Tolna Megyei Népújság, 1961. május (11. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-09 / 107. szám

\ 1961. május 9. TOLNA MEGYEI NEPŰJSAG 6 Tömegmozgalomra van szükség ! Az ifjúság a szocializmusért mozgalom néhány problémája Az elmúlt hónapok során KISZ- szervezeteink jelentős munkát vé­geztek Az ifjúság a szocializmu­sért mozgalom szervezése terén. A mozgalomba jelentkező fiata­lok száma túlhaladta a tizenegy­ezret. Az ifjúsának ekkora tömé gét még egyetlen esetben sem sikerült megyénkben mozgósítani. Az utóbbi hetekben a mozgalom szervezésének üteme dott. Egy-két helyen dottság ütötte fel a fejét. Van-e ok elbizakodottságra? Nincs. Megyénkben a legutóbbi statisztikai számítások szerint negyvenezer, KISZ-korosztályhoz tartozó fiatal van. A mozgalom cclja: az egész ifjúság mozgósí­tása. Szervezeteink nagy részé­nek viszont a területükhöz tar­tozó fiataloknak még 50 százalé­kát sem sikerült aktivizálni. Az április 24-i kimutatás szerint, A mozgalom gyors szélesítése szempontjából hasznos lenne ki­adni a jelszót: „Minden kiszista azon kívül, hogy benevezett, Vál­lalja, hogy egy KISZ-en kívüli fiatalt is beszervez maga mellé!” A jelszó valóraváltása ugrás­szerű fejlődést eredményezne. Azí a KISZ-szervezetet, amelynek minden tagja valóra váltotta a lassúbbo- jelszót, külön jutalomban része- elbizako- sítheti az üzem, a termelőszövet­kezet, az iskola, vagy más intéz­ményt, amelyhez tartozik. A TERVSZERŰSÉG FONTOSSÁGA. Az ifjúsági szervezet tervké­szítését kollektív munka alapján kell megoldani. Feltétlenül meg kell hívni a vezetőségi tagokon kívül a falusi pártvezetőség tit­kárát és a termelőszövetkezet el­nökét is. A falusi KlSZ-szerve- zet munka-programját össze kell annak ellenére, hogy megyénk egyeztetni a termelőszövetkezet ifjúságának többsége parasztfia­tal, mindössze 2730, mezőgazda­ságban dolgozó fiatal jelentkezett a mozgalomba. Mi akadályozza a tömegméretű kibontakozást? Ho­gyan lehetne a szervezés folya­matát meggyorsítani? A kérdé­sekre az alapszervezetek gyakor­lati munkájának tanulmányozá­sa alapján próbálok választ ad­ni. A SZERVEZÉS MÓDSZERÉNEK TÖKÉLETESÍTÉSE. Eddigi eredményeink elérésé­ben oroszlánrészük volt a füg­getlenített apparátus dolgozóinak és az alapszervezeti KlSZ-titká- roknak. Az alapszervezetek ve­zetőségi tagjait kevés helyen tud­ták bevonni a szervező munká­ba. Pedig a szervezés nemcsak egyedül a titkárok feladata. Ahol a legjobb eredmények születtek, ott a titkárokon kívül a vezető­ség tagjai is részt vettek a mun­kában. sőt ezen túlmenően a mozgalomba már beszervezett KISZ-tagok is. terveivel. Sajnos legnagyobb és legjobban működő termelőszövet­kezeteinken belül is kevés gondot fordítanak arra, hogy a KISZ éves munkaprogramját a szövet­kezeti tervekkel összeegyeztessék. Pelig a termelőszövetkezeti ver­seny fellendítése, a családtagok mozgósítása és a társadalmi mun­ka. szervezése terén Az ifjúság a szocializmusért mozgalom keretén belül, a KISZ nagy segítséget tud nyújtani a szövetkezetnek. A szö­vetkezeti vezető gondoskodását, segítségét, az ifjúság tettekkel hálálja meg. A szocialista szer­ződéskötés és a termelőszövetke­zeten belüli kollektív munka az ifjúság nevelését és a tsz meg­erősítését egyaránt szolgálja. Tervszerűség nélkül egyhelyben topog a szervezet. Ha a terv jó, akkor konkrét célt tűz az ifjú­ság elé, meghatározza, hol, mi­kor mit kel' tenni. A MEREVSÉG KIKÜSZÖBÖLÉSE. A munka, a tanulás, a kultu­Hennyei nyilas tábornok szemléje66 as osztrák-magyar határon Becs (MTI). A magyarellenes provokációkat határozottan eluta­sító és a szomszédos Magyaror­szággal való határmenti békét szivükön viselő burgenlandiak egyre nagyobb nyugtalansággal figyelik az osztrák bajtársi egye­sületek pünkösdre tervezett ha­tármenti tüntető ünnepségének előkészületeit. Mint az MTI