Tolna Megyei Népújság, 1961. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-03 / 208. szám

IRODÁLOm

teíééiet

NÉPMŰVELÉS

n

Ormos Gerő:

M. vakáció végén

Pici tizenöt éves és tudja magáról, hogy rendkívül csinos. Tudja, hogy ennivalóan édes az arca, remek a haja, kifogástalan az alakja és „irtó módon” futnak utána a fiúk.

. Foglalkozására nézve most lesz első éves technikumi hallgató. Tudja azt is, hogy az idei vakációban csuda sikereket aratott Agárdon, s azt is, hogy Csimbók fülig szerelmes belé. Csimbókról tudja, hogy tizenhat éves, most lesz másodikos gimnazista, apja hegesztő, anyja boltvezető, van egy idősebb testvére, az egy orvos felesége. De tudja azt is, hogy Csimbók remekül harmonikázik, elég szépen énekel és mind emellett jóképű fiú. A vakáció alatt persze udvarolt neki. Délelőtt, ha sikerült, elmentek sétálni hátra, a hatos utcába, délután együtt strandoltak, sőt Csimbók szerzett olykor csónakot is, azzal evezgettek. bolondoztak a sekély vízben.

Hogy Csimbók mit tud Pici- röl? Mindent! Hogy gyönyörű.

1 édes; hogy meg kell remegni a mosolyától, hogy csoda jó várakozni rá a Csutora vendéglő mellett, hogy megbolondul' az ember, ha megfoghatja egy kicsit a vékony kezét.

Augusztus második felében, arhikor a szeszélyes időjárás melegítőt kényszerített az emberre. Pici egyszerre csalódni kezdett. Csimbókban. Hogyan, miért, azt nehéz kielemezni. Elég az hozzá, hogy eszébe jutott Guszti, aki szegény nem jöhetett nyaralni, aki szintén tizenhat éves és most lesz másodikos ugyanabban a technikumban, talán szebben énekel Csimbóknál és sokkal csinosabb fiú.

Csimbók a túlkorai őszi bánatokban, a szeles, felhős délutánokon pontosan megállapította, hogy Pici kezd egy kicsit elfordulni tőle. Hát igen! Ilyenek a lányok, gondolja. Szeszélyesek, röpködök, könnyen meglehet, hogy Pici egy hét alatt elfelejt minden szépet, ami a nyáron történt. Nagyon könnyen meglehet, mert Pici nemsokára elmegy, fölül a vonatra. ő, Csimbók ott áll majd a kocsi előtt, mintha senkit se búcsúztatna, mert nem fontos, hogy a mama mindent tudjon, és Pici esetleg integet lopva a gyönyörű kezével, aztán indul a vonat és vége mindennek. Szinte érzi az orra tövében a tanterem olaj- és papírszagát, a lakás családi levegőjét, az őszi utcák levél- és aszfaltszagát ... Hát igen, borzasztóan fáj ez egy ilyen fiúnak.

Négy nap van még hátra, semmi kedve már a tópartra menni, legjobb ilyenkor csavarogni az utcákon, vagy leülni a balatoni műútnál, nézni a kocsikat, és sóhajtozni, hol lehet most Pici, kijön-e a szép ha- lásznadrágjában, meleg pulóverjében beszélgetni. Hej, hej, de nehéz egy ilyen szerelmes fiúnak! A felnőttek könnyen beszélnek: készülj az új tanévre, azt a bitang matematikát a kezedbe se vetted egész nyáron! ... Mit tudnak a felnőttek! Fogalmuk sincs arról, milyen gyönyörű lány Pici, és mit érez az ilyen szerencsétlen fiú, ha hiába várakozik rá a Csutora mellett.

