Tolna Megyei Népújság, 1961. augusztus (11. évfolyam, 179-205. szám)
1961-08-06 / 184. szám
I R O D A L O N füüvÁmet NÉPMŰVELÉS * Huss: esztendeje halott Babits Mihály Most érzem, hogy sorsom hazámnak sorsa, mint fához a levél hulltomig kapcsolva, mert nem madár vagyok, hanem csak falevél, mely, ha fája kidőlt, sokáig ő sem él. Csányi László Első jegyességem hetetlen nem?” — kérdezte egyszer, s mindig ez a látszólag lehetetlen lebegett előtte, ezt akarta megvalósítani, bebizonyítva, hogy a művészet mindenre kénes. Ha testvércsillagait keressük Európában, Valé- ryre, Paul Claudelre gondolunk, Proustra és Thomas Mannra, akiknek tiszteletet parancsoló fegyelme, humanizmusa és látóköre a XX. század első felének legnagyobb szellemi fegyverténye. Babits életművéből láthatatlan szálak vezettek feléjük, állandó ösztönzést adva Babitsnak, s a köréje tömörült íróknak is. Persze, ez az európaiság a legtöbb esetben önmagában hordta korlátáit is. „Mindegy, a világ süllyed vagy én lettem halott: — akként élek, mint akik már Változatlanok” — üzente még az 1933 körüli évekből is az esztergomi hegyről, mert ebben a változatlanságban. amelyet dogmatikus katolicizmusa is erősített, vélte megtalálni emberi és költői értékét. Ebből a vélt változatlanságból; „klasszikus álmaiból" csak a negyvenes évek dantei jníornóia mozdította ki, s a maga csendes, de félreérthetetlen módján ekkor emelkedett igazi magaslatokra. Nemcsak a Jónás könyve jelzi, hogy a történelem szele elért az esztergomi előhegyig, 1940-ből való, egy kevésbé ismert verse is, amit a Szellemi Honvédelem Naptárának írt: hibáival együtt is dokumen- tumjellegű körképe a magyar értelmiségnek. De ekkor kap igazán értelmet, valódi fényt mindaz, amin nem foghat az idő, ami megtartja nevét és művét. S ez az örökség nem csekély. Prózáját helyenként egy kicsit ódonnak érezhetjük, nem egy tanulmányának szempontjait ma már nem valljuk magunkénak, katolikus világnézete számunkra elfogadhatatlan, de a Művész és a Mű mindezek Tavaszi vers Halálhíre a Balaton mellett ért. Azon a nyáron Dante-for- dítását olvastam, s az egymásba folyó terzinák szinte összeolvadtak az ég mediterrán kékségével, s már nem is a könyv lapjairól, hanem a végtelen időből áradtak. Tudtam, hogy halálos beteg, már évek óta „csak egy nyaláb fájdalom” volt, ahogy egyik utolsó versében írta, de Danteja már a maradandó művek önálló életét élte, független ülve a költőtől és fordítójától. Csak az újságok egy kis híre hívta fel rá a figyelmet: esztergomi házából az egyik pesti szanatóriumba szállították. Halálhíre is Dante olvasása közben ért, s a megrendülést, amit okozott. Dante vezette le, mert Vergilius mellett most már ő is kísérőnk volt az alvilági körökből fel, egyre ma- , gasábbra. Árthat-e neki a halál? — kérdeztem a révfülöpi éjszakában; mert tudtam, „eszmévé finomulva” itt maradt közöttürík. Dante lapjain, könyvei sorában s mindenek- •'■• ^őtt verseiben, az Esti kérdés csendes bánatában, a Jónás ■"'könyve bátorságában, vagy a Balázsolás alázatában. S most, halálának huszadik fordulóján újra kérdezhetjük, mit árthatott neki a halál, mit tudott rontani művében két évtized? Azok közé tartozott, akik a legnagyobbra vállalkoztak. „Mi izgathatná a művészt, ha a leBabits ekkor válik igazán aktuális költővé, a szónak legnemesebb értelmében, élete utolsó, gyötrelmes