Tolna Megyei Népújság, 1961. július (11. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-28 / 176. szám

TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG 1961. július 28f Százezrek ünnepelték Kuba forradalmának évfordulóját, Gagarint és Fidel Castrót Havanna (MTI): Havanna né­pe szerdán este hatalmas méretű tcfneggyülésen ünnepelte a ku­bai felkelés nyolcadik évforduló­ját. A Jose Martinról, Kuba szabad­sághőséről elnevezett főtéren százezrek szorongtak a zászlók erdeje alatt. Az ünnepi díszbe öltözött téren nagybetűs felira­tok hirdették: „Békét és szocia­lizmust!”; „Hazánk szabadsága, vagy a halál”; „Éljen július 26” és „Ne felejtsd Giront!” — az április 17-én Kuba ellen elkö­vetett imperialista agresszió ki­indulópontját. A dísztribünön a kubai nép vezetői mellett az ünnpségre ér­kezett külföldi küldöttségek és a diplomáciai kar képviselői gyü­lekeztek. Amikor Jurij Gagarin, a világűr meghódításának szov­jet hőse lépett a díszemelvényre, a tömeggyűlés résztvevői forró lelkesedéssel köszöntötték, amikor Hruscsov üzenetét tolmácsolta Ku ba népének. Ezután Dorticos el­nök a legmagasabb kubai kitün­tetést tűzte a szovjet vendég mellére. Az ünnepi gyűlés szónoka Fi­del Castro volt, akinek majd­nem négyórás beszédét a hatal­mas tömeg többször szakította félbe dörgő tapsával. Bias Roca, a kubai Népi Szo- cialita Párt főtitkára Kuba szer­dai ünnepén fogadta a sajtó kép­viselőit. A kérdésekre válaszol­va emlékeztetett rá, hogy a Ku­ba szabadságáért és függetlensé­géért küzdők nyolc év előtti fel­kelése megkezdte azoknak az erőknek felszámolását, amelyek a kubai népnek a beletörődést tol­mácsolták, széthúzást szítottak és rágalmazták a szocializmust. A továbbiakban kiemelte, az a forradalmi folyamat, amely 1953. július 26-án kezdődött, a termé­szetes fejlődés útján jutott el Kuba szocialista forradalmáig. New York-i, jelentés szerint szerdán este több száz főnyi tö­meg tüntetett „El a kezeket Ku­bától!” feliratú táblákkal az ENSZ központja előtt. Bár a tö­meg némán, csupán jelenlétével követelte, hogy az Egyesült Ál­lamok szüntesse meg a beavatko­zást Kuba belügyeibe, a rendőrök szét akarták oszlatni a töme­Eseményeh SOROKBAN Buenos Aires (TASZSZ). Július 26-án tíztagú huligánbanda — kihasználva, hogy a rendőrőr­szem nem tartózkodott a közel­ben — megtámadta a szovjet. nagykövetség egyik épületét. A | huligánok gyújtóanyaggal telt palackokat dobáltak az épületbe. A keletkezett tüzet hamar elol­tották. Bonn (TASZSZ). A bonni had­ügyminisztérium a Bundeswehr számára 17 millió márka összeg­ben 160o tehergépkocsit rendelt az értékesítési nehézségekkel küz dő brémai Borgward-művekben. Az említett cég ezenkívül ötmil­lió márka összegben megrende­lést kapott 1500 páncélos szállító- jármű építésére, valamint 450 páncélkocsi elkészítésére. Moszkva (TASZSZ). Ibrahim Abbud, a szudáni fegyveres erők főparancsnoka, Szudán minisz­terelnöke 11 napos Szovjetunió­beli látogatás után csütörtökön Moszkvából Szimferopolba uta­zott, ahonnan hazatér majd Szu­dánba. Moszkva (TASZSZ). Szerdán Otakar Simunek miniszterelnök­helyettes vezetésével csehszlovák gazdasági kormányküldöttség ér­kezett Moszkvába. Brasilia (AFP). Alfonso Arinos brqziHai