Tolna Megyei Népújság, 1961. július (11. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-05 / 156. szám

1961. július 5. TOLNA MFC* El NEPÜJSÄO Mi, tizenhatan A riport az életben folytatódik... XIV. A május elseje előtti utolsó munkanapon megemlékeztek egy rövid gyűlésen a munkás- mozgalom nemzetközi sereg­szemléjéről. Úgy döntöttek ezen az összejövetelen, hogy mivel szétszórtan laknak az or­szág különböző részeiben s mindenki haza akar utazni a családjához, mindenki a saját falujában vesz részt a felvonu­láson. Közben megérkezett az öröm­hír: a vállalat vezetősége, párt- szervezete. szakszervezete úgy határozott, hogy a dombóvári „November 7” brigádot „Szo­cialista brigád” címmel tünteti ki. az elért eredményei, a ki­alakult közösségi szellem, a végzett társadalmi munka alap­ján^ Május 4-én került sor az ünnepélyre. Emelkedett hangu­latban ünnepelték a közös munkasikereket. Közben ter­mészetesen a tőlük távol lévő Hajnal Antalra is gondoltak. Az ünnepélyen mindenki okle­velet kapott. Elhatározták, hogy Hajnal Antal oklevelét elkül­dik a katonai parancsnokság illetékes politikai tisztjének, s megkérik, hogy ő adja át és kö­zölje: „visszavárják”. Még arra is volt gondjuk, hogy az ünne­pélyről az újságban megjelent írásokat is elküldjék Hajnal Antalnak. Neki is része van a munkasikerekben, hát legyen része az örömben is. A »November 7« szocialista brigád egyik értekezletén elha­tározták, hogy felveszik a kap­csolatot a Szovjetunióban egy hasonló brigáddal és levelezés útján kicserélik tapasztalatai­kat. Lippai Lajos gimnáziumi tanár vállalta a levél megírá­sát. A KISZ-szervezet pedig úgy határozott, hogy felveszi a Kapcsolatot a dombóvári Al­kotmány Termelőszövetkezet KISZ-szervezetével. Ha már kialakult és elmélyült a patro- nálási kapcsolat, miért ne le­gyen mozgalmi téren is kapcso­lat a fiatalok között. A szakmai továbbképzés problémája nem újkeletű, már korábban is sok szó esett róla, s a szakkönyvtárat is ezért sür­gették. A munka során azonban kiderült, hogy a növekvő fel­adatok a szakképzettség növe­lését is szükségessé teszik, s bi­zony még akad tennivaló. Jüngling László közölte a bri­gád tagjaival, hogy alkalomad­tán szívesen tart szakmai elő­adásokat a különféle szakmai kérdésekről. Részben azért, mert a mindennapi munka meg követeli a tudást, részben pe­dig, mert többen szakmai vizs­gát akarnak tenni, s az bizo­nyára a vizsgára való felkészü­lésnél is nagy segítséget jelen­tene. Közben rohannak a dolgos hétköznapok. Jelenleg minden jel arra mutat, hogy a dom­bóvári transzformátor-állomást körülbelül fél évvel az előírt határidő előtt átadják rendel­tetésének — a brigád jó mun­kája következtében. Szemlátomást készül a nagy mű. Közben észre sem veszik, hogy ők maguk is „épülnek”, változnak. A munka nemcsak az épületet, hanem az embere­ket is formálja. Változnak jel­lemben, emberségben. Olyan természetes dolog, hogy az or­szág különböző vidékeiről ösz- szeverődött együttes ma már összeforrott, jóban-rosszban összetart. Az is természetes dolog, hogy egyéni tulajdon­ságokkal rendelkeznek, de azt valamennyien alárendelik a kö­zös célnak: a transzformátor­állomás ügyének. Pedig ez nagy dolog: tizenhatféle egyéni tulajdonsággal közös célért küzdeni, méghozzá szembetűnő eredménnyel. Mesélik, hogy egynémelyikük milyen emberi gyengékkel ren­delkezett a kezdet kezdetén, ma pedig már mintha nem is „ő” lenne. Megváltozott. Megvál­toztatta a közösség. Pintér Fe­renc például továbbra is meg­maradt ugyan