Tolna Megyei Népújság, 1961. július (11. évfolyam, 153-178. szám)
1961-07-18 / 167. szám
1961. július I*. TOLNA MEGYEI NEPÜJSAO 3 Szövetkezeti gazdák dicsérete Változások a nagyszékelyi Petőfi Tsz-ben A legtávolabbi országok ifjúsági delegációi már elindultak a moszkvai világifjúsági fórumra — Most már szívesebben belépnék ebbe a tsz-be, de meg kell mondani őszintén, két évvel ezelőtt nem szívesen léptem be. Ne higgyék, hogy azért idegenkedtem a belépéstől, mert nem voltam híve a nagyüzemi gazdálkodásnak. Belépésem előtt már tudtam, hogy a mi szűk kis birtokainkon előbb-utóbb szembe kerülünk a fejlődéssel. Csakhogy ez a mi szövetkezetünk nagyon szomorúan nézett ki... Ezeket a szavakat Heimbuch János mondta a napokban a nagyszékelyi Petőfi Tsz állattenyésztési brigádvezetője. Aközben mondotta, hogy elismerő megelégedéssel szemléltük a tsz állatállományát és nem titkoltuk el csodálkozásunkat. Mert két évvel ezelőtt itt valóban szomorú állapotok uralkodtak. Volt olyan szarvasmarhájuk is 1959. tavaszán, amely a gyengeségtől nem tudott lábraállni, úgy kellett feltámogatni. S most olyan szép az állatállományuk, hogy minden elismerést megérdemel. A teheneik olyanok,1 mint a hízómarhák, a féléves borjakat akár évesnek is nézhetné az ember Sok szám, érdekes adat kerül a jegyzetfüzetbe. Az, hogy tíz százalékkal túlteljesítik a sertéshizlalási tervet, szakszerűen falká- sítva három csoportban hízik 140 disznó, olyan egyformák, mint a tojás. Egy másik akolban több mint száz süldő vár a falkásí- tásra. A legelőről tér éppen haza S3 olyan szép anyakoca, hogy közülük nem egyet akár kiállításra 4 lehetne vinni. A sertéstelep mellett fejlődő tyúkfarmot találunk. Jelenleg 380 tyúk tenyészik itt. jövőre kétszeresére növelik az állományt. Tenyésztői ásókat értékesítenek, eladtak már több mint tízezret a keltetőállomásnak. Most még huszonöt tehenük van, de jövőre már kétszer ennyi lesz, mert a háztáji gazdaságokból is felvásárolják a szopós borjakat, hogy gyorsabban szaporodjék szarvasmarha-állományuk. A teheneken kívül van még harminc hízómarhájuk, ötven növendék- és kilenc előhasi üsző. Az állatokat kiváló emberek gondozzák, a rend, a tisztaság az ólakban, istállókban, a legelőn és az állatok szállásának környékén lelkiismeretes munkát tükröz. Nagy Imre bácsi, a sertés- tenyésztés »főnöke« ismertté vált az egész környéken. Heimbuch Henrikné, baromfigondozó nemcsak a tyúkok gondozását végzi példásan, hanem az adminisztrációt is. Szűcs András, Bács János, Fazekas István, Fazekas László szarvasmarha-gondozókra ráillik a mondás: »A gazda szeme hizlalja a jószágot«. S ha már a gazda szónál tartunk, hadd említsük meg az öreg Heschel Sándor bácsit, az éjjeliőrt, aki a legelőn felírta a ho- dály kerítésére: »Küzdjél a sok tejért!« Az egyik állatgondozó ugyan mosolyog ezen: »Unalmába írta ezt az öreg, mi feliratok nélkül is ezért küzdünk«. Lehet, de mégis érdekes, hogy az éjjeliőr unalmában a tejtermelés emelését forgatja eszében. No, nem is hiába, mert tíz liter az istállóátlag, s vannak olyan tehenek is, amelyeknek a tejhozama meghaladja a napi húsz litert. Az állattenyésztés tükre a nagyszékelyi Petőfi Tsz egész tevékenységének. Ugyanazt, amit Kétsoros kuftoriGakombájn a harmadik negyedév gyártmányai között Üzemeinkben a mindennapi termelőmunkával párhuzamosan a gyártmányok konstrukciója is szüntelenül fejlődik, a cikkek választéka bővül. A harmadik negyedévben ismét számos új termék mintapéldánya készül el és egész sor korszerűsített