Tolna Megyei Népújság, 1961. július (11. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-07 / 158. szám

1961. július 7. TOLNA MEGYEI VÉPÜJSAG A szorgalmas asszonyok szövetkezete ANNYI SZÉPET ÉS JÓT hal­lottam a bonyhádvarasdi tsz- asszonyok munkájáról a járási pártbizottságon Fodor Sándor elvtárstól, hogy a hallottak alap­ján nagy várakozással néztem a velük való találkozás elé. És a találkozás, helyesebben mindaz, amit a gyakorlatban ta­pasztaltam, messze túlszárnyalta elképzeléseimet. Az Aranykalász Tsz-beri Koller János brigádve­zető szerint — leszámítva a kis­számú, de nagy szorgalommal dolgozó férfimunkaerőt —, a tsz minden munkája a szorgalmas asszonyokra, lányokra épül. Sokszor hallottunk tréfás meg­jegyzéseket olyan asszonyokról, akikről úgy beszélnek, hogy a családban ők viselik a kalapot. Ezek az asszonyok beszélnek, fegyverük a nyelvük, de keveset cselekszenek. Nem így a bony- hádvarasdiak. — Bár a mi asszonyainknak is eléggé fel van vágva a nyelvük — jegyzi meg tréfásan Galambos Imre, a gépállomás munkagépke­zelője —, de nemcsak beszélnek, hanem dolgoznak is. van, hogy szinte perzsel a nap heve. A tizennyolc főből álló ifi-leánycsapat hat tagja a déli órákban is úgy dolgozik, olyan fáradhatatlanul, mint a hajnali munkakezdésnél. Egymást válto­gatva adogatják a súlyos kévéket a?: asztagra, a cséplőgépre, s ha kell, megfogják a gabonával telt zsákokat is. Nehéz és fárasztó munka a cséplés, de Bogos Gi­zella, Fodor Apollónia és Sza­kács Anna »csapatkapitányok« vezetésével a 18 fiatal lány férfi­módra állja meg a helyét. A TSZ-MAGTÁR UDVARÄN a szelelőgépnél ugyancsak asszo­nyokkal találkozunk. A gépállo­más embere segítségre vár, mert egyedül sehogysem boldogul a szelelőgép beállításával. — Ne várjunk, mert az idő pénz. Segítünk mi... Gyerünk Imre bácsi — biztatják a génke­zelőt az asszonyok. — Hórukk — hangzik a vezényszó és a gép megkezdheti a munkát. A szorgalmas asszonyok szö­vetkezete. Ez jutott eszembe, a gyomtalanított cukorrépa, bur­A bonyhádvarasdi dombtetőn | gonva, napraforgó és a kukorica­folyik a cséplés. Olyan meleg táblák láttán. % r • art idill Szabad idejében az ember rá­ér gondolkozgatni. Már csak így mondom, mert a gondolkozgatás nem jelent logikus gondolatme­netet, csak úgy, ábrándozgat, tű- nődget, morfondírozgat a Föld pi­henő halandója. S mert — mint mondottam — ráérek, hát gondolkozgatom. Miért van pél­dául a csalogánynak olyan gyö­nyörű hangja, holott az csak egy csöppnyi madárka, és ugyanakkor miért üvölt Dani bácsi úgy, mint­ha az ö kötelessége volna a gyári szirénát helyettesíteni! Aztán meg miért van az, hogy a férfinem, bár fizikumra erősebb a gyen­gébb nemnél, az esetek nagy szá­zalékában mindig alul marad, ha valamiről dönteni kell... Töprengek, töprengek, mert rá­érek. Élvezem is a jól megérde­melt szabadságot. Unatkozom ta­lán? Ö, szó sincs róla. Csak az unatkozik, akinek nincsenek gon­dolatai. Nekem pedig vannak. Lám, a Kucseráné tegnap egy teljes kanna tejjel öntötte le ha­ragos szomszédasszonyát. Ugye, ez a nő nem gondolkodott, mert a tejet más célra is fel lehet használni... — Itthon van, lopja a napot, — hallom a feleségem jól ismert hangját. Ismerősöm lép be. — Mit csinálunk, mit csiná­lunk? — nyájaskodik. . — Gondolkozunk, töprengünk — enyelgek vele csak úgy, ki­rályi többesszámban. — Helyesen, helyesen, csak módjával, mert még nagy hibák lehetnek ebből. — Ugyan milyen hibák lehet­nének? — A melegben forr az agyvelő és szétveti a koponyát. — Nem tesz semmit, majd kö- rülabroncsoztatjuk a fejet — vá­gok vissza. — Látod ezt a két villát? — mondja erre ő. — Amennyiben