Tolna Megyei Népújság, 1961. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-03 / 208. szám

Meliiv • ^seksaárd AsyooGini Könyvtár §fg£* Szeoessy u.3.sz. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK* sárnap 1961. szeptember 3. XI. évfolyam 208. szám * ARA: 70 FILLER Jószerencsét! Tizenegyedszer ünnepeljük ma a bányák dolgozóit. A bányászo­kat, akiknek dicsőséges harca, po­litikai és gazdasági sikerei szám­talanszor ejtették csodálatba ha­zánk valamennyi dolgozóját. Ne­héz volt a múlt világban a bá­nyász élete. Nemcsak a természet erőivel kellett nap mint nap meg­küzdenie, dacolva az állandó élet­veszéllyel, hanem harcban álltak a bányászok az elnyomó, kizsák­mányoló rendszerrel is. A magyar bányászok hősi harcaira emléke­zünk ezen a napon. A sztrájkok­ra, csendőrsortüzekre, a — ma már megvalósult, kizsákmányo­lástól, elnyomástól mentes — jobb életért folyó küzdelemre. A bányászok a múltban is, de a fel- szabadulás óta is élen jártak a szocializmusért folyó harcban. Példát mutattak a többi dolgo­zóknak is. A felszabadulás után elsőkként láttak mukóhoz a bá­nyászok, hogy megindulhasson az ország vérkeringése, győzelmesen vívták meg az 1945-ös széncsatát. Az ellenforradalom után pár hó­nap alatt helyreállították a káro­kat, ellátták fűtőanyaggal az ipart, a közlekedést, a háztartá­sokat. Lehet-e szebb feladat, mint a szocialista haza létének az ipará­hoz szükséges alapanyagoknak, a szénnek, kőolajnak, az érceknek és ásványoknak a biztosítása? A bányászok jó munkája nélkül megállna az élet, nem fejlődhet­nének népgazdaságunk többi ágai sem, nem emelkedhetne állandó­an az életszínvonal. Hatalmas fejlődést ért el a fel- szabadulás óta a magyar bányá­szat. Széliből ma már naponta több mint 6300 tonnával terme­lünk többet, mint 1947-ben. Sza­kadatlanul fejlődik olajbányásza­tunk, önálló iparággá nőtt vegyes ásványbányászatunk, amely ma már exportra is termel, soha nem tapasztalt fejlődésnek indult az ércbányászat. De a fejlődés nemcsak mennyi­ségi mutatókkal mérhető. Álla­munk több milliárd forintot for­dított a nehéz fizikai munkák gé­pesítésére, biztonsági berendezé­sekre. Gyökeresen változtak meg a bányászok munka- és életkörül­ményei. Hol van már a felszabadulás előtti évek létbizonytalansága, amikor a legtöbb bányában még állandó munkát sem biztosítottak a bányászoknak. Ma az ország legmegbecsültebb dolgozói közé tartoznak a bányászok. Nem rit­ka a havi három-négyezer forin­tos bányászkereset, a korszerű la­kással, vagy éppen autóval ren­delkező bányász. 1957-ben tízezer bányászlakást építettünk fel, a második ötéves tervben pedig mintegy nyolc-kilencezer lakás épül — állami erőből — a bá­nyák dolgozóinak. Kilenc év alatt a bányák dolgozóinak egyötöde jut új, modern lakáshoz. Különös öröm számunkra, hogy a tizenegyedik bányásznapon két Tolna megyei üzem, a nagymá- nyoki bányaüzem és a brikettgyár kapja meg a kitüntető élüzem cí­met. Uj sikerekre, új harcokra készülnek fel az ünnepen a bá­nyászok. Ehhez kívánunk nékik érőt, egészséget, jószerecsék Magyar államférfiak viszontláfogatása a román párt- és kormányküldöttségnél Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Ká­dár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságá­nak