cikk sorozatgyártását kezdik meg. A mezőgépipar egyik újdonságának, a kétsoros kukoricakombájnnak a mintasorozata is a harmadik negyedévben készül el a Budapesti Mezőgazdasági Gépgyárban. Az új gép tíz óra alatt öt-hét holdnyi területről takarítja be a kukoricát, tehát kétszer- annyi munkát végez, mint az egy soros kombájn. Igen nagy előnye az is, hogy nem kell hozzá különleges traktor, bármilyen típusú Kiváló vasutasnak Dombóvárott A Dombóvári Fűtőháznál asz- szonyok is dolgoznak, s méghozzá nem is akárhogyan. Ennek legjobb bizonyítéka, hogy az elmúlt félesztendő alatt három vasutasnő kapott jó munkájáért elismerést. Kecskeméti Sándomé, Rajna Jó zsefné ez idő alatt kapták meg a Kiváló dolgozó kitüntető címet. Szekeres Ferencné a nőnapon (miniszteri elismerésben részesült. A legutóbbi vasutasnapon kettővel szaporodott az üzemben a kitüntetett női vasutasok száma. Horváth Sándorné ekkor lett az üzem első női érdemes vasutasa, Martin Lászlóné pedig oklevéllel kitüntetett kiváló dolgozó. — 800 méter hosszú betonjárda épül Simontornya leghosszabb utcájában, a Malom utcában. Az utcabeliek társadalmi munkával fektetik le a nagyméretű járdalapokat. Az utcabeli tanácstagok szervezik a jelentős társadalmi munkát. traktorhoz hozzákapcsolható. Az 1 első húsz kombájn alkatrészei már nagyrészt elkészültek, szep- , teimber első napjaiban megkezdik a szerelést és a kukoricabetakarítási idényre a húsz gépet a mezőgazdaság rendelkezésére bocsátják. Jövőre már több száz kétsoros kukoricakombájn készül hazai és külföldi rendelésre. 22. (Menjek? ... Nem ostobaság ez az egész?... És ha Molnár kiröhög? Ugyan, mit röhögne egy gyilkoson? Lehet, hogy azonnal a rendőrségre telefonál... Nyugdíj, asszony, megbecsülés ... hahaha, minden oda lesz! De lehet így élni? Ha nem tudom önmagamat becsülni? ... Mindegy. Megyek. Legjobb ezt kíméletlenül elintézni.) Lenyomja a kilincset. S ekkor a telefon berregése megrázza a levegőt. A bíró elengedi a kilincset, mintha fehéren izzó vasat markolt volna. Visszagörbül a súlytalanságba. A telefon rövid, rekedt szaggatással berreg. Nem megy sehova. Érzi. Gyenge és mindenütt reszket a bőre. Haragosan nézi a készüléket. Átlépi a szobát, felemeli a kagylót. Lihegő, kisfiús hangot szűr a távolság. — ... Magduskát kérem a presz szóból! — A bíró hallgat. A telefonkagyló a kisfiús, követelőző hanggal a fülén, ő egykedvűen, hideg bánattal a szőnyeget nézi. — ... Halló! Kivel beszélek? Aranybárány étterem? ... Halló! Magduskát kérem a presszóból! A bíró megvetően vár. Várja, hogy a kisfiús hangot durvára gyúrja a türelmetlenség, hogy üvöltsön Magduskájáért, hogy a telefonkagylóból úgy csapjon ki a kisfiús hang dübörgése, mint a tenger, sziklára fekvő tajtékNyikolaj Vosinyinnak, az előkészítő bizottság szovjet alelnökének nyilatkozata az állattenyésztésnél elmondottunk, elmondhatnánk a növény- termelésről is. Tehát nem hiába mondja Heimbuch János, hogy ebbe a szövetkezetbe most már szívesebben belépne, mint a két évvel ezelőttibe. Mi a változás oka? Ilyenkor mindig summázni szoktuk a tanulságot: megjavult a vezetés, az embereknek a munkához és a közös tulajdonhoz való viszonya megváltozott, túljutottak a kezdeti nehézségeken. így van ez Nagyszékelyben is, persze a dolog nem ilyen egyszerű. A változások harc közben mennek végbe, s ez a harc megvolt a nagyszékelyi Petőfi Tsz-ben is. Mert volt idő, amikor Heimbuch Jánosnak azt mondta az egyik állatgondozó: — Ezért a fizetésért még meg is pucoljam a teheneket? örüljetek, hogy enni adok nekik eny- nyi pénzért. — Honnan fizessünk, ha nem dolgozol rendesen — csattan a brigádvezető hangja. — Ki ad nekünk pénzt, ha mi nem termelünk árut és abból nem kapunk? Aztán úgy volt, hogy a szövetkezetnek még legelői itatóvályúra sem volt pénze, a brigádvezetőnek saját pénzé'-'ől kellett vályút csináltatnia. Ez is, meg soksok ilyen eset, amit Nagyszékelyben a szövetkezet élenjárói cselekedtek a közösség érdekében, mind több embert döbbentett rá az összefüggésre: a közös és egyéni érdek azonosságára. S most már az eredmények beszélnek, azok agitálnak, szolgálnak érveket a harcban. Az eredmények, amelyeket az emberek teremtettek meg, a szövetkezeti gazdák az élenjárók kezdeményezésére. Az eredmények a szövetkezeti gazdákat dicsérik Heimbuch Jánost és a többieket, akiket a hibák nem ejtettek kétségbe, bátrak és okosak voltak, ha kellett, áldozatokat is vállaltak a közös gazdaságért. Azt mondja Heimbuch János: — Tudtam, hogy előbb-utóbb jó lesz a mi szövetkezetünk is, de, hogy ilyen hamar, azt nem gondoltam volna. Ez szinte csoda, hogy ilyen hamar, ilyen javulás ment itt végbe. Hát igen, így van ez. az em- heri összefogás, teremtő erő, csodákra is képes a szövetkezetben. Gy. J. Az elkövetkezendő hetek egyik nagy nemzetközi eseménye lesz Moszkvában a július 25 és augusztus 2-a közötti világifjúsági fórum. A fiatalok a világ minden táján megtették az előkészületeket, sőt a delegációk tagjai a legtávolabbi országokból már el is indultak Moszkvába. Nyikolaj Vosinyin, az előkészítő bizottság szovjet alelnöke, aki jelenleg hazánkban tartózkodik, a világifjúsági fórum előkészületeiről nyilatkozott az MTI munkatársának. A többi között elmondotta, hogy Lehetséges, hogy a nemzetközileg is nagy feltűnést keltett új magyar műszer, a Csenda—Molnár—Zalavári-féle egyetemes elektronikus vezetékkutató a közeljövőben régészeti és kultúrtörténeti kincs feltárását segíti. A műszer tulajdonképpen a földfelszín alatt elfektetett vízvezetékek, csatornák, kábelek, stb. helyét érzékeli anélkül, hogy a földet fel kellene ásni. Csanda Ferenc mérnök nemrég érdekes kísérletbe fogott a műszerrel. Megpróbálja felhasználni egy régen keresett titok megfejtésére. Egykori feljegyzések és legendák alapján az ország számos pontján tételezhető fel, hogy ott nyugszik hóiynas érckoporsójában a nagy hun király, Attila. Csanda mérnök a vezetékkutatóval felszerelkezve elkezdte a kutatásokat ezeken, a helyeken, de a műszer sokáig „néma” maradt. Nemrégiben egy idős iparos. Lakatos Balázs jelentkezett nála, aki magánérdeklődésből évek óta gyűjti az Alföld népe között az Attilára vonatkozó szájhagyományokat, s közölte, hogy értesülései egy Budapesttől nem nagy távolságra levő területre összpontosulnak. Azonnal kivitték a műszert a helyszínre, s ott az „megszólalt”. Jelzéseiből körülbelül akkora fémtömeg jelenlétére lea világifjúsági fórumra 93 ország 330 ifjúsági és diákszervezete, valamint 17 nemzetközi, ifjúsági és egyéb szervezet küldi el képviselőit. A fórumot előkészítő bizottság, amelynek tagjai a részt vevő országok delegátusai, 22—23- án Moszkvában tartja meg ülését. Itt javaslatokat dolgoznak ki a vitára kerülő kérdésekről, a szervezeti feladatokról. Ugyancsak javaslatot tesznek azokra az okmányokra is, amelyeket a fórum elé terjesztenek elfogadás végett. hét következtetni, amekkorának vélhető Attila hármas koporsója. A terület feltárása rövidesen megkezdődik. Lehet, hogy az érctömeg nem az, amire gyanakszanak, de lehet az is, hogy a feltárás igazolja a reményeket. ' —■ ■■■ ■ ■ \ m Elindultak az órák! Mint azt már több ízben közöltük, július 17-én délután egy órakor megindítottuk az órákat, pályázatunk jutalomtárgyait. Az órákat dobozba raktuk és több érdeklődő jelenlétében, a dobozt lepecsételtük és páncélszekrénybe zártuk. A páncélszekrényt július 31-én délben nyitjuk ki. Olvasóinkon a sor, hogy megállapítsák, mikor álltak meg az órák. A mai naptól kezdve minden lapszámunkban közlünk szelvényeket, amelyen tippelni lehet az óra megállásának idejére. Mindenkinek jogában áll annyi szelvényt beküldeni, amennyit csak akar. A szelvényeket a szerkesztőség címére postán, vagy személyesen július 30-ig lehet eljuttatni. Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy a szelvényeket megfelelően bélyegezzék felül, mert portás szelvényt nem veszünk figyelembe, visszaküldjük a feladónak. Sikerül-e megtalálni Attila sírját? Elektronikus műszer a régészeti kutatásban Bokáig e>dyiy (KISREGÉNY) IRTA: THIERY ÁRPÁD kai. De üres a telefon. A kagylót megszorítja, s közben érzi, ho"'' a tenyere izzadt. Az előszobaajtó kilincse forró volt a jégtől, a telefonkagyló jeges a forróságtól. A bíró lehelete a készülékbe süvít. — Téves kapcsolás! A kagylót visszaejti. A súlyos csend elkergeti a kisfiús hang foszlányait. Áll. Nem érzi, nem tudja, hogy meddig. Azután ismét felemeli a kagylót. Tárcsáz. 24—26. Hosszú, kíméletlen berregések. Egyenletesen, állhatatosan. A bíró is állhatatos. Egy perc. Két perc. Váratlanul megszakad a hívó jelzés. A vonal túlsó szélén hálóingben, kedvetlenül megszólal a szerkesztő. — Tessék. A bíró izgatott. Nem ismeri meg a szerkesztő dunántúli ízzel kerekített hangját. — Molnár Imre szerkesztő? — Tessék, én vagyok. — Itt Tömör beszél. A szerkesztő enyhe bosszúsággal, de udvariasan morog. — Mi történt, hogy ilyen későn telefonálsz? — Aludtál? ... Én még nem feküdtem le. A szerkesztő tanácstalanul vár. Alighanem az óráját nézi. — Három óra van — mondja szemrehányóan. — Mit csináltál eddig? Talán elrontottad a gyomrodat? A bírónak száraz a szája. Mintha szemben állna a szerkesztővel, csüggedten bólogat. — Igen. Elrontottam a gyomromat. A szerkesztőből elsuhanhatott az álom, mert élénken tréfálkozik. — Talán megint vacsorára akarsz hívni? A bíró minden erejét összeszedi. — Nem. Komolyabb dolgokról van szó. — Akkor várj Károly, leülök... de hajnali háromkor? Tömör hallja, amint a szék a szerkesztő alá csúszik. — Hallgatlak Károly. A bíró észreveszi a szerkesztő sajnálkozását, a méltóságos unatkozást, de nem bánja. — Mondd Imre, a te véleményed szerint, milyen ember vagyok én? A szerkesztő közbemorog. — Károly, ezt reggel is megkérdezhetted volna. A bíró a szerkesztő méltatlankodásába kiált. — Én most kérdezem! Tudni akarom! Milyen ember vagyok én? A szerkesztő halkan, béküléke- nyen nevet. — Hajnali háromkor mit mond hatok? ... Igazán megértheted, nem készültem fel, hogy hálóingben kádervéleményt mondjak rólad. Tömör Károly rendületlenül makacskodik. — Ne tréfálj! Én se tréfálok! Kínlódik. (Most, most kell mindent elmondani! De ha egyszerre lehetne, ha egyetlen szóval kijönne belőlem, eldöntené az egész világot ...) A szerkesztő a néma vonalba hallózik. A bíró összerezzen. — Igen. Itt vagyok. — Azt hittem, hogy letetted a kagylót... Túri szokott ilyen marhaságokkal szórakoztatni. Tudod, a kórházi főkönyvelő. Hajnalban megy haza és lefekvés előtt feltárcsázza a barátait és jóéjszakát kíván ... Neveletlen szórakozás, mi? (Folytatjuk^
