Tolna Megyei Népújság, 1961. május (11. évfolyam, 102-126. szám)
1961-05-04 / 103. szám
1961. május 4. TOLNA MEGYEI NEPŰJSAG 3 Szezonmunkák előtti helyzetkép gépállomásról a bölcskei A bátai tsz-asszonyok egy napja Tolnán Sabfn-oltás Kisdorogon Jellegzetes kép a kisdorogi orvosi rendelő előtt. Fiatalasszonyok kis gyermekükkel a karjukon, nagymamák kis- unoká jukkái — és mindegyik kezében kanál. A csöppnyi várószobát teljesen megtöltik, mindenki egyszerre akar bemenni. Az apróságok érdeklődéssel tekingetnek körül, egyik-másik pi- tyereg, gyanús neki az időnként nyíló-csukódó fehér ajtó. Pedig most nincs ok az ijedelemre. Bent nem doktor bácsi fogadja őket „félelmetes” szerszámaival, hanem az ismerős védőnéni és a gólya néni. Csupán egy kanál teát kell lenyelniük, amelybe valami rózsaszínű folyadékot cseppentettek. Még a legfiatalabbak is sírás nélkül elfogadják — mint a képen látható kis baba is — a gyermekbénulás elleni cseppeket. — 1960. december elseje és az 1961. február 28-a közt született gyermekek az első védőoltást kapják — mondja a védőnő — az óvodások és az iskolások a harmadik, emlékeztető vakcinát. A Sabin-oltás — bár csak köznyelven mondva oltás — bevezetése óta lényegesen csökkent a gyermekbénulások száma. Nincs már messze az az idő, amikor ezt a súlyos betegséget teljesen felszámolják. Nálunk az egészségügyi szervek olyan szervezettséggel bonyolítják le az ismétlődő oltásokat, hogy a vakcina felfedezője, Albert Sabin professzor tavaly — hazánkban járva — megállapíthatta; példa lehet az egész világnak. Igen, mert az egészségvédelem nálunk egy városban, a legkisebb községben és a forgalomtól távol eső tanyán. B. I. hogy a bölcskei gépállomás körzetében a termelőszövetkezeteknek 3500 holdról kell betakarítani az évelő pillangósok jónak ígérkező termését. Ebből a gépállomás mindössze 1500 hold kaszálását tudja vállalni, mert összesen öt fűkaszával rendelkezik, s azok sem a legkorszerűbbek. A közös gazdaságok 8000 hold kukoricájának és 2500 hold napraforgójának kétszeri gépi kapálását vállalta a gépállomás. A harmadik kapálásban, a burgonya és a cukorrépa gyomirtásában a gépállomás sajnos segíteni nem tud. Pedig az egy gépre tervezett kapálás nem alacsony Bölcskén. Az idén háromszor annyit számítanak elvégezni egy géppel, mint a tavalyi teljesítés volt. Az aratás- _ nál még rosszabb a helyzet. A 13 310 hold kalászos gabonából mindössze 3800 hold gépi aratást vállalt a gépállomás. Ennél többet a tíz kombájnnal és hat aratógéppel — az elmúlt tíz év átlagteljesítményét véve alapul nem tudnak elvégezni. Ennyit a gépállomásról. Ha ezek után valaki azt mondaná, jogos lenne a bölcskei gépállomáshoz tartozó termelőszövetkezetek segélykiáltása — azzal nem értenénk egyet. A termelőszövetkezetek ugyanis rendelkeznek megfelelő eszközökkel ahhoz, hogy az elmondottak ellenére, minden munkát időben elvégezzenek. Az ekekapálást — gép hiányában — nagyon jól elvégezhetik lovakkal, mert van a 19 közös gazdaságban pontosan 2340. A tegnap még egyéni gazdaságokban használt fogatos kapák megvannak, csak elő kell szedni őket. Ami pedig a szálastakarmány- és gabonabetakarítást illeti, meg kell fogni a kasza nyelét. Ezekkel számolni kell a bölcskei, a ma- docsai, a paksi, a dunaföldvári és a többi termelőszövetkezeti gazdáknak. Számolnak is vele. Még egyszer hangsúlyozzuk, nem indokolja semmi, hogy meghúzzuk a vészharangot még akkor sem, ha a bölcskei gépállomáson viszonylag kevés a gép. De a helyzetet reálisan kell nézi és őszintén megmondani valamennyi érdekelt termelőszövetkezeti gazdának már most, hogy az idei nyáron lovakkal is kell ekézni, kézzel is kell aratni. Igy készüljön a nagy munkákra minden termelőszövetkezeti gazda. Dorogi Erzsébet — ügy nézzenek körül a mi tsz-ünkben, mint a kezdőknél szokás. Mi is azokkal a nehézségekkel küzdünk, amelyekkel a többi újonnan megalakult termelőszövetkezet, bár dicsekvés nélkül mondhatjuk azt is, jó úton haladunk a problémák megoldásában. Nézzenek meg mindent, beszélgessenek tagjainkkal. Nem hivalkodunk, amit nálunk láthatnak, nem egy-két ember, hanem a Tolnai Aranykalász tagjai közös ösz- szefogásának, szorgalmának eredménye. örülünk, hogy eljöttek hozzánk és külön örülünk annak, ha mi »fiatalok« tapasztalatainkkal segíthetjük az idősebb testvért, a bátai November 7. Tsz-t — köszöntötte a bátai tsz-asszonyc- kat Pfuntner Sándor, az Aranykalász Tsz elnöke. A megyei tanács mezőgazdasági osztálya és a szekszárdi járási nőtanács szervezésében negyven bátai tsz-asszonyt látott vendégül a tolnai Aranykalász Tsz, amely egy év alatt annyit fejlődött, hogy ma már a szekszárdi járás bemutató termelőszövetkezeti üzeme. — Nagyon szerényen, hat tehénnel és három lóval kezdtük a közöst. Ennyi volt az állatállományunk egy évvel ezelőtt. Az igaz, hogy épületeink régiek, s azóta sem építettünk nagy költséggel, modern istállókat. Szerfás megoldással, pajták átalakításával biztosítottuk a férőhelyet állataink számára A fejlődés folyamatos volt: jelenleg 83 tehenünk és több mint 100 növendékmarhánk van — mondotta Tomóczki István, főagronómus. A sertéstenyésztésben is hasonló volt a fejlődés. A tsz iparosai most dolgoznak két szerfás sei tésfiaztató építésén. Ezekbe negyven anyakocát és a szaporulatát tudják elhelyezni. A sok mindenhez értő és ösz- szefogó emberek ötletességével alakították ki a baromfiállományt. Erre a célra az üresen álló háztáji istállókat használják fel: Katzenberger Mihály Bajcsy- Zsilinszky utcai házának istállóját keltetőnek rendezték be, tíz keltetőgéppel. Százszámra keltetik itt a kacsákat, csirkéket. Guld An talné 300-ból 296 kacsát adott át Adler Péternének tíznapos korban, 26 dekás súllyal, továbbnevelésre. Bucher Józsefné 800 négyhetes korú, 35 dekás csibét vett át Schwébl Ádámnétól. A kikelt kisbaromfiakat ugyanis az olyan istállókban nevelik addig amíg megerősödnek, amelyekben villanyvilágítással és fűtéssel tudják gyorsítani a fejlődést. Most épül a termelőszövetkezet új baromfitelepe. A termelőszövetkezet kétJánossy Zoltán; Tikiti :(A VAKOK SZIGETE) A paksi járás termelőszövetkezeteinek határában is jó termést ígérnek a kalászosok. Kasza alá érett a lucerna, a rétiszéna, kikelt a napraforgó, a korán elvetett kukorica, s szépen zöldell a burgonya. Mindez természetesen magával hozza, hogy irtani kell a kultúrnövényeken élősködő gyomokat, s hozzá kell látni a szénafélék betakarításához, technikailag és szervezetileg jól fel keli készülni az ara- tás-cséplésre. Időszerű tehát azt elemezni, hogy a paksi járás 19 termelőszövetkezete, nagyon fontos technikai bázisán, a bölcskei gépállomáson mi a helyzet a nyári szezonmunkák előtt. A gépállomás 100 traktorral tud segíteni a 19 közös gazdaságba egyesült közel 7000 termelőszövetkezeti gazdának, akik ösz- szesen 36 000 holdon folytatnak társas termelést. Az erőgépieket, Kifizették a 30 ezer forintos lottónyereményt Mint már arról hírt adtunk, a megyében legutóbb Molnár János szekszárdi lakos, a Csatorna és Vízmű dolgozója a 2 844 961 számú lottószelvényével négy találatot ért el. Most arról adhatunk hírt, hogy tegnap délelőtt 11 órakor Molnár János felesége átvette a nyereményt a szekszárdi lottózóban. 