jóhumorú em­bernek. de — már nem, mint „mérnököt” keresik ... így hát együtt dobban tizen­hat ember szíve. Együtt dob­ban ... Szeretném ezt végtele­nül ismételni, mert ezt láttam, ezt éreztem, amikor köztük jár­tam. Hogy azóta mi történt, nem tudom. Egy fél órája kaptam a brigádtól ajánlott levelet, amelyben sürgetnek. hogy küldjem vissza a brigádnaplót, mert annyi érdemleges dolog történik náluk nap nap után, s azok ismét bejegyzésre kíván­koznak. „Egyébként jól vagyunk — íriák —, sokat dolgozunk min­den nap. Továbbra is jó a kap­csolatunk a dombóvári Alkot­mány Tsz parasztjaival. A mi­nap segítettünk nekik a ba­romfitenyészetben. Várjuk a brigádnaplót, hogy bejegyez­hessük az eseményeket.” A naplót megküldtem, hadd írják tovább a brigád dicsősé­ges történetét. A „riport” tehát az életben folytatódik... Rod a Ferenc A világjárt ember HA MEGBÍZHATÓ, PONTOS asztalosmunkát végző iparos iránt érdeklődik az ismeretlen Len­gyelben, Magóts József asztalos- mestert ajánlják neki. Ha azt kérdezi, hogy kivel javíttathatná meg elromlott hangszerét: hege­dűjét, klarinétját, trombitáját, vagy nagybőgőjét — ugyancsak ezt a nevet mondják. De ha az érdekességeket kutató arra kiván­csi, hogy ki a legviláglátottabb ember a községben, kinek volt a legkalandosabb élete, akkor is ennél a kis háznál köt ki, amely­ben Magóts József lakik. Nem véletlen tehát, hogy én is ide kopogtattam be egyik dél­után. Kiváncsi voltam, hogy mit takar ennek a hetvennyolcéves embernek az élete, hogyan és hol tanult meg ennyi mestersé­get? Mit csinál most? Tudja-e hasznosítani tudását? Jómódjá­ban utazgatott-e külföldön, vagy a sors hányta-vetette idegen or­szágok, népek között?... Hadd mondja el a választ ő: — Az én gyerekkoromban ne­hezebb volt az élet, mint most. Mesterséget akartam tanulni. Asztalosmesterséget. Meg is ta­nultam. De milyen volt akkor az inasok sorsa? A mester, az gaz­dánk volt. Gazdánk, mint a ku­tyának a gazdája. A tudományt majdhogy úgy kellett ellopni... Grácba kerültem, ahol az asz­talosszakmában nem tudtam el­helyezkedni és egy hangszerké­szítő gyárban dolgoztam két évig. Itt a kezembe került egy pros­pektus, amelyik konzervatóriumi felvételt hirdetett. Jóformán azt sem tudtam, hogy mi az a kon­zervatórium. Jelentkeztem, mert hajlamot éreztem a zene iránt. Nagybőgőzni szerettem volna megtanulni. . . Persze nem is vá­laszoltak a k ' lyemr■>. .. Kon­zervatóriumba menni minden előképzés nélkül? Ki hallott ilyent? ... INNÉT LIPCSÉBE KERÜLTEM egy hangszergyárba, ahol min­denféle hangszert gyártottunk. Közben tanultam is. Szükségem is volt rá, mert nem sokáig volt munkám. Egy-egy sztrájk titán könnyen munka nélkül maradt az ember. És ha ilyen okkal bo­csátották el, szinte lehetetlen volt ismét elhelyezkedni. De akkor már megtanultam nagybőgőzni és klarinétozni, úgyhogy egy szín­ház zenekarához kaptam szerző­dést Hamburgban. És ha valahol azt mondtam, hogy nem jól van, ahogy van, ha nem voltam megelégedve a munkakörülményekkel, vagy bár­mivel, könnyen odadörgölték az orrom alá: hogyha nem tetszik, menjek haza ... Sokszor meg­kaptam ezt. Valamiből élni kellett: munka nélkül lévén, egy tengerjáró hajó zenekarába szerződtem. De itt nemcsak zenélnünk kellett, ha- 1 nem takarítanunk is a második ' osztály utasainak kabinjait... < A hajóról meg akartam szökni. [ Nem a kalandvágy kergetett, ha- , nem a mindennapi betevő falat ( megszerzése ... Amerika partjai­nál akartam megszökni, de ha­jónk nem köthetett ki, mert Mexikóban forradalom volt. I Dolgoztam egy németországi szanatóriumban is, mint ápoló. Nagyon furcsa emberek voltak itt. Többségük ideabeteg. Közü­lük az egyik megkért, hogy ren­deljek, vagy szerezzek a számára szocialista könyveket, újságokat. Én szereztem, de véletlenül rajta­fogtak, és nagyon sok kellemet­lenségem származott ebből, úgy­hogy ott kellett hagynom ezt a munkahelyemet is. NEM SOKKAL KÉSŐBB kitört az első világháború és haza kel­lett jönnöm katonának ... ... A kaland, a hányattatás ennyi az életemben. Ez alatt az idő alatt tanultam meg nagy ré­szét annak, amit tudok: hang­szerjavítást, mert rákényszerül­tem. Persze soha nem bántam meg, hogy megtanultam ... Min­den hangszeren játszom is: he­gedülök, játszom trombitán, zon­gorázolc, klarinétozok ... Legszí­vesebben tárogatózok és nagy bő­gőzök. Ma is sokan felkeresnek még, hogy javítsam meg a hangszerü­ket. Mert kevés a hangszer javító. Ha valaki javíttatni akar, egész kis hibákkal is Pestre kell utaz­nia, vagy felküldeni a hangszert. A mai fiatalok könnyebben ta­nulnak, kényelmesebben és sokuk mégsem becsüli meg ezt az al­kalmat ... Bár csak nekünk lett volna ilyen lehetőségünk. (buni) Gyakorlattal rendelkező képesített könyvelüti felvesz a Tolna megyei Hús­ipari Vállalat. (10) IOTHMW Az „Egyenlő lehetőségek“ hazájában Akik arra hivatkoznak, hogy az Amerikai Egyesült Államok­ban mindeni egyenlő esélyekkel indulhat el az életben, azok szá­mára a Tat című svájci lapból közöljük az amerikai AP hírügy­nökség alábbi jelentését: Henry Ford detroiti autókirály­nak semmi sem volt elég drága, hogy Anne nevű legfiatalabb lá­nyát kellő pompával vezesse be a társasági életbe. Anne 18. születésnapján 280 ezer dolláros költséggel bált ren­dezett. Ez alkalomból villájuk kertjében XVIII. századi pavilo­nokat építtetett és miután a nagy estén történetesen esett az eső. a meghívott 1200 előkelő vendé­get különleges plexiüveg függö­nyökkel óvták meg a megázás- tól. A 18 éves ünnepeltnek a leg­elegánsabb New York-i divatház olyan estélyi ruhát kreált, amely nek derekát három sor igaz­gyönggyel, türkizzel és gazdag aranyhimzéssel díszítették. A/WWWAAA/W — Az uzdi Táncsics Termelő- szövetkezet gondoskodik a szak­ember-utánpótlásról. A gépmű­helyben jelenleg három tanuló sajátítja el a szerelő szakmát. — Franciaországban 682 külön­böző fajta fogyasztószert, piru­lát, port, illetve fogyókúrát hir­detnek. A sorban ezután Nyu- gat-Németorszég következik 439 fajta fogyasztószerrel, Angliában 293, Svájcban 257, Olaszország­ban 253, a skandináv országok­ban pedig 192 többé-kevésbé ha­tásos fogyasztószert hirdetnek. — Átépítik, tatarozzák, a Baj- csy-Zsilinszky úti óvodát Szek- szárdon. A ■ munkák — amelye­ket a terv szerint szeptember 1- ig kell elvégezni — 135 000 fo­rintba kerülnek. — A bécsi fodrászok szakmai egyesülete közölte, hogy július 3-tól felemelte a hajvágás, a mo­sás és vízhullám, valamint a tar­tóshullám árát. Az áremelést az­zal indokolták, hogy a szakmá­ban uralkodó alacsony bérek miatt az alkalmazottak nagy ré­sze más szakmákba megy át. — Befejezés előtt áll az útépí­tés a szekszárdi új bérháznegyed- ben, a Hunyadi utcától a gőz­fürdőig. Az úttest új módszerrel, alapkövezés nélkül épült. — Nápolyban 77 esztendős ko­rában meghalt E. A. Mario, akit a közvélemény a klasszikus ná­polyi dal legutolsó képviselőjé­nek ismert. Mario különböző, népszerűvé vált dalai közül a leghíresebb a „Santa Lucia”, amelyet Caruso, a világhírű olasz tenorista ismertetett meg az egész világgal. — ötven vagon sertéstápot kapnak ez év második felére a gyönki járás termelőszövetkeze­tei csereterményként a termény- forgalmi vállalattól. — A Csehszlovák Belkereske­delmi Minisztérium közlése sze­rint a napokban talált vevőre Csehszlovákiában az egymillio- modik televíziós készülék. Átlag­ban minden negyedik családban nézik a televízió műsorát. S a harmadik ötéves terv végéig megduplázódik a televízióelőfi­zetőinek száma. — A televízió műsora: 18.45: A kisfilmek kedvelőinek. Szov­jet film. 19.00: Közvetítés az Ál­lami Operaházból Kb. 22.00: Hí­rek. Interjú a palánki hármas ikrekkel — Kedves szerkesztő bácsi, mindhárman nagyon jól érezzük magunkat. Igaz, voltak, akik szü­letésünkkor azt mondták, hogy nem maradunk életben, de nyu­godtan megírhatja, hogy életké­pesek vagyunk, szépen fejlődünk. Megmondhatjuk, nagyon jó hár­mas ikertestvérségben élni. — Már többször megmértek, noha alig vagyunk két hetesek. Születésünkkor összesen 75 kilót nyomtunk, a minap pedig kide­rült, hogy már elértük a 121 ki­lót. Hát nem örvendetes gyarapo­dás ez? — Mondják, kedves újszülöt­tek, mi a kedvenc eledelük? , — Talán mondanunk sem kell, a tej, az anyatej. Ettől gyara­podunk ilyen szépen. Épp ezért, ha valamit tetszik rólunk ír­ni, ne feledkezzék meg az anyu­kánkról sem. Az anyukánk ne­ve: 44. Bokros. Egyébként nem­csak azóta híres itt Palánkon, amióta minket a világra hozott, hanem már korábban is sokat beszéltek róla. Igen jó tejelöké- pességü a mi anyukánk, a fel­jegyzések szerint 5600 liter az évi tejtermelése. Tehát már eb­ből is láthatja, hogy nem akár­milyen családból származunk. Nem azért mondjuk, hogy felvág­junk, de a palánki gazdaságban régen történt ilyen nevezetesség, mint a mi születésünk és életben maradásunk. Az interjút az ikerborjúk »ne­vében« tollba mondta Töreki Sán­dor, a Palánki Tangazdaság fő- agronómusa és Bálint Viktor ál­lattenyésztési agronómus. Az ikerborjakat »meginterjúvolta« B.F. . • A p r ó h í r d e t é s e k. Az apróhirdetés dija; szavanként hétköznap 1,— Ft, vasárnap és ünnepnap 2,— Ft. Az első és minden további vastagon sze­dett szó két szónak számit. Kereskedelmi tál rendelkező áruforgalmi gyakoríat­előadót■ keresünk. Feltételek: erköl­fi KtíLcbUilK. r cHclcIcn.. cLIvUl“ «Ji K esi bizonyítvány, szakmai Vj. képzettség. Jelentkezés: FÜ- jj) SZÉRT Vállalat Szekszárd i Garay tér 5—7. (15) Figyelem! Állami gazdaságo­kat, tsz-eket. földművesszövetke­zeteket, gépállomásokat és közü- leteket értesít a szekszárdi Szesz- I és Üdítőitalipari Vállalat, hogy 11 nagyobb mennyiségű I. osztályú j báziszappant tud biztosítani, nagykereskedelmi áron. Szesz- , j ipari Vállalat, Szekszárd. (140) i Eladó Szekszárd-Szőlőhegy 338. számú ház — 3 helyiségből álló I — pékséggel, lakással. Villany a házban, buszmegálló 5 percre. Feitn László. (13) öcsényi Előhegyen, Sztálin u. 35. sz. lakóház 500 öles szőlővel eladó. Azonnal beköltözhető. Ér­deklődni: öcsény, Fő u. 25 alatt. I ' Ul) Elcserélném szekszárdi 1 szo­ba, összkomfortos lakásomat ha­sonló pécsiért. Cím: szekszárdi hirdetőben. (12) Pécsi nagyszkokói szőlő eladó, beköltözhető lakással, villanj', víz van. Pécs, Felsőbalokány u. 7. Kertész Károly. (148) A Kiskunhalasi Baromfifeldol­gozó Vállalat bátaszéki kirendelt­sége felvesz 4 agronómust, kik a baroimfinevelésben és tenyész­tésben jártasak. Mezőgazdasági technikumi, vagy ezzel egyen­rangú iskolai végzettséggel lehet pályázni. A pályázatokat Bátn- székre kell beküldeni, (4j

Next

/
Oldalképek
Tartalom