Tolna Megyei Népújság, 1961. május (11. évfolyam, 102-126. szám)
1961-05-04 / 103. szám
4 tÖTtfÄ WTGTEI tfEPÜJSAÖ 1961. májas I. Olvasóink hangja Obsitosok búcsúztatása Pakson Tolna megyében, de általában az egész országban április hónapban történt az 1910-es évfolyam (az obsitosok) búcsúztatása a hadseregtől. A Paksi Járási Kiegészítő Parancsnokságon a búcsúztatás az ötvenéves elvtársaknak felejthetetlen napot jelentett. A műsor I két részből állott, egy katonai és egy kulturális részből. A kulturális rész első bevezető része volt, hogy egy verset — a gyermekrovatban később közöljük — az elvtársaiknak egy kis úttörőlány szavalt el. Igen nagy tapsot kapott a vers sza- valója. S. L„ Paks A kétyi úttörők életéből Még mindenkiben él a fonyódi táborban eltöltött szép napok emléke. Ez további lendületet adott a munkához is az úttörőknek. Az őszi aktív szünet alatt a kétyi tsz-nek segítettek burgonyát szedni, majd Budapestre utaztak, hazánk fővárosának megtekintésére. Továbbá a tsz régi tehénistállójához vezető utat társadalmi munkában javították meg, amelv néha szinte járhatatlan volt. Márciusban a Pajtás szerkesztősége volt Bonyhádon. Itt An- dorka Árpád, a szellemi öttusán jól szerepelt és 2. helyezést ért el. A tavalyi jól sikerült tábor után az idén Pécsre szeretnének kirándulni a pajtások. ANDORKA SÁNDOR levelező, Kéty Fényképezőgép-vásárlás - helyett ürömmel orom Minden vágyam az volt, hogy .egy jó fényképezőgépem legyen. Sajnos az örömbe üröm vegyült. Bonyhádon az Ofotért-boltban március végén vásároltam egy »Altix NB« típusú iénymérős fényképezőgépet. Még aznap visz- szavittem, mivel hibásan működött a fénymérő. A boltvezető kezében persze mindig kilengett a kis mutató. Boldogan mentem haza, kinyitottam a népet, de a fénymérő mutatója nem, és nem mozdult. Megint elvittem az üzletbe, s kértem a boltvezetőt, csináltassa meg, mert itthagyom: nekem elég. volt a mérgelődésböl. Erre a boltvezető azt mondta: nincs semmi értelme felküldeni Budapestre, mert megnézik, s ha párszor kileng, esetleg akkor nem szorul meg, nem csinálnak vele semmit és úgy visszaküldik. Ráadásul kidobok 30—40 forintot (a boltvezető mondta). Nem tudom, a méreg mellett miért kell 30—40 forintot fizetnem és továbbra is rossz lesz a gép. Az idő rohan, a garancia lejár, ezért kérdem, hogyan lehetne elérni — ha néha működik is a fénymérő —, hogy mégis szét szedjék és megcsinálják. LOVAS IRÉN Nagymányok Mari Mari nénit öt éve ismerem. Szombat és szerda esténként szoktam vele találkozni a mozibejárat előtt. Volt úgy, hogy be is jött a moziba, volt, hogy nem. Először nem figyeltem fel az esetre, később feltűnt, hogy a néni csak a magyar filmeket nézi meg. Fúrta az oldalamat a kíváncsiság. Egyszer aztán a néni teljesen elmaradt. A minap találkoztunk a már említett helyen .. . És csodálatosképpen egy bolgár filmre jött be! — Régen találkoztunk már — mondtam neki. — Hát bizony, van 7—8 hónapja — felelte. — Csak nem volt beteg? — kérdeztem. — Nem, nem voltam én! Tudja. tanultam. — Mit tanult? — Hát ími-olvasni. . . — Mennyi idős Mari néni? Ugye nem haragszik, hogy ilyen nem tapintatlan kérdéssel zaklatom? — Nem fiam, engem már ilyen kérdésekkel is lehet zaklatni mosolygott hamiskásan. — Hát kereken 60 éves vagyok . . . BÁLLÁ TIBOR Levelekre válaszolunk Sántha Jenő főmérnök. „Erről is beszélni kell" című írását megkaptuk és a benne foglalt panaszt kivizsgálás céljából elküldtük a Tolna megyei Temetkezési Vállalatnak. A vállalat igazgatója a panasszal kapcsolatban többek között az alábbiakat közölte velünk: „Az embereket nyomatékosan figyelmeztettük, hogy nagyobb körültekintéssel végezzék munkájukat,’’ Gyenei István Dalinand. A helyi földművesszövetkezettel kapcsolatos panaszára Právics József, az igazgatóság elnöke küldött hozzánk levelet, amelyből kitűnik, hogy a panasz egy része alaptalan, s a földművesszövetkezet becsületes dolgozóinak önérzetét séiti. Éppen ezért, írja Právics elvtárs: „Tájékoztatás céljából felkeresem Gyenei István tagtársunkat — amely azóta bizonyára meg is történt már — tekintettel arra, hogy új földművesszövetkezeti tagról van szó és be fogom neki bizonyítani állítása ellenkezőjét” * T. E. Nagydorog. Kajdacsi út. „Vajon kinek a hibája” című levelét megkaptuk. Lényege: „itt, a Kajdacsi úton. ahol majdnem minden házban két-három iskolásgyermek van, s mondhatnám szinte mindennapi szükségletű lenne a villanyvilágítás, nincs. Miért és meddig kell erre még várni”? Levelét továbbítjuk az illetékeseknek, s a kapott válaszról értesítést küldünk. Berki János Máza. A mázai húsellátással kaocsolatos panaszos levelét megkaptuk. A benne foglaltakat továbbítottuk az illetékeseknek. s a kapott válaszról értesítjük. • Gálos Csaba Cikó. A Gagarin- ról szóló úttörőindulót örömmel vettük. ígérjük, ha mód lesz rá. a lapon keresztül közkinccsé levelező, Tengelic ' igyekszünk tenni. Német újságírók üdvözlete Mint ismeretes, a Tolna megyei Népújság kollektívája szoros kapcsolatban áll a Német Demokratikus Köztársaság egyik vidéki, az erfurti Das Volk című lap dolgozóival. Az írásos kapcsolatok mellett tavaly már kölcsönös látogatások is történtek a Népújság és a Das Volk dolgozói között. Az alábbiakban annak a táviratnak a szövegét ismertetjük olvasóinkkal, amelyet a Das Volk munkatársai küldtek a lap szerkesztőségéhez május 1. alkalmából. »Kedves Elvtársak! A legszívé- lyesebb harcos üdvözletünket küldjük a dolgozók nemzetközi ünnepe alkalmából szerkesztőségük kollektívájának. Kívánjuk, hogy a lapunkkal való együttműködés eredményes legyen újságírói munkájukban. A legjobb kívánságainkat küldjük május 1. alkalmából önökön keresztül az egész megye dolgozóinak is." Erről is beszélni kell: A jó mezőgazdászról „Misét pap nélkül, jó szövetkezetét jó mezőgazdász nélkül nehéz elképzelni” — jegyezte meg egyik termelőszövetkezeti elnökismerősöm legutóbbi beszélgetésünk alkalmával. De milyen legyen a jó mezőgazdász? Ha termelőszövetkezeti parasztok százaival beszélget az ember az évek során erről a kérdésről, kialakul előtte egy kép, amely- magába sűríti a legfontosabb követelményeket. A mezőgazdásznak sokoldalú feladata van. Szakmai munkája egybefonódik politikai és nevelési feladatokkal. Ha ezek közül egyiket elhanyagolja, akkor a másik területen is rögtön visz- szaesés tapasztalható. Aki azt a nézetet vallja, hogy: „Szakember vagyok, nem politikus és nevelő, engem csak a szakmám érdekel”, az képtelen eredményt elérni, még akkor is. ha kiváló szakismeretekkel rendelkezik. A jó eredmények eléréséhez a tagság támogatása szükséges. A mezőgazdász munkája szempontjából is fontos: a tömegkapcso-1 lat. A mezőgazdasági tudományok ismerete egymagában semmit sem ér, ha ezeket a mezőgazdász nem tudja aprópénzre váltani, ha nem tudja a gyakorlatba átültetni. A gyakorlati munkánál rendkívül fontos a paraszt- emberek meghallgatása, a sok évtizedes tapasztalatok figyelem- bevétele. Minden emberben van több-kevesebb bölcsesség. Minden szövetkezeti paraszt a maga módján szakember. A jó vezető bölcsességét sok ember bölcsességéből táplálja. A jó mezőgazdásznak az elmondottakon kívül egyenes jellemű, igazságos embernek kell lenni A szövetkezeti tagok minden igazságtalanságra érzékenyen reágálnak. Részrehajlás nélküli, megvesztegethetetlen vezetőt akar nak. A tagság mindent lát, mindent hall, ezerszemű, ezerfülű óriás, szeretettel jutalmazza a jó úton járókat és kíméletlenül lerántja a leplet minden eltévelyedőről. H. Családi ünnepség a százéves Taksonyi néninél Szekszárd város legidősebb asszonya, idős Taksonyi Jánosné, április 30-án lépte át a tizedik X-et. Betöltötte életének századik évét. Családja ebből az alkalomból ünnepséget rendezett, tizenhét családtag, lányai, veje, unokái és dédunokái, a városi nőtanács, a Garay Tsz tagjai köszöntötték az idős matrónát, aki mögött 83 munkában eltöltött esztendő áll. Taksonyi néni — magas kora ellenére értelmesen elbeszélget és még sok mindenre visszaemlékszik. Ha nem fáradt, szívesen beszél ifjúságáról. Elmondja, hogy 13 éves kora óta dolgozott és még három—négy évvel ezelőtt is el tett-vett a ház körül. Most már legszívesebben az ágyban üldögél, vagy fekszik, de a gyengeségen kívül más baja sincs. — Beteg életemben egyszer voltam, körülbelül 30—40 évvel ezelőtt — mondotta. Fertőzés következtében orbáncot kapott, de más betegségre sem azelőtt, sem azóta nem emlékszik. A hosszú élet titkát ő maga sem tudja, mert életében, különösen fiatal korában sokat nélkülözött és sokat dolgozott. Szekszárd környékén az ő fiatalsága idején még kevés volt a föld, mert sok volt a nádas. A szekszárdi részesaratók aratás idején bejárták a szomszédos megyéket, ö 12 éves volt, amikor először mint kötélteregetőt bevették a »bandába". Egy évvel későbben már marokszedőnek szegődött. — Dolgoztunk virradattól az éj leszálltáig, amikor holdtölte volt, még éjjel is — mondja. A keresetre, a fizetésre már nem emlékszik, de azt tudja, hogy az egyik évben munkamegtagadás volt, mert a lengyeltóti uraság annyira leszállította az aratók járandóságát, hogy nem volt érdemes érte dolgozni. Vannak kedves ifjúkori emlékei is, amikor az aratás befejezése után így búcsúzott. »Itt hagyom a híremet, á nevemet, a kedves szeretőmet. Isten veletek lengyeltóti legények". — A rákövetkező évre újból visszamentünk. A somogyi uradalmakban szívesen szerződtették a szekszárdi aratókat, szerették a munkájukat — meséli. Idős Taksonyi Jánosnét a századik születésnapon szeretettel vette körül családja, 17 közelálló rokona. Idősebb lánya, Lak<'»s Istvánná 65 éves. Fiatalabb lánya, akinél néhány év óta lakik, szintén túl van a hatvanon. Szeretettel vették körül hozzátartozói, veje, unokái, az unokamenyek és a dédunokák. Sok jókívánságot, ajándékot, virágot és üdvözlő táviratokat kapott Taksonyi néni. Köszöntötte a városi nőtanács, a Garay Tsz tagsága — amelynek a Hauszknecht család az év eleje óta tagjá. Köszöntötték, és köszöntjük mi is Azt kívánjuk: élete alkonyát aranyozza be a család szemete és a társadalom megbecsülése. Pozsonyi Ignácné Fenn a felhők között ezüstös fény borong, ldelenn csefid van, alszik a község, mélyen alszik ... Vagy mégsem? Léptek koppannak most a Kossuth utca kövén. Szabályos, kimért léptek. Valaki jár . .. ! Ahogy egy-egy ■ villanylámpa alá ér, fel-felvillan alakjának körvonala, aztán elhomályosul, ■ . . tovább megy. Ki az, aki akkor sem nyugszik, amikor más alszik? Gyula bácsi, a regölyi Jókai Tsz éjjeliőre az, most indul szokásos kőrútjára. * — Ki ne hagyjatok a munkából! — mondta szinte fenyegető tekintettel a vezetőségnek, amikor az új tsz megalakult. — Ha nem is bírom már magamat annyira, mint ti, azért elvisznek a lábaim a világ végére is! Így lett Gyula bácsi éjjeli őr. — Tudod, nagy munka ám ez! Szép feladat! Éjjelente véGyula bácsi gigmegyek az istállókon, végignézem lovainkat itt a Kossuth utcában ... mert több helyen vannak még elhelyezve, amíg el nem készül az új istálló — mondja. — Fejből tudom már, melyiknek mi a »bogara«. Eleinte volt nagy rugdalózás, kö- té'szakadás. Na, de nem azért vagyok én mellettük! Megtanulták a rendet. Igaz ugyan, hogy nehéz volt, mert nagy vér van ám a regölyi lóban, éppúgy, mint a regölyi menyecskében ... ! — teszi hozzá hamiskásan. Mosolyogva hallgatom, ahogy belem legedik a beszédbe. Milyen szeretettel beszél. Mennyi minden van abban, hogy »lovaink", hogy »új istálló«! Benne van az új, a most formálódó paraszti élet minden rezdülése, a bizakodás és a munkaszeretet... Gondolatban sokszor végigjárom vele az alvó Kossuth utcát. Látom, amint be-benyit az istállókba meg-megnézi a lovakat. Szinte hallom is néha nehéz lépteinek koppanását, ha visszafelé tart. Vele vagyok gondolatban. Vele és velük! Gyula bácsival és a többivel... A kérges kezű Feri bácsival, meg a napszítta, cserzett bőrű János bácsikkal. Távolban, valahol a »Sánc«- ban kakas kukorékol. Gyula bácsi fázósan húzza be maga után a kiskaput, vége az őrködésnek. Kelet felöl lassan derengeni kezd ... aztán egyszer- csak megcsillan valami a vén Kapos tükrében: Üj nap, új élet sugarai! P. LÁSZLÓ levelező. A szekszárdiak közül sokan — a borult idő ellenére is __ a C sörgőn töltötték el a május elsejét. Az idősebbek sörözgettek, a fiatalok pedig csónakáztak a tavon.
