Tolna Megyei Népújság, 1961. május (11. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-09 / 107. szám

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG \ 1961. május $, A győzelem ünnepe A laoszi lázadó klikk a hármas tanácskozás elodázására törekszik Szaigon (MTI). A Reuter jelen­tése szerint a három ország — Lengyelország, India és Kanada — képviselőiből álló nemzetközi ellenőrző és felügyelő bizottság első csoportja vasárnap megérke­zett a dél-vietnami fővárosba, hogy onnan folytassa útját Laosz- ba. Az Uj Kína ismerteti a Patet Lao harci egységek rádiójának kommentárját, amely az ameri­kai imperialisták és laoszi báb­jaiknak azzal a legújabb mester­kedésével foglalkozik, hogy a ki­rályra gyakorolt nyomással még a genfi értekezlet megkezdése előtt kierőszakolják egy új kor­mány megalakítását. A laoszi nép — hangoztatja a kommentár — erőteljesen támo­gatja Souvanna Phouma minisz­terelnöknek azt a kijelentését, hogy a törvényes kormány nem fogad el semmilyen döntést, ame­lyet az uralkodó a lázadó klikk kényszerítésére hoz. Mindaddig, amíg a király az amerikai impe­rialisták és laoszi bábjaik ellenőr­zése alatt áll, az általa szorgalma­zott új »kormány« semmiben sem különböznék a Phoumi Nosa- :van—Boun Oum-klikktől. A la­oszi nép az ország egyetlen törvé­nyes kormányának a Souvanna Phouma miniszterelnök vezeti e kormányt ismeri el és csakis en­nek a kormánynak van joga ösz- szehívni az érdekelt laoszi felek tanácskozását, amely egy koalí­ciós kormány megalakításának és a genfi értekezleten részt vevő laoszi küldöttség összetételének kérdését hivatott megvitatni. A Patet Lao harci egységek rá­diója végül felszólította a lázadó­kat, hogy haladéktalanul vesse­nek véget a királyra gyakorolt nj’omásnak és küldjék el teljha­talmú megbízottjukat Na Mon fa­luba, az érdekelt laoszi felek ta­nácskozására. Az AP jelentése szerint vasár­nap megérkezett Genfbe a május 12-én kezdődő nemzetközi érte­kezleten részt vevő kínai és viet­nami küldöttség tagjainak első csoportja. a második világháború diadal­mas befejezését és a fasizmus teljes megsemmisítését jelentet­te. Tizenhat évvel ezelőtt el­hallgattak a fegyverek, befeje­ződött az emberiség történel­mének legpusztítóbb háborúja, s a világ népei, jogos remény­séggel nézhettek a jövőbe Az a tény, hogy a világ megsza­badult a fasiszta veszélytől, számos, a hitleri Németország által megszállt ország felszaba­dult az elnyomás alól, s hosz- szú idő után először kezdhette építeni saját életét, jelentős mértékben megváltoztatta ma­gát a nemzetközi helyzetet is. Nem kétséges, hogy a hitleriz- mus megsemmisítése elsősor­ban annak a hősi erőfeszítés­nek és annak a hatalmas ál­dozatnak az eredménye, ame­lyet a Szovjetunió népei hoz­tak Európáért és az egész vi­lágért. A győzelem ünnepében azonban egyaránt osztoztak a Szovjetunióval a vele szövetsé­ges nyugati hatalmak is, s 16 évvel ezelőtt olyan reménység töltötte el az embereket, hogy hosszú időre ki lehet kapcsol­ni a háborút a nemzetek éle­téből, mint a vitás kérdések megoldásának eszközét. Sajnos a nyugati hatalmak hitszegő magatartása, majd az a politika, amely a Szovjet­unió és a szocialista országok ellen irányult, súlyos konflik­tusokat teremtett a nernzetkö­zi életben. A Szovjetunió hi­hetetlenül rövid idő alatt ki­heverte a háború szörnyű pusz­tításait, a függetlenné vált és a szocializmus útjára lépett or­szágok pedig gyors ütemben kezdték fejleszteni gazdaságu­kat. Ugyanakkor a nyugati im­perialista országok gazdasági életét válságok nehezítették, amit fegyverkezési hajszával igyekeztek levezetni Az elmúlt 16 esztendő alatt nem egyszer fenyegette az emberiséget egv újabb gyilkos háború, a Szov­jetunió következetes békepoliti­kája és a szocialista országok növekvő ereje azonban gátat tudott vetni az imperialista körök háborús mesterkedései­nek. Ha. ma a győzelem ünne­pén tisztultabb légkörben, s a jövőre nézve reálisabb rémé nyekkel tudunk ünnepelni, mint nem egyszer a korábbi években, ez elsősorban a Szov­jetunió és az eggyéforrott szo­cialista tábor erejének követ­kezetes, békére törekvő, az igaz ságon alapuló politikájának köszönhető. Tizenhat évvel ezelőtt hall­gattak el a fegyverek, 16 éve sikerült megsemmisíteni a fa­sizmust, a háború nyomai azonban még mindig nem tűn­tek el. Számos megoldatlan kér­dés van, így mindenekelőtt Nyugat-Berlin kérdése, amelyet az Imperialista hatalmak a Szovjetunió és a szocialista országok elleni diverziós és kémközponttá változtattak. Né­metország egyesítése 16 év óta állandan a nemzetközi kérdés előterében van. A Német De­mokratikus Köztársaság kor­mányának minden építő javas­latát azonban elutasította a bonni kormány, amely egyre fenyegetőbb magatartást tanú­sít az NDK és a szocialista or­szágokkal szemben. Németor­szág újraegyesítése a jövő fel­adatai közé tartozik, s elsősor­ban a német nép belső ügye. Nyugat-Berlin helyzete azonban sürgető megoldást követel. A Német Demokratikus Köztár­saság fővárosában olyan hely­zetet teremtettek Adenauerék és a nyugati imperialista ha­talmak, amely immár tartha­tatlan, mert állandóan egy új háború veszélyét rejti magá­ban. Éppen ezért fogadták Európa-szerte őszinte örömmel azt a szovjet javaslatot, hogy kössék meg a két Németor­szággal a békeszerződést, Nyu- gat-Berlint pedig nyilvánítsák demilitarizált szabad várossá. Egyedül ez a megoldás hárít­hatja el Európa szívéből egy újabb háború fenyegető veszé­lyét, a békeszerződés megkö­tése pedig utat nyit a két né­met állam fokozatos közele­déséhez, majd újraegyesítésé­hez. ötvenmillió ember életét oltotta ki a második világhá­ború. A fasizmus megsemmisült s számos ország — köztük Ma­gyarország is — megindulha­tott a függetlenség útján. A győzelem ünnepe azonban fi­gyelmeztetés is mindnyájunk számára. Figyelmeztetés, hogy őrködjünk szabadságunkon, s harcoljunk azért, itt is és szerte a világon, hogy meg­akadályozzuk egy újabb, az ed­diginél borzalmasabb háború kirobbantását A Renmin Ribao a laoszi kérdés megoldásának esélyeiről és az Egyesült Államok külpolitikájáról Peking (Uj Kín.,. A Renmin Ribao hétfői száma vezércikkben foglalkozik a laoszi kérdés meg­oldásának esélyeivel és az ame­rikaiak kerékkötő magatartásá­val. »Vájjon meg lehet-e oldani bé­késen a laoszi kérdést? Az embe­riség világszerte várja, milyen magatartást tanúsít az Egyesült Államok« — írja a Renmin Ribao. A lap rámutat arra, hogy Ken­nedy amerikai elnök március vé­gén egyik sajtóértekezletén kije­lentette, békét kíván Laoszban, de a nagyhangú szavakat nem kö­vették tettek. Sőt, mi több, — állapítja meg a lap — a genfi értekezlet társelnö­keinek felhívása nyomán az Egyesült Államok fokozta Laosz- ellenes agresszióját és beavatko zását. »Katonai tanácsadó-csopor­tot hívott össze és ez a csoport irányítja a lázadók hadművele­teit. Ezenkívül az amerikaiak minden előkészületet megtettek, hogy az agresszív SEATO tömb tagállamait nyíltan bevonják a laoszi háborúba. Vajon ezek a té­nyek az Egyesült Államok meg­egyezési készségéről tanúskod­nak-e? A Renmin Ribao a továbbiak­ban »a Kennedy-kormány szavai és tettei között tátongó szakadé­kot elemzi«. ge miatt most az amerikai kor­mány kifejezte készségét a laoszi kérdés békés megoldására. Mindazonáltal — miként Rusk külügyminiszter is elismerte má­jus 4-én, az Egyesült Államok ja­nuár óta mindvégig »két irány­vonalat« követett a laoszi kérdés­ben, a háborúét és a tárgyaláso­két. Ha az Egyesült Államok részt vesz a genfi értekezleten, nem szabad elfeledkezni erről a kettős taktikájáról. A világ vala­mennyi békeszerető országa hőn reméli, hogy összehívják a bőví­tett genfi értekezletet és olyan megegyezésre törekednek, amely valóban biztosítja Laosz szuveró- nitását, egyesítését és területi sérthetetlenségét. Ugyanakkor a legnagyobb fokú éberséget kell tanúsítani, nehogy az amerikai kormány kalandor­tervével zátonyra juttassa a genfi nemzetközi értekezletet, nehogy megújítsa és kiszélesítse a laoszi háborút. A laoszi kérdés békés megoldásában Laosz népére és az emberiségre még nehéz, fáradsá­gos küzdelem vár« — fejezi be a Renmin Ribao. II Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának üdvözlete a Román Munkáspárt Központi Bizottságához Moszkva (TASZSZ): A Szovjet­unió Kommunista Pártjának Köz­ponti Bizottsága üdvözletei inté­zett a Román Munkáspárt Köz­ponti Bizottságához a párt fenn­állásának 40. évfordulója alkal­mából. Az üdvözlet hangsúlyozza, hogy a Román Munkáspárt ki­vívta a nép teljes bizalmát. Ve­zetése alatt a Román Népköz- társaság számottevő sikereket ért el a szocializmus anyagi, techni­kai alapjának létrehozásában, a kulturális forradalom megvaló­sításában, a dolgozók életszínvo­nalának emelésében. A Román Munkáspárt szoro­san együttműködve a többi kom­munista párttal, következetesen küzd a marxistá—leninista tanok tisztaságáért, a jelenkori revizio- nizmus, dogmatizmus és szektás- ság ellen. Az 1960-as moszkvai értekezlet által elfogadott ok­mányokra támaszkodva a Román Munkáspárt jelentősen hozzájá­rul a szocialista tábor és a világ kommunista és munkásmozgal­mának további egységesítéséhez és megszilárdításához. Elítéli az amerikaiak kubai, kongói, algériai politikáját, majd így folytatja: Kennedy arról is szónokolt, hogy együttműködést kíván te­remteni a szocialista országokkal. Ugyanakkor mérhetetlen sok rá­galmat szórt a Szovjetunióra és Kínára, hangoztatta, hazája soha sem adja fel azt a reményt, hogy a kelet-európai népek végül is el­nyerik »a szabadságot és a bol­dogságot«. Szidalmazta Lengyel- országot, Magyarországot és a Német Demokratikus Köztársa­ságot. Ez arra vall, hogy Kenne­dy »együttműködési és barátsági politikája nem különbözik Eisen­hower »felszabadítási politikájá­tól«. A Kennedy- és Eisenhower-kor- mány között csak taktikai különb­ségek vannak, az új kormány agyafúrtabban jár el. Ennek ma­gyarázata az, hogy a megváltozott nemzetközi helyzetben a szocia­lista tábor erői felülmúlják az imperializmusét, a nemzeti fel­szabadító erők egyre inkább fö­lénybe kerülnek a gyarmatosító erőkkel szemben. Nem nehéz megérteni, hogy Kennedy »módo­sított politikája« csak időnyerésre szolgál. Az új elnök számos bizonyíté­kot szolgáltatott a moszkvai nyi­latkozatnak arra a megállapításá­ra, hogy az »amerikai imperializ­mus a nemzetközi reakció fő bás­tyája, nemzetközi csendőr. Az amerikai imperializmus a világ népeinek ellensége«. »Laoszi agressziós és interven­ciós politikájának súlyos veresé­Oslóban befejezte ötnapos tanácskozását az atomtudósok nemzetközi értekezlete Oslo (MTI). Oslóban vasárnap befejezte ötnapos tanácskozását az atomtudósok nemzetközi érte­kezlete. Az értekezleten 15 ország — a Szovjetunió, Magyarország, Len­gyelország, Csehszlovákia, az Egyesült Államok, Nagy-Britan- nia, Franciaország, Kanada, Ausztrália, Dánia, Svédország, Norvégia, Finnország, Japán és Nyugat-Németország — neves tudósai vettek részt. Az értekezleten részt vett tu­dósok a következő javaslatokban állapodtak meg: 1. Tárgyalásokat kell kezdeni azoknak a területeknek demilita­rizálásáról, amelyek a jelenlegi nemzetközi feszültség gyújtópont­jai és elsősorban Közép-Európá- ról. 2. A genfi atomértekezleten részt vevő országok ésszerű kompromisszumos megállapodása révén be kell tiltani az összes atomfegyver-kísérleteket. 3. Meg kell vizsgálni azt a kér­dést, hogy az általános és teljes leszerelés megvalósulása esetén felszabaduló gazdasági eszközök miként fordíthatók az egész föld­kerekség népessége életszínvona­lának emelésére. Fidel Castro beszédet mondott a havannai katonai akadémián Havanna (MTI). Havannában vasárnap ünnepélyes külsőségek között nyílt meg az »Osvaldo Sanchez« katonai akadémia első évfolyama. Az ünnepségen meg­jelent és beszédet mondott Fidel Castro kubai miniszterelnök. Fidel Castro beszédében arra figyelmeztette a kubaiakat, gon­doljanak mindig rá, hogy leg­közelebb az Egyesült Államok katonái, hadihajói és repülőgépei közvetítő nélkül játszhatják a támadó szerepét. Éppen ezért — mondotta Fidel Castro — a ku­baiaknak jól ki kell használniok az időt és meg kell termteniök hazájuk áttörhető ti en védelmét I Kiemelte, a kubai fegyveres erők­nél fokozni kell a harci szelle­met és az elszántságot, de ezen­kívül erődítményeket kell építeni, olyan áttörhetetlen bástyákat, mint amilyenek mögül a szovjet katonák védték meg Leningrádot és Sztálingrádot. Castro végül felhívta a kubai népet, vonja le a tanulságot az amerikai zsoldosok legutóbbi tá­madásából és ne sajnálja a fá­radságot a katonai tudományok elsajátítására. »Ha Kubát újabb támadás érné, Kuba népe ellen­áll majd és a világ minden népe szolidáris lesz velünk ...« — mondotta Casro. Csütörtökön kezdődik a Francia Kommunista Párt XVI. kongresszusa Párizs (MTI). Csütörtökön kezdi meg munkáját a Párizs melletti St.-Denisben a Francia Kommu­nista Párt XVI. kongresszusa. A hét végén a kongresszus előké­szítésére konferenciákat rendez­tek a párt megyei szervezetei. A Párizs környékén megtartott kon­ferenciák különösen megmutatták a párt erejét. Az észak-kelet- szajnai szervezet konferenciájá­nak beszámolójából például ki­tűnt, hogy ma 8770 tagot szám­lál ez a szervezet 1953-ban volt 6900 tagjával szemben. Ez év januárjától 130o új taggal gya­rapodtak sorai. A dél-szajnai szervezetnek Ivryben megrendezett konferen­ciáján Maurice Thorez, a párt főtitkára is felszólalt. Thorez összegezte a párt prog­ramját: válasszanak az arányos választási rendszer alapján szu­verén nemzetgyűlést, a kormány. pedig legyen felelős a nemzet- j gyűlésnek, — szüntessék meg a megyefőnökök rendszerét, adja­nak széleskörű autonómiát a me­gyéknek, a helységeknek, — osz­lassák fel a hivatásos hadsereget, — hajtsanak végre tisztogatást a rendőrségben és közhivatalokban. Gazdasági téren a Francia Kommunista Párt programja a bérek, nyugdíjak, családi pótlé­kok emelését, a monopóliumok államosítását, a földreformot és a mezőgazdasági szövetkezetek­nek nyújtott segítség növelését, igazságos lakáspolitikát, a kisipa­rosság védelmét foglalja magá­ban. A párt követeli a közokta­tás demokratikus reformját. Thorez hangoztatta, hogy a Francia Kommunista Párt kész megvitatni e programot a demo­kratikus pártokkal, kész velük a megegyezésre e program alapján, amely az egész »dolgozó és gon­dolkodó Franciaország széleskö­rű tömörülésének« kiindulópont­ja lehet. _r Eszak-Angolában már csaknem minden falut felégettek London (MTI): A portugál I gyarmatosítók „a felperzselt föld” taktikáját alkalmazzák Észak-.Angolában, hogy leverjék azt a fegyveres harcot, amelyet az angolai felkelők a portugál gyarmat; uralom ellen vívnak. A TASZSZ bő kivonatot közöl a londoni Observer leopoldvillei különtudósítjának tollából, a megdöbbentő adatokat tartalma­zó angolai ellenállási mozgalom egy résztvevőjének részletes nyi­latkozatát. Eszerint a portugál gyarmati hatóságok irtóhadjára­ta következtében Észak-Angolá- ban szinte már egyetlen ép fa­lu sem található: valamennyit felégették a portugálok.

Next

/
Oldalképek
Tartalom