első titkára, dr. Münnich Fe­renc, a forradalmi munkás-pa­raszt kormány elnöke. Apró An­tal, Kállai Gvula, Kiss Károly, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagjai és dr. Sík Endre kül­ügyminiszter szombaton délelőtt a román párt- és kormányküldött­ség szállásán viszontlátogatást tett Gheorghe Gheorghiu-Dejnél, a Román Munkáspárt Központi Bizottsága első titkáránál, a Ro­mán Népköztársaság Államtaná­csa elnökénél és a küldöttség tag­jainál. R Magyar Szocialista Munkáspárt és a Román Munkáspárt küldöttségeinek tárgyalásai Szombaton az MSZMP Közpon­ti Bizottsága székházában meg­kezdődtek a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Román Mun­káspárt küldöttségeinek tárgyalá­sai. Az elvtársi, baráti légkörben lefolyt tárgyaláson román részről részt vett Gheorghe Gheorghiu- Dej. a Román Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első titkára, Ion Gheorghe Maurer, Emil Bod- naras, Mogyorós Sándor, a Ro­mán Munkáspárt Központi Bízott sóga Politikai Bizottságának tag­jai, Alexandru Birladeanu és Mi­hail Rosianu, a Román Munkás­párt Központi Bizottságának tag­jai és Corneliu Manescu külügy­miniszter; magyar részről: Ká­dár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Apró Antal, Kállai Gyula, Kiss Károly, dr. Münnich Ferenc, Nemes De­zső, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagjai, Dobi István és dr. Sík Endre, az MSZMP Köz­Bukarest (MTI): A szombati ro­mán lapok vezető helyen számol­nak be a román pórt- és kor­mányküldöttség budapesti megér­kezéséről. Részletesen tudósíta­nak a küldöttség lökösházi, szol­noki és budapesti fogadtatásáról, Berlin (MTI). Az NDK kor­mánya szombaton jegyzéket in­tézett az Egyesült Államok kor­mányához. A jegyzékben élén­ken tiltakozik az -Glen, hogy az NDK összekötő útjainak jogta­lan Igénybevételével 1961. au­gusztus 21-én 1500 főnyi ame­rikai katonai egységet irányí­tottak Nyugat-Berlinbe a meg­szálló csapatok megerősítésére. A jegyzéket az Egyesült Álla­mok prágai nagykövetének ad­ták át. ponti Bizottságának tagjai és Né- mety Béla, a Magyar Népköztár­saság bukaresti nagykövete. A tárgyaláson jelen voltak a küldöttségek szakértői. A megbeszélések után az MSZMP Központi Bizottsága dísz ebédet adott a román küldöttség tiszteletére. Az ebéd szívélyes, baráti légkörben zajlott le. Teljes terjedelemben közük Ká­dár János és Gheorghiu-Dej üd­vözlő beszédét. Közük, hogy a küldöttség tagjai pénteken láto­gatást tettek Dobi Istvánnál, ahol a magyar és a román államfér­fiak megbeszélést folytattak. Köz­Az NDK kormánya megálla­pítja jegyzékében: »Bár legfőbb ideje, hogy 16 évvel a második világháború befejezése után vég­re megszüntessék a Nyugat-Ber- linben még fennálló megszállási rendszert, az Egyesült Államok olyan intézkedéseket tesz, amely ellenkező célokat szolgál. A 16. amerikai gyalogsági ezred újabb egységének Nyugat-Berlinbe irá­nyítása az NDK területén ke­resztül, az NDK szuverén!fásá­nak megsértését jelenti, bonyo­lik továbbá, hogy Dobi István ebéden látta vendégül a román pórt- és kormányküldöttséget és teljes terjedelemben ismertetik Dobi István és Gheorghiu-Dej