Tolna Megyei Népújság, 1961. május (11. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-03 / 102. szám

4 tolva mr.Ttt népújság 1961. május A szekszárdi irodalmi színpad új műsora »Tükör — Görbe tükör« cím­mel mutatta be új műsorát áp­rilis 29-én a zeneiskola előadó­termében a szekszárdi Garay János Gimnázium Geisler Eta KISZ-szervezetének irodalmi színpada. Karinthy-estnek is ígérte a műsort a plakát, s va­lóban — amennyiben ezt a két­órás tartam lehetővé tette — az előadás igyekezett kereszt- metszetét adni Karinthy Fri­gyes különleges írásművészeté­nek, ízelítőt adni Karinthy sa­játos humorából. Csak váloga­tásról lehetett szó, így tehát az a kérdés, milyen szempontok alapján válogattak a rendezők. Még ha figyelembe vesszük is, hogy a nagyközönség mellett á diáktársak számára készült a műsor, nehezen lehet helyeselni a válogatást, mert kétséges, hogy a kortársak alapos isme­rete nélkül, s a Karinthy-kora- beli irodalmi viszonyok isme­rete nélkül teljesen érthető volt-e minden mondat, minden kép, a színpadon életre kelt utalások valóságos élményt je­lentettek-e a nézőnek? Ezen sokat tudott volna segí­teni az összekötő szöveg, amely ebben a formájában nem elégí­tett ki, szürke, kevesetmondó volt, s csak vajmi kevéssé nö­velte értékét a jó előadásmód (elmondta Szalai Tibor). Kiemelkedett a műsorból a »Halotti beszéd«, s a másik je­lenet, a »Visszakérem az isko­lapénzt«. A versparódiák elő­adásából a Kosztolányi-paró- dia volt a legjobb, de szeren­csétlen dolog az eredeti verset együtt bemutatni a paródiával. Karinthy maga is tiltakozott volna ez ellen, hiszen ez szán­dékának félreértését jelenti. Sokkal szerencsésebbnek bizo­nyult az Ady—Szabolcska—Ka­rinthy összeállítás, bár helye­sebb, érzékletesebb lett volna, ha a rendezés az Ady-paródiát fiúszereplővel mondatja el. Az énekkar kiváló képessé­geiről ismét meggyőződhettünk. A fentebb felsorolt hibák mellett is azt kell mondanunk, értékes munkát végzett az iro­dalmi színpad új műsorának bemutatásával. De amikor elis­meréssel szólunk az új műsor­ról, nem hallgathatjuk el né­hány megjegyzésünket. Félre­értések elkerülése végett: a »Tükör — Görbe tükör« jó mű­sor, jó előadás, de felvetődik a gondolat, nem lett volna-e he­lyesebb Karinthy-est helyett a magyar irodalom egészének ter­méséből válogatni egy estére valót? Nem múlik el hét, hogy Fája Géza nagysikerű előadása Decsen Féja Géza, a Viharsarok című könyv közismert írója, aki a kö­zelmúltban hosszabb időt töltött a Sárköz falvaiban, szombaton este, a megyei könyvtár iró-ol- vasó találkozóinak keretében Decsre látogatott. A falu népe zsúfolásig megtöltötte a művelő­dési házat, s nagy érdeklődéssel hallgatta meg Féja Gézát, aki beszámolt írói pályája indulásá­ról, munkájáról. Beszélt a Vihar­sarok c. könyv keletkezéséről, majd részleteket olvasott fel a Sárközről készült tanulmányából, amely a könyvnapra jelenik meg. A decsiek az előadás után lel­kesen ünnepelték a kitűnő írót. Dunaföldváron vendégszerepeitek a paksi színjátszók A közelmúltban a Dunaföldvári Kendergyárban vendégszerepéit a paksi járási művelődési ház színjátszó csoportja. A kender­gyár új, szépen berendezett 400 férőhelyes kultúrtermében nagy­számú közönség előtt mutatta be az együttes Talavesz—Komoly. Mocsári ördögök című, mai tár­gyú háromfelvonásos vígjátékát. Az est sikerét a gyár dolgozói jó szervezőmunkával segítették elő. A nagy közönségsikerű elő­adást hálás tapssal jutalmazta a közönség. A tervek szerint a gyü­mölcsöző kapcsolatot továbbra is fenntartják a gyár dolgozói és a paksi színjátszók. A megye első üzemi fodrász-üzlete Régi kívánságuk volt a Tolnai Selyemgyár munkásnőinek — a gyár dolgozóinak több mint 90 százaléka nő —, hogy nyissanak fodrászüzletet a gyárban. E kí­vánságuk most teljesült. A Tol­nai Ruházati és Szolgáltató Ktsz létrehozta a gyárban a megye első üzemi fodrászüzletét. A gyár biz­tosított helyiséget és segített az átalakítási munkáknál is. Az üzlet nyitvatartási idejét úgy állapították meg, hogy az összhangban legyen a gyári mű­szakkezdések és befejezések ide­jével. — Ősrégi olvasztókemence az Tibetben egyáltalán nem volt Elbruszon. Az Elbrusz északi országút. A kereskedelmet és a lejtőjén, az örök hó határán túl, közlekedést karavánokkal bonyo- 3400 méter magasságban ősrégi lították hr. Ma távolsági utak ércolvasztó kemencét találtak a kötik össze Lhasszát többek kö- geológusok. A primitív építmény zött Szikang, Singhai és Szinkiang fa csapja is előkerült. A kernen- tartományokkal. A tibeti váro- ce alján, szén és salakmaradvá- sok 70 százaléka között már meg- nyok között rézérc darabokat és indult a gépkocsiforgalom is. rézgálic kristályokat találtak. Jelenleg 1400 kilométer hosszú­ságú vasútvonal épül, amely a — Karavánok helyett — autó- Lancsoutól északnyugatra fekvő közlekedés. A felszabadulás előtt Szininget Lhasszával köti össze. a rádióban ne hallanánk Ka- rinthyt, a televízióban úgyszin­tén, a humor jegyében fogant műsorok (hivatásosoktól és mű­kedvelőktől) nem nélkülözik Karinthyt, az egyik legolvasot­tabb magyar író Karinthy Fri­gyes. (Ez nem mond ellent a bevezetőben tett megállapítá­sunknak, miszerint az ifjú ol­vasóréteg nem ismeri a kor iro­dalmi vonatkozásait). Ugyanak­kor egy sereg régi és újabb írónk és költőnk van, akiknek életművében jelentős helyet tölt be a humor. Ezt bemutatni nemcsak helyes, hanem köte­lesség is lenne — különösen az iskolai színjátszásnak, különö­sen egy irodalmi színpadnak. Hogy csak néhányat soroljunk fel: a harcosan antiklerikális Kocsonya Mihály házassága, Heltai Gáspár, Pákh Albert Garay-paródiája, Kisfaludy Ká­roly egyfelvonásosai, Csokonai, Petőfi, (még Arany János is), Heltai Jenő, Gádor Béla, stb., stb. Úgy érezzük, egy ilyen ösz- szeállítás minőségben is, de az ismeretek terjesztésében feltét­lenül felérne a Karinthy-est ér­tékével. (Anélkül persze, hogy Karinthy Frigyes értékét, jelen­tőségét kétségbevonnánk). Ez a műsor még nem késett el, s bízunk benne, hogy a járt utak újrafelfedezése után ke­vésbé járt, de annál izgalma­sabb utakon is találkozunk més a szekszárdi irodalmi színpad tehetséges szereplőivel és ren­dezőivel. A Karinthy-est rendezésének munkáját Kaszás Imre és Szalai Tibor végezte. Az énekkart ifj. Gerse József vezényelte. (letenyei) A kohó- és gépipar újdonságai az ipari vásáron A Kohó- és Gépipari Minisz­térium vállalatai az idei Buda­pesti Ipari Vásáron a magyar ipar legújabb termékeit mutatják be. A kiállítás területén — mint­egy tizennégyezer négyzetméter — szakosítva állítják ki az ipar termékeit. A SZERSZÁMGÉPIPAR Az egységes csarnokban mu­tatják majd be a DIMÁVAG Gépgyár gyorssodró, többféle dróthúzó gépét. A Fúrógépgyár be­mutatja nagy sikert aratott gyé­mánttárcsás köszörűgépét. Nagy érdeklődést vált majd ki a lá­togatókból az Esztergomi Szer­számgépgyár pantográf másoló­gépe is. ERŐSÁRAMÚ BERENDEZÉSEKET GYÁRTÓ IPAR Az iparág a termékek széles skálájával ismerteti meg a vá­sár látogatóit. A Kábel- és Mű­anyaggyár szigetelő anyagokkal, normál és hosszanjátszó hangle­mezekkel, műanyagcsapágyakkal, járműalkatrészekkel vesz részt a kiállításon. A Bajai Villamos- ipari Gépgyár bemutatja háztar­tási porszívógépét és a nyolcvan literes házi vízellátó berendezé­sét, amely után különösen a kislakásépítők érdeklődnek. Az iparág szenzációja lesz a Kle- ment Gottwald Villamossági Gyár 50 kilovolt-amperes, 220 ki­lovoltos transzformátora, melyet szabadtéren mutatnak be ÁLTALÁNOS GÉPIPAR Az iparág elsősorban élelmi­szeripari gépekkel ismerteti meg a vásár közönségét. Az Április 4. Gépgyár a többi között bemu­tatja’ az idén első ízben export­ra kerülő hűtőkompresszort. A Keményfémipari Vállalat külön­böző porkohászati eljárással ké­szült termékeivel ismertet; meg a vásár látogatóit, a szakembe­reket. A JÄRMIÜPAR Számos újdonság. érdekesség várja a gépjárművek iránt ér­deklődőket. Vasúti kocsik modell­jei, különböző motorok adnak képet az iparág munkájáról. A Csepel Autógyár a D-705 és a D-450 típusú nyergesvontatók különleges példányait mutatja be. Az Ikarus elhozza a kiállításra speciális gépkocsijait. A VT Trak torgvár négyféle dömpert, ugyan­ennyi különleges traktort mutat be. Autóvillamossági felszerelé­sek. alkatrészek bemutatása egé­szíti ki a járműipar bemutatott termékeit. A híradástechnika és műszer­ipar világhírű termékeit hozza el a vásárra, rádiók, televíziók, kü­lönleges elektronikus műszerek­kel, árammérőkkel dokumentál­ják az iparágak termékeit. A kiállítás területén már lázas munka folyik. A különböző vál­lalatok már készülnek a vásárra.- Készítik a termékeket, pavilono­kat, hogy május 19-én — a vá­sár nyitásán — már szemet gyö- nyörködtetően tudják bemutatni a magyar ipar legszebb termé­keit. Nehéz úton indult el EGYKEDVŰ ARCKIFEJEZÉS- — Felhúztam. De nem a csőr- I tudott a vonat menetrend szerint SEL néz hosszan ki az ajtó sárga­fehér üvegén. Kint zuhog az eső. Köpenyén látszik, hogy nemrég jöhetett. Keiében tartja a kék színű vasutas-sapkát. Forgatja két ujja között... — Jöjjön be. — halkan kiszól az állomásfőnök az irodából. Sz. S. megigazítja köpenyét, s belép. Köszön, jelentkezik. — Foglaljon helyet, oda, a ka­napéra. Úgy. Sz. S. leül, nehéz, munkás ke­zét ölébe fekteti. Várakozón néz hol rám, hol az állomásfőnökre Látni az arcán a zavart, a bűn­tudatot. Hallgatunk. Talán két perein üli meg a szobát a csend, hogy a lélegzetet is haliam lehet. — Hogyan történt az a múlt­kori eset? — Ügy volt, hogy este lefe­küdtem, az órát felhúztam, de a csörgőt elfelejtettem, s amikor felébre. tem, hiába rohantam már le, előttem ment ki a vonatom, így lemaradtam. S azóta még nem osztottak be szolgálatra. — így volt ez? Én másképp ismerem a történetet. Maga sokat ivott akkor, s azért nem volt ké­nes felébredni, még az órát sem húzta tán fel! Hasznosítani kellene jobban a klubszobát Bordóhuzatú párnás székek, csipketerítős kerek asztalok, kis­sé használt szőnyeg, új lemezját­szós rádió, könyvszekrény, teli könyvvel, folyóiratokkal. Ez a KISZ-klub. Vasutas fiatalok hoz­ták létre, nagyrészt az ő érdemük, hogy esténként itt kényelmesen, otthonosan szórakozhatnak. Egyik este én is látogatója vol­tam a KISZ-klubnak. Fél éve volt ez, amikor megnyílt a klub. seiket. Barátkoztak, ismerkedtek. szórakoztak... Sajnos csak szalmaláng volt a kezdeti lendület. Néhány hét után mind kevesebben keresték fel a klubot. Jórészt a KISZ vezetőség tagjai voltak a törzsvendégek. Igaz, amikor a szemináriumokat tartották a klubban, zsúfolt volt a terem, s utána is szórakoztak a fiatalok, de különben nem vették igénybe ezt a sokat hiányolt és A fiatalok táncoltak, játszottak, végre elkészült korszerű klubot, beszélgettek a munkáról, a fiata- — Előttük a lehetőség. Mindent lók versenyéről. Akkor jól műkő- megadunk a fiataloknak — mon­dott a klub. Sokan látogatták, dotta az egyik pártvezetőségi tag. Nemcsak dombóvári vasutas-fia- I — Eddig még sajnos nem tudtuk talok jöttek el esténként a klub- [ állandóvá tenni a klub látogató­ba, hanem a fiúk elhozták leány- sát. Nem rosszabbak most sem a ismerőseiket, a lányok fiúismerő- fiatalok, mint fél évvel ezelőtt. Érdeklődésük sem csökkent, csak úgylátszik »pihennek« egy kicsit. De hallottam, hogy már ébresztik egymást. Igaz, a klubszoba nem fog élénkülni ezzel, de másutt jönnek majd össze. Kiránduláso­kat terveznek, színházlátogatá­sokra készülnek. S a közösségi szellem így is fejlődik bennük, de ettől függetlenül kár kihasználat­lanul hagyni a pécsi vasútigazga- tóság legszebb KISZ-klubját. Ha már megvan a klub, használni kellene! S mit mondanak erre a fia­talok? Egyetértenek a pártveze­tőséggel, hasznosítani kellene job­ban a jól felszerelt klubszobát. — P — got. — Nehezen hiszem el, hiszen becsapott bennünket két hete is. Emlékszik rá? Akkor maga miatt három órát állt a vonat Simon- tornyán; részeg volt. S másik pi­henőben lévő dolgozót kellett a vonat után küldeni... Akkor is itt ült, akkor is fogadkozott, hogy ez volt az utolsó. Hogy többet ilyen ügyben nem kell hozzám jönnie. Hát ennyit ér a maga szava ? Sz. S. lehajtja fejét. Nem mer szembenézni velünk. — De ez az utolsó. Most az egyszer higgyen még főnök elv­társ. Soha többet nem iszom. — A múltkor még jobban meg­fogadta. Maga rendes ember, ha nem iszik. Munkájára soha nincs panasz — ha nem iszik. Csendes, halkszavú, teljesíti a parancsot, — ha nem iszik. Nem késik el a szolgálatból, — ha nem iszik. Jutalmat is kapott már, — ha nem ivott. Soroljam még? Látja, mindig a »ha nem iszik«.' Hát kell ez magának? ÉS MOST MAGYARÁZKODNI KEZD. Zavaros történet kereke­dik ki. Szomorú családi tragédia, szerelmi bánat, száz forintért el­adott tüzelő, »jóbarátok« csábí­tása. — Nem! Ez így nem mehet to­vább. A fegyelmi bizottság dönt majd ügyében. A múltkor azt mondtuk, hogy ha még egyszer ismétlődik a fegyelemsértés, el­bocsátjuk. Húsz éve szolgál már a vasúton. Eldobna húsz nehéz vet? A barátokat? A becsületet? Egy pohár bor miatt? Mert ma­gának csak egy pohár bor kell, a többiről már nem tud lemon­dani! Felnőtt ember! Mondja, mit csináljunk magával? — Most az egyszer, csak most ne küldjenek el. — De ez a kötelességünk, ezt követelik társai. Hétszázötven dombóvári vasutas. Az ő véle­ményükre is adni kell. Mert nem azt mondják a kívülállók, hogy Sz. S. ivott, hanem, hogy egy | bérré válik vasutas volt részeg, s miatta nem haladni. Nagy a mi felelősségünk! Maga ezt nem tudja? — Tudom. De csak még az egyszer legyenek elnézök. Ne bo- csássanak el. Többet nem iszom. Még szolgálaton kívül sem. — Ne fogadjon ilyent, úgy sem tudja betartani. — De igen! — szinte kiáltva válaszol — kapaszkodik az utolsó szalmaszálba. S meg lehet-e ta­gadni tőle ezt az utolsó lehető­séget? Nem! Ember ő is. Meg­tévedt. Sokszor. Notórius ivó. Gyakori fegyelemsértő! De em­ber! ! — Azt mondta a múltkor, ha még egyszer előfordul ilyen eset, önként jelentkezik elvonókúrára. Már itt beszélgetünk egy órája s még nem is említette ... — Elmegyek, kinél kell je­lentkezni? A főnök megmondja a címet. — S ha visszajön? Mit gondol, akkor rendes ember lesz? Lesz annyi akaratereje, hogy lemond­jon továbbra is az italról, a csá­bításról? — Igen. Lesz annyi erőm. — Jó. Még most intézkedem. Kap három nap szabadságot. Ké­szüljön fel ezalatt az útra. Ha a büntetést letöltötte, ismét rende­sen dolgozik, nem iszik, vissza­mehet a brigádba... SZ. S. LÁTHATÓAN KÖNY- NYEBBEN TÁVOZIK. A feszült­ség, amely a kis szobát megtöl­tötte, feloldódik. Az ajtóban meg­áll, köszön. Köszöni a segítséget is, s távozik. Amikor becsukódik mögötte az ajtó, kérdőn nézek az állomási főnökre. — Talán, talán lesz belőle még egyszer rendes ember. Mást ér­dekében már tenni nem tudunk. A főnök cigarettát vesz elő, rágyújt, kéken száll a füst, ki­nézek az ablakon, ott áll a pe­ronon Sz. S. Törli homlokát. S lassú léptekkel elindul az állo­másról haza, hogy felkészüljön a nagy útra, amelyen rendes em­— Pj —

Next

/
Oldalképek
Tartalom