Az utolsó négy nap Picit is felforgatja. Igen, lassan csomagolni kell, hazamennek, nagy- takarítás a lakásban, az agárdi emlékeket belepi szépen a szürke por; az nagyon érdekes volt, hogy Csimbók elvitte csónakázni és összebeszélt mindenféle szépeket, de hát hiába, el kell menni, Guszti biztosan már másnap fütyül az ablak alatt, és kezdődik a tanítás, irtó sokat kell mesélni a lányoknak, vannak fényképek is, azokat dugdossa az ember á padok alatt, nehogy Joli néni meglássa és patáliát csapjon.

Az utazás előtt három nappal Csimbókban döntő elhatározás támad. Szerelmet kell vallani Picinek, nehogy anélkül menjen el, mégiscsak más, ha az ember tisztázza az ilyen dolgokat, mert akkor lehet levelet írni, és nem sokat számít, ha az ember felesége nem orvosnő, ahogyan elképzelte, hanem mondjuk mérnök, hiszen Pici azt mondta, a technikum után továbbtanul a műszaki egyetemen. Hát szóval szerelmet kell vallani, mégpedig írásban, mégiscsak más az, nem pirul az ember és nem dadog összevissza szamárságokat, hanem leül szépen és megírja: Kedves Pici, én szeretlek téged, és ha te is szeretsz ... Egyszóval a többi már megy magától.

Csimbók ezen a napon se lát, se hall. Délelőtt beül a szobába, ahol most olyan fojtogatón bánatos minden, a nap se süt be az ablakon; hiszen nem is tudja az ember, mit szól majd Pici a levélhez. Hát szóval csuda nehéz. Mert akkor nincs benne az, hogy én téged mindennél jobban szeretlek, és engemet sohasem érdékel más. és hát... szóval ez nagyon nehéz. Közben anyu is benézeget: mit csinálsz, kisfiam, mért nem mégy ki levegőzni ... Az ember gyorsan eldugja a levélpapírt, a tollat, elpirul és szégyelli, hogy ez az egész ilyen nehezen megy. Na és ha menne?! Hogyan adom oda neki a levelet? Borzasztó, hogy milyen sokat kell szenvedni az embernek! Talán még iiviiinyimmimiinTr»

az lenne a legjobb, ha fütyülnék, kihívnám a kapuba, és megmondanám, hogy levél itt és itt, mert a mamája szörnyen figyeli... Vagy ha nem is figyeli. hát szóval tudatni kellene a levél dolgot, ő kimenne egyedül, az nem feltűnő, elolvasná és... hát szóval sirhatna, vagy tudom is én .. .

Persze, az lesz a legjobb. Megírom, zsebrevágom, tudatom vele, hogy mondjuk a szabadstrand felé. a vasúti átjárónál bedugom az egyik csőbe, vegye ki, oda kérem a választ. Ez a legjobb. Ha elolvassa! Csak olvassa el. Azért írom. Hát szóval majd kint, a pádon, mit kell azt anyunak tudni, úgyis annyira kíváncsi. Mi van veled, kisfiam, satöbbi.

A levelet délelőtt tizenegy órára fejezi bs egy vörös pádon. „Kedves, drága Pici! Most már, amint látom, vége a nyárnak, és mi nemsokára hazamegyünk Budára. Tudhatod, hogy milyen jó volt itt nekünk Agárdon, mondhatom, mióta ismerlek, különösen. Meg akartam neked már mondani személyesen is. de nem volt alkalmam, hogy szeretlek téged. Ezzel most szerelmet valók, és remélem, te is szeretsz engemet, abban az esetben biztosan lesz ennek az egésznek fojta- tása. Szeretettel csókolom a kezedet. majd megmondom neked személyesen, hol lesz ez a levél, és ugyanoda kérem tőled a választ. Szia!”

Negyed tizenkettőkor a levél szépen összegöngyölve a csőben várja már Picit. Ezt azonban meg is kell mondani neki.

Csimbók tehát elsétál a kis nyaraló előtt, fütyül kettőt-hár- mat, s erre Pici kihajol az ablakon.

— Levél vár. tudod — mondja a fiú izgatottan. — Ott az átjárónál a csőben; ismered.

Aztán köszön röviden és siet, mintha valami nagy bűnt követett volna el.