po­hárköszöntőjét. Hírt közölnek a magyar hősök emlékművénél tar­tott koszorúzási ünnepségről. Közük, hogy az MSZMP Közpon­ti Bizottsága és az Elnöki Tanács pénteken este díszelőadást rende­zett az Operaházban a román párt- és kormányküldöttség tisz­teletére. A lapok fényképeket közölnek Kádár János és Gheorghiu-Dej elvtársról és a küldöttség üdvöz­lésére a Nyugati-pályaudvar előtt összegyűlt több ezer budapesti dolgozóról. lultabbá teszi a Nyugat-Berlin- ben fennálló helyzetet és meg­nehezíti a kérdés békés meg­oldását. A Nyugat-Berlinben végrehaj­tott csapaterősitések arra szol­gálnak, hogy fokozzák a háborús hangulatot és további provoká­ciókra bátorítsák a frontváros- politikusokat. Senki sem állíthatja — hang­zik az NDK kormányának jegy­zéke —, hogy ez az intézkedés összhangban lenne a teheráni, jaltai és potsdami egyezmények­kel, amelyekben a Hitler-ellenes koalíció népeinek az az akarata nyilvánul meg, hogy Európa bé­kéjét minden újabb német ag­ressziótól megvédelmezzék. Megkezdődött az új tanév Decsi nevelők és tanulók között az új iskolaév kezdetén R román lapok vezető helyen foglalkoznak a román párt- és kormányküldöttség magyarországi látogatásával Az NDK kormányának tiltakozó jegyzéke az Egyesült Államok kormányához TVTehéz lenne eldönteni, a di- ■L ” ákok izgatottabbak-e, vagy a szülőknek szorul el jobban a szíve? S még a pedagógusok, akik számára nemcsak új esz­tendő kezdődik új feladatokkal, hanem új -nyersanyagot« is kap­nak szebbé, jobbá, okosabbá for­málandó, a kezük és szívük alá kerülő gyerekek személyében. Tegnap kezdődött meg valameny. nyi általános iskolában a tanítás, miután tegnapelőtt megtartották az ünnepélyes évnyitót. A decsi megújult általános is­kola udvarán lezajlott ünnepség szinte pontosan ugyanolyan volt, mint megyénk bármely községé­ben, ezért tehát, amikor a decsi évnyitóról beszámolunk, egy kis­sé felrajzoljuk azt is, hogyan történt egész Tolna megyében. Az iskola igazgatója, Erdős Emil tájékoztat: — Hát igen. Megint elérkez­tünk az évnyitóhoz. Nemcsak a gyerekek számára, számunkra is izgalmas pillanatok ezek. Het­venöt első osztályosunk lesz az idén. — S aztán elmondja még, hogy lényeges változás nincs a múlt évhez képest. Kapott az iskola két új nevelőt, gyakorló munkára. Steinbach Erzsébetet és Vörös Juliannát. Gyerünk, kérdezzük meg őket, milyen ér­zés az iskola elvégzése után mun­kához kezdeni. Nyugodt lélekkel állíthatom, nem a szülök, nem a régi neve­lők, de mégcsak nem is az új elsőosztályosok a legizgacottab- bak ezen a decsi délelőttön, ha­nem a két (B/akorU. pedagógus. Viszont igaz, az izgatottság az ügyszeretetből, a hivatásérzet­ből fakad, szinte türelmetlenek már, mikor kezdhetik a mun­kát. Steinbach Erzsébet: — Mór ál­talános iskolás koromban arra vágytam, hogy tanítónő lehessek. A vágy valósággá lett. Mindket­ten elvégeztük a kaposvári felső­fokú tanítóképzőt, s most végre elérkezett az a nap, amikor mun­kához láthatunk. Vörös Julianna: — Nagyon vár­tuk már ezt a napot. Alsó tago­zatosokhoz kerültünk mindketten, Erzsiké az elsősökhöz, én a har­madikosokhoz. — Erzsiké közbe­szól: — Nem is mennék felsősök­höz, nagyon szeretem az aprósá­gokat. S aztán elmondják még azt is, ez csak gyakorlat, fél évig taní­tanak a decsi iskolában, majd újabb félévre vissza kerülnek Kaposvárra, iskolájukba, s fel­készülnek az államvizsgára. Az­óta a decsi gyerekek már meg­ismerkedtek a két új tanítóné­nivel — hiszen tegnap rendes ta­nítás folyt — a jövőben pedig bizonyosan megszeretik őket úgy, mint régi nevelőiket. C mit mondanak a régi pe- dagógusok? Németh Károly: — Elhiheted, már jobb is, hogy megkezdődik. Jó dolog a szünet, jó dolog — bár akkor is van munka elég —, de legjobb mégis csak a gyere­kekkel foglalkozni. — ő az út­törőcsapat vezetője. Sok szép múltévi sikerről beszél, s arról, hogy mindezt ebben a tanévben is szeretnék megismételni. Szabó István tervezget. Akarat­lanul is a politechnikai oktatás prófétájává lép elő, s már nem­csak azt mondja el, mit csinál­tak tavaly, hanem azt is, mit akarnak az idén. — Végzős osztály vezetője vol­tam tavaly, most ötödikesekkel kezdek. Alig várták a gyerekek, hogy ők is bejuthassanak a mű­helyekbe. Talán ez a legnagyobb • örömük abban, hogy felsősök let­tek. Míg ezeket suttogjuk egymás között, folyik Az igazgató beszé­de. A sok kedvesség, amivel a gyerekekhez, újakhoz, és régiek­hez fordul, nemcsak az elmúlt évek eredményességének magya­rázatát adják, hanem afelöl is megnyugtatnak mindenkit, hogy az összeforrott, jószellemű decsi tantestület gondozásában jó ke­zekben lesznek a gyerekek. Még az iskoláról: Egy kissé az is új, vagy legalább is megújult, hiszen nagy részét tavaly építet­ték, részben állami támogatás­ból, s még nagyobb részben tár­sadalmi munkával. És még egy új dolog: A tan­évnyitót nem sokkal megelőzően ment férjhez az iskola két neve­lője, és a megnyitó ünnepség után a kollégák kis ünnepséget rögtönözték köszöntésükre. Sok újdonsággal, nem kevés gonddal, de még több lelkesedés­sel megkezdődött az új tanév. UBTENYSí GYÖRGY Az NDK kormánya a béke- szerződés megkötéséig szigorúan azokhoz a megállapodásokhoz ra­gaszkodik, amelyeket dr. Lothar Bolz, az NDK külügyminisztere és Zorin, a Szovjetunió helyet­tes külügyminisztere 1955. szep­tember 20-án kötött a három nyugati hatalom nyugat-berlini helyőrségéhez tartozó szemé­lyeknek az NDK területén átve­zető közlekedéséről. A megálla­podás minden körülmények kö­zött azt tartja szemelőtt, hogy az összekötő utak használatát ille­tően ne legyen lehetőség vissza­élésre. , A béke biztosítása minden ál­lamtól, — tehát az NDK-tól — is megköveteli, hogy mindent meg­tegyen, nehogy területét békét veszélyeztető célokra használják fel. Az Egyesült Államok kormá­nya említett intézkedésével meg­sértette az NDK szuverenitását, s ez ellen az NDK kormánya a legélesebben tiltakozik — hang­zik a jegyzék. Dr. Dieckmann, az NDK népi kamarájának elnöke pénteken az Odera-Neisse határhoz közel eső Görlitzben rendezett német—len­gyel baráti nagygyűlésen beszé­det mondott. Hangsúlyozta, hogy az emberiség történetének mai, döntő szakaszában az NDK-ra nagy felelősség hárul Németor­szág, az egész nemzet, az egész emberiség iránt. Éppen ezért in­dokoltnak és helyénvalónak te­kinthetők mindazok a védőintéz­kedések, amelyek Berlinben tör- tented

Next

/
Oldalképek
Tartalom