nem káprázik a szemem, magam is villának nézem a munkaeszközöket. — Az egyiket neked hoztam. — Kitüntet ez a meg nem ér­demelt figyelmesség. De én mit kezdjek vele? A parasztforradal­mak Frankhonban kezdenek di­vatba jönni. Nálunk nincs szük­ség rá. — Ó, nem is akarlak forra­dalmi villaforgatásra kérni. — Az evéshez pedig túl nagy­nak találom. — De a petrenceforgatáshoz éppen megfelel mindkettő. — Igazán kitüntetsz .. — Te tüntetsz ki, ha egy ki­csit segítesz. Tőled el is várom, mert barátom vagy, meg vigyázni is szeretnék rád!.., — Sírni tudnék a meghatott­ságtól. — Majd akkor sírj. ha feltöri a tenyeredet. Most pedig gyere, mert eső talál lenni, s az nem szonya;t a megyei lapon keresz­tenne jót a szénának ... tül, a nagy nyilvánosság előtt. BATl Pozsonyiné — A bonyhádi járás termelő- szövetkezetei között a harmadik helyen állunk a mezőgazdasági munkák elvégzésében. De ha va­lóban sikerül az, amit tervezünk, hogy a héten befejezzük az árpa cséplését, s legkésőbb július 18- ra a búza elcséplését is, talán az első helyre is kerülhetünk — mondja nem kis büszkeséggel ifjú Galambos Lajosné, aki a ki­mért munkaterületén az 1200 öl burgonya, az 1400 öl napraforgó, a 700 öl cukorrépa, 200 öl takar­mányrépa és a háromholdas ku- kukoricatáblán befejezte a gyom­talanítást, illetve a második ka­pálást. Az Aranykalász Tsz-ben az el­múlt évihez viszonyítva jók a terméskilátások. 1960-ban. az ala­kulás esztendejében hét mázsa átlagot értek el búzából, az árpa holdanként 12 mázsás termést adott. Az idén búzából 12 má zsát, árpából 17 mázsát takarí­tanak be holdanként. az Állat At,lom Any is szé­pen gyarapodott, több mint há­romszorosa az elmúlt évinek. 1960-ben 21 szarvasmarhájuk volt. ma 82 van. Sertésből volt 35, jelenleg 184 van. Az elmúlt év eredményeit figyrlembevéve nagy a fejlődés. A számok ma­gukért beszélnek, s a fejlődésben | benne van a szorgalmas kezű asszonyok jó munkája és az. hogy i látják az eredményes gazdáiké-" dás jeleit. A tsz-tagság előtt ma már te­kintélye van a munkaegységnek és a jó munka után járó prémi­umnak. A tsz-ben teljesen meg­szüntették a részes művelést. Minden munkát, az aratást, a cséplést is munkaegységre vég­zik. A kapásoknál — a szerző­dött növények kivételével — a terven felülj termény 50 száza­lékát kapják meg prémiumként. FLISM’í't’F'SSFT RF'5ZFtN*,K a bonyhádvarasdi Aranykalász Tsz vezetői az asszonyok mun­kájáról, bár a jól dolgozók ne­veit nem írták fel a faliújság­táblára. Helyettük e feladatra mi vállalkoztunk, bár a 47 asszony és a 18 fiatal lány nevének Tartsuk be a tűzvédelmi szabályokat a vasút mentén Béerett a; gabona, nagy erővel'zik-e a felelősséget, hiszen gon- folyik az aratás. Ilyenkor, külö- datlanságukkal, nemtörődömsé- nösen, a rendkívül meleg idő gükkel több ezer forintos kárt esetén fokozódik a tűzveszély, okoztak a népgazdaságnak. Ha Elegendő egy eldobott égő gyufa, ugyanis a fent említett szabá- vagy cigarettvég, szabálytalanul lyokat, előírásokat végrehajtják, rakott tűz, a traktor kipattanó akkor a gabonakeresztek nem szikrája, és máris ég a sok egyeb égtek volna el. veszélytől megmentett gabona. A A felelősség kérdése annál is legnagyobb veszély a vasutak inkább felvetődik, mert a tűz­mentén van. A mozdonyból ki- rendészeti hatóságok időben fi­pattanó szikra nyújtotta meg leg- gyelmcztették a gazdaságvezető- utóbb a bikácsi határban az ál- két, termelőszövetkezeti elnökö- latforgalmi vállalat árpakereszt- két a fokozódó veszélyre és meg- jeit és 49 kereszt megsemmisült, jelölték a tűzesetek megelőzésé- Az őcsényi Kossuth Tsz-nek hez szükséges tennivalókat. Ezen nyolc kereszt