Tolna Megyei Népújság, 1961. október (11. évfolyam, 232-257. szám)
1961-10-03 / 233. szám
TOLNA MEGYEI NÉPŰJSÁG 1961. október 3. A tőkés Európa két fő gazdasági tömörülésé Európa tőkés országai gazdasági életének összehangolása érdekében az elmúlt években gazdasági tömörüléseket hoztak létre. 1957 már cius 25-én hat nyugat-európai ország (a térképen sűrűn kockázva) megalakította az Európai Gazdasági Közösséget. (Európai Közös Piacot) A szervezet, amelynek leiadata, hogy az Északatlanti Szövetség gazdasági alapja legyen, ténylegesen 1959 január 1- én kezdte meg mű ködését. Az Európai Gazdasági Közösséghez tartozó országok területe 1,16 míilió négyzetkilométer, lakosainak száma 169 millió; a tőkés világgazdaságban a közösség igen jelentős helyet foglal el, a kapitalista világ külkereskedelméből mintegy 25 százalékkal részesedik. Nagy- Britannia, mint a Közösségen kívülálló legtekintélyesebb európai tőkés ország, az Európai Gazdasági Közösség tevékenységének ellensúlyozására 1959-ben egy másik gazdasági tömörülés létrehozatalát kezdeményezte. Ennek millió. A tőkés világ külkereske- több tagországa olyan nyilatkoza- nyomán alakult meg 1959 novent- delmi forgalmából mintegy 13 tot tett, hogy szintén csatlakozni bér 20-án 7 európai ország rész- százalékkal részesedik. Ez év jú- kíván az Európai Gazdasági K6- v ételével az Európai Szabadke- lius 31-én Nagy-Britannia beje- zösséghez Az ezzel kapcsolatos reskedelmi Egyesülés (tagjai a lentette, hogy csatlakozni kíván tárgyalások még nem zárultak le, térképen ritkán kockázva); ‘ag- az Európai Gazdasági Közönséghez, azonban a jelek arra mutatnak, országainak területe 1,28 millió E bejelentés nyomán az Európai hogy az Európai Szabadkereske- négyzetkilométer, lakossága 89 Szabadkereskedelmi Egyesülés delmi Egyesülés felbomlóban van. Munkáshétköznapok történetei: Betegség L eült a padra. Fejét kezébe hajtotta. Olyan szédülés fogta el, mintha bort ivott volna, töménytelen meny- nyiségben. Szemei előtt vörös karikák ugráltak. Behunyta szemét, szorította kezével, s a karikák egyre ott íutkározfak. Középen kicsi, és mind nagyobbak. Érezte, hogy meginog. Hátrább döntötte testét, neki a hideg falnak. Mellette zúgott a gép, a villanymotor ékszíja csattogva száguldott körbe-körbe. Megpróbált felállni. Jobb kezével támaszkodott a padra nehezedett. Egy kis erőt adott jobb kezébe, felemelkedett. Félig állt, félig ült. Nagy erőfeszítésébe került, míg kiegyenesedett... Dolgozott tovább. Még négy órát. Egész nap, mintha részegen állt volna a gép mellett Csak az ösztönös mozdulatok tartották benne a munka-ritmust. Jobb kézzel nyúlt a lemezért, ballal az indító kart húzta meg. Felnyögött a gép, a lemez formába hajlott Leállította a gépet, kivette a formázott lemezt, az elkészültek tetejére dobta. így ismétlődött négy órán át Amikor megszólalt a műszak végét jelző éles csengő, homlokáról veríték patakot törölt le. Ká- bult-íásultan vánszorgott az öltözőbe. Olajszagú, fekete munkaruháját megszokott mozdulattal akasztotta helyére. A fürdőben hideg vizet engedett, testén gőzölni látszott a viz... — Józsi, te beteg vagy! Valaki megszólította. Nem ismerte fel a hangról a társát. Csak ködbevesző ember-árnyat látott. Aztán elsötétült előtte minden. Csak arra emlékezett, később, hogy megfogták és vitték valahova. Ágyban fekszik. Tollas párnák között. Testéről patakzik a veríték. Úgy érd, mintha az ágy alatt szénnel tüzelnének. Forró minden. A víz is, ánút munkatársa nyújt neki. — Hogy az istenbe állhattál munkába, mikor érezted, hogy beteg vagy? Érti a kérdést, válaszolni nem akar, vagy nem tud. Hallgat. Megrántja vállát, a fehér, kike- ményített párna is együtt mozdul vele. — Hallod, amit mondok? Bólint Kinyitja szemét, ránéz társára, lázasan csillogó szemeivel. — Éreztem. Tudtam, hogy beteg vagyok... De ki az ördög gon- lol arra, hogy egy nátha így földhöz vág valakit? — Na. jó! Feküdj, aludj, pihenj. Majd mi dolgozunk. Itt van egy kis erősítő. — S az asztalra tesz egy csomagot: alma. szőlő, bor, citrom, keksz, cigaretta... — Ha majd a cigaretta ízlik, jelentkezz. Különben úgyis jövünk még, majd holnap, az egész brigád. S a látogató, Nagy Béla, a sajtoló brigád tagja jó egészséget kívánva elköszön, csendben csukja be maga mögött az ajtót. Selejt A tolnanémedi párttitkár — Nehezen vártuk a pártiskola befejezését, hogy Miklós Lajos párttitkár újból közöttünk legyen. Bár örültünk a segítségnek, amelyet a pártszervezet kapott azzal, hogy párttitkárunkat szervezett oktatásban részesítik, de hosszú volt az öt hónap, nélkülöztük a segítségét— mondja Mézes Lajos, a tolnanémedi Kossuth Tsz elnöke. A tavaszi munkák során esőstől szakadt a gond a tsz-elnök nyakába. Nemcsak a pártszervezet titkára hiányzott, akire minden körülmények között számíthattak. Időközben a tsz ag- ronómusát „kiemelték”, s néhány hónapon keresztül agronó- musa sem volt a tsz-nek. A tsz-tagok munkára való mozgósításánál hiányzott a párttitkár, aki személy szerint mindenkit ismer a faluban. A legsürgősebb mezőgazdasági munkák idején hiányzott az agronó- mus szakszerű irányítása, s ez kapkodást idézett elő. A brigádvezetők több segítséget vártak a tsz elnökétől, mint amennyit a nehézségek közben adni tudott. Az öthónapos iskola befejezése után dyen körülmények között fogott munkához a párttitkár, aki az első naptól kezdve minden idejét a tsz-ben tölti. — Sokat együtt voltunk Burgel Béla elvtárssal, aki mint hat hónapra kihelyezett politikai felelős segíti a tsz megszilárdítását. Első dolgunk az volt, hogy az elnök és a brigádvezetők között a meglazult kapcsolatot helyreállítsuk: A következő feladat a munkafegyelem megszilárdítása volt. Néhány héttel ezelőtt sokat vitatkoztak a tsz-tagok azon, hogy nagy a kimért terület és keveset lehet keresni. A kenderbetakarításnál az elmúlt évi hibákat példázták, amikor a gyár leminősítette a rosszul megmunkált kendert. — Nem lehet 100 négyszögölnél nagyobb területen rendes munkát végezni — hangoztatták többen. A párttitkárnak más volt a véleménye, de nemcsak beszélt, hanem cselekedett is. Három napon keresztül együtt dolgozott a kenderfelkötőkkel és a területi felmérések őt igazolták. A munkacsapat tagjai közül a többség 300 négyszögölön kötötte fel a kendert jó minőségben. Megszűnt az elégedetlenség is. mert a szorgalmasan dolgozók megkeresték a két munkaegységet. A tsz-tagok személyes ügyükkel is bizalommal fordultak a párttitkárhoz. Közvetlenül hazaérkezése után Vadócz Istvánná kereste fel. — Jó, hogy itthon van Lajos bácsi, panaszom van, remélem segít. — Az a kérdés, miről van szó? — Miről? A háztáji területről. Még mindig nem tudunk belenyugodni abba, hogy a fiamnak nem mértek külön részt, pedig ő is, én is szorgalmasan dolgozunk: Ezt mindenki elismeri. A párttitkár fejében villámgyorsan kergették egymást a gondolatok. Ismerte az özvegy nehéz helyzetét. Elismerte szorgalmas munkáját is. — A fiam azt mondta, ha nem mérnek neki is háztájit, itthagyja a tsz->t. Pedig nagyon szeretném, ha maradna. Rá vagyunk szorulva a keresetére. — Vadócz néni szemében any- nyi bizakodás volt, hogy szinte nehezemre esett az őszinte válaszadás. De eszembe jutott, amit tanultam: a párttagoknak nem szabad visszariadni a népszerűtlennek látszó feladatok megoldásától. Erőt vettem az ellágyulá- son és őszintén megmondtam. — A fia nem különálló a családtól, tehát nem jár neki külön háztáji rész. De különben is a párttitkárnak nincs joga ahhoz, hogy a közgyűlés határozatát megváltoztassa. Márpedig a háztáji terület nagyságában a közgyűlés hozott döntést. — Azt hittem, lehet valamit tenni, ha nem, hát az is jó lenne, ha beszélne a gyerekkel, hogy maradjon — kérte Vadócz néni. — Nehéz dolga van-e a párt- titkárnak Tolnanémediben? — Amióta szélesedett politikai látóköröm, sokkal könnyebb, mert jobban el tudok igazodni a bonyolult kérdésekben — mond ia elgondolkozva, majd hozzáteszi: — Valamikor és magam is sértett ember voltam, de a tanultak alapján sok mimten rendeződött bennem, s a maga helyére tettem a sértődést. Valóban sérelem érte Miklós Lajost néhány évvel ezelőtt, s ezt a sértődést sokáig magában hordozta. Hat évvel ezelőtt a Felszabadulás Tsz-nek volt az elnöke. Munkáját elismerték, mind a tsz-tagok, mind a felettes szervek. S ennek alapján közeledett a párthoz. Tagjelölt felvételét kérte, de elutasították, akkor eltökélte magában, hogy csak akkor közeledik a párthoz, ha hívják. Az 1959-es év fordulatot hozott Miklós Lajos életében. So- ronkívül tagnak vették fel a pártba. A tolnanémedi elvtársak felismerték, hogy 1955-ben hibát követtek el, mert az ember megítélésében nem a becsületes munkát, a rendszerhez való hűséget vették figyelembe, hanem dogmatikusan, rosszul alkalmazták az elméletet. Jóvátették a hibát. Miklós Lajost hívták maguk közé párttagnak, s az örömmel ment. Azóta megválasztották a párt- alapszerveíet titkárának, s az idén elvégezte az öthónapos pártiskolát. És amikor mindezt már megbeszéltük, akkor válaszol a feltett kérdésre: — Hogy nehéz dolga van-e a párttitkárnak Tolnanémediben? Erre csak azt válaszolhatom: semmi sem nehéz, ha az ember kedvvel és szívvel csinálja, és munkája után látja az eredményeket is. Y-»é M int a veréb, úgy ugrál a kör előre. A ládák meg- megzörrennek, egy-egy előrehaladáskor. A ládákban cipő -alkatrész« munkára várón halad körbe. A mester jár, kel a gépek mellett. Szeme úgy jár, mintha állandóan hibát találna. Minden munkafogás, munkadarab érdekli. Megáll a stancoló gép mellett. Nézi a munkást. Egy percig áll mögötte, figyeli mozdulatait. Azután tovább megy. A nem szakembernek csak egy darab bőr, ami a ládában van. A szakember látja, hogy ahhoz még mi kell, hogy cipő legyen. S ahogy halad a szalag, úgy válik a csomó alkatrészből cipővé a bőr, vászon, műanyag keverék. Eszi a gép a cipő -alkatrészt«. Magas széken, csinos lány ül. Belefelejtkezik a munkába. Számára nincs más, csak cipősarok, meg köszörű. Ahogy érkezik a láda, úgy nyúl az érkező cipőért. Kézbe veszi a munkát, a köszörűhöz nyomja. Fel- sivalkodik a kő, kesernyés, büdös füst száll alóla. A cipő még mindig a kő alatt. Sír a kő, eszi a cipősarkat, A műhelyajtóban nagy ládával egy fiú áll. A ládában nyers cipőtalp. Áll és néz, a hármas gépre. A lány is néz. A kő forog, percenként ezerkettőszázat. A cipősarak elkopott. Olyan csámpás, mintha a MÉH-től hozták volna. A mester látja a különös esetet, rápillant a fiúra, követi tekintetét, megáll pillantása a lányon. kiveszi kezéből a cipőnek készült, de most már nyomorék jószágot, szólna is valamit, meg nem is, megrázza fejét, dörmög valamit a bajusza alatt, hogy ezek a fiatalok, meg a selejt, aztán kezébe veszi a ceruzát, a munkalapra egy vonást húz, a sele.itrovatba. Odaírja az árát is: negyven forint...-PjDembóvárett is bemutatják a megyei fatékiállítás anyagát A megyei fotókiállítás anyagát, amelyet a városalapítás 900. évfordulója alkalmából a szekszárdi közönség előtt a Béri Balogh Ádám Múzeumban mutattak be. Dombóvárra viszik. A dombóvári fotótanács a 68 képet a járási mű velődési házban állítja ki. A meg nyitóra október 8-án kerül sor. A kiállítás október 22-ig lesz nyitva; Ugyanebben az időben rendezi kiállítását a művelődési ház képzőművész köre és vele egyidőben szakköri kiállítást is rendez a művelődési ház.
