Tolna Megyei Népújság, 1961. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)
1961-09-10 / 214. szám
Meíiiv »^zeksa árd ^ Egyetemi Könyvtár Pécs. Szepessy u»5.sz, PsaT VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! rOk.nA tntUTII Vasárnap 1961. szeptember 10. XI. évfolyam 214. szám A műszaki normák bevezetésének tapasztalatai A termelékenység állandó növelésének, a munka szerinti elosztás megvalósításának nélitü- lözhetetlen eszköze a megalapozott — a termék előállításához műszakilag valóban szükséges időmennyiséget tartalmazó — munkanorma. Az év elején, amikor kormányrendeletek jelentek meg az üzemekben alkalmazott normák felülvizsgálásáról, a Tolna megyei ipari üzemek szakszervezeti bizottságai, a gazdaság-vezetők is felkészültek erre a sok emberséget, szaktudást kívánó munka elvégzésére. A normarendezés, mint várható is volt, lényeges változást nem hozott a dolgozó fizetésének alakulásában. Sőt a tapasztalatok — a normarendezés több üzemben már befejeződött — azt bizonyítják, hogy a dolgozók keresete emelkedett, igazságosabbá vált a bérezés, a munka szerinti bér alakulása jobban tükrözi és jobban figyelembe veszi a dolgozó szakképzettségét, tudását. A műszakilag megalapozott normák kidolgozása nagy munka volt az üzemekben. Hosszas tanulmányozás, megfigyelés előzte meg, hogy ne csökkenjen a normarendezéssel a dolgozó keresete, hanem a fő cél, a termelékenység növelése váljék lehetségessé. Ezt a fontos szempontot tartották szem előtt az üzemekben, s ezért is mondható sikeresnek a végrehajtott norma változtatás. Természetes, a normarendezés egyben politikai munka is volt. Az üzemi pártszervezetek tagjai előtt ismertették a gazdaságvezetők a rendelkezések célját, s azt is, hogy az üzemben a változtatás milyen kedvező eredményekkel jár, anélkül, hogy a dolgozót károsodás érné. A párt- szervezetek felvilágositó munkája eredményezte azt, hogy például a téglagyárakban a nagy fűtőházakban a munka termelékenyebbé vált, jobban megszervezték a munkát, a kieső időt jelentősen tudták csökkenteni a munkanap-fényképezéssel. Ezt a módszert több gyárban sikerrel alkalmazták. A ktsz-ekben például kimutatták, hogy egy munkás munkaidejének mintegy 1/7 részét nem termeléssel tölti el. Olyan dolgokkal foglalkozott, mint például a söprögetés, anyagra várás, szerszámra várás, stb. S ezt könnyűszerrel meg is lehetett szüntetni, hisz költség sem merült fel ezzel kapcsolatban. A dolgozók körében helyesléssel találkozott a műszaki normák bevezetése. Az aránytalanságok megszüntetése vált lehetségessé a normarendezéssel. Gyakorlati tapasztalat volt az, hogy azonos munkát végzett két azonos képességű dolgozó, hasonló körülmények között, de munkabérük különböző volt, az ok legtöbbször nem indokolta ezt a merev arányt, s megváltoztatása szükséges volt éppen a dolgozók érdekében, mert a műszaki norma jobban érdekeltté tette a dolgozót a termelésben, arra ösztönzi például az új műszaki norma, hogy munkáját valami új módszerrel tegye termelékenyebbé. Ez természetesen a gyárnak is érdeke, s a gyárvezetőség segíti, hogy más gyárban alkalmazott új módszert ,vagy a dolgozó által javasoltat mielőbb bevezessék. A munkanormákról szóló 22/1961. (VI. 9.) számú kormány- rendelet is megállapítja, hogy a munkanormák meghatározása összetett feladat, melyet kielégítően csak a technológiai, munka- és üzemszervezési tevékenységgel együttesen lehet elvégezni A munkanormáknak ez a meghatározása visszaállítja és előtérbe helyezi a munkanorma helyes értelmezését, mely szerint az nem csupán bérszorzó. A munkanorma egyfelől műszaki, gazdasági mutató, másfelől a munka szerinti elosztás megvalósításának eszköze. Természetesen a munkanormák megállapításával nem fejeződik be az ezzel kapcsolatos tevékenység. Állandóan figyelemmel kell kísérni a dolgozók tevékenységét, a bér és az e-mö- gött álló termelési érték helyes arányát, a dolgozó keresetének alakulását. S az sem helyes, mint Szekszárdon az egyik vállalatnál volt tapasztalható, hogy két hét alatt háromszor »rendezték« a normát. A dolgozók nem szeretik az ilyen felesleges zaklatást, mert végeredményben rontja a munka-morált, kihatással van a dolgozók keresetére, még akkor is, ha a normarendezés igazságos, mert a dolgozó nem tudja azt produkálni, mint normális munkakörülmények között. Hozzávetőlegesen számítva mintegy ötezer dolgozó munkahelyén vezették be a műszaki normákat. Az eddigi tapasztalatok kedvezők. A dolgozók fizetése nem csökkent, sőt nem egy üzemben éppen a műszakiszervezési munka eredményeként jelentősen emelkedett, s jelentősen javult a termelékenységi mutató, a munkabér, és a munkabér mögött lévő termelési érték. Néhány üzemben még ezekben a napokban foglalkoznak a műszaki normák bevezetésével. Könnyíti ezekben az üzemekben a munkát, hogy már egész sor jó tapasztalatot használhatnak fel. — P i ~ ősiemén a Román Népköztársaság párt- és kormányküldöttségének a Magyar Népköztársaságban tett látogatásáról Megkezdődött a lehalászás, kitűnőek a hozamok a Tolna—Baranya megyei halgazdaságban A Tolna—Baranya megyei Halgazdaságban megkezdődött a lehalászás. A jövő héten, kedden és csütörtökön a Fürgéd melletti, fornád-kecsegei tavakból halásznak, s a halak nagy részét a Német Demokratikus Köztársaságba exportálják. Mintegy 150 mázsa tükörpontyot küldenek ezekből a tavakból exportra. Egy tavon a lehalászást már befejezték, s a halak a belföldi áruforgalomba kerültek. A tapasztalat az volt, hogy „jól fizet a halastó”, s a hozamok meghaladták a tervezettet, Ez a tó a tervezett 6,44 mázsa helyett 8 mázsa halat adott. Várható, hogy a többi tavon is meghaladják a hozamok a tervezettet, A Magyar Szocialista Munkáspárt és a magyar forradalmi munkás—paraszt kormány meghívására Gheorghe Gheorghiu- Dej elvtársnak a Román Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának, a Román Népköztársaság Államtanácsa elnökének vezetésével a Román Népköztársaság párt- és kormányküldöttsége 1961. szeptember 1—7. között baráti látogatást tett a Magyar Népköztársaságban. Budapesten, Sztálinvárosban, és Inotán ipari üzemekben, valamint a solti termelőszövetkezetben munkásokkal, parasztokkal és értelmiségiekkel való találkozás alkalmat adott a magyar és a román nép között megbonthatatlan testvéri barátság erőteljes megnyilvánulására. A Magyar Népköztársaság és a Román Népköztársaság párt- és kormányküldöttségei megbeszéléseket folytattak, amelyeken részt vett magyar részről: Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a mag”»:- forradalmi munkás—paraszt kormány államminisztere, dr. Münnich Ferenc, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a forradalmi munkás—paraszt kormány elnöke, Apró Antal, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a forradalmi munkás—paraszt kormány első elnökhelyettese, Kállai Gyula, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a forradalmi munkás—paraszt kormány első elnökhelyettese. Kiss Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának titkára, Nemes Dezső, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, dr. Sík Endre, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának tagja, a Magyar Népköztársaság külügyminisztere, Némety Béla, a Magyar Népköztársaság romániai rendkívüli és meghatalmazott nagykövete; Román részről: Gheorghe Ghe- orghiu-Dej, a Román Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a Román Népköztársaság Államtanácsának elnöke, Ion Gheorghe Maurer, a Román Mun káspárt Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagja, a Román Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke, Emil Bodnaras, a Román Munkáspárt Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagja, a Román Népköztársaság Minisztertanácsának elnök- helyettese, Mogyorós Sándor, a Román Munkáspárt Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagja, a Román Népköztársaság Minisztertanácsának elnök- helyettese, Alexandria Birlade- anu, a Román Munkáspárt Központi Bizottságának tagja, a Román Népköztársaság Minisztertanácsának elnökhelyettese, Cor- neliu Manescu, a Román Nép- köztársaság külügyminisztere, Mihail Rosianu, a Román Munkáspárt Központi Bizottságának tagja, a Román “Népköztársaság magyarországi rendkívüli és meg hatalmazott nagykövete. A küldöttségek kölcsönösen tájékoztatták egymást a szocializmus építésében elért eredmények ről és tapasztalatokról, megvizsgálták a magyar—román kapcsolatok továbbfejlesztésének lehetőségét és széleskörű eszmecserét folytattak a nemzetközi helyzet legfontosabb kérdéseiről. Az egyetértés és a barátság légkörében lefolyt megbeszélések minden megvitatott kérdésben igazolták a nézetek teljes azonosságát. A két küldöttség megelégedéssel állapította meg, hogy a magyar és a román nép közötti barátság és együttműködés a proletár internacionalizmus elvén és a szocializmus építésének a művéhez nyújtott kölcsönös elvtársi segítségen alapul, és állandóan erősödik. Az 1958. februári magyar—román közös nyilatkozat széles keretet teremtett a két ország közötti, sokoldalú kapcsolatok fejlődéséhez és előirányzatai sikeresen megvalósulnak. A gazdasági kapcsolatok terén az 1957—1960-as években az árucsereforgalom megkétszereződött, a hosszúlejáratú kereskedelmi egyezmény az 1961—1965 évekre szóló csere volumenének további növekedését irányozza elő. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa tagállamai közötti gazdasági tervegyeztető munkálatok keretében a magyar—román gazdasági együttműködési vegyes kormánybizottság és a Magyar Országos Tervhivatal, valamint a Román Állami Tervbizottság megállapodott az 1960—1965 évekre szóló együttműködés területeiben és megkezdte az 1965—1980-as távlati időszak főbb együttműködési kérdéseinek megvizsgálását. A szocialista világrendszerben a két ország népgazdaságának gyorsütemű fejlődése és a nemzetközi munkameg- (Folytatás a 2. oldalon.) A lsz-el 543 vagon kenyérgabonával lilét értékesítettek mint az elmúlt év hasonló időszakában A fémzárolt vetőmagot minden tsz idejében megkapja — Gondot okoz 700 vagon napraforgó tárolása — A Terméuyfcrgalm! Vállalat megyei igazgatójának tájékoztatója — Az idei gabonatermés eredményeinek adatai még feldolgozás alatt vannak. De annyi már biztos, hogy a kollektív munkával termelő Tolna megyei szövetkezeti gazdák kalászos gabonából jobb termést takarítottak be, mint a korábbi években bármikor. Kenyérszükséglete új gabonáig minden szövetkezeti családnak biztosítva van, s a jótermésből teljesítették állam iránti kötelezettségeiket, de adtak el szabadon is a közös gazdaságok. Ez utóbbi megállapításunkat igazolja Farkas László, a Terményforgalmi Vállalat megyei igazgatójának tájékoztatója is. Farkas elvtárs, lapunk munkatársával közölte, hogy a Terményforgalmi Vállalat eddig 1256 vagon kenyérgabonát vásárolt fel a termelőszövetkezetektől. Tavaly az év hasonló időszakában pedig a közös gazdaságok és az egyéni gazdák együttvéve 713 vagon kenyérgabonát adtak el szabadon. Legjobban a paksi járás termelőszövetkezetei állnak. A legutóbbi értékelés szerint ugyanis a járás 10 százalékkal túlteljesítette kenyérgabona-felvásárlási tervét. Megyénk termelőszövetkezeteinek többsége a búzaföldadót, valamint a cséplőrészt is leadta már. Ilyen vonatkozású adóssága kevés közös gazdaságnak van, de mint megtudtuk, valamilyen formában rövid időn belül minden termelőszövetkezet rendezi búzaföldadóját is. Mint ismeretes, megyénkben is nagy a raktárhiány. Az állam gabonájának tárolását azonban meg oldotta a Terményforgalmi, annak ellenére, hogy ebben az évben a vállalat gabonatárolásra nem igényelt iskolát és kultúrhá- zat. Ellenben tároltak, s még ma is tárolnak búzát a gépállomások központjaiban. Sőt a még mindig meglévő raktárhiány miatt a Terményforgalmi Vállalat újabb segítséget kért a gépállomásoktól. Megkezdődött ugyanis a napraforgó betakarítása, s a vállalatnak 700 vagonnyi olajos magvat kell tárolni ideiglenesen. Raktár viszont sajnos nincs. Ezért további gépállomási gépszíneket szeretne igénybevenni a Terményforgalmi Vállalat. A tárgyalások ez ügyben már folynak. A Terményforgalmi ponyvákat ajánlott fel a gépállomásoknak, hogy a cséplőgépek akkor is védve legye nek az esőtől, ha napraforgót tárolnak a gépszínekben. A Terményforgalmi Vállalatnak napjainkban egy nagyon fontos idényjellegű feladata is van. Gondoskodnia kell arról, hogy a fémzárolt gabonavetőmagvakat minden termelőszövetkezet idejében megkapja. Ennek kapcsán Farkas László közölte, hogy 261 vagon fémzárolt gabonavetőmagot már a rendeltetési helyére szállítottak. A diszponálás most is folyamatban van, s legkésőbb szeptember 20-ig minden termelőszövetkezet a hozzá legközelebb e~ő termény- forgalmi raktárnál átveheti az igényelt vetőmagot.