éveiben, amikor a testi kínok félig megbénítják. már csont és bőr csupán, s végül beszélni sem tud. de a szellem tisztán, olthatat- lanul lobog benne. „Klasszikus álmai” ekkor találnak igazán hangot, ekkor válik azzá, ahogyan ma is él bennünk. Persze, ez a kép is összetett, mert életműve maradandó részéhez épp úgy hozzátartpzik Dante, mint a Halálfiai, amely Kata néném Révfaluban lakott. Meg nem mondanám már, melyik utcában, csak arra emlékszem, hogy szép, zöld kapun kellett bemenni hozzá, a kapu fölött pedig feketebetűs tábla virított, ezzel a szöveggel: „Csuti Katalin női szabó mester.” Ez a Kata néni körülbelül negyven éves lehetett, amikor egyik nyáron, valami családi keveredés miatt hozzá adtak anyá- mék három hétre. Két szobája volt, egyikben dolgozott, a másikban lakott. Kint az udvaron téglázott gyalogjáró futott a ház mellett, szemben a konyhaajtóval nagy hordókban leanderek zöldelltek, macskák hevertek a nyirkos föld gyepén. Nagyon tetszett nekem Kata néni udvara, lakása. A szobát szép hálóbútorral rendezte be. tele volt csipkével, apró díszekkel, sokszor hallottam otthon, hogy szegény Kata, ez is hiába gyűjtött staffírun- got, csak nem sikerült férjet fognia. Nem is hiszem, hogy Kata néni igazán vágyott volna ilyesmire. Nagydarab, csontos nő volt, szögletes arcú. hosszúorrú. kiállófogú és csúnyabőrű. Lakása, mű- helve ragyogott a tisztaságtól. Amikor én hozzá kerültem arra a három hétre, éppen kevés volt a munkája, tehát ráért velem foglalkozni. Este érkeztem, anyám csak rövid ideig maradt, s amikor elment, Kata néni leült a varrógéptől kifordított székre, maga elé állított, nézegetett, s az első pillanatban megállapította, hogy hosszú a hajam. — Holnap átmész szépen a felett él, immár megtisztulva mindattól, ami árnyékot vethetne rá. „Hiszek a harmóniában — vallotta a Sziget és tenger hitvallásában —. melyre vágy a lélek, a szépségben, melyért kiáltoz az anyag, a szeretetben. melyért epednek a népek.” S ugyanitt írja: „Magyar vagyok: lelkem örökséget kapott, melyet nem dobok el: a világot nem szegényíteni kell, hanem gazdagítani.” Ez volt példás életének egyetlen célja, gazdagítani a világot gazdagabbá tenni irodalmunkat, versekkel, maradandó becsű fordításokkal, s azzal is, amit szellemének sugárzása, termékenyítő jelenléte adott a kortársaknak. Életében szívesen hasonlították Kazinczyhoz, s ő maga sem utasította vissza ezt az összehasonlítást, sőt felesége választott költőnevével szinte táplálta is. Ha irodalmi vezér-szerepét nézzük, önkéntelenül adódik a Kazinczy-ha- sonlat, jelentősége mégis más természetű. Ady forradalma után Babits adott új irányt a magyar lírának, s ha ez bizonyos mértékig befeléfordulást jelentett is. a művesség túlhangsúlyozását, kedvezően hatott. mert a költői felelősség- tudatra tanított, amire épp az Ady-epigonokkal szemben volt nagy szükség. Kerestük titkát, származásának, környezetének rejtelmeit, mindez azonban jelentéktelenné válik, felesleges és céltalan buzgalommá. A húsz — és ha a származás, a család körülményeit vizsgáljuk — többszörösen húsz esztendő elmosódhat a kortársak emlékezéseiben, azonban ennél sokkal fontosabb az életmű amely kijelöli helyét az irodalomban, a társadalomban és az utókor értékelésében. Egyetlen titka volt, a felelősségtudat, egyetlen fegyvere, a szellem ereje. Ezzel hatott