Tolna Megyei Népújság, 1961. május (11. évfolyam, 102-126. szám)
1961-05-03 / 102. szám
19CI. május 3. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG Megrendezték a kisipari szövetkezetek kulturális szemléjét Április 29-én, szombaton Szek- szárdon, a városi művelődési házban tartották meg kulturális szemléjüket a megye kisipari szövetkezeteinek népművelési aktivistái, szavalok, színjátszók, énekesek, zenészek, táncosok. Nyolc községből 28 csoport jelent meg a találkozón, 160 taggal. A kisipari szövetkezetek kulturális szemléjét, amelyre a megyei szövetkezeti bizottság rendezésében került sor, Gyerő András, a KISZÖV Tolna megyei elnöke nyitotta meg, majd a csoportok és egyéni szereplők bemutatták műsorukat. A bemutató általában kielégítő színvonalat ért el, Kollégiummá alakult át a palánk! diákotthon Az elmúlt szombaton nagy ünnepély volt a palánki mezőgazdasági technikumban. Kollégiummá alakult át a diákotthon. A kollégium és a technikum Csapó Dániel nevét vette fel. Az ünnepélyt Mártonfay Dénes, a technikum igazgatója nyitotta meg, majd Hegenacht József, a Földművelésügyi Minisztérium előadója mondott ünnepi beszédet és átadta az okmányokat. Részt vett és felszólalt az ünnepélyen Tatár Lajos, a KISZ Tolna megyei Bizottságának titkára, aki ez alkalommal adta át a kollégium zászlaját. A megyei tanács művelődésügyi osztálya nevében Bárd Flórián osztályvezetőhelyettes vett részt az ünnepélyen: A szakszervezet és a TIT nevében Kiss László tanár szólalt fel. A vendégek soraiban ott voltak a megye kollégiumainak, diákotthonainak vezetői, az iskolai szülői munkaközösség, valamint a veteránok képviselői, A diákok Halmos Ferenc kollégiumi igazgató, technikumi igazgatóhelyettes irányításával nívós kultúrműsort adtak. Névodó ünnepség Decsen A szekszárdi szövetkezeti tanács táncegyüttesének bemutatójából kiemelkedett a csoportok előadásából a szekszárdi szövetkezeti tanács tánccsoportja, a dunaföld- vári és a bonyhádi színjátszók szereplése. iniimminnii wwwpww A kisipari szövetkezetek kulturális szemléje arról tanúskodott, hogy a kisipari szövetkezetek keretében élénk népművelési tevékenység folyik. imirmiwmiuiimiini Értékelték az idei terv végrehajtását Ülést tartott a megyei tanács vb A Tolna megyei Tanács VB. kedden délelőtt ülést tartott dr. Tuska Pál vb-elnök elnökletével. A feladatkörben tett intézkedésekről és a lejárt határidejű vbhatározatok végrehajtásáról szóló elnöki jelentés elfogadása után a megyei tanács 1961. évi tervének végrehajtásáról tárgyaltak Bertha Kálmán tervosztályvezető beszámolója alapján. A megyei tanács külön intézkedési tervet dolgozott ki a megyei terv megvalósítására. Most azt vizsgálta meg a vb., hogy a mezőgazdaság, az ipar, a felvásárlás, a kereskedelem, a községfejlesztés és egyéb területen milyen intézkedéseket tettek megyénkben. A beszámolóból kitűnt, hogy elsősorban a mező- gazdaság területén értünk el szép eredményeket. A beszámoló foglalkozott a feladatokkal is. Az ülésen igen sok kérdést intéztek a napirendi pont előadójához és a különböző szakosztályok vezetőihez. Ezután került Sor a vitára. Dr. Polgár Ferenc, a megyed tanács vb. titkára az alsóbb tanácsi szervek intézkedési terveivel foglalkozott. Dr. Pánczél Géza, a megyei rendőrfőkapitányság képviseletében szólalt fel. Elmondotta, hogy a tanácsi vállalatoknál igen sok baj van az ellenőrzéssel és emiatt sok visszaélés fordul elő. Az utóbbi időben felderített bűnügyek tanulsága az volt, hogy körültekintő, lelkiismeretes ellenőrzéssel megakadályozható lett volna a visszaélés. Lőrincz János, a megyei egyeztető bizottság elnöke a sütőipar problémáit elemezte. Hangsúlyozta, hogy sok baj van a felhasználási normák terén és ez a probléma sürgős meg oldásra vár. Dr. Gyugyi János, a megyei tanács vb. elnökhelyettese a munkaverseny és a megyei terv