Tolna Megyei Népújság, 1961. július (11. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-05 / 156. szám

4 tonne OTEGYET NEPÜJSAO 1981. július 5<u, „Életei ment, aki vért ad“ A humanitás szép példája, az emberszeretet egyik meg­nyilvánulásának napjaként em­legetik Dombóvárott június 29-ét, Tolna megyében az első ingyenes véradó napot. MÁV- dolgozók, üzemi munkások, hi­vatali dolgozók, pedagógusok, a lakosság minden rétegének segítőszándéka jutott kifejezés­re abban, hogy életmentés cél­jára ingyenesen vért adtak. Reggel nyolc órakor kezdő­dött az ingyenes véradás. El­sőnek Ponekker Zsigmond, a Hazafias Népfront járási titká­ra, imajd felesége jelentkezett. Utánuk sorrendben jöttek a dombóvári üzemek, a MÁV dolgozói, hivatali dolgozók, há­ziasszonyok, pirospozsgás fiúk, lányok, a fiatal és az idősebb korosztály egyaránt. * Nagy Istvánná háziasszony. A hetvenegyedik véradó helyez­kedik el a műtőasztalon. — Tessék a kart megmereví­teni. A véna a hús közé van ágyazva. — így, köszönöm. Nagyon jó. Már meg is van. — Most tessék az ujjakat ütemesen kinyitni, majd be­csukni, úgy, mintha markol­— Hogy miért vállalkozott a csalód valamennyi felnőtt tag­ja? Hát kérem, hosszú ennek a története, de röviden csak annyit mondhatok, hálából! — ? — Igen, hálából.-:: — Feleségem hónapokon ke­resztül súlyos beteg volt és az orvosi tudomány mindent elkö­vetett, hogy visszaadja őt ne­künk, a 12 tagú családnak. (Ár­va néni tíz gyermek anyja). Szinte csodával határos volt feleségem felépülése. És ez ju­tott eszünkbe akkor, amikor az üzem vöröskeresztes aktívája, Molnár Ferencné az ingyenes véradással kapcsolatban szólt. Így történt, hogy a család egész séges felnőtt tagjai az önkén­gatna — biztatja a véradót Nagy Zoltónné, a kaposvári véradó állomás legügyesebb műtősnője. — Köszönöm, már készen is vagyunk — mondja és a követ­kezőt kéri. * A kaposvári véradó állomás 13 tagú kollektívája végezte Dombóvárott az ingyenes vér­adás lebonyolítását, amelyet a központi orvosi rendelőben szerveztek meg. — Sok helyen megfordultunk már, de csak a legnagyobb el­ismerés hangján beszélhetünk arról az odaadó áldozatkész­ségről, amelyet a dombóvári dolgozók tanúsítanak az ingye­nes véradással kapcsolatban. Minden véradón látszik, hogy önként vállalkozott arra, hogy felesleges vérének odaajándé- kozásóval embertársain segít­sen. És ha dicséretnél tartunk, szólni kell a jó szervezésről, a megyei, járási vöröskereszt elő­készítő munkájáról, a párt és a társadalmi szervek aktív közreműködéséről — mondotta dr. Sándor József, a kapos­vári véradó állomás orvosa, a 13 tagú kollektíva csoportve­tes véradók sorába lépték — mondotta Árva bácsi, * Egész nap nagy volt a forga­lom a dombóvári központi rendelőintézetben. Nagy And­rás, a MÁV-főnökség pártalap- szervezetének titkára körül 37 vasutas tömörül. (Ez csak egy kis töredéke volt a véradó vas­utasoknak). Valamennyien örömmel vették tudomásul, hogy a MÁV dolgozói közül került ki a századik véradó, de szívből gratuláltak Fagy- gyas Károlynak, aki huszon­hatodszor, és Érdi Józsefnek, aki harmincnyolcadszor adott vért és ebből az alkalomból a szakszervezet mindkettőjüket mega j ándékozta. Egyes emberek hajlamosak arra, amikor a fiatalokról van szó, hogy lekicsinylőén nyilat­kozzanak róluk. Mások pedig néhány rossz példán keresztül csak a huligánkodó fiatalokat látják, s általában mondanak ítéletet. Nincs igazuk sem az előbbi­eknek, sem az utóbbiaknak. A Dombóvárott jelentkezett 238 véradó között szép számban voltak fiatalok. Lehetne be­szélni a fegyelmezettségükről, de maradjunk az emberszere­tet, az emberiesség példájánál, amikor megemlítjük Bor Jenő nevét. Bor Jenőtől, fiatal korá­ra való tekintettel (szeptem­berben tölti be 18. életévét), nem akartak vért venni A fia­tal arra kérte az orvost, ne utasítsák el, mert hogyan áll­jon ő édesanyja elé, akit be­tegségéből vérátömlesztéssel gyógyítottak meg. Megígérte, hogy véradó lesz és ígéretét be is akarja tartani — mon­dotta. A humanitás szép példája, az emberszeretet megnyilvánulá­sának napja