Tolna Megyei Népújság, 1961. április (11. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-06 / 80. szám

t ipoi. aprms o. TOCNÄ OTEGYEt NEPfiJSÄG Sikerekben gazdag másfél évtized a Sárpilisi Népi Együttes mögött Tizenöt esztendő munkája ke­rült mérlegre az elmúlt héten Sárpilisen. A megye legrégibb és — minden túlzás nélkül mond­hatjuk — legkiválóbb népi együt­tese ünnepelte működésének más­fél évtizedes fordulóját. Tizenöt esztendő a népi kultúra, a nép­művészet szolgálatában. Tizenöt eredményes, sikerekben gazdag esztendő, tizenöt év sok munká­ban, sok verejtékes készülésben, megannyi felcsattanó tapsban. Ez a mérleg. Eredményt biztosító, pozitív mérleg. Mindezt természetesen a né­hány napos ünneplés nem tudja kifejezni, hiszen az ünneplésnél sokkal többet érdemelnek a sár­pilisiek. De nem is ez méri a mun­kát, hanem az a sok dal, amit ők ástak ki a feledés homályából, s amelyek ma is élnek és élni fog­nak a sárpilisiek és a környék­beliek ajkán. Vagy nem a pilisi együttes és vezetője, Bogár István munkáját dicséri-e az, amikor a rádióban hétről-hétre felcsendül egy-egy sárpilisi, sárközi nóta? Hiba lenne csak az elmúlt évek számában mérni a sárpilisi dalo­sok, táncosok, mesemondók mun­káját. Az eredményekben kell mérni, s az eredmények nagyok. Mindenekelőtt azért nagyok, mert felejthetetlenek. Mándi Gyula, a megyei tanács művelődésügyi osztályának veze­tője mondotta az ünnepi beszédet A megye közlekedésének helyzetéről tárgyalt a megyei tanács vb. Szerdán délelőtt ülést tartott a Tolna megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága dr. Tuska Pál vb. el­nök elnökletével. A feladatkörben tett intézkedésekről és a lejárt határidejű vb. határozatok végre­hajtásáról szóló elnöki jelentés elfogadása után a megye közleke­dési helyzetéről tanácskoztak Sán­dor Gábor építési és közlekedési osztályvezető beszámolója alap­ján. Az előterjesztett beszámoló is­mertette megyénk útviszonyait, az ezzel kapcsolatos feladatokat, a közlekedési balesetek statiszti­kájának alakulását és a legfonto­sabb tennivalókat. A beszámoló felett széleskörű vita alakult ki. A napirendi pont vitája során felszólalt Benedek László, a Köz­lekedés és Postaügyi Minisztérium képviseletében. Többek között ezt mondotta: — Sajnos az is hozzá­járul a közúti problémákhoz, hogy az útőrök jelentős része minden­nel foglalkozik, csak éppen út­karbantartással nem. Ezután a szekszárd—siófoki út építésének befejezésével foglalkozott. Takács Endre is a Közlekedés és Postaügyi Minisztérium képvi­seletében vett részt és szólalt fel a vb. ülésén. Dr. Tóth Sándor, Tolna megyei közlekedési ügyész a balesetek megelőzésével foglalkozott. El­mondotta, hogy még mindig sok balesetet okoznak az utcára en­gedett állatok és a kivilágítatlan fogatos járművek. Dr. Vigh Dezső, a megyei tanács vb. elnökhelyettese, amint mon­dotta. nagyobb gondot kellene for dítani a közutak portalanítására, mert ezáltal azok tartósabbakká válnának. Többek között foglal­kozott az autóbuszokon hivatalos ügyben utazók problémáival. Elő­fordul, hogy valakinek hivatalos ügyben feltétlenül utaznia kell, a gondatlan autóbusz-kalauz még­sem az ilyen utast, hanem máso­kat vesz fel. Háromsráz mázsa rost — terven felül A Dunaföldvári Kendergyárnál már szinte hagyományossá vált a tervek rendszeres túlteljesítése, értve ez alatt nemcsak a termelé­si tervet, hanem az egyéb muta­tókat is. A rostkikészítési tervet — az első negyedévre vonatko­zóan — már március 18-ra telje­sítették, a hónap végéig pedig há­romszáz mázsa rostot gyártottak terven felül. A túlteljesítés értékét növeli az, hogy jelentős mértékben nem többletnyersanyag fel- használásával, hanem az anyagkihasználás növelésé­vel biztosították. Míg a terv szerint az első ne­gyedévre 20,6 százalékos rostho­zamot kellett volna elérni — egy mázsa kenderkóróból 20.6 kiló szálat és kócot —, ténylegesen 21—21.6 százalékos volt a rostho­zam. Egyébként néhány évvel ez­előtt még el 'rhetetlen álomnak tekintették a 20 százalékon felüli rosthozamot. Bakán József, a Pécsi Autóköz­lekedési Igazgatóság vezetője a Tolna megyei AKÖV gondjaival, fejlesztésével, az AKÖV-dolgozók munkafegyelmével, valamint a balesetelhárítással foglalkozott. Helyeselte, hogy hozzáláttak Tolna megyében is egy autóklub-cso­port létrehozásához. Tölösi Kálmán, a Tolna megyei tendőrfőkapitányság nevében a műszaki hibákból adódó balese­tekkel foglalkozott. Dr. Tuska Pál a vita tanulsá­gait többek között a következő szavakkal foglalta össze: — A végrehajtó bizottság nem véletle­nül tűzte napirendre a megye közlekedési helyzetének megtár­gyalását. Állandóan növekszik a gépjárművek száma. Ennek kö­vetkeztében nőnek a problémák s. Szükséges, hogy a biztonságos és korszerű közlekedés érdekében ninden lehetőt megtegyünk. A végrehajtó bizottság határo­zatot hozott a megye közlekedé­sével kapcsolatos problémák meg­oldására. A következő napirendi pontban az igazgatási osztály gyámügyi munkájáról és a gyámügyi igaz­ítás jelenlegi helyzetéről tanács­iak dr. Lencsés Gyula, igazga­tási osztályvezető beszámolója alapján. 2. — Uitaka-Ti, még eddig nem vettek észre, hogy jövünk. Mi­lyen meglepetés lesz, ha meg­érkezünk ... A mozdulatlan bronz-szobor megfordult a csónak elején. Visz- szanézett az ő orvos barátjára és mint a megszállott, még egy­szer mondta: — Tikiti várni fog! Fölöttük egy sirály elsírta ma­gát. Vijjogása beleveszett a kék végtelenbe és Miene-no szívét valami rossz érzés fogta meg. — Sír a sirály... — futott vé­gig rajta a borzongás, de ő már tudott parancsolni magának, s ezért hangosan csak ennyit mon­dott: — Igen, téged Tikiti hazavár. Téged Tikiti, engem meg a mun­ka. Uitaka-Ti leguggolt a csónak elején — így kisebb szelet fog, gyorsabb a haladás és zümmög­ni kezdett valami régi melódiát, hogy gyorsabban fussanak a per­cek. Miene-no fordított egy ke­veset a kormányon és így a vi­torlák nem fedték el a partot. Azt hitte, rosszul lát. A parton nem volt senki. Senki. Senki. Egyetlen társuk volt, a sirály. Vijjogott és sírt felettük, míg a piroga feneke megsúrolta a sziget homokpadját. Hazaérkeztek. * A pirogát meg sem kötötték rendesen, hanem sietni kezdtek a sziget belseje felé. A türelmet­lenség úgy rázta őket, mint va­lami csillapíthatatlan láz negy­venfokos olthatatlansága, s talán nem is vették észre, hogy a lá­buk önkéntelenül is a futás rit­musára igazodik. április 1-én, szombaton, a sárpi­lisi művelődési otthonban, az együttes ünnepén. Méltatta az együttes szép eredményeit, s el­mondta, a magyar népi kultúra, a népművészet a jövőben is bizton számít a sárpilisiek és Bogár Ist­ván lelkes működésére. Ez az ősi kultúra mindinkább megtelítődik mai korunk szocialista tartalmá­val és alapját, biztosítékát jelenti új kultúránk kiformálódásának. A Népművelési Intézet nevé­ben Vásárhelyi László üdvözölte a Sárpilisi Népi Együttest, majd a művelődésügyi miniszter nevé­ben Mándi Gyula a Szocialista kultúráért kitüntető jelvényt nyújtotta át az együttesnek, Bo­gár Istvánnak, Gergely Jánosnak, K. Kovács Jánosnak és Gy. Bóli Jánosnak. A kitüntetettek nevé­ben Bogár István, az együttes ve­zetője mondott köszönetét és tett ígéretet a további jó munkára. Az ünnepi műsorban a Sárpilisi Népi Együttes után fellépett a község termelőszövetkezeteit pat­ronáló Budapesti Kábel- és Sod- ronykötélgyár művészeti együtte­sének énekkara is. Az ünnepi hét keretében ápri­lis 4-én dr. Ortutay Gyula, a Ha­zafias Népfront főtitkára mondott ünnepi beszédet Sárpilisen. Hangsúlyozta, milyen szép az, hogy a felszabadulás utáni esz­tendőben megalakult a Sárpilisi Népi Együttes és azóta is eredmé­nyesen működik. Beszélt arról, hogy a szocializmust építő Ma­gyarország egy év alatt többet költ a népi kultúra feltárására és ápolására, mint a Horthy-korszak huszonöt esztendeje alatt erre a célra fordított. A nagygyűlés után a Sárpilisi Népi Együttes ünnepi műsort adott s többek között előadta Bogár István: Szüreti képek cí­mű kompozícióját. Eredményes másfél évtizedet ünnepelnek Sárpilisen. Ez az ün­nep nemcsak a község lakóinak ünnepe, hanem a megye egész lakosságáé, hiszen örömmel üd­vözöljük mindazt a szép ered­ményt, amit a Sárköz e kicsi fa­lujában elértek, s hisszük, sok­szor lesz még alkalmunk gyö­nyörködni magasrendű kultúrá­jukban. L. Gy. Megtakarított szénnel békevonat ment április 4-én Bátaszékről Kiskunfélegyházára A bátaszéki vasúti csomópont dolgozói hazánk felszabadulásá­nak évfordulója tiszteletére már az év eleién munkaversenyt in­dítottak. A dolgozók rendszere­sen teljesítették vállalásukat. A nagy ünnep előtti nap pedig kü- lönvonatot továbbítottak Kiskun­félegyházára. Bencze Konrád mozdonyvezető brigádja eredetileg 1000 tonnás vonat továbbítására vállalkozott, a vonatot végül is 1100 tonna sú­lyúra állították össze. Makai Ádám forgalmi szolgálattevő és brigádja biztosított minden fel­tételt. hogy a vállalást a dolgo­zók teljesíteni tudják. A vonat 6 óra 49 perckor indult Bátaszék­ről, és 13 óra 22 perckor ért Kis­kunfélegyházára. 25 perccel ko­rábban a menetrendi érkezési időnél. A vonatot a fűtőház dol­gozói által a munkaverseny so­rán megtakarított szénnel fűtöt­ték. A vonat személyzete pedig szabadnapján utazott a 27 száza­lékos túlsúlyos vonattal. II pártszervezet taggyűlésén vitatták meg a Béke tsz árutermelését Az elmúlt napokban tartotta taggyűlését a dalmandi Béke Ter­melőszövetkezet pártszervezete, amelyen első napirendi pontként a termelőszövetkezet megszilár­dításával foglalkoztak. A beszá­molót Právics József elvtárs, ve­zetőségi tag terjesztette a taggyű­lés elé. A beszámolóban és a vitá­ban egyaránt sok szó esett a szö­vetkezet árutermelési tervének teljesítéséről, amelyben a megszi­lárdítás egyik feltételét látták. A taggyűlés helyeslőleg állapí­totta meg, hogy a szövetkezet tel­jesítette, sőt néhány cikkféleség­nél túlteljesítette a szerződési ter­vét. így például kenyérgabonából 30, napra­forgóból 29 százalékkal szer­ződött többet, mrnt amit a terv előírt. Lekötötték a terv szerinti 400 sertést Is, szarvas marhából pedig a terv sze­rinti 70 helyett 96-ot szerződ­tek le. A kommunisták a vita során annak a véleményüknek adtak kifejezést, hogy a szövetkezet minden vonatkozásban biztosí­totta az árutermelési terv teljesí­tését, azonban sürgették, hogy a Dombóvári Építőipari Szövetkezet kezdje meg a két szerfás istálló épí­tését, amelyet a sertéshizla­lásnál kívánnak felhasználni. Megoszlott a taggyűlés véle­ménye a baromfi-tenyésztéssel Jánossy Zoltán: ITI !(A VAKOK SZIGETE) A pálmák legyezői halkan sur­rogtak az óceáni szélben, koroná­juk ujjforma árnyékot vetett a két férfi meztelen felsőtestére. Mintha egy tányér állt volna eléjük kitárt ujjakkal. Egy tiltó kéznek van ilyen árnyéka, ők csak loholtak egymás nyomá­ban, elöl az orvos, mögötte Uitaka-Ti. Nem szóltak egymás­hoz, de mit is beszéltek volna? Ahhoz nagyon is tele volt a szí­vük. Egyszer azonban váratla­nul Uitaka-Ti felkiáltott és meg is állt, mint aki hirtelen gyö­keret vert. — Miene-no . .. Az orvos is megállt és egy nagy kilégzéssel engedte ki tü­dejéből a következő lábtempóhoz beszívott sok levegőt. — Miene-no, hol van ... hol van Tikiti? Nem várt a parton Tikiti. . . Miene-no, te tudós vagy, mondd meg nekem, hol van Tikiti? Uitaka-Ti arcán a kétségbe­esés és a felötlő gondolatok ár­nyéka két öreges barázdát rán­colt láthatóvá. — Az ám, Tikiti ... — húzta a szót az orvos — Tikiti... le­het, hogy éppen most ment ha­za új virágot tűzni a hajába, és szólni mindenkinek, hogy este Örömtánc lesz, mert megjött Uitaka-Ti, a visszavárt... Ezóta már biztosan fut vissza — elé- bünk ... Uitaka-Ti egy pillanatra fel­csillanó szemmel örült az új le­hetőségnek, aztán mégis tompa hangon szólalt meg. Olyan volt az arca, mint amikor a konzul lcölyke leköpte a barátját: — Tikiti nem volt a parton. A lábnyomát megismertem volna ezer között is ... — és mint aki valamire hirtelen döbben rá, vad erővel kapta el az orvos karját: — Miene-no, a parton egyetlen lábnyom sincs! Miene-no, miért nincs lábnyom? Az orvos fáradtan törölte vé­gig a homlokát: — Elmosta a dagály, annyi az egész ... Jobb lesz, ha igyekszünk tovább . .. Fussunk ... Loholtak tovább és Miene-no örült, hogy nem kell beszélnie. Vagy arról beszéljen szegény Uita- ka-Tinek, hogy a dagály nem mos­sa el fent a parton a nyomokat, vagy arról, hogy csupa foszla­dozott hálót látott a szárítókon, és csupa-csupa korhadt csónakot? Kegyetlen dolgok elé futottak és az orvos rosszat sejtett. Meg­nyújtotta hát a futás lépéseit és kapcsolatban. Többen nem látták biztosítottnak a terv által előírt 18 mázsa baromfi értékesítését; Eddig ugyanis mindössze 7 mázsa leszállítására van meg a megfe­lelő fedezet. A taggyűlésen, mi­után megállapították, hogy e téren lemaradás van. számos javaslatot tettek, amelyeknek megvalósítá­sa lehetővé teszi a terv szerinti árutermelést. A javaslatok szerint a ter­melőszövetkezeti asszonyok­nak a háztáji gazdaságban kellene felnevelniük baromfit. Példaként a taggyűlésen Ra- dó Dénesnét említették, aki egymaga a háztáji gazdasá­gából ezer baromfira kötött szerződést. A taggyűlés feladatául adta a szövetkezet kommunista vezetői­nek, hogy rendszeresen figyeljék az árutermelési terv teljesítését és negyedévenként adjanak szá­mot végzett munkájukról a tag­gyűlésnek. A szövetkezet gazdasági meg­szilárdítása mellett a kommunis­ták a politikai munka, a tag- és tagjelölt felvét síi munka . megja­vítását is célul tűzték ki. Ez utóbbi a többi között azé.t is fon­tos, . mert az a’apsz^rvezetnek mindösze tíz 1agja va", s közülük is csak öten kapcs lódmk közvet­lenül a termelőszövetkezet mun­kájába. hallgatta maga mögött Uitaka-Ti zihálását. Egy-egy majom hintázta út magát a keskeny csapás fölött, és valahol vízicsibe sipákolt, kü­lönben csend volt. Olyan csend, hogy megfeküdte Miene-no lel­két. Hol van a zsivaj gás, hol itt az élet? Hol vannak az örökké csavargó gyerekek és hol a min­denre ráérő férfiak? És tényleg: hol van Tikiti? Rohantak, futottak, ziháltak és a fülledt melegben kifényesedett az arcuk. Valahonnan messziről gyenge füstszagot csapott feléjük a fák között bujkáló szél.. — Érzed, Uiatka-Ti? — kiál­tott hátra az orvos, de nem lassí­totta futását. A kérdezett már válaszolni akart, hogy érzi ő is, amikor a torkán akadt a szó. A két futó egyszerre állt meg, mert dobszó hangja verte át a csön­det. — Tam-tam-tam-tam-tam ... A vérükkel is ismerték a tam­tam jeleit. Gyerekkoruk óta úgy beléjük ivódott, hogy álmukban is megértették az őserdők ősi távíróját. Megszürkült arccal fordultak egymás felé. Miono-.no ajkán erőt len suttogással buggyant ki a szó: — Temetés ... Temetésre szól a tamtam. Uitaka-Ti nekidőlt egy kókusz­pálma törzsének, mert a benn­szülött-lét legnagyobb titka, a halál váratlanul köszön előre nekik, amikor az öröm felé fu­tottak Talán nem is tudta, észre sem vette, hogy ő is ismétli a rettenetes szót: — Temetés... (Folyta tjulu

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom