Tolna Megyei Népújság, 1961. július (11. évfolyam, 153-178. szám)
1961-07-07 / 158. szám
TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG 1961. július t. Walter Ulbricht nyilatkozata a népi kamarában Németország és Nyugat-Berlin kérdéséről Rusk amerikai külügyminiszter az angol, a francia és a nyugatnémet megbízottal tárgyal Berlin (MTI). Csütörtökön délelőtt összeült a Német Demokratikus Köztársaság népi kamarája, hogy meghallgassa Walter Ulbriehtnak, az NDK államtanácsa elnökének nyilatkozatát a német nép béketervéről. A népi kamara most megnyílt ülésszaka más kül- és belpolitikai kérdésekkel is foglalkozik. Mint az ADN tudósítója jelenti, igen nagy érdeklődés előzte meg Walter Ulbricht nyilatkozatát. Már jóval az ülés megnyitása előtt zsúfolásig megteltek a sajtótribünök és a diplomáciai testület képviselői számára fenntartott páholyok. A nyilatkozatot közvetítette az NDK valamennyi rádióállomása és a televízió is. Walter Ulbricht nyilatkozatában megismételte azt a javaslatát, hogy a két német állam képviselőiből alakítsanak bizottságot a békeszerződés kidolgozására. Ez a javaslat — hangoztatta — megfelel az egész német nép érdekeinek. A lényeg most az, hogy végérvényesen felszámoljuk a második világháború maradványait és biztosítsuk, hogy soha többé ne fenyegessék a békét német földről. Az államtanács elnöke emlékeztetett rá, hogy a Szovjetunió már 1946-ban javasolta a békeszerződés-tervezet kidolgozását. Rámutatott, hogy ma, 16 évvel a fasiszta Németország kapitulációja után égetően szükséges pontot tenni a második világháborúra és nem lehet többé halogatni a már régen esedékes döntéseket. — Amikor a békéről van szó — folytatta Walter Ulbricht —, nem szabad kímélni a fáradságot és nem szabad számításon kívül hagyni semilyen lehetőséget annak érdekében, hogy végül is megállapodásra jussunk felelős bonni személyiségekkel a béke- szerződés kérdésében. Walter Ulbricht ezután arról be szélt, hogy az Adenauer-rezsim szeretné biztosítani a nyugatnémet imperializmus uralmának fennmaradását és kiterjesztései az Odera—Neisse határig. Csak ha ez megtörténnék, akkor lenne hajlandó a bonni kormány a tulajdonképpeni békeszerződésről tárgyalni. Az Adenauer-rezsim úgy lép fel. mintha Hitler nem robbantotta volna ki a második világháborút. Nem azért zúzták szét azonban a »harmadik birodalmat«, hogy utódjai felépíthessék a »negyedik birodalmat«. Az újraegyesítésre irányuló minden törekvés mindaddig reménytelen, amíg nem húztak kényszerzubbonyt a nyugatnémet militaristákra — mutatott rá Ulbricht. Az NDK államtanácsának elnöke ezután rámutatott, hogy ha Nyugat-Németországban önrendelkezési jogról beszélnek, akkor előbb meg kellene adni Nyugat- Németország lakosságá"*'1'- f> : - betőséget arra, hogy népszavazáson állást foglaljon többek közt az atomfegyverkezés kérdésében. Walter Ulbricht a továbbiakban hangsúlyozta, a világ békéje megköveteli, hogy eltapossák a második világháború tüzének még parázsló maradványait, megkössék a német békeszerződést. Ide tartozik a nyugat-berlini kérdés is, mert Nyugat-Berlin potenciális háborús tűzfészek. A további késlekedésért nem lehet vállalni a felelősséget — hangoztatta. A legjobb megoldás — folytatta Ulbricht — az lenne, hogy mindkét német állammal megkötik a békeszerződést. Ez megte- remter - feltételét a katonailag semleges Németországnak és összekötő kapocs lenne Németország két része között. Walter Ulbricht ezután a megkötendő békeszerződés részletkérdéseivel foglalkozott. Rusk tanácskozásai Mint nyugati hírügynökségek jelentik, Rusk, amerikai külügyminiszter szerdán délután Nagy-' Britannia, Franciaország és Nyu- gat-Németorszóg képviselőjével tanácskozott a nyugat-berlini helyzetről. A megbeszélés középpontjában a legutóbbi szovjet emlékiratra adandó amerikai válasz tervezete állott. Az egy és oszthatatlan Algéria Sherman Cooper köztársasági párti szenátor szerdán sürgette, hogy az Egyesült Államok »pró- j háljon tárgyalni a Szovjetunió- j val a Nyugat-Berlinbe vezető útvonalakra vonatkozó jogáról, még mielőtt bármiféle válság robbanna ki«. A bonni külügyminisztérium szóvivője közölte, hogy Párizsban a NATO állandó tanácsa szerdán jóváhagyta a német kérdéssel foglalkozó szovjet emlékiratra adandó nyugatnémet válasz tervezetét. A jegyzék elküldésének időpontja az amerikai válasz elküldésétől függ. Megkezdődött a Ghánái Köztársaság első parlamentjének második ülésszaka Accra (MTI): Az MTI accrai tudósítója jelenti: Kedden este Accrában 21 ágyú díszsortüze közepette megkezdődött a Ghánái Köztársaság első parlamentjének második ülésszaka. A megnyitót az tette különlegessé, hogy július elsején ünnepelte Ghana első évfordulóját annak, hogy megszűnt dominium lenn; és államlője, az angol királynő helyett Kvam« Nkrumah lett. Nkrumah az ülésszakon kétórás beszedet mondott, amelynek bevezető részét az afrikai és a nemzetközi ügynek szentelve, állást foglalt az európai közös piaccal kapcsolatban. Nkrumah elnök a képviselők helyeslése közepette mondotta: ha Anglia olyan feltételek között csatlakozik a közös piachoz, amely Ghana, mint a sterling-terület tagja számára előnytelen, kénytelenek vagyunk kereskedelmi érdekeink megvédése céljából kiválni a sterling-övezetből. A továbbiakban az elnök az afrikai kontinens teljes függetlenségét, továbbá a világ békéjének fenntartását és biztosítását nevezte meg Ghana külpolitikája fő céljaként. Kvame Nkrumah röviden foglalkozott a nyugat-berlini problémával is, kifejtette azt az álláspontját, hogy az olyan kérdésekben, mint Nyugat-Berlin, tárgyalni kell, mert különben a békét veszély fenyegeti. A nyugati hatalmak által Nyugat-Berlin kérdésében csapott lár mára célozva hangsúlyozta, jobban tennék, ha Angolával törődnének, ahol naponta pusztulnak az emberek és amely miatt nemzetközi kirobbanás veszélye fenyeget. Beszédének befejező részében fontos pénzügyi intézkedéseket jelentett be. Irak folytatja harcát az angol imperializmus ellen — jelentette ki Kasszem miniszterelnök Újabb brit csapaterősítések útban Kuwait felé hatalmas diadala volt a július 5-i tiltakozás. Hírügynökségi jelentések kivétel nélkül arról számolnak be, hogy Algéria egész területén sztrájkok és tüntetések zajlottak le s az algériai nép egységesen tiltakozott az ország feldarabolási terve ellen. Ferhat Abbasz, az algériai ideiglenes kormány miniszterelnöke egy casablancai nagygyűlésen mondott beszédében utalt arra, hogy Algéria fel akarja építeni a 30 millió lakosú arab Maghrebet. Hozzátette, hogy bármely országgal hajlandó szövetséget kötni, de természetesen csak az egyenlőség alapján. Franciaország a július 5-i nemzeti tiltakozási napon egyet len érvként nagyarányú katonaságot és rendőri készültséget mozgatott meg s ezek akciója több mint 100 algériai hazafi életébe került. A hírügynökségi jelentések arról is beszámoltak, hogy a helyszínre vezényelt katonai és rendőri erők nagysága minden eddigi méretet felülmúlt. A hatalmas arányú népi ellenállás azonban sokkal erősebbnek bizonyult, mint a francia gyarmatosítók minden katonai akciója. Algéria népe egységesen állt ki az ország felosztása ellen, s mint az Algériai Kommunista Párt ebből az alkalomból kiadott röplapja leszögezi, az algériai nép — bármi áldozatokat követeljen is ez tőle — kész folytatni a harcot, ameddig csak szükséges. A degaulleista kormány a jelek szerint nagyon egyszerűnek képzelte el az algériai kérdés megoldását. De Gaulle elnök többször bejelentette már, hogy kész Algériával az önrendelkezési jogról tanácskozni. Azonban de Gaulle saját terveit szerette volna Algéria népére ráerőszakolni, s amikor ez nem sikerült, Algéria felosztásával fenyegetőzött. A július 5-i események ékes bizonyságai annak, hogy Algéria népe nem hajlandó meghajolni a tábornok akarata előtt, s nem riad vissza semmiféle fenyegetéstől: július 5-én egész Algéria sztrájkkal, tüntetésekkel válaszolt a francia neokolonialista tervekre. Az Humanité ezzel kapcsolatban kemény szavakkal mutatott rá, hogy a Franciaország előtt álló súlyos problémát nem lehet azzal megoldani, hogy asszonyokra és gyermekekre lőnek. De Gaulle elnök és kormánya szavakban már elismerte több alkalommal is Algéria önrendelkezési jogát. A megoldás elől azonban eddig még minden alkalommal kitértek, s az önrendelkezési jog alkalmazását olyan feltételekhez kötötték, amelyeket az algériai nép nem fogadhatott és nem is fogadhat el soha. A július 5-i események azonban megmutatták, hogy a degaulleista kormánynak engednie kell, ezt kívánja nemcsak az algériai, hanem a francia nép érdeke is. A nemzeti tiltakozási nap után olyan hírek láttak napvilágot, hogy Francia- ország hajlandó folytatni a közelmúltban megszakadt eviani tárgyalásokat. Hasonló értelemben nyilatkozott csütörtökön Krim Belkasszem, az algériai ideiglenes kormány miniszter- elnökhelyettese is. Az algériai nép július 5-én ismét kinyilvánította megmásíthatatlan akaratát, s ezt Párizsban is tudomásul kell venni. Ha de Gaulle mégis elzárkóznék az egyetlen lehetséges megoldás elől, Algéria népe tovább folytatja harcát, amelynek győzelme senki előtt nem lehet két séges. Teljes sikerrel járt az algériai tiltakozás napja (Folytatás az 1. oldalról) erre vonatkozólag hamarosan hivatalos bejelentést is tesznek. Krim Belkasszem, az algériai ideiglenes kormány nökhelyettese, aki jelenleg Líbiában tartózkodik, szerdán szintén kijelentette, hogy véleménye szerint hamarosan folytatódnak az algériai kérdés rendezését miniszterei-1 célzó tárgyalások. Az algériai tiltakozási nap véres eseményei a párizsi sajtóban Bagdad (MTI): Kasszem miniszterelnök szerdán az iraki hogy a Kuwait területén Irak angol csapatösszevonások folyó veszéPárizs (MTI). A párizsi sajtó oldalszámra foglalkozik a július 5-i algériai tiltakozási nap véres eseményeivel, azok politikai kihatásaival. A szélsőjobboldali albiztonságát fenyegető angol csa- lyeztetik Irak békéjét és bizton- (lapok belekapaszkodnak ^ az patösszevonásokra való tekintet- ságát. Az imperializmusra azon- 1 1 ‘ tel többórás repülőutat tett az ország déli része és a kuwaiti határ mentén. A bagdadi rádió ismertette Kasszem miniszterelnök nyilatkozatát, aimelyet az iraki hírügynökségnek adott. A miniszterelnök hangoztatta, hogy valótlanok az iraki csapat- összevonásokról terjesztett angol hírek és kijelentette, Irak békés ország, de megvédi jogait. ban elkerülhetetlen vereség vár Mint a Reuter jelentette, Kasz- szem szerdán este fogadta a Szovjetunió bagdadi nagykövetét, valamint Tunézia és Marokkó ügyvivőjét. A TASZSZ bagdadi lapjelentésekre hivatkozva rámutat, hogy Kuwait fővárosa katonai erődhöz hasonlít, az utcákon angol harckocsik és páncélautók cirkálnak. Bahrein szigetéről további két angol gyalogos egység van úton Kasszem megismételte azt az Kuwait felé. A kuwaiti sejk felállítását, hogy Kuwait Irak szer-, kérte az angol konzult, hogy bo- ves része és hangoztatta, az ira- csásson rendelkezésére katonákat kj nép minden törvényes esz- palotájának védelmére. közzel folytatja harcát az angol imperializmus ellen mindaddig, amíg az Arab-öböl mentén fekvő országok fel nem szabadultak és Kuwait vissza nem tért az anyaországhoz. Ma már világszerte felismerik — mondotta a miniszterelnök —, hogy Kuwait úgynevezett függetlensége nem igazi függetlenség és az imperialisták hídfő szerepet szánnak neki. Lehet, hogy az imperializmus befolyása alatt álló kuwaiti sejk ezt elfogadja, de az iraki nép nem hajlandó hozzájárulni ahhoz. hogy hazájának egy részét eladják az imperialistáknak. Kasszem végül hangsúlyozta, Nyugati hírügynökségi jelentések szerint csütörtökön a hajnali órákban Kuwait felé tartó angol hadihajók újabb csoportja jutott be a Szuezi-csatornába. A hadihajók közt van a Centauer repülőgépanyahajó is. Nairobiból szerdán este további angol egységek indultak repülőgépen Ku- waitba. A Reuter értesülései szerint fokozódik a nyomás Angliára, hogy vonja ki csapatait Kuwaitból. ENSZ-körökben elterjedt értesülések szerint valószínű, hogy az Egyesült Arab Köztársaság küldöttsége határozati javaslatot terjeszt elő a kuwaiti kérdésben. giri francia szóvivő kijelentéseibe és megpróbálják elhitetni, hogy a tömegtüntetések nem terjedtek ki Algéria egész területére. Az Humanité vezércikke aláhúzza: a július 5-i algériai események fel kell hogy nyissák a legelvakultabbak szemét is. A véres sortüzek áldozatainak számát illetően a francia rádió is, a szélsőjobboldali sajtó is a hi vatalos. jelentésekhez tartja magát, de már a Figaro »mintegy 100 halottról« ír, az Europe I. rádióállomás algíri tudósítója korántsem tartja véglegesnek a hivatalos veszteségmérleget. Hír- magyarázója pedig megjegyzi, hogy francia részről igyekeznek csökkenteni a tüntetések jelentőségét és a halottak számát. A Libération megállapítja, hogy a hivatalos számadatok alatta maradnak a valóságnak. Az Humanité felhívja a figyelmet rá. hogy Constantine-ban és Castiglione- ban, ahol a halottak száma különösen magas, a félhivatalos hírügynökség, az AFP az idegenlégiónak és az egykor Koreában szolgált zászlóaljnak jelenlétét jelezte a »rendfenntartó erők« között. A nagy algériai tömegtüntetések kettős politikai hatá- isát a párizsi sajtó abban látja, hogy a francia kormány valamelyest meghátrálásra kényszerül Algéria felosztási terveit illetően és az eviani konferencia folytatása elől sem zárkózhatik már el. A háború befejezésére hivatott francia—algériai tárgyalások folytatásának szükségességét szinte az egész párizsi sajtó elismeri, az ultrák lapja, a Parisien-Libéré kivételével. Az Humanité így ír: A Franciaország előtt meredő súlyos és véres problémát nem lehet azzal megoldani, hogy rálőnek asszo-' nyokra és gyermekekre. A háborúnak, az ártatlanok lemészárlásának csak egyetlen módon lehet véget vetni: az ígéreteket tettekre kell váltani és Algéria egységének tiszteletbentartásával alkalmazni kell a szavakban már elismert önrendelkezési jogot. A július 5-i események megmutatták, mennyire szükséges az eviani tárgyalások folytatása. De lojális, feltételek nélküli tárgyalásokra van szükség. Az algériai béke nem jön magától. A degaulleista kormány nem mondott le arról a szándékáról, hogy más formában tartsa meg a gyarmati rendszer lényegét. Sürgős szükségesség, hogy a béke hívei akcióba lépjenek, rákényszerít- sék a kormányra a Franciaország érdekének és nemzeti becsületének egyedül megfelelő megöl« dást.