életében, s erre tanít ma is, húsz esztendővel a halála után. Gáncstalan művész volt, tiszta és feddhetetlen. így él minden maradandó művében, amely immár szerves, elidegeníthetetlen része lett irodalmunknak. borbélyhoz — mondta mély, határozott hangon. — Itt van a harmadik házban. Megmondod, hogy én küldtelek. Aztán megvacsoráztatott. Nagy hangon beszélt, tréfálkozott, de olyan komolyan, hogy egészen megzavart. Vacsora után mosdanom kellett, ezalatt ő bement a szobába ágyat vetni. Onnan szólt vissza: — A füledet is! Méghozzá rendesen! Jól festene egy férfi dísz-' kos füllel! Nehezen aludtam el az új helyen, reggel alig tudott életet verni belém. Amikor aztán túl voltam a mosdáson, öltözködésen, megreggeliztem és Kata néni pénzt nyomott a markomba. (Folytatás a 6. oldalon.) A fiú nem régóta ismerte a lányt. Szerelmük olyan hirtelen virágzott ki. mint ahogyan a tavasz hírnökei az első napsütés után kidugják fejüket a földből. Esti sétáikon szermérmesen arról súttogtak, hogy az ember élete csupa tanulás, ugyanis a ; fiú szigorlatra készült, a lány j érettségi előtt állt. S oly jó volt I ez a kölcsönös megértés, ez a barátra találás. A fiú odáig merészkedett, hogy verseket írt. A tavaszról és a szerelemről. Sőt el is vitte őket a szerkesztőségbe. A szerkesztőség megállapította, hogy nem rossz versek, és megígérte, hogy egyet közöl belőlük. Ezt az örömteli élményt és költői várakozást már a lány előtt sem lehetett eltitkolni. Sőt. éppen meg kellett neki mondani, hogy igenis ő. Kovács István nem akármilyen közönséges egyetemi hallgató, hanem költő is egyúttal. S talán majd eljön az idő. amikor olyan hírnévre tesz szert, hogy nem ő fog a szerkesztőségben kilincselni; hanem a szerkesztők fognak tőle versért könyörögni. A lány tágra nyílt szemmel és még tágabbra nyílt lélekkel hallgatta, hogy éppen ő. Sándor Éva az, aki megihletett egy rendkívüli tehetséget. Bódultán vette tudomásul, hogy a vers meg fog jelenni. Már most vasárnap, vagy ha akkor nem. jövő vasárnap biztosan. Mert hát nagy a tülekedés. Sokan írnak verset, és a szerkesztő kénytelen helyet adni a régebbi munkatársaknak. Ez már így van, mióta világ a világ. A fiataloknak várniuk kell. a fiatalokat mindig kicsit mellőzik ... A lány áhítattal itta magába az elhadart szavakat, és szerette volna látni azt a remekművet. de a fiú nem mutatta meg. Majd nyomtatásban, úgy sokkal érdekesebb lesz. Egészen más a nyomtatás, mint egy kézirat. A nyomdafesték szinte glóriát von a rímek köré ... Nehezen múlt az idő vasárnapig. Minden délután együtt sétáltak ki a tavaszt sugárzó fák alá. s minden este azzal búcsúztak, hogy ismét elmúlt ecv nap . .. Uev számítgatták az idő pergését, mint a karácsonyt váró kisgyerekek. És megjött a vasárnap. A fiú korán kelt. hogy mire a sarki újságárus kinyitja zöldre mázolt bódéját, ő már ott legyen, s elsőként vehesse meg a lapot. Nagy siettében meg is előzte az újságárus nyitását. Mire az előkerült a hatalmas újságkötegekkel. Kovács István ifjú költő náthásra fázott a reggeli sétától. De sebaj, egv nyomtatásban megjelenő saját vers minden áldozatot megér! Gyorsan kifizette és remegő ujjakkal nyitotta szét a lapot. Izgatottan csapkodott, hátra, az irodalmi rovathoz. Úgy képzelte. hogy legfelül lesz nagy betűkkel a neve, s alatta dőlten szedve, szinte mindenkinek a szemébe ugróan az a hat versszak, amelyen már egy hónap óta dolgozott. De hiába nézte fent. nem volt ott... csak lent. legalul, egészen kicsire nyomva... De még így is szép volt, így is jó volt! Bolondul táncolt a szíve. Csak akkor állt el a verése, mikor a nevét, kereste... A neve, éppen a neve nem volt sehol ... A nevét elfelejtették odanyomni! Keserűen hajtotta össze az újságot. Gyalázatos világ! Hogy mindig kitolnak a fiatalokkal! Mit szól majd Éva? .., Nem, nem így képzelte ezt... Hátha a lány kineveti emiatt? Persze. a gyenge és rossz verseket szokták úgy lent közölni. És név nélkül! Mintha nem is írta volna senki, mintha csak úgy magától keletkezett volna ... Lassan, prüsszögve bandukolt haza, a szállására. Szobatársa még aludt. Éppen jó. nem is szól neki a dologról. Levetkőzött, visszabújt az ágyba és fejére húzta a paplant. Késő volt már, mikor újra felébredt. A lap ott feküdt az éjjeliszekrényen, s ő most már remegés nélkül nyúlt utána; Kinyitotta. Azután elolvasta a verset egyszer, kétszer, háromszor. Nem, nem rossz mégsem ... S ha név nélkül is. legalább lejött. Ha Évának nem beszélt volna róla annyit, nem is bántaná, fő. hogy kifizessék a honoráriumot, az a néhány forint se kutya. Talán ötvenet is adnak érte... Színházba megy majd rajta és Évát elviszi cukrászdába. Kint csodaszép idő volt. Az ablak előtt zölden nyújtogatták ágaikat a gesztenyefák. És amint nézte a halvány lombsátort, új rímek születését érezte... Szájával is próbálgatta a bontakozó sorokat, és belemelegedett a gondolatba, hogy ő igenis költő, és ez a most születő verse még jobb, mint amelyik az újságban megjelent. Az nem is az igazi, hiszen ott a második szakasz harmadik sorában van egy kifejezés, ami neki magának sem tetszik; csak éppen hogy nem tudott más szót találni ... Délután a szokott időben várta a lányt. Zsebében ott lapult az újság, bár ki tudja, a lány nem o'vasta-e már a lapot, s most lemosolyogja. Azt hiszi; hogy nem jelent meg; a Verse; mert nem látta a nevét. Éva tündéden ringatta magát kecses tűsarkain. — Szervusz! — kiáltotta messziről. Azután, hogy közelebb ért, hozzátette: — Belógattál. te haszontalan! Nem hozták le! A fiú közbe akart szólni kétségbeesetten, tiltakozva, de a lány könnyedén, szinte éneklő hanglejtéssel folytatta: — Volt ugyan a lap alján valami vers, név nélkül, már azt hittem, hogy a tiéd, de azután elolvastam, s mindjárt tudtam; hogy nem te írtad ... Gyenge fércmunka volt csak, te sokkal jobbakat írsz. ugye? A fiú sápadtan hallgatott. — Mi van veled? Olyan rossz színben vagy! — Náthás vagyok... — sóhajtotta a fiú, és zsebében szomorúan tapogatta meg az újságot. És ugyanakkor valami furcsa érzés támadt benne. Hátha igaza van Évának? De hogy megtartsa költői fölényét, végigsimított csapzott fürtjein és közömbösségét erőltetve folytatta: — Igen. ezúttal kimaradt... Legközelebb több helyük lesz... És arra a versre gondolt; amely ma született. Még javít rajta egy kicsit, azután beviszi. Ez sokkal jobb. lendületesebb, ez lesz az igazi! És majd külön szól. hogy ne hagyják le a nevét. Hogy most megtörtént, szinte szerencse, sőt betelefonál holnap reggel, hogy nem kér hibaigazítást. Borzasztó lenne, ha' ézek után kiderülne minden ... És míg áhítattal hallgatta Éva csacsogását az érettségi tételekről, gondolatban kezet csókolt annak a feledékeny nyomdásznak. Szabó Ibolya