teljesítésének kapcsolatával foglalkozott, majd pedig bérezési, foglalkoztatottsági kérdésekről beszélt. Kelemen Sándor, az ipari osztály vezetője felszólalásában — Nagy-Szocsi. Szocsit, a Fekete-tenger partján elterülő, ismert szovjet üdülőhelyet az utóbbi években jelentősen kiépítették, hogy még több dolgozónak biztosítsák a kellemes tengerparti üdülést. Szocsi város jelenleg 160 kilométer hosszú tengerparti sávon húzódik, és magában foglalja Adler és Kagra tengerparti helységeket is. Május elsején tartották Decsen a művelődési otthonban Sörfőző István, a község népszerű tanácselnöke újszülött kislányának névadó ünnepségét. Az ünnepséget a község társadalmi szervei rendezték, amelyen a hivatalos aktust dr. Tuska Pál, a megyei tanács elnöke végezte. Megemlékezett ennek a névadó ünnepségnek a jelentőségéről, amely az első még a Sárközben. Szívélyesen köszöntötte a kis ünnepelt szüleit és a nagyszámú vendégsereget. A községbeli szervek, vállalatok, a termelőszövetkezetek köszöntötték az ünneplő családot és ajándékokat adtak át az újszülött részére. Kedves pillanata volt az ünnepségnek, amikor az úttörőcsapat nevében egy kis úttörőlány úttörővé fogadta az újszülöttet és úttörőnyakkendőt nyújtott át neki. Az ünnepség bensőségessége maradandó benyomást tett a megjelentekre. a normarendezés aktuális kérdéseit érintette. Sándor Gábor, az .'■pítési és közlekedési osztály vezetője a műszaki fejlesztés és az újítás problémáival foglalkozott. Felszólalt még dr. Szilcz Ákos, a megyei főügyészség vezetője, Vágány István, a megyei népi ellenőrzési bizottság képviseletében és Sári József, a zomba— szentgál-pusztai tsz elnöke. Dr. Tuska Pál vb-elnök a vita tanulságainak összefoglalójában a többi között a gazdasági irányítás mepiavítására hívta fel a figyelmet. A következő napirendi pontban a nyári mezőgazdasági munkálatokra való felkészülésről tárgyaltak. Ennek a napirendi pontnak Szűcs Lajos, mezőgazdasági osztályvezető volt az előadója. Ezután egyéb ügyek kerültek a végrehajtó bizottság elé. 21. Az őrmester bekapcsolja a rádiót is. Tánczene. »Mind meghalunk egyszer« -— és a lány szinte öntudatlanul a zenével dúdolja a melódiát, s alig tudja elképzelni is, hogy néhány órája még Alánnál táncolt erre a zenére. — Istenem, Alan... — Hpgy fog ebből kimászni? — fogja el a szívét az aggódás, de aztán igyekszik inkább előre nézni, mint visszafelé emlékezni, mert szeretne úgy helytállani, hogy Alan majd büszke legyen rá. Donaldson mellette jóízű harapásokkal pusztítja egyik szendvicset a másik után, s Uitaka-Ti is ugyancsak kitesz magáért. Fölöttük már teljes erejével süt a nap és előttük, mögöttük semmi nincs, csak a víz, ez a nagy, ez a félelmetes óceán. VIII. A szertartásnak vége. Miene-no — ha nem látta volna olyan kegyetlen élességgel ebben az egész komédiában a tragikumot — legszívesebben elkacagta volna magát az egész varázsló-avatási hókuszpókuszon. Itt most nem arról volt szó, hogy ő maga mit gondol erről az egész dologról, hanem azt kellett gyorsan megterveznie, hogy ezt az új »állást« hogyan használja fel a többiek javára. Lassan kialakult benne a legfontosabb teendők sorrendje és amíg mozdulatlan arccal tűrte, hogy a homlokát és szívét az ősi szertartás rendje szerint megkenjék a saját arcuk vérével és a sziget vénei eltáncolják körötte a hódolati táncot, gondolatban felvázolta magának a két lehetséges alternatívát. Fiókkönyvtárát létesítenek Újiregen Ujiregen igen nagy érdeklődés nyilvánul meg a lakosság körében a könyvtár munkája iránt. A járási könyvtár és a község vezetői úgy határoztak, hogy új fiókkönyvtárat létesítenek a községben. A könyvtárépület részére egy régi épületet vásároltak meg és alakítanak át a követelményeknek megfelelően, húszezer forintos költséggel. Az új épü-j letben klubszoba és olvasóterem áll majd az érdeklődők rendelkezésére, ahol a vendégek napilapokat és folyóiratokat is olvashatnak. Az érdeklődők a könyveket üveges szekrényből választhatják ki és a kölcsönzési időben kikölcsönözhetik. A fiókkönyvtárat a tervek szerint június elején adják át rendeltetésének. „Családi körben’’ ünnepelték meg május elsejét a Szekszárdi Tejüzem dolgozói a vállalat sajt érlelő üzemében. Ez alkalommal búcsúztatták el az egyesztendős üzem első nyugdíjasait, Horváth Sándor főművezetőt és Schwarcz Antal éjjeliőrt. Az „útravalót" — egy Trappista sajtot, három csomag vajat, egy üveg tejet és a virágcsokrot — Hász István üzemvezető adta át a nyugalom ha vonuló dolgozóknak. Jánossy Zoltán: Yikiti :(A VAKOK SZIGETE) Az egyik terv; ha Uitaka-Ti nem hoz segítséget és egyedül érkezik vissza, vagy vissza sem jön. Ezt el is nevezte a »magamra utaltság eset«-ének. A másik: ha orvosi segítség és gyógyszer érkezik. Ez kapta a »lehetséges eset« címet. Most mindenesetre mind a kettőt át kellett gondolni, legalább nagy vonalaiban, hogy mielőtt szétoszlik a gyűlés, már megtehesse a célja felé vezető első lépéseket. A tánc utolsó lépései dobogtak körülötte Volt valami megrendítő abban, hogy ezek a csupa seb. alig látva tapogató vénemberek ere jük minden megfeszítésével úgy táncolják körül, mintha valóban csodatevő varázslójuk lenne. Miene-no szemét majdnem elön- tötték a könnyek, nem volt már nevethetnékje és már nem a helyzet fonákságát látta csupán, hanem ebből a bomladozó táncmenetből a kiszolgáltatottság és a segítségért jajduló tehetetlenség kiáltott feléje és ezzel a nehezen végigvánszorgott ünnepi tánccal nemcsak a bcf''’rr>at adták a kezébe, hanem a vállára tették a gondjukat is: rábízták az egész reménytelenség megoldását. A tánc is véget ért. Fáradtan és elgyötörtén roskadtak össze a vének és Miene-no tudta, hogy most neki kell megszólalnia és amit mond, az most már törvény, megfellebbezhetetlen és áthághatatlan parancs kicsiknek, nagyoknak, egészségeseknek, betegeknek. Nagyapja — egyike a véneknek — éppen a lábai előtt ült és nehezen, sípolva szedte a levegőt, egész teste reszketett a megerőltetéstől. — Nem vehetem el tőlük a menekülés reménységét — villant át a gondolat Miene-no agyán —, de nem is csaphatom be őket... A válságos pillanat még egy lehetőséget megvillantott előtte: te- metetlen volt még az »előd«, aki egykedvűen nézte halott szemeivel a valaha őneki is bemutatott szertartást. Miene-no felemelte a kezét és megszólalt: — Férfiak és többiek! Holnap este, ha feljön a hold, mindnyájan itt legyetek temetésre... — és rámutatott a Nagyszemű Halálűr Fája tövében a halott varázslóra, — Addig pedig szóljon a gyászdob és sírjon, aki nem férfi... — Tarn, tarn, ta-ta, tarn, tam... — hangzottak az első hangok és az asszonyok, lányok, gyerekek jajongása betöltötte a szigetet. Kiürült a tisztás, már csak Miene-no állt a helyén, aztán ő is megindult a halott felé. Megállt előtte, nézte egy kicsit, aztán inkább csak magának meg a csendnek suttogta: — Köszönöm neked. A halálod volt életed legnagyobb jócselekedete... — és hátat fordítva a térnek, sietni kezdett a kunyhója felé. hogy végleges elb-'> t rreggondolja, mielőtt a 1 me'és óiája elérkezik. A nyakában ott csüngött a varázslólánc, a zsebében egy tokban ott volt az injekciós-tű. — Egyformán a javukra kell használom mind a kettőt, legalább ennyi világos a feladatból... — gondolta menet közben, aztán belépett a kunyhójába, s érezte, hogy mindjárt összeroskad a fáradtságtól, meg a vállára vett felelősségtől. Mégis papírt, ceruzát fogott és írni kezdte a legsürgősebb tennivalókat. • Ünnepélyes komorsággal gyülekezett a tömeg. A csendet szinte tapintani lehetett volna, mióta megszűnt a tam-tam. Az utolsó dobütéssel elnémult a sírás és jajgatás is: az állandó zaj helyét valami fojtott némaság vette át. (Folytatjuk)