külügyminiszter szerdán bejelentette, hogy kormánya meghívta Gararin őrnagyot, lá­togasson el Brazíliába. A kül­ügyminiszter hozzátette, hogy Gagarin valószínűleg kubai láto­gatása után tesz eleget a meghí­vásnak. get. Amikor mintegy húszán el­lenálltak a rendőröknek, hat tün­tetőt letartóztattak. Caracasban, Venezuela főváro­sában is Kuba mellett tüntető felvonulást tartottak szerdán. A rendőrség könnyfakasztó gázgrá­nátokkal támadta meg a tömeget, hogy megakadályozza a felvo­nulást. Fide! Castro televíziós interjúja A Csehszlovák Televízió július 26-án, a kubai nemzeti ünnep alkalmából közvetítette azt az interjút, amelyet Fidel Castro kubai miniszterelnök adott az Intervízió tudósítójának. Fidel Castro interjújában visz- szaemlékezett az 1953. júliusi ese­ményekre, majd képet adott a kubai forradalom eredményeiről. Fidel Castro utalt az élelmi­szertermelés növekedésére. El­mondotta. hogy a rizstermelés évi kétmillió mázsáról ötmillió mázsára emelkedett. Elmondotta továbbá. hogy az országban a mezőgazdasági nagybirtokokat szövetkezetekké és állami gazda­ságokká alakították át. Kuba tá­maszkodhatott a szocialista or­szágok mezőgazdasági gépszá’lít- mányaira. A Szovjetunióból, Csehszlovákiából, Magyarország­ról, Romániából és az NDK-ból érkezett traktorok és mezőgaz- l dasági gépek nemcsak a mező- gazdasági termelés fokozását tet­ték lehetővé, hanem függetlení­tették Kubát az amerikai gép­alkatrész-behozataltól is. Castro elmondotta, hogy a kubai népre nagy hatással vol­tak a szocialista országok szak­emberei, akik kitűnően képzet­tek, szeretik a munkát, ápolják a kollektív szellemet. Az interjú végén Castro mi­niszterelnök üdvözletét küldte a szocialista országok népeinek, amelyek oly sokat segítettek a kubai forradalomnak. Kijelentet­te. hogy Kuba népe megingatha­tatlanul áll az imperializmussal szemben, s a kubai forradalom — hála a szocialista országok se­gítségének és szolidaritásának — győzede'mesked'lc mindazokon a megoróbáltrtásokon. amelyeket az imperialisták agresszív cse­lekedetei okoztak. Az angol külügyminisztérium nyilatkozatának és Kennedy beszédének angol sajtóvisszhangja London (MTI): Az első megdöb­benést, amelyet az angol külügy­minisztérium nyilatkozata a Ber­linnel kapcsolatos, úgynevezett védelmi intézkedésekről előidé­zett, valószínűleg központilag su­galmazott megnyugtató magyará­zatok követik; tudniillik, hogy egyelőre nem hívnak be tártaié-, kosokat, nem növelik a rajnai angol haderő létszámát és nincs szó a hadkötelezettség visszaállító sáról. A Daily Sketch szerint Mac­millan reméli, hogy a katonai ké­szülődések tompítása fenn fogja tartani később Anglia számára a közvetítő tevékenység szabadsá­gát. A Daily Mail diplomáciai tu­dósítója kiemeli, hogy 1. Az an­gol haderők megerősítésére irá­nyuló lépések valószínűleg nem fognak megvalósulni, 2. A nyu­gati külügyminiszterek párizsi találkozóján Lord Home a lehető legerélyesebben sürgetni fogja, hogy a Nyugat kezdeményezzen tárgyalást a Szovjetunióval, mi­előtt, háborús fenyegetés állhatna elő. A Daily Herald politikai tudó­sítója szerint az az angol véle­mény, hogy a berlini válság lé­nyege jelenleg politikai és nem katonai. A Daily Express politikai tu­dósítója jelenti: Heves összecsapás kezd kifej­lődni a toryk és a munkáspárt között a kormány Berlinnel kapcsolatos tervei körül. Munkás­párti vezetők szerdán este kije­lentették, hogy ha egyetlen tarta­lékost behívnának a nyári tör­vényhozási szünet alatt, azonnal követelik majd a parlament sür­gős összehívását. A párizsi kül­ügyminiszteri találkozó tanácsai­nak tanulmányozása után dönt majd az angol kormány, hogy fo­ganatosítson-e katonai óvóintézke- désket és ha igen, milyeneket. A Guardian írja vezércikkében: Kennedy óvatos megjegyzések­kel célzott a tárgyalási készségre, de nem mondta meg. hogy miről hajlandó beszélni. Nem Nyugat- Berlin szabadsága kérdéses a közvetlen jövőben, hanem az, hogy milyen hatóság ellenőrizze nyugati katonák Berlinbe jutását. Hruscsov nem azt mondta, hogy el akarja foglalni Nyugat-Berlint erőszakkal. Csak az a szándéka, hogy különbékét köt Kelet-Né- metországgal, s a keletnémet kor­mányra ruházza át a Szovjetunió felelősségét a Nyugat-Berlinbe jutás felügyeletére. Kennedy be­szédének legnagyobb gyengéje az, hogy nem tartalmaz pozitív ja­vaslatot e helyzet tisztázására. Az első kérdés az, milyen építő célú javaslatokat közöljön a Nyugat a Szovjetunióval tartandó tárgyalá­sokon. Bizonyos amerikai körök — folytatja a Guardian — az Odera —Neisse határ állandóságának el­ismerésére gondolnak, cserébe a Nyugat-Berlinbe jutás szavatolá­sáért. A másik lehetséges komp­romisszum a Nyugat szempont­jából Kelet-Németország elisme­rése, cserébe hathatalmi ellen­őrző bizottságért, amely felügyel­ne a nyugati hatalmak Berlinbe jutására. E javaslatok bárme­lyike tárgyalási alap lehet. A Daily Herald vezércikke ag­gasztónak tartja Kennedy utalá­sát Amerika katonai készülő­déseire. Vannak azonban a Ken- nedy-beszédnek biztatóbb részei is — írja a lap —. főként az a kijelentése, hpgy Amerika haj­landó tárgyalni. Kennedy azon­ban hallgatott egy létfontosságú kérdés dolgában: milyen legyen a berlini megoldás, amely elfo­gadható a Szovjetunió és tűrhető a Nyugat számára? Erre nem adott felvilágosítást. Kennedy en­gedhetné, hogy Hruscsov és mi is egy-két pillantást vessünk kár­tyájába. Az angol békebizottság nyilat­kozatában a legsúlyosabb aggo­dalmát fejezi ki Kennedy beszé­de miatt, mivel ez a beszéd csak azt jelenti, hogy az amerikai kormány inkább az atomháború kockázatát választja, mint a tár­gyalást Nyugat-Berlin jogi hely­zetéről. Nincsen semmi a szovjet javaslatokban, ami megtagadná Nyugat-Berlin népétől a nyugat­hoz való hozzáférést, vagy azt a jogát, hogy saját maga által vá­lasztott rendszerben élhessen. Az igazi veszély abban rejlik, hogy Nyugat-Berlint a Német Demok­ratikus Köztársaság elleni kém­kedés és felforgatás központjá­nak használják. Meg kell értetni az amerikaiakkal, hogy az angol nép nem hajlandó meghalni Ber­linért, sem azért, hogy segítsen a német militarizmusnak és ilymó- don az ismét vezető erő legyen Európában, s a világbékét fenye­gethesse. Nem szabad Angliát háborúba rántaniok az Adenau­er! támogató amerikai militaris­táknak — hangoztatja a nyilat­kozat. Kennedy beszéde szinte példa nélkül álló fegy­verkezési hajsza bejelentése és világosan mutatja, hogy az Egyesült Államok hogyan igyekszik a rendellenes nyu­gat-berlini helyzetet felhasznál ni háborús hisztéria keliésére. Moszkvában egyértelmű ellen­zést és visszautasítást váltott ki az amerikai elnök televíziós beszéde, s rámutattak arra, hogy békeidőben hallatlan és szokatlan eset, amikor az Egye sült Államok elnöke, mindösz- sze másfél év alatt harmadszor kéri a katonai előirányzatok növelését, jóllehet 1955-től 1960-ig az amerikai katonai költségvetés egyébként is kö­rülbelül négymilliárd dollár­ral növekedett. A moszkvai rádió kommen­tátora rámutatott,, senki szá­mára nem titok, hogy a Szov­jetuniónak a nyugat-berlini kérdésben meghirdetett állás­pontja a legcsekélyebb össze­függésben sincs ezzel a foko­zott katonai készülődéssel. A Szovjetunió nem háborút kez­deményez, hanem békeszerző­dést ajánl, mégpedig 16 évvel a háború befejezése után, vagy is olyan időpontban, amikor a békeszerződést már régen meg kellett volna kötni. Ebből vilá­gosan kitűnik, hogy a Szovjet­uniónak a nyugat-berlini kér­dés rendezésére tett ésszerű ja­vaslatai csak ürügyet szolgál­tatnak, mégpedig nagyon is mesterségesen előráncigált ürü gyet, az amerikai háborús kö­röknek a fegyverkezési hajsza fokozására. Érdemes emlékez­tetni arra, hogy mór az év ele­jén, amikor a nyugat-berlini kérdés még nem került ennyire előtérbe, az amerikai hadiipari körök 10 éves tervet dolgoztak ki a fegyverkezés fokozására. Az U. S. News and World Re­port című amerikai lap annak idején közölte, hogy a terv ér­telmében 1970-ig legalább két­szeresére növelik az amerikai katonai költségvetést. A jelek azt mutatják, hogy Kennedy beszéde ennek a fegyverkezési programnak szerves része, s világpolitikai következményei­ért a Szovjetunióra szeretné hárítani a felelősséget. Erre a magyaráz.kodásra annál inkább is szüksége van, mert — mint beszédében bejelentette — az amerikai családoknak komoly áldozatokat kell hozniok a fegyverkezési hajsza fokozá­sáért. Január óta mar natmil- liárd dollárral nőtt az Egyesült Államok katonai költségvetése, az év végére pedig 47,5 mil­liárd dollárt fog kitenni. Ugyanakkor egymillióra eme­lik az amerikai hadsereg lét­számát is. Kennedy következetesen meg kerülte a jelenlegi nemzetközi helyzet leglényegesebb kérdé­sét, s állandóan »kihívásról« beszélt, holott mindenki előtt világos, hogy a Szovjetunió egyáltalán nem háborút kezde­ményez. Maga Kennedy is be­ismerte, hogy az egész német- országi helyzet abnormális, azonban semmiféle kezdemé­nyező javaslatot nem tett en­nek a valóban abnormális hely zetnek a rendezésére. Csak nagy általánosságban, ködösen beszélt az Egyesült Államok tárgyalási készségéről, beszédé­ből azonban elsősorban az de­rült ki, hogy az Egyesült Ál­lamok továbbra is fenn sze­retné tartani a Kennedy által is abnormálisnak minősített németországi helyzetet. Kennedy kardcsörtető beszé­de a háborús hisztériát fokoz­za, s vitathatatlanul rontja a nemzetközi helyzetet, nehezíti a kibontakozást. Azonban ma­gában Amerikában is hallat­szanak sokkal józanabb han­gok, amelyek a valóságból in­dulnak ki. Roosewelt özvegye figyelmeztetett a fegyverkezés növelésének veszélyeire, dr. F. W. Neal, egyetemi tanár pedig arra szólította fel az Egyesült Államok politikai vezetőit, hogy becsületesen törekedjenek a nyugat-berlini és a német kérdés rendezésére, s vessék el a régi, idejét múlt formulá­kat. A professzor külön figyel­meztetett arra, hogy az Egye­sült Államoknak ebben a fon­tos kérdésben nem szabad Bonnhoz igazodnia. Külön figyelmet érdemel a Nobel-díjas Linus Pauling, aki a Neues Deutschlandban azt írja, hogy az egész Németor­szág leszerelését előirányzó bé­keszerződés jelentős lépés len­ne az általános és teljes le­szerelés felé. Ha ilyen béke- szerződést kötnek, és ha az ENSZ szavatolja a leszerelt Németország nemzeti egysé­gét, akkor el lehet érni a ber­lini probléma ésszerű megoldá­sát is. Hammarskjöld „bűvös fogadtatása Bizertában Tunisz (MTI): Hammarskjöld ENSZ-főtitkár, aki Burgiba elnök meghívására Tuniszban tartózko­dik, hosszas halogatás után, szer­dán Bizertába látogatott. A vá­ros felé vezető úton a főtitkár kocsiját francia idegenlégiósok tartóztatták fel és átkutatták. A kocsi csak ezután folytathatta útját a romos, a franciák által összelőtt város felé, ahol közöl­ték vele, hogy „a Párizsból érke­zett utasítás szerint” a támasz­pont francia főparancsnoka nem fogadhatja. Hammarskjöld csü­törtökön elutazott Tunéziából. A francia fővárosban már ed­dig is vegyes érzelmekkel fi­gyelték Hammarskjöld tunéziai tartózkodását. Szerdán este a fran cia külügyminisztérium szóvivője sajtóértekezletet tartott, amelyen ismertette Hammarskjöldnek Couve de Murville-hez intézett levelét, valamint a francia kül­ügyminiszter válaszát. Hammarskjöld levelében arról ír, hogy a francia kormány nem tartva be az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozatát, nem vonta vissza a francia csapato­kat eredeti állásaikba. Couve de Murville válasza rendkívül rövid és hideghangú. Megfigyelők szerint tulajdonkép­pen de Gaulle elnöknek az utób­bi időben az ENSZ-szel szemben tanúsított magatartását képviseli. A francia külügyminiszter meg­jegyzi. hogy a főtitkár a tuné­ziai elnök meghívására utazott Tuniszba és levele „úgy látszik a tunéziai kormány álláspontját tükrözi”. Couve de Murville le­veléhez csatolta a francia kor­mány jegyzékét, amelyet a szer­da esti minisztertanácson szövc- geztek meg. A jegyzék — amely egyébként azt állítja, hogy a franciák még mindig hajlandók tárgyalni Tunéziával a bizertai válság rendezéséről — Couve de Murville szerint feleslegessé te­szi, hogy Hammarskjöld Párizs­ba látogasson, hiszen a jegyzék után a főtitkár tájékoztatva lesz a francia kormány álláspontjá­ról. A külügyminisztérium szóvivő­je ugyancsak megerősítette, hogy a francia kormány nem tartja szükségesnek Hammarskjölddel megvitatni a helyzetet. Bizertában a katonai helyzet még mindig feszült, a kommen­tálok szerint azonban a tunéziai kormány most inkább diplomá­ciai síkon fokozza a hadviselést. Monzsi Szlim, Tunézia ENSZ- küldötte szerdán megbeszélést tartott az ENSZ afro-ázsiaj cso­portjának képviselőivel. A Cso­port egyik tagja elmondotta, hogy kormányának álláspontját ismertetve Monzsi Szlim kijelen­tette: továbbra is kitartanak amellett, hogy a francia csapa­tokat vonják ki Tunéziából és kérnj fogják a Biztonsági Tanács újabb ülését. Jólértesült körök szerint lehetséges, hogy a tanács pénteken összeül.

Next

/
Oldalképek
Tartalom