyalták meg a szülői munkaközösségek, a pedagógusok és a szülők munkájának összehangolását. Az egybegyűltek előtt Takács Mihályné, a megyei nőtanács tit kára tartott beszámolót, amelyben többek között foglalkozott a szülők és a pedagógusok kapcsolatával. Úgy jelölte meg ezt a feladatot, hogy a szülői munkaközösségeknek a szülők és a pedagógusok nevelő közösségévé kell vülniok. A pedagógusok idejét elsősorban az Ifjúság nevelése köti le. Sok dolguk van az iskolában és ehhez járul a szülőkkel folytnÚjrendszerű iskolák ás tanboltok gondoskodnak a kereskedelem szakember-utánpótlásáról Az ide! tanévben a kereskedelmi és vendéglátóipari technikumokban négyezer fiatal kezdett ismerkedni a szakma tudnivalóival. Növekedett a2 esti és levelező tagozatok létszáma is. A tecn- nikumok esti tagozatára kétezer kereskedelmi dolgozó jelentkezett, a levelező oktatáson pedig ötezer- kilencszázan vesznek részt. Országszerte elterjesztették a gyakorlati oktatást is. A technikumoknak például szeptembertől már minden évfolyama öt plusz egyes rendszerű. A tanulók egy napon áruházban vagy boltban ismerkednek a kiszolgálás, a raktározás gyakorlati fogásaival és az árucikkekkel. Több mint tízezer fiatalt képeznek az ötven kereskedelmi tanulóiskolában is. A Belkereskedelmi Minisztérium jövőre megreformálja a kereskedelmi tanulóképzésnek ezt az ágazatát. Jelenleg sokezer boltban tanulnak a fiatalok, s így magasabb színtű oktatásuk nem oldható meg Ez.ért az 1862 63-as tan évtől kezdve a fiatalok nagy részét tanboltokban képezik. Átszervezték a felnőtt kereskedelmi dolgozók szakmai továbbképzését, oktatását is. Az illetékesek úgy határoztak, hogy a harminc évnél fiatalabb bolti dolgozók a technikumok esti tagozatán képezzék tovább magukat, azok a idősebb eladók pedig, akik annakidején nem végezték el a szakmai iskolát sem, esti tanfolyamra járjanak. tott munka, családlátogatás, tanácskozás, fogadóóra és a szülői értekezleteken való részvét el. Természetesen a szülőknek sem könnyű. Sok családban mindkét szülő dolgozik és kevés idejük van a gyermek nevelésére. Végül a gyermekekkel foglalkozott, akik — úgymond — ki vannak téve a különböző hatásoknak az iskolában és iskolán kívül egyaránt A szülői munkaközössegek műn kajában új jelszónak kell érvényesülni: »Minden szülővel és pedagógussal együtt minden gyermek neveléséért- — mondotta az előadó, majd befejezésül a nőtanácsok és a szülői munkaközösségek kapcsolatáról beszélt. -Elfogadott és tisztázott elv, hogy a szülői munkaközösségnek és a nó- tanácsnak együtt kell működnie a közös cél megvalósításáért-. A beszámoló után Mándi Gyula, a megyei tanács művelődésügyi osztályának vezetője beszélt az iskolareform végrehajtásának jelentőségéről. A két beszámoló felett indított vitában a felszólalások nagy felelősségérzésről tanúskodtak. Valamennyien annak tudatában mondották el véleményüket, hogy látják a szülői munkaközösségek feladatait. Kifejezésre jutott, hogy nemcsak a saját gyermekük érdekében, hanem a közös cél, a családi és az iskolai nevelés egységének megteremtéséért vállalják a szülői munkaközösségekben a munkát. /jyETTENTŐ TVodrígeez 13. Félszemmel az öregre sandított, s azt leste, vajon hogyan reagál erre a megjegyzésre Gulyás? Sok függ ettől, mert hát mit is mondjon most neki? Gulyás közelebb húzta a széket az asztalhoz, lopva körülnézett, és halkan megjegyezte: — Nézze, Gézuka, én a politikához annyit sem értek, mint a hajdú a harangöntéshez. De azt tudom, hogy mindenféle politika úri huncutság. Ha erre fordul, ha amarra, mindig csak egyvalami jön ki belőle: rosszabb lesz, mint addig volt. Úgy hallom, most majd a nyilasok jönnek, s elkergetik Horthyt. Igencsak így lesz, hiszen nyíltan beszélik az utcán. Egyik kutya, másik eb. A fejesek civakodnak, egypáran üvöltöznek hozzá, mert olyannak ugye, mindig lenni kell, aki az urak körül táncol, meg ordibál, a vége pedig mindig egy: még több embert hívnak be katonának, és még kevesebb lesz az ennivaló. Géza elmosolyodott: — Azt hiszem, Jani bácsi, mi rokonlelkek vagyunk, és egymásra találtunk. Én sem értek a politikához, akár hiszi, akár nem. De, hát szóljon már valamit magáról: merre dolgozik? Én? Én már tizenkét éve házimunkás vagyok a spanyol követségen. — Mi az ördög! És Palival, mi van? — Pali? Hm... Az öreg Gulyás szája sírásra görbült, de menten erőt vett magán. Géza megértette, hogy Pali barátja meghalt valahol. — A fronton? •IRTA: HORVÁTH JÓZSEF — Ühüm — bólintott az öreg. Géza Gulyás bácsi kezefejére helyezte a tenyerét, és részvétteljes pillantásával megcirógatta az öreget. — Még negyvenháromban megjött az értesítés — tette hozzá az öreg. — így aztán én magányos ördög vagyok, Gézuka, nincs énnekem senkim. Hát maga? Még nem is mondta, ml járatban? Géza suttogóra fogta a hangját — Nézze, Jani bácsi, megmondom, mert nagyon bízom magában, Nem loptam, nem raboltam, nem öltem embert, egyáltalán: legtisztább lelkilsmerettel mondhatom magának, semmiféle bűn nem terhel, mégis üldözőbe vettek, s most azt sem tudom, hol hajtom le a fejemet. Gulyás elcsodálkozott, de mindjárt megértőén bólintott: — Elhiszem én, Gézuka. Sokan vannak most Ilyenek, akiknek nincs bűnük, mégis üldözi őket valami törvény. De hogy milyen törvény, ki tudja azt? — Én, Jani bácsi, úgy cselekedtem, ahogyan emberhez méltó és illő. — Elhiszem, elhiszem. És hát csakugyan nincs most hajléka? — Nincs. — Tudja mit, Gézuka? Jöjjön el énhozzám. Uffvis olyan magányos vagyok. El leszünk mi kettesben, legalábbis egy darabig. Nem mon dóm, nincs ott valami nagy komfort, de valahogyan megteszi. — És maga hol lakik, Jani bácsi? — Budán, a spanyol követségen. IV. — Adja ide a bőröndjét, Gézuka! — nyúlt a csomagjáért az öreg Gulyás, de a tanár hallani sern akart erről. Gyalog bandukoltak a körútig, s ott villamosra szálltak. A kocsi félig-meddig üresen döcögött velük. Az ablak mellett telepedtek le. Géza feszült kíváncsisággal bámészkodott ki az ablakon. Az utca képét fürkészte, hátha némely jelekből választ kap kínzó kételyeire? De a Körút éppen olyannak látszott, mint máskor. Legfeljebb az emberek egy kissé sie- tősebbre fogták lépteiket. Langy- melegen tűzött a nap, Géza ösz- szeszűkűlt szemekkel nézelődött. Hirtelen egy tehergépkocsi húzott el a villamos mellett. Magyar katonai rendszámot viselt. Boltíves ponyvája alatt magyar honvédtisztek zsúfolódtak össze. De hiszen akkor a kormányzó mégis csak ura a helyzetnek! — villant Géza agyában a reménykedő gondolat. Kissé kihajolt a nyitott ablakon, hogy beláthasson a teherkocsi ponyvája alá. Ekkor vette észre, hogy a tisztek valamennyien nyilas karszalagot viseltek. Géza ösztönösen lehunyta a szemét. Most még sűrűbb homályba merült előtte a való. A villamos nagyot döccenve megtorpant a Margit híd pesti feljárójánál. A hídfőnél magyar tisztek kis csoportja tanyázott. Karjukon ott virított a nyilas karszalag, és géppisztolyaik csöve vészesen meredt előre. Géza körülnézett, mintha azt kutatná, kiktől oltalmazzák ezek a tisztek a hidat? Hiszen ellenlábasaiknak nyomuk sincs sehol... Hol van hát a hadsereg, amely Horthy kormányzó nevével az ajkán kelt és feküdt, masírozott és imádkozott? S amelv ma délben hadparancsot kapott legfőbb hadurától? A villamos kínos lassúsággal kúszott át a hídon, majd a budai rakparttal egyvonalban lefékezett. Gulyás is, Géza is oldalvást tekintett. A rakparton meghökkentő látvány tárult elébük. Maga a rakpart teljesen néptelen volt. Hanem a Duna felé eső útszegélyen sűrűn egymás mellett magyar bakák hasaltak a kövön, és lövésre készen előre szegezték karabélyaikat. A rakpart Buda felőli szegélyén csuka.szürke egyenruhás német katonák feküdtek rajvonalban, és farkasszemet néztek a magyar baltákkal. Puskáik kezük ügyében hevertek. Gulyás bácsi fölöttébb elképedt a látottakon, és egy sokatmondó, gyors pillantást váltóit a fiatal tanárral. Géza ábrázatán egy félig elfojtott, dühös és torz mosoly suhant át. Hiszen komédia volt ez, nem harci készülődés. De nem sok idő maradt a töprengésre, mert kisvártatva egy szirénázó gépkocsi robogott el mellettük. Hatalmas, sötét színű túrakocsi volt, fekete vászonteteje tövig legyűrve. A sofőr minden idegszálával előre meredt. Mellette egy német katona állt, áld gépnisztolyát előre szegezte, a kocsi szélvédő üvegének kerete fölött, minden pillanatban készen arra, hogy aki útjukba áll, lekaszabolja. A kocsi hátsó ülésén két civilruhás férfi, meg egy magasrangú német tábornok ült. A villamos ekkor már a Széna térhez közeledett, és Géza jól láthatta, amint a túrakocsi felkanyarodott a Vár felé. A végállomáson leszálltak. A környéken nyüzsögtek a nyilasok. Fekete egyenruhás, karszalagos hungarista pártszolgálatosok csapatostul gyülekeztek a Széli Kálmán téren, a Retek utca torkolatánál, övük teletűzdelve kézigránátokkal, s oldalukon hatalmas pisztolytáska fityegett. (Folytatjuk)