33 921 forintot olvastak le a szerencsés nyerőnek. Molnárné elmondotta, hogy nem is ő nyert, aki rendszeresen játszik, hanem a férje, akit most is csak rávettek, hogy játsszék. Mire költik? Még nincs határozott vélemény. Egyikőjük házat, a másik autót szeretne venni a nyereményből. Addig is míg eldöntik, bétát könyvbe teszik a nagy összeget. és munkagépeket a lehetőségekhez mérten jól kijavították, a traktorosok, a szerelők és az irányító szakemberek értik munkájukat. Azt pedig az idei tavaszon bebizonyította a gépállomás kollektívája, hogy mindenki érzi: nagy felelősség hárul a gépállomásra a mező- gazdasági termelés fejlesztésében. Mindezek ellenére őszintén meg kell mondani, hogy a bölcskei gépállomás a nyári szezonban korántsem tud annyi gépi munkát elvégezni, amennyit a termelőszövetkezetek kérnek. Nem, mert nem áll rendelkezésre elég gép. Ez vonatkozik a kapálásra, a szálastakarmány és gabonafélék betakarítására. Az az igazság, 22. Ezek az utolsó idők igazán hozzászoktatták már a sziget lakóit a temetésekhez és vele a halál gondolatához. Majdcsak személyes jóismerősként beszéltek már róla, aki ma is ellátogat vagy az egyik, vagy a másik kunyhóba, esetleg egyszerre háromba is, négybe is — ahogy éppen kedve tartja. Ez a most készülő temetés azonban mégis valami más. Több mint az eddigiek, félelmetesebb, hiszen a Halálúr most a szolgáját viszi, a varázslót, aki pedig minden nap beszélt vele, és aki sokkal erősebb volt és hatalmasabb, mint bárki más ezen a szigeten. És mégis: neki is, lám, menni kellett, rr’P’’1; í«v ^k^rta ezt a Nr',ve,»~mű Halálúr. És ha még a varázslónak is ez p. sorsa, akkor itt már nincs menekvés: legjobb nem csinálni semmit, csak megvárni engedelmesen, hogy ki mikor kerül sorra. Ilyen gondolatok vertek tanyát az amúgyis aggódással és félelemmel telt szívekben és Miene- no fel is ismerte rögtön ennek a veszélyét. Nemcsak a betegség, hanem a reménytelenség ellen is harcba kell szállni és a fizikum és a pszichikum arcvonalán egyszerre kell küzdeni, különben már eleve kudarcos lesz itt minden jó szándék. Gyülekeznek, gyülekeznek. — Látom én jól, mit kellene tennem — gondolja Miene-no, aki teljes varázslói díszben várja a holdfeljöttét — de nem tudom, hogyan, nem tudom mivel és hiába, egyedül vagyok, egyedül... Ilyen reménytelennek, ennyire kilátástalannak még sohasem látta a helyzetet, mint ebben a tétlen várakozásban. Ma reggel lejárt a végső határidő, amelyre Uitaka-Ti megérkezhetett volna. Elmúlt a dél is, az irgalmatlan hosszúságú délután és már este van. Igen, eljött az este és az este sem hozta el magával Uitaka-Tit. Egyedül. Száműzöttnek érezte magát a saját otthonában, rabnak a szigeten, fogolynak az övéi között és — most gondolt rá először: — halálraítéltnek az élő halottak között. A víz, az ég úgy* ragyogta a nyáreste szépségeit, hogy szinte játszani látszottak egymással, ég a vízzel, víz az éggel — és köztük a gyász némaságával nem komorlott más, csak a sziget és a szigeten a varázsló díszében Miene-no, az orvos, egyedül, reménytelenül és a keserű-gondú kilátástalanságtól földig verten... Még mindig gyülekeznek. Nemsokára feljön a Hold, és kezdeni kell a szertartást és ha vége a szertartásnak? ... Kezdeni kell a holnapi napot és az újfajta harcot a két lehetőség közül a rosszabbik esettel: azzal, amit a »magamra