gabonája égett el. túlmenően a sajtón keresztül is A tűzvizsgálat kiderítette, hogy ismertettük a legfontosabb tcen- a gabonát az előírt 60 méter dókét. Mindezek ellenére nem helyett csak 30—35 méterre he- minden gazdaság tette meg a lyezték el a vasúttól és a ke- szükséges intézkedést, reszt-csoport vasúti töltés felé eső Még nem késő, minden gazda- végétől 5—10 méter távolságra ság és termelőszövetkezeti voze- nem húztak legalább négy barázda tő helyesebben teszi, ha körül- széles vedőszántást. Nem gondos- néz a gabonatáblákon, különösen kodtak a vasút mellett lévő ga- a vasutak mentén, és sürgősen bonniábla őrzéséről sem. Tehát megteszi az intézkedést a tűz- a tűzeset mögött megtalálható a esetek megelőzése érdekében, vezetőség felelősségtudatának hiá- Ezt különösen figyelmébe ajánl- nya. A teljesség kedvéért meg juk a Szekszárdi, a Kajmádi, a kell említeni, hogy Bikácson az Birítói Állami Gazdaságnak és állatforgalmi vállalat üzemegység- azon termelőszövetkezeteknek, vezetője el akarta végeztetni a amelyeknek vasút melletti gabo- Védőszántást, Öe- a megyei köz- natáblájuk van. pont egyik embere leállította. Csöglei István Nerp tudom, az illető vezetők ér- tü. fhdgy. Sokat tévedni már nem is emberi dolog Őszhajú férfi ül a zombai ön- kiszolgáló élelmiszerbolt pénztá­ránál. Éppen fizetnék, amikor egy korábbi vásárló visszajön és mondja, hogy nyolc forinttal töb­bet fizetett, mint amennyi értékű árut vásárolt. — Nem létezik — mondja a pénztáros . .. Az asszony azon­ban erősködik, hogy de igen: tes­sék, nyújtja' a papírt, amire fel­írta. hogy mit vásárolt. A pénz­táros utánaszámol és kezdi nemi érténi, hogy miért jött most ki kisebb végösszeg, mint korábban: Pontosan nvólc forint ötven fil­lérrel .. . Utánaszámol még két­szer, de a végeredmény mindig ugyanaz, akkor benyúl a kétfo­rintosok közé, visszaad négy két­forintost és egy ötvenfillérest és egyenkénti felsorolására nincs le- elsie.tő. asszonynak utánaszól: hetŐségünk. Megdicsérjük a bony- !;fe™ ertem- hogy hogvan tór~ hádvarasdi Aranykalász Tsz asz- 1 tent­Mindezt végignéztem, végig­hallgattam, tartott mintegy öt percig. Azután kosaramból szé­pén kiraktam az asztalra, amit vásárolni akartam: kolbászt, négy forint tizepnégy fillérért, hetven fillérért egy szelet kenye­ret, három forintért Kossuth ci­garettát és kettőötvenért tíz de­ka tojáscukrot. A pénztáros az árszámokat szépen egymás alá írta. így: 4,14 3 — —.70 2.50 12.34 Ft Nem kérem, nem én számol­tam most így utólag rosszul. Ez a szám jött ki és én ennyit fi­zettem. Hogy két forintért mit számolt fel a pénztáros, azt nem tudom. El semmit nem hoztam érte. A két forintomért vissza se mentem. Vesszen. Több is ve­szett már Mohácsnál. Csak arra lennék kíváncsi.! hogy kevesebbet számoltak-e már valakinek vélet­lenül ebben a boltban, mint amennyit valóban fizetni kellett volna? ... — b — 13. — A két forinttal elintéztem a lelkiismeretemet. A humaniz­musnak is eleget tettem. És köz­ben eszembe se jut, hogy vala­mit azért is kellene tennem, hogy az utcasarokról eltűnjenek a rrankanéiküliek.