bécsi tudósítója már jelentette, a mi­litarista német vaskereszt jelét viselő bajtársi egyesületek né­hány kilométerre a magyar ha­tártól, az Irrottkőn akarnak em­lékművet állítani a náci háború osztrák halottainak. Az emlékmű avatóünnepségé­nek szélső jobboldali jellegét mi sem bizonyítja jobban, mint az egyik díszvendég — Hennyei Ár­pád volt magyar nyilastábornok — személye. Hennyei egyébként áprilisban Burgenlandban járt, meglátogatta az Eisenstadtban (Kismarton) élő ugyancsak volt nyilas Kisfaludy tábornokot, majd Oberwartban adjutánsával, Szerecz Lászlóval tárgyalt és az osztrák—magyar határon meg­szemlélte az emlékmű felállítási helyét. — Maga a vaskeresztes em­lékmű felállításának helye — írja a burgenlandiak felháborodását kifejező Freies Burgenland — tükrözi a pünkösdi veterángyülés politikai jellegét. A béke és a demokrácia elleni tüntetésre, s egyúttal a szomszédos Magyar- ország elleni provokációra ké­szülnek az Írottkőn. így akarják eleve meghiúsítani a két ország, jószomszédi viszonyának helyre- állítását és elmélyítését célzó tö­rekvéseket. Ezek után még inkább külö­nösnek tűnik, hogy a »díszven­dég« nyilas Hennyein és hason­szőrű társain kívül nemcsak Wagner, Burgenland néppárti tartományi főnöke és szocialista helyettese, Wastl, hanem állító­lag Schleimer, az új osztrák hadügyminiszter is részt vesz és beszédet mond az irottkői pün­kösdi összejövetelen. 26. — Sajnálom, hogy nem tudok méltó szállást nyújtani, legalább­is egyelőre nem. De ha megelég­szik az én eddigi bungalow-mal, szívesen felajánlom . .. Talán néz­zük meg. igen? Volt valami hallatlan szuggesz- tív erő annak a férfinek még az udvarias kérdésében is. Glory szó nélkül bólintott és megindult úi ismerőse oldalán. Hátuk mögött Donaldson rengett-ringott tengeri­medve járásával, és míg szó nél­kül haladtak. Glory először ér­zett megnyugvást. Minden leegy­szerűsödött, csak azt nem értette, hogyan és miért. — Mégiscsak jól tettem, hogy eljöttem ide — szögezte le magá­ban, s aztán hangosan is megszó­lalt: — Remélem, hasznomat veszi majd, doktor... Miene-no egy pillanatra meg­állt, szembefordult Gloryval, s na­gyon mélyről és nagyon egysze­rűen csak egy szóval válaszolt: — Sure. Bizonyos. Aztán kinyitotta a kunyhó aj­taját és előre engedte Gloryt. Az első dolog, amit a lány meg­pillantott, az asztalon heverő ma- jomfog-lánc volt. X. Donaldson motorosa bőgve for­dult a nyílt víznek, és az őrmes­ter még egyszer visszanézett, hogy búcsút intsen a tábornok lányá­nak és annak a torzonborz, furcsa figurának, aki egy városi kényel­mes orvosi rendelő helyett eljött ide az isten háta mögé — va­rázslónak. Glory kis kendője még megcsil­lant a partról, aztán lassan elül­tek a motoros-verde hullámok. rális tevékenység és a sport, Az ifjúság a szocializmusért mozga­lom négy követelménye szoros egységet alkot. Egy-két helyen mereven és mechanikusan értel­mezik a követelményeket. Csak a politikai oktatáson való rész­vételt számítják a tanuláshoz, s megfeledkeznek arról, hogy az állami oktatás területén tanulók is eleget tesznek a követelmény­nek még akkor is, ha nem lá­togatják a politikai oktatást. Szá­mításon kívül hagyják, hogy a fiataloknak csak egy részét le­het tánc-, ének- és színjátszó cso­portokba bevonni, a jelentkezők nagy része, a kulturális követel­ménynek csak a József Attila olvasómozgalomban való részvé­tellel tud eleget tenni. A sport- követelmények teljesítése terén sem szabad elakadni, ha a Kilián sportmozgalomba kevés a jelent­kező. A Kilián mozgalomba be nem nevezett fiatalok is eleget tehetnek Az ifjúság a szocializ­musért mozgalom követelményei­nek ha kollektív kirándulásokon, vagy háziversenyeken vesznek részt. „PAPÍRMUNKÁRA” SZÜKSÉG VAN. IS Több alapszervezetben tapasz­taltam, hogy idegenkednek a „papírmunkától”. Az ifjúság a szocializmusért mozgalom ered­ményeinek felméréséhez szükség van arra, hogy minden teljesít­ményt papírra vessenek. A tár­sadalmi munkát, a tanulást, a kulturális és sport-tevékenységet dokumentálni kell. A munka fel­méréséhez számokra is szükség van. Nélkülük az eredmények „megfoghatatlanná” válnak. A SZERVEZÉS ÉS GYAKORLAT EGYSÉGE. A szervezési munkát a gyakor­lat követi nyomon. A jelentkező fiatalok feladatokra várnak. A fel­adatokat, az alapszervezeteknek kell az adott konkrét helyzetnek megfelelően megszabni. Határo­zott, helyi célkitűzések nélkül hiába szervezik a mozgalmat. A követelmények teljesítését menet közben már most a szervezés ide­jén meg lehet, sőt meg kell szer­vezni, ha azt akarjuk, hogv jó eredményeket mutassunk fel. (H) Koszorúzást ünnepség Németország felszabadulásának évfordulója alkalmából A náci-fasizmus leverésének, Németország felszabadulásának 16. évfordulója alkalmából, hét­főn koszorúzási ünnepség volt a Szabadság-téri hősi emlékműnél. Az ünnepségen Wilhelm Meiss­ner, a Német Demokratikus Köz­társaság budapesti nagykövete és a követség munkatársai, vala­mint a Budapesten tanuló német diákok és a hazánkban tartóz­kodó német családok gyermekei helyeztek el koszorút, virágot az emlékmű talapzatán. A koszorúzási ünnepségen részt vett a Külügyminisztérium, és a Honvédelmi Minisztérium több vezető munkatársa. Ott volt a budapesti szovjet nagykövetség több képviselője, élén V. I. Usz- tyinovval, a Szovjetunió buda­pesti nagykövetével. Erről is beszélni keilt Mai fiatalok Magam is fiatalnak érzem még magamat. Ha valaki megkérdez­né, mire alapozom ezt az érzése­met, talán még az éveim számá­val is válaszolhatnék, de egyéb­ként is életkedvemen semmi vál­tozást nem találok — a mondjuk tíz évvel ezelőttihez viszonyítva. És mégis, néha egy villanásnyi ideig átsuhan az agyamon a gon­dolat, amikor a ma szószerinti fiatalságát nézem, hogy jó ezek­nek a mai fiataloknak. No nem úgy, ahogy az idősebbek közül sokan gondolják, hogy ezeknek nincs gondjuk semmire, tehetet­lenek, várják és kapják a készet... Nem... Együtt utaztam a napokban két tizennyolc—húsz év körüli leány­nyal Már nem is tudom, hogy Hogyan indult meg közöttünk a beszélgetés. Valahogyan elkezdő­dött. Egyikük kimondottan csinos, jólöltözött volt. De a másik sem sokkal maradt el mögötte ezen a téren.' Esetleg bájossága halvá­nyult el a másik, veleszületett társalgókészsége mellett. Mindketten egy gyár dolgozói. Érttségizettek, de a legtermésze­tesebb hangon beszéltek róla, hogy gyárban dolgoznak. S a munka, amit végeznek, nem ne­héz, éppen nekik való. így mond­ták: Éppen »nekünk való«. — Mennyit keresnek? összenéztek és pontos válasz helyett csak megközelítő adatot mondtak: 1100—1200 forint körül. Megkockáztattam egy kényé­nek látszó kérdést. Mégpedig azt, hogy a közeljövőben szándéko- zik-e valamelyikük férjhezmenni, s ha igen, hogyan készül az új életre?... Egyiküknek sincs ilyen terve, egyelőre. Mégis, mire köl­Jánossy Zoltán: !(A YÁKOK SZIGETE) Miene-no nem akarta sürgetni a lányt: hagyta, hadd nézzen utána a már amúgyls láthatatlan csó­naknak. Tudta, hogy mit érez most ez a bátor teremtés — és az ilyen érzéseket tisztelni kell. Az orvosnő egy könnyűnek szánt, és mégis súlyosra sikerült sóhajjal váratlanul szólalt meg: — Remélem, megússzák baj nélkül... Sajnálnám a kapi­tányt, és kár lenne ezért a derék Donaldsonért is ... Miene-no. az orvos, nem vála­szolt. Elgondolkozva nézte ő is az óceán rég ismert hullámjátékát és szinte hihetetlen volt a számára ez az egész pillanat. Két-három órája még a legteljesebb remény­telenségben, most pedig itt a se­gítség. Nem olyan, amilyet ő várt. Több is, kevesebb is. Valami más. Ránézett a lányra, aki könnyű sportruhájában, aranyló hajával és magas, karcsú, ruganyos alak­jával olyan valószínűtlenül szép volt a korhadó csónakok és a sza­kadozott hálók fölött. — Fogja-e bírni ezt a munkát? — kerekedett fel benne az aggó­dás. — Nagyon városi, nagyon finom, nagyon kényes a sziget mércéjével mérve ... Majd kímél­ni fogom, ahogy lehet... — ha­tározta el Miene-no és lassan megfordult. Glory tekintetével találkozott a pillantása: — Doktor, legyen őszinte . .. Hiszi azt, hogy én igazán a segít­ségére lehetek? — Hiszem... — vágta rá Mie­ne-no. talán egy kicsit gyorsab­ban is a kelleténél. — Helyes. Szeretném, ha nem kellene csalódnia. Menjünk. Gon­dolom, van tennivaló bőven. Ar­ra kérem, tekintsen orvosnak, és ne kímélje az erőmet. Miene-no helyeslőén bólintott, és megindultak az ösvényen. A fák közül akkor lépett ki Uitaka- Ti. Már csak egy kis úszónadrág­féle volt rajta. Külsejében is szi­getlakó lett újra. Barátságosan in­tett feléjük, s a következő pilla­natban majomügyességgel kezdett felmászni az első datolyapálmá­ra. Már a koronánál volt, mire Gloryék odaértek. Onnan fentről kiabált le hozzájuk: — Fél óra múlva vacsora... Néhány lépésnyire eltávolodtak, amikor megszólalt az orvos: — Tikiti halála óta most mo­solygott Uitaka-Ti először... Ma- «-1 máris megkezdte a gyógyí­tást .,. tik a pénzüket? Hogyan jönnek ki a fizetésükből? Mit vásárolnak, mire takarékoskodnak?... Azt hittem — mivel két barát­nőről van sző —, hogy a terveik is megközelítően egyformák. Té­vedtem... Egyikük — a csinosabb — a szüleinél lakik, s a fizetésé­ből hazaad 400 forintot, kétszázát üzemi konyhára és szórakozásra költ, a többin ruhát, cipőt, ékszert és egyéb dolgot vásárol. — Hány pár cipője van? Sietve számol, még az Ujjait is igénybeveszi, azután kiböki: hat. — Ruhája? — Két kosztüm, négy nyári, egy bársony kisestélyi (ezt most csi­náltattam az ősszel). Hozzáteszi azt is, hogy majdnem 400 forint volt métere. Másik utitársam valamivel fél- szegebb és látszatra zsugoribb is. Bár neki is van cipője négy pár, ruhája is, amennyire szüksége van. Kisestélyi neki nem kell, megteszi egy kész taft is... özvegy édesanyjával és egy idősebb fiú­testvérével él. Úgy jár be a gyár­ba dolgozni egy másik községből... A keresetének egy részét taka­rékba teszi. Van már nyolcezer forintja. Bútort vásárol majd ma­gának. * Keresetét mindegyikük a maga módján használja fel. Egyikük sem pazarolja el... Amikor leszállnak a vonatról, eszembe jut egyik nagybátyám, aki mérnöki diplomával a kezé­ben volt pincér, hólapátoló, ra­kodómunkás. És önkéntelenül ismét átvillant az agyamon: jó ezeknek a mai fiataloknak. (Buni) Glory válasz nélkül hagyta á kedves és jóleső megjegyzést, és elhatározta, hogy méltó lesz ah­hoz a feladathoz, amit vállalt. Megérkeztek a kunyhóhoz. * — Éjfél felé jár. most már ha­gyom lefeküdni. Körülbelül. min­den fontosat elmondtam. Amit még nem ért belőle, majd azt az ittléte még megmagyarázza. Kö­szönöm, hogy türelmesen meg­hallgatott, és legjobban azt kö­szönöm, hogy... — Nincs még semmi köszönni­valója. doktor... — szakította félbe Glory Miene-not. — Nem ki­rándulni jöttem, hanem szeretnék igazán eleget tenni az orvosi es­kümnek. Dolgozni szeretnék, gyó­gyítani, tanulni, és. — És? — ... és? Magam sem tudom iriosan. Talán .. . Talán bizonyí­tani szeretnék valamit. Azt, hogy vagyok embernek olyan és any- nyi, mint... mint a férfiak... — majd egy könnyű sóhajjal még hozzáfűzte: — mint az apám... Érti ezt? — Körülbelül... Nos. jóéjsza- kát. Próbáljon aludni. Majd hol­nap megpróbáljuk kényelmeseb­bé tenni ezt a kalyibát... Jó ál­mokat ... Miene-no olyan hirtelen for­dult ki a kunyhóból, hogy már nem is hallhatta Glory elköszönő válaszát. Megindult a volt varázsló kuny­hója felé. A majomfog nyaklánc már a nyakában volt. mert a va­rázslói „hivatal” látszatáról egyetlen pillanatra sem volt sza­bad lemondani. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom