Tolna Megyei Népújság, 1961. április (11. évfolyam, 78-101. szám)
1961-04-02 / 79. szám
*N TOLNA XI. évfolyam 79. szám. .LAG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! ARA: 80 FILLER Vasárnap, 1961. április 2. ÁPRILIS 4 — felszabadulásunk ünnepe Irta i Katona József, az MSZMP megyei bizottságának osztályvezetője Minden évben — április 4-én — dolgozó népünk megünnepli fel- szabadulásunk ünnepét. 1945 április 4-én a szovjet Vörös Hadsereg csapatai végleg kiűzték hazánk területéről a hitlerista csapatokat és a legutolsó magyar- országi csatlós, Szálasi zsoldosait. Bár még a II. világháború befejezéshez közeledett ekkor, mégis hazánk területének felszabadulása dolgozó népünk számára történelmi esemény. Hazánk fel- szabadulásának ténye megmentette hazánkat a további anyagi és véráldozattól, amelybe hosz- szú időn keresztül Hitler és csatlósa, az uralkodó osztály bábja, Horthy kényszerítette. Másrészt — és ez döntő — a felszabadulás történelmi jelentőségét az adja meg, hogy hazánk a történelem folyamán először kapott olyan lehetőséget a Szovjetunió felszabadító harca eredményeként, hegy leszámoljon végérvényesen és visszavonhatatlanul a magyar népet évszázadokon keresztül bilincsben tartó, kizsákmányoló rendszerrel. A magyar népet évszázadokon keresztül elnyomta a Habsburg- önkény és saját urai, a földbirtokos, tőkés iparbárók maroknyi csoportja, a gazdagság az ő kiváltságuk volt, míg a gazdagság előteremtői, létrehozói szenvedések és megaláztatások árán azok a milliók voltak, a lakosság többsége, akiket az úri rend emberszámba sem vett. Maroknyi népnyúzó az egyik póluson, kizsákmányolt, agyondolgoztatott munkások, földjéből kiforgatott, kilátástalan jövőbe néző paraszti tömegek, lenézett, jövőjében nem bízó értelmiség a másik póluson. Az első munkás-paraszt állam, a szocialista Szovjetunió Vörös Hadserege szétzúzta nemcsak a Hitler—Horthy—Szálasi bandákat, hanem szétzúzta a tőkésföldbirtokos kizsákmányoló osztályokat, az elnyomó, kizsákmányoló uralmat is. Április 4-ével, felszabadulásunk ünnepével új világ születését ünnepeljük hazánkban. A magyar történelem nagy gondolkodói és harcosai hányszor elmondták és hányszor cselekedtek is, hogy hazánk független, szabad ország legyen. E próbálkozások a magyar történelem adott szakaszán elbuktak. Elbukott 1919-ben egy olyan nagyszerű, első próbálkozás is, amely már a kizsákmányolás teljes felszámolását tűzte célul zászlajára: a Magyar Tanács- köztársaság. 1945 április 4-ével végérvényesen megteremtődött annak a lehetősége, hogy hazánk függetlenül és szabadom, dolgozó népünk a hatalom birtokosaként új társadalmi rendszert építsen, a megsemmisített kizsákmányoló rendszer romjain. Ezt tette lehetővé a Szovjetunió felszabadító harca. Dolgozó népünk, kommunista pártunk vezetésével tudott élni e lehetőséggel. A felszabadulás óta eltelt 16 esztendő fényesen bizonyítja ezt. Pártunk vezette dolgozó népünk — munkásosztályunk, mindinkább egységessé váló parasztságunk emelt fővel járó, alkotni tudó és vágyó értelmiségünk e rövid 16 év alatt — történelmi kort tekintve rövid — a több esetben harcban a belső és külső ellenséggel, a háború sújtotta országból megteremtette szocializmust építő hazáját. A felszabadulás első perceiben munkásosztályunk hősi erőfeszítésével, szinte élelem nélkül, a legelemibb feltételek hiányában helyreállította a lerombolt üzemeket, hogy megindulhasson az életet jelentő anyagi javak termelése. A Szovjetunió Vörös Hadserege nemcsak fegyverrel segí- -tett hazánk felszabadításában, hanem abban is, hogy