Tolna Megyei Népújság, 1961. augusztus (11. évfolyam, 179-205. szám)
1961-08-13 / 190. szám
4 TOLNA MEGVET NEPÜJSAO 1961. augusztus l3< Törik a dohányt Nagydorogoh Ami Szekszárdon a szőlő, Dunaföldvárott a gyümölcs, Bo- gyiszlón a paprika — az Nagydorogon a dohány. Nem tudom, végzett-e valaki történeti kutatást, mikor honosodott meg a dohány ezen a környéken, de annyi biztos, hogy mindenki ért hozzá. Akkor pedig nyilvánvaló, több nemzedék szerzett már gyakorlatot, tapasztalatot a termesztésében. Az a növény, amelynek talán a legnagyobb kedvelőinek tábora, de az ellentábora is. Egyik a hasznossága mellett áll ki, hirdet vén a leveleiből készülő cigaretta nyugtató hatását, másik az emberi szervezetre gyakorolt káros hatását hirdeti. A dorogiak nyilván a dohány hasznossága mellett törnek pálcát, és nem ok nélkül, hiszen évről évre állandóan komoly jövedelmet biztosít. Többet, mint más, átlagos növény. Az Vj Barázda Termelőszövetkezetnek egy táblában van negyvenhét hold, azonfelül nagyon sokan a háztájiban is termelnek dohányt. Reggelente népes asszonycsapat lepi meg a dohányföldet, törik az érett leveleket. Négy asszony — Berta Gergelyné, Horváth Já- nosné, Szalai Józsefné, Nyíró Jánosné —, és aki »-áldott közöttük«; Egresi János. Ö ugyanis sokszor elmondja: — Meg vagyok áldva ezekkel az asszonyokkal... Az asszonyok erre elárulják, hogy néha összezördülés van, mert mindenki a dohányban szeretne dolgozni, hát ezért fő néha a brigád- és a csapatvezetők feje. Megérkezett a fogatos, Gál Károly. Az asszonyok már szedtek egy-egy »batyura valót«. Közös erővel megrakják a kocsit, és azzal: Irány hazafelé, végezni a következő munkát, a fűzést. A fűzés előtt még lemérik, ki mennyit szedett, s ennek alapján írják be a munkaegységet. Almási György főkertész bejegyzi könyvébe a mérlegelés adatait. — Gyerünk lányok, gyerünk — sürgeti az asszonyokat. Almási György már negyven év óta dohánnyal foglalkozik, érti is a mesterségét. Mint mondja, csak a palántákat tizenhatszor permetezte, hogy megóvja a- peronoszpórá- tól. Ennek is köszönhetik a dorogiak a jó termést, míg a megyében sok helyen komoly károkat szenvedett a dohány, nekik ezúttal is jól fizet... ...... RI. cA Iliméikő míwhze CSENDES FALUSI HÄZ kertjében találkoztam Mattioni Eszterrel. Ide rejtőzött néhány hétre, régi barátait látogatni. A szekszárdi szülőházból kiszakadva nagy és fáradságos utat tett meg, amíg a magyar képzőművészet egyik büszkesége lett. Az igazi művészek szerénysége sugárzik róla, kedves mosollyal, közvetlen stílusban beszél. Szívesen emlékezik gyermekkorára, a Tolnában töltött évek re. Édesapja Olaszországból származott ide és magyar nőt vett feleségül. Az egyszerű mű- vészetszereteten kívül több lakó zott ebben a férfiban. Polgári fog lalkozása mellett tehetséges festő is volt, de nem akart műveivel a nyilvánosság elé lépni, megmaradt dilettánsnak. Leánya azonban már tudatosan és teljes hivatásérzettel választotta a nehéz és küzdelmes művészi pályát. — Pesten végeztem az akadémiát, korán íérjhezmentem és csak mint fiatalasszony kerültem el tanulmányútra édesapám hazájába. Olaszországba — meséli magáról Mattioni Esz tér. — Vajon gondolt-e már akkor arra, hogy a festés mellett a mozaikművészetet is elsajátítja? — Igen. Mindig érdekelt és vonzott a mozaik. amit mi most hímeskőnek hívunk. — Melyik városban látott és tanult legtöbbet? — Firenze képei jelentették számomra a legnagyobb élményt, valamint a ravennai mozaikok. Természetesen egész Rómát is bejártam, ez volt olaszországi utam végállomása. Megtudom, hogy járt még Svédországban, de azután a második világháború fekete sorompót húzott tervei elé. Olasz országi rokonsága révén lett volna alkalma külföldre jutni, de ő a magyar sorsot vállalta. Itt választott csillagot magának. Azért használom ezt a kifejezést, mert kiderül, hogy az ő magyar nagyanyja éppen az a Sass Erzsiké volt, akihez Petőfi Sándor „A négyökrös szekér” című bűbájos versét írta. Annak visszatérő motívuma: „Én ábrándoztam, s szóltam Erzsikéhez.” „Ne válasszunk magunknak csillagot?” MATTIONI ESZTER Pesten él, csak képei, mozaikjai járják be a világot. Ez a nehéz művészet ktílöh technikát igényel, úgyis mondhatnám, férfias alkotó erőt. Sok közület, sok kulturális intézmény rendel nála mozaikot. Tematikája széles skálán mozog. Virág- és állatmotívumain kívül szívesen merít a munkások életéből és a magyar hősi múltból. Kisebb hímeskő-képeit saját műtermében készíti, de nagyobb rendeléseit gyárban kivitelezi. Néha tíz munkás is segédkezik ne,ki. Természetesen . a mozaik képek szállítása és kiállításon való szerepeltetése is elég bonyolult. A természetes hatás kedvéért be kell őket ott is építeni a fal síkjába. —' Hallottam külföldi sikereiről. Hol kapta a legnagyobb elismerést? — Nehéz lenne erre pontos választ adni. Talán Párizsban és Brüsszelben. De itthoni kiállításaimat is mindig elismerőleg fogadja a kritika. Mint érdekességet említem, hogy több megrendelést kapok tengerentúli országokból is. Mattioni Eszter valóban egyé ni úton járó, markáns művészegyéniség. Elárulja, hogy más festőkkel ellentétben sohasem gondolt arra, hogy olasz hagyomány szerint, nagy művészek képeit próbálja másolgat- ni. Ö csak megcsodálta Giottót, Tizianót, Rafaellót, de a saját alkotókedvét a saját útján akar la kiélni. Tehette. Nézem a virágcsendéletet, amely most van munkában, s a portrékat* önarcképet, amelyek a baráti ház falait díszítik. Mind azonnal megragadják a szemlélőt. — Legközelebbi tervei? — Meghívót kaptam egy bécsi kiállításra. Tíz magyar képzőművészt kértek fel szereplésre, én vagyok közöttük az egyedüli nő. Amint visszamegyek Pestre, az odakülden- dő anyagot válogatom össze. Azonkívül teljesítenem kell néhány mozaik-megrendelést. Hiá ba, ez számomra a legkedvesebb munka. Igaz, a legtöbb időt veszi igénybe. Az előzetsT felvázolás... a színek meghatározása ... azután kövekkel fejezni ki a gondolatot, de szerintem ez a legszebb ... ALKONY BORUL A FALURA búcsút veszek én is Mattioni Esztertől. Kedves mosolya mögött tisztelettel csodálom azt az erőt és határozottságot, amely művészetét jellemzi: Szemében érdekes fény lobban, mintha a dunántúli táj színei verődnének vissza benne. Milyen jó, hogy ez az olasznevű művészasszony a mi egün kön keresett magának csillagot ... Szabó Ibolya Német diákok Palánkon Felhívás Felhívjuk a város lakosságát a vízzel való takarékosságra. A rendkívüli időjárásra való tekintettel, annak ' ellenére, hogy a maximális vízmennyiséget adjuk a városnak, még így sincs elég víz a város felső részein. A felső részek állandó vízhiánya a város egynegyed részének egészségügyi és tűzvédelmi szempontból komoly veszélyt jelent. Éppen ezért kérjük a lakosságot, hogy segítsen a vízműnek ebben a rendkívüli időben és a város alsó részein szüntessék meg a kert, az udvar és az utcák öntözését. Kérjük, ezen kérelmünket a legmesszebbmenőkig támogassák, nehogy a városnak ezzel kapcsolatban büntető rendszabályokhoz kelljen folyamodni. Szekszárdi Víz- és Csatornamű Vállalat Egyik reggel a szekszárd—siófoki autóbusznál német szóra lettem figyelmes, csakúgy, mint a többi úti társ. Németek. Természetesen mindenki előzékenyen utat engedett nekik. Tehát honfitársaim becsületére legyen mondva, mindenki megkülönböztetett udvariasságban részesítette őket. Csak akkor lett nagy a meglepetés, amikor kiderült, hogy nem is csak egy-két külföldi vendégről van szó, hanem egy népes csoportról. Magyar vezetőjük Koppány Károly a {’alánki Mezőgazdasági Technikum tanára volt. Tőle tudtam meg, hogy a genzhageni (NDK) mezőgazdasági szakközép- iskola küldöttségével hozott ösz- sze a véletlen. Két hetet töltenek itt, Magyarországon, a pa- lánki technikum vendégeként. Meleg barátság alakult ki a két mezőgazdasági szakoktatási intézmény között, s most ennek eredményeként érkezett a genzhageni mezőgazdasági szakközép- iskola 12 diákja Nikoláuir Franké igazgatóhelyettes és Alfred Tauer növénytermesztési szaktanár vezetésével Palánkra. A pa- lánkiak természetesen igyekeztek viszonozni a kedves vendéglátást, amelyben részük volt, ami kor Genzhagenben jártak Koppány Károly vezetésével. Megmutatták a vendégeknek Szek- szórd város nevezetességeit, miután megtekintették a fővárost. Elkalauzolták őket a magyar tengerre, a Balatonra. Megismertették velük a termelőszövetkezeti és állami gazdasági életet. Ellátogattak egyebek között a dal- mandi hibridüzembe és a Paksi Konzervgyárba. A tanárok és diákok eevaránt nagy megelégedéssel nyilatkoztak a látottakról, hallottakról, a palánkiak vendégségében töltött két hétről. B. F. Kánikulai jelentés A rendkívüli kánikula igen nagy problémákat okozott a városban. Ezzel kapcsolatban kérdést intéztünk három érdekelt intézmény illetékes vezetőjéhez. Kovács Lajos, a Víz- és Csatornamű V. igazgatója a következőket mondotta: — A rendkívüli időjárás miatt üzembe helyeztük a D-kutat, amely a rendelkezésre álló víz- mennyiséget jelentősen megnövelte.- Ugyanakkor olyan rohamosan megnövekedett a vízfogyasztás, hogy a város egyes pontjain zavarok mutatkoznak a vízellátásban. Korlátozó intézkedést még nem vezettünk be, de ha a kánikula még tovább tart, szükség lesz rá. Rendkívül sok vizet fogyasztanak a kertek öntözésére és ez is nehezíti a vízellátást. A víz minősége, egészségügyi szempontból ugyanúgy megfelelő, mint eddig. A Vendéglátó Vállalat képviseletében Petries Ferenc előadó nyilatkozott: — Rendkívül megnövekedett a hűsítő italok fogyasztása. Sajnos, sörből nem tudunk elegendő mennyiséget forgalomba hozni. A rendelkezésre álló mennyiség rövid idő alatt elfogy. A szekszárdi büfébe pénteken például 6000 üveg sört vittünk, s ez a mennyiség el is fogyott. A sör- kertben és a büfében volt olyan nap, amikor csak alkoholmentes üdítő italból 5—6000 forintot forgalmaztak. Rendkívül sok gondot jelent az italok hűtése. Sajnos a jéggyártól nem kapunk elegendő mennyiségű jeget és így vidékről szállítunk jeget Szekszárdin. Eddig azonban még sikerült biztosítani a hideg, hűtött italt. Nagyon szomorúan tapasztaljuk, hogy a jéggyárban nem üzemeltetnek egy fagvasztógépet. A fagylaltollátás városszerte jó, elegendő mennvisésű fagylaltot tudunk biztosítani, csakúgy, mint ahogyan az alkoholmentes üdítőital-mennyiség is megfelelő. Naponta 12—15 000 adag fagyaltot adnak el Szekszárdon. Balázs Andor előadó a jéggyár ügyében nyilatkozott: — Az egyik gépünk valóban nem üzemel, mert helyébe egy új, nagyteljesítményű gépet kellett volna augusztus 1-ig üzembe helyezni, amely megoldotta volna a jégellátási gondot. Sajnos, a Budapesti Élelmiszeripari Gépjavító Ktsz nem teljesítette a szer ződésben vállaltakat. A rendelkezésünkre álló jégmennyiségből először saját szükségletünket fedezzük, vagyis a vágóhíd szükségletét. Ezenkívül nagy mennyiséget adunk a sajtérlelőnek, hogy az exportkötelezettségeit tudja teljesíteni. Mindent megteszünk annak érdekében is, hogy a tej- boltok jégellátása zavartalan legyen, s emiattt ne legyen fennakadás a tej- és tejtermék ellátásban. Naponta készítünk friss hentesárut és a kiadott áru a nagy kánikula ellenére is megfelelően tárolt, jó minőségű. B. F. V V
