Tolna Megyei Népújság, 1961. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-03 / 208. szám

1961, szeptember & I ÍOTNA WFGTfTí NEPÜJ8ÄG Gouiart áléinak brazil földre lépett Hétjön iktatják be ax elnöki tiaxtségbe A szovjet kormány határozata Brasilia (MTI): Joao Gouiart alelnök Montevideóból szomba­ton Porto Alegrebe, Rio Grande do Sul állam fővárosába érke­zett. A repülőtéren mintegy tíz­ezer ember üdvözölte, élén Briz- zolával, az állam kormányzójá­val. Mint amerikai hírügynöksé­gek alapján a TASZSZ-jelentés közli, a Porto Alegrei rádió be­jelentette, hogy Gouiart az alkot­mány értelmében Brazíliába • ér­kezése pillanatától kezdve a köz­társaság elnökének tekintendő. A rádió egyben felhívta Brazília minden állampolgárát, hogy vés-1 se magát alá a legfelső főpa-' Belgrád (MTI): Szeptember 2-án délelőtt folytatta munkáját az el nem kötelezett országok belgrádi értekezlete. A szombat délelőtti ülés meg­kezdése előtt érdekes vitának vol­tak tanúi a külföldi újságírók. Majevszkijt, a Pravda tudósító­ját szoros gyűrűbe fogták ame­rikai, nyugatnémet, és más nyu­gati újságírók, egymás után tet­ték fel neki a »legkényesebb« kérdéseket. A legtöbb kérdés ter­mészetesen a szovjet kormány­nak á nukleáris kísérletekkel kapcsolatos nyilatkozatáról szólt. Amíg a nyugati újságírók — s közülük elsősorban az amerikai­ak — hangoztatták, hogy rájuk nagyon kellemetlen meglepetés­ként hatott; a szovjet határozat a nukleáris kísérletek felújításáról, a Pravda munkatársa nyugodtan válaszolt: semmi okuk nem lehe­tett meglepetésre, hiszen Hruscsov miniszterelnök, nem egyszer kije­lentette, ha a .nyugati hatalmak, s köztük Franciaország nem já­rulnak- hozzá az atomkísérletek betiltásához, a Szovjetunió kény­telen lesz folytatni a kísérlete­ket. A szovjet újságíró nagy derült­séget keltő választ adott egy provokatív kérdésre: »Miért nem ad a szovjet sajtó állandó elne­vezést a belgrádi értekezletnek?« — hangzott a kérdés. rancsnok, vagyis az elnök utasí­tásainak, az alkotmány előírásai­nak érvényesítésében. A TASZSZ és nyugati hírügy­nökségek jelentése szerint Brasi- liában, az ország fővárosában a kongresszus vezetői zárt ülésen elhatározták, hogy Gouiart alel- nököt hétfőn, szeptember 4-én hivatalosan beiktatják az elnöki székbe. A Reuter-iroda megállapítja, hogy a brazíliai politikai válság új fordulatot vett az éjszaka, ami­kor a kongresszus elutasította az alkotmány módosítását, és Ahd­az, amit a német kérdésről mon­dott, felettébb kellemetlenül érte a nyugati újságírókat, akik sze­rint az indonéz elnök beszéde »kiábrándító« volt. A szombat délelőtti ülés első szónoka Hailé Szelasszié, Etiópia császára volt. A császár egyebek között hangsúlyozta, hogy jelen­leg két fontos feladat áll a világ előtt: 1. Megőrizni a békét; 2. Emelni a népek életszínvonalát. Hailé Szelasszié részletesen fog­lalkozott a semlegesség kérdésé­vel és megállapította; a semleges­ség nem jelentheti egy ország szá mára azt, hogy elvonatkoztatja magát a nemzetközi politika mai fejleményeitől. A szónok beszédének nagy ré­szét az Egyesült Nemzetek Szer­vezete kérdésének szentelte. Hosz- szasan fejtegette a nemzetközi szervezet „megvédésének” fontos­ságát, végül is arra a következte­tésre jutott, hogy figyelembe vé­ve az utóbbi években bekövetke­zett eseményeket, szükség van az ENSZ felépítésének „megjavításá­ra”, Etiópia császára az előző szó­nokokhoz hasonlóan szintén sík- raszállt a gyarmatosítás marad­ványainak felszámolásáért. A délelőtti ülés következő szó-, noka Kwame Nkrumah, Ghana elnöke volt. I rade kongresszusi elnök bejelen­tette az elnöki beiktatás időpont­ját. Nyugati hírügynökségek értesü­lései szerint a katonai vezetők visszatértek eredeti álláspontjuk­ra, és semilyen feltétellel sem hajlandók beleegyezni Gouiart elnöki beiktatásába. Másrészt jelentik, hogy Rio de Janeiro kikötőmunkásai pénteken sztrájkot indítottak Gouiart el­nökkel vállalt szolidaritásuk je­gyében . _________ A Szovjetunió Honvédelmi Minisztériumának közleménye Moszkva (TASZSZ): A Krasz- naja Zvezdában megjelent a Szov jetunió Honvédelmi Minisztériu­mának alábbi közleménye: „A katonai kiképzési tervekkel összhangban 1961. szeptember és október havában az északi flotta a rakéta-alakulatokkal és a légi­haderővel karöltve a Barents-ten- geren és a Karszki-tengeren gya­korlatokat tart, különféle korsze­rű fegyverfajták alkalmazásával. Ezzel kapcsolatban 1961. szep­tember 10-től november 15-ig a szovjet és a külföldi hajók és re­pülőgépek szamára veszélyes öve­zetté válik a Barents- és a Karsz- ki-tengernek az alábbi adatokkal jellemzett térsége: nyugati hosz- szúság 42 fok. északi szélesség 77 fok 30 perc, délről és keletről pe dig az a terület, amely az alábbi pontokat összekötő vonal közé esik: 70 fok 30 perc szélesség, 42 fok hosszúság, 69 fok 50 perc szé­lesség, 55 fok 30 perc hosszúság; 72 fok 20 perc szélesség, 65 fok hosszúsár. 77 fok 30 perc széles­ség, 74 fok hosszúság. Ä Szovjetunió Honvédelmi Mi­nisztériuma figyelmeztet minden szovjet és külföldi hajó- és repü­lőgép-tulajdonost, hogy nem ter­heli a felelősség, ha azok a hajók és repülőgépek, amelyek megsér­tik a veszélyes övezet határait, valamiféle anyagi károsodást szenvednek.” amely bejelenti a nukleáris kísérletek felújítását, termé­szetes következménye a jelen­legi helyzetnek, amikor a nyu­gati hatalmak késznek mutat­koznak bármely pillanatban új világháborút kirobbantani. Is­meretes, hogy a Szovjetunió 1958. március 3I-én egyolda­lúan megszüntette az atomkí­sérleteket, azonban a nyugati hatalmak részéről semmiféle hasonló választ nem kapott erre. Fél esztendőnek kellett eltelnie, amíg a világ közvé­leményének nyomására az Egyesült Államok is kényte­len volt hasonló határozatot hozni. Ugyanakkor azonban Franciaország éppen ellenke­zően cselekedett, mert szándé­kosan megsértette a világ né­peinek akaratát és elkezdte atombomba-kísérleteit, amelyek­hez természetesen a szentesí­tést NATO-partnereitől kapta. Az emberiség joggal várta, hogy azok a békés kezdemé­nyezések, amelyeket a Szovjet­unió tett, mind az atomfegyver- kísérletek felfüggesztése, mind a hadsereg létszámának csök­kentése terén, hasonló akció­kat váltanak ki. Ehhez járult hozzá az a szovjet javaslat, amelynek célja az általános és teljes leszerelés megvalósítása volt, s amely világszerte mély­séges együttérzést és rokon- szenvet keltett: A nyugati ha­talmak, élükön az Egyesült Államokkal, épp a közvéle­mény nyomására kénytelenek voltak üres szavakban a békét hirdetni, azonban tetteik pon­tosan az ellenkezőjét bizonyí­tották. Annak idején Kennedy békés szólamokkal tudta meg­szerezni választóinak szavaza­tát, de uralomra jutása kez­detétől elődei nyomdokaiba lé­pett, s mindent elkövetett, hogy tovább duzzasszá az Egyesült Államok hadikiadá­sait és katonai potenciálját. A jelenlegi nemzetközi hely­zet legsürgősebb kérdése a né­met békeszerződés megkötése és Nyugat-Berlin státusának rendezése. A Szovjetunió ezek­kel kapcsolatban is konstruk­tív javaslatokat tett, olyan ja­vaslatokat, amelyek egyetlen állam érdekeit sem veszélyez­tetik, sőt, ellenkezőleg meg­nyugtató módon rendezik ezt a problémakört, s egyben utat nyitnak az általános és teljes’ leszerelés felé is. Ám a nyu-' gáti hatalmak a békés szovjet kezdeményezésekre harcias ki­jelentésekkel és háborús fe­nyegetőzésekkel válaszolta!:. Aki az események menetét