volt június 29-e, a Dombóvárott megrendezett in­gyenes véradónap, amelyen kifejezésre jutott a segítőszán­dék, az, hogy életet ment, aki vért ad. Pozsonyiné—Bognár n párt zászlaja előtt tettek fogadalmat Bátaszék új kiszistái A közelmúltban Bátaszéken je­lentősen megnövekedett a Búza­kalász Termelőszövetkezet KISZ- szervezetének létszáma. Legutóbb 25 új KISZ-tagot avattak. Az újonnan avatott KISZ-tagok a párt zászlaja előtt tettek fogadal­mat. A létszámát jelentősen ‘■növelő Búzakalász Termelőszövetkezet KISZ-szervezete a jövőben az eddigieknél hathatósabb támoga­tást képes nyújtani a termelőszö­vetkezetnek. Az új kiszisták kö­zül többen beneveztek az „Ifjú­ság a szocializmusért” mozga­lomba. A KISZ-szervezet vezető­ségének tervei alapján az új ki- szistákat bevonják az ősszel in­duló politikai oktatásba, hogy nö­veljék ideológiai felkészültségü­ket. ÚJ KÖNYVEK Hazai kis tükör. A kötetben húszegynéhány író mintegy kör­képet fest az országról, a nép megváltozott életéről és problé­máiról. A körkép természetesen nem lehet tájegységenkint teljes, viszont a megemlített problémák és tények az egész országra jel­lemzőek. Az írások jórészt az 1960-as év fejlődési szakaszát mutatják be. Tadeusz Konwicki: Akik két­szer halnak meg. Ez a regény — amely az utóbbi évek legjobb lengyel regénye — sokban emlé­keztet a Pál-utcai fiúkra. Két gyermekcsapat háborújáról szól a történet. A játékból a szó leg­szorosabb értelmében élet-halál harc lesz, amelynek során a re­gény fiatal hősei találkoznak a bajtársiasság, emberiesség, kama- szos kalandvágy és az első sze­releim nagy élményeivel. Martin Anderson Nexő: Az üres helyek ittasai. Huszonöt no­vellát, illetve kisebb karcolatot tartalmaz ez a kötet. Az elbeszé­lések témája egy-egy apró élet­kép, néhány hétköznapi tragé­dia. s itt-ott még halványan fel­csillanó derű. Valamennyi írást áthatja Nexő meleg szeretete az elesett kisemberek, a kapitalista társadalom kisemmizettjei iránt. Beke Margit fordítása híven ad­ja vissza a nagy dán író egyéni stílusát, gazdag kifejező erejét. Tamási Áron: Játszi remény. A kötet Tamási Áronnak 1958 és 1961 között írt novelláit, vala­mint a Zöld ág című költői el­beszélését tartalmazza. A századik véradó Bálint zsö volt. Középen áll, kezében piros szekföcsokorral. Faggyas Károly Kiváló véradó jeivény- nyel kitüntetett és Érdi József, mindketten egy-egy likőrös- készletet kaptak a MÁV szakszervezetétől. zetoje. íme bemutatjuk Árva Józsefet, a dombóvári I. számú tég­lagyár dolgozóját és népes családját. Árva bácsi hetedmagával jelentkezett ingyenes véradásra (a család hetedik tagja, Etelka, a cementipari vállalatnál dolgozik, ő a délutáni órákban jer lentkezett véradásra a vállalat kollektívájával, így lemaradt a családi képről.) Közel 2 millió Ft óvoda- és iskolafejlesztésre A megyei tanács végrehajtó bizottsága legutóbbi ülésén tár­gyalta az 1961—62. tanév iskola- és óvodafejlesztési hiteleinek fel­osztását. Ezek szerint óvodafej­lesztésekre több mint egymillió forint, az általános iskolák fej­lesztésére több mint félmillió fo­rint, a középiskolák fejlesztésére pedig mintegy 100 000 forint ke­rült felosztásra. A legnagyobb összeg tehát az óvodákra jutott. De szükség is van az óvodafejlesztési hitelekre, hiszen a végrehajtó bizottság már korábban jóváhagyta a bonyhádi I. számú, a kakasdi, a simontor- nyai, a gerjeni, a mözsi, a nagy- kónyi és a Szekszárd, Bajcsy- Zsilinszky utcai napközi otthonos óvoda egy csoporttal történő fej­lesztését, Nakon, Felsőnyéken, Koppányszántón pedig új óvoda létesítését határozta el. De jut a fejlesztésből a megye többi óvodáinak is, hiszen 15 új óvónő. 11 dajka és 10 főzőnő áll majd az új tanévben, de már jú­lius 1-től is a megye gyereksere­gének a szolgálatába. 470 új fé­rőhely, 300 új étkező létszám, a már említett létszámon kívül pe­dig 40 időszaki alkalmazási hónap és 1 151 000 Ft került a vb-hatá- rozattal felosztásra, amelyből új intézmények kezdhették meg mű­ködésüket, új csoportok működé­sének megkezdésére nyílt lehető­ség. s étkezési időszakokat lehe­tett meghosszabbítani stb. Általános iskoláink eddigi 1215 tanulócsoportja újabb öt csoport­tal nő az új tanévben, a megye általános iskolai nevelőinek szá­ma a most engedélyezett kilenc fővel együtt 1581-re nő, tehát a felszabadulás utáni nevelőlét­számhoz viszonyítva a nevelők száma már több mint kétszere­sére nőtt. Az 569 000 forintos hi­tel pedig az új nevelők illetmé­nyeire, a most épülő dalmandi, tolnanémedi és szakályi 2—2 tan­termes. valamint a mázai és a felsőnyéki 4—4 tantermes iskola dologi szükségleteinek fedezésé­re szolgál, és emellett jut még a normán aluli tervezések kiküszö­bölésére is. hiszen nem kevesebb, mint 39 község részesül az álta­lános iskolai fejlesztési hitelből, majdnem annyi, mint ahány az 'óvodafejlesztési hitelből részesül (40). E fejlesztések mellett eltörpül a középiskolákra fordított 100 000 forint, amelyből Szekszárdon, Dombóvárott, Tolnán létesül új gimnáziumi tanulócsoport. de egy csoport jut a bonyhádi kg. technikum részére is. Pedig ha meggondoljuk, hogy ebből a fej­lesztésből 160, vagy esetleg 180 VIII. osztályt végzett általános iskolás kerülhet, az előző évhez viszonyítva, fejlesztésként a me­gye középiskoláinak padjaiba, akkor nem is kicsi ez a négycso- ’portos növekedés. A megyei tanács művelődés- ügyi és pénzügyi osztálya a na­pokban intézkedik a vb hatá­rozatának a végrehajtása iránt. O. 1. Pillanatképek Rekkenő hőségben — fiatal szívvel Amint végigtekintek a hatal­mas árpatáblán, önkéntelenül a Toldi egy része jut eszembe: Ég a napmelegtől... A hőség valóban rekkenő. Az öreg Nap bőven ontja melegét, mintha pótolni akarna valamit. A férfiak meztelen felsőtesttel dolgoznak. A női nem képviselői egészen könnyű, lenge öltözetben. Miska bácsin azonban megtalál­ható a néhány évtizeddel ezelőtt még divatos „lajbli” is. — Az ég szerelmére, Miska bá­csi! Csak nem fázik? Harminc- három fokos a hőség! — Hát azt már nem. Fázni nem fázom, de ti azt hiszitek, hogy ha „csóréra” vetkőztök, nem olyan nagy a meleg? Elhűlve nézek az öregre. Nem értem az egészet. Észre is veszi. A tsz­Könnyű homokfutóban ül. Ma legalább háromszor találkoztam vele. A több ezer holdas gazda­ság munkáit ellenőrzi. Ezt az em­bert se irigylem. Miért nem? Rekkenő hőségben egész napon át kocsikázni nem éppen kelle­mes feladat, még akkor sem, ha nem csinál is egyebet, mint „ül­dögél". A főútra most tér be egy „le­függönyözött” kocsi. Az elnök most hangosan kiált: „Gyertek már gyorsabban!” A A dűlők A volt urasági halastó a dűlők mellett fekszik. Oda is ellátoga­tok. Amíg a szülők verejtékezve dolgoznak, az emberpalánták a tóban fürödnek. A kis lurkók a kis híd korlátjára felmászva olyan csukafejessel dobják ma­gukat a hűs habokba, hogy a ná­das szélére menekült kecskebé­kák tátott szájjal bámulják őket és brekegni is elfelejtenek. Mi­lyen gondtalanul játszadoznak az — Te fiam. mondd csak, mit csinálsz, ha megunod a tétlensé­get és bemégy a faluba? — Hát két-három korsó sörrel, jó hideggel enyhítem a szomja- mat. Az öregember termoszt vesz elő. — Kóstold csak meg! Forró tea van benne. — Látod rajtam, hogy izzad­nék? — kérdi komolyan. — Nem. nem izzad. Miska bá­csi. — Keveset tudtok ti a világról — mondja és megindul. Elnézem. Olyan gyorsan mozog az öreg a tarlón, hogy a fiatalok alig győznek utána loholni. Miska bácsi unokája húszéves. Az öreg ... mennyi is lehet? Azt mondják, hetvenkettő. elnök kocsi meg is érkezik. Két asszony ül a „lefüggönyözött” kocsin. Az egyik már meg is nyitja a csa­pot. Megtelik a félliteres sörös- kancsó. Az elnök egy hajtásra kiissza. — A Nagy-dűlőbe menjetek, mert szomianhalnak ott is! — A kocsi megindul a Nagy-dűlő felé. Az elnök felpattan homokfutó­jára és elviharzik. Szorgos a munka, sietni kell. Hamarosan új, ropogós kenyér kerül a dolgozók asztalára. mellett embercsemeték ma... És milyen jól van ez így! Játsszatok, fürödjetek gondta­lanul! Szüléitek a nehéz munka vég­zése közben egy-egy pillanatra rátok is gondolnak! S aztán tovább dolgoznak. Ér­tetek! Bállá Tibor Tengelic'

Next

/
Oldalképek
Tartalom