Pici vonogatja egy kicsit a vállát, hogy mit akarhat ez a Csimbók, milyen levelet dugott a csőbe? Guszti sohase talált ki ilyen furcsa dolgokat.

Azért kisomfordál az utcára, és irány az átjáró.

Senki se jár erre. hűvös az idő, felhők ülnek a tó felett.

A levelet könnyen megtalálja, kibontja, olvassa. Aztán visszasétál a műútig, ott leül egy padra, kinyomja töltős ceruzájának a hegyét és vezeti a sorok fölött. Jól láthatóan kijavítja a vallók igét két mássalhangzóra, a fojtatást pedig folytatásra és aláírja: „Csalódtam, Pici”.

És visszaviszi a levelet a csőbe.

mimmmmmiwTiir

VONAfON

Kelenföldén szálltak fel, egy gyengén kivilágított kocsiba. Alacsony, dundi lány, piros szatyrot szorongat a hóna alatt. A fiú szorosan a nyomában, kezében megviselt aktatáska.

— Hová? — néznek egymásra, aztán szó nélkül leülnek, háttal a menetiránynak. Körülöttük néhány utas. Szundikálnak. Egyik felkapja a fejét, ahogy, a szerelvény megrándul.

A lány kinéz, aprót sóhajt, és a fiú kezére teszi a kezét.

— Elfáradtál? — kérdezi halkan, anyáskodva Szája szélén szelíd mosoly.

— Dehogy! Mitől? — hangzik gyorsan. — Csak a reggel... Itt lesz hamar — és leteszi az

aktatáskát.

Ring a kocsi, csattognak a kerekek. Az ablakok mellett fényes szikrák húznak el és belefeketednek az éjszakába. Valaki horkol, négyen kártyát csapkodnak. A lány a fiú vállára hajtja a fejét. Bal keze már a térdén pihen.

— Egyik lány... az üzemben ... most lett menyasszony — mondja — A vőlegényétől pecsétgyűrűt is kapott. A karika mellé.

(jPotyfotás a 6. oldalon.)

A „380 éves Szekszárd“

Mióta lakott hely Tolna megye székvárosa ?

Alapításának kilencszázadik évfordulóját ünnepli Szekszárd. Ez a dátum sokakat könnyen megtéveszthet városunk első betelepülésének idejét illetően.

Szekszárdot hazánk egyik legősibb települési foltját a római tél-hódítás már mint ALISCA nevet viselő kelta várost találta itt időszámításunk kezdetén.

A mai Szekszárd belvárosának több pontjáról előkerült régészeti leletek. (Táncsics Mihály utca, Vörösmarty utca, Béla tér) azonban arról tanúskodnak, hogy ez a kedvező természeti adottságokkal megáldott terület jóval a keltákat megelőzően, már az újabb kőkor (korábbi elnevézésében:. csiszolt kőkor) és a rázkőkor (lengyeli kultúra) idején is virágzó emberi településeknek, kultúráknak volt színhelye. Ezek szerint legalább ötezer éve lakott hely Szekszárd belterülete! És ahogy más szekszárdi régészeti emlékek igazolják, megszakít,’.« nélküli láncolatban, egészen napjainkig benépesült emberi település maradt (réz-, bronz- és vaskor népei, rómaiak, hun. germán, avar és szláv népek).

Honfoglaló magyar eleink is megkedvelték ezt a nagy magyar Alföld nyugati peremvidékén magasodó. mocsarak- vizek felett őrködő, erdős, for- rásos mecseki hegynyúlványt.

Szekszárd területéről és a szekszárdi hegyek közé nyúló tágas völgyekből, az avar temetők szomszédságából már eddig is több, honfoglaláskor! magyar sírt és X. századi magyar temetőt ismerünk, melyeket jó részt csak a véletlen hozott felszínre, szőlőművelés nyomán.

Téves tehát az a felfogás — amellyel a közelmúltban a Tolna megyei Népújság hasábjain is találkoztunk —, hogy. a honfoglaló magyarság ezt a területet sokáig elkerülte volna! Hiszen maga. a természet kínálta fel számára a kitűnő téli szállást a beláthatatlan legelőterüleíek peremén, a messze vidékek szemmeltartására alkalmas ponton. Nem itt, a kedvező fekvésű Szekszárdon, de a Kárpátok övezte terület legmagasabb fekvésű tájain, szélső peremvidékein is megtaláljuk a honalapító magyai-ság gazdag sírjait, fejlett kultúrájára, művészetére valló tárgyi emlékeit. Éppen abban mutatkozik még Árpád fejedelemnek és a honfoglaló magyar vezéreknek kiváló haditechnikája, politikai szervezőképessége, hogy aránylag kis számú hadaikkal az új hazát egész kiterjedésében, annak minden pontján, a honfoglalás tényének idejétől kezdve nyomban irányításuk és védelmük alá tudták helyezni. Ugyanakkor a szomszédos országokat is állandó katonai ellenőrzésük alatt tartották. Erről tanúskodnak többek között a szekszárdi, nagyszokolyi honfoglaláskori magyar sírokból előkerült, de a Kárpátok medencéjének számos más pontiáról is ismeretes, hasonló korú sírleletekből származó, IX—X. századi olasz, német, francia stb ezüstpénzek;

Az ősi ALISCÁT megszálló honfoglaló magyarság nem űzte el az itt talált lakosságot. Több, Szekszárd környéki, X— XI. századi temetőben szláv ethnikum is kimutatható (Remetedűlő. Ebes, Porkolábvölgy).

Tekintélyes lélekszámú lehetett a Szekszárdot benépesítő, és itt tovább terebélyesedett magyar lakosság. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a tény, hogy X. Béla királyunk éppen ezt a helyet jelölte ki 1061-ben. az apátság megalapításával a közművelődés egyik országos bázisává.

A szekszárdi apátság elpusztult ősi templomának faragott kövei ennek a megtelepült honfoglaló magyarságnak őrizték meg csodálatos művészetét, díszítményeikben.

________Dr. Mészáros Gyula

A

FRIKA

Felborzolja a Hold az éjszaka fekete vizeit.

Felsorakoznak a szuronyos hegyek.

(a csend-kordont áttöri a jajszó), s ökölbe szorít egy kontinenst évezredek görcsös, kemény dühe.

Sortüzek ritmusa dobban,

— élő testbe fúrnak alagutat, hogy a belső, vonagló szerveket megszorongathassa a halál.

Szahara fertőzött homokkal üzen. mely sugarat hordoz, s a csontokig szói

— Hirosima árnya fojtogatja

az anyákban sejlő embriókat is.

...Itt az arányok eltorzulnak, felbomlik a formális logika, s az emberekről

rács-fogú börtönök rágják le a húst.

... Itt az ész hökkenve áll, körülírhatatlan fogalmak születnek, s mintha csak egyetlen törvény lenne: a téboly.

A kapitalizmus ámokfutása ez.

S a füstölgő falvak lángkorbáccsal kergetik lakóikat. Fehérizzásúvá válik a harc,

— itt semmi se hajlik, de törik,

Itt csak a győztes élhet tovább...

Vért iszik az erdő,

fiai vérét.

De fát és ércet a gyarmat nem ad.

Az élesedő frontok

kitátják szörnyű szájukat,

s néha a percek: a pusztulás zápfogai.

Nincs mit kivonni s összeadni:

kőbe vés mindent a történelem.

(A trópus színpadán egy darab megbukott, s dollármilliók tűnnek tova...)

A gyarmati sors gyógyíthatatlan volt. de eszménk ma már a kórokozó hatásos ellenszere.

Akkra és Budapest így találkozik a küzdelem s a remény metszéspontján, mert a boldogság fehér is

és fekete is lebet.

't ('(!!.!!'' f f tífftn • -v'v \'t, „

KÓPIÁS SÁNDOR