nyomonkövette, jól tudja, mi­lyen hisztériakeltő háborús ké­szülődéseket tett az Egyesült Államok és a többi nyugati ha­talom, s mennyire kiélezte a nemzetközi helyzetet. Ilyen kö­rülmények között, a Szovjet­unió előtt nem állt más vá­lasztás, mint az, hogy országa és más békeszerető államok biztonságának fokozására fel­újítja a nukleáris fegyverkí­sérleteket. A döntést mindenki megértéssel fogadta, aki tisz­tában van azzal, hogy a jelen­legi nemzetközi feszültséget az Egyesült Államok és NATO- beli szövetségeseinek agresszív politikája idézte elő. »Tudjuk, a 22 év előtti ese­mények nem ismétlődhetnek meg« — írja a Trybuna Ludu című lengyel lap a háború év­fordulójára emlékezve. Ma a nemzetközi erőviszonyok alap­vetően mások, mint 1939. tra­gikus szeptemberében, s mint­egy másik lengyel lap a Glos Pracy megállapítja: »Nyugod­tan nézünk szembe a nemzet­közi válsággal, amelyet az ag­resszív erők a berlini és a né­met kérdés körül szítanak«. A szovjet kormány határo­zata újabb komoly figyelmez­tetés az imperialista kalando­roknak, s a béke biztosítását, a" háborús uszítok és cinkosaik megfékezését szolgálja. Éppen ezért megnyugvást és egyetér­tést váltott ki minden béke­szerető emberben. Folytatódik a belgrádi konferencia *— Egyszerűen azért, mert ma­guk a részt vevők is szabadon használják a »semleges«, a »töm­bön kívüli«; vagy éppen az »el nem kötelezett« jelzőt, és ugyan­ezt teszi maga a vendéglátó Ju­goszlávia sajtója is — válaszolt Majevszkij. — Na, és mi a véleménye Su­karno elnök beszédéről? Az, amit a német kérdésről mondott, meg­egyezik a szovjet állásponttal. — Inkább úgy fogalmaznám. — hangzott a válasz — hogy a mi álláspontunk egybevág Sukarno elnök véleményével. A szovjet békebizottság nyilatkozata Moszkva (TASZSZ): A nukleá­ris fegyverkísérletek felújítására vonatkozó szovjet kormány-nyi­latkozattal kapcsolatban a szovjet békebizottság nyilatkozatot adott ki; Mint a nyilatkozat megállapít­sa, abban a helyzetben, amikor a szovjet államót és a többi béke­szerető országot, az egész világot nukleáris háború kitörésének ve­szélye fenyegeti, a szovjet kor­mány kötelessége mindent meg­tenni, ami szükséges, országának biztonságáért és a háború meg­akadályozásáért; A világ közvéleményének, a jó­akaraté embereknek, minden nép nek meg kell értenie — folytatja a nyilatkozat —, hogy a jelenlegi körülmények között csak a leg- Határozottabb intézkedésekkel le- feet megfékezai az agressziókat; fl magyar 1961. augusztus 12-én dr. Münnich Ferenc elv­társ, a magyar forra­dalmi munkás-paraszt kormány elnökének ve­zetésével kormánykül­döttség utazott ’ el Déi- kelet-Ázsia legjelentő­sebb országába, Indoné­ziába. A kormánykül­döttség utazásának, amely dr. Sukarno, az Indonéz Köztársaság el­nökének meghívására történt — különös hang­súlyt adott az a körül­mény, hogy a Magyar Népköztársaság fennál­lása óta ez volt az első alkalom, midőn magyar államfő egy nem a szo­cialista táborhoz tar­tozó országban tett lá­togatást. A kormányküldöttség nyolcnapos indonéziai tartózkodásának útiállo­másait lásd a mellék- térképen balra, lent. A magyar küldöttség indonéziai utazása so­rán rövid látogatást tett Burmában és Budapest felé jövet az indiai kor­mány meghívására 4 napig tartózkodott az Indiai Köztársaság fő­városában Üj-Delhiben. A kormányküldöttség 16 napig tartó útja alatt II.—14 mintájú repülő­gépen összesen mintegy 25 000 kilométernyi utat tett meg, s 1961. augusz­tus 28-án érkezett haza, Magyawszúgrifc kormányküldöttség ázsiai utazásának térképe MOSZKVA —rm.n-ti ***"■? YtU.Z7-M TASKENT' w m n-t* OhDEUH^t mt. ff 2? HANGÚN: z w. ZX-& VAKARTA DJAKARTA ■BANDUNG 300k» 19-20

Next

/
Oldalképek
Tartalom