meginduljon a termelés, amelyhez nyersanyagot adott, élelmiszert szállított, hogy az éhség réme ng sújtsa dolgozó népünket. Kommunista pártunk az újjáépítés időszakában hazánk történelmében egyedülálló politikai tényezővé vált, az ebben a szakaszban még meglévő, különböző irányt képviselő, sok esetben a történelmet visszasíró és visszacsinálni akaró tucatnyi párt és pártocskák között. A marxizmus— leninizmus eszméjén nevelkedett MKP volt a felszabadulás pillanatától kezdve az az erő, mely világos, egyenes utat mutatott hazánk fejlődése szempontjából dolgozó népünknek. Az ipar helyreállítása, a termelés beindulása mellett falun is kibontakozott a paraszti élet jövendője. Több mint félmillió nincstelen zsellér, napszámos és cseléd az Eszterházyak, Festetiohek, papi birtokok és más földbirtokosok többmillió holdas birtokából kisajátítás révén a földreform során földet kapott. Eldőlt a sokévszázados per, amelyért oly sokan elődeink közül hiába harcoltak: a föld azoké lett. akik verejtékükkel művelték, de a létrehozott gazdagság a maroknyi kizsákmányoló osztálynak jutott. 1948-ban megtörtént a döntő jelentőségű ipari üzemek, vállalatok államosítása, feltétele annak, hogy a munkás-paraszt szövetség alapján álló, egyre erősödő, szilárduló néphatalmunk megteremtse a szocialista ipart, fejlődésünk fő tényezőjét. Munkásosztályunk legjobb fiai, akik azelőtt éhbérért dolgoztak, vagy akiket a munkanélküliség réme fenyegetett, a nép tulajdonába vett gyárak, üzemek vezetői, igazgatói lettek, alsó, közép és felső szinten egyaránt. Népünk fiai — az azóta eltelt idő fényesen igazolja — megfeleltek a várakozásnak, mert világviszonylatban is elismert iparunk nagy tehetségű, tanult, elismert vezetői lettek. Az azóta eltelt idő alatt sok ezer mérnök, művezető, technikust stb.-t nevelt népi államunk iskolai hálózata a munkás-pa- raszt-értelmiség gyermekeiből, az általános iskoláktól kezdve az egyetemekig, akik tudásukkal, szakértelmükkel a szocialista ipar, a kereskedelem és egyéb posztokon tevékenykednek. Ami azelőtt a kiváltságos osztály privilégiuma volt, — a tanulás — mindenki számára kézzelfogható ténnyé vált. Iskolai hálózatunk évről évre szárnyra bocsátja a kitanult munkás, paraszt gyermekeket, hogy az élet 'lönböző posztjain — mérnökök, orvosok, pedagógusok stb. — szolgálják hazánk javát. Átnevelődött egész munkásgárdánk is, akik a napi munka után fáradságot nem kímélve gyarapítják politikai, szakmai ismereteiket, mert egyre fejlődő szocialista iparunk további fejlesztése csak szakmájához maximálisan értő, politikai öntudattal rendelkező munkásokkal lehetséges. A munkás-paraszt szövetség alapján álló néphatalmunk tíz és százezrével küldte az élet minden területére munkásainkat, dolgozó parasztjainkat, néphez hű értelmiségünket. A felszabadulás előtt a politikai és gazdasági funkciók birtoklása a kizsákmányoló osztályok privilégiuma volt. A tanácsi rendszer széleskörű lehetőséget biztosít arra, hogy dolgozó népünk legszélesebb tömegei befolyjanak a politikai hatalom gyakorlásába, javaslataikkal, elgondolásaikkal, úgy is mint dolgozók, úgy is mint a tanácsok tagjai egészen az országgyűlésig. De a politikai aktivitásnak számos egyéb területe is van, ahol a dolgozók tömegei országos méretekben a hatalom birtokosaiként cselekednek. Addig, amíg évszázadokon keresztül szentségtörés lett volna gondolni is arra, hogy egyszerű ember valamirevaló politikai funkciót töltsön be, addig ma mindenki által elismert és bizonyított tény, hogy népi államunk hű fiai előtt, akinek rátermettsége van, nyitva áll az út a legmagasabb funkció betöltésére is. Egész fejlődésünk hajtóereje pártunk helyes politikája, melynek révén dolgozó népünk aktív cselekvésével építi még szebbé hazánkat, ahol a fő eív: becsületes munka nyomón egyre emelkedő termelés, fokozódó életszínvonal. Ez a mi építésünk törvénye, melyről népünk meggyőződött. Ez a kérdés lényeges mezőgazdaságunk szempontjából. Szocialista iparunk mellett a legutóbbi időkig — kevés kivétellel — kis- parcellás egyéni gazdálkodás folyt. Nem növekedett a termelése az ipar méreteihez mérten, ami igen döntő jelentőségű egész népünk, így parasztságunk szempontjából is. Döntő jelentőségű abból a szempontból is, hogy a mezőgazdaság, a kisárutermelés keretei között maradva magában hordja a lehetőségét a falusi kizsákmányolás tendenciáinak feléledésére is. Szocialista ipar — kisárutermelő mezőgazdaság ellentmondásos tendencia, mely gátolja a munkás-paraszt szövetség további erősödését, a gépek korszakában ilyen elavult gazdálkodás a parasztság tömegeit középkori szinten tartja, nem biztosít felemelkedést. Pártunk helyes politikája nyomán a korábban megalakult termelőszövetkezetek ió részének példájára, korszerű n’larni gazdaságok útmutatására hazánk parasztsága tömegesen választotta a felemelkedés útját az utóbbi egykét évben. Alapvető tényező a parasztság e sorsdöntő elhatározásában az MSZMP bölcs, tömegméretű felvilágosító munkája. A szocialista ipar mellett mezőgazdaságunk is rálépett a szocialista útra. 16 év nem nagy idő történelmi szempontból. A felszabadulás óta pártunk sikeresen vezette népünket új és új győzelmek felé. Ha néha voltak is megtorpanások, ha revizionista nézetek mellett baloldali szektóns túlzások is felütötték fejüket, melyeket a külső imperialista körök felhasználtak az 1956-os ellenforradalmi kísérletre, dolgozó népünk szilárdan, pártunk helyes iránymutatása alapján úrrá lett a nehézségeken. Az építés örömeiben, de a megpróbáltatások idején is mellettünk állt és áll ma is a szocialista világrendszer, elsősorban ennek legkipróbáltabb országa, a Szovjetunió, mely nemcsak a fel- szabadulást hozta népünknek, hanem mindennapi munkánkban erejével, tapasztalataival, legjobb barátként segíti szocializmust építő hazánkat. Az emberi alkotásnak alapvető eleme, létfontosságú tényezője, hogy az emberiség, köztük hazánk népe is, békében minden más néppel, fáradozzon az emberiség boldogulásiért. Segít abban is a szocialista tábor, a Szovjetunió ereje, a világ elismert komoly politikai tényezője, hogy a magyar nép és minden más nép a béke tartás fenn-. maradásának, a háború elkerülhetőségének magasztos eszméi, az emberi felemelkedés és boldogulás, a tudomány és kultúra az ember szolgálatára álljon a háború és pusztítás helyett. E békeharcban a mi népünk szilárdan és eltökélten a szocialista tábor, a haladó emberiség békeakaratót, békevágyát testesíti meg. Szilárd tényező e békeharcban a hazánkat felszabadító Szovjetunió, amelynek népei sokmillió ' ős halálával magyar népünknek és más népeknek megnyitották az emberi boldogulás útjátAmikor 16 esztendő felemelő harcainak, győzelmeinek egy-egy állomását — távolról sem egészében — emlékezetünkbe véssük, végiggondolunk a megtett útra, büszke érzés tölt el bennünket. Ugyanakkor hálatelt szívvel gondolunk azokra a szovjet hősökre, akik hazánk felszabadítása közben vérüket ontották hazánk, népünk szabadságáért, függetlenségéért. A felszabadító nép és a felszabrdított nép vérrel pecsételt barátsága és testivérisége a szovjet- magyar barátság örök záloga.