maradottság« esetének nevezett el Tikiti szigetének új varázslója. Megszűnt a mozgás. A hold úgy emelkedett ki a víz végtelenjéből, mint egy tisztára fürdetett baba kerek és pufók arca és sugarait, hideg és érzéketlen fényét szétterítette a víz három hét múlva 1500 rántani- való csirkét szállít, ezt követi majd a pecsenyekacsa, majd az újabb nevelésű csirke. Az idei évben a tsz 20 000 baromfit akar adni a dolgozók asztalára. _ A kertészetben is volt bőven látnivaló. Ültetik a paradicsom- és paprikapalántákat, kiültetésre várnak a gyeptéglákban előhajtatott tök- és sárgadinnyetövek. A virágkertészet a tsz virágüzletébe szállít virágokat. A leleményességgel, a gazdálkodás sokoldalúságával és megelégedett tagokkal találkoztak a bátai tsz-asszonyok lépten-nyo- mon. — Engem az lepett meg legjobban, hogy milyen nagy szeretettel beszélnek tsz-ükről, — mondta Sebők Sándorné^ a bátai termelőszövetkezet vezetőségi tagja. Az egyik idősebb asszony* Horváth Ferencné így mondta: — Azt akarjuk, hogy viruljon az Aranykalász Tsz, ezért dolgozunk szívesen. — Aki szorgalmas, megtalálja a számítását. Megértem a hatvankét évet, s eddig még nem volt takarékbetét-könyvem. Most, a zárszámadás óta van, négyezer forint betéttel. így beszélt idős Guld Mihályné. — Működik az önsegélyező csoport. Három tagúnk üdülnj megy Hévízre — mondotta Potyondi István olyan magától értetődően, mintha ez mindig így lett volna. Volt mit hallani, volt mit tapasztalni és a látogatók nem is fukarkodtak az elismerő szavakkal, a dicsérettel. — Meglátszik, hogy összetartanak — mondja a bátai vendégek közül az egyik. A másik pedig imigyen kontráz rá: Jó náluk a munkafegyelem. Munkaegység-levonással büntetik az önkényesen hiányzókat. — Nálunk is jobb lenne a helyzet, ha mindenki úgy dolgozna, mint itt. A tolnai Aranykalász Tsz tagjai, mondjuk meg őszintén, már tovább látnak az orruknál és nem várják meg azt, amíg a tartalékuk teljesen kifogy. Itt biztos nem úgy van, mint Bátán, ahol megszólják az olyan paraszt- asszonyt, aki újságot, vagy könyvet vesz a kezébe. Ez a mi bajunk. És a beszélő fiatalasszonynak a méregtől pirosra gyúlt az arca. örülök, hogy eljöttem, mert sokat tanultam — mondotta. A közös ebéd után a két üzemet, a textilgyárat és a selyemfonót nézték meg a bátai asszonyok, ahol a szövetségeseknek, a parasztságnak kijáró szeretettel fogadták őket az üzem dolgozói. P-né tükrén az ég sötétjén és a sziget nagy tisztásán, ahol most zümmögött fel az évszázados siratóének. Hallgat a halott varázsló, táncol az élő. Nincs ennek a táncnak koreográfiája, nincsen szabálya, csak üteme van és pompája van. Utolsó tiszteletadás ez a magános férfitánc annak, aki ott ül a Nagyszemű Halálúr Fájának tövében és nem bánja már, akár.ni történik is körülötte. A majomfogsor meg-megcsör- ren: zümmög és mormol, düny- nyög és lüktet az ének, hajladozik, lépeget, topog és dübög a gyásztánc, locsog a parton a víz, súgnak-búgnak a fák, mozdulatlan a vénember halott arca és mozdulatlan a Hold ... Miene-no két bögrét tesz »elődje« lábaihoz: útra való a nagy útra. Felerősödik a zümmögés, és míg a férfiak felállnak a tánchoz, az új varázsló odaül a régi mellé, és megfogja annak hideg, lecsüngő kezét. Kéz a kézben ülnek egymás mellett és az élőnek sincs sokkal több gondolata, mint a holtnak, amíg körbe-körbe forog a tánc, fáradtan és bizonytalanul és néha egy-egy valaki kibukik a körből. Arrébb mászik, ha bír, vagy odébb gurítják, ha magától nem megy, de a körnek forogni kell. (Folytatjuk.)