^Hog^nfurútá- «KISREGÉNY) IRTA: THIERY ÁRPÁD juk, nyugdíjuk legyen ... De to­vább megyek ... ma természe- sen megváltoztak a társadalom 'Bokáig ér^ beszélsz, a polgáriról, akkor csak az árnyékod látod. így vagyok én az élettel. Én harmincnyolc évig az árnyékos oldalon éltem. Reg­gel nyolctól délután ötig. Én nem értelek féged, te engem. Te kígyót-békét kiáltasz a polgári humanizmusra. Közben egyszerű­en elfélejted, hogy volt DosztO- 1“““““ jevszkij, volt Zola, volt Anatol Nem érted az France, Voltaire... Elfelejted, hogy ez a polgári humanizmus. — Abbahagyhatjátok. a szerkesztő. — Nem törődnek vele. A felesé- összefüggéseket... körülményei... de mondom, to- ge megütközött, néma pillantást Molnár az asztalra könyököl, amelyet te sárba tiporsz, ez va- vább megyek. A sebesültet a kö- dob rá. Szemben a bíróval. Lehelete a lamikor egyszerre lépett a hala­tőhelyre cipelem a fronton, mert Lendvainé élvezettel hallgatja másik arcába szökik. dó mozgalmakkal, felebarátom és harcostársaim és a szerkesztőt. Kellemes a hang- — Nem érted, Károly? Idefi- — Valamikor igen. én humanista vagyok. Meg ugye ja — nyugtázza lusta elégtétel- gyelj!... A polgári humanista — Te kíméletlen vagy, Imin titokban azt is elvárom, hogy ha lel és átkocog rajta a bizsergés, nagy hazafinak is tartja magát, a kíméletlenség pedig a legiszo- én megsebesülök, engemet is a A szerkesztő visszalép a csil- Igaz? Na, ugye. Annyira nagy nyúbb emberi tulajdonság. Te azt kötözőhelyre vigyenek. S közben lár alá. hazafi volt mindig, hogy har- hiszed, hogy a hegy csúcsán eszembe se jut, hogy nekem Fentről a meleg fénynyalábok, minckilencben torkaszakadtából jársz, pedig már az utolsó lej- azért kell humanista meggyőzd alulról a bíró hideg, barátság- üvöltötte a pesti utcán és a pol- tőn rohansz... désemet gyakorolnom, mert há- tálán tekintete kíséri. gárdi főtéren, vagy bárhol, hogy A szerkesztő visszahajlik a* ború van. Gyilkos háború, amely- — így van ez Károly — mond- „mindent vissza”. Tehát azt pnon- asztalról. Élénk, mintha az éj­ről azt se tudom, hogy miért ja vígasztalban, csendesen, mint- dód, hogy hazafi. Még akkor is, szakából napfényre dobták voi- van. De az én humanizmusom ha a maga részéről befejezte vol- ha szélsőségesen az? S mit mon- na. csak a kötözőhelyig humanizmus, na a vitát. Arra gondol, hogy jó dók erre én? Keresd csak ma a — őszintén mondjátok meg, Azon túl gyávaság, mert befő- lenéc hazamenni. kozmopolitizmust, a nyugat-imá- hogy hányat íiunk? Melyik év­gom a fülemet. Mit tehetek? Leg- a bíró tekintete tüskés, mint datot ebben az országban! A pol- ben élünk? A Tolna megyei Népújság 19(^j július 17-ével megismétli a nagy ] . " „ ' __________a______niriir». ®.L. ' f eljebb még egy sebesültet hát­ravonszolok. .. Ezt megcsinálja a fronton ötvenezer ember. A bíró szemrebbenés nélkül népszerűségnek örvendő „Mikor | állt meg az óra” című rejtvény­pályázatot. A rejtvény-pályázat­tal kapcsolatos tudnivalókat la­punk következő számában közöl­jük. Halkan közbeszól. — Félmillió. — Látod, így még szomorúbb a helyzet. A kórházigazgató lusta borzon­gári humanistáid között, a nagy A vendégek megütközve hall­„„ „ , „ . .......... hazafiak között okvetlenül meg- gatnnk. M egszólal. Úgy hullik szájáról találod összefér ez? Miféle ha- — Mondjátok hát? a szó, mint a sáros, nenez go- zafjs^g a polgári humanizmus ha- Az özvegyasszony halkan fész­r°ngí’ a.te^ntCtV .t0bSCt zafisága? Amilyen a polgári hu- kelődik. mond. Mindent. Megvetést. Fe­lemet. A társtalanság alázatát. a kiszáradt bogáncs. —- Tehát tegnap se volt elég... És ma miért nem elég? — Ha nem érted miért volt gással fészkelődik. Ropog alatta a kevés tegnap, akkor miért érte- tan. — Te olyan vagy, mint én szék, néd ma? — kérdezi egykedvűen az élettel, Tg ha humanizmusról manizmus. A kötözőhelyig ember, — Ezerkilencszázötvenkilenc. onnan túl gyáva és alkalmazkodó. A szerkesztő fel és alá sétál, A bíróban kialszik az ellensé- a háta himbálódzik, mintha is- geskedés. kólái tanterem olajos padlóján Mindegy — mondja fárad- az egyensúlyára vigyázna. “ • Fényes szemével